Udvar

Tárgy: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:07 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Dec. 17, 2010 7:48 pm

*Rosetta szavaira azonban furcsa dolog történik, a tükör, mintha csak aktiválták volna, egyszerűen magába szippantja a lányt, és Gaiaea ezt sikítva veszi tudomásul.A félelem görcsbe húzza a gyomrát, és próbál nem sikítani.Végül egy hatalmas placcszanással földet ér...illetve padlót. A helység elég nagy, és mindenhol relikviák. Igen ezt még ő is észreveszi, nem kell hozzá relikviamesternek lennie. Megdöbbenve tápászkodik fel és néz szét tátott szájjal a kincses barlangban, majd hirtelen megérzi. Egyfajta vonzást.Szinte elhomályosodik a látása, és érzi a hatalmas vonzást, ami mindennél erősebb.Elkezd arrafelé menni, majd megtorpan. ~Nem, nem mehetsz oda.~Visszalép párat, de a vonzás mindennél erősebb. Úgy érzi magát, mint egy molylepke, aki a csapda felé száguld, és habár tudja, hogy csapda, nem tud ellenállni a fenséges illatnak.próbál hátrálni, és mivel mentalista, egy ideig megy is neki...azonban eközben mind egyre jobban fáj a feje. A végén már szinte őrületesen fáj neki, és erősen szorítja.~Mindegy...bármi jön ennél, nem lehet rosszabb...~Majd elindul a tárgyért, a könnyei patakzanak, részben a hatalmas fájdalom miatt, részben, mert úgy érzi, hogy gyáva módon feladta. Amikor a tárgyhoz ér, gondolatban mindenkitől elbúcsúzik, akit szeretett,majd várja a húzást. Nem is kell sokáig várnia, hiszen a húzás elragadja a köldökénél, és az udvaron találja magát, arccal a hóban. Csak meglepettem tápászkodik fel.~Ez lenne hát a mennyország...nem ez csak a suliudvar, Idióta.~Egy szó nélkül tör szét egy rúnacsontot, és magát szidja, hogy ez odabent nem jutott eszébe, majd amikor a szobába ér, a sarokba hajítja a tárgyat, leveszi az acélbetkóst és a köpenyt, és mást nem is téve belezuhan az ágyba, dacolva a fejfájással, ami szinte kiszívta belőle az életet.*

//Köszönöm a mesét, nagyon-nagyon tetszett. És a tárgy is.O___ONem gondoltam volna, hogy kapunk.^^ de így volt nagy a meglepi.//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Dec. 18, 2010 12:55 pm

*A lány most is az udvaron kódorgott, leginkább csak unatkozott, és a tegnapi napján rágódott. Amikor lementek az iskola alá a többiekkel, amikor azt hitte, sőt nem is hitte, tudta, hogy a tárgy halálos csapda, és meg fog halni....aztán a fergeteges tánc Sellel. Egyszóval a tegnapi napja, amiben volt hideg és meleg egyaránt. A lányon mélyzöld kesztyű és sál van, feketéskék rúnaköpeny, hosszú szoknya,lopakodórúnás acélbetkós bakancs, a varázseszközei nála, és a mélytatyója is. És a lankadatlan éberség.Ez már egy külön tárgy lett az elméje egy zugában. A pálcájával görget épp egy hatalmas, majdnem másfél méteres hógömböt, még hozzá az új hóembere alját. Sajnos egyedül van az udvaron, bár ezt ő egyáltalán nem bánja. Ekkor látja meg Mollyt. Mellette van Zsadist (illúziólény)is, aki ide-oda szaladgál. Gaiaea tegnap óta megbékélt vele, mert rájött, hogy nem is annyira idegesítő a fecsegése.*-Sziaaaa Mollyyyyy!!!*Kiált oda integetve a lánynak,és mosolyog.*-Ide jössz?Kéne egy kis segítség....*Integet a lány felé, hogy az az udvar másik végéből is észrevegye. ma épp nincs csata, harc, támadás...így csak egy kettős pajzs van rajta, familiárisa sehol.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Dec. 18, 2010 1:05 pm

*Egy fehér kabát és egy lila sál van rajta,lila pulcsi lila cipő,és egy sapka.* -Megyek! *mondja Gaiaeanak.*-Én megcsinálom a közepét jó? *majd akármit is mond a leányzó,elkezd görgetni a friss fehér hóban egy kis hógolyót,amiből később egy hóember középső teste lett.Oda gurította Gaiaeahoz,és elment két ágért,és visszajött.Azokat rárakta a hóember középtestére, és díszítette még kicsi fekete kövekkel.Azok lettek a gombjai.Amikor már ez is kész lett rárakta arra a nagy hógolyóaltestre amit Gaiaea készített.A fejét is megcsinálta és készen is lett egy csodás hóember.Molly még csinált Gaiaeaval egy nagy hóembert,és két kis hóembert,amikből egy család lett.Nagyon szép látvány volt.Molly csinált még két erődöt,és gyúrt több száz hógolyót,egy kis hógolyó csatához Gaiaeaval.Majd Gaiaeahoz fordult.*-Készen állsz?

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Dec. 18, 2010 1:56 pm

*Meg sem kell szólalnia hiszen Molly szinte gondolatolvasóként azonnal nekiáll a hóember közepét elkészíteni, méghozzá kézzel. Úgy tűnik, hogy csak Gaiaea ilyen furcsa a suliban, hogy mágiát használ a hóemberéhez, de hát rászokott, mint a drogra. Ebben igaza volt Rodericknek, hogy amikor rá lesz kényszerítve, hogy a mágiával dolgozzon, reggeltől estig a varázslatos iskola veszi örül, akkor szinte ösztönössé válik nála is a varázslás. A lány anno nem értette, hogy mire érti azt Rod, hogy a varázslat neki az elsődleges cselekvési forma. Most már nagyon is. Szinte mindent varázslattal old meg..az írástól kezdve a hógolyózáson át egészen a sebgyógyításig.Amikor már elég nagynak találja, akkor Mollyét is fel levitálja a sajátjára, meg a fejet.Közben jókedvűen mosolyog.*-Hogy vagy mostanság Molly? Néha...mintha szomorúnak tűnnél.Se lehet, hogy csak én látom rosszul, és akkor ne haragudj...*Mondja neki, még a varázslatos párbaj előtt.*-Ha valami baj van, akkor hátha tudok segíteni.*Teszi még hozzá a lány. Majd elkezd ő is egy erődöt építeni és messzire el el szaladva, jó sok havat tol a saját erődjéhez, és immár kézzel lapogatja. Ekkor elkezd nevetni, és így szól.*-Ide süss Molly, mutatok valamit!*Majd még nevetve, a kesztyűjét lehalászva varázsol.*Osteo Digiti!!!*Majd megjelenik két lebegő csontvázkéz, és elkezdi a saját erődjét tapasztani hóval, Gaiaea meg nevetgél, teljesen jókedvű.*-Így nem fagy szét a kezünk...nekromágián tanultam.*Mondja mosolyogva, miközben a kezével imitáló mozdulatokat tesz.*-Mondjuk..ez egy elvileg gonosz támadó varázslat...*Utánozza Daronelt önkéntelenül. Majd mikor kész, és Molly felteszi a kérdést, akkor megszünteti a varázslatot.*-De még mennyire! Győzzön, akit kevesebb talál el!*Persze tudja, hogy csak az első percben ilyen, utána már végigneveti és viccelődi a csatát, nem lesz neki fontos, hogy ki nyer.*-Goooo!*És száll is az első hógolyó...Psm-mel irányítva.*-Finium!*Majd a hógolyó a lány karján placcsan.*-Na jó okés..nincs csalás...*Mondja, majd azonnal a következőért nyúl.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Dec. 18, 2010 2:12 pm

-Finium! *eltalálja Gait egy csomó hógolyó.Közelebb merészkedik a lányhoz és még vagy 8 golyót rádob a lányra.*-Oké,nincs csalás! csak egy...Finium!!! *majd gyorsan visszamenekül az erődje mögé.*-Finium! *majd felugrik nagyon magasra terpeszbe és direkt az erődjén landol.Neki ez könnyű,mivel szertornázik is.//mint az user//.*-Hahaha,hahaha,haha.Finium! HA,haha,na menjünk korcsolyázni okés?

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Dec. 18, 2010 3:08 pm

*A szőke hajú lány bombáira, próbál félre ugrálni, de a lány célzó igézést használ, mint ő, így mindegyik betalál szinte, ami elöl nem tud az erődje mögé menekülni.Nevetve viseli ezt, imádja a telet (is)és az összes sportot. Mondjuk korizni pont nem tud. A lány macskaügyességét azonban elkerekedett szemmel konstatálja.*-Váucs..te aztán macska ügyességű vagy...És...sajnos korizni pont nem tudok...de ha gondolod, akkor veszek korit, aztán tanulgatok és majd...*Mondja nem túl biztosan, ugyanis azért a jégkorcsolya szerinte meghaladná az ügyességét.*

//fagyikehely, mert Molly eltűnt//

Hozzászólások száma : 21 Kaszt : Üzenőláda :

*Sheila Phelps-Blamely egyik lábáról a másikra áll, ahogyan a sorskereket fürkészi. A jó édes anyja elmondta neki hónapokkal ezelőtt, hogy van egy testvére Európában, és talán nem ártana megismerkedniük. Minthacsak egy Olsen-filmben lennénk. A hasonlóság nagyon szembetűnő, a Phelps-Blamelyk minden vonásai kiütközik a leányzón, csakhogy ő nem lila ruhákat visel, hanem halványibolyaszínt, és a hajában is efféle árnyalatok fedezhetők fel, amellett, hogy neki még a szemvonala is enyhén vágott, hála a koreai anyukának. Meglendíti a kereket, és hátrasandít a bólogató pandára Aximra. Vajon arra a szakra fog kerülni, amit a huga is választott magának? Ő nem egy művészlélek, el sem tudja képzelni, hogy bárki a családból allidonos lehetne. Miközben ezek futnak végig az agyán, a kerék pergése lelassul, és a kék-narancs mezőben foglal végső helyet. Sheila nem tudja, hogy most elégedetten bólintson, hogy nem az allidon, vagy kár, hogy nem az allidon. Ejtsünk azonban néhány szót a külsejéről is. Most éppen karba font kézzel áldogál. Egy laza szoknyanadrágot visel, egy ujjatlan pólóval, míg lábán egy szandál van. Az egész szettet egy hasonlóan ibolyaszín köpeny takarja, méghozzá kapucnis, mint amilyet a kószák is viselnek olykor. A csuklya most nincs a fején. Az oldalán egy hajított pengéjű tőrkard van, aminek igen érdekes a története. Bár kelet-európában tervezték, méghozzá Irakban, készítése japánban történt, ezerszer hajtogatott acélból van. Nem hordoz sok mágiát magában mindössze abban rejlik az ereje, hogy távolsági fegyverként használva visszatér a gazdájához. Ezt még az apjától kapta, no nem szó szerint, hiszen sosem ismerte őt, mindössze az apuka ezt hagyományozta az édesanyának, mielőtt megszakították a kapcsolatot. Tehát megvan a végső döntés, így már csak azon gondolkozik, hogy most merre tovább.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 21, 2010 9:40 am

*Arcáról a mai napig nem tűnt el a gondterheltség, hiszen még mindig nem tudni pontosan mi is lesz a vége a mostanában lezajlott nyomozásoknak, no meg Jana is meghalt, de mégis él. Sok furcsaság történt, mint legutóbb a hír, miszerint az energiaforrás mindig is ott volt az orruk előtt, csak nem tudtak róla. Ám épp ezért a megtalálása nem lesz könnyű, hiába tudják, hogy hol van, és nem szeretné, bár bárkinek is baja esne a kutatás közben. Ahogy pedig egyre közelebb a cél, egyre nagyobb a veszély is. Legutóbb még az Asztrál-mentál mágia tanár is furcsán viselkedett, ami felett szintén azóta sem tudott napirendre térni. Ám mégis el kell hessegetni a furcsa gondolatokat, ugyanis leküldték mert új diák érkezett az iskolába, ám Eramiros, viszont nem volt pont egy vezetőségi tag sem szabad az elemisták közül. Ezért is küldték őt. Még nem volt ideje megnézni a paksamétát, amit a kezébe nyomott odafent Katherine, a főprefi, de lassan legalább a névre rá kellene pillantani, hogy tudja ki is érkezik. Ki is bontja hát a kis borítékot, és meglátva a nevet...na igen erőteljesen meglepődik.* ~Steper most én hallucinálok?~ *A kenguru is csak értetlenkedve rázza meg a fejét, és nem is tud mit mondani a dologra, majd a távolban feltűnik a leányzó vélhetően, aki rájuk vár. Hasonló arcberendezés, hasonló haj, de mégis kicsit más. Mellette egy panda, kis jámbor daimon. Leányzónk nagyot le, és minimum valami adminisztrációs hibára gyanakszik.* ~Biztosan elírták a nevét.~ *Szögezi le végülis magában, majd határozottan egy mosollyal az arcán sétál közelebb a másik lányhoz. Még a magasságuk is majdnem centire pontosan egyezik, de inkább ezzel sem foglalkozik, hiszen véletlenek akadnak.* -Szia, engem küldtek eléd, hogy felvezesselek a szobádba és kicsit körbevezesselek az iskolában. Üdvözöllek Eramir szakon, bár én Allidonos vagyok, de nagy most a nyüzsgés és más nem ért rá. De biztosan örömmel fogadnak majd a társaid. Bianca Phelps-Blamely vagyok és pedig Steper. *Nyújtja végül a kezét a másik leányzónak a bemutatkozáskor.* -Valami valami konkrét kérdésed, vagy indulhatunk is? Nem célszerű manapság túl sok időt idekint tölteni. *Pillant el a távolba, ahol jó eséllyel most is sorakozik néhány kristálygólem, csoda hogy az új tanuló minden gond nélkül meg tudott érkezni.*

Hozzászólások száma : 21 Kaszt : Üzenőláda :

*Szerencsére nem kell sokat várakoznia, mert meg is érkezik a felmentő sereg.* ~Te… nem ő az?~ *Kérdezi nyüszögve a panda, miközben megrángatja mancsával a mutatványos köntösét. Shelia lepisszegi, de igazat kell adnia lélekdarabnak, mert a hasonlóság szembetűnő. Ugyanazok a vonások, amiket ő is örökölt az aputól. De úgy tűnik, Bianca kissé naív teremtés, mert nagyon nem veszi a lapot. Ezt azért meg kell mosolyognia. Kezet nyújt, és megrázza a huga kezét.* Én pedig Sheila Phelps-Blamely. Milyen gyakori ez a családnév errefelé, különös… *Búgja ravaszkás mosollyal, Axim pedig csak brummogva nevet. A lány viszont érdeklődve visszateszi a karbafont kéztartást, hogy leesik-e Biancának, hogy rokonok.* Koreából jöttem, méghozzá azért pont ide, mert állítólag a féltestvérem itt tanul. Biztosan ismered, ha már te is Phelps-Blamely vagy. *Dönti félre a fejét, hiszen nyilvánvaló, hogy Biancán kívül más nem tanul itt az iskolában a családból.* Egyébként félig ausztrál vagyok. *Biccent a kengurunak, hogy még nyilvánvalóbb legyen a dolog.* Szóval te Allidonos vagy. Ezt nem hittem volna. Én eramiros lettem, de hogy van-e ennek jelentősége… *Vonja meg félszegen a vállát, nem igazán érdeklik a szakok, nagyon a saját feje után megy.* Kérdésem egyenlőre nincs. Annyi szörnyűséget hallani erről a helyről, de anyám azt mondta, hogy az ember az epicentrumban van leginkább biztonságban, mint ahogyan a fuldokló is az örvény közepén tud csak igazán életben maradni. *Elneveti magát, nem fél semmitől, a régi sámánok voltak talán ilyenek, hogy a halállal is farkasszemet néztek, de lehetséges, hogy ez már családi adottság.* És most hogyan tovább Bianca? *Aztán körbenéz.* Áh, jőjjenek csak, jobban szeretem a nyílt harcot, mint ezt az ostoba bújócskát. *Kissé szarkasztikus, de tényleg a fejjel a falnak tipus, aki azért mindig meg tudja magát menteni az utolsó pillanatban, mint Han Solo.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 21, 2010 10:04 am

*Nem is feltétlenül naiv, csupán nehéz az ilyesmit egy könnyen feldolgozni és ezért inkább tagadja a nyilvánvaló tényeket, mintsem hogy beismerje. A bemutatkozás után végképp felszökik a szemöldöke, és minimum valamiféle átverésre gyanakszik, bár ezekben az időkben csak nem szórakozik senki sem ilyesmivel, viszont ő még sosem hallott arról, hogy lenne bármilyen testvére is. Picit oldalra dönti a fejét és homlokráncolva hallgatja a másik leányzót.* -Az Allidon...igen, de talán az asztrál-mentál mágia miatt...van. *Kissé töredezve beszél és továbbra is a másik leányzót fürkészi, na igen tényleg nagyon hasonlóak a vonásaik, és úgy fest, hogy a másik hölgyeménytől sem áll távol a harc, habár láthatóan azért mégis valamelyest más beállítottságú, mint ő. Végül esetlenül a kezébe nyomja az egész paksamétát.* -Órarend, meg ilyesmi, majd néz át alkalom adtán, bár majd csak januárban folytatódik a tanítás, bár gondolom ezt te is tudod. *Mostmár ő is határozottan karba fonja a kezét, majd végülis Steper bökdösi oldalba, aki kicsit közelebb ugrál a pandához, hogy megszaglássza.* -Mi az? *Mordul rá a daimonra leányzónk, aki kissé zokon is veszi a dolgot, viszont teljesen érzi, hogy mik játszódnak le a harcos lány lelkében, az az értetlenség, ami miatt késsé agresszívabban nyilvánult meg.* -És hogy hívják a...? *Menne bele egy újabba kérdésbe, de nem látja értelmét, hiszen elég egyértelműen a jelek.* -Én lennék a te...testvéred? Nem tudok ilyesmiről, szóval ha ez valami átverés, akkor nagyon nem vagyok vevő rá. *Mostmár cseppnyi mosoly sincs az arcán. Az anyja régen meghalt, az apja pedig nem mondott neki semmit koreában élő testvérről, és nem hazudhatott neki ennyi éven át. Fürkészőn nézi a másik lányt, és egyelőre nem indul el a kúria felé. Mostmár valami konkrét választ szeretne.*

Hozzászólások száma : 21 Kaszt : Üzenőláda :

Asztrál-mentál? Az nem hangzik rosszul, de onnan nekem még a hangmágia jön be, jó kis halálsikoly, ha már úgyis mindegy. *Nevet fel derűsen, aztán elhalkul, sértegetni azért nem akarja az újdonsült testvért. Átveszi a paksamétát, és hanyag mozdulattal bevágja a lábainál álló hatalmas táskába.* Aham, biztos. Most valahogy nem tud lekötni a dolog, nem vagyok egy nagy boszorkány, inkább szórakozni szeretek. *A panda eközben átkarolta a kengurut, náluk hamarabb jött el az áttörés pillanata, hát akkor Sheila sem halogathatja sokáig.* Hát ha már így kérdezed, akkor Noah Phelps-Blamely az apum, és iigen, én vagyok a nővéred, legalábbis fele részben. *Mosolyodik el most már teljesen, hiszen nem az volt a cél, hogy átverje a leányzót, de a drámaibb, epikusabb dolgok sokkal jobban közel állnak a szívéhez, mintha egyszerűen beköszönt volna Biancának.* Valami olyasmi a történet, hogy az apunk még jó pár évvel ezelőtt segített az anyumnak, aki nagyon rossz anyagi körülmények között volt. Egyetlen megoldás erre a házasság volt, és nem is tartott sokáig. Valahogyan megismerkedtek, és hát ismered aput, mindenkin segíteni akar, és talán azt hitte, hogy ez a szerelem, anyu pedig reménykedett, mert ő viszont tényleg szerette aput, amíg rá nem jött, hogy apu mindig mindenkit meg akar menteni. Ezért inkább elengedte őt, és talán a te édesanyádnál találta meg az igazi családot. Én is csak pár hónapja értesültem róla, hogy apu bizony él, sőt már van egy hugom is, anya pedig azért mesélte ezt el, hogy meg tudjalak ismerni téged. Hát kb. ennyi. De nem tudom, hogy most mi legyen, ha gondolod, én vissza is mehetek haza, nem akarom én itt felborítani az életed hugi. *Vigyorog, reméli, hogy azért nem lesz kiadva az útja.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Dec. 21, 2010 10:34 am

*Nem veszi sértésnek, hiszen ő alapvetően nem foglalkozik hangmágiával, nem is illene igazán hozzá. Csendben hallgatja a másik leányzót a történetről. Ebből valahogy az jön be, hogy az apja nem tudott az újdonsült lányról, és igen az a mentsük meg a világot már csak ilyen családi vonás. Nem véletlenül került az iskolába, hiszen az apja ügyvédként is védi az igazságot, ami viszont sokszor a gonoszoknak nem kifejezetten tetszik. Picit újfent oldalra dönti a fejét, majd végül egy fél lépést közelebb araszol Sheilához.* -De akkor...apu nem tudott rólad? És miért titkolta ennyi ideig anyukád? *A lehetőségre, hogy a másik leányzó hazamegy hevesen megrázza a fejét.* -Nem, azt nem szeretném, főleg ezek után, hogy megtudtam az igazat, és gondolom neked sem volt könnyű mit kezdenek vele az elején. Még nekem is zavaros és...furcsa. *Húzza el picit a száját, hiszen tényleg nem nagyon tudja, hogy pontosan mit is mondjon. Örüljön a dolognak, vagy morcos legyen, mert ennyi ideig nem is tudott semmit a testvér kérdésről. Nem is ismeri, hiába a vérségi kötelék, az nem feltétlenül jelent semmit, ha nem tudunk semmit sem a másikról. Végül kissé esetlenül, de a maradék fél lépés távolságot is leküzdve megöleli a másik lányt.* -Akkor üdvözöllek az iskolában Sheila, és tesó. *Az utolsó szót picit furán ejti, nehezen jön még a szájára, de végülis nem kell semmit sem erőltetni, majd idővel. A mutatványos hölgyeménynek azért mégis több ideje volt magában lerendezni a történeket, és napirendre térni felette, míg neki azért ez a pár perc még édes kevés. Néhány nap talán majd segít az ügyben, vagy néhány hét, főleg ha picit meg is ismerik egymást.* -És te...miben vagy jó? *Pillant rá újfent, miközben a táskájáért nyúl, és a kúria elé pillant. Végülis akkor ismerhetjük meg a másikat a legjobban, ha tudjuk mi az érdeklődési köre, az sok mindent elárul róla.* -Megmutatom a szobádat, és segít szívesen cipelni, ha gondolod. *Ajánlja mostmár fel szóban is a segítséget, majd ha minden igaz, akkor elindul a kúria felé a leányzóval.*

Hozzászólások száma : 21 Kaszt : Üzenőláda :

Jól látod, apu nem tudott rólam. *válaszolja tűnődve, nehéz összeraknia még neki is a történetet, pedig már hónapok teltek el, mióta tud róla.* Azt hiszem anyu úgy volt vele, hogy már több segítséget kapott mint remélhetett volna, nem akart továbbra is a mi hősi megmentőnkre hagyatkozni. Úgy vélte, hogy ha apu meg tudja valahol találni a boldogságot, akkor tegye, anélkül, hogy vissza kell járni egy olyan családhoz, ami csak csüng a nyakán. Meg nyilván egy új feleség sem vette volna jó néven. Hát igen, az én anyukám szerény, vagy hogy is mondjam, bevállalta az áldozatot, vagy inkább törlesztett egy picit a jó dolgokért cserébe. Aztán persze lehet, hogy apu megintcsak hősies módon mindent megtett volna értem is, de most már mindegy, jó ez így, én anyuval nagyon jól elvoltam, de azért örülök, hogy mégiscsak van egy másik fele is a családnak, és hogy nem vagyok egyke. *Fogadja, és viszonozza az ölelést, bár ezt még meg kell szokniuk. *Elneveti magát a kérdésre.* Hát hasonló mint te, szeretek másokért tenni, de utálom, ha meg akarják mondani, hogy mit tegyek, és hogyan. Kirúgtak már jó néhány iskolából, mert megszegtem bizonyos… parancsokat, talán azért gondolja anyu, hogy a híres Bianca majd megreguláz. Mert van ám híred még ott nálunk is! *Veregeti meg a lány hátát.* De hogy válaszoljak is a kérdésedre… én is a harccal foglalkozom, de a buta fejem után megyek, és sokszor olyanba ütöm az orrom amibe nem kéne. Kúszok, mászok, besurranok. Azt hiszem ahogy a Babóban mondják, betörő vagyok, de nem rossz értelemben. *Nevetgél, ő tényleg afféle oszlopokon, zászlórudakon ugráló tipus. Bólint a segítségre, és elindulnak befelé*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 22, 2010 9:23 pm

*A thesztrál könnyed, laza léptekkel érkezik meg a romos talajra. A fiú szemei összeszűkülnek. Beállt a csend, de a fiút egy cseppet sem zavarja. Nem akar fecsegni, nem is szeret, ha nincs miért, akkor nem fecseg. Nem érzi szükségesnek a beszédet, a hallgatás néha többet mond. Mint az a bizonyos tény, hogy az iskola le van rombolva. Néma, sivár csend. A fiú lepattan az állat hátáról, majd előrébb lépdel, körbenézve a terepen, felmérve a károkat. Csak figyeli a Kúriát, maga előtt, majd lehajol a földre, és felvesz egy kisebb darab téglát. Megforgatja a kezében, emgszagolja, anyagmanipuláló képességével igyekszik megnézni, mivel keveredett a tégla, a kődarab, mi történt itt. Sima, egyszerű robbanást érzékel, néhány energiafoszlányt.* -Védmágia.. *súgja maga elé, mintha csak valami auror lenne, egy kopó, aki nyomra lelt. Felnéz vörösen, idegesen izzó szemeivel a leomlott toronyra, amkit az aurorok lassan állítanak helyre. Figyeli az éppen elsuhanó munkálkodókat, majd Laurára pillant, miközben felegyenesedik, megforgatva a követ a kezében.*

//Freeze..//

Vendég

- West, Anaximander! *Fütyülés, kiáltás hangzik az udvaron. Két kutya kergeti egymást a közelben. Gazdájuk az egyik pad maradványaiból próbál valami ülőkét összetákolni éppen. A kutyák rá sem bagóznak a szólongatásra, így végül legyint, és feladja. Egyébként egy tacskóról meg egy vizsláról van szó. Cain pedig újra felpillant a romokra, a fejét csóválva.* - Na, hát ebből se maradt valami sok. Kíváncsi vagyok, hogy akarnak bált tartani itt... *Motyogja maga elé, hiszen arról kapott hírt, hogy karácsonyi bál idén is lesz. Bár állítólag a hálókörletek már rendben vannak. Nem tudja, egyelőre nem ment be, csak a birtokon mászkált. Még nem is költözött vissza, Nellondból jött fel körülnézni, hiszen ott laknak. Karácsonyra alighanem ott is maradnak, majd a bálra feljönnek... és valamikor az új évben vissza is költöznek húgával. Addig a nagyi aligha engedi el őket.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 23, 2010 12:02 pm

- Köszönöm, Jozef. *Motyogja halkan a férfinak, miközben kissé ügyetlenül letántorog a hintóról, és int még egyet a vadőrnek. Pálcáját előkotorja farmerja zsebéből, s lebegtetni kezdi a két bőröndöt maga után, miközben vissza-visszanéz a távolodó hintóra. Kissé megváltozott ... khm, kissé. Haja tökéletesen egyenes volt immáron, és a megszokottnál rövidebb. Szemei furcsán csillogtak, a sötétzöld íriszek átmentek halványzöldbe. Már-már annyira világosak voltak, hogy félő volt, nemsokára eltűnnek, és csak a pupillák maradnak. Körbepillant, miközben elsuhan mellette egy munkálkodó ember, aki sietségében majdnem fellöki. Stray fújtat egy sort, mint egy mérges macska, de a lány csak álmatagon utánanéz, kezével a sála alatt pihenő AMM medáljét keresi. Egyszerű farmerban van, zöld kabát, csizma, kesztyű, sapka, sál ... Diákok nagyon nincsenek az udvaron; csak két idegen kutyát pillant meg, akik egymást kergették. Halványan rájuk mosolygott, aztán meghallva a füttyszót felpillantott, és a fiúra nézett. Nem ismerte, de ismerkedni nem árt. Megindul feléje, mögötte még mindig lebegtek a bőröndök. * - Heló. Senilla vagyok. Azt hittem, hogy csak én vagyok olyan hülye, hogy visszajöttem. Mondjuk bőröndöd nincs, szóval vagy beköltöztél ... vagy nellondi vagy, ami valószínűbb. *Hangja kissé rekedtes, nem a megszokott csilingelő, de van ilyen. Végigméri az idegent, miközben pálcáját zsebreteszi, így a lebegtetés megszűnik, a börőndök pedig a romok között landolnak. Van ilyen ..*

Vendég

*A szeme sarkából érzékeli a megérkező hintót. Szegény Jozef... A legtöbb diák már egészen elszokott tőle, a Jenilián keresztül jártak Nellondba, most meg megint őt ugráltatja mindenki. Végülis egész pofás ülőkét csinál a padból... csakhogy mint ráül, az összecsuklik. Felszisszen, majd végülis ráhagyja, legyint egyet, és feltápászkodik a földről. Mire ezzel végez, Senilla is odaér hozzá, így nem kell azon gondolkoznia, megszólítsa-e, vagy hagyja a gondolataiba mélyedni.* - Heló neked is. *Köszön vidáman, a kezeit zsebredugva. Talán furcsa a vidámsága a katasztrófa után, de nem érinti meg különösebben. Neki nem volt otthona az iskola, meg hát a mágia segítségével elég gyorsan haladnak az aurorok, Deneira emberei az újjáépítésben. Nemsokára olyan lesz, mint újkorában.* - Cain vagyok. Igen, Nellondban lakunk nagyival meg a húgommal, bár ha minden igaz, karácsonyra Robertáék is hazakeverednek. És te? Máris visszajöttél? Hiszen csak karácsony előtt kerültünk haza, nem maradtál volna még pár napot otthon?

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 23, 2010 12:27 pm

*Nos, igen, nem kevésbé lepi meg a fiú vidámsága. Furcsa, legalábbis számára roppant furcsa, mivel nagyon megszerette az iskolát, és abszolút az otthonának tekintette. Jobban, mint az angol házat, mint a francia villát. Igaz, hogy egy éve sincs, hogy ide jár, de sokkal jobban a szívéhez nőtt, mint a francia hon, vagy mint a nemrég megismert angol. És most itt áll, durván romokban, az aurorok meg próbálják felépíteni. Persze, megérti ő, hogy Cainnak inkább Nellond az otthona, de akkor is meglepte a vidámsága. Amikor a fiú kijelenti, hogy igen, nellondi, akkor ismét egy halvány mosoly suhan át az arcán - igaza volt. * - Szívesebben ünnepelném itt a karácsonyt ... *Pillant a romokra, majd vissza a fiúra. * - Meguntam az otthoni légkört. Túl nagy a család, és ingázni Anglia meg Franciaország között nem valami kellemes ... legalábbis én meguntam. Bár asszem, hogy Olaszországba is feltűnék hamarosan. Az igazság az, hogy azért jöttem ide, hogy megnézzem, hogy áll az iskola építése. Majd a karácsonyi bálig visszajövök. *Felpillant a fiúra, aki minden bizonnyal simán hülyének fogja tartani, amiért ennyit mászkál, pontosabban utazik. De azért rámosolyog, és várja a reakciót.*

//Fagylalt. ^^//

Vendég

*Liliya halkan lépdel a romok között, szó szerint könnyeivel küszködve... S hogy miért csak most érkezett? Hát, a szülei nem igazán akarták elengedni, s be kell vallani, neki is hiányzott az apja. De két napnál többet még így sem bírt ki. Muszáj volt visszajönnie. Csak Yantól és Chleotól kapott levélben hírt, másnak nem tudott írni. Amennyit össze tudott szedni az az, hogy mindenkit hazateleportált valami védővarázs... Más nemigen. De mindenki jól van. Vagy mégsem? Nem tud arról a hat társáról, akik meghaltak. Még. Mert el fog jönni az idő, amikor megtudja, az biztos. Most viszont a tudatlanság szörnyen üres terében lebeg magatehetetlenül. Látja a romokat, látja a szaladgáló és kiabáló aurorokat, mégsem bírja felfogni. Hát a Nezabar mégsem elpusztíthatatlan... az otthona... romokban hever. ~Fel fogják építeni! Újra olyan lesz, mint régen...~ De ez sem az igazi. Tudja, hogy felépítik, mégsem akarja a tudata befogadni azt, ami történt. Talán akkor majd képes lesz megnyugodni, ha majd minden egyes barátjával találkozott. És Yannal. Chleo, Xia, Susan, Jana...és bizony még sorolhatná. Eva odaüget mellé. Észre sem vette, hogy egyhelyben áll. Most viszont egy könnycsepp a farmerjára hullik, ő pedig a fejét rázva lekuporodik egy valamikori pad maradványaira. Kócos haja az arcába hullik, karikás szemeit eltakarja kezével, amit az arca elé tesz, s amit kutyája kitartóan nyalogat. Mi történt? Ő a gyengélkedőn feküdt lázasan...és erre... egyszer csak otthon volt. Egyedül. És nem tudott semmit, semmiről.*

Vendég

*Brenda csendesen lépked a romoknál lábai megmerevedtek és csak nézte, hogy egyszerűen az iskola felrobbant. Nem fogta fel a történteket, mert még mindig a sokk hatása alatt volt. Szülei elengedték volna hamarabb, de szokása szerint Chase szeretett legjobb barátja és exe nem igazán díjazta. Arra emlékszik Brenda, hogy Alex megölte a tündér és utána már otthon volt és fej fájással ébredt. Egy védővarázslatnak hála nem lett senkinek baja vagy is nem tudja. Sajnos hat társáról akik lefelé mentek semmit sem tud, de úgy senkiről semmit. Csak a jelenet játszódik le a lányban még sem sír. Arcán csak a ridegséget és a komorságot lehet látni. Az ünnepeket otthon tölti immárom, de az van benne, hogy otthonát felépítik. Ő szereti az iskolát igazából a második otthona Brendának mióta ide jár. Ahogy lépked, a lány észre veszi egyik szaktársát Lil-t. Odalépked hozzá, csendesen. A fekete hajú lány lassú mozdulattal tette, szaktársa vállára a kezét.* - Nem akartalak megijeszteni, Szia!*Köszönti, a lányt és sóhajt egy nagyot.* ~ Miért kellett megtörténnie?~*Gondolja magában a lány, de igazság szerint ezt a napot nem fogja tudni elfelejteni.* - Hogy vagy? Neked nem eset bajod?*Érdeklődik, szaktársa felől, mert hát rég is látta és kb akiket megismert azokért nagyon aggódik.*

Vendég

*Csak sóhajt egyet, majd lassan eresztené le a kezét, és állna fel, mikor egy kéz érintését érzi a vállán. Először ijedten fordul meg, majd mikor meglátja, ki az, olyat tesz, amit igen ritkán szokott. Először felsikít, majd a nyakába borul, és átöleli. Persze csak ha az nem tiltakozik. Végre, valaki! Annyira aggódott... Úgy tudta, Brenda ott volt, mikor ez történt, s így egyáltalán nem volt benne biztos, hogy a lány életben van. Szóval egy darabig csak öleli, majd hátralép, és kissé zavartan letörli a könnyeit.* - Bocsi..csak...nagyon aggódtam... *Kotor elő egy zsepit, és fújja ki az orrát. Eközben Eva is lelkesen körbeugrálja gazdája barátnőjét.* - Nem, nem...én jól vagyok... És te? *De a válasz után rögtön kibukik belőle a szó.* - Mi történt? Miért robbant fel az iskola? Úgy hallottam, emgölték az erőforrást, és... de ki? És...a többiek? Meghalt valaki? *Csak beszél, és beszél, és beszél. Már az is csoda, hogy idegösszeroppanást nem kapott. Elvégre, könnyen lehetett volna EZ az utolsó csepp a pohárban. Jó, oké, mások sokkal többet túléltek, mint ő, de Lil... mondjuk, hogy kissé érzékeny. Nem tehet róla. Nagyon könnyen eltúlozza a dolgokat.*

Vendég

*Némán lépked az udvaron, azt sem tudja, hogy merre tart, csak megy előre a romok között. Arca talán sápadtabb mint eddig, haja kissé szétszórtan ereszkedik vállaira. Látni lehet rajta, hogy ő sincs a legjobb állapotban. Tegnap érkezett vissza az iskolába, miután nagy veszekedés által meg tudta győzni az anyját, hogy vissza engedje... Az égvilágon semmiről sem tudott, csak egyszer arra eszmélt, hogy a szobája falát bámulja. Egyáltalán nem volt kellemes érzés mikor szembesült azzal, hogy a suli romokban áll.
Amint ezen elmélkedik, hirtelen meg lát a távolban két lányt. Akik nagyon ismerősek neki... Megszaporázza lépteit, közben egy nagyobb darab padmaradványt arrébb lök az útból.* - Brenda, Lil! *Kiált oda szaktársaihoz már messziről és odaérve hozzájuk megkönnyebűlve sóhajt fel.* - Jól vagytok? Mát féltem, hogy... *Mondja, ám a mondatott inkább nem fejezi be. Mindannyian tudják, hogy mi lett volna a vége, így inkább csak lágyan rájuk mosolyog. Már amennyire tőle telik, ebben a szituációban.* - Mégis mi a fene történt itt? *Néz kérdőn a lányokra, ám hangjából nem felháborodás, inkább szomorúság hallatszik.*

Vendég

~Igen fel építik újra a sulit, és minden olyan lesz mint régen.. vagy ha nem is régen..~*Ezek a gondolatok vannak a fejében, majd arra eszmél, hogy a szőke hajú lány a nyakába borul. Igazából átöleli, Brenda viszonozza is, az ölelését és így legalább nyugodt, hogy egy embert látott akinek nincsen baja és nagy kő esett le a szívéről.* - Semmi baj, én szintén aggódtam miattatok. Kb, burokba zárva nem hagyhattam el a villánkat, csak mostanában jöhettem el.*Feleli szaktársának, és mosolyog Evára aki körbe ugrálta. Igazából nem történt semmi Brendával, csak arra kelt fel a szobájában, hogy iszonyatos fej fájás követte.* - Hát, igen meg. Egy.. tünde.. ó tünde volt.. azt hiszem és megölték, utána történtek a robbanás meg minden.. Ariékról nem tudok semmit.*Tudja a lány, hogy haltak meg páran, de ahogy ismeri az iskolát bármit megtörténhet. Nem egy diák halt meg és tért vissza a halálból.* - Igazából én a körülményekhez képest, jól vagyok.. azt hiszem. Nagyon gyorsan történt minden...*Mondja Lilnek, és megcsóválja a fejét, és lecsukja a szemeit. Igazából csak azért, mert maga elé képzelte az erős fényt ami az iskolát végezte ki. Csak mosolyog Lilre, de a ridegség nagyon látszik Brendán. Csak leplezni akarja a sírását, már jó ideje nem tud sírni a lány. Amikor fel eszmél, még egy ismerős hangra lesz figyelmes arcát elfordítja és Karent pillantja meg.* ~ Te jó ég...~*Még nagyobb könnyedtség, mert ő érte is aggódott. Hallja a mondatát meg a kérdését, amire bólint ugyan de azért válaszol is mert így illik.* - Szia Karen! Na, ne is fejezd be a mondatot..*Vágja rá a "már féltem hogy.." kifejezésre bizony, nem akarja hallani azt a bizonyos szót Brenda.* - Én azt hiszem igen, csak nem fogta fel az elmém a történteket. Újra meg újra lejátszódik bennem. *Feleli Karennek, majd végig néz a lányon állapítja meg semmi baja nincsen.* - És te jól vagy?*Kérdezi, meg barátnőjétől majd a kérdésre halván felvonja Brenda a szemét.* - Hát.. összefoglalva szeretnéd hallani vagy részletesen?*Kérdezi meg, szaktársát és hangjában azért hallani lehet az örömöt.*

Vendég

*Miután emgkapta a választ a kérdésére, veszi csak észre, hogy Brenda mennyire...rideg. Ismerős... Lil is így próbált elmenekülni a problémák elől. Mikor minden összedőlt. Mikor annyira szenvedett, hogy úgy érezte, azt már nem kell látnia másnak, így inkább bebújt a ridegség kemény álarca mögé. Jó megoldás. De azóta rájött, hogy az csak rontott a helyzeten. Ám nincs ideje megkérdezni Brendáról, hogy vele is így van-e, mert hallja, hogy valaki a envét kiáltja. Most viszont nem sikít fel - bár örül, hogy össze nem esik. Karen! Nem törődve a lány véleményével, barátnője nyakába veti magát, és őt is átöleli. Egyre könnyebb a szíve... Bár még fel kell keresnie pár embert, az igaz. Végül lassan elengedi a lányt. A félbehagyott mondatra csak biccent egy aprót.* - Én..én jól, köszi... És... én is épp ezt kérdeztem Brendától. Annyit tudok, hogy megölték az erőforrást és felrobbant a suli...de hogy meghalt-e valaki... *Elharapja a mondatot, nem bírja kimondani. Brenda előbb említette Ariékat. Talán megint ugyan az a hat diák? Jana, Ari, Rose, Jack, Bianca és Aeryn? És...és ha meghaltak?! Nem, nem, nem. Az nem lehet. Azt nem bírná ki. Bár csak Janát és Arit ismerte közelebbről...az épp elég lenne. Egyelőre azonban inkább próbál arra koncentrálni, hogy akikről tud, ők élnek... Legyen elég ennyi.*

Vendég

*Mikor a szőke lány a nyakába ugrik megtántorodik kissé, de közben szorosan átöleli. Furcsa érzés keríti hatalmába, szemeibe már majdnem könnyek szöknek. De erőt vesz magán, nem szokása sírni. Most sem fog... Szelíden néz Liliyára mikor az kibontakozik az ölelésből, és aprót bólint.* - Örülök, hogy jól vagy. És én is körülbelül annyit tudok mint te. De azt sem biztos forrásból, csak annyi amit meghallottam a folyosón. És, hogy volt-e áldozat... *Kezdené, de már nem tudja befejezni, hangja elcsuklik. Hirtelen ugrik fejébe egy kép, egy bizonyos személyről.* ~Te jó ég... ugye nem?~
- Brenda, kik haltak meg? *Fordul hevesen barátnője felé, teljesen figyelem kívül hagyva a felé intézett kérdést. Szíve a torkában dobog, most a saját, hogy léte foglalkoztatja a legkevésbé.* - Légyszíves mondd el a fontosabb információkat, és, hogy ki... *Igen, szemlátomást ő is szörnyen aggódik. *

//fagy//

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar