Udvar

Tárgy: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:07 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Vendég

*mikor kedvesen rámosolyognak ő viszonozza a gesztust, és bólint a csak kipakolok részre. Besétál a lány után a szobába, kerít egy cetlit és a tollal ráírja a hálója nevét. Ezüst Petymeg. Szépen ívelt betűkkel vési fel ezt a röpke nevet, meglobogtatja Daran előtt és lerakja a lány ágyára, hogy biztosan megtalálja. Aztán, ha szaktársa készen van, együtt ballagnak az udvarig. Az út nem telik el kérdések nélkül, hisz Ash szereti megismerni az új diákokat, érdekesnek találja mások miértjeit és hogyanjait.*És mondd csak Daran, miért pont a Nezabar? Ne sértődj meg, örülünk hogy itt vagy, de kissé kíváncsi természet vagyok. Szeretem megismerni a társaimat. Ahogy kilépnek a Kúria ajtaján, megcsapja a lányokat a hideg levegő. Mert bizony eléggé lehűlt az idő, lévén ősz van, no meg este. Ashleyt kirázza a hideg, de most nem varázsol, tűri a csípős időt. Lehuppan egy közeli padra, és onnan figyeli szaktársát.*
-Amúgy mesélsz magadról egy kicsit? Család, testvérek, hobbi? tudod, a szokásos dolgok.*Enyhén felnevet, miközben a nyakában fityegő csepp alakú medált szorongatja. Megbánta, hogy ilyen kérdéssel jött elő, de ha a lány rákérdez az ő múltjára, hát készséggel fog válaszolni.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Okt. 17, 2010 6:23 pm

*Követi a prefektusát az udvarig. Ashley megkérdez valamit amire Daran nem tud egyből válaszolni. Töpreng kicsit majd megkezdi.-hát tudod az édesanyám is ide akarta hogy jöjjek bár ő nem ide járt. Meg egyébként is ez az iskola tűnt a legszimpatikusabbnak.-alig fejezi be a mondatot újabb kérdésözön esik rá de nem bánja szeret beszélgetni.-hát tudod anyám fél tünde apám pedig varázsló. Egy hugom van Amanda. Nagyon szeretek rajzolni és regényeket írni. De te is mesélhetnél magadról ne csak én beszéljek.-szól és rákacsint a padon ülő reménybeli barátjára.

Vendég

*Szép csendben, mégis csillogó szemekkel hallgatja végig Daran szavait, a visszakérdésre pedig csak enyhén megrándul. Szeméből kiszökik az a barátságos tűz, csak ott tükröződik a sok évi fájdalom, mivel arcán ugyanúgy kedves mosoly üldögél. Végül egy bágyadt sóhaj kíséretében kezd el beszélni.*Hát, tudod a szüleim már nem igazán vannak köztünk. Mondjuk ki őszintén, árva vagyok. Van egy nővérem Katerina, ő Franciaországban él a férjével és a nagymamánkkal. Egy bátyám és húgom is van mellé, de róluk nem tudok semmit sem. Amúgy szeretek táncolni, meg énekelgetni néha napján. Amúgy apám varázsló volt, egyszerű ember, anyukám pedig negyed-véla. Gyönyörű nő volt.*Elhallgat és hosszú másodpercekre csendbe burkolózik. Arcán pajkos mosoly táncol még mindig, szeme viszont mindent elárul. Most a legsebezhetőbb. Most bármit képes lenne elhinni, ami a családjáról szól. Aztán csak megrázza a fejét, nem akarja elrontani szaktársának kedvét, így gyorsan tereli a témát tigrisére. Talán ez egy érdekes dolog lesz az új jövevénynek.*
-Ő pedig a daimonom Silver. amolyan lélekdarab állati formában. tud beszélni is, de általában gondolati úton kommunikálunk. Igen, ez mind igaz. Üdvözletem kis hölgy, Silver vagyok!*A tigris meghajol, már amennyire ez megy egy nagymacskának, majd visszafekszik társa elé.*Eddig hogy tetszik a suli? tudom, botor dolog ilyet kérdezni, hisz alig néhány órája jöttél, de úgy mégis. Mi a véleményed?

Tárgy: Re: Udvar Vas. Okt. 17, 2010 6:49 pm

-Ohh sajnálom hogy felhoztam a családodat. Igazán nem akartalak megbántani.-mondogatja.-egyébként a suli nagyon különleges és egyedi. És a daimonod igazán csodálatos teremtés. Bárcsak nekem is lehetne.
Daran elmosolyodott és a csodás állatot fürkészte szemeivel majd hiretelen felkapta tekintetét egy hatalmas fekete hollóra ami a fejük fölött körözött.- Ashley valami nem stimmel, olyan furcsa ez a madár!-szólt elkomorodva.

Vendég

*Daran szabadkozására csak megrázza a fejét, nincs miért bocsánatot kérni, talán már lassan Ashleynek lenne ideje túllépnie egy bizonyos szinten ezen az egészen. A fekete madárra ő is felkapja a tekintetét és egészen addig követi, míg amaz le nem száll egy ágra károgva. Méregetik egymást egy jó ideig, majd a lány elszakítja róla szemeit.*Nekem sem tetszik, de azok után, ami nyáron történt itt, már nem lepődöm meg semmin. Csak egy picivel halkabban beszéljünk.*Közelebb is csusszan a lányhoz, a tigris pedig idegesen morogva fixírozza a hollót. Nos, a nyári kalandok után tényleg óvatosabbak lettek...*Amúgy örülök, hogy tetszik a suli. És Sil nevében is köszi a dicséretet. tudod ritkán szólal meg idegenek társaságában, akkor is csak rövid időre, ráadásul amint látható mindketten elég idegesek vagyunk.*A támadó pozícióban lévő tigris felé int kezével, majd kékesszürke íriszeit a lányon pihenteti ismét. Felpislant az égre, csillagokat próbál keresni, ám láthatóan azok elbújtak néhány felhő mögé a lány vizslató szemei elől. A Hold sem világít most, vagyis világít, csak épp nem látni. Halkan, de magabiztos hangon szólal meg újra Ash.*
-Talán ideje lenne mennünk. Gondolom jól esne neked egy zuhany, meg némi kaja. Elmondom ezeket hol találod és utána indulhatunk is.*Vesz egy mély levegőt, még utoljára felpislant a madárra, és belekezd.*Fürdőszobát találsz az ideiglenes szobádban, de a harmadik emeleten is van egy nagyobb, közös fürdő. Ha éhes vagyok, akkor a konyhában tudsz magadnak összeütni valamit, tíz előtt még sétálva is lemehetsz utána meg már a teleportot használd. Részlegesebben, majd elmondja a szobatársad, szerintem szívesen segít ha megkéred. De most induljunk. Nincs túl jó érzésem....*Azzal a lány elkezd a Kúria felé araszolni, és elkíséri újdonsült ismerősét a várószobáig, ahonnan ő maga tovább siet az Ezüst Petymeg hálóig.*

Vendég

*Az egyik pad támláján ül a lábait lógatva. Öltözékét tekintve egy vastagabb farmernadrágban van, és egy drapp kabátban, ami sajnos eltakarja fekete pólóját, rajta Dean és Sam Winchester, valamint Castiel és Gabriel arkangyal képével, "All I want for Christmas is Team Free Will" felirattal. Na mindegy, majd ha mondjuk beljebb mennek, és leveszi a kabátot, láthatóvá válik ez is. Viszont fehér tornacipőjén az ígyis látszik, hogy... nem látszik. Fehér színe legalábbis tényleg nem nagyon, mivel ezerféle tollal van telefirkálva. Szívecskék, feliratok, minden egyéb. Egy magyar szablya fekszik a padon, a tokjában a háta mögött, rajta egy vadászgörény. A leányzó pedig elgondolkozva majszol egy tábla csokoládét. Édességet? Ő? Oóó, ebből még bajok lesznek...*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Okt. 19, 2010 3:48 pm

* Leányzónk és Ropi sétál lassan kint az udvaron, nyugodtan és tényleg nem is sietve. Miért kéne? A nap nem nagyon akar előbújni
a hatalmas felhők közül így vastagabb ruhákban jött ki. Az augusztusi eset óta hidegben nem járkál lenge ruhákban hacsak nem egy melegebb helyen van. Nagyon várja a karácsonyt na és persze a télt így inkább téli számokat énekel.* - Ropi ki van ott a padon? Nem látod? * Kérdi, mert a nap kicsit előjőve és a szemébe süt amitől nem láthatja a még neki ismeretlen Corianát. Az állat erre csak felnéz Mileyra és vissza az új lányra.* - Menjünk oda! * Ajánlja és már indulnak is.* - Szia. Miley a nevem. * Mondja miközben egy kőbe belebotolva előre esik így megtekintve az Allidonos és a Szakmegbízott kitűzőjét.* - Te is Allidonos vagy. Én is az vagyok. * Mutat rá saját kitűzőjére boldogan. Ebből eszébe jut milyen örömben volt része tegnap. Gaea átjött a saját szakjára ebből adódóan nagyon jó kedve van mivel nagyon jó barátnője.* - Honnét érkeztél ebbe a csodálatos épületbe? * Kérdi nagyon kíváncsian leülve a padra, de nem ült rá a szablyára inkább arréb teszi*

Vendég

*Éppen a Főhadiról jön ki, amikor észre veszi, hogy a szakmegbízott elcaplat valamerre. Eszébe is vési, hogy neki dolga lesz vele, el ne feledje a dolgot. Vele még nem tudott beszélni, amióta áttették. Aztán a szobájából lefele jövet egy ablakból látta a folyosóról kinézve, hogy az Udvaron van, és hogy éppen Miley csatlakozik hozzá, így megsürgette a lépteit, és hamar az udvarra is ér, ami annakidején pont hogy nem a legkedveltebb dolgok színhelye volt. Annakidején? De hiszen nem is volt az olyan régen! Sőt, katasztrofálisan csak pár napja! Lassít a léptein, és odasétál a két lányhoz.* - Sziasztok! *Köszön illedelmesen, és igyekszik lelkes,-szép mosolyt villantani mindkét lányra.* - Szia Miley! És szia, és Gaea vagyok! *Köszön Coriananak. Sejti, hogy a másik, már tud a az érkezéséről, elvégre ez a második napja, hogy átjött. De azért illik bemutatkozni. A szakmegbízott csokit majszol, a másik lány meg olyan angyali mosollyal az arcán ül, mint mindig is szokott.* - Csatlakozhatom kicsit a társasághoz? *Kérdezi kissé zavarban, mert nem akart semmibe beletenyerelni, éppenséggel. Haja kiengedve, ruhája egy kék bő farmer, felette szinte csak egy begombolt fekete gyapjú kabát, a szakkitűzőjével, lábán fekete vászon cipő.*

Vendég

*Vidáman lóbálja a lábát, majszolgatja a csokit, és már teljesen összekente magát vele, de túlzottan nem érdekli. Az éneklést meghallja, és érdeklődve fordul arra, majd megpillantja a közeledő lányt.* - Helóóó! *Már messziről integet, olyan hévvel, hogy le is borul a padról. Nevetve feltápászkodik, de a csokit elejti, így elhúzza a száját.* - Háát, ezt már nem eszem meg... Na mindegy, fent van másik, addig meg kibírom. *Megvonja a vállát, majd mikor Miley előre esik, jó reflexekkel kap utána. Nem látnok, de harcos, így a reflexei mégiscsak a helyükön vannak.* - Jaja, ráadásul mindketten szőkék, tök buli, nem? *Nevetgél, majd arrébb húzza a szablyát, hogy a lány le tujdon ülni.* - Szerintem is csodálatos! Bár nem annyira az épület, inkább a birtok. És Magyarországon élünk, de apa angol. *Hamarosan egy másik lány is érkezik, akinek vidáman biccent.* - Heló! Én Coriana vagyok. Ti rám régóta vagytok itt? Én kacs tegnap jöttem, de nagyon tetszik az egész, már találkoztam egy jófej naxis fiúval! Chrisnek hívják, és olyan pészadocs katanája van, hogy... hogy... és Starmist a neve, még az is gyönyörű! *Lelkesen hadar, gesztikulálva is, és igen... Némelyik szót visszafelé mondja, és fel sem tűnik neki. És nem, ő nem tud Gaeáról semmit, még nem is nagyon olvasta el a teendőit és egyebeket, arról meg pláne nem szóltak neki, hogy valaki szakot váltott. Tegnap érkezett, de még nem nagyon vetette magát bele a dolgokba. Ráér még.*

Vendég

*Mosolyogva hallgatja a másik allis lány lelkes szóáradatát, ámbár kicsit furán beszél, de hát ez van. Nem lehet mindenki tökéletes. Biztos dislexiás vagy hogy is kell mondani. Azok beszélnek így (ámbár inkább írnak így) de ki tudja. De hogy a lány csak tegnap óta van itt, és szakmegbízott, na ettől lehidal! ~Hát itt minden a feje tetejére állt?~ Nem lenne meglepő, hiszen már a nyári csatákban is valóban a fején állt minden, még a mágikus erők is össze-vissza hullámoztak. Éppen itt, az udvaron. A naxis fiú említésére csak fintorog egyet, emlékezve egy bizonyos esetre erősen azóta is.* - Azért csak óvatosan, nehogy az elé a katana, vagy a gazdája útjába kerülj! *Hangzik az intés aggódóan Gaea szájából. Majd kiszúrja a lány háta mögött a kardot.* - De látom, nem kell féltselek, neked is van mivel harcolni. *Nézi a szablya kilógó hüvelyét, és próbálja beazonosítani, de nem nagyon ért hozzá. Pár napja abban maradtak Juliennel, hogy hagyja azt a dög kardot, és adott neki egy duplikátumot helyette az apjától kapott német huszár szablyából. De még eddig csak ismerkedett vele, és Julien eltűnt azóta, hogy szakot váltott a lány. Ki tudja mi van azóta a fiúval.*

// FAGY Bocsi Ari,d e nem tudtam tovább várni. Így blokkolva van a főkarim. :S //

Vendég

*Az egyik kis házikóban ücsörög, amiről olvashatunk a hely leírásánál, alias 1. hsz. Szóval egy ilyen fatákolmányocskában ücsörög, lábai felhúzva és térdeire támasztva olvasgat egy könyvet. A varázs világ írójainak egyik műve képviselteti szerzőjét, mely elég vastag, mégis, ha valaki rákukkant a borítóra, egy vidám, könnyű komédiát vélhet felfedezni. Persze igazán csak akkor adhatunk igaza az állításnak, miszerint a könyv inkább derűs hangulatú, mintsem vérfagyasztó, ha belelapozunk. Könyvellenzők nyugodtan távol maradhatnak. És az sem érdekli különösebben főprefinket, ha leszólja egy arra járó, hogy nem menő olvasni. Maximum annak, aki ezt mondja. Szóval békésen olvasgat, mellette pedig egy narancssárga színű, szőnyegszerű állat terül el. Igen, a tigris az, most is vele van, hisz...nincs választása. Az idő eléggé hűs, ifjú Eramiresünk is rétegesen van öltözve. Vastag, hosszúnadrág, csizma - persze magassarkú -, minimum két pulcsi, kesztyű, és még egy olyan szőrös kis fülvédő is van rajta, ami hasonlít a fejhallgatókhoz. Kék színű természetesen, a nyakában lógó sál narancs színű, és két jelvény lifeg rajta. Egy a szak miatt, a másik meg a titulust jelképezve. Néha be-bejut némi jegese szél a kis kuckóba, de be kell vallani, egészen jól véd a hideg ellen.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Okt. 26, 2010 3:26 pm

* Egy hosszú zöld hajú fiú sétál a szélben, Hosszú kék farmer van rajta és egy fekete bőrkabát kigombolva, eleménél fogva kötődik a szélhez, mellesleg a skót származás még erősíti benne ezt a nyirkos, hideg és szeles környezet iránti szeretetet. Mély lélegzetekkel megy egyenesen egy kis házikó felé. Nyugalomra és egy kis pihenésre vágyik. Amikor közelebb ér meglátja Ashley-t és elmosolyodik. Már egész közel van a házhoz, amikor megszólítja:*
- Jó időnk van. Főleg jó egy ilyen kis széllel. Velem tartasz?
*Kérdezi, majd biccent egyet a fejével jobbra, utalva arra, hogy van-e kedve a fiúval sétálni, bár Domajan még azt sem bánná ha inkább a lány azt mondaná, hogy inkább üljenek le. Meglátja a lány által olvasott könyvet, de saját állítása szerint ő nem nagy könyv barát, ha van is gyenge pontja ilyen téren az a Talizmán című könyvsorozat.*

Vendég

*Elmélyülten mászkál a sorok között, noha csak képzeletben. Mint egy kis utazás. Mindig is jókat derült azon, hogy egy író milyen más világokba tudja repíteni a befogadót. Csodálattal forgatta egy-egy művüket, lelkiekben már az utazásra készült kis csomagjaival. Aztán egy hang töri meg a lehulló levek lágy neszét. Először föl sem pillant, majd a kérdésre megvillannak szemei. Nem, nem mérges villanások ezek, inkább a kedvesség és a kíváncsiság keveréke. A kérdés is ott ül a szemében: " Ki is vagy?" A kérdésre végigfut a hátán a hideg, karján is feláll a szőr, persze ezt nem lehet látni, de a lány nagyon is érzi.*Kinek mi. Ráadásul víz és földpárti vagyok. A szél sosem kötődött hozzám.*A biccentésre tétován megrázza a fejét, nemlegesen, majd felmutatja a könyvet és mutatóujjával rákoppint a borítóra néhányszor.*
-Sajnálom, de Reneé Thérèse könyve elragadott. Imádom.*Igen, francia íróról beszélünk, francia nyelvű könyvével. jó, hogyha valakinek a nővére Párizsban él, nemde? Egy pár percre visszamerül a könyvbe, aztán a tigris bökdösésére egy szabad hely felé int, hogy Domajan nyugodtan leülhet.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Okt. 26, 2010 4:18 pm

* Domajan mosolygósan meghúzza a vállát majd leül a lány mellé. Rápillant a tigrisre majd biccent neki egyet, mintha köszönne neki. Most újra a lány felé fordul és megszólal.*
- A nevem Domajan Gurskovity, egyszer véletlenül meglöktelek reggelinél, emlékszel?
*Beszél zavarodottan, már egy ideje nem volt emberek között, de főleg nem beszélt számára idegenekkel. Rosettával és Gavrillel néha-néha beszélt, de nem sokat. Túl sokat van egyedül a szobájában, de ma azért úgy döntött, hogy kimozdul és lám bele is botlott valakibe, bár egy ekkora iskolában ez nem nehéz. Kicsi csend után újra megszólal:*
- Francia könyv? Azok jók. Bár nekem a kezemben eddig csak Victor Hugotól került a kezembe mű. Azt sem olvastam el... Én inkább Rejtő Jenőt szoktam olvasni.
*Mondja ami az eszébe jut, majd vár a lány válaszára.*

Vendég

Ashley Emma Goldworthy. A többit pedig a sálon látod.*Nem fecsérli a szót, nagyon is izgatja a könyv, így nagyjából minden figyelmét annak szenteli. De mivel eljött az ősz, így hamarabb is sötétedik, szóval néhány sor után szinte semmit nem lát, fájó szívvel teszi le a könyvet, majd lepillant lelkének felére. Arra a meglökős emlékre bólint, nagyon is tudja miről beszél Domajan. Épp egy bögre kakaót próbált csökkenteni, vagyis meginni, amikor a fiú meglökte, és az egész lötty a felsőjén landolt, onnan pedig még a nadrágjára is lecsöpögött.*Iiiigen, emlékszem.*Szemei enyhén összeszűkülnek, ezekkel a pillantásokkal ajándékozza meg a fiút pár pillanatig. Nem az, mert meglökte és összekakaózta a ruháját, pusztán csak azért, mert még bocsánatot sem kért. Nem lett volna mérges, sőt, ha épp olyanja lett volna, akkor akár még el is vicceli a dolgot. Ám az eksön után kissé forrongva robogott fel a harmadikra tisztálkodni és átöltözni. Mert ugye a pálca használata, túúúl egyszerű lett volna. Ám most, csak derűsen elmosolyodik a végére, az egészet betudja annak, hogy még fiatalabb volt. Persze, nem sokkal.*
-Bizony-bizony. Hugo könyvet is olvastam már, és a mugli irodalmat is szeretem. Rejtő Jenő?*Kíváncsian kérdez rá az író nevére, mert szégyen, nem szégyen ő még sosem hallott róla.*

//Fagy, Domajan eltűnt :s //

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 30, 2010 7:43 am

*Nagyon régen járt már az udvaron, és igazából eddig alkalma sem volt rá, mert elég hideg volt az idő. Meg nagyon lefoglalta a sok tanulnivaló, ami ebben az évben nem is kevés. Persze néha kiül az erkélyre vagy valahová, de igazán jól csak a természetben érzi magát. Persze mit várnánk egy druidától? Ma rózsaszín hanfuban van, és rózsaszín rózsákat tűzött a hajába, melyet a feje tetejére kontyba kötött. Az egyik padon ül, ölében egy papírtekercs, kezében egy ecset, és mellette fekete festék. Nemrég kezdett el a kalligráfiával foglalkozni, ezért még sokat kell gyakorolnia. Óvatosan végighúzza az ecsetet a papíron, hogy leírja az első írásjelet, méghozzá a víz írásjelét. Most ez jutott eszébe.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 30, 2010 7:56 am

*A szöszi srác néhány nap szobájában kuksolás után végre friss levegőre vágyik. Pont jó az időzítés, hiszen süt a nap, és szerencsére még mindig lehet érezni a nyár melegét is. Vidáman sétálgat az udvaron, ruhája egy kék rövid ujjas - mi más lenne? - egy farmernadrág, meg egy sapka. Egy könyvet tart a kezében, melyet még nagyon régen hagyott félbe... ezért úgy döntött, újrakezdi. Le is ül az egyik padra: nem törődik semmivel és senkivel, és csak utólag néhány percre veszi észre a mellette ülő lányt, aki épp fest... valami érdekes írásjeleket. Nem köszön neki, nem akarja megzavarni ezt a csendet, és a lányt sem.

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 30, 2010 8:04 am

*Közben eszébe jutott, hogy milyen csínyeket követhet el a macskája odafent, aki egy szabadulóművészt megszényenítő ügyességgel szökik meg mindenféle szorult helyzetből. Mint például a bezárt szobaajtó. Neki ez meg sem kottyan, bár Xia nem érti, hogy hogy jut ki onnan. Na igen, ezt azért mások se értik meg könnyen. A víz szót le tudta írni, és egy kicsit meg is könnyebbült. Általában jó érzéke van a festéssel kapcsolatos dolgokhoz, és ez most még annyira nem is nehéz. De persze csak azárt, mert a víz írásjel nem áll olyan sok vonásból. Bonyolultabbal egyelőre nem próbálkozik, ezért most a tüzet kezdi el. Hallja, hogy leül mellé valaki, de egyelőre nem néz fel. Miután végzett a következővel is, oldalra pillant, majd köszön a mellette ülő fiúnak. Halkan, de azért hallhatóan. Most nem hajol meg, mert nem akarja a földreborítani a festéket.*
-Szia.
*Nem valami bőbeszédű, de sosem volt ilyen. Nem is igen fog sokat beszélni.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 30, 2010 8:25 am

*A természet csendességét egy fiatal fiú dúdolása töri meg. Sepp éppen a Tölgyesből tart vissza a kúriába. S most az Udvar kissé megkopott ám annál vidámabb apró ösvényein sétál. Az őt látók igencsak meglepődhetnek, ugyanis a szőke fiú ruházata kissé szokatlan az eddigiekhez képest. Egy barna kissé megviselt vándorköpenyt visel, míg kezében egy bot látható. Ha a diákok nem tudnák, hogy az elemi mágiát kitűnően használó emberek közé tartozik még azt is hihetnék róla hogy vándor. A fiú a dúdolásának megfelelő ütemben lépked, és a vándorbotját is így dobbantja a földhöz. Néha meg-megáll, megcsodálja a fák közül kibúvó kiváncsi mókusokat. Majd szokásához híven elmosolyodik. Igen a fiú visszatért. Teljes mértékben. Kiheverte az elmúlt hónapokban történteket.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 30, 2010 8:26 am

- Szia! *köszön vissza, és örül, hogy nem neki kellett "kezdeményeznie".*
- Mit festesz? *kérdezi, habár úgyis tudja, mert rálátni erről a padról mindenre, ami csak az udvaron van. Ekkor eszébe jut, hogy most kell megírnia a házikat, mert holnap nem lesz rá ideje a bál miatt! Gyorsan feláll.*
- Jaj, bocsi, de most mennem is kell... a bálon majd találkozunk *kacsint, és eliszkol.*

//Bocsi, hogy csak ennyi lett, de nekem is sietnem kell... majd írj rám máskor és bepótoljuk! Very Happy

//

Vendég

Réka ma frissen ébredt, és egyből a sétára gondolt. Igaz már régebb óta fenn van, de nem tudta eldönteni hova menjen. Végül az Udvarra eset a választása, mivel már régen járt ott. Felvett magára egy fekete pólót, lila skótszoknyát, fekete harisnyát és egy lila cipőt. Persze két tőre és pálcája ott van nála. Sétálgat, sétálgat közben kicsit szökdelve. Nagyon jó kedve van. Kicsit messzebről egy ismerős alakra lesz figyelmes. Közelebb sétál hozzá és felismeri. Sepp az. Régen látta már. A fiú háttal van neki, így kap az alkalmon és oda oson mögé. Majd kicsit hangosabban a kelleténél rá köszön.* - Szia Sepp! Rég láttalak. *Mondja és kíváncsian figyeli sikerült-e megijesztenie. Ha igen és ez zavarta fiút akkor bocsánatot kér, ha meg nem akkor meg majd legközelebb.* - Hol jártál mostanában? *Kérdi kíváncsian. Már egy ideje nem látta a fiút.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 30, 2010 8:41 am

*Hamar elment. Na mindegy, de ő azért ezt még befejezi. A kérdést költőinek vette, ezért nem is válaszol rá. Ma nem nagyon van beszélgetős kedvében. Az a gond, hogy unatkozik, ami vele nem szokott előfordulni. Viszont így ittmaradni sincs kedve, ezért feláll, és elindul be a kastélyba. Elhalad Rékáék előtt, egy maghajlással köszön nekik, de nem áll meg. Felmegy, és megnézi, megvan-e még macskája.*

//Semmi baj, köszi a játékot Smile

//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 30, 2010 8:50 am

*Éppen az egyik játékos mókust nézi, amikor hangot hall a háta mögött.. A fiú alig észrevehetően megrezzen. Majd lassan, ég mindig háttal a lánynak megszólal.*
- Szia Réka! *amint kiejti a lány nevét, lassan megfordul majd a leányzó szemébe néz.* Legközelebb ne csapjál ekkora zajt, ha megakarsz ijeszteni. Már akkor tudtam, hogy közeledik valaki amikor még ötven lábnyíra (kb 15 méter) voltál tőlem. Ráadásul az illatod is jellegzetes. *blöfföl kicsit a fiú mosolyogva. A kérdésre azonban felvonja a tekintetét.* Hol jártam mostanában? Hiszen tegnap láttál órán. Azóta nem telt el sok idő. *mondja mosolyogva, majd lassan kis szünetet tartva szólal meg.* Amúgy szabadidőmben, általában a birtok ügyeit intézem a szobámban. Hétvégén meg a birtokon vagyok édesanyámmal és a testvéreimmel. Ez a mai csak kivételes alkalom.* mondja őszintén. * Veled miújság? *kérdi már érdeklődve. S tekintetét a már kiváncsi mókusra fordítja. Majd hirtelen rémisztő arcot vág, s különös hangot ad ki. Ókus persze megijed. S iszkol fel a legközelebbi fára. A fiú pedig vigyorogva fordul a leányzó felé.* Nos?

Vendég

*Azért Réka jól figyelt a fiú mozdulataira és látta, hogy megijedt, valamennyire legalábbis. A második mondatot hallván felhúzza a szemöldökét, és úgy figyel.* - Persze, és zöld az ég, meg kék a fű, ugye? *Kérdi, kicsit viccelve. A következő mondaton kicsit meglepődik.* - Ott voltál? Bocs nem vettem észre. *Mondja és hát úgy tűnik kicsit figyelmetlen lett mostanában. De nem baj. A következő kérdésére is választ kap, de épp akkor halad el mellettük Xia. Integet neki, majd figyel tovább. A fiú kérdésére válaszol, de előtte végig gondolja mi is történt vele mostanában. 1-2 percbe bele tellik, de válaszol.* - Velem? Semmi különös. Ki neveztek és azóta több a dolgom. *Mondja és amikor szegény mókust megijeszti Sepp, kicsit, de tényleg csak kicsit, dühösebben kérdi.* - Mér ijeszteted el? *Kicsit gyerekes lehet a hangja, de most ez van. Felnéz az égre és kicsit furcsálja, hogy így süt a nap. Nem tudja miért, de ő arra számított, hogy felhős idő lesz ősszel. Nyújtózik egyet a nap felé és figyel tovább.* - Te mész holnap a Halloween bálra? *Kérdi. Kíváncsi rá, hogy az ismerősei közül hányan mennek el.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 30, 2010 9:20 am

* A fiú a humoros válaszra ismét csak elmosolyodik.*
- Lehet zöld az ég és lehet kék a fű, a természet akkor is gyönyörű. * fűzi tovább a leányzó szavait, majd elmosolyodik.* Igen mostanában nem nagyon aktívkodom az órákon. Örülök, ha nem este nyolckor esek az ágyba. *vallja be őszintén. Majd mikor a naxeldíres leányzó elhalad mellettük a fiú csak bólint felé. Pár másodperc múlva akár vissza is fordulhatna Xia, hiszen a fiút elégé szépen leteremtík. Mire a szöszi szabadkozva így felel.*
- Két okból. Az egyik: Gyakorlom, a holnapi bálra való ijesztő figurám. A másik pedig az, hogy úgyis visszajön. * mondja mosolyogva, ezzel előre megválaszolva a leányzó kérdését is egyben. S a következő pillanatban a mókus már visssza is tér, de nem is akárhogyan. Egy makkal a a melllső végtagjai közözz. Mikor a leányzó nyújtózkodni kezd a fiú csak felvonja a szemöldökét és ennyit kérdez.* Most keltél nemrégen?

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar