Az eramir torony

Vendég

First topic message reminder :

A nyugati régióban találod az elemisták, látszatra romos, elhagyatott tornyát, ahová idegen nem teheti be a lábát. A csigalépcsőn felére azonban megbizonyosodhatsz arról, hogy jó helyen jársz.
Egy kör alakú, tágas teremben találod magad. A lábad alatt forró homok, amiből óriási pálmafák nőnek ki. A terem közepén egy hatalmas szökőkút áll, ami több méteres magasságba lövelli sugarait, hogy aztán vízesésként leérjenek a földre. A szökőkút körül padok vannak, amin a diákok ülhetnek, és élvezhetik a nyári meleget. A levegő mindig kellemes, hála a néha nekilendülő kellemes szellőnek, és az olykor megjelenő felhőpamacsoknak.
A terem többi részén kényelmes párnák, alattuk puha szőnyegek, mind színes, és változatos. Ha felnézel láthatod nappal van-e vagy éjszaka. A tető mindig az aktuális napszak kinti képét tükrözi.
A sivatagi teremből három ajtó nyílik. Az egyik a közös társalgóba vezet. Itt már padló van a lábad alatt, a falat narancssárga és kék árnyalatú tapéták borítják. Itt kényelmes székekre, és asztalokra lelsz, és sok-sok könyvre, ami nem csak a tananyaggal foglalkozik. A teremben találsz még egy szobrot is, ami az elemsiták jelképét ábrázolja. Ha megérinted a csőrét, visszajuthatsz a társalgóba.
Ha visszalépsz a központi terembe, és a kúttól jobbra lévő ajtón mész keresztül akkor az évszakok termében találod magad. Ez a terem mindig az adott évszaknak megfelelő, legyen akár tél, tavasz, nyár vagy ősz. Még néhány apróbb állatot is találsz ebben az elvarázsolt teremben.
Ha újból visszamész, ám ezúttal a baloldali ajtót választod, egy apró kis egyszerű teremben találod magad. Itt gyakorolhatod azokat az igézéseket, amelyeket az órán tanultál. De nem kell aggódnod, ha bármit elrontasz, mert a terem automatikus védelme megsemmisíti igézeted annak ellentettjével.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

Ugyan, dehogyis vagy hülye*mondja a fiú fülébe suttogva, bár még mindig a mögöttük levő földet fixírozza. Lassan az ő szemei is megtelnek könnyel, hiába, az érzelgősség ragadós. Akár a dagálykor felduzzadó óceán, csillognak a zafírkék szemek. * És ennyitől nem is leszek vizes.* motyogja, mintha be lenne náthásodva. Arkadion is búsan lehajtja büszke fejét, hisz tudja, miféle érzések járnak a lányban.* A birkahalálafejes pizsid meg...meg... attól még sírhatsz, ez ugyse igazi koponya, hanem egy birkáé *motyogja kissé talán idétlen mosollyal, bár gyémántfényű könnyei az arcán csillognak, ahogy újra a fiúra pillant, kibontakozva az ölelésből.*

Vendég

De...hülye vagyok, most néz mit tettem veled. Kicsalogattam a könnyeidet. Szép vörösek lesznek a szemeink, ugyhogy majd ki kell találnunk valamit, hogy mit csináltunk, vagy várunk, míg elmúlik. Jaj gyere most már...
*Azzal a fiú öleli most át a lányt, és elkezdi dörzsölgetnia hátát. Curt könnyei már felszáradtak, s most igyekszik hogy a lányt is jobb kedvre derítse. A lány válla mögött folytatja halkan*
Hé Arnu, azért ne becsülj alá egy masnis bárányhalálfejet. Aki ilyet hord bármire képes. Még lányokat megríkatni is.

Vendég

Nem, azért vagy hülye mert ilyeneket mondasz! *rázza meg a fejét, bár könnyei, akárcsak két ezüstös patak, megállíthatatlanul dolynak végig szép metszésű arcán, s cseppennek le finoman ívelt állán.Per pillanat nem érdekli hogy vörösek lesznek a szemei, ez a legkisebb problémája, így mikor Curtis újra megöleli, kitör belőle a zokogás. S furcsamód, jól esik neki. Ritkaság, hogy elsírja magát, maximum tehetetlensgében könnyezik vagy épp a nevetéstől, de nem így. Ilyenkor látszik igazán, hogy valójában még mennyire fiatal és törékeny, még mennyire előtte áll az élet, s bár emberi léptékkel 32 éves, az mégis milyne kevésnak számít.* Akkor majd kérek egy ilyen pizsit a zsületésnapomra, mert én meg a fiúkat ríkatom meg! *Motyogja bele Curt vállába.*

Vendég

*Mikor kitör Arnuil a zokogás, kivsit jobban megöleli, és folytatja a hátsimogatást*
Most már sírd ki, azt hiszem az lesz a legjobb
~Szegény lány, miért lehet ennyire szomorú?~
*A piszikövetelésre kicsit felnevet* Milyen klassz ötlet, és akkor lehetne egyenpizsink, csak mi kettőnknek. Csak a tiédnek nem lenne rózsaszín szalagja. Még nem is árultam el, hogy ez a lány változat...
*De igazából csak Arnut akarja megnevettetni végre*

Vendég

*Pár percig csak folynak a könnyei, s Curtbe kapaszkodik, mert már legszívesebben a földre roskadna. Aztán lassan csak csak megnyugszik, s a zokogás halk hüppögésé szelidül. * Jaja, egyenpizsink, és majd abban járőrőzök, így majd azt hiszik, te is prefi vagy és ez az új angyalbőr a szakunkon.*motyogja mosolyogva.*Nem rózsaszín? Még szép, azt nem szeretem, maximum ha rózsáról van szó. Hanem akkor? *motyogja bele Curtis vállába. Időközben Arkadion megjelenik mellettük, s fejét a két diák lábainak döntve dorombol, mégis belőle is ugyanaz a szomorúság érződik, mint a lányból, nem véletlenül. Arnuil halkan, náthásan elkuncogja magát, mikor a fiú megemlíti, hogy épp a női válozatot sikerült prezentálnia neki.*

Vendég

*Lassanként felengedve az ölelést Arnura mosolyog* Neked még a nagy kisirt kék szemeid is jól állnak.
*Kis hallgatás után halkan kuncog* Egyenpizsis járőrözés, és néha ott feszítenék melletted, hogy tényleg azt higyjék, hogy mi vagyunk az elemista prefibrigád. És neked kékmasnis, vagy masnitlan bari jutna...vagy nem tudom, amilyet szeretnél, egy masnin csak nem veszünk össze.
*Ekkor Arkadion a lábaikra teszi fejét, és Curt látja rajta is a szomoruságot* Ez olyan ...izé...nem találom rá a szót...de még most sem simogathatom meg a buksiját? Csak egy kicsit, olyan szomoru. Mint te. Nem ér, hogy téged megvigasztalhatlak őt meg nem *Mondja halvány félmosollyal*

Vendég

Jaj ugyan Curt!*mondja ismét kissé elpirulva, ahogy a fiú újabb bókot mond a szemeire. Némi kotorászás után egy selyem kednőt húz elő a zsebéből, majd egy pillantra pont hátat fordít a fiúnak, s kissé esetlenül kiffúja az orrát. Aztán elrakja a zsepit, s visszafordul, ismét kezd normalizálódni a hangja.* Hidd el, azzal hogy nem őt ölelted át, hanem engem, ugyan azt érted el. Tudom kicsit nehéz ügy, de hiába vagyunk egyek, lényegében az evilági eredeti léleklenomyat én vagyok. Arkadion a párhuzamos világból jött át. Ha ott lennénk, ott én lennék az ő vendége, ha érted. Tudom, kicsit bonyolult, de a lényeg, hogy mi értjük.*pislog le a hiúzra, aki Arnuillal együtt kissé megnyugodott.* És... ne haragduj, hogyeláztattalak meg minden... nem szokásom így kiborulni csak.... csak most kicsit zűrösek a napjaim. *mondja sután.*

Vendég

Jaj hagyd már, nemsokára egyenpizsisek leszünk, az én vállam és pizsim bármikor itt van, ha valami baj van, persze követelek néhány vidám pillanatot is
*Lepillant a nagymacsekra*~na de hát macsek az macsek és...na jo~
Tudod értem amit mondassz, csak fura, és szokatlan, de végül is rendben, ha kettőtöket együtt megöleltelek, akkor az már majdnem egy buksisimizés. Amugy neki nem hiányzik a saját világa? Már bocsánat hogy ilyeneket kérdezek, csak már érdekel a dolog

Vendég

*Tényleg elmosolyodik, ahogy hallgatja a fiú szavait, s újra megöleli, de már nem szomorúan, hanem kicsit felderülve, amolyna köszönet képpen karolja át a nyakát, tlaán még kicsit a szuszt is kiszorítja szegény srácból.* Köszönöm, Curt! *csak ennyit mondd, miután kibontakoznak az ölelésből, majd Arkadionra pillant.* Az én világom, ifjú úr, nem sokban tér el ettől. S emellett sok daimon van még ebbena világban, így nem kifejezetten érzem magam elveszettnek. Itt, a Nezabarban, sok olyan diák tanul, akiknek vagy az egyik szülője, vagy a teljes familiája összeköttetésben áll a másik oldallal. *Magyarázza a daimon a fiúnak. Arkadion méltóságteljesen leült a két fiatal mellé, s most mancsát kezdte el nyalogatni.*

Vendég

Tényleg nincs mit. Hisz én kezdtem az egészet, te csak egy erőteljes befejezést adtál. Én köszönöm. *Ad egy puszit a lány bal orcájára, majd nyugtázza Arkadion válaszát* Hát akkor tényleg minden rendben. Most már egészen érdekel, hogy nekem van e daimonom, és hogy néz ki. Na mindegy. Kicsit elfáradtam. Jól esne megint egy kakaó, elég rég ittam. Mikor is?
*Ekkor eszébe jut, hogy pont akkor, amikor Arnu előtt kakaóbajsza lett, és kicsit elvörösödik* Vagy talán hagyjuk is a kakaót

Vendég

*Szó szerint füle hegyéig elvörösödik, bár talán nem látja ezt Curtis, hiszen épp Arkadionnal cseveg erről a daimon témáról. Érdekesek... hiába, két fiú jobban megérti talán egymást. Bár nem lehet tudni, elvégre Arkadion mégiscsak Arnuil daimonja, nem közönséges házimacska. Megvonja a vállát majd Curtisre néz.* Talán jobb lenne, ha ezt kihagynánk, nincsen több zsepim megint megtörölgetni téged .*cukkolja a fiút majd elindul a teleport fele, amik most már működnek, hisz 10 elmúlt, majd még egyszer hátrafordul, miközben várja, hogy Arkadion is szép komótosan odalépkedjen mellé. Zafírkék szemei a fiút fürkészik.*

Vendég

*Curtis is feláll, és a teleport felé veszi útját. Közben még figyeli Arnuilt, és integet neki.*
Majd még találkozunk, de most akkor jóéjt. És tényleg köszi, hogy beszélgettünk. És most kivételesen még ki sem nevettél *Jegyzi meg gúnyosan* Ezt most a kakaóért *Játékosan kinyújtja nyelvét* Na de szia, és aludj jól, és remélem majd rendeződnek a gondjaid
*Megvárja míg a lány elteleportál, hisz az udvariasság azért még megmarad, és csak utána hagyja el az elemista tornyot ő is*

Vendég

Én köszönöm a beszélgetést Curtis! *integet a lány, s a daimon is biccent tiszteletteljesen a fiú fele.* Azt a kakaózást meg bepótoljuk, de csak akkor ha már meglesz a pizsim! *neveti el magát.* Jó éjt! Szia! *a teleport rendszer működésbe lép, s a daimonnal együtt eltűnnek, egyenesen a Hiúz hálóba. Hm... Eurázsiai hiúz a Hiúzban ^^*

Vendég

*Arnuil érkezik a főhadira, miután tett egy kitérőt a Hiúzba. A teleport rendzsert használta. Szpokásos, szinte már agyonhordott sárkánybő csizmáját viseli, hozzá egy kék lovagló nadrágot, egy fehér inget, azon egy fekete mellényt, melyben jól látszik karcsú alakja, erre rá pedig egy bő, sötétkék utazó köpenyt, melynek ujjai is vannak, nem csak a hátára borul, hozzá pedig csuklya, hát igen, Nellondban volt. Kezeit apró bőrkesztyűk, ujjai között vadonatúj pálcáját forgatja. Daimónja is természetesen vele van. Arnuil vállán egy tegez, szabad kezében pedig tünde íjja, iagzán míves darab, ébenfából, jégkék mintákkal futtatva.*

Vendég

*Curtis érkezik, szakadtas farmerban, és kivételesen egy felete vászon tornacsukában, vörös pólóban, amin egy idióta őrült bika van mintázva. Tegnap itt beszélgetett Arnuillel. A kútra nézve kicsi késztetést érez, hogy megint belemártsa fejét, meg is közelíti, de csak egy kicsit az arcát frissíti fel. Majd a víztökürben megnézi, hogy elég kócosan áll e a haja, majd mivel nem, szanaszét rázza, és néhány kézmozdulattal még igazít rajta, aztán leül, és csukott szemmel relakszál a kút mellett*

Tárgy: Re: Az eramir torony Szomb. Jan. 26, 2008 3:58 pm

*Delt érkezik a föhadiszálásra fekete köpenyében. A köpeny takarja a kardját és törjét ami oldalán log a bör övjén ugyanis köpenye összevan huzva rajta.Hátán egy börtokban amit átlehet lenditeni a válon szoval egy bör tartoban van a hátán vele egy magaságu botja. Kezein egy-egy ujatlan fekete kesztyü van ami hidegtöl nem véd de nagyon kényelmes.Igy érkezik meg a föhadiszálásra.*

Vendég

- szép jó estét! *kszönt a bent levőknek. Hogy honnan jelenik meg? nem tudni, egyszer csak ott van. Első ránézésre úgy tánhet, alulöltözött. Farmer, és pulóver van rajta, és egy bőr csizma. Pálcája a kezében*
- Hogy vannak? *érdeklődik udvariasan, mintha csak egy teadélutánon lenne*

Tárgy: Re: Az eramir torony Szomb. Jan. 26, 2008 4:05 pm

*Delt amikor szakvezetöje köszön megfordul ugy, hogy botja majnem leesik a htárol de nem eset le de szerencsére nem eset ám le.*Jonapot kivánok urnö.Köszönöm jol.Önek, hgy szolgál kedves egézsége.*Kérdi udvariasan a szakvezetöt.*

Diák Hozzászólások száma : 1104

*Leo érkezik fehér tallárjában és persze madarait sem hagyta otthon még pókja is nála van az egyik papagáj rárepül Arnuil fejére a másik pedig Delt fejére*-Sziasztok! Jó napot!-*Köszön mindenkinek és közben papagájai visszaszálnak vállára*

Vendég

Sziasztok!*köszön Curtisnek egy mosollyal, majd bicent Deltnek is. Kissé meglepi, hhogy a fiú hogy fel van fegyverkezve. Ő maga ritkán hord fegyvert, maximum az íját, azt is csak ha tudja hogy kell vagy gyakorolni megy. Arkadion is felemelkedik mellőle és érdeklődve pislog Curtis fele. Bár tegnap majdnem leharapta a fél kezét, mindazonáltal elnyerte a daimon tetszését a fiú, pláne a rózsaszín szalagos, birkás koponyás pizsi* Jó estét tanárnő! *emelkeidk fel a fotelből, ahol eddig ült. Kihúzza magát, tartása egyenes, büszke, határozott, igazi tünde. Biccent Leonardnak is, jót derül a papagáj körútján, bár Arkadion szeme a papagájra nézve veszedelmesen megcsillan, nem hiába hiúz.*

Vendég

*Egy kipirosodott arcú lány érkezik meg a főhadiszállásra lihegve, mivel, kifárasztitta őt az a sok lépcső.*
- Jó napot! Sziasztok!*Köszön a bentlévőknek, majd elkezdi levenni kabátját, sálját, sapkáját.
A kabát alá egy sima zöld színű kötött pulcsit és egy farmernadrásgott vett fel. Nem tudja, hogy most mit csináljon, így odasétál az egyik ablakhoz, majd annak háttal álva figyeli a többieket.*

Vendég

-köszönöm, kellemesen*felel kicsit morogva néz körül. ~kevesen vannak, ez így nem jó, el kell ütni az időt addig is~ leül hát a diákok közé, és sorban mindet alaposan végigméri.*
- Na, mire számítanak ma?*kérdi kaján mosollyal, mint aki pontosan tudja: úgy sem az lesz.*

Vendég

*Curtis felkapja fejét az érkezőkre, vége a relakszációnak. Mindenkinek köszön illedelmesen, Arnuilra vet egy szégyenlős pillantást, majd kicsit értetlenül nézi a nagyon felfegyverzetteket*
Csak nem készülünk valahova? Esetleg megmenteni a világot? Vagy van még valami amit nem tudok? *Áll értetlenül a dolgokhoz*
Amugy jól vagyok, köszönöm, és ön?

Tárgy: Re: Az eramir torony Szomb. Jan. 26, 2008 4:08 pm

*Igor is be esik, majd elmosolyodik.* Hello! Jó napot Aguszta úrnő! *Köszön mindenkinek. Fekete bélelt talárja és nadrágja van rajta. Pálcája és tőre a tokjába szunnyad a nadrágjárá akasztva.*

Vendég

~Kezdem magam teljesen úgy érezni, mintha most gladiátor kiképzés következne~
Hát én egy kellemes pihizésre számítottam, de ugy néz ki rossz helyen járok, azt hiszem
*Kezd bajseltelmes érzéseket érezni*

» Az eramir torony
» Eramir Torony - Szoborterem