Udvar

Tárgy: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:07 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Diák Hozzászólások száma : 6 Kaszt :

*Miron szavaira bólogat, pedig ő aztán mindenkihez alkalmazkodik, és a szemvillanás alatt meg lehet győzni az ellenkezőjéről. Persze csak erős, karizmatikus egyének esetében, hiszen az olyanok mellett vakon kiáll, akiket megszeretett. Tovább hallgatja a fiút, szájában meg is áll a nyalóka, és egy idő után már jó kis édes csomót érez a nyelvén. Nagyon szimpatikus neki a nekromanta előadásmódja, sőt életszemlélete is, hiszen ez olyasmi hasonulás, mint amit ő szokott az emberekkel. Eggyé válni egy másik gondolkozásmóddal, csak a nekromanta esetén sötét teremtményekkel, esetében pedig melegvérű egyedekkel. Lotti teljesen úgy érzi, hogy végre hazatért, itt olyan emberek vannak, akik végre megértik őt. Komoly pillantással nézi a fiút, és bólint* Tökéletesen igazad van, nem árt, ha megyünk, mielőtt itt ér minket a sötétség leple. A fiú elindul, a lány azonban még egy picit marad, hogy válaszoljon a másik kettőnek, de sürgetően néz rájuk. Először Arianának válaszol.* A jövőt? Érdekes dolog, de jó dolog, ha bizol egy olyan dologban, amit esetleg meg tudsz változtatni. De én is ilyen vagyok, mint te Ariana, csak nálam előbb a tőrök, azután pedig a földmágia. *Aztán búcsút int Arinak is, és Fredre pillant.* Ketten maradtunk. És dehogy unalmas. Ha egész életedben csináltál valamit, akkor biztosan profi vagy. Én sem csináltam sok mindent, otthon voltam, igazából csak nagyon jól tudom tállalni a dolgot. *Kacsint a lányra megnyugtatóan, aztán felcsillan a szeme* Hát ezek alapján nagyon hasonlítunk, és ez szuper dolog. Akkor nem leszek egyedül. Én a földmágia miatt vagyok mezitláb, mert így könnyebbnek érzem a varázslást. *Aztán elképed* Fúú, van egy ikertestvéred? De jó neked. Belőled kettő? Nagyon jó. De ha ő most nincs itt veled, akkor én tudom őt helyettesíteni. *Vigyorog a lányra, és ha minden igaz, akkor együtt mennek be a kúriába.*

Vendég

*Máté lépdel ki az udvarra, most valami teljesen szokatlan szerelésben. Fején az Alice csodaországból ismert kalap van, amit az őrült kalapos hordott, de a cédula helyén, egy kör dáma díszeleg. A ruhája is teljesen rá hasonlít. A fiú haja is más lett. Már nem fekete, hanem piszkosszürke. Kisétál a füves részre, egy fa alá, majd a kabátja alól, előveszi a Vörös kis könyvét, amibe a meséit írja, majd mormolászva írogatni kezd. Szeme, még most is a tébolyt sugallja, ez valószínűleg már nem változik. -Hát persze...ismét hideg van. Rosszat sugall ez. Vajon megjelenik ma ismét nekem a múzsa? *Körbenéz.* -Áhh...Csak akkor szokott megjelenni, ha írói válságban szenvedek. Ő mindig ihletet ad. *Elmosolyodik.* -Igen Igen! Milyen jóságos. *Nagyot sóhajt. Sokat beszél magában a fiú, és elkezdett kitalált barátokat teremteni magának.*

Vendég

*Sorban érinti meg a fákat, ahogy elfut mellettük. Pontosabban inkább elkocog, nem fut túl gyorsan, már a végefelé jár a röpke edzésnek, nem veszi annyira komolyan. Le is lassít sétába, amikor meglátja Mátét, és messziről int neki.* ~ Mad Hatter... Pont, mint Lawrence kalapja. - Ja, de neki csak a kalap van meg. Ez meg... ~ *Pereus eléggé lenéző pillantást vet a fiúra, de Arianán ez nem látszik.* - Heló! Hát veled meg mi történt? Csodaországba csöppentél hirtelen? *Körülnéz, mintha az órás nyulat keresné valahol.*

Vendég

*Miután meghallja a lány hangját, csupán ennyit kiált fel, hogy: -Alice? *Vidáman megfordul, majd végignéz rajta.* -Nem...kétség kívül, nem te vagy Alice...Ő máshogy néz ki. Csodaország, Csodaország! Hisz mindannyian abban élünk! *Kuncog* No de üdvözöllek itt! Máté vagyok...ha már...találkoztunk. Illik bemutatkoznom, hisz új életet kezdtem. Sajnos...elvitt...a sötét út. Rossz helyeket járok be, és...lehet hogy ezek után máshogy fogsz tekinteni rám...Tudsz követni? *Vonja fel a szemöldökét a fiú, majd legyint egyet.* -Mind egy...azok az idők már rég elmúltak. Kegyenc vagyok. *Sóhajt egyet, leül a fűbe, és eldob egy követ.* -A múzsa is azt mondta, hogy a legjobb út az. Tudod hogy miért? Mivel...író vagyok. Az életem a könyvek, és a képzelet. Azt mondta a Múzsa, hogyha azt az utat követem, akkor nagyon sok ihletben, és ötletben lesz részem. Lám! Itt vagyok! Már majdnem betelt a régi könyvecském. Tele történettel, és mesével. A Lehető legjobb! *Kuncog a fiú. Észrevehető rajta, hogy sokat beszél, meg hogy a tekintete is más. Mintha nem is itt lenne, hanem egy képzelt világban járna.*

Vendég

*A fiú felkiáltására felvonja a szemöldökét, majd csípőre teszi a kezeit.* - Hééé! Én is szőke vagyok, mint Alice! Csak a ruhám más. Nem különbözök tőle jobban, mint te a Kalapostól. Csodaország... *Nevetve csóválja a fejét, majd félredönti azt.* - Tudlak. *Feleli röviden arra, hogy tudja-e követni, aztán megrázza a fejét.* - Á-á. Maximum kegyenctanonc. A kegyenctől te még messze vagy. De ha arra akarsz menni... Hát sok szerencsét. Én nem követlek. És hidd el, a háború másik oldala is szolgál épp annyi ihlettel, mint az, amit te választottál. *Mosolyodik el halványabban, miközben elindul a kúria körül, intve Máténak, hogy kövesse. Sétáljanak.* - A háború már csak ilyen.

Vendég

*A fiú leveszi a cilinderét, majd a kezében szorongatva követi.* -Háború? Miféle háború? Én nem tehetek róla! A múzsát követtem! Ha nem követném, nem segítene, és nem adna Ihletet. Kéne az nekem? Hmm...*Mormol valami a fiú, majd ismét felveszi a cilinderét.* Alice máshogy viselkedik! Látom nem olvastál elég Lewis Carol könyvet. Alice meghajol a Vörös királynő előtt! csavarosan gondolkozik, és...Lassan jár, tovább ér. És...amúgy is...Miért lenne rossz a kegyenc élet? Újabb történetek tömkelege! Újabb betelt lapok! Újabb elégedett múzsa. Hmm...Minél magasabb poszt, annál több történet...Ez jó! Fel kell írnom. *Hevesen jegyzetelni kezd valamit.* -Nem hinném hogy szolgál ennyi ihlettel. A rossz út mindig többet ad. A jó út dicsőségesebb, de...a tiltott út, tiltott jutalommal jár. És a Múzsa sosem téved. *Mosolyog.*

/Fagy/

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 25, 2010 9:37 am

*Hűvös, szeles, de azért viszonylag napos időre ébredtünk. A Természet lassan, de biztos kúszik át a télbe, de még érezhető a nyár illata is. Hát igen, ilyen az ősz, az elmúlás, a halál... markáns évszaktoposz, de tulajdonképpen nagyon közhely. Az ősz ősz és kész, nem elmúlás, nem halál. Csak szimplán ősz. Olyannyira egyszerűen ősz, mint amilyen egyszerű ember Max is. Az allidonos fiú egyedül merészkedett ki a kúria falai közül, hogy szívjon valami friss levegő félét, de végülis inkább nem is nagyon megy messzire, hanem csak megáll a bejárati ajtó előtt, tesz néhány lépést előre. Körbenéz az udvaron, pulóverét jobban összehúzza, mert azért valljuk be, nincs megáldva különleges fizikai adottságokkal, amit talán az egyáltalán nem művelt köznyelv egyszerűen csak táposnak hívná. Mindegy is, fázzon, ha egyszer fázik. Ugyebár néhány lépcsőfok van az ajtó előtt, így le is lép rájuk, végül lehelyezi becses hátsóját az egyik lépcsőre és itt üldögél. Annyira nagyon nincs kedve semmihez. Tipikus Anyegin-figura ma: fölösleges ember. Viszont a lépcsőnüldögélés remek alkalom a filozófiai gondolatok áramoltatásához az agyban. Miközben elkalandozik gondolataiban, összefolyik tér és idő. Bergsont is megszégyenítően kezd el gondolkodni a tér és idő kapcsolatáról, valamint a szubjektumról. Hát igen. Ez egy szép őszi nap...*

Diák Hozzászólások száma : 20 Kaszt :

Kibukott angyal üvölt az égre
Rázza az öklét és közben
Festi az arcát fekete-fehérre

*Jár és kel és végtelenül unatkozik. Olyan, mintha a napjai egy újból és újból fel-lefutó spirálisban telnének. Mint egy félresikerült mókuskerék, amiből az a nyamvadt állatka nem tud szabadulni, csak a halála árán. Annak az árán, mikor már kileheli a megfáradt lelkét. A szobájában rója először a köröket, majd végül, mikor már azt is megunja, felfedező útra indul és az udvaron köt ki. Pontosabban szólva, még csak a bejárati ajtóhoz vezető folyosón baktat és mikor odaér, kezét a kilincsre teszi is kilép a szabadba. Vagy kilépne, de alkalmasint inkább csak zuhan és át egy alakon. Fejjel előre érkezik a földre és bár nem látja magát, az arcát beborító égető-lüktető érzés alapján biztos benne, hogy a fél képe lehorzsolódott. Fájdalmasan sóhajt hát egyet, fejét még mindig a földön nyugtatja, nyeszletthez közelítő teste meg-megrándul az erőlködéstől, hogy lassan, de biztosan felkeljen.*
- Ahhajaj. *nyög, akár egy öregember és... semmi más. Jólesik a mozdulatlanság és addig sem kell feltépnie magát a földről.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 25, 2010 10:13 am

*Max már igazán közel jár a tér-idő kontinuum teljes megismeréséhez, ahogy elmélkedik magában. Jobb könyökét combjára támasztja, kezén pedig a feje pihen. Szemeit behunyja, talán már nem is a valóságban, hanem az álmok közt jár-kel. Furcsa, de néha nagyon nehéz különbséget tenni valóság és valóság, álom és valóság, álom és álom között. Álmatag ócsudásából egy tompa rúgás zökkenti ki. Felpattannak szemei csak annyit lát, hogy tulajdonképpen fölötte lavírozik át egy társa. Elkerekedett szemmel figyeli, ahogy a szőke, belsirionos srác hogyan landol néhány lépcsővel lejjebb, sőt, talán egészen az udvar földjét melegíti már testével. Miközben elkezd Damyan jajgatni, Max továbbra is a látvány rabja és folyamatosan lejátszódik előtte lassított képekben társának esése. Na igen... tér és idő kontinuum. Mikor végre magához tér, rögtön fölemelkedik és lesiet Damyanhoz annyira, hogy kis híján ő is elesik, ahogy leér, de végülis nem történik meg a zuhanás.* Megkérdezném, hogy jól vagy-e, de nem fogom, mert rosszul vagy. *Mondja neki kissé zavartan, hisz végsősoron ő okozta az esést.* Mindenki jó valamire. Én arra, hogy akadály legyek. *Teszi hozzá bárgyún, miközben megragadja Damyan karját és igyekszik legalább felültetni a fiút. Eszébe nem jutna, hogy ők mágusok és pár pöccintéssel rendbe jöhetne Damyan.

Diák Hozzászólások száma : 20 Kaszt :

és mindenki akar még mondani egy fontos mondatot
és hogy minél többen hallják, előbb úgy csinál, hogy ő halott-

nak tetteti magát és nagyon halkan mondja
hogy meglegyen végre az i-nek a pontja

*Pislog. A szemébe pislogja a port, ami fájdalmasan karcolássza a szemgolyóját. Újabb nyögés és sóhaj illetve ezek keveréke, majd egy röpke moccanás és a tudat, innen nem fog felkelni. Nem akar. Nem is olyan rossz ez a fekvés, innen már nem zakózhat nagyobbat, kivéve ha a föld meg nem nyílik alatta és el nem nyeli, de erre egészen minimális esélye van. Még nem lehet világvége. Ahhoz túl snasszak a körülmények. Tépelődése/fetrengése effektíve az agonizálása csúcspontján egy hang üti meg a fülét, majd egy árnyék vetül rá és végül kezeket érez magán, akik segítenék fel. Felültetni.*
- Ó, csak nem Élesszem törzsfőnök teljes életnagyságban? *fordítja tekintetét a másikra, mikor az megállapítja, hogy rosszul van.* - Hagyjuk. *legyintene, ha tudna, de a karját is lefoglalja a tompa fájdalom és így eléggé nehezen kommunikál, de azért majd igyekezni fog. Végül megadja magát a segítőkészségnek és felül, óvatosan végigtapogatja magát, minden fontos és kevésbé fontos testrésze épnek fest.*
- Neved is van vagy becézzelek Brutálnak? Bitang mód elintéztél. *és igen, valóban lehorzsolta a pofáját, mert az minden egyes szónál, sőt arcmimikánál sikoltva ég.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 25, 2010 10:54 am

//kicsit fagyogatunk//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 25, 2010 1:33 pm

//kicsit olvadozunk//

*Miért lenne esély rá, hogy megnyílik a föld? A Nezabarban annál furcsább dolgok is történtek már, mint holmi földmegnyílás. Sosem lehet tudni. Egyébként Max nem veszi rossz néven a csipkelődő visszaszólogatást, mert hát biztos ő se viselkedne másképp az adott helyzetben.* Ha gondolod szólíthatsz Élesszem főnöknek, de láthatóan inkább Kinyírjam törzsfőnök lehetek. *Felel Damyan kérdésére, majd elengedi a fiú karját, amikor már nagyjából stabilan ül. természetesen közben le van mellé guggolva, de mivel ez elég kényelmetlen, kétségtelen, hogy hamarosan vagy feláll, vagy ő maga is seggreül.* Amúgy Max vagyok. *Mutatkozik be végül rendesen és megkönnyebbül látva, hogy nincs komolyabba baja belsirionos elvtársának, mindazonáltal valóban elég csúnyán leszedte az arcán a dolgait, úgyhogy mégsem könnyebbül meg olyan nagyon, hisz ez most jelenleg miatt van.* Nem merem fölajánlani, hogy majd én lekezelem a sebed, mert valószínűleg még rosszabb lesz, mint volt. *Fűzi tovább a szót Max, miközben egy szellő felborzolja haját.* Azt már meg se merem kérdezni, hogy hova indultál, hisz gondolom az úticélt is sikerült kiiktatnom így. *Teszi hozzá végül és tulajdonképpen Max jól van, ami viszont most lényegtelen információ.*

Diák Hozzászólások száma : 20 Kaszt :

Hé barátom, tégy föl egy teát,
Dobjuk fel magunkat legalább!
Csak ránk ne essen a hangulatunk,
Mert attól mindketten elkábulunk.

- Amúgy. Én Damyan. *felel, mert más dolga úgy sincsen és következőkben a fájdalma is csitul. Az éles kínok tova szállnak és csak a zsibbasztó tompaság marad itt, ami egész kellemes. Nem hagyja hogy ostobaságokon agyaltassa magát, egyszerűen csak létezik, csak szennyezi a kilélegzésével a levegőt és azt sem állítanám, hogy sunyiban nem engedte-e el a laposat. Hangtalan és gyilkos, de Kinyírjam főnök ennyit megérdemel. Bosszú puki. Jobb mintha a széttört csontjai fölött, s a szétloccsantott koponyáját bámulva kéne óbégatnia.*
- Jobb ha majd szakszerűen megnézi valaki. *rebben némiképpen idegesen a szemhéja a kilátásba helyezett segítség miatt, hiszen neki arra semmi, de semmi szüksége nincsen. Jobb félpofával élni, semmint olyannal, amit ráadásként el is cseszerintett valaki. Na, nem, ezt nem engedi meg.*
- Csak levegőzni akartam. *feleli, tekintete végigsiklik a másikon, aztán csak megrázza a fejét és lassan, de biztosan feláll a helyéről, leporolja magát, aztán minimális töprengés után int Maxnak, hogy tartson vele.*
- Gyere, Brutál. Járjunk egyet. *teszi még hozzá és várakozóan szuggerálja a másikat.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 25, 2010 2:14 pm

*Hirtelen megváltoznak a körülmények és Max érzi, hogy itt valami nincs rendben. Illetve láthatóan Damyan már rendben van, de a levegő megtelik igazán sunyi szaggal. Na ez a brutál és nem Max. A fiú csak néhány szaglásnyit érez a támadásból, szerencsére itt kint a szabad levegőn hamar tovaterjed a dolog, de ez akkor sem volt szép. De mint olyan, nem fogja szóvá tenni ezt a kis affért Max, egyfelől mert azt se udja honnan jön a szag, másfelől, ha tudná is, hogy Damyan volt, ez a legkevesebb, hogy megtehet ilyesmit, azok után, hogy Max elintézte őt.* Hát akkor levegőzésből jutott elég. *Jegyzi meg a mentalista fiú, majd, ahogy Damyan fölkel, úgy ő maga is végre fölegyenesedik a guggolásból, ami már valóban nagyon kényelmetlen volt. számára.* Ne haragudj, de ezt most passzolom. Egyrészt nagyon frusztrálva érzem magam, hogy bennem estél el. Másrészt neked is biztonságosabb, ha nem vagyok ott. *Mondja a fiú és valójában egy allidonos leányzóval van találkozója, csak nem akarja ilyen ürüggyel lerázni Damyant, aki amúgy tök jófej gyerek, meg hát Max is az, mondhatni rokonlelkek, de mégis... azért most valahogy szívesebben menne a lányhoz.* Szóval jó levegőzést és legközelebb igyekszem nem útban lenni. *Mondja a fiú, majd nyújtja a kezét, hogy kézfogással búcsúzzon el. Ha Damyan viszonozza, akkro azzal, ha nem, akkor az nagyon kellemetlen Maxre nézve, de hát nem tud mit tenni, akkor visszahúzza és csak úgy fordul sarkon és tér vissza a kúriába, ahol az első folyosó el is nyeli alakját.*

Hozzászólások száma : 135 Kaszt : Üzenőláda :

*Egy fiatal kocogó jelenik meg az udvar szélén. Botond befut az udvar közepére, és ott leheveredik a fűre. Ma egy fekete bőr ruhát visel, melynek zsebéből előveszi a pálcáját, aztán vár.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 28, 2010 5:03 pm

*Aleksandar áll fel épp az egyik padról Gigivel - a szurikáta alakú daimónnal - , hogy elmenjenek vacsorázni, amikor megjelenik egy kocogó srác, és leül az Udvar köves földjére. (Mivel nem füves, annyi szent.) Félrebillenti a fejét, furcsállja, hogy bárki is kényelmesnek találja a köveket, amik ránézésre még szúrhatnak is, majd végül a szurikátával az oldalán odasétál hozzá, megáll mellette, és lenéz rá.* - Nem lenne kényelmesebb egy padon? *Kérdezi felvont szemöldökkel, majd be is mutatkozik.* - Amúgy Aleksandar vagyok. Aleksandar Grozda... Azaz Sandar, vagy Aleks, ahogyan jobban esik.

//máskor olvasd el a helyszínleírást, az udvar kövezett Neutral

||//

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 28, 2010 5:35 pm

//Fagy, Botond részéről reaghiány miatt...//

Tárgy: Udvar Szomb. Okt. 09, 2010 6:08 pm

Tibor az udvaron csatangolt,a kutyájával,egy üres padot keresve.Megistalálta,és le is ült*~Mi üthettet ebbe a lányba,biztos hogy fáradt~*Gondolta,abban a pillanatban elövett egy könyvet.Ez volt a címe:Dementorok,Patrónusok és egy kaland~Mi lehet ez a köny,nem is arról szól,amiröl kéne,hanem bájitalokról,varázslatokról,stb~*Közben elengedte a kutyáját hogy had futkározon*

Vendég

*Nem, Tibor nincs egyedül. Érezheti a tölgyes felől áradó sötét mágiát. Mert hát közelebb vannak a tölgyeshez, mint a kúriához. A lány egy róka teteme mellett ácsorog a fák között, láthatatlanná tévő köpenyében és lopakodó lábbelijében. Nem lehet sem hallani, sem látni, ahogy Diegot sem. Látszólag nincs itt, ő mélyebben van bent a fák között.* ~Csak nem Isidor Tibor érkezett? De igen. Jól megtréfáljuk...~ *Jobb kezét, amin a nekromanta gyűrű is látható (lenne, ha nem lenne a láthatatlanná tévő köpeny rajta) felemeli, és telekinézissel kikapja a kezéből a könyvet. El is taszíta jó messzire, majd ugyanazzal a lendülettel a rókát is ráuszítja a fiúra. Éljen a nekromágia. A zombi egyébként már félig inkább csontváz, láthatóan elég rég múlhatott ki. De ez Rose-t nem érdekli. A rókát megállítja, mielőtt a fiúra támadna, és most kiskutyaszemekkel bámul rá.*

Tárgy: Udvar Szomb. Okt. 09, 2010 6:37 pm

*Békésen olvass,amikor hirtelen kirepül a kezéböl a könyv,és már azzonal röppen ki a székböl,és elörántotta a pálcáját.A másik pillanatban egy félig hallot roka áll elötte*-Stupor*Kiáltja el magát,pontossan eltalálta rokát,és az csontvázakra hullot*~Mi volt ez~*Gondolta rémülten és felháborodva*-Ki volt az?!*Kiáltja el magát.Mivel nem nagyon látt a sötétöl semmit,ezélt a lumos varázslatott használja*-Lumos!*Azzal egy kicsi fény golyó jött létre.*-KI VOLT AZ,ÉS ADJA VISSZA A KÖNYVETT!*Orditja el magát,de nem kapp választ*

Vendég

*Azt user erősen kétli, hogy a róka csontvázakra hullana, mivel ilyen kifejezés ugyebár nem létezik. A másik az, hogy a róka ugyebár nem él, szóval elkábítani sem nagyon lehet. Szóval marad a rusnya dög, persze Rose szemében akár még kutyakiállítást is nyerhetne. Azért maradjunk inkább a rusnyánál. Viszont Rose-nak nem igazán jön be az, hogy a fiú tönkre akarja tenni a kedvencét. Egy gondolat, és a tetem már ugrik is, minél magasabbra, amire a lány képessége is rásegít, és próbál a fiú arcába marni. Mindenesetre a nekromanta továbbra sem bújik elő. Élvezi a helyzetet, élvezi, hogy ő van felül... És legfőképp azt élvezi, hogy akkor is ő lenne felül, ha nem lenne rajta a köpeny.* ~Te nem vagy normális, Rose... Te beteg vagy. Na ne mondd, hogy ennek ellenére nem szeretsz... Van stílusod, az tény. Eléggé magamutogató, de attól még imponáló. Már akinek.~ *Mikor Tiber elüvölti magát, Rose nem reagál. A könyv már messze van, a lendülete messzebb vitte, mint a leányzó telekinetikus ereje, most már akkor sem tudná visszahozni, ha akarná. Mindenesetre gonoszul mosolyog, továbbra is láthatatlanul.*

Tárgy: Udvar Szomb. Okt. 09, 2010 7:02 pm

*Már kezdett elege lenni ebböl,igy hát elkezde keresni a könyvet*~Hol lehet~-Wolfi,ide!*Szól a kutyájának aki azzonal ott terem*-Nem tudnád kiszaglázni hogy valaki van itt*Elkezdte szaglászni,de végül a rókánál kötött ki-Hagyuk...*Mondta végül,aztán elkezde keresni a könyvet*

Vendég

*Mivel Tibor nem reagált semmit a harapásra, Rose értelemszerűen arra következtet ebből, hogy a fiú jól tűri a fájdalmat. Vagyis értelemszerűen fojtatja az ostromot... Nem, ő nem hagyja abba, amíg nem kap rá okot. Eddig nem látta, hogy a fiú ki merne állni ellene. Többször is találkoztak már, Rose mindig provokálta magát, de Tibor minden egyes alkalommal gyáván megfutamodott, átadta magát a kínzó fájdalomnak, amit Rose okozott neki. Úgy tűnik most is ez van. Hiába halott a róka, a harapása erős... Ahogy a nekromanta fél-tünde akaratereje is. Mikor a kutya keresni kezdi őt, csak kajánul elmosolyodik. HIába a dögszag túl erős, még Rose orrát is facsarja, Tibornak valószínűleg ez is kínzás lehet. Hát még szegény kutyának. A könyvet meg... Hát, nem valószínű, hogy megtalálja, mert mint mondtam, elég messze került.*

Tárgy: Udvar Szomb. Okt. 09, 2010 7:32 pm

*Már kezdet elege lenni a keresésböl*-Elegem van ebböl a....ÁÁÁÁÁÁ*Most nézte meg hogya róka megharapta,és vérzet*-A fenébe,nagyon fáj!Jobb ha felmegyek a gyengélkedöre,Gyere,Wolfi!*Wolfi még mindig a rokát szagolja*-Gyere már*Azzal elkezdett a gazdája felé menni.A pálcáját körbe körbe lenditette hogy lásson valamit*~De hogy is megyek én a gyengélkedöre.Voltam már ott elegett!*Azzal le ült egy padra*~Kár hogy elveszett a könyv,szivesen ki olvastam~

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 09, 2010 8:01 pm

*Mivel Tibor mindezidáig konkrétan semmit sem vett észre abból, hogy egy döglött róka marcangolja a lábát, és egyéb testrészeit, ráadásul még azután sem ment fel a gyengélkedőre, hogy rádöbbent volna a teljesen nyilvánvaló tényre, miszerint egy szadista nekromanta kezdetleges zombija a húsát tépi, a róka fojtatja áldatlan tevékenységét. Tibor leült, így az "állat" már könnyebben hozzáfér más testrészeihez is, például az arcához. A fiú a fájdalomtól, és a jelentős vérveszteségtől egész szépen beájul, Rose megszünteti a támadást, és előlép a fák közül, Diegoval együtt. Nagy nehezen felvonszolják a fiút a gyengélkedőre, meg a lány összeszedi a könyvet is. A fiú sebei nagyjából két-három nap alatt begyógyulnak majd a gyógyítónak köszönhetően, de addig folyamatosan a gyengélkedőn kell maradnia. Amennyiben nem, annak következményei lehetnek...*

//Csak hogy tisztázzuk. A mesélőt nem azért hoztam, hogy Rose-nak jó legyen, hanem mert a játékot irreálisnak találtam (és nem csak én), tanácsot is kértem előtte. Mindenesetre a játékot köszöntem, én élveztem attól függetlenül, hogy realitás nem igen volt benne.//

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar