Udvar

Tárgy: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:07 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 30, 2010 4:10 pm

*Chleo szavaira elmosolyodik, és legyint. Nem olyan fontosak a bajai. Persze kis hamar megérkezik a tanerő is, mire a lány felkel, és azonnal odasétál. Az ő léptei könnyedek, nem úgy tűnik, mint akit nagyon zavarna, hogy más lesz a program, mint a tanárúr tervezte. Jobb kezének egy ujját beakasztja a nadrágzsebébe, míg baljában a pálcáját pörgeti szépen. Azért sietősen ér oda, pontosabban hosszú lépésekkel, szóval gyorsabban halad mintha csak sétálna, de nem az látszik, hogy rohan. Medichi szavai után csak az orra alá morog pár szót, de már meg sem lepődik, hogy veszélyes dolgok után kell nézniük... Amikor azonban esélyt kap, hogy kérdezzen, egyszerűen előrébb lép, a tanár felé, és kicsit unott hangon kérdezi meg.*
- Maga is velünk jön, vagy lelép, mint a többi tanár? *Aranysárga szemeivel pedig a férfi tekintetét keresi, mert ugye illik ránézni arra, akivel beszélünk. Bár a lánynak talán nem egészen ez az indíttatása, de ki tudja. Azért nem számon kérő, és nem is agresszív, csak egyszerűen nem érti, hogy a tanárok miért nem tudnak velük tartani... Minden esetre várja a választ.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 30, 2010 4:10 pm

[Gaea, Liliya]

*Kissé elkeseredik azt hallva, hogy még sem kastélyt néznek, de hát ez van. Megint övék a munka, de ő már nem is bánja ezt.*
- Hát ez van. *Mondja a két lánynak. Neki perpillanat nincs kérdése, mert feleslegesen ismételné el ugyanazt, mint mást. Már csak arra vár, hogy utazzanak.*

Vendég

*Vidáman köszön Gaeának, mikor az mellé lép.* - Szia! *Majd ismét körbenéz. Hát mégsem jött el. Ez van! talán jobb is így. Talán még korai lett volna... Majd köszön az érkező Xiának is, bár csak messziről, mivel az nem a közelében állt meg, azért reméli, hogy észreveszi. Aztán besorol melléjük Kat is, pont mint a múltkori szakkörön.* -Szia. Dehogy is! Nem zavarsz. *Mosolyog rá. Miné többen vannak, annál jobb! Aztán befut mégvalaki, akin Lil eléggé meglepődik: Sepp. Tétován Gaeára pislog, majd végül a fiú felé fordul, és köszön neki egy bizonytalan intés kíséretében. Végül pedig befut a tanár is, mégpedig Enzio. Még nem volt szerencséje találkozni vele, hát csak érdeklődve figyel, és hallgatja a társai kérdésére adott válaszokat.*

Vendég

*Utolsónak úgy tűnik még befut valakit egy ideje nem látott, és akitől most fura fény költözik a lány szemébe. De ez van. Az eddig vidám fényt felváltja valami szomorkás féle. ( Ő sem részletezné miért. ) Aztán pár pillanatra rá befut a tanár, akinek a szobájába is betekintést nyerhetett még a csaták idején. Még hogy egy barlangba valamit felkutatni? A szomorkás szemek átmennek kemény tekintetbe. Eszébe jut az előző szakkörön amit történt, és kicsit lazán megmozgatja a már rég beforrt sebet. Az mintha ott sem lenne, simán és kényelmesen simul a felső alatt. Bár ha nem lenne rajta a fölső látszódna az ami megmaradt belőle, de ezzel nem törődik. Ostobaságának bizonyítékaként nem ment a gyengélkedőre, hanem a barátnőjével kezeltette le, és így megmaradtak a halvány farkasfog nyomok. Kell az oda. Emlékeztető, hogy még egyszer olyat ne csináljon. A tanár kérdez, de esze ágában sincs tolongani. Ha valaki lesz akinek valami nem világos, majd azt meghallgatja a tanár válaszával. És meg is hallgatja, mint kiderült. Neki elég, hogy a pálcája meg van, a feladat adott. Jöhet a többi. A barátnői között, velük együtt.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 30, 2010 4:24 pm

*A férfi körbehordozza a pillantását. Kemény szemek melyekkel most végigméri a diákokat.*
- Kérdésekre válaszolva. Nem tudok veletek menni. Így is csak egy kényszer megoldás. Nekem máshol van dolgom, és higgyétek el, inkább mennék barlangot felfedezni. Melyik kastélyt? Egy Magyarországit, a Balaton mellett. Nem hiszem, hogy sokat mond. És hogy miféle dolgok? Furcsa zajok, robajok, és miegymás hasonlók. Már kaptunk eltűnést közlő híreket is. Ergó nem hiszem hogy unatkozni fogtok. És nagyon remélem, hogy egyben találkozunk még ma.
* Az utolsó mondat amit a diákok felé mond, az nem biztos, hogy az ő éppségükre vonatkozik. Lassan a derekán lógó pálcához nyúl, ami nőni kezd.
- Nos akkor... indulás.* Közli komolyan, majd még biccent a diákoknak mielőtt elindulnak.*

//Kövi HSZ-t az Alpok-ba kérem. Köszi. Smile

//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 30, 2010 6:42 pm

*Nagyon nem állnak jól a dolgaik. Már azt hiszi, hogy most mind meghalnak. Ekkor azonban megjelenk a tanár. Készítette egy kaput, aminkeresztül visszajutottak az udvarra.*

//Bocsi, hogy most kell elmennem, de nem hagynak békén... Köszi a mesét, nagyon tetszett//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 30, 2010 6:44 pm

[barlang, többiek]

*Igen, azt látja, hogy nincs sok esélyük... A képességével sikerül jó nagy tüzet gerjesztenie, ami nem jó hír a támadó lényeknek, de nekik sem. Köhécsel rendesen a füsttől, de látja azt, amit Laura is elkönyvel magában... Hogy nincs esélyük. Ennek ellenére robbantgatja tovább a lényeket a druida lánggal, mígnem megérkezik a felmentő sereg, a tanár képében... Hallgat Enziora, és amint megnyílik a kapu, gondolkodás nélkül rohan át rajta...*

[Udvar]

*...Hogy aztán az Udvarra érkezzen vissza, vélhetőleg a többiekkel együtt. Kicsit köhécsel még, de a friss levegő határozottan jót tesz... Körülnéz, számbaveszi a többieket, majd, ha a tanár is ott van, odamegy hozzá.*
-Mik voltak ezek a lények, tanár úr? *Teszi fel a kérdését, mert igenis, érdekli, hogy miféle lények támadtak rájuk a barlangban.*

Vendég

*Nem használ sokat a varázslat, a lények csak jönnek és jönnek, ráadásul elég büdösen égnek, terjed a füst is. Lil pedig megadja magát a halálnak, leereszti a pálcáját. Hát ennyi volt. Vége. Gaeát keresi a szemével, és ha megtalálja, rámosolyog, bánatosan, de őszintén. Yan szerencsére nincs itt. Vagy mégsem? Lil beleképzeli magát a helyébe, és összeszorul a szíve. Bárcsak utálná őt a fiú! Így viszont...ki tudja, mi lesz vele. A lány csak reménykedni tud benne, hogy nem csinál valami hülyeséget. Bár...akkor talán együtt lehetnének. Újra. Egy könnycsepp gördül le az arcán, s ér éppen földet, mikor zöld lángcsóva csap a szörnyek közé, és emgjelenik a tanár is. Lil meglepetésében először nem is tudja, mit csináljon, majd maga után rángatva Gaeát belép a kapun, és az udvaron találja magát. Majd visszafordul a kapu felé, és nagyokat pislogva várja a tanárt, meg a többieket. Aztán, minden átmenet nélkül Gaea nyakába borul...
Aztán valószínűleg visszamegy a szobájába. Még Yant sincs ereje megkeresni... Elég volt ennyi neki mára.*

//Ez naaagyon jóvolt ^^ Köszi x3//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 30, 2010 6:48 pm

*A lány addig harcol, míg tud, azaz inkább védekezik, mint irtja a népet. Közben a zombi is a lányt védi, hogy ne nagyon legyen baja. És míg a zombi inkább Laura testi épségéért aggódik, Laura abban a tudatban, hogy a zombi védelme alatt áll, inkább a többiekkel foglalkozik. És amikor már nagyon reménytelen, kezdené is a vérgőzt, de szerencsére valaki megmenti őket. Pontosabban a tanár. Laura is felsóhajt, azaz inkább megynugszik, hogy nem ebben a nyavalyás barlangban fogja utolérni a halál. Szóval Enzio hangjára csak férfire néz, és egyenlőre vár, megvárja, míg mindenki átér, és utolsónak lép át, amikor már a férfi is át tud majd. És persze a zombit is visszahívja, átküldi a kapun. Majd ugye csak bevetődik, és az udvaron köt ki, de gyakorlatilag egy tigrisbukfenccel. Szóval féltérdre érkezik, utána suhog a talárja, majd felkel, és megigazítja a haját. Azaz a tincseit elsodorja az arából. És persze figyeli, hogy a tanár visszaér-e. Ugyanis ha megteszi, majd még mondd neki egy-két szót.*

Vendég

*Liliya éppen a fegyverét ereszti le, és olyan, mintha sírna, amikor megjelenik a hős, aki kihúzza őket a slamasztikából. Már támadna a farkassal is, amikor a lények olyan közel jönnek, hogy attól fél, valamelyik megkapja, de szerencsére erre nincs szükség. De hogy a tanár hogy néz ki, és hogy honnan jön? … Na most már sejti, hogy miért nem tartott velük a tanár. Végre egy olyan, aki nem futamodik meg gyáván a küzdelem elől, és legfőképpen nem hagyná szarban – párdon ide való szó – a diákokat, amikor nagy a baj. A tanár szakadt, de amint Gaea meg látja, lelkes hurrá szakad ki a lányból, és a zöld lángok között megnyíló kapun átrohan a többiekkel együtt, … amiről kiderül hamar, hogy az udvarra visz. Még jó, hogy közben leszállt az este, mert most szitkozódna, hogy nem lát semmit, de így szerencsére megfelelőek a fényviszonyok. A lángoló ajtón keresztül a többi diákkal a füst és minden más szag is jön. Ekkor érzi meg, hogy valaki szinte átrángatta, vagy mintha átrángatta volna az ajtón, mert fáj a karja. Amikor odanéz látja, hogy Lil van az oldalánál, aki éppen akkor ugrik sírva a nyakába. Gaea megszeppen, de fogja, és visszaöleli a lányt.* - Naaaa… már nincs baj, látod? *nyugtatgatja, bár nem biztos benne, hogy sikerrel. A farkast is eltünteti csöndben suttyommal, mert az persze jött kutyamód utána, de itt már úgy tűnik, nem kell. Legalábbis nagyon reméli.*

Vendég

*Valóban túl sokan vannak, ezt ő is egyre inkább kezdi érezni. Küzd, amennyire tud, de a keze önkéntlenül téved előbb a fekete tollra a hajpántján, majd a csuklóján lévő tetoválásra.* ~ Segítsetek, kérlek... ~ *Nem, nem adja fel... Érzi, hogy ha nem történik valami, itt fognak meghalni, de akkor sem adja fel, továbbra is vagdossa a köveket, a tőrt újra és újra visszahívja... majd megérkezik Enzio, eléggé látványosan. Látja, hogy a tanár sincs a legjobb állapotban, de hálásan vigyorog rá, majd villámgyorsan át a kapun.... Az udvaron félreáll, és bevárja a tanárt, akihez rögtön odaperdül.* - Nem nézel ki valami jól, már ne is haragudj. Ne segítsek? Egyébként köszi a megmentést, otthagytuk volna a fogunkat, ha nem jössz. Pedig én igyekeztem... *Szontyolodik el kissé, kezeit zsebrevágva, felpislogva a tanárra.* - Látod, a kastéllyal jobban jártunk volna.

//Nagyon köszi a szakkört, imádtam *__* De ettől a képtől félek. XD//

Vendég

//Nagyon jó mese volt, bocsi hogy nem írok már utsó hsz-t, de nincs időm Sad

//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 30, 2010 7:02 pm

* A lángok között érdekes módon a diákok nem éreznek hőt, és át is érnek baj nélkül. Laura és a zombija jönnek utolsónak, már ha nem számítjuk a tanárt. Ő is jön. Azaz ugrik. Előbb jön a feje, majd a test, és a láb. A hátára érkezik, ám hoz magával egy "vendéget" is. A lény a lábán kapaszkodva harap bele, mire a srác egyszerűen fejbe lövi a kreatúrát.
- A francba... senki nem mondta, hogy ez ennyire húzós. Ha tudom, akkor nem küldelek titeket. Bocsi.
* Kér a srác bocsánatot a diákoktól, de nem áll fel a fűről. Látszik, hogy több sebe van, így valszeg ő sem tétlenkedett. Nikorinára pillant fekvésből, majd úgy válaszol.*
- Itt van egy. Nézd csak meg. Ahogy elnézem ezek nem szörnyek. Emberek. Egy egész kolónia a barlangban. Ide le kell majd küldenünk egy tisztogató különítményt.
* Mondja miközben végignyúlik a füvön.* - Kérdés? Ha nem, akkor jó éjt nektek. Jé Laura... barátot hoztál? * Kérdi fáradt mosollyal.*

//Köszönöm a részvételt. Nem volt olyan jó mint az előző. És bocsi az elhúzódásért is. Azért remélem élveztétek.//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 30, 2010 7:08 pm

*Reflexből lőné a druida lángot, amikor látja, hogy Enzioval érkezik egy olyan lény, ami megtámadta őket... De a tanár gyorsabb, elintézi, így Nikorina megkönnyebbülten felsóhajt. Amikor Enzio bocsánatot kér, megereszt egy halvány mosolyt.*
-Semmi gond.. Túléltük. *Mondja, kissé fáradt hangon, majd közelebbről is megszemléli azt a bizonyos teremtményt.* Emberek..? Egész biztos? De.. mitől lettek ilyenek? Ilyen ... furcsák. És vadak. Nagyon vadak. *Kissé elgondolkozik, mintha nem is a férfitól kérdezné, majd rápillant Laurára, kissé megborzong attól a bizonyos "baráttól", de nem szól, mert végülis... Segített. Bár őt kirázza a hideg alaposan a lány képességétől. Ilyet ő még nem látott.*

Vendég

*Ahogy megérkezik a tanár, valahogy helytelenítőleg csak a fejét ingatja, és pár kérdés fogalmazódik benne, hiszen pár diákot nem lát sehol. Köztük Seppet. Oda megy a tanárhoz, aki éppen fejbe kő egy ocsmány kis kapaszkodót, majd ott marad a földön. A pálcatartóból most veszi elő a meglepit (egy hosszúkás fecskendőben gyógyító folyadék van), és a tanár kezébe nyomja hogy használja, miközben halkan kérdez, ahogy mellé fél-térdel.* - A két másik lemaradt diák hogy van? *Lehet, hogy démonnak nézik egyesek, de attól még aggódik másokért, sőt még azért a bizonyosért is.* - Enzió az a srác, akivel múltkor nálad jártam, és egy hideg tekintetű nemes vérű lány. *Nagyon reméli, hogy nem kap negatív választ. Nem lenne jó, ha bármilyen módon is, de még ezért is bűntudata kellene hogy legyen. Van így is elég.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 30, 2010 7:18 pm

*A lány ugye simán felkel, és a zombi továbbra is követi, majd a tanár felé néz, aki nem nagyon akar felkelni. Az utolsó, magával rántott dögöt is kinyírja, szóval már tényleg biztonságban vannak. Így kicsit közelebb sétál, zombistül, és lenéz a pasira. Hangja nem gonosz, hanem még ezek után is egy kicsit unottnak hangzik.*
- Gond egy szál sem. Elintézte őket. *Nem, ő nem hajlandó tegezni, akkor is tanár, hiába hallotta mindenkitől. Meg aztán attól még, hogy mindenki ugyanazt csinálja, neki még nem kell. Végül csak leguggol, hogy közelebb legyen, és így már a haja leér a földre. Egy kis mosollyal szól ismét a tanárhoz.* - Azért jól van? *Persze ha nem lenne jól, akkor sem nagyon tudna segíteni, de semmi baj... Majd a kérdésre a zombira néz, és ismét elmosolyodik.*
- Megköszönhetné, hogy kihoztam, és nem egy barlangban kell elrohadnia. *Majd feláll, és a zombihoz szól.* - Menj arra ameddig csak tudsz. *Mutat a mocsár irányába, át a tölgyesen, mire a zombi elindul, a lány pedig lenéz a tanárra.* - Legyen szép estéje. *És ezzel el is indul valamerre, be a kúria falai közé.*

// Nagyon-nagyon tetszett a mese *-* Naaagyon köszi Jana *-* //

Vendég

*Hátralép, mikor Enzio egy olyan lénnyel együtt érkezik, de úgy tűnik, megoldja, így végül nyugodtan szól hozzá.* - Későn kérsz bocsánatot. Ezért kárpótlásul elviszel abba a kastélyba. *Fonja össze maga előtt a karjait. Igen, őt az a program klasszisokkal jobban vonzotta.* - A Balaton az a jó nagy tó, ugye? *Informálódik azért - elvégre a Balatonnál éppen nem volt, mikor Magyarországra mentek -, miközben már letérdel Enzio mellé. Felméri a sebeket nagyjából, melyik mennyire súlyos, mekkora, mennyire bír el velük... Ez néhány pillanat alatt megvan, aztán ha Enzio nem ellenkezik, némán belekezd a gyógyításba. Nem nagyon zavartatja magát a kézrátétel miatt, gátlástalanul fogdossa a sebeket, begyógyítva őket, amennyire képes rá. Ha teljesen nem is tudja eltüntetni, azért enyhít a dolgokon, erősen. Aztán összerezzen.* - Emberek? De hát... *Nem fejezi be, felkapja a fejét a Laurás mondatra, és megütközik a zombin.* - Jaj. Te azt komolyan elhoztad? *Inkább elfordítja a tekintetét, gyógyítgat tovább. Az Enzio kezébe nyomott fecskendővel nemes egyszerűséggel nem törődik, nem kell az oda, megoldja ő.* - Jó éjt. *Köszön el Laurától, mikor az távozik, egy halvány mosollyal, majd visszapillant azokra, akik maradtak.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 30, 2010 7:23 pm

* A szőke fiú pont akkor jelenik meg az udvaron, amikor a vörös hajú naxeldíres a tanerőt faggatja.*
- Nem sok közöd van hozzá Nephele hogy merre kószálok. Már nem, köszönd magadnak.* mondja hideg hanggal, de belül diadalittas üvöltéssel. Hát igen. A lány aggódott érte, s a fiú még mindig szereti is, elfogadta a döntését.*
- Ahogy látom ti *néz körbe a társaságon* elvoltatok. Mi is. Még sosem csúszdáztam ilyen jót. *vonja meg a vállát majd elindul a kúria felé. Fel a szobájába.*

//Nagyon jó volt a mese, és én rohadtúl élveztem Smile

Hiába nem harcoltam.//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 30, 2010 7:26 pm

*Nem, Enzio nem hajlandó felkelni. Neki most jó ott. Egy darabig. Mikor Laura leguggol, és közli amit közöl, A tanár elvigyorodik.*
- Köszi, hogy védted a hátam. Jól jött. Tényleg.
* A hangjában komolyság is csendül, majd lassan feltápászkodik. Gaea-ra pillant.* - Igen tudom. Sepp, és Cleopatra? Azt hiszem már hazajöttek. Ők találkoztak egy rakat varázslóval, és hazajöttek. Mondjuk... Most.
* Mondja mosolyogva, mikor Sepp meg is érkezik. * - Nos... akkor Jó éjt Laura. Igen Niko. Valóban emberek. A sötétséghez alkalmazkodtak az évek alatt, és így lettek ilyenné. Nézd csak meg. A sötéthez szokott szem, ami csak pupillából áll. A szőr ami a testet fedi, a kaparáshoz alkalmazkodott kezek. Minden. Minden a föld alatti élethez alakította őket.
* Bólint határozottan.* - Na én lesétálok a Jenilliába, és megiszok egy teát. Aki akar jöhet. * Mondja komolyan, majd elindul arra, amerre kell.*

Vendég

*Aztán a kérdezett felől kiderül, hogy semmi baja. Sőt, még jót is szórakozott, miközben a többiek őmellette majd meg haltak. Feláll a tanár mellől, hallgatja, hogy mit vágnak a fejéhez. Kemény szavak, de igazak valahol. De csak valahol. Szomorúan néz a fiú után, ahogy az diadalittas részegen a szobájába vonul, mint aki most nyírt ki húsz zombit egymaga, ezzel mentve meg a csapatot, aki bent szorult. És ha Enzió nem jön? … Bele sem mer gondolni. A Jeniliába meg nincs kedve menni. Most nem enyhén érzi magát furán. A hallottak, és a látottak egyaránt rá tettek erre. Elköszön a tanártól, és ő is a szobája felé veszi az útját. De a zuhany alatt jön a meglepi. Hol szerzett ő lila foltot? Nem tudni. A lelkét meg inkább nem vizsgálja át. Azt úgy is átvilágították helyette. … Állítólag.*

/ Köszi a mesét. Nekem nagyon tetszett! ^^ Jó volt a végjáték megoldás nagyon. Very Happy

/

Vendég

*Végül felpattan a padról, és nyújtózkodik kissé, hajlításokat csinál, levezeti az energiát, miközben válaszol.* - Hát a nagyon azért túlzás. De tény, hogy felfrissülök tőle, és valahogy egyre jobban esik... Ráadásul hasznos is. Nem csak mert egészséges, hanem mert a kitartást is növeli, amiben erre az iskolában elég nagy szükség van... A maratonon meg pláne. Ha jól számoltam, október környékén lesz újra... Lassan a bájitalhozzávalókat sem ártana összeszedni... *Gondolkozik el, hiszen bájitalokat mindenképpen visz majd magával. A gumicukorra elmosolyodik.* - A mi szakunkon Wanda osztogat ilyet mindig. Ha édesség, akkor igazából a csokoládét vagy a nyalókát jobban kedvelem, de köszönöm szépen. *Egy biccentéssel vesz a cukorból három szemet.* - Hallottál? Tényleg? Miket? *Dönti félre a fejét.* - De köszönöm szépen. Neked is szép neved van, Miley. Nekem nagyon tetszik. Honnan jöttél? *Kérdezi, miközben már befejezte a gyakorlatokat, csak békésen áll a pad mellett, lenézve a lányra.* - Ő meg a macskám, Pereus. *Mutatja be ő is az állatot, egyelőre nem említve, hogy daimón. A vadmacska békésen dorombolva fekszik a földön.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 31, 2010 10:26 am

-Értem, szerintem én is megyek a maratonra, de szerintem az elején kifogok esni mivel nem az a nagyon sokat sportoló
lányka vagyok.Nagyon szeretek szabadban lenni meg ilyesmik de sportolni nem nagyon szoktam.*Mondja Miley mosolyogva.*
-Tudom már találkoztam vele, nagyon hasonlóak vagyunk azt vettem észre, vidámak vagyunk és szeretünk gumicukrot
osztogatni.Legközelebb ha kijövök hozok csalókát vagy csokoládét hátha találkozunk. *Mosolyodik el Miley.*
-Hát nagyon jó dolgokat hallottam rólad,például kedves, segítőkész vagy és csupa jó dolgot, semmi rosszat és most ezt
én is tapasztalhatom.Köszönöm,én Franciaországból jöttem azon belül Párizsból.És te? *Kérdezi Miley miközben feláll.*
-Nagyon szép neve van a cicádnak, én nem szeretem a macska szót használni, inkább a cicát használom.

Vendég

- A maratonon igazából nem ez a leglényegesebb, hanem hogy hogyan taktikázol, na meg hogyan varázsolsz... És a szerencse is közrejátszik. A kitartás csak a hab a tortán, de szinte az számít a legkevésbé. *Mosolyog rá Miley-ra, tapasztalatból beszélve, karjait nyújtóztatva.* - Én már voltam mind a kettőn... A kilencedik-tizedik helyig bírtam, úgy látszik, annál előrébb nem sikerül menni. Na de majd most! Ha meg nem, akkor talán ez mégsem az én versenyem. Egyébként a néhány kör futás tényleg frissitő, és bőven belefér, akkor is, ha nem sportolsz. Wanda tényleg jófej lány... *Gondolkozik el kissé, nekidőlve a pad támlájának.* - Nem szükséges, én is mindig hordok magammal. *Bök az övtáskára, de most nem szedi elő belőle kincseit. Aztán halványan elmosolyodik.* - Hát, köszönöm szépen. Sajnos az illúziókhoz nem értek annyira, hogy álruhás királylányt tudjak játszani, de azért örülök, ha nem beszélnek rosszakat a hátam mögött. Egyébként Londonból származom, de Franciaország szép hely. Jártam már egyszer Párizsban, szívesen visszamennék. És viszonylag jól beszélek franciául. Bár a szívemcsücske Magyarország. *Jegyzi meg. Pereus a "cica" szóra furcsa, fulladozó, krákogásszerű hangot ad ki magából, mire Ariana felnevet.* - Szerintem inkább maradjunk a Pereusnál.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 31, 2010 11:10 am

*Miley mosolyog amíg Ariana a maratonról beszél.* -Lehet, hogy idén előrébb jutsz, főleg ha most sokat gyakorolsz. *Bíztatja Miley ú ismerősét.* -A kekszet szereted? Vagy zöldség, gyümölcs? Nálam mindig van mivel Ropi csak zöldséget és gyümölcsöt eszik meg én is nagyon szeretem, keksz meg csak úgy van nálam. *Mondja Miley miközben leguggol és virágot szed.* -És melyik a kedvenc virágod? Ó Londonban nem sokszor jártam, de szerintem szebb hely, mint Párizs.Kínában már jártál? *Teszi fel Miley miközben Pereus a cica szóra érdekes hangot ad ki.* -Igen szerintem is inkább hagyjuk.

Vendég

- Eddig is sokat gyakoroltam, de mondom, hogy nem csak ezen múlik. Mindenesetre mindegyik maratonon tanulok valamit, amit a következőn már tudok alkalmazni... Hátha egyszercsak haszna is lesz. *Könnyedén támaszkodik a pad támlájának, félig rádőlve, miközben elnéz a fák felett. Most nem nagyon néz Miley-ra, inkább gondolkozik. A vörös-arany főnix közben méltóságteljesen elszáll felettük, Ariana pedig kissé hunyorogva, de büszke mosollyal az arcán nézi.* - Gyönyörű, igaz? *Kérdezi súgva. Aztán felel a kérdésre is.* - A keksz sem rossz. A mézes, vagy a csokis. Vagy a kettő együtt. Zöldségpárti nem nagyon vagyok, de a gyümölcsökből jöhet szinte minden. De akkor te kész mozgóbüfé vagy. *Nevet fel kicsit, majd figyeli, ahogy a lány virágokat szed. Az egyik virág egyszerűen kiröppen Miley kezéből, és megáll a levegőben.* - A liliom a kedvencem. A fehér liliom. *Felel a levegőben pörgő virágot figyelve. Csak minimálisan mozdította meg a kezét, így az allidonos minden bizonnyal úgy látja, hogy a virág magától mozog.* - Párizs sokkal szebb, mint London. Kínában? Neeem, Ázsiában még nem. Pontosabban... Japánban voltam egyszer, de csak egyetlen délutánt, zsupszkulccsal. Megnéztük a cseresznyefákat, meg a Vadkacsa-folyót. Kyoto gyönyörű város.

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar