Udvar

Tárgy: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:07 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 31, 2010 11:32 am

*Miley mosolyog végig és a virágokat nézi, csak akkor kapja fel a fejét amikor suttogást hall de mivel nem hallotta tisztán nem válaszolt.* -Én is szeretem azokat a kekszeket.Én minden zöldséget és gyümölcsöt megeszek, nagyon szeretem a paradicsomot.*Mondja Miley mosolyogva, de azon kezd inkább nevetni amikor Ariana azt mondja, hogy mozgóbüfé.* -Még ezt
nem mondta senki, de igaza van, mindig nagy táskával járkálgatok kivéve akkor amikor Ropi nem tart velem akkor az ő rész ki-
marad. *Mondja a lányka, de amikor hirtelen kiröppen a kezéből az egyik virág meglepődik.* ~Nem én voltam...de akkor ki
volt?~ -Nekem is a fehér liliom a kedvencem, mert annak olyan finom megnyugtató illata van szerintem.*Mondja Miley boldogan
mivel talált egy olyan barátot akinek a liliom a kedvenc virága.* -Nekem London azért szebb, mert Párizs nekem megszokott,
nincs benne semmi különleges szerintem.És melyik a kedvenc könyved? *Érdeklődik Miley.*

Vendég

*Nem kap választ a kérdésre, de nem teszi fel megint, annyira nem volt fontos. Utána végre visszafordul Miley-hoz, elfordítva tekintetét a virágról.* - A paradicsom finom, de nem szoktam gyakran enni. Én meg főleg a kabaláimat hordom magammal, a táskámban is inkább azok vannak, na meg a tőreim, esetleg rajzfelszerelés, egy pulóver... Édességből csak két tábla csoki, meg esetleg két-három nyalóka, több sosem. Ennyi elég is vésztartaléknak. *A fehér liliomra halványan elmosolyodik, és tekintete önkéntlenül a kopott tornacipőre téved, amire a liliom van rajzolva.* - Igen... valóban megnyugtató. És gyönyörű virág. És persze, mindenkinek az a szebb, ami szokatlanabb, amit megszoksz, az nem feltétlenül. Ez természetes. Könyv... A Supernatural sorozat megvan könyvben is végig, szóval azt hiszem, az. De egyébként ritkán olvasok. Szeretek, de a birtokot járni valahogy jobban. *A virág pedig csak békésen pörög a levegőben, de ha Miley utána nyúlna, arrébb reppen.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 31, 2010 12:00 pm

*Miley belemerülve nézi a virágot amely lebeg.Csak akkor tér észhez amikor a kedvenc zöldségéről a paradicsomról van szó.*
-Akkor te is édes szájú vagy, mint én.Van egy képem amin egy gyönyörű liliom van és amikor rossz kedvem van ha ránézek jó
kedvem lesz.*Mondja Miley hatalmas mosollyal az arcán.* -Én nem ismerem azt a sorozatot, de lehet, hogy láttam, de nem
tudom pontosan.Én is szeretek a birtokon járni vagy csak egy könyv társaságában lenni.*Mosolyog Miley miközben órájára néz.
-Bocsáss meg, de most mennem kell.Szia. *Arcáról a mosoly letörlődik.* -Remélem még találkozunk. *Hallatszik e mondat a távolból ahol már nem lehet Mileyt látni.*

//Köszi a játékot Smile

//

Vendég

- Jahm, mondhatni. Rászoktam. *Felel a kérdésre szokatlanul kurtán, picit elkomorodva, miközben bal kezével végigsimít a csillagos tetováláson.* - Én a tárgyaimmal vagyok így... Reményt adnak, erőt. Talán gyerekes, vagy bugyuta dolog, de beválik. Nekem igen. *Mosolyodik el mégis halványan, végigsimítva a fekete tollon is, ami a hajpántjához van erősítve.* - Egy testvérpárról szól, akik démonokra, meg minden egyéb természetfeletti lényre vadásznak, irtják őket, hogy ne bántsák az embereket. Én szeretem ezt a birtokot... Sokkal szebb, mint bármelyik iskolában. *Sóhajt fel kicsit ábrándozva, körülpillantva.* - Biztosan. Szervusz, Miley! *Köszön el, majd ő maga is távozik, vissza a kúriába.*

//Köszi a játékot. ^^//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Szept. 10, 2010 12:32 pm

Ködös idő volt ez a péntek.Dave ül a padon pálcájával a kezében de még mindig látszot egy kis heg az arcán amit a kegyencek hagytak rajta amikor vissza beszélt az egyik-nek.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Szept. 10, 2010 12:43 pm

*A szőke nekromanta lány is errefelé mászkál épp, ma egy kicsit jobban fel van öltözve, tekintve, hogy az idő nem valami fényes. Sötét farmernadrág, fehér blúz, szakszínű, azaz kék-narancssárga nyakkendő. És persze a lehagyhatatlan fekete köpeny, fehér mandzsettával, két gombbal összegombolva elöl, és a misztikus aura varázsjellel, ami nem látszik, csak érezni a durva aurát a lány körül. Rajta pedig két kitűző, egy a viharmadaras, ami a szakját jelzi, egy pedig egy kis címer, ami a rangját. Ugyanis egyetlen szó van ráírva cirádás betűnkkel. Szakmegbízott. Lépéseit nem hallani, mivel a lopakodó lábbeli aktív. Haja ki van bontva, és így halad szépen előre, pálcája nála van, fókuszai nincsenek, nem kell neki, nem használja. majd csak észreveszi a fiút, és minden érzelem nélkül sétál oda hozzá.*
- Üdv. Mi járatban idekinn egy ilyen hideg napon? *Kérdezi meg, de hangjában nincs túl sok szívélyesség, aranysárga szeme is megcsillan. De hogy mi is fénylik a tekintetében, azt nem lehet kihámozni.*

//fagy...//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 11, 2010 3:49 pm

*Enyhe fintorral az arcán lép ki a Kúriából, és indul meg sebes léptekkel egy fához. Pontosabban ahhoz a fához. Ugyanis itt, a Nezabarban először itt találkozott Gethinnel, és talán reménykedik, hogy ismét fog találkozni itt a fiúval, aminek elég kevés az esélye. Bár a hálójában nincs, az tuti, hiszen onnan jön. Persze csak ha el nem bújt a szekrénybe, bár .. ennyire nem utálhatja őt. Közben Roger is megérkezett, őt is kereste, sikertelenül, szóval szép az élet. Amúgy persze azóta sem beszélt Senillával, szépen, tisztességesen kikerüli őt, meg amúgy is a legtöbb idejét a főhadiszálláson tölti, szóval nincs is nagyon, ahogy találkozzanak. Tehát csak nekidől a fának, kezében forgatva a pálcáját, miközben bámulja a Kúria ajtaját, hátha ...*

Vendég

- Can we pretend that airplanes in the night sky like shooting stars... I could really used a wish right now... *Halkan énekelgetve lép ki a fekete párduccal együtt az udvarra a fiatal mentalista növendék. Nagyjából tíz perccel Yolanda után érkezik, szóval nem követte őt. Egyébként egy egyszerű csőfarmer van rajta, és egy fekete top, sötétlila "Bad Girl" felirattal. Bár ő meg a rossz lány... Csak a szokásaiból lehet erre következtetni. Szájában most is ott lóg egy szál gyújtatlan cigaretta, amikor a lány közelébe ér.* - Oh, hello. Roberta vagyok, ő pedig Shadow, a daimonom. *Mutatkozik be, majd csak meggyújtja a méregrudat. Természetesen nem fújja pofátlanul Yolanda arcába a füstöt, de nem is fordul el. És nem kínálja meg a lányt, ha kell neki, kér. Shadow pedig csak leheveredik a földre.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 11, 2010 4:18 pm

*Amikor a szőke kislány kilép a Kúriából a fekete párduccal egyetemben, csak átsiklik rajtuk a tekintete, nem őket várja most. Egyáltalán nem. Nem is méri végig a lányt különösebben, csak akkor rezzen össze, amikor meg is szólítja őt. Akkor már részletesebben végignéz rajta. Farmer, top, egyszerű holmik, mondjuk a "Bad Girl" feliraton megakad a tekintete, de nem teszi szóvá. A cigire nagyokat pislog azonban, ha jól tudta, tilos, de ezek szerint neem. * - Heló Roberta, Yolanda vagyok. Daimonmentes, hála az égnek. *Halvány, elbűvölő mosoly, miközben vet egy gyors pillantást a párducra, majd visszapillant a Kúria bejáratára. Aztán mikor a naxis csaj rágyújt, pár percig csak belélegzi a nikotinfüsöt, az otthonában teljesen rászokott, de nem, ő csak passzív dohányos. * - Nem tilos?*Kérdi, a cigarettára mutatva, kissé a lány felé fordulva, bár lopva oda-odapillant az ajtóra.*

Vendég

*Kislány??? Már tizenöt éves, átélt dolgokat, szóval egyáltalán nem kislány. Az mindenesetre feltűnik neki, hogy Yolanda nem rá várt. Mondjuk érdekes is lenne, ha így lett volna, elvégre nem is ismerik egymást. Göndör haját hátrasimítja, hogy ne lógjon a szemébe. Egyébként a sminkjéből ítélve sírt. Nem biztos, hiszen direkt ilyenre szokta megcsinálni, csak hát nála ezt sosem lehet tudni. Az meg, hogy a cigi tilos lenne, nem érdekli. A bemutatkozásra biccent, majd finoman bal kezébe veszi a cigit, és kifújja a füstöt, majd újra szívni kezdi.* - Hála az égnek? *Kérdez vissza felvont szemöldökkel. Jó, persze, neki is az agyára megy Shadow, de azért még örül, hogy van. A kérdésre csak megvonja a vállát.* - Nem tudom. Vársz valakit? *Kérdezi, jelezve, hogy észrevette, ahogy a lány az ajtó felé pillantgat. Ő maga pedig élettelenül maga mellett lógó jobb kezére pillant.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Fiatal, de majdnem 190 centis, szóval elég magas fiú ugrik le a vadőr kocsijáról. Ledobja maga mellé a kissé kopottas, szakadtas bőröndöt is, majd mélyen meghajol a férfi elé, és búcsút int neki. Ez a nap is elkezdődött és majd még kiderül, hogyan is fog folytatódni. Fekete, majdnem földig érő bőr kabátját finoman meglengeti a szél. Persze a stílus kedvéért nincs begombolva, vagy ilyesmi. Így viszont pont kivillan az oldalán a méretes handzsár, és az ezüst fénnyel megvillanó családi áldozótőr. Az oldalán akad még néhány kisebb szütyő is, akad amiben rúnakövek koccannak össze, de olyan is van, ami szimplán bájital komponenseket tartalmaz. Ki tudja, mi jöhet még itt jól. A varázspálca is ott van nála természetesen, mint elmaradhatatlan kellék. Egyébként ruházatát tekintve még van rajta egy fekete őr lovaglócsizma, egy sötét kék farmer, felül pedig egy kissé buggyosabb sötét szürke ing. A pulcsira egyelőre még nincs szüksége, aki az orosz telekhez szokott, annak az itteni idő még egészen összkonfortosnak számít, nem kell túlöltözni. Egyelőre csak körülnéz, szakavatott szemmel méri fel a terepet, szinte olvas az iskola ősi talapzatából, mik történhettek itt, mi lehet a múlt és a jelen csodás kapcsolata egymással. Finoman megrezzen a szemöldöke, szinte felcsendül a háttérben valamiféle mély baritonú zongora dallam, majd elindul a kúria kapuja felé.*

Vendég

[Mironék]

*Elgondolkozva dobálgatja a tőrt, újra és újra elkapva, miközben halad befelé, valahonnan a tölgyes tájéka felől. Egyszerű farmernadrágba öltözött, farmerdzsekivel kiegészítve, amit nem gombolt be, így látszik alatta a fekete póló, rajta két hófehér angyalszárnnyal és glóriával. Megpillant néhány embert az udvaron, de a két lány láthatóan egymással beszélget, a fiú viszont most érkezett. Végül elteszi a tőrt, és Miront szólítja meg.* - Heló! Te aztán jól felfegyverkeztél. Mi van, már hallottad hírét az oskolának? *Vigyorogva áll meg a fiú előtt, és hunyorogva néz fel rá, elvégre az vagy harminc centivel magasabb nála.* - Ariana vagyok. Most jöttél, ugye? Allidon...? *Pillant a szakkitűzőre, amit ugyebár kötelező viselni.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 11, 2010 4:58 pm

[Roberta]

*Rendben, lehet regényeket is beszélni, Yolanda makacs fejének úgyis kislány lesz tíz év múlva is. Visszapillant a lányra, mégegyszer végigmérve az arcát, ami mintha azt jelezné, hogy sírt volna, de nem kérdez rá. Nem, dehogy, ez már magánszféra, személyes dolog, ha sírt, akkor legalább megkönnyebült, és ha elakarná mondani, hogy miért, úgyis kifakadt volna már. De mivel nem, így minden bizonnyal nem is akarja tudatni vele. A kérdésre ismételten visszapillant, majd pár másodperc bámulás után bólint. * - Igen, hála az égnek. *Ismétli meg a szavakat, majd a másik kérdésre megrázza a fejét. * - Megbeszélt találkám senkivel nincs, csak bízom a szerencsében ... ami asszem, ma nem látogat meg. *Elfintorodik, majd az ő tekintete is megakad a lány jobb kezén. Pár percig csak figyeli, de nem mozdul. Oké, rákérdez. * - Mi van a kezeddel?*Halk kérdés, érdeklődő, bár egyáltalán nem tolakodó. A fekete hajú srácot és a naxeldíres szakmegbízottat meg természetesen észreveszi, biccent is egyet feléjük, de mivel nem ismeri őket, így elvan Robertával, köszöni szépen. Bár sejti, hogy az előbbi most érkezett, az utóbbi meg körbevezeti, és ilyesmi.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 11, 2010 5:04 pm

[Mironék]

*Futva közeledik, méghozzá az udvar másik fele felől, épp befordul a sarkon. Egyenletesen veszi a levegőt, szedi a lábát, majd használva új energiamágus képességeit gondol egyet, és kicsit rákapcsol. Ami azért nála eléggé durván néz ki, tekintve, hogy a hosszú lábaival amúgy sem fut épp lassan. Egyébként a ruháját tekintve egy barnás melegítőnadrág, sárga felső, ugyanolyan barna pulcsi, és egy pár fekete edzőcipő. Szóval létszik,, hogy alapban futni jött ki. De a két beszélgető láttán lelassít, vissza kocogásba a szédítő sebességből, és csak megáll mellettük, széles mosollyal. Fekete haja pedig össze-vissza van kócolódva a menetszél miatt.*
- Sziasztok! Winnifred Anderson, de szólítsatok csak Frednek. Ja, amúgy Eramir. *Mosolyodik el, és néz a másik kettőre, hogy őt vajon kik, és mifélék. Egyébként nem is nagyon szuszog, vagy zihál, egész életében ezt csinálta.*

Vendég

[Yolanda]

*Na jó, akkor legyen kislány. Ameddig ő maga nem tud róla, addig nincs nagy baj. Mert hát nem látszik rajta, de ő is meg tudja magát védeni. A dobócsillagok most is ott lapulnak ruhája rejtekében. Nemesi családban muszáj bánni a fegyverrel, ő meg ezt választotta... Bár a neve nem vall nemességre, de hát éljen a névváltoztatás csodás "intézménye".* - Hogyhogy? *Kérdezi érdeklődve, majd az érkező Miron felé pillant. Biccent neki távolról, meg Arianának is, őt legalább hallomásból ismeri. Aztán visszapillant Yolandára. Való igaz, megvannak ők jelenleg, meg hát amúgy sem egy társasági jellem.* - Oh, értem. Hát, bármi megtörténhet. *Vonja meg ismét a vállát, majd kifújja a füstöt. A kérdésre elfordítja a tekintetét, és csak egy kicsit később válaszol.* - Semmi... *Feleli tétován, bár sejti, hogy most már nem tarthatja titokban. Eddig szerencsére senkinek sem tűnt fel, de mindig is tudta, hogy ez nem lesz így örökké...*

Diák Hozzászólások száma : 6 Kaszt :

*Egy fiatal leányzó érkezik szintén a kúria felől. Nem olyan régen tette itt le a vadőr kocsija, most még csak berendezkedett. Szobája nincsen, a vendégszobákhoz nem volt kedve, ezért bekérdzkedett az egyik lányszobába. A háló nevét nem tudja, de azt igen, hogy a folyosó végétől számítva a negyedik szobáról van szó. A lány egyébként egy sötét köpenyt visel (afféle Anakin Skywalkeres stílusban), még kapucnija is van, bár az most nincs a fején. A köpeny alatt azonban jól láthatóan lengén öltözött. Sokkal inkább harcra van berendekezkedve. Bőr cuccokat visel, mint egy régi gladiátor. Fegyver is van nála, egy japán sai, aki ismeri ezeket, könnyen megitélheti, hogy bizony ezzel a fegyverrel nem könnyű bánni, tehát tulajdonosa nem lehet egy ügyetlen egyén. Varázspálca van ugyan nála, de csak lazán betolva a köpeny egyik redőjébe, a lány nem egy ősmágus, annyi bizonyos. Több társaságot is lát a közelben, ezért véletlenszerűen Mironék felé indul. Az angoltudása tökéletes, ezért ezzel fog próbálkozni, bár nyomokban még érezhető nála a svéd akcentus.*
Hello-hello. Lotti vagyok, ma érkeztem, és társaság híjján még unom magam rettentően. El tudtok igazítani? *Pillant kérdőn a három diákra. Látja, hogy Fred még majdnem mozgásban van, ő is megmozgatja picit az izmait, méghozzá úgy, hogy előkapja a sait, aztán a öve mögül egy másikat, és a kettővel kezd el zsonglőrködni, míg a válaszokra figyel. *

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 11, 2010 5:20 pm

[Roberta]

*Fordítva is így lenne, vagyis, ha Rob //szabad így becézni?^^// nevezné az allidonost kislánynak, akkor az sem hagyná annyiban, annak ellenére, hogy fegyverrel nem, de a pálcájával rettentően jól tud bánni, még ha nem is látszik rajta. Yo meg amúgy sem tudná, hogy aranyvérű a csaj, ha a neve azt tükrözné, ugyanis ő mugliszületésű, szóval nem az a típus, aki kívűlről fújja az aranyvérű családok neveit. * - Nem szeretnék daimont. *Jelenti ki, bár nem mintha sok információt közölne így a lánnyal, de ennyi legyen elég. Ha meg mégsem, akkor tessék sokááiig kérdezgetni. * - Ez igaz, de valahogy úgy érzem, hogy az az illető, akit várok, direkt kerül engem. Mindegy, úgyis tudja, hogy nem nyugszom, amíg nem beszélhetek vele.*Motyogja, némiképp magának, majd figyelmesen nézi a lányt, és annak a kezét. * - Na, tényleg, mi van vele?*Kíváncsiskodik tovább, mivel ha egyszer valami felkelti a figyelmét, akkor nagyon nehezen lehet csak elterelni róla a szót. Közben még két diák érkezik a másik társasághoz, őket is biccentéssel üdvözli, de figyeli a naxeldíres lányt, érdekli a válasza.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*A távolban meg is lát néhány diákot beszélgetni, de egyelőre nem foglalkozik velük, láthatóan jól elvannak, neki pedig inkább valamiféle útbeigazítás kellene. Meg is látja a közeledő lányt, akin vélhetően van valami kitűző is, afféle rangot ábrázoló. Mélyen meghajol felé, amikor közelebb ér a szőkeség, majd finoman elmosolyodik.* -Áh, hogy ezek? Ha onnan jönnél, ahonnan én jövök, nem mászkálnál sehova sem fegyver nélkül. *Válaszol, és finoman megpaskolja a méretes handzsárt, bár általában ezek a karok kicsit és könnyűek, az övé is könnyű, de méretesebb, hiszen ő maga is nagyobb termetű. Kell is az, ha az ember egy kifejlett vérfarkas erejével próbál vetélkedni. A kérdésre bólint, miszerint igen Allidonos, habár még nem pontosan tudja, hogy ez mit is fog takarni esetében. Talán az anyja miatt lett az, aki inkább a szirének, sellők életét tanulmányozta, és nem annyira az élőholt vadász tendenciát követte, de ki tudja. Aztán egy futó leányzó is érkezik, láthatóan eléggé mozgékony egyén, főleg amikor fel is gyorsul. Finoman odabiccent neki, mégsem fog mindenkinek mélyen meghajolni, még a végén elfárad a háta, nem de?* -Üdvözöllek...Fred. Én pedig Miron Serge a Vystalin klánból. *Mutatkozik be immár mindkét lánynak. Ekkor érkezik egy harmadik szőkeség, aki két fegyverrel kezd el gyakorolni és számára érthetelen nyelven beszél, hiszen az orosz fiú nem nagyon konyít az angolhoz. A bolgárt megtanulta, hiszen közelebb áll a saját nyelvéhez, de nem egy nyelv zseni, hogy sok nyelven beszéljen. Így csak meghajol felé.* -Azért óvatosan. *Teszi hozzá bolgárul, bár nem biztos benne, hogy a leányzó ezt meg fogja érteni, hiszen akkor jó eséllyel eleve bolgárul szólalt volna meg, bár ki tudja.*

Vendég

- Oh, ne aggódj, én itt sem mászkálok fegyver nélkül. Bár nekem csak tőröm van, vagy a fókuszokat használom fegyvernek... De azokat nem hagyom el. *Csóválja a fejét Miron szavaira. Int a másik két lánynak is, de velük nem foglalkozik bővebben, Winnifred azonban mellettük fékez le... Méghozzá egy eléggé durva futás után, mire Ariana füttyent egyet.* - Hú. Ne indulj a maratonon, túl könnyen nyernél, nem lenne benne semmi küzdelem. *Biccent, majd érkezik melléjük még egy lány, mire hátrébb lép, és feljebb emeli a kezeit.* - Hé, már mindenkinél fegyverek vannak? Tényleg meg kellene tanulnom használni egy kardot, vagy valamit, a tőreimmel kezdem lemaradva érezni magam... *Hüledezik, távolról méregetve a sai-t, de nem meri elkérni, hogy megnézhesse közelebbről. A zsonglőrködés közben azért figyel öt szemmel (saját + harmadik + daimón), hogy időben félre tudja húzni a fejét, ha netán véletlen elvéti a lány a dobást... Bár nem úgy tűnik, mintha megtenné, de azért az óvatosság nem árt, ha ilyen fegyerekkel szórakozik itt. Persze rögtön angolul szólal meg, reflexből, ha már úgy szóltak hozzá, de aztán visszavált bolgárra, és a következőket már úgy mondja Lottinak.* - A bolgár szerencsésebb, angolul nem beszél mindenki az iskolában, még akkor sem, ha sokkal jobban örülnék neki. De egyébként Ariana vagyok. *Jegyzi meg a végén, már a zsebében túrkálva. Négy nyalókát húz elő, csak úgy random ízekben. Az egyiket ki is bontja, és a szájába dugja, a másik hármat pedig körbekínálja. Amelyik megmarad esetleg, azt egyszerűen visszadugja a zsebébe. Ő nem is gondol arra, hogy Lotti esetleg nem tud bolgárul, elvégre akkor minek jött ide, ha az a közös nyelv.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 11, 2010 5:45 pm

*Kicsit nevetgél Ariana szavaira, hogy ne induljon a maratonon. A fiú meghajlására és bemutatkozására pedig csak rá mosolyog, és biccent egy kicsit.*
- Üdvözlet itt nálunk. *Hangja egyértelműen barátkozós, kedves, és látszik rajta, hogy erősen nyitott lányka. Már ha lehet lánykának mondani a 17 éves Eramirost. Közben befut egy másik lány is, akire Fred csak félredöntött fejjel mosolyog, majd félig meddig azért megérti az angol szavakat, ha már egy vándorcirkusszal beutazta a fél világot. Persze nem beszél minden nyelven, amit életében hallott, csak kb a nagyon alapokat. Itt is felfogta, hogy mi a lány neve, és hogy ma érkezett. Szóval a többi már homályos, szóval meg is kérdezné a mag bolgár szavaival, de végül már a levegőben is van két sai, mire Fred szemei már csillognak is. Elvégre cirkusz, na. Persze lelkesedni is csak bolgárul tud, ki tudja, hogy meg lesz-e értve.*
- Milyen ügyes vagy! Egy tök jó, én mondjuk csak labdákkal szoktam, vagy buzogánnyal, de ezzel sem lehet olyan nehéz. Megnézhetem? *Kérdezi, és eszébe nem jut, hogy tolmácsot kéne fogadnia Araian személyében. És persze a nyalókát csillogó szemekkel fogadja el, és bontogatja is azonnal.*

Vendég

[Yolanda]

*Lehet így becézni, bár férfinév, de sebaj. Szintén úgy van vele, hogy ameddig nem tud róla, addik okés, onnantól kezdve már kevésbé. Ártatlannak tűnő macskatekintete egy párducot rejt... Vagyis nem rejt, ha már párduc a daimonja. A válaszra aprót bólint, persze azért még csodálkozik.* - Értem. Pedig anélkül beszélhetsz magadban, hogy hülyének néznének. Kösz, szóval csak erre vagyok jó neked? Nem, nem ezt mondtam. *Osztja ki a daimonját, de hát ők ketten már csak ilyenek. Aztán ellöki magát a fáól, aminek eddig támaszkodott, majd elnyomja a cigarettát, a csikket pedig elpöcköli, és felgyújtja...* - Nincs vele semmi, csak azt hiszem eltört. *Füllent egy aprócskát, és hát mentalista, elég jól is megy neki. Az újabb két érkezőnek biccent, majd elköszön.* - Én most megyek, szia. *Mondja, majd Shadow kíséretében elindul a tölgyes irányába. Amit már nem lát, az az, hogy Yolanda is elindul a kúriába.*

Diák Hozzászólások száma : 6 Kaszt :

*Gyorsan észbekap, hogy valóban nem tud mindenki angolul, habár az magára vessen. De azt is meg kell hagyni, hogy ő jött ide a többiekhez, neki kell alkalmazkodni, azt pedig tud.* Igazad van. *Vált bolgárra, hogy a fiú is megértse, és elismétli az előző mondatot immár bolgárul is.* Mi az a Vystalin klán? Egy közösség, ahonnan jössz? *Kérdezi érdeklődő pillantással, miközben abbahagyja a zsonglőrködést, az egyiket Ariana kezébe nyomja a sai-ok közül, a másikat pedig Fredébe.* Próbáljátok ki nyugodtan, ezek is tőrök Ariana, csak háromágúak. *Közben továbbra is a fiút nézi, és elgondkolkozik.* Nálunk otthon nem klánok vannak, hanem Hyllák. Az egy olyan közösség, mint a régi indiánoknál a törzs. Lehet falunak is hívni, de nem területi, sokkal inkább szellemi közösség, ahol az idősek adják át a tudásukat. *Visszapillant Arira, és mosolyog.* Ugyan. A tőrök is lehetnek halálosak, ne érezd magad védtelennek. Te egyébként mivel foglalkozol, ha nem fegyverekkel? *Vigyorogva fogadja el nyalókát, és most úgy néz ki, mint egy jóllakott óvodás, hiszen szőke is, csoportban is van.* Labdákkal én nem tudok, mert végül úgyis elejteném őket, túlságosan a markolatra koncentrálok, de szívesen megnéznélek. *Egyébként a többiek észrevehetik, hogy teljesen mezitláb van, ami fura lehet, hiszen ősz van, és este. De a lába egyátalán nem koszos, és koldusnak sem tűnik.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

-Áh, értem én. *Bólint Arianának, habár nem ért feltétlenül egyet, ez látszik is rajta. Akárhogy is, mágia ide, vagy oda, ő azt tanulta, hogy a legdurvább lények ellen a fegyver a leghatásosabb, no meg a képesség, amivel visszaküldheti a démonokat a saját világukba. Kicsit oldalra dönti a fejét Ariana szavaira, és valamivel csípősebben válaszol erre a felvetésre.* -A legfőbb gond ott van, ha magaddal nem vagy tisztában, sohase hagyd, hogy mások megzavarjanak a meggyőződésedben, mert akkor onnantól veszett fejsze...akár fel is adhatod. *Húzza fel picit a szemöldökét, miközben a nála jóval alacsonyabb szőke lányra pillant. Ténylegesen így is gondolja, nem tartaná értelmét annak, hogy valaki úgymond divatból tanuljon meg valamit, mert akkor onnantól nem elkötelezett semmi felé sem, tehát számára már a nullára csökken. Az ügyeskedő lányok csevejére csak csendben figyel, és egyre többet pillant a kúria felé. Lassan jobb lenne kipakolnia, jön az éjszaka, amikor is nem szeret már kint tartózkodni, ha nincs teljesen felkészülve, és utazás után az ember elég fáradt, no meg ott vannak a csomagjai. Beleszippant az éjszakai levegőbe, majd előkerül egy öngyújtó is, amint finom mozdulattal gyújt meg. A szél iránya épp a mocsár felől érkezik, onnan jön a furcsa kénes szag, amire azonnal rááll a fiú orra. Aztán Lottira pillant.* -A Vystalin klán egy több, mint 400 éves orosz élőholt vadász klán, nálunk minden ifjú már gyermekkorában kitanulja a maga mesterségét, szinte ezzel születünk meg. És néha...azzá válsz, amit üldözöl. *Teszi még hozzá, bár hogy ezzel pontosan mire is céloz, az nem lehet tudni. Talán a saját jellemének kettősségére, hiszen, mint egy likantróp, ő is valahol más-más jellemmel bír akkor, amikor csak úgy cseveg, afféle nemesi gesztusokkal és megint más, amikor érzi a túlvilág jelenlétét. Akkor képes a legjobban harcolni az ellen, ami ellen küzd, ha elég jól ismeri, és ha maga is képes olyanná válni lélekben. Így gondolkodhat egy vámpír fejével, vagy láthat bele egy démon céljaiba. Arianának nemet int a nyalókára. Nagyon nem is illene ez hozzá, és egyébként sem túlzottan édesszájú, haszontalan dolognak tartja az ilyesmit.* -Köszönöm, nem élek vele. *Újra beleszagol a levegőbe, majd az iskola kapuja felé pillant.* -Lassan jobb betérni fedett helyre, az éjszaka már egy másik világ teremtményeié, akiket jobb csak akkor zargatni, ha átlépik azt a vékony határvonalat. Démonok a démoni létsíkon, angyalok az angyalin, mi pedig valahol középen, így van ez rendjén. *Pillant el tűnődve a mocsár felé. Az biztos, hogy arra még meg fog fordulni és körülszaglászik kicsit, de nem ma, hosszú volt az út.* -Hölgyeim...további kellemes estét! *Hajol meg a három lány felé, majd lendületes léptekkel indul meg a kúria felé, hogy keressen magának valamiféle vendégszobát.*

Vendég

*Akkor szépen elfogynak a nyalókák, remek, ő a sajátját lelkesen szopogatja, ahogy kell. Bár Miron nem vesz, de akkor azt az egyet visszateszi. Mikor Lotti hirtelen a kezébe nyomja a sait, kicsit megilletődik, de kipróbálja, mozog vele egy kicsit, a levegőbe szúr, mintha támadna valakit...* - Na igen, csak kicsikét nagyobb, mint az én tőreim. De nem is rossz... És persze, lehetnek halálosak, de tőre aztán tényleg mindenkinek van... *Gondolkozik el kissé, majd kisvártatva visszaadja a sai-t.* - Én? Inkább mágiával. A jövőt fürkészem, átváltoztatok, és hasonló dolgok. *A mezítlábazásért már nem is szól, nem mondhatni, hogy sok embernél látott ilyet, de azért előfordult. Aztán Mironra néz mosolyogva.* - Nem is gondoltam teljesen komolyan. Nem annyira illenének hozzám az ilyen nagyobb fegyverek. Én a mágiában bízom, ha pedig az cserben hagy... hát, akkor tőrök. Azok kicsik, könnyebben tudom őket kezelni. *Megrezzennek a szemei, mikor Miron angyalokat említ, majd csak felnevet.* - Középen? Két tűz között... Na igen, a démonoknak és az angyaloknak kell egy közös világ, ahol harcolhatnak. Ez lenne a miénk? *Dönti félre a fejét, majd hirtelen észbekap, és a már távozó Miron után szól.* - Várj! Felkísérlek a várószobákba! Jóéjt, lányok. *Köszön el mosolyogva, majd a fiú után siet, és valóban megmutatja neki a várószobákat, aztán ő még lófrál valamerre, messze a tíz óra.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 11, 2010 6:36 pm

*Naná, hogy elfogynak a nyalókák, mármint a nagy részük, bár a fiúból amúgy sem nézte volna ki, hogy nyalókázni kezd, de végül is bármi megtörténhet. Amikor a kezébe kerül a sai, felcsillan a szeme, a nyalóka a szájában marad, és úgy kezdi próbálgatni a fegyvert, csak ő nem szűrni akar vele, hanem zsonglőrködni. Mert ugye a lány puszta kézzel harcol, védtelen idegeket és központi területeket célozva, esetleg illúziókkal, szóval fegyvert nem is nagyon használ. Persze a háromágú tőr súlyának próbálgatása, dobálgatása közben hallatja a két Allidonos beszámolóját az otthonukról és családjukról, és amikor a végére érnek, kicsit elmosolyodik, és ő is hozzászól a dolgokhoz.*
- Milyen érdekes családból származtok... az én történetem unalmas. Egész életemben ugyanazt csináltam. Bár van egy ikertestvérem. *Teszi hozzá, miközben kicsit gondolkodik azon, hogy mit említsen, ami érdekes. Bár talán ez nem olyan nagyon különleges, megesik. Majd feltűnik neki, hogy a szöszke lány mezítláb van, és újra lelkesedik.*
- Óóó, hát nem én vagyok az egyetlen, aki mezítláb szokott járkálni! De legább tudjuk, hogy nem lesz lúdtalpunk, ugye? *Mosolyog a lányra, meg nevetgél, meg minden. Majd az angyalokra, démonokra ne is válaszol, túlságosan más beállítottságú, hogy ilyenekkel foglalkozzon. Szóval inkább álldogál, nyalókázik, és amikor mindenki távozni készül, kicsit elszontyolodik.*
- Hát ha szeretnétek, hát menjetek. Szép álmokat, meg minden. *Integet még utánuk, majd a szőke lányhoz fordul, és mosolyog neki.* - Megyünk mi is? *Végül vagy a lánnyal, vagy nélküle bemegy ő is.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar