Udvar

Tárgy: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:07 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

[Védők, Tópart]

*Gethin nem néz semmit se az angyalszerű lényen. Ő bízik az ösztöneiben, bár maradna harcolni... Szóval beszáll a bárkába, mivel neki sérült ismerőse nincsen.* ~Ez nem igazság! Mért nem maradhatunk védeni azt a nyavalyás Tornyot? Ssst, Geth, néha jobb a biztonságos úton járni, mint vakon a vesztünkbe rohanni. De én harcot akarok, izgalmakat! Mit ittál, hogy így fel vagy pörögve? Megint kávét? Mintha te nem tudnád... Pff. Maradj nyugton, kérlek! De én harcolni akarok! Eljön majd a cselekvés ideje is, nyugi. De mikor? Majd... Egyszer. Hát ez igazán megnyugtató...~ *Gethin megforgatja a szemeit aith gondolataira, de nyugton marad. Szuer, a daimon megint anyaszwerepet játszik... De a srác nyugton ül a bárkában, egész a szélén, bámulja a vizet, pörgeti a pálcáját, és azért feszülten figyel. Hátha mégis kapnak valami izgalmat...*

//Bocsiii a lassúságért, csak elveszett, amit írtam >.

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 21, 2010 4:55 pm

[ védők , tópart ]

* Természetesen ő is a többiekkel tart és a varázslattól légiesnek hatnak a léptei. Amikor odaér a bárkához nem száll fel, hanem először megvizsgálja talál-e bármi rendelleneset és szokatlant a bárkán. Hiába is, inkább nézzék paranoiásnak, mintsem ne vegyen észre valamit. Az utolsók között száll fel a bárkára megkímélve magát a kellemetlenségektől és a tolakodástól. Közben egyfolytában figyel a hátuk mögé és azt lesi, hogy közeledik-e támadó. Egyelőre minden nyugodtnak tűnik, ezért ő maga is felszáll a bárkára. Pálcája ott van a kezében készenlétben, tőrei pedig lazán odasimulnak oldalához. *

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Védők]

*Felszállnak a bárkára, az pedig magától elindul a vizen, mintha mágia hajtaná. Suhan, a távoli part felé...*

[Többiek]

*Jack és Aprodithe felrobbantja a gömböt, ami darabjaira hullik szét. Utána az egész épület kezd összeomlani, de még időben ki tudnak rohanni belőle. Aztán a fehér torony hatalmas robbanással megsemmisül.*

[védők]

*Még ők is látják a bárkáról, hogy az, ahol az elmúlt hónapban éltek, most megsemmisült. Egyre inkább távolodnak a kúriától, gyakorlatilag az otthonuktól. Menekülniük kell, nincs más esélyük. Talán valaki segít. De vajon ki? Ha az angyalt a szakvezetők küldték, akkor az életüket mentette meg. Mert ha ott maradtak volna, biztosan meghalnak. Ha pedig csak csapda, akkor úgyis mindegy. Sepp egyékbént még kihozta ide Gaeát. Gavril pedig Nikorinát. Rosetta megidézi a tűzpillangókat.
Átérnek a másik oldalra, ahol több száz auror áll kivont pálcával. Az egyik megszólal.* Le vagytok tartóztatva.
*Aztán szétnyílik a tömeg, és maga a sötét úrnő lép elő. Esélytelen őt megtámadni, aki felemeli a pengéjét, vagy a pálcáját, az kaphat jó sok halálos átkot az auroroktól.* Nem foglak titeket megölni. A szakvezetőitek halottak. A fehér torony megsemmisült. Hát ez szar ügy.
Mindenesetre nem szándékozom további vért ontani. Az irányítás immár az enyém. Visszatérhettek az iskolátokba, ahol mostantól én vagyok az igazgató. Az új szakvezetőket kijelöltem már. Az allidon szakvezetője egy tanárotok lesz, meghagytam az életét, Moana Hine. A Belrisioné egy személyes tanítványom, Vladislava Feodosrov. Az Eramir és a Naxeldir pedig két új tanárt kap, akik elfogadják a fennhatóságomat. Narcis Sior és Noah Kerphina. Hamarosan megismeritek majd őket. Az iskolában visszaáll a régi rend, kivéve azt, hogy nem gyenge kezű vezetőitek lesznek, hanem tekintélyt fogtok tanulni. Az iskolát mostantól folyamtosan aurorok fogják védeni, és bent is járőrőzni, tehát ha bárki ellenem, vagy a tanítványaim ellen fordul, kegyetlen kínzást kapt, mielőtt megöljük. Ha egy rossz szóval is illetitek a hozzám pártolt diákokat, ugyanez a sorsotok.
*Int a többieknek, Jackék most már a többi diák közé mehetnek.* Hát itt a vége. Van még kérdés? *Mosolya kegyetlen.*

//Elnézést a vulgáris szóhasználatért, a sztori kívánja így.//

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 21, 2010 5:01 pm

[Volt védők]

*Minimális optimizmusát hamar zúzzák szét többen is, úgyhogy inkább csak gondterhelten néz továbbra is a fehér torony irányába, ami aztán hamarosan össze is omlik. E téren jó, hogy eljöttek, nem lett volna hasznos ott maradni. Látja, hogy többen is vizsgálgatják a hajót, de ő ennek nem látja értelmét, nem lenne már hova visszamenekülni amúgy sem, tehát felesleges lenne ilyesmivel foglalkozni. A túlparton az aurorok várják őket, de nem úgy fest, hogy ez jó, aztán megjelenik a sötét nagyúrnő is. Ökölbe szorul a keze, hiszen tudja jól, öngyilkosság lenne pálcát emelni rá, vagy akár ostort. Mindenesetre csak dermedten áll és hallgatja a nő mondandóját. Úgy tanárok, a szakvezetők között pedig egy kegyenc. A Többiek pedig azt tehetnek az iskolában, amit akarnak. A következő év tehát egyáltalán nem olyan lesz, mint az eddigiek, sőt szöges ellentéte. Nem szólal meg, mit is kérdezhetne? Egyszerűen csak várja, hogy visszamehessen a kúriába, majd valami titkos helyen, egyedül kitombolja magát.*

Vendég

[védők, vagy valami hasonló]

*Ő is eléggé kelletlenül lépeget, de bízik benne, hogy majd visszajöhetnek az iskolába, és jelen helyzetben mást tényleg nem tud tenni. Nem is figyeli annyira a tornyot, inkább csak Pereus. Ő a többieket figyeli, az angyali lényt, na meg persze a jövő rezdüléseire is figyel, igyekszik megérezni, ha valahonnan veszély fenyegeti. Szevér kétkedő bökésére hátrapillant, és csak halványan rámosolyog a fiúra, de mivel az néma marad, ő sem szól semmit. A bárka csak suhan a vízen... és látja, ahogyan összeomlik a fehér torony.* ~ Nem is jöttek a gyíkok... ~ *Fut át a fején. Viszont mikor átérnek, az aurorok láttán ő nem kezd ujjongani... rosszat sejt. És jól is teszi, kilépve ugyanis letartóztatják őket. Nem mozdul, nem támad, nem lenne értelme, azonnal leszednék. A túlerő azért rendesen megvan.* ~ Nem halottak... nem... csak várnak... ~ *Bizonygatja magának, de igazából már ő is egyre kevésbé hiszi el. Hiszen mire várnak, ugyan mire?* ~ Nem halottak... Nem, meg fognak menteni... Vagy ha nem ők, akkor... - Halott, Ariana. Mindannyian halottak. - Visszajön. Visszajön, tudom. ~ *Védi a hozzá pártolt diákokat, még a szavaktól is... Elhúzza a száját, de csak tudomásul veszi az egészet. Figyeli, ahogyan az átálltak visszaállnak közéjük, de még nem indul egyikük felé sem. Kérdés... Lehajtja a fejét, és összeszorítja a száját. A kezét a tetoválásra csúsztatja, és nem szól semmit. Ha a többiek visszamennek az iskolába, így tesz ő is.*

Vendég

[Védők, bárka]

*Furán érezte magát. Semmit sem látott. Amikor előtte az emberek arrébb álltak, akkor Mil már látta mi a dörgés. Kicsit késve ám, de ő is még az úrnő előtt gyorsan tudott lépni.*~Inkább a tömegben, mint most itt jelen pillanatban a szélen.~*Majd az úrnőre tapadtak szemei, de nem túl feltűnően. Ha nem díjazná, hát a vagány csajszi igenis lépne, de nem támadná, se fenyegetné... Legalább is nem a szeme előtt. Lehet, egyszer, amikor majd nem figyelne jól hátbatöfné, de ez nem jellemző Milre. Végig hallgatja a nő szavait.*~Remek! Pompás!~*Szidja gúnyosan az úrnőt.*~Ha ez lesz a...~*Keresi a megfelelő szót.*~A vezetőnk? Háhá, jó vicc.~*Majd tiszteletteljesen kihúzza magát, de Ak és Mil szemében ég a vágy tüze, hogy egyszer még ezt megbánja a "csaj".*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 21, 2010 5:04 pm

* Shawn megdöbbenten áll a hirtelen hallottaktól. Nem azért, mert az aurorok velük vannak vagy mert a sötét úrnő nyert, egyszerűen az shockolta, hogy ennyi az egész. Annyi hosszú csatározás után elbukik az egyik oldal mire a másik nem bünteti, meg nem kér hadisarcot, nem öli meg, pedig meg tehetné, csupán annyit mond, hogy a továbbiakban ne lázadjanak. Majdnem hangosan felnevet ennek hallatán, de azért van annyi önuralma és veszély érzete, hogy ebben a környezetben ne csináljon se hirtelen se feltűnő dolgokat. Csupán vár, hogy lesz-e még valami vagy a sötét úrnő tényleg lezárta ennyivel és kész. Mellesleg őt úgyis csak az érdekli, hogy minél több tudást össze szedjen, az hogy kik adják át ezt a tudást neki teljesen hidegen hagyja... És habár a nevetést sikerült visszafojtania, de arcán mosoly ül ezekben a "szomorú" pillanatokban. *

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 21, 2010 5:04 pm

[Többiek, majd Úrnő előtt]

*Élvezettel ézi, ahogyan a gömb felrobban, és hatalams mosoly terül el az arcán, majd érzi, ahogyan az épület rázkódik, és még rápillant társaira, majd futás, teleportálás, ahogyan az kell, szépen kijut az épületből, végül egy tigrisbukfenccel vetődik át két toronydarab között, majd kipörög, és guggolásba érkezik. Maga mögé sandít, majd feláll, leporolja magát, csak csettint, felveszi a köpenyét, és pálcáját az övébe tűzi. Nincs többé mitől rettegnie. A nagyúrnő felé int, majd, amikor megkapja a jelet, akkor határozott, sietős, nemesi léptekkel sétál át hozzá, pontosabban terem a közelében. Nemesi tartása van, láthatóan nem akárhonnan jött, kihúzza magát, tiszteletet parancsoló a fellépése, kiállása is, nem véeltlenül ő vezette a csapatot, ami elpusztította a gömböt. Amikor a Nagyúrnő elé érnek, akkor megáll a nő előtt, majd röviden meghajol.* -Elvégeztük a küldetést, Úrnőm. *egy ideig marad ott, meghajolva, majd végül felegyenesedik, mintha csak várná az elkövetkezendő parancsokat, majd kissé oldalább lép, hogy hideg, szürke, kegyetlen tekintetét körbehordozhassa a társaságon. Győzött, és ennek tudatában van, így is viselkedik. Kegyetlen, hideg, vesébe látó szemekkel néz végig a társaságon, továbbra is kihúzva magát, figyelve, hogy ne legyen magasabb Daronelnél, de ez eléggé esélytelen is, így ettől nem kell tartania. Miután körbenézett a társaságon, néhány szembe bele is nézett, visszapillant Daronelre. Neki nincs kérdése, bár az érdekli, a többieknek lesz-e.*

Vendég

//Védők (bár már mindegy//
//Yan.//
*Bólint, mikor Sepp elindul Gaeáért, bár azért kicsit (sőt..) sérti az önérzetét, hogy a fiú észre sem vette. Őszintén szólva megkönnyebbül, mikor a bárka elindul velük s a túlpart felé igyekszik - ám ami ott történik, azt már felfogni sem képes. Hogy történhetett? Szóval...mégis halottak? A lány fejében most egymást kergetik a gondolatok. Egész testében remeg, és fehér, mint a fal. Csak bámulja a sötét nagyúrnőt, az új igazgatót! Hogy lehetséges ez? Szóval, minden elveszett? Na nem, azt már nem... Egy pillanatra átfut a fején: nekimegy az iskola elfoglalóinak, hisz inkább a halál, mint ez! De ekkor eszébe jut Yan, és rájön, nem teheti ezt vele. Ha a fiú efféle dolgokat forgat a fejében, őt is vissza fogja tartani: ha pedig nem sikerül, vele tart, mindenképp. De még nem bírta rászánni magát, hogy elinduljon, vissza az iskolába. Erre alighanem kényszeríteni kell, ha nem jön meg az esze.*

//Sepp, a karid most vagy bunkó, vagy nem olvastad a hsz-em. Remélem az utóbbi xD//

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 21, 2010 5:06 pm

[Akik-eddig-védők-voltak]

~Na neee, ez ugye most csak valami rossz vicc.
*Gondolja, bár maga sem hiszi hogy az lenne.*
~Ez nem történhet meg. Ez nem lehet.
*Xia a rémülettől és a döbbenettől szóhoz sem jut, de ha az, amit mondtak, bekövetkezik, akkor ez az iskola már nem lesz olyan, mint amilyen volt, amikor ideérkezett. Gondolhatták volna, hogy valami nincs rendben. Persze gondoltak rá, de a körülmények...*
~Viszont miért hagytak minket életben?
*Egyelőre nem csinál semmit, csak a többieket nézi.*

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

[Védők]

*Végignéz a többieken, amikor elindul a bárka - mindannyian menekültek. Olyanok, akik a jó ügyért küzdöttek... És most mégis menekülni kényszerülnek. Gethin pedig nagyon rosszul érzi magát. Elvégre ő teljesen harcos alkat, és most... Mégis menekülni kényszerül, mert egy angyalféle lény, mmeg a daimonja ezt parancsolt aneki. Átérnek, aztán... Aurorok állják el az útjukat. Gethin ösztönösen megmarkolja a pálcáját, bár tudja, hogy nem sok esélyük lehet... Arra, hogy le vannak tartóztatva, még a füle botját sem mozdítja. Amikor megjön a Sötét Nagyúrnő, összeszűkül kicsikét a szeme, de van annyi esze (illetve Aith-nak van annyi, és eléggé meggyőző a kicsiny daimon), hogy ne beszéljen vissza, és némán, bár feszülten álljon. Csak ennyi lenne? Ilyen rövid? A Fehér Torony elpusztult... De ők el tudtak volna menekülni, és most.. Mégis, szinte foglyok lesznek, hiába áll vissza az iskola rendje. Mindnyájan... megbélyegzetté válnak. A gonoszok.. a Sötét Úrnő brigádja meg az átálltak szabadon hatalmaskodhatnak rajtuk. legalábbis Gethinnek ez jön le ebből, és nem éppen lassú felfogású a gyerek... Némán áll, nem alázkodik meg, de nem is bszél vissza, vár, hátha lesz itt még valami. Valami... halvány reménysugár. Mert az kell nekik most, de nagyon.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 21, 2010 5:08 pm

[Ex-védők]

*Amikor túlrepül a másik partra, már látja a sereget. Le is ugrik a viharmadár hátáról, leoldva a kötelet, amikor arra utasítja, hogy repüljön jó alacsonyan és tegye le. A lepkék meg ugye vele vannak, de hiába... Mikor hallja a dolgokat, a keze erőteljesen ökölbe szorul, és a tekintete azonnal Jackre vetül. Kérdő tekintet, reményt keres, menekvést, bármit, de a túlerő már döntött. Lassan elhomályosulnak csillogó zöld szemei, ahogy a fiú hideg tekintetét nézi... Eza tekintet megöli a pislákoló reményt, illetve egyre jobban elnyomja... Most megáll a harc, ez ellen nem tudnak mit tenni, akármennyien sokan voltak, akármennyire próbáltak összefogni... Vagy valami olyasmit csinálni. A pillangók tovább lebegnek mellette, miközben lassan lehajtja a fejét és fogcsikorgatva hátrébb lép. Nem tud mit csinálni, most nem, és ennyire... ennyire nem botor. Egy kobold akármilyen bátor tud lenni, és fürge, az életét még is csak félti. Természetesen még mindig reménykedik a szakvezetők életben maradásában, csak... Csak reménykedik benne, hogy ők is várni fognak, ahogy ő, a pillanatra, hogy győzhessenek. Csak az még nem jött el. *

Vendég

[Egykori védők]

*Nézi, ahogy összeomlik a torony, és megborzong, ugyanis még emlékszik a kövek súlyára... aztán ugye leszállnak, és megjelenik az úrnő, és beszélni kezd. Kínzás, gyilkosság, egyetlen rossz szóért... diktatúra. Arcizma se rándul, csak a föld felé néz, mellkasa előtt összefont karokkal, és legszívesebben a port rugdosná. Már a nyelve hegyén a kérdés, hogy és akkor mi van, ha az átálltak inzultálnák őket... de tudja a választ. Mi lenne? Semmi. Ők választottak jól, övék a privilégium. Nem szól egyetlen egy szavacskát sem, csak talpán hintázik előre-hátra. Nincs arcán meglepetés, se dac, hogy "egyszer még megbánod". Majdhogynem közönyös a fiú, ez jól látszik. Esze ágában sincs ellenszegülni. Nem szuicid hajlam.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 21, 2010 5:08 pm

[Védők]

*Mendegélnek a hajóval, majd kikötnek, és a kobold az elsők között száll le, még mindig rejtve magát a köpennyel, de sárga szemeivel pásztázza az aurorokat. Majd egyszer csak megszólalnak, amire kifut a vér az arcából. Teljesen elfehéredik, bár ez nem nagyon látszik, de megtörténik. Majd csak leemeli a csuklyát a fejéről, és kezeit is kiveszi a köpeny alól, de nem emeli fel, csak maga mellett nyugtatja nem tesz semmit. Láthatólag nem áll ellen. És nem is tesz semmilyen mozdulatot. Nem fog a halálba rohanni, nem hülye. Megáll, és együttműködik, már ameddig saját maga is hagyja a helyzetet megvizsgálva.*

Vendég

[ védők tópart KM]
*Úgy tűnik az iskolának annyi, nekik mindjárt annyi. Úgy tűnik a világ a sötét nagyúrnő irányítása alatt van, vagy meghalnak ,vagy behódolnak. A kézfején lévő jelre néz, a sötét jel, még mindig ott van, amit első nap kapott. * -Ezzel a jellel mit csináljak? Átállásomkor kaptam, de visszatértem. *Mutatja a kézfején lévő jelet a sötét nagyúrnőnek.* ~Hinnye, na most mi lesz?

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 21, 2010 5:11 pm

[Védők]

*A bárka elindul, ő pedig újra a vízre szegezi tekintetét. Nézi a hullámokat, de nem néz az egyre közeledő part felé és végképp nem az otthona felé. A Fehér torony leomlik, ezt is csak Leonidastól tudja, ugyanis az állat arra fele pislog. Egyszerűen megrázza a fejét, nem akarja azt hallani, hogy leomlott. Aztán lassan megérkeznek, a túlparton ott várja őket a sok auror. A többiekkel együtt ő maga is kiszáll a bárkáról és körülnéz. Ez akkor a megmenekülés? Talán az iskola még az övék lesz? Nem, egyáltalán nem így van. A szavak, amik elhagyják az auror száját meghökkentik a lányt. Egy lépést hátrál is, hiszen eddig azt gondolta ők a fementő sereg... Hazugság! Mint oly sok minden ezekben az években. Az angyal... talán mégsem a jó vezérelte? Vagy ez is a Sötét Úrnő egyik eszköze? Igen, mindegy bizonnyal, hiszen ő is megjelenik. Bella nem néz rá, túlságosan nagy undort érez. Hallgatja a szavakat, kezében ott a pálca, immáron a földre szegezve. Milyen egyszerű lenne most rá rontani és végezni vele. De erre nem lenne képes. A szavakra aprón rázza a fejét. Nem akar új igazgatót, el Jericho progesszort akarja vissza* - Még hogy gyenge kezű vezetők *horkan fel* - Ez szemenszedett hazugság! Ők küzdöttek az iskoláért, értünk. Soha erősebb vezetőket, mint ők *mondja tekintetét most az Úrnőre szegezve. Nem tudja, hogy mi lesz ennek a vége, de ezt muszáj volt közölnie. Közben szorosabban markolja a pálcát, hátha gyorsan kellene cselekednie*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 21, 2010 5:11 pm

[Védők, bárka, Denerira, aurorok és "szar ügy"^^]

*Oké, a aLéleksasnak mindegy. Anna az ő szemével látta a Fehér torony pusztulását, de nincsn értelme tulajdonképpen léleksasoskodni, mert hát, ami tény az tény. Az angyal tehát csapda volt, bár meg kell hagyni, élnek, ami elég nagy szó ezekben az időkben. A következő pillanatban kitisztul a féltündelány látása és úgy néz szembe a nagyúrnővel és a tömérdek aurorpajtással. Szótlanul néz végig a tömegen. Tulajdonképpen nem rázza meg nagyon a hír. Egyrészt mert várható volt, másrészt, mert az új szakvezetők és a nagyúrnő uralma sem lesz sokkal másabb, mint eddig. Annát nem nagyon érdeklik a formaságok, ő céltudatos teremtés. Aki az útjába áll, azt eltapossa és ebben úgy tűnik partnerre lel majd az újdonsült vezetéssel. Neki egy a lényeg: az iskolában maradhat. Hogy a szakvezetők esetleg élnek? Akkor élnek és visszatérnek. Teljesen mindegy. Hagyják őt békén és minden jó lesz.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 21, 2010 5:12 pm

* Még éppen időben érnek fel a bárkára, hogy aztán a túlparton ismét a ellenségbe botoljanak. A fiú amikor meglátja az aurorokat a parton elvigyorodik, majd amikor a vezetőjük is felfedi kilétét arca ismét elkomorul.*
- A büdös életbe. *szitkozódja el magát. Majd térdre rogy.* Hát ezért volt a sok harc. Ezért volt a sok szenvedés? *feje lehajtva, s a fiú még mindig a kezében Gaeával térdel. Majd feltekint, s szeméből eltünik minden ami eddig ott volt. Mintha élőhalotté lenne a tekintete.Beletörődött.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 21, 2010 5:12 pm

[Régi - Védők]

*Visszanézve az iskolára, amit el kell hagynia, elönti a szomorúság. A Torony összeomlását látva már csak nehezen birja a szemeiből majdnem előtörő könnyeket visszatartani. Aztán megérkeznek. A több száz auror láttán már tudja, hogy ebből semmi jó nem fog származni.*~Vége.~*Majdnem feltör belőle a zokogás, amikor a Sötét Úrnő beszélni kezd. A szomorúsága dühbe vált át. Valamit jól tud: most nem érné meg feláldozni magát. Igy hát csak a keze szorul ökölbe.*~De legalább a mi szakvezetőnk a mi oldalunkon áll. Már ez is valami.~*Egyetlen halk sóhaj hagyja el a száját. Nem akar meghajolni a Sötét Úrnő hatalma előtt. Viszont meghalni sem akar. Legalább is nem úgy, hogy a nagy szája miatt történik, amit nem bir befogni. Fogait összeszoritja, hogy ne küldje el a nőt a pokolba, legalább szóban. A többiekre sandit.*~Vajon lesz olyan, aki ellen mer mondani?~*Gondolja. Aztán a gondolatait más irányba tereli. Nem szeretné, ha valaki hallaná azt, ami a fejében lejátszódik.*

Diák Hozzászólások száma : 23 Kaszt :

[Többiek]

*Eddig rejtett mosolya most kiteljesedik, élvezi, ahogy a Fehér torony szép lassan darabjaira hullik. A reményeik, az ígéreteik, a jövőjük... a porba hullt mind. Ez nem kevés endorfint szabadít fel benne, teljesen el van ragadtatva a győzelem hírétől - na nem mintha olyan meglepő fordulat lett volna számára. De hát mindig félnek a végén, hogy mi van, ha esetleg az ellenfélnek van valami titkos fegyvere. Pár lépéssel Jack mögött halad, ő is meghajol a Nagyúrnő előtt, majd Jack mögé egy kicsivel, s mellé is áll egyben. Ismételten gyermeki örömmel, bájjal és félmosollyal áll az ellenség elé, aki innentől már nem is ellenség. Érdeklődve pillant végig a megtört arcokon, a teljesen szétesett álmoktól ködös tekinteteken. Neki sincs kérdése, s fokozza a Jackhez való hasonlóságát jelent esetben, hogy ő is kíváncsi a többiekére.*

Vendég

[Úgynevezett védők...]

*Rose arca felderült, ahogy megjelentek az aurorok. De aztán rögtön le is fagy róla. Mivel a legrosszabb történt. Dühében bármire képes lenne, pláne nekimenni a miniszternek, de ez nem működik. Nem akar meghalni. Morcosan, mindent csapkodva, egy szó nélkül fordul sarkon, is masírozik végig a bárka felé, elég ronda csíkot húzva maga után. Semmi nem marad épen, amihez hozzáér, vagy amit éppen elér. Tép, tör, zúz.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 21, 2010 5:13 pm

[Már nem védő védő]

*A torony ledől a szemük előtt, és szerencsére fogalma nincs, hogy miért, meg hogyan. És végül az aurorok karjaiban végzik mind, persze a lány egy kicsit elsápad, de nem is nagyon látszik rajta, hiszen manapság úgyis falfehéren rohangál. De amikor az Úrnő kilép, és hozzájuk beszél, csak szép csendben áll ott, nem moccan, és fejét lehajtja, szőke haja előre omlik. Majd Jack hangjára néz fel, és amit hall, egy kicsit sem szívderítő. Igen, egyértelmű, hogy ők rombolták le a tornyot... Remek. De már nem érdekli, feladja magát, mert nincs értelme tovább harcolni. Elbuktak, ennyi. Azért a Naxelsires fiú pillantását keresi, és végül csak vár, hogy visszamehessen a kúriába, amit eddig az otthonának nevezett, de ezután már nem nagyon lesz képes ilyesmire.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 21, 2010 5:13 pm

[ védőők ]

* Szinte katatón állapotba esik, amikor látja a fehér torony megsemmisülését. Mindig rezzenéstelen arcán, a fájdalom jelenik meg és a sírás fojtogatja-kaparja torkát. De erősnek kell maradnia. Kezét ökölbe szorítva várja, hogy a túlpartra érjenek, szemében ott ég a bosszúnak a vágya. Szinte még soha életében nem volt ennyire dühös, mint most. A legszörnyűbb, hogy diáktársai arcán is látja azt az iszonyatot és borzalmat, ami most a szívét facsarja. *
- Esküszöm, hogy megbosszulom az iskolát. * Mondja a levegőbe és kezét belemeríti a jéghideg vízbe. Hamar kikötnek a túlparton és ott állnak az aurorok hosszú sorai előtt. Majd jön a sötét úrnő, akinek a láttán rémület költözik még az ő sziklaszilárd szívébe is. Fogai majdnem összekoccannak, de erőt vesz magán és végighallgatja. Rémület ül ki az arcára és a társaira pillant. *
- Nem ezt vártam.. * Suttogja maga elé ebben a veszélyes helyzetben is. És talán a többiek helyett is kimondja azt, amit gondolnak. Majd tekintetét Arabellára veti, aki bátran szólal fel az iskola előző vezetői mellett. A lány mellé lép és két szót mond csupán, mereven az úrnőre nézve, erőt véve félelmén. *
- Igaza van. * Majd elhallgat és tudja, hogy ezek után akár megtorlás is következhet. Ki tudja.. *

Vendég

*Nem lehet. Ez az első gondolat, ami átfut az agyán, mikor a Sötét Nagyúrnő kilép az aurorok közül.* ~Nem, nem, nem!~ *üvölt a fejében ez az egyetlen egy szó, azonban ő maga nem szólal meg, csak szobormereven áll, és nézi az Úrnőt. Nem bírja elhinni ezt az egészet. Aztán szöget üt a fejében valami.* ~Nincs megtorlás? Nincs szenvedés? Nincs tömeggyilkosság? Csak ennyi? Ne lázadjunk?~ *Szinte dühös, amiért nem történik semmi, csak bejelentik, hogy az iskola mostantól az övék, ők pedig mind-mind azt fogják tenni, amit mondanak nekik. Liliya kezét még jobban megszorítja, de azért vigyáz, hogy ne okozzon fájdalmat, s nem is volna most képes elengedni. Hallgatja a többieket, és magában arra gondol, hogy talán ha nem lenne a mellette lévő lány, ő is ellenkezne... De így nem tesz semmit. Nem akar fájdalmat okozni a szerelmének.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 21, 2010 5:20 pm

*Gavril kérdésére csak megvonja a vállát.* Most már nincs jelentősége, mindannyian részesülhettek a hatalomból. *Megveregeti Jack vállát* Jóól van Darkfield, kiváló munka. Elnyerted teljes bizalmam. Ha valakinek nem tetszik a képe, csak szólj. *Búgja a fiú fülébe, aztán Arabellára pillant.* Soha erősebbeket mint ők? Hadd mondjam el, hogy úgy rimánkodtak az életükért. A te drágalátos Aurora szakvezetőd sikoltozott, amikor megforgattam benne a kardom. Gyenge volt. *Atanast most már szóra sem méltatja.*Nos ha más nincs, akkor én elfoglalom az igazgatói szobát, most már engem illet. *Az aurorok nagyrésze elteszi a pálcát, de többségük az iskolában fog maradni. A nő bekapcsolja a saját védőmágiáit az iskolában, a diákok pedig visszamehetnek a kúriába.*

//Hát ennyi volna. Picikét rövidre sikerült, de nem akartam fokozni a drámát, az úgyis egész évben lesz^^ Én személy szerint köszönöm anyukámnak, khm... rossz szöveg. Szóval köszönöm az összes mesélőnek (még azoknak is akik a három év során meséltek) hogy végig tettek hozzá ötleteket, és köszönöm nektek is, akik játszottatok, és élveztetétek. Ez most egy nagy fejezet, ami lezárult, de még csak most jön a java. Tehát nem kell attól félni, hogy izgalmak nélkül maradtok.
- Kaen ui: ja és köszönöm főleg Cirnek és Jacknek, hogy három éven keresztül a főszereplőim voltak, és rengeteg ötletet adtak^^ //

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar