Udvar

Tárgy: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:07 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Vendég

~ Nem értem... Ha az a fiú nincs ott, megöl... De miért is? Mit ártottam én egy kacsának? ~ *Elgondolkozva túr a hajába, miközben kilép az udvarra a kúriából. Állat nincs mellette, ahogy annyi sok diák mellett - nincs daimónja. Csak egy szablya lóg az oldalán, tokban, amiből egyelőre nem is húzza ki. Észrevesz két lányt az udvaron. Az egyik - Lina - éppen távozik, Mollyson viszont ott áll, csomagokkal, így láthatóan most érkezett. Coriana elvigyorodik, és vidáman ráköszön.* - Heló! Most jöttél? Coriana vagyok, allis szakmegbízott.

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Nov. 06, 2010 6:48 pm

~Ő lenne Coriana? ~ -Szia! Igen most jöttem! -Ő,segítenél? Már a házunk előtt majd meg szakadtam,gondolj bele mi lehetett míg megérkeztem.De ha nem akkor nem! Nem baj! *mondta Molly* ~Mint ha sokkal könnyebbek lennének a csomagjaim! Tett valamit vele Coriana?~

Vendég

- Messziről jöttél? *Kérdezi, miközben a zsebében kezd kutakodni, pálca után, és nagy nehezen előkotorja, viszont mikor kiveszi a kezét a zsebéből, jön vele egy nagy rakás csokipapír is. Csoki, cukor... mindenféle papírok esnek a földre. Cor felszisszen, és gyorsan összeszedi őket, majd a csomagra bök, és elmotyogja a lebegtetőbűbáj igéjét. Elsős varázslat, de látszik, hogy a harcoslány szinte soha nem használ pálcát... a csomagok nehézkesen emelkednek fel, még jó, hogy nem nyikorognak. Cor felsóhajt, és elindul.* - Na gyere, siessünk, nem tudom meddig tudom fenntartani. Nem nagyon értek a pálcamágiához, nem az én asztalom.

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Nov. 06, 2010 7:11 pm

~De kedves!~ -Igen kicsit messziről,nem messze innen Nellodból jöttem.Látom szereted az édességet! Tessék *át nyújt neki néhány mentacukrot* -Kóstold meg,a nővéremmel csináltuk Violett-al! *mondta Molly* -Amúgy hogyhogy nem értesz a varázslathoz?*kérdezte a lány.Majd elővett egy kis könyvet,és egy hozzátartozó kis térképet az iskoláról,amit Violett adott neki,hogy el ne tévedjen a nagy épületben,és olvasgatni kezdte* -Amúgy ismered Serafine Wierro-t? Ha ismered Lina Wierro-t a legjobb barátnőmet,akkor tudod hogy a testvére *mondta Molly*

Vendég

- Nellond nincs messze, akkor te ismerős vagy errefelé. És hát igen, bár nem szabadna takos ennem, mert vítkarepih leszek tőle. *Nevet, és kezd bepörögni... mint általában, ha társaságban van. Hadar, és némelyik szót visszafele mondja, és fel sem tűnik neki. Így Mollyson talán nem is érti pontosan, mit mond.* - Mentás cukor? Jaj, köszi, azt imádom! Nekem egy mostohatestvérem van, Erik. A nővéred hány éves? *Kérdezi, miközben elvesz néhány cukrot. A csomagok még mindig elég vonszolósan jönnek utánuk, de lassan csak beérnek a kúriába...* - A pálcamágia nem megy annyira. Főleg más fókuszokat használok, asztrál-mentál medált, meg pszionikus karpántot. Na meg a szablyámat. Nem, sajnos nem meremsi őket. *Lassan viszont felérnek a harmadikra, ahol benyit a várószobákba.* - Na, itt fogsz lakni néhány napig.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 14, 2010 3:15 pm

*Nincs túl rossz idő és ezt kihasználva Kat is kinézett az udvarra. Fekete meleg garbót visel, nyakában ott fityeg egy ezüst színű nyakék, amin egy kereszt van. Vallásos ő? Nem igazán, sőt csak sóhajaiban emlegeti Istent. Egyszerűen megtalálta táskája egyik kis rekeszében. Biztos Nancy nénije csempészte bele, amikor elindult ide, mert ő nagy Istenhívő ám. Hiányzik a lánynak...épp ezért van most egy olyan tárgy,ami rá emlékezteti. Haját fújja a szél, ahogy ugrándozva megy az Udvaron, pont mind egy kis gyerek, de pechére elzuhan egy apró fadarabban. Nem lenne gondja ezzel, ha a nyaklánca nem szakadna el és nem repülne róla, de hát így történik.*
- A francba! *Suttogja és négykézláb keresi a nyakláncot. Eszébe sem jut, hogy varázslattal keresse, hiszen ilyenkor üres a feje. Lazznak morgolódik a lány miközben eszelősen kutatja a bizsu nyakláncot.*
- Hogy lehetek ennyire ügyetlen. Segíts már Lazz! Nem hiszem el, hogy ennyire béna legyek. *Motyogja mérgesen.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 14, 2010 3:38 pm

* Lora a teázóból egyenesen az udvarra sietett.* - Vére kint a szabadban! Nekem is olyan jól esik, de nem tennél le a földre? De csak vigyázz nehogy megbotolj valamiben. * Beszélget állatkájával mikor hatalmas esést hall.* - De ez nem te voltál. Nem bizony! Akkor lehet, hogy akad társaságunk. * Örvendeznek és minél beljebb haladnak annál jobban észre lehet venni, hogy egy lány esett fel. Gyorsan odaszaladnak.* - Gyere segítek. Lorainne a nevem. És Ő Binky. Szia! * Köszönnek és látják, hogy a lány elvesztett valamit esés közben.* - Elvesztettél valamit? * És nem sokára amikor szaktársa a farkashoz beszél tisztán hallják, hogy valami ékszerről van szó.* - Segítek én is. Bizsu vagy eredeti?

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 14, 2010 3:47 pm

*Maga mögött hangokat hall, de nem, nem áll fel, mert fél hogy rátapos a valószínűleg fűben lévő nyakláncra.* -Ő, sziasztok, Kat lennék, ő pedig Lazz. Bocsássátok meg neki, de ő nem tud köszönni, mivel nem daimon. *Mondja mosolyogva, habár ezt nem biztos, hogy látják, mert háttal áll a nekik.* Elvesztettem a nyakláncomat. Olyantól kaptam aki nagyon fontos nekem. *Hadarja. Nem éppen összefüggő az amit mond, de hát ez van.* Nagyon megköszönném és bizsu. Egy ezüst színű vékony nyaklánc, egy apró kereszttel a közepén. De miért számít hogy...? *Rájön, hogy igen is számít. Itt van egy ideje, de sokszor elfelejti még, hogy itt nem úgy van minden, ahogy a mugli világban.*
- Hát persze! *Kiált fel, amitől Lazz ugrik egyet, végül is szinte bele üvölt a farkas arcába.* -Varázslattal meg lehetne keresni, de az a baj, hogy én nem tudok olyat mondani, amivel megtalálhatnám. *Veszik el lelkesedése. Van a Mókusos, de többre jut vele, ha inkább keresi a fűben, mint ha megidézné a mókust.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 14, 2010 4:06 pm

- Milyen szép neved van. És értem Ő sima állat. Nekem Binky daimon, de kitud akasztani eléggé a sok fecsegésétől, de azért jó is, hogy valaki megért engem. * Simogatja meg a nyuszi hasát aki erre csak mosolyog.* - Fontos személy. Nekem is veszett már el ékszerem amit fontos személytől kaptam, de pont akkor máshol voltam ahol ez történt így az ékszerem nem lett meg. * Kicsit szomorú arcot vág hisz az ilyen pillanatokra nem nagyon szeret senki visszaemlékezni.* - Binky te kicsi vagy és jobban látod ha valami kisebb van a fűben. Légy szíves nézd meg hátha találsz valamit. Rendben, örömmel ~ Remélem meglesz a nyaklánc szegénykének.~ - De attól, hogy a mókusok megtalálják lehet, hogy a farkasodat kicsit összezavarják. Meg szegénykéknek ez lehet, hogy nem esne jól. * Mondja hisz szereti a természetet és így szereti ha minden rendben van és nem zavarnak semmi vagy senkit sem össze.* - Ha ott estél el akkor nem eshetett messzire, mert ha nagyobb medál volt rajta gyorsabban lehúzta a földre a vékony láncot. * Mondja és arra keresgél amerre gondolja, hogy leeshetett. Pontosabban a nyuszija mellett, de még sem pontosan ott. Egyszer csak kicsit hangosabb kiabálás szerűséget hallanak.* -Ráléptem valamire és nagyon fáj a lábam * Szipogja a kis nyuszi.* - Neme e a nyaklánc medáljára? * Odamegy és felveszi az állatkát a kezébe. Megnézni sem merik, hogy az e.* - Kat nem merem megnézni, hogy a nyaklánc e így nézd meg és ha nem az akkor keresünk tovább.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 14, 2010 4:44 pm

*Elcsodálkozik, hogy valakinek tetszik a neve.*
-Köszi, de ez egy átlagos név, sőt, minden harmadik embert így hívhatnak nagyjából. *Ez nem bizonyított tény, csak ő tippeli így.* -Viszont a te neved igazán különleges, mint a legtöbbeknek ebben az iskolában. *Sok-sok nevet tudna felsorolni, ami tetszik neki viszont ő már csak Kat marad.* -És értem. Új vagy? Mert még nem láttalak mostanában, de hozzá fogsz biztos szokni, hogy az ismerőseid nem lesznek itt. Vagyis majd itt is lesznek ismerőseid, de azért még is. *Újra hadar és hadar.* -Köszönöm a segítséget és egyedül nem hiszem hogy megtalálnám, amilyen ügyetlen vagyok. *Sóhajtozik megint. A mókus hallatán kicsit néz mintha nem értené, hogy mi is van igazából, de aztán rájön.* Hát Élőlényidézésből soha sem voltam jó, és tényleg jobb ha nem zavarok be a természetnek, mert abból semmi jó sem süléhet ki. *Mondja el egy szóra. A kis nyuszi szipogására fordul is arra.* -Ajjaj. Gondolom ezt te is megérezted Lorainne, ha daimon Binky. De azt hiszem ez az! *Mosolyodik el, miközben kiveszi a nyuszi lába alól, ügyelve, hogy ne érjen hozzá, mert ugye az nem lenne túl jó. Győzedelmes sikollyal ugrik fel.* -Ez az! Köszönöm! *Lorainnet meg is öleli. Barátkozós, bár nem szokott ennyire az lenni már így a legelején, csak most örül, mert végül is meg lett a nyaklánca ha el szakadt, ha nem.*
-Reparo! *Mondja a pálcával a nyakláncra mutatva, ami szépen lassan megjavul a lány kezében, így visszacsatolja azt nyakába.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 14, 2010 5:21 pm

- hát én már hallottam ezt a nevet párszor, de nem nevezném gyakorinak. Az enyém különleges? * Lepődik meg kicsit Lora.* - Az igaz hogy nagyon sok emberrel még nem találkoztam akinek ez lenne a neve, de ebben sincs sok meglepetés. * Mosolyodik el.* - Igen új vagyok. Te vagy a harmadik akivel találkozom. Bár a második lány akivel találkoztam nem volt velem sokáig és modortalan volt, de azért találkoztam ma vele. És szívesen. Szeretek másoknak segíteni ez a mániám. * Mondogatja és mióta a nyuszi rálépett valamire alig bír megállni a fájó lábán.* - Annyira fáj! Nekem is! * Szipogják mindketten hisz daimonja van és ami történik valamelyikükkel azt a másik is megérzi.* - Igen megérezzük. Nagyon fáj a lábam nekem is és Binkynek is. * Szomorodik el és amikor kiderül, hogy a nyaklánc az amit keresnek nagy boldog lesz.* De, jó! Meglett a nyakláncod. Egy dologgal kevesebb amiért aggódnod kell. * Mikor megölelik a kis daimon is érzi így csak mosolyog.* - És honnét érkeztél? Gondolom te nagyon régóta idejársz ahogy észreveszem.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 14, 2010 5:38 pm

*Mosolyog a lányra.* -Még soha sem hallottam ezt a nevet eddig, szóval biztos különleges lehet. *Lazzról úgy tűnik kicsit elfeledkezik a lány, de már is mutogatja magát, ha lehet annak nevezni amit csinál.*
- A legtöbben kedvesek, habér vannak kivételek... *Sötétül el kicsit az arca.* -És én is imádok segíteni, már aki megérdemli. *Vigyorodik el. A kereszttel játszik ujjaival. Kicsit elkeseredik, mert fáj a két új barátjának a lába és miatta.*
- Néha fájdalommal jár ha segítünk. *Sóhajtja. Nem éppen erre az esetre gondol, de van olyan alkalom, nem is egy.*
- Szóval Londonból jöttem, de nem annyira régen, bár nézőpont kérdése. Februártól vagyok itt. És te melyik városból jöttél? A neved alapján nem igazán tudom megtippelni, hogy melyik ország lakosa vagy. *Fel van kicsit pörögve, szóval be nem áll a szája.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 14, 2010 5:54 pm

- Hát ennek a névnek vannak kicsinyített változatai amik rendesen adhatok már neveknek. Csak sajnos a kicsinyített nevekben nem vagyok jó. * Vakargatja fejét ami Binkynek nem nagyon tetszik.* - Ne csináld ezt! Tudod, hogy nem szeretem. Tudom, de te meg azt, hogy én meg szeretem ezt csinálni. Tudom én nem is haragszom rád, mert annyira szeretlek. Én is ezt mondom. Olyan aranyos vagy. * Kat lehet, hogy kineveti őket, hogy icipici apróságokon vitáznak.* - Igen mindenki különbözik. És bocsáss meg a nyuszimnak. Eléggé szeret beszélni, vitázni apró dolgok miatt. * Nevet egy kicsit, hisz ezt Ő maga is nevetségesnek tartja.* - Igen. A legtöbb dolog rosszul sül el ha segítünk. Hallottam már olyat is, hogy valaki az életét áldozta fel a barátja segítségéért. * Szomorodik el egy kicsit hisz ezek szomorú dolgok.* - London? Jártam már ott többször is. Nagyon jó butikok vannak ott amikben klassz zöld ruhák vannak. Már megint ruhák. Miért baj? Legalább vannak zöld ruháik. Az igaz. Az a legjobb a butikokban. * Mosolyog és nevet is egy kicsit, hogy egy nyuszinak tetszenek a butikokban a zöld ruhák.* - Én, én is. Én is Londonból jöttem. Éltünk Bulgáriában is másodjára, de utána visszaköltöztünk Londonba. * Mosolyodik el. Biztos nagyon sokan jönnek Londonból.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 14, 2010 6:17 pm

*Csak vigyorogni tud Binky-Lora kapcsolatán.*
-Aranyosak vagytok így együtt. *Zavarja-e hogy Lazz nem daimon? Nem igazán. A kapcsolatuk nekik is nagyon jó, habár nem annyira bensőséges mint egy daimon-ember kapcsolat.* -Látom szereted a zöld színt és a természetet. Ebben az irányban szeretnél elindulni? *Kérdezi mosolyogva. Még mindig sokat beszél, mint mindig. Arra, hogy a lány is Londonból származik még inkább felvidul.* -Még egy hazabeli! *Vigyorog még inkább. Vannak már egy páran itt, akik Angilából származnak. Kezdenek vacogni a fogai, mert kezd fázni. Hideg van és a szél is elkezd fújni. Kezd sötétedni, így az Udvar is kicsit hátborzongatóbbá válik.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 14, 2010 6:29 pm

- Igen csak akkor kicsit érdekesebb helyzetben amikor kicsit hangosabban vitázunk. * Mosolyodik el.* - De Lazzal ti is nagyon aranyosak vagytok. Megmutatjátok, hogy egy sima állat és egy ember is boldog tud lenni egymással. Igen nagyon szeretem a zöld színt a természet színét így ezzel a természetet is. Meg a sárga, kék színeket meg mindent ami csak előfordul. ~Lora légy szíves adj egy pici labdát! Nagyon unatkozom és játszani akarok! Rendben, de nehogy lenyeld! Dehogy fogom! ~ * Majd elővesz egy kisebb labdát és átadja Binkynek.* - Igen azt hiszem ebben az irányban. Akkor többen vagyunk. Annyira örülök. London nagyon szép hely és ezért gondoltam, hogy sokan leszünk. * Látja, hogy Kat vacog így ráteríti pulóverét ami kicsit vastagabb és hátha segít a lányon.* - Tessék! Lehet, hogy annyira nem melegít fel, de egy kicsit azért jobb. Nem igaz?

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 14, 2010 6:55 pm

*Elmosolyodik és el is pirul eléggé rendesen.* -Köszi. *Erre mást nem is igazán tud mondani. Az a beszélgetés, ami Lorainne és Binky között zajlik le nem hallja, így értetlenül pillog amikor előkerül a labda.*
- És a legtöbb színt én is szeretem. *Most sorolja fel az az összeset? Akkor soha nem végezne.*
-Kezdek fázni és szerintem megyek. A pulóveredet pedig nyugodtan tartsd meg, nehogy megfázz. *Mosolyog a lányra.*
-Szia Lorainne! Remélem még találkozunk valamikor! És szia Binky! *Lazzal együtt elrohannak a Kúria felé, egyenesen a lány szobájába.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 14, 2010 7:05 pm

- Szívesen. Mire valók az ismerősök. * Mosolyog boldogan.* - Én is úgy barátságban vagyok a színekkel, de a fekete. Az nem a barátom. Binkynek fekete a bundája, de állatnál az másabb, mint a természetben. Mész? Hát kezd hideg lenni az igaz. * A pulóvert visszakapja így ezt is csak egy hatalmas mosollyal.* - Á, nem fázok meg könnyen, de azért én is vigyázok. Szia Kat! Én is remélem még többször is találkozunk. * Még egy kicsi időt az udvaron töltenek, de lassan ők is indulnak, mert mióta találkozott Rosemary-val azóta meg sem álltak. Így nagyon álmosak.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Egy fiatal srác érkezik a levegőben egy méltóságteljes ezüstsárkány hátán. A sárkány Loth'atexion egy mintegy tizenöt méteres nőstény, a család jóbarátja. Már önmagában is igen komoly az, amikor egy familiának sárkány ismerőse van. Ronan nem tériszonyos, vidáman szemléli a tájat, messziről még a tenger is látszik, alatta viszont most a mocsár terül el, melyből fensségesen magasodik ki az iskolát jelképező szebb napokat is megélt kúria. Az alatta rejtődő kazamatarendszerről nem sokat tud, habár Audrey nénikéje igyekezett mindent a fejébe verni, hiszen igazi aurornak szánja őt. Nem is csoda, mivel Ronan mindig kiváló volt az elmék ismeretének tudományából, ám az hogy szeretett tanulni, sosem vonzotta oda, hogy mágustehetség is legyen. Ha teheti inkább az izmait megmozgató hadászattal foglalkozik. De nem baj, ha a néni erről nem tud, még a végén rosszallását fejezné ki, barbár dolognak tartotta mindig is a testezdés ilyen módjait, és a mai napig félti a fiút, ha már nem maradt neki senki más, akit pátyolgathat.* Megérkeztünk *Búgja az ezüstsárkány, és visszanéz védelmezettjére a válla felett, mire a fiú csak bólint.* Látom látom, ereszkedj kérlek. *Nincs erre szükség, mert Loth'atexion néhány kör után becélozza magának az udvart, és talajt fog szépen kiszámított mozdulattal. Ronan csaknem nyolc órát töltött a levegőben, igencsak elgémberedtek a végtagjai. Lemászik a nyeregből, ügyelve rá, hogy ne akadjon bele a lába a kengyelbe, nem akar már az első nap gúnyos röhögés tárgya lenni, miután észreveszi, hogy az épület felső ablakaiból egy kukkoló lánycsapat nézi az érkezőt. Ez azonban inkább a sárkánynak szól, de ki tudja, nem kapna-e szárnyra már így az elején egy gúnyos versike a ficsurról, aki sárkánnyal érkezik, de avarba taknyol. Az incidenst azonban elkerüli, amitől csökken a lámpaláza. Végez pár karkörzést a sárkány szárnyának jótékony takarásában, majd leemeli a nyerekápa mögül a katonai zsákot, amibe behalmozta a holmiját. A zsák tartalma igen érdekes, mert a ruhák és a becsomagolt szenvicset vélhetően kéretlen módon is keveredtek, furcsa szimbiózist alkotva, így az ujjatlan pólója óhatatlanul is császárszalonna szagú lesz pár hónapig.* Köszönöm az utat. *Bólint félmosollyal a figyelő szemű őshüllőnek, aki szinte anyai mosollyal paskolja meg, amibe Ronan ugyan nem rokkan be, de a lélegzete megfagy egy pillanatra. Aztán a nőstény minden nekifutás nélkül elrúgja magát a talajtól, s a magasba emelkedik. A fiú ösztönösen hátralép, és a szeme elé árnyékolja a kezét, hogy lássa a távolodót vakulás nélkül. Aztán sarkonfordul, és közelebb lép az iskolakapuhoz. Előhalássza a farmerdzseki belső zsebéből a levelét, és hümmög.* Na lássuk csak... *Dörmögik, immár teljesen figyelmen kívül hagyva a lánycsapatot, akik a sárkány távoztával szintén elléptek az ablaktól. De ejtsünk pár szót az ifjú ruházatáról. Szinte egyátalán nem néz ki varázslónak, szokványosabb tinédzser ruhák azok, amik jellemzik. Tehát farmerdzsekin kívül egy ujjatlan polót visel most is, amit egy nyaklánc övez, farkasfog, sima bőrszíjon. Alulról egy mélyzöld vászonnadrág. A lábán az indiánokéhoz hasonlatos mokaszin, a kezén pedig ujjak nélküli motorskesztyű. Az arcán pedig a rossz idő ellenére is egy George Michael tipusú napszemüveg, a bal fülében pedig csillogó fülbevaló. Fekete hosszú hajú lósörényként terül szét a kabátján.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 16, 2010 2:15 pm

A magasból szinte alig hallható lónyerítés csapja meg a jó füllel rendelkezők hallását, többnyire ez jelenleg még csak a tündékre vonatkozik, aztán nem sokkal később a zaj gazdája is feltűnik a levegőben. Halvány kék derengés fogja körül a négy hófehér paripát, akik egy meseszép bíbor-vörös hintót húznak maguk mögött. Az ajtón lévő apró ablakon épp most húzódik el a függöny, amit kecses kéz mozdított el.* -Mindjárt ott vagyunk Rosettanni kisasszony! *Szólal meg a bakon ülő fiatal férfi, aki a hintó vezérlésével van elfoglalva. Épp e miatt húzódik el épp a függöny, ahova így besüt már a nap is. Egy pillanatra elvakítja a bent ücsörgő leányzót az éles fény, de aztán hozzászokik a lemenő napsugarakhoz, és letekint az alant elterülő tájra. Odalent épp látja, amint egy csodaszép sárkány tör felfelé, odalent hagyva épp most érkezett utasát. Halkan hümmög, hiszen innen még nem teljesen tudja kivenni a fiú külsejét, bár közelebb érve is furcsállja, amit lát, hiszen majdhogynem valamiféle fiatal rock-sztárra emlékeztet a srác. Mindenesetre nem messze a kúria ajtajától landol a meseszép hintó, majd a már említett inas le is száll a bakról és lenyitja a lépcsőt, kinyitja az ajtót. Kezét nyújtja a fiatal teremtésnek, aki immár teljes pompájában száll le az utazását segítő járműről.* -Köszönöm Pierre, mondd meg édesanyámnak, hogy minden rendben ment és pár nap múlva írok neki. *Hajtja hátra közben a bíborvörös, kissé ciklámenbe hajló selyem csuklyát. A férfi csak bólint, miközben segít lepakolni a leányzó kevés holmiját, hiszen a többségét már előző nap előre küldték.* -Köszönöm, és jó utat barátom! *Biccent a férfinek, aki vissza is huppan a helyére, majd megragadva a gyeplőt, még megemeli a kalapját a leányzónak, majd újra felemelkedik a felhők közé, hogy a csalási hintót visszavigye a birtokra. Pár pillanatig még követi tekintetével a távozót, egyet int is, majd halk sóhajjal indul el a kapu felé. Az utolsó kép volt ez még az otthon melegéből, de innentől a tanulás, ami fontossá vált. Az alapokat már elsajátította részben otthon, részben a Bauxbatonben, de ennél már többre van szükség. Ruházatát tekintve és persze külsejét elsőre azt hinnénk, hogy tünde sarjról van szó, de erről szó sincs, hiszen hegyes füllel nem rendelkezik. Hosszú, bokáig érő, égszínkék ruhát visel, ezüst díszítéssel, amit egyedül csupán a vörös selyem köpeny takar, arany mintázattal. Nyakában egy szépen kidolgozott medál, a családi címerrel, ami épp a dekoltázsa felett helyezkedik el, és hattyút ábrázol. Könnyed léptekkel indul meg a fiú felé, oldalán a válltáskában sokféle apróság zörren össze, majd vélhetően épp a bejárat előtt találkoznak.* -Üdvözöllek. *Apróbb biccentés, amitől szőkés barna göndör haja lágyan hullik az arcába. Finoman söpri ki a rakoncátlan tincseket, majd kezet nyújt a srácnak.* -Salomé de Rosettanni, amint láttam te is épp most érkeztél, bár talán csak kisebb úton voltál, nem tudhatom. Bár, amint sejtem, inkább most érkeztél. *Fürkészi a halvány derengést, ami a fiút körülveszi. Az aurájáról van szó természetesen, mely igen erős, tehát arról árulkodik erőteljes személyiség az, akivel épp szemben áll.* -Csodálatos volt a sárkány, ki melléd szegődött. *Teszi még hozzá. Egyértelműen célozva rá, hogy egy sárkány nem lehet senki tulajdona, tehát vélhetően nem a fiúé, inkább afféle segítő csupán.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Elsőre nem hallja meg a lónyerítést, csak amikor már közelebb ér az a bizonyos paripa. Az ezüstsárkány még időben ki tud manőverezni az útjából, mielőtt valami katasztrófa történne. Az ifjú most már teljes testtel szembefordul azzal, amit majd hamarosan meg is fog pillantani. Halk sóhaj hagyja el ajkait, ám tudja, hogy a mágusvilágban az ilyen halványkék derengés nagyon is szokványos dolog. A hintó szerinte szépséges, de mégis inkább a paripák nyerik el tetszését, hiszen a lovak - legyenek bár valóságosak, vagy mágikusak - a természet legszebben kidolgozott teremtményei, tömör izomgolyók. Halkan felnevet a kecsesen elsikló sárkányon, aki ezt persze még hallja, és rosszallóan villantja kigyókra is oly jellemző függőleges pupilláit. Karba font kézzel dobja le maga elé a zsákot, ami eddig a vállán volt, és feltolja a napszemüveget. Az inas nem lepi meg, mivel ő is dúsgazdag családból jött, más kérdés, hogy a család jelen pillanatban egyedül az őt nevelő Audrey-ra koncentrálódik. Ellenben a száját is eltátja, amikor a hölgy kiszáll a hintóból, s hátradobja a csuklyát. Nyel párat, és zavartan áll egyik lábáról a másikra, mivel ez a leányzó komolyabbnak, és érettebbnek tűnik, mint az előbb őt a homlokzati ablakból mustráló csorda. Amikor az inas kipakol, akkor a zsákot feldobja megint a vállára, és elébe megy a hölgynek segíteni.* Részemről a szerencse. *Próbál feltekinteni a lány szemeibe, de nem nagyon megy, kissé meg van hökkenve, ezért biztonsági játékot játszva inkább lesüti a szemeit, de ez nem tiszteletlenség, nem tud mit kezdeni a páratlan szépséggel. Azért egy pillanatra megteszi, hogy ne tévessze el a lány kezeit, de miközben a kézre koncentrál, annak magasságában akaratlanul is pillantást vet a csodaszép dekoltázsra, amitől még inkább zavarba jön, és köhhint egyet.* Öhm... bocsánat. *Hebegi, nem az a fajta, aki ilyen dolgot leplez.* Ro... Ronan. Ronan Eastman-Seavers. *Most már felemeli az arcát, de fülig vörös, de megerőlteti magát, hogy a lány szemeibe nézzen, ami nem azért nehéz, mert el kell szakadnia a keblektől, hanem mert nem kevésbé tartja csodaszépnek.* Most, igen, és engedd meg hogy segítsek ha már... *Utal arra, hogy belátó volt, csak nem tudja értelmesen kinyögni.* Szépek a lovaid. *Na igen, lelovazza azokat, akik mágikus uton teremtett paripák, de hát ő már csak ilyen egyszerű lélek.* Hát igen, köszönöm, Audrey néni jóbarátja hozott el. Angliából. *Teszi hozzá válaszolva a kérdésre* És te...? Mármint... izé, nem is tudom mit kérdezzek, nem akarok tapintatlan lenni. Inkább hozom a csomagod. ~De hülye vagyok, én hülye. Beviszem a csomagját, aztán bájos mosollyal elköszönök. Ennyi.~ *Pedig ha nem jött volna a lány, akkor még éppen azon gondolkozott volna, hogy nemes egyszerűséggel felmászik a fal kiszögelésein az egyik emeleti ablakhoz.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 16, 2010 3:03 pm

*Nem megy hát egyelőre közelebb a kapuhoz, hiszen a fiatal srác közelebb lépdel hozzá. Nem teljesen érti a másik zavarát. Tény-tény persze, hogy van fogalma a külső adottságairól, de sosem használta ezt ki semmire sem, és náluk úgymond a többség kellemes kinézettel van megáldva. Neki tehát akárhogy is, de szokatlan ez a zavar. Az elnézést kérésre csak finoman elmosolyodik, afféle anyai elnéző tekintettel.* -Semmi probléma, van fogalmam arról, hogyan is megy ez. E téren az én döntésem, hogy mit engedek láttatni és mit nem, nem de? *Rázza meg a srác kezét. És hát végülis így is vélekedik, ha egy nő hangsúlyozza egyes adottságait, akkor egy szava sem lehet, ha egy férfi erre fel is figyel. Ez olyan, mintha valaki felvesz egy miniszoknyát, aztán meg csodálkozik rajta, ha megnézik a lábait. Furcsa kettőssége ez sok női egyénnek. De aki igazi boszorkány famíliából származik, nem fogja magát visszafogni, hiszen már az ük-üknagyanyja is azért került máglyára, mert kicsit többet láttatott magából, mint amit az akkori korok megengedtek.* -Kellemes hangzású név kedves Ronan. *Apró dicséret csupán, amitől remélhetőleg a srác nem lesz még inkább fülig vörös, ha ennél jobban még egyáltalán ezt fokozni lehet.* -Ellenben, ha úgy neked kényelmesebb, összébb húzhatom a köpenyt. *Ajánlja fel a lehetőséget, hiszen végülis akadnak olyanok, akiknek a hivalkodóbb öltözködés nem feltétlenül van ínyükre. Azért persze reméli, hogy nem lesz erre szükség, hiszen ő így érzi jól magát. A csomagjai terén viszont nemlegesen rázza meg a fejét.* -Köszönöm, nincs sok csomagom, ezeket pedig elbírom. *Nem megsérteni akarja a fiút, egyszerűen csak vannak dolgok, amiket nem bízunk másra, ő pedig egyáltalán nem az a fajta, aki ki akarná használni adottságait, hogy hordárnak használjon fiúkat, és erősítse azt, hogy a kegyeit lessék. Végülis a lovak lovak, hiába hogy mások, mint a hagyományosak, így hát egy biccentéssel fogadja a dicséretet.* -Át fogom adni Pierre-nek, ő gondozza a őket. Az újabb zavartságra csak értetlenül pillant a srácra. Látszik rajta az erő, ha tippelnie kéne valamiféle harcosnak sorolná be, az aurája is azt mutatja, hogy nem retten meg a kihívásoktól, de úgy fest más emberi lényekkel szemben elég tartózkodó lehet. Inkább válaszol a fel nem tett kérdésre.* -Én Franciaországból jöttem, eddig a családomtól tanultam meg azt, amire igazán szükségem van, és a Bauxbatons-be is jártam egy ideig, de úgy döntöttünk itt is lenne mit elsajátítanom. *Adja meg a választ talán arra, amire a srác kíváncsi volt, majd kicsit fürkészően méri végig újra. A fűzöld szemek szinte a lélekig hatolnak, nem véletlenül, hogy ilyen átható tekintettel bír a hölgyemény, ez is családi adottság.* -És te hol sajátatottad el az eddigi alapokat...ott Angliában? *Kérdez rá, hátha picit több is kiderül a fiúról, hiszen a nevéből az sejlik ki, nem valami utcagyerek, hanem előkelőbb családból származik.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Fellélegzik, hogy nem egy olyan fruskával hozta össze rossz sorsa, aki visszaél az adottságaival, mert akkor tényleg nem tudna vele mit kezdeni. Azért az anyai nézés nem jön be neki annyira, hiszen csupa anyával van körülvéve, mint Audrey, meg a sárkány. de egy fiatal lány inkább legyen bátorító.* Dehogynem, köszönöm, hogy nem itélsz el, csak hát ami szép, azt úgyis megnézzük. *Vallja be, ezzel magába foglalva a pasik ideológiáját.* De azért nem foglak direkt bámulni, nem akarok én neked rosszat. *Bólogat, és elengedi a kezét.* Köszönöm. *Válaszol a bókra, most már nem vörösödik tovább, elérte a tetőpontot.* Neem, nem kell. *Mosolyodik el, nem őrült meg még idejekorán, hiszen azért a szeme sarkából szándékozik néha leselkedni, legalábbis amíg itt vannak ebben a pár percben.* Csak miattam nem kell, majd visszafogom magam. *Megvonja a vállát.* Hát jó, rendben van, ahogy gondolod. *Fűzi hozzá, ha már nem tud segédkezni, és továbbra is a zsákkal a hátán befelé indul a lány mellett egy lépéssel lemaradva. Na nem azért, hogy most a hátsóját nézze (bár megnézi) hanem mert az illendőség úgy kivánja.*
Akkor művészeti iskolát végeztél? *Ámuldozik, bár nem kéne rajta meglepődnie, hiszen ha a lány Franciaországból jött, akkor jó esély volt a Beauxbatonsra.* Nem tűnsz művésznek, inkább valami komolyabbra tippeltem, de jól tetted, hogy ide jöttél, állítólag az egész jó hely, sokmindenben lehet gondolkozni. *Aztán észreveszi, hogy a lány nagyon nézi őt, ösztönösen is elzárja az elméjét, hiszen ő is kiváló művelője az asztrál-mentál tudományoknak, és nem szereti, hogy ha a fejében turkálnak, az pedig meg sem fordul a fejében, hogy azért nézi őt a lány mert szimpatikusnak tartja, vagy egyszerűen csak udvarias.* Igen, Angliában, de nem a Roxfortban, az nekem túl... *Elneveti magát.* Mágikus. Hülye szó, de jobbat nem tudok. *Vonogatja a vállát, aztán tovább lépdel.* A Brightmore-akadémiára jártam, ahol az asztrál-mentál mágia mellett harcművészetet tanultam, na de erről ne szólj a nagynénémnek, ő azt hiszi, hogy majd valami nyomozó leszek, meghagyom szegénykét ebben a tévhitben, de jobb szeretek cselekedni, mint pepecselni mindenféle kihallgatásokkal. Szerencsére eléggé jó a viszonyunk, elég nagy szabadságot kapok tőle, úgyhogy nem sokat gyanít az én külön tanulmányaimról. De te miért vagy itt? Azon felül, hogy lenne mit elsajátítanod, na de mit? *Közben elérik a kaput, amit előzékenyen kinyit a hölgy előtt.* Én nem is tudom, hogy mire számítsak, csak halvány fogalmaim vannak erről a helyről, de egy bizonyos szint felett már Angliában nem volt mit tanulnom a harcról, nem elég képzettek a tanárok. Ott is főleg a mágikus képzéssel foglalkoznak.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 16, 2010 3:46 pm

*Na azért ezt nagyon is remélte, hogy végül mégsem kell összehúzni magán azt a köpenyt. Hiába no, azért valamelyest tisztában van a pasik ösztöneivel, és afféle ideológiáival. Így hát nem fog itt messzemenőkig szégyenlősködni, végülis azért öltözik úgy, ahogy hogy láttassa milyen van. Sokan egyébként is megirigyelnék tőle, bár sok esetben a nők azért nem is komálják, ha valaki ilyen módon öltözik, pedig ő aztán nem is az a nagyon kihívó fajta, inkább csupán nőies. A fiú lemaradása is újfent az eddigi teóriáját bizonyítja, miszerint nemesi család sarjáról van szó. A művészeti iskola említésére csilingelő hangon felnevet, ahogy szinte csak a tündérkék tudnak, de mégis illik hozzá a dallamos nevetés.* -Áh dehogy, azért is jártam csak időszakosan az iskolába, a tudományok többségét otthon tanultam meg a családtól. Nem művelek afféle dalmágiákat, illúziókat, nem állnak közel hozzám, habár a trükkökkel jóban vagyok, de nem ilyen formában. *Aztán inkább csak figyel a fiú szavaira, bár persze már nem annyira erőteljesen, és még véletlenül sem próbál az elméjében turkálni, miért is tenné, semmi oka sincs rá. Egyelőre bőven eleget árul el az a bizonyos kellemes összhatású aura is. Aztán ki is derül, hogy Ronan nem az a nagy mágus fajta.* -Na igen...sejtettem. *Mosolyodik el, és egyébként egyetértően bólint. Ő sem az a nagy mágiahasználó fajta, a szó szoros értelmében, habár nem is a durrbele mágus. Sokkal inkább megfontolt és előbb terveket szövő, hiszen mindig is ezt tanulta otthon is.* -Én nem árullak be ennek az Audrey néninek, erre ígéretet teszek kedves Ronan. *Biccent felé egy újabb mosollyal. Látszik belőle, hogy alapvetően egy kedves lányról van szó, aki szinte mindenkivel előzékeny és nyitott, nem az a tartózkodó fajta, bár persze ez erőteljesen függ attól is, hogy mit lát a többiek aurájában ugye.* -Én? Ez remek kérdés. Én sem vagyok a pálcahasználói mágia nagy kedvelője. *Félrelibbenti picit a köpenyt. Ott van a pálcája az övébe szúrva, de látszik rajta, hogy nem igazán olyan módon van elhelyezve, hogy bármikor elő lehessen kapni.* -Mondjuk úgy, hogy ez is csak végszükség esetére van nálam. Aztán megrázza a nála lévő válltáskát, amiből újfent kissé csörgő-zörgő hangokat lehet hallani.* -Én annyira nem vetem bele magam a harcba, mint egy harcos ugyan, de azt hiszem az én mágiám is hathatós segítség lehet a szükségben. A családom mindig is a jóslás útján járt, bár én vagyok az első aki halottlátói képességgel rendelkezik, de ezt én döntöttem el. Kiskorom óta érdekelt ez a része is a jóslásnak, hiszen a lelkek sok mindenre tudják a választ, amiről mi még álmodni sem tudunk. *Mondja egészen sejtelmesen, miközben elérik a bejáratot.* -No és, hogy miért jöttem? Úgy tudom, hogy itt a jósmágia és az elme pallérozása is hasonlóképpen fontos, mint a durr bele, robbantsuk be az ajtót és hasonló varázslatok. Engem ezek érdekelnek, és azt hiszem fognak tudni újat mutatni. *Magyarázza a srácnak, majd a belökött ajtón be is lépdel.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Ő pedig fura módon olyan pasi, aki bár lehetne, lehetett volna a lányok kedvence, ha nem csődölne be folyton a közelükbe. Nem arról van szó hogy nem akarja elhinni magáról hogy nem néz ki rosszul, egyszerűen nem az a csábítós, nagydumás tipus, ami a hétköznapi társalgást illeti. Csak akkor tud igazán frappánsakat mondani, amikor harci helyzet van. Ha pedig gyorsan nyer, akkor már nincs is kinek. De a lány jól gondolhatja, nemesi vér csörgedezik az ereiben a popsztár (nem rocksztár) alkat ellenére is. Mosolyog, amikor a lány elneveti magát.* Máris szimpatikusabb vagy, nem szeretem az ilyen művészkedős unalmas dolgokat. *Most már egészen megnyugodott, nem olyan, mint egy feszült idegekkel ugrásra kész macska. De sosem fogja levetközni a zavarát, legalábbis minimális szinten mindig megmarad az, amit a lánnyal szemben érzékel magán, és ebben ugye továbbra is az a furcsa neki, hogy a legtöbben ezt nagyon kihasználnák. Belép a lány mögött az előcsarnokba, ahol feltett szándéka elbúcsúzni, de előbb még végighallgatja Salome-ot.* Én sem, nagyon lelassít a mágia. Csakis egy gyors gyors igen, aztán bumm, már indítom is a rúgást. *Erről aztán nagy élvezettel, és lelkesedéssel tud mesélni.* De hát ugye nem mindenki szereti az ilyen mélyen elkötelezett erőszakot, mint például a nénikém is ilyen, szerinte legyek békés, nyugodt, szemlélődő. Na persze ez nem is én lennék. De ahogy elmondod, neked is kellőképpen érdekes családod lehet, ha mindenki hasonló vonalat követ, de az a halottlátó dolog nekem kissé fura, csak azok ellen tudok küzdeni, amit látok, a többi nekem riasztó, távoli.
*Körülnéz az előcsarnokban, és bármi is lesz, ellenkező irányba fog elindulni mint a leányzó, mert fel kell dolgoznia ezt az édes sokkot.* Akkor majd segítünk egymásnak asztrál-mentál tudományokból. *Fejezi be végül, aztán elteszi a napszemüvegét a zsebébe.* Köszönöm a beszélgetést, és örülök, hogy megismerhettelek. Gondolom majd találkozunk úgyis hamarosan, szia! *Int végül búcsút, és találomra elsiet az egyik folyosón.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 16, 2010 4:19 pm

*Ő sem az a nagy pasik kedvence, hiszen erre úgymond nem volt lehetősége, és általában nem is ad rá lehetőséget. A Bauxbatons-ben nem voltak igazából fiúk, a családi kötelék pedig egészen más, egy-egy rokon sráccal mit kezdjen az ember. Ezért is nem feltétlenül van tudatában a külső adottságainak, habár azzal persze tisztában van, hogyan is néz ki, de nem feltétlenül tudhatja előre mindenki reakcióit. Örül neki, hogy szimpatikus a fiúnak, hiszen egyelőre ő itt az egyetlen ismerőse, és még nem tudja, a többi diák vajon milyen típus lesz. Jó, ha már most talál magának valakit, arra az esetre, ha netán később több ellenszenves egyénnel hozza össze a sors. Már előre tart tőle, mi lesz azokon az órákon, ahol sötét aurájú kegyenctől kell majd tanulniuk, nehéz szívvel fog tudni ilyesmin részt venni. Amint belépnek felpillant a lépcsőn, úgy tudja arra vannak a vendégszobák, és mivel nem érkezett elé senki, egyelőre az is megteszi, úgy tudja, hogy a homlija is történetesen oda lett felvíve.* -Kinek mi, bár így akkor talán ki tudjuk segíteni egymást. A holtak általában nem bántóak, csak kevésnek feltett szándéka a csíny, netán a gonoszság. Sokukat épp olyanok teszik galáddá, akik elbántak velük, vagy akik irányítják. *Teszi még hozzá, hiszen ő alapvetően épp ezért is érdeklődik ez iránt a tudás iránt, mert nem tartja a holtakat gonosznak többnyire.* -Rendben, én szívesen veszem. *Bólint még a fiúnak, aki láthatóan sietősen el akarna már indulni, szinte topog az utolsó pár szónál, vagy legalábbis leányzónk úgy érzékeli.* -Persze, még biztosan összefutunk, annyira nem veszélyesen nagy ez az iskola. Szia Ronan! *Int az elsiető fiú után.* -De a vendégszobák erre... *Kiált még utána, de végül egy mosollyal betudja a srác eddigi zavarának a dolgot. Bár az is lehet, hogy valami határozott célja van, netán előbb enne valamit, vagy ilyesmi. Nem firtatja a dolgot, más jellemek, más emberek, ő pedig nem befolyásolná semmi pénzért azt, hogy a srácnak milyen a hozzáállása. Talán épp így jó neki.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar