Udvar

Tárgy: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:07 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 10, 2010 10:32 am

~Teljesen fel vagyok puffadva.. mi a fenének ettem annyit ebédre már megint? Csak hízni fogok tőle.~ *Gondolja, miközben kilép a kúria kapuján, egyenesen az udvarra. A hirtelen fényesség először teljesen elvakítja, úgyhogy kezét napellenzőnek használva indul el az úton, egyenesen a szökőkút felé. Nem sieti el, szépen nyugodtan sétál. A szökőkúthoz odaérve körbepillant, hátha lát valaki ismerőst.. de úgy tűnik, senki sincsen olyan beszélgetős állapotban, aki meg van, az nem jön ki a szabad levegőre pont akkor,amikor legerősebb az UV sugárzás.* ~Mi a fenét csináljak?~ *teszi fel magának (meg Csirrinek) a kérdést. a daimón azonban látható, hogy nem nagyon foglakozik vele, ha kint van, mindig előjön állatias énje, úgyhogy Aalinek magának kell kitalálni valamit. Végül pár másodperc álldogálás, és elmélkedés után sóhajt egyet, és leül a szökőkút peremének tövébe, hogy a nagy agyalás közepette legalább a lába ne fáradjon el. Meg hát teli hassal nem túl kellemes sokáig állni.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 10, 2010 2:07 pm

*Macskaügyességgel ugrik le a vadőr kocsijáról a zöldellő gyepre, majd nagyot nyújtózik.* -Köszönöm a fuvart Monsieur Bomontov! *Hajol meg picit a férfi felé, aki köszönés után távozik is. A fiúnak nem sok holmija van, csupán egy nagyobbacska kézitáska, ami ugyan tértágított, de így sem túl nagy a beltartalma. A kúria felé pillant, picit összeszűkíti a szemét a napsütés miatt, majd nagyot szippant a levegőből. Új hely, új izgalmak, új emberek és főként új lehetőségek. Nem zavarja, hogy az iskola épp kinek a kezében van, hiszen mindig is a lét volt a tét számára, nem az, hogy épp ki alatt.* ~Vajon érkezik valamiféle fogadóbizottság, vagy legalább egy ember?~ *Fordul meg a fejében, hiszen nem tudja pontosan mi a szokás itt. Mindenesetre úgy dönt, hogy egyelőre nem nagyon megy távolabb, csak leül az egyik közeli padra. Ruházatát tekintve egy világos drapp vászon nadrágban van, barna nyitott papuccsal, felül pedig egy sötét szürke ing felül nyitva hagyva néhány gombot a jobb szellőzés érdekében. Hosszú hajába időnként belekap a szél, de nem zavarja, hogy netán az arcába lóg, hiszen ez is alapvető sármjához tartozik. A zsebéből egy harmonika kerül elő és finom dallamot kezd játszani rajta, ezzel múlatva az időt.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 10, 2010 2:28 pm

*Nemrégen kapta meg a prefektusi megbízatását Moanától, így még nem nagyon volt lehetősége élesben is kipróbálnia magát. Eddig Pierre, Kat, Em, és Liz voltak azok, akik elvitték előle az új diákokat, ám most a nyári szünet alatt végre esélyt kap. Most határozottan nincs jó kedve, az elmúlt hetek alaposan lelombozták. Nem az iskola veresége, ezen hamar túllett, hála a bátyjának, no meg az angyaloknak. Nem, az ok, ami miatt a druidalány szomorkás, a saját magába vetett hite, ami nagyon megrendült. Úgy gondolta, hogy kellemes társaság mindenkinek, ám az itteniek nem olyanok, mint a csivitelő lányok, akikkel együtt tanult a Beauxbatonsban. Velük lehehetett hülyülni, pasikról ábrándozni, de az itteni fiúk jól érezhetően tartózkodnak tőle, a lány felé még idegesítőnek is tűnik a viselkedése. A mélypont Richard volt, ám amikor Aeryn úgy gondolta, hogy a megaláztatásnak nincsenek alsó mélységei, Moana a kezébe nyomta az első kalauzolandó diákot, aki történetesen hímnemű, a szőke szépség tőle szokatlan módon közömbös egykedvűséggel vette át a cetlit. Vállat vont, és anélkül, hogy megköszönte volna a tanárnőnek a lehetőséget, sarkonfordult, és így indult lefelé. Pedig nem a nő tehet róla, hogy nem volt képes továbblépni. Most még egész szép az idő, egy bebujtatós papucsban laffog le az illető elé az udvarra. Lesétál a lépcsőn, közben pókként járatva ujjait a korláton, míg nem tudatosul benne, hogy 1500 diák tehette már meg ezt előtte, így gyorsan visszakapja, és undorodva fintorog. Beletörli a tenyerét a rövidnacijába, és megrázza a fejét. Kintről harmónikaszót hall, így tudja, hogy az illető megérkezhetetett. A prefektus jelvényt viseli, de semmi extra öltözet, csak szolid smink, és szájfény. Azért kitágul a pupillája, amikor megpillantja az illetőt, aki csábosabb, mint Szevér, kifinomultabb, mint Richard. Ám pókerarcot erőltet magára, és halvány mosolyon kívül máshogy nem lelkesedik. De végül csak kiér a fiúhoz, és bólint neki.*
Hamon Joulice-Melange? *Az egyik zsebéből egy sötétsárga borítékot húz elő, ezen van a fiú neve. Ezt nézi tűnődve, ebbe állította össze a szakvezetője a tudnivalókat, mint hogy milyen szakkörök várhatók, és hogy hogyan is fog felépülni a tanév. No meg persze tartalmaz egy térképet, hogy megtudja az ifjú a főhadiszállásra vezető utat is.* Gondolom francia vagy. Én Aeryn Baker vagyok, prefektus, kalauz, és még ehhez hasonlók, tőlem kérdezhetsz ha úgy tartja kedved. *Várja meg, hogy a fiú besoroljon mellé. Nem segít a csomagok hordásában, csak ha kiderülne, hogy védence nem ismeri a tárgymozgatást. Ám úgy tűnik nem lesz rá szüksége, ugyanis a fiú csak egy kézitáskát hozott, azt azért csak elbírja. Kissé ürességet érez, hogy nem adott sem puszit, sem ölelést. Nem is ő így, de talán így jobb, hátha jobban elfogadják mások is. Aztán a barátait majd ölelgeti többszörösen is.* Először bemegyünk az előcsarnokba, aztán majd mutatom tovább az utat. Rendben? *Kérdez rá, aztán helyeslő választ várva indul el befelé, hogy majd picit körbemutogat pár dolgot.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 11, 2010 11:04 am

-Emlékszel-e azokra a pillanatokra amikor még minden olyan volt mint egy álom, miből úgy gondoltunk sosem ébredünk fel.A csillagokkal borított ég és a fényes hold melyet minden este megnéztünk együtt, még mindig bennem él s most itt állok az ajtó elött mely annyi titkot rejt előled, s életünk hamvai elől.*ezek a mondatok hagyják el, a padon magányosan olvasgató lány ajkait ki szokásosan fekete egyedi ruhakölteményébe jelent meg az udvaron.Arca most is épp ugyanolyan sápadt és gondterhelt mint amikor beköltözött az iskola falai közé.Igaz több hónapja ki sem lépett igazán az iskola ajtaján és nem beszélgetett senkivel.Atanast hónapok óta nem látta, de tudja jol van ez így.Mindenki tudja Sheilát mindig az érzései és a szíve vezérelte , de mostanába , ezekbe a nehéz időszakokba mintha minden megváltott volna körülötte és benne.Nagy sóhajjal csukja be kedvenc könyvét mi közbe az égre tekint."
~ez legalább nem változott~ *gondolja magába s szemei a könyv borítójára irányulnak. A könyv elején egy fiú és lány található akik a csillagokat bámulják egy sötét hideg éjszakán.Pár pillanat múlva újra kinyitja barnás papírokból álló jegyzeteket és tovább olvassa őket magában.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 11, 2010 11:18 am

*Furcsa tekintettel bámul a vele szemben lévő padon ülő, magában beszélő lányra. Erőteljesen pink színű haját kisöpri a szeméből, és odakiált a - még ismeretlen - lánynak.*
- Hát Te meg kivel beszélgetsz? *Vonja fel a szemöldökét, mivel nem lát senkit rajtuk kívül, se közel, se távol. Még az is megfordul a fejében, hogy valami apró bogár (mondjuk egy katica) a lány daimonja, és vele beszélget, de gyorsan elveti ezt az ötletet. Kisvártatva feláll a padról, megigazítja hosszú, babarózsaszín ruháját, (amihez hozzá illő rózsaszín topánkát vett fel) és és egy vízzel teli zacskóval a kezében a lány felé közeledik. A zacskóban egy apró, kék bordás gőte kapott helyet, akit, ki tudja miért, de Vaníliának nevezett el. Amikor végül odaér, kérdezés nélkül leül a padra a lány mellé, és teljes testével felé fordul.*
- Mit olvasol? *Kérdezi felvont szemöldökkel, bármiféle bemutatkozás vagy köszönés nélkül, hisz mit érdekli az őt, hogy netalántán bunkónak találják? Közben a nylon rétegen keresztül simogatja Vanília buksiját (vagyis gyakorlatilag a zacskót tapizza) és olykor-olykor a szeméhez emeli szegény kis állatot.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 11, 2010 11:32 am

*Sheila úgy belemerült az olvasásba hogy szinte csak akkkor veszi észre a lányt mikor leül mellé.Pedig egy ilyen egyedi és egyszinű lányt nehéz nem észrevenni, de talán most jobban érdekli a könyv minthogy társalogjon.*
-Beszélgetni? *húzza fel szemöldökét és teszi fel a kérdést ,majd eszébe jut hogy hangosan olvasta fel kedvenc részletét a könyvből.Arca hirtelen kicsit komorrá válik és ezzel a tekintettel fordul a lány felé *
-Bocs, csak néha jobban szeretek hangosan olvasni mint magamba.Akkor olyan mintha..*szakítja félbe hirtelen a mondatát és kicsit lejebb csúszik a padon .*
-Mindegy.Az a könyv címe hogy "Valahol". *válaszol a lány kérdésére majd becsukja a könyvet és maga mellé teszi a padra.*
-Sheila Leays vagyok.Azt hiszem még nem találkoztunk,*mutatkozik be kicsit fáradt hangján majd kezet nyújt a lánynak.*
~valószínű egy ilyen rózsaszín babiet megjegyeztem volna~*gondolja magába miközbe végignéz a lányon , pontosabban a baba rózsaszín ruhán.Ekkor pillantja meg a lány különleges kis állatkáját*
-Ez egy gőte?*kérdezi érdeklődve.Végülis életébe csak kétszer látott ilyen állatot.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 11, 2010 11:46 am

*Úgy tűnik, nem elég feltűnő egyéniség ahhoz, hogy Sheila már akkor észrevegye, amikor megszólal, és csak akkor tűnik fel a lánynak, amikor leül mellé - és ez bosszantja Madelaine-t. Soha de soha nem kellett magára felvonnia a mások figyelmét. De tényleg soha. Elég érdekes a külseje is, meg a személyisége is ahhoz, hogy mindig mindenhol rögtön észrevegyél és a középpontba kerüljön - legalábbis eddig ezt hitte - és ezt élvezi. Szóval most nem esik jól neki a dolog, de megpróbálja nem magára venni.*
- Minek kérsz bocsánatot? Én ugyan nem haragszom! *Válaszol, majd a félbehagyott mondatra csak a homlokát ráncolja, nem érti, miért nem akarja elmondani, milyen az, ha hangosan olvas. Hiszen ő még nem próbálta, így igazándiból kíváncsi lenne rá, miért olyan jó.*
- ...miiiiiiiiiintha? *Kérdez vissza.* - Nem ismerem. Nem szoktam olvasni, csak idegenekről szólóakat. Mielőtt megszállnának minket, tudni szeretnék róluk mindent, és akkor talán engem nem fognak tudni megülni, a többi emberrel együtt, mert akkor tuti fogok tudni rendesen védekezni. *Magyarázza a lánynak hossza, majd a felé nyújtott kézre egy ideig bambán mered, de azután csak leesik neki, mit is kéne vele csinálnia; picit tétovázik, majd megszorítja Sheila kezét*
- Madelaine Renée Löeise vagyok. *Mutatkozik be, majd furcsa pillantással méri végig beszélgetőpartnerét, amikor az rákérdez az állatkára.*
- Igen, ez egy gőte, méghozzá kék bordás. *Válaszolja olyan hangon, mintha mindenkinek tudnia kellene, hogy ez milyen állat és azon belül is milyen fajta.* - És Vaníliának hívják. *Fűzi még hozzá.*
- De egyébként Te mióta jársz ide? Még soha de soha nem láttalak, pedig már a harcok eleje előtt érkeztem. *Kérdezi, és kék szemei kíváncsian csillognak, ahogy a lányt fürkészi.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 11, 2010 12:08 pm

*Nyílvánvalóan feltűnt neki a lány apró kis sértődése, de mivel sosem kedvelte a "felhívom magamra a figyelemet" embereket így inkább szó nélkül hagyja ,és tovább lép ezen a dolgon .Csendben végighallgatja a lány bemutatkozását.Talán kicsit meg is lepődik hogy szaktársak . Elég különbözőek, külsőre is és ahogy zajlik a beszélgetés kiderül..belsőre is.Ahogymadelaine visszakérdez , Sheilát elönti a szomorúság. Hideg tekintetével fordul szaktársa felé, majd halkan folytatja az előzőleg félbahagyott mondatát mély ám nőies hangján.*
-Mintha éreznéd hogy ott feküdsz a földön, miközbe úgy érzed több ezer csillag figyel rád. Érzed ahogy elér az utolsó átok,te mondhatod ki az utolsó szavaid, érzed szemben állsz a gyilkosoddal, azzal az emberrel akit igazán szerettél és aki lehet az utolsó ember akit szerethettél.*Sheila úgy érzi ezzel a válasszal lezárhatja a könyvvel kapcsolatos témát, vagyis inkább csak reménykedik.Ki tudja a lány mennyire szereti feszengetni az eféle dolgokat*
-Sosem hittem az idegenekben, bár amilyen beteges világban élünk , nem lepődtem meg azon amit mondtál.Bár lehet ezzel a rózsaszín mániával is elüldözöd őket.Nem lesz szükséges védekezésre*mondja és megjelenik az arcán egy mosoly ami már nagyon rég motoszkált benne és csak arra várt úgy tűnik hogy Sheila összetalálkozzon egy ilyen tipusú emberrel.*
-Negyedikes vagyok, érdekes mert én se láttalak még, pedig elég sokat járkálok az iskolán belül amikor unatkozok.*
-Sose láttam még ilyen gőtét.Szép állat.Miért pont Vanília?*néz érdeklődően a lányra ,majd lehajtott fejjel bakancsával egy kisebb kavicsot kezd el rugdosni szórakozás képp*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 11, 2010 12:28 pm

*Sheila elkezdi befejezni a félbehagyott mondatott, Madelaine pedig látszólagos érdeklődéssel figyeli.*
- Óóóóóóó, éééééértem. *Válaszolja elnyújtva, de igazából nem érti. Cseppet sem. Mármint azt nem érti, hogy miért jó azt érezni, hogy épp most átkoz meg valaki, amibe belehalunk, és igazából a gyilkost szeretjük? Neki ez magas. Enyhén szólva. Na de sebaj, most ennél nem fog megakadni, nem köt bele. Ízlések és pofonok, ezt ő is tudja.*
- Tudom, pont ezért hordom ezt a színt. Állítólag nem kedvelik a rózsaszínt, meg a lilát. De jobban ki vagyok békülve a pinkkel, azért hordom inkább azt. *Magyarázza, mint egyetemi professzor a hallgatóknak, de még szemében is olyan csillogás játszik, mintha azt várná, hogy Sheila elővesz egy jegyzetfüzetet, és bőszen írni kezdi a hallottakat.*
- Mert mi Vaníliával mindig idekint vagyunk. *Rántja meg a vállát, és ezzel le is tudta a témát, erről már számára nincs mit többet beszélni.*
- Azért Vanília... * Kezdi a választ.* - ...mert ugye a gőték szúnyoglárvát esznek, mert azt szeretik levadászni. De ő nem, ő nem szereti a szúnyoglárvát, ő csak a vaníliarudat hajlandó megenni. Most már érted, nem? *Kérdezi nagy vidáman, mindig is szerette, ha a gőtéjéről - legjobb és egyetlen - barátjáról kérdezték. Attól mindig felélénkül.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 11, 2010 12:40 pm

// Fagyasztunk holnap folytatjuuuk ^^//

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 11, 2010 3:52 pm

* Az allidonos srác ismét az udvaron sétálgat. Egyedül. Szőke haján megcsillannak a lemenni készülő nap sugarai. Vörös téglaszínű ingje ugyanúgy lebeg a gyenge szélben, mint a zászlók a rudakon. Homokszínű halásznadrágja itt ott piszokfoltos, a délutáni séta következtében. S egy-egy zöldebb folt is látható rajta, a fűben térdelés végett. Szembejövő diákoknak néha belevilágít a pecsétgyűrűjéről visszaverődő fény. Ám amilyen rendezetlen a fiú öltözéke, ugyanolyan rendezett az arca. Az szinte érzelemmentes, csak a fiú szeméből olvasható ki néhány fontosabb érzelem. Egy számára fontos ember hiánya. Bár ez a jó emberismerő kézség nélkülieknek is feltünhet, tekintve, hogy a fiú allidonos kitűzője mellet még mindig ott virít a fekete szalag, amely már lassan ruházatának kiegészítője lesz. A fiú csak csendben sétál, éppen a szökőkút romjai felé. Hiszen általában ott szoktak gyülekezni, a szakkörökre induló diákok. A fiú is a szakkörre érkezik, hiszen ismét megtalálta önmagát. A természet a mindene. S most a szakkör leírása szerint ismét a természetbe, méghozzá egy erdőbe fognak kirándulni. A tündék erdejébe. Szürke válltáskáját ide oda lóbálja a szél. Melyben egy kis elemózsia található a fiú számára, és egy füzet. Egy mugli füzet, melyet már hónapok óta nem hordott magánál. A jegyzetfüzete. A várakozó diákoknak odaköszön, majd leül a szökőkút egyik különálló romjára. S csendben várja a tanerő megérkezését. *

Vendég

*Egy fekete hajú fiú érkezik. Fehér vászonnadrágot, felhőszürke trikót vett ma fel. A pálcája a tartóban a ball felkaján pihen. Nem, nem hadakozni érkezik, örül neki, hogy az véget ért. De úgy hallotta, hogy ma szakkör lesz, és nagyon érdekli a téma is. Még sosem járt olyan erdőben, így most rászánta magát, hogy eljöjjön. A romos udvar jobb szélén keresett magának egy kis csendes kuckót, hogy ott vészelje át a lökdösődős tumultust, ami azzal jár, hogy már nem kicsit gyülekeznek a többiek. felfele, az égre néz, amíg a szakkör vezetőjét várja. Unatkozik? Nem. Csak éppen nézelődik. Kék szemei csillognak a fűtött kíváncsiságtól.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 11, 2010 3:57 pm

*Túlzás lenne azt mondani, hogy Emily hangulata vidám. Sőt. Botorság lenne bármit is mondani a hangulatáról, hiszen még ő maga sem tudja, hogy milyen - olyan semmilyen. Se nem jó, se nem rossz. Kellőképp felhúzta már az agyát ma Nillanora, meg amúgy is, mostanság elég stresszes, arra is alig vette rá magát, hogy eljöjjön a szakkörre. De most mégis itt látni az Udvaron, a diákok között, fekete nadrágban és trikóban, sportcipőben, és próbál normális arcot vágni. Int, köszön annak, akit ismer, de egyelőre nem megy oda senkihez, talán majd később. Talán.*

Vendég

*Chleo is megérkezik az udvarra. Fekete top és fehér sort van rajta, meg egy edzőcipő. Haja lófarokba kötve. Zsebében pálcája és egy tőr, nyakában AMM-medálja, csukóján pedig a PSM-karperec. Camapry most nincs vele, a szobában maradt bezárva. Mikor leér, biccetn a jelenlévőknek, majd egy fának támaszkodva várakozik.*

//Bocsi a rövidért :S//

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 11, 2010 3:59 pm

*Egy szőke hölgyemény közeleg a tölgyes fái közül. Szoknyáját lecserélte egy rövid farmernadrágra, és most ehhez vette fel a fehér blúzát. Hosszú szőke haja most fel van tűzve egy csattal, de az elülső, rövidebb tincsek még így is megzabolázhatatlanok. Egyik kezében pálcája van, a másikkal épp egyensúlyoz hogy egy ugrással ki tudjon kerülni az udvarra. Majd szépen megáll, megigazítja a nyakláncát, majd könnyed léptekkel sétál végig a többiek felé. Azonban nem köszön nekik, csak nézelődik, hogy mikor jön valaki olyan, akit ismer is. Közben néha-néha megnézi az ujján lévő aranygyűrűt, amit ugye nem is tud levenni, szóval állandó "tartozéka". Ma nem is tűnik olyan búskomornak, mint máskor, arcán egy apró mosolyféle is van, aranysárga szemei pedig szépen csillognak a napfényben.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 11, 2010 4:00 pm

*Nagy sebbel-lobbal vágódik ki a Kúria ajtaján. Ma szakkör van, és akkor neki ott a helye. El akarja már hagyni ezt az aurorokkal teli helyet, picit megunta. Picit? Nagyon. Szóval a kék farmer-fekete felső-fekete tornacipő párosításban megjelenő lány is feltűnik az udvaron, mosómedve daimonjával együtt, pálca, kard, AMM medál és PSZM karperec a helyén. Rendben. Tökély. Gyorsan körbenéz, köszön annak, akit ismer, de még nem társul senkihez. Csak elemzi magában, hogy mit is kíván jobban - azt, hogy a tündét nekiugorjanak, vagy hogy figyelje az aurorok mogorva képét. De láthatóan a döntés kész, és végleges, hiszen itt van. Sosem volt fajgyűlölő, de lehet, hogy a tündéket ez nem fogja érdekelni. De hé, Senilla csak félvéla, na. Szóval türelmesen várja a tanárnőt.*

Vendég

*Mil érkezik ide. Mosolya kedves, arca vidám, haja a szokásos copfba. Mellette van daimónja is, Akesha.*

//Gyorsan kellettt dolgozzak :S//

Hozzászólások száma : 158 Kaszt : Üzenőláda :

*Könnyed léptekkel érkezik meg tündénk is az udvarra, hiszen ha már tündékhez látogatnak el, akkor mégis csak illik itt lenni. Hosszú szőke haja valamelyest fel van tűzve, de azért jónéhány tincs kilóg a külsőségek kedvéért. Léptek szinte teljesen hangtalanok, alkata kecses, nehéz észrevenni, csak, amikor már odaért a többiekhez. Jópár hónapra elutazott az iskolából, bár előtte se túl sok diákot ismert, így pedig pláne, így csak finoman biccent, de bonyolultabb beszélgetésekbe nem bonyolódik, azaz nem megy oda senkihez. Ruházatát tekintve könnyed zöld színű ing van rajta felül, alul egy barna vászon nadrág. A hátán apja tünde íja feszül, az oldalán pedig két rövid kard. Akad nála ugyan pálca, de a legritkább esetben nyúl varázslatokhoz, nem illik hozzá.*

Vendég

*Egy hosszú szőke hajú leányzó sétálgat az udvarhoz. Haja majdhogynem a combjáig ér Mindenesetre mosta mókust fenn hagyta a szobájában. Az íjak most is nála vannak na meg persze a pálcája is. Szépen komótosan, visszafogodttan sétálgat végig az udvaron, majd, amikor megérkezik csak megáll. Körbepillant az összegyűlt diákokon. Próbál valakit kiszemelni, akivel beszélgetni tud. Végül Laurán akad meg a tekintete. Szája mosolyra görbül, majd oda ugrál a lányhoz.*-Szia..Tricia vagyok nem, baj, ha cstalakozom hozzád?*teszi fel a kérdést mosolyogva, no igen eléggé közvetlen a csajszi.*

Tanár Hozzászólások száma : 97 Kaszt :

*A vörösszőke hajú természetmágia tanárnő jelenik meg az udvaron nem sokkal hat után. Nem vesztegeti az időt, hiszen az uticéljuk igen fontos.* Üdvözlök mindenkit, és felhívnám a figyelmet, hogy ez nem egy habkönnyű kirándulás, ezért legyetek nagyon óvatosak. Az erdei tündék kértek tőlünk segítséget, és gondoltam elviszek pár képzettebb diákot, ezek lennétek ti. Akkor ha indulhatunk, akkor fogjátok meg a karom, és már mehetünk is. *Na igen, ő nem zsupszkulcsot használ, hanem egy olyan mágikus formulát, amivel a természetet használva tudnak utazni a térben.*

//Otthon és külföld témakörbe rögtön létrehozom a Tündék erdejét, oda is lehet utána írni.//[

Vendég

*Rose is lelátogatott a mai szakkörre. Sztreccses térd, sportnadrág,meg egy ujjatlan póló volt rajta. Vidáman ugrándozott le az udvarra, ahol már jócskán voltak. Rögtön megpillantotta Emilyt, aki elég nyúzottnak, és borongós hangulatúnak tűnt. Odasétált hozzá, és megpróbált szóba elegyedni vele, akármi történjék is.*
-Szia Em! Mi bánt, miért vagy annyira oda? Meg vissza? Mi történt? Vagy mi nem történt?
*Közben elővette pálcáját, és olyan helyre tette, ahonnan nem esik le, amíg beköti a cipőfűzőjét, ami éppen ebben a pillanatban oldódott el. Végül a füle melletti résztökéletes helyet nyújtott a pálcának, így le tudott hajolni bekötni az eloldódott fűzőt.*

Vendég

* Karen nyugodt léptekkel sétálgat az udvaron és élvezi a kellemes hőmérsékletet. Egy szakadtas farmer short és egy türkisz színű top van rajta, lábán szürke teniszcipő. Hosszú, sötétbarna haját, mely most lágyan omlik hátára néha néha meglibbenti a lágy szellő, mely hatására jól eső érzés fut végig egész testén. A tegnapi beszélgetés szaktársával jót tett neki, annak ellenére, hogy semmi érdekfeszítő dolog nem hangzott el köztük, de mégis megnyugtató volt. A lány úgy érzi, hogy mostmár eléggé összeszedte magát és képes tisztázni a dolgokat úgy magában, mint másokkal. Egy egész hétig kerülte az embereket épp itt volt az ideje, hogy "gyatyába rázódjon" végre. Zsebredugott kézzel sétál, ha esetleg találkozik egy ismerős személyel annak köszön, majd tovább lépdel és egy árnyékot nyújtó fának támasztva hátát figyeli az eget, mely most gyönyörű színekben játszik és körül öleli a lassan lemenő fényes korongot, melyet Napnak nevezünk.
Nem sokkal később megérkezik a tanerő is és közli velük a legfontosabbat. Nem sokat teketőriázik rögtön a lénygre tér és ez tetszik a lánynak. Elrugaszkodik a fa kissé érdes törzsétől, majd társaival együtt oda sétál a nőhöz, megfogva annak karját és várja a furcsa, enyhén szorító érzést, mely az "utazással"jár. *

//Bocsi, a késésért! :S //

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 11, 2010 6:57 pm

* S éppen mire Sepp összeszedné magát és harcolna, addigra le is rendeződnek az események. A fiú már csak a holttesteket érinti meg az erdőben, majd visszatérnek az udvarra. S se szó se beszéd, mégcsak egy köszönöés sem hallatszik tőle. Azonnal elindul a faház felé. Gondolatai az elmúlt délután körül forognak. A fiú megtört. Már tényleg nem tud harcolni többet. Táskája még most is rajta. Lassan elővesz belőle egy csokit és azt kezdi el majszolni a faházhz vezető úton.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 11, 2010 7:11 pm

*Leona egy ideig elvolt magának. Rajzolgatott, olvasott, tanult. De most úgy érezte ki kell szabadulnia és embereket kell keresnie különben megőrül. Gyorsan felkapott magára valamit, így kicsit bizarrul nézhet ki farmer rövidnadrágjában melyet eltakar egy fekete, feliratos póló, mintha nem lenne alatta semmi. Lábára a bakancsát húzta fel, haját pedig lófarokba fogta. Hangosan csörtet az udvaron, reméli hogy belebotlik valakibe. Ha mégsem történne meg, hóna alatt rajzmappáját tartja, unalom ellen. Érdeklődve néz körbe, de egyenlőre nem lát senkit. Letér egy ösvényre hátha valaki kalandozó kedvében van és ott tölti idejét. Végül meg is pillant egy alakot, aminek nagyon megörül. Ismerősek neki a fiú körvonalai, de hirtelen nem tud rájönni ki lehet az. Közelebb szalad, vígan lóbálva a kék mappát, arcán széles mosollyal. Hirtelen felismeri régen látott társát.*
- Sepp!! Hé pajtás!
*Kicsit megváltozott a stílusa. Ezt javarészt a rokonával váltott sok levélnek és a mostanában olvasott regénysorozatnak köszönheti. Már észrevette magán a változást, de nem foglalkozott vele. Úgy gondolja hogy ha majd mások szóvá teszik esetleg visszacsinálja. Beéri a fiút és bevág elé. Döbbenten néz fel rá és meglepetten kérdezi.*
- Hát veled meg mi történt?

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 11, 2010 7:21 pm

* A szőke fiú éppen a faház teraszán üldögél, a falnak befelé fordulva. Halkan dúdolva.*
- Csak az óra ketyeg, magam vagyok, nincs itt senki más. Egyhelyben ülök, nézem a falat. Igazán remek kilátás… * már térne a legjobb részre mikor valaki megszólítja a háta mögül.*
- Mintha szólna valaki egy hangot hallok… *de nem a fiú tényleg hangot hall. Méghozzá eléggé ismerős hangot. Szinte azonnal hátrakapja a fejét. S megpillantja a jól ismert barna fürtöket. Majd legyint eget és megdörzsöli a szemét. De a lány még mindig ugyanott van. A fiú elmosolyodik.*
- Leona! *kiállt fel hírtelen, s egész testével hátrafordul. Régóta nem látta a lányt, s ezt meg is jegyzi neki.* Ezer éve nem láttalak. * majd a kérdésre csak megvonja a vállát.* Rengeteg dolog, s túl rövid az éjszaka ahhoz hogy mindent elmeséljek. És veled? *válaszol a lánynak egy kérdéssel, miközben arca felvidul. Igen, határozottan örül a lánynak.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar