Az eramir torony

Vendég

First topic message reminder :

A nyugati régióban találod az elemisták, látszatra romos, elhagyatott tornyát, ahová idegen nem teheti be a lábát. A csigalépcsőn felére azonban megbizonyosodhatsz arról, hogy jó helyen jársz.
Egy kör alakú, tágas teremben találod magad. A lábad alatt forró homok, amiből óriási pálmafák nőnek ki. A terem közepén egy hatalmas szökőkút áll, ami több méteres magasságba lövelli sugarait, hogy aztán vízesésként leérjenek a földre. A szökőkút körül padok vannak, amin a diákok ülhetnek, és élvezhetik a nyári meleget. A levegő mindig kellemes, hála a néha nekilendülő kellemes szellőnek, és az olykor megjelenő felhőpamacsoknak.
A terem többi részén kényelmes párnák, alattuk puha szőnyegek, mind színes, és változatos. Ha felnézel láthatod nappal van-e vagy éjszaka. A tető mindig az aktuális napszak kinti képét tükrözi.
A sivatagi teremből három ajtó nyílik. Az egyik a közös társalgóba vezet. Itt már padló van a lábad alatt, a falat narancssárga és kék árnyalatú tapéták borítják. Itt kényelmes székekre, és asztalokra lelsz, és sok-sok könyvre, ami nem csak a tananyaggal foglalkozik. A teremben találsz még egy szobrot is, ami az elemsiták jelképét ábrázolja. Ha megérinted a csőrét, visszajuthatsz a társalgóba.
Ha visszalépsz a központi terembe, és a kúttól jobbra lévő ajtón mész keresztül akkor az évszakok termében találod magad. Ez a terem mindig az adott évszaknak megfelelő, legyen akár tél, tavasz, nyár vagy ősz. Még néhány apróbb állatot is találsz ebben az elvarázsolt teremben.
Ha újból visszamész, ám ezúttal a baloldali ajtót választod, egy apró kis egyszerű teremben találod magad. Itt gyakorolhatod azokat az igézéseket, amelyeket az órán tanultál. De nem kell aggódnod, ha bármit elrontasz, mert a terem automatikus védelme megsemmisíti igézeted annak ellentettjével.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

Nem, nem csak azért vagyok ilyen. *mondja* Mindig sokkal jobban megvoltam egymagam... nem vagyok az a társalgós tipus. Most hogy mondod... mi bajuk a koboldoknak az emberekkel? *felkapja a fejét a félbehagyott mondatra* Habár mi? *a kérdésre egy pillnatig hallgat, majd válaszol* Auror volt. Megölték.

Tárgy: Re: Az eramir torony Vas. Jan. 20, 2008 11:10 am

-ogy mi a bajuk?-Nem tudom. de a bátyád.. legalább hősies halála volt*majd egy kicsit magába süpped*
-engem kitagadtak amiért ide jöttem. Az még rosszabb mintha meghatlak volna, bár annyira azért nem érdekel. De ha nem haragszol*pát int és elsiet a közös szobájukba*

Vendég

*felhorkant* Hősies.. persze... de attól még úgyanúgy halott. Azért, mert nem tudott nyugton maradni. Szia! *azzal egyedűl marad. Elnyújtózik a fotelben, és csendben gondolkozik*

Vendég

*Arnuil ér fel a főhadira, ami szerencsére msot üres, még ha legális helynek si számít 10 után. Nagyot sóhajt, egyzserűbe kiül az arcára minden bú és baj. Óvatosan odalépked a központi szökőkúthoz, miközben kesztyűt szép lassan lehúzza, majd lecsüccsena kút mellé, s megmossa arcát a kristálytiszta vízben, mely nem si hideg, nem is meleg, kellemesen üdítő a fáradt léleknek. Végül aztán gondol egyet, s bár haja össze van kötve, mint részegek másnaposan, fejét a víz alá tartja, eláztatva ezüstös hajzuhatagát, s arcát is lehűtve vele. Néhány könnycseppet is lemos a víz, mielőtt megnyugszik kicsit, s kiemelkedik a víz alól. Arca és haja csupa víz, nagy cseppekben csöpög le róla, de csakazért sem törli meg.*

Vendég

*Curtis érkezik a hálóteleporton keresztül a központi szökőkúthoz, és látja, ahogy Arnuil teljesen eláztatta magát, bár nem érti miért, de még álmos, hogy törje a fejét rajta. Curtis kis báránymintás pizsiben érkezett és fekete hálóköntösben, és kikötözött lógó bakancsban. Szeretne beszélgetni Arnuillel, de fura a helyzet. Odasétál a kúthoz, és Arnuhoz fordul* Szia, csatlakozhatom?
*De még a válasz előtt ő is a víz alá dugja fejét, ami egy kicsit kirázza az álmosságot a szeméből. Ő viszont egy kicsit lerázza a vizet loboncáról*
Huh, ez jól esett. Amugy...hogy vagy Arnuil? Mi ez a későesti hidegvizes pancsolás?

Vendég

*Mosoly jelenik meg a szája szegletében, ahogy meglátja a báránymintás pizsit. Nem gúnyos mosoly, szimplán aranyosnak tartja, s kissé extrém hozzáa bakancs, de kinek hogy.* Áhh szia Curtis, éppp csak...*ekkor a fiú is a víz alá dugja a fejét, Mire Arnuil Azonnal leveszi a Hiúzból szerzett zakóját, mely szerencsére jó anyagból van s nyomban a fiú fejére dobja, s törölgetni kezdi, nehogy megfázzon. Pillanatnyilag lényegtelen,m hogy ő is csurom víz nyaktól felfele.* Jaj te... lüke! *mondja miközbena fiú kék tincseit próbálja szárítgatni.* Egy bolond ne csináljon százat! *utal magára egy mély sóhajjal.*

Vendég

*Miután Arnuil kellőképpen összeborzolta a srác haját a szárítgatással, és végzett, tud csak megszólalni.*
Köszi szépen, de igazán nem kellett volna. Nem számít az a kis víz, de legalább felébredtem. Amugy nem akarlak kiábrándítani, nem te csináltál belőlem bolondot. Születésem óta vagyok ilyen. Talán a fejemre ejtettek, azt mondják sokszor. Én nem értem, én jól érzem magam. És amugy te? jobb lenne akkor viszont, ha te is megtörölköznél, mert nem venném a szivemre én sem, ha megfáznál. Szóval...*szigorúan próbál utasítást adni, ami csak többé kevésbbé sikerül* ...tessék megtörölni a hajadat, nyakadat...szóval tessék megszáradni

Vendég

*Arnuilból kitör a kacagás, ez sem a gúnyos kacaj, szimplán jót derül a fiú eszemfuttatásán.* Értem, drága Curtis! *mosolyog még mindig kissé piros arccal, majd csípőre teszi e kzét. Az arcát még megtudta törölni a zakóban de a haját nem, mivel a zakóval Curtis haja lett megszárogatva.* És mivel, tündérbogaram? A te hajad lett száraz az én zakómtól, és ha nem haragszol, nem vetkőzöm tovább ezügyben . *mosolyodik el újra szélesen. Valahogy most jól esik neki, hogy ilyen szerencsétlenül viselkedik és ilyen szerencsétlen dolgokat csinál, bár partnere ebben, Curtis, annyira nem szerencsétlen ^^*

Vendég

*Mosolyogni kezd, mikor látja, hogy a lánynak milyen jó kedve lett*
Hát sajnálatos, hogy te nem vetkőzöl, de ha te nem, akkor most úgy is én jövök. Esetleg felajánlhatok egy köntöst
*Rámutat köntösére, ami pont frotir anyagból van, szárogatásra teljesen megfelelne. Le is veszi a köntöst, és nyújtja a lánynak, ekkor meglátszik pizsifelsőjének bal mellén egy halálfejes ábra, báránykoponyával, amolyan gyerekes ábrázolásban, rózsaszín masnival. Az ábra nagyban rajta van a fiu hátán, teljes hátát betöltve, de ezt még Arnu nem látja*
Gyerünk, és nincs vita...

Vendég

*Arnuilból újabb nevetési hullám tör elő, amit daimónja, Arkadion kissé már fáradt beletörődéssel pislog az egyik kényelmes fotelból. Mintha a hiú pofija égne lelkének másik kivetűlése viselkedése nyomán, hiába, mégiscsak egy hím hiúzról van szó. Arnu jót derül a bárányos koponyán, miközben elfogadja a töröközőt, és ezüstös haját kezdi törölgetni.* Tényleg cuki a pizsid, gondolom, hobbiként birkapásztor vagy birkanyíró vagy *mondja kuncogva*

Vendég

Hát nem éppen, hiszen városi vagyok, de a birkarasztásítás foglalkoztat *teszi hozzá mosolyogva* Lehet hogy birkafodrász leszek, vagy nem is tudom. Na jo, komolyra véve fogalmam sincs, csak egyszerüen megtetszett. Amugy az a macskaféle hozzád tartozik?
*Kérdését egy kis huncutság övezi, hisz nagyon szereti piszkálni az állatokat, mármint nem bántalmazni, csak egy kicsit az idegeikre menni*

Vendég

Birkarasztásítás * Szegény lánynak le kell ülnie a nevetéstől. Arkadion meg már a manscai alá temeti ezüstös pofiját.* Jaj Arnu, olyan szánalmas tudsz ma lenni! **mondja fájdalmasan a lánynak a nagymacska s csak a fejét csóválja. Arnu meg csak mosolyogva int neki, majd már perc után megszólal.* Ő...ő.. a daimónom, Arkadion.*a hiúz nevének említésére felemeli a fejét majd szemeit a fiúra szegezi.* Üdvözöllek, ifjú elemi mágus! *mondja a fiúnak.* Ő nem holmi házi kedvenc! *emeli fel az ujját a lány miközben normális ülőhelyzetben helyezkedik el.*

Vendég

Hát igen, azt észrevettem, elég erőteljesen nem házikedvenc akcentussal beszél
*Mondja egy kicsit megdöbbenve*
Szóval akkor mi is? És gondolom, akkor nincs oda érte, ha összevissza borzolom, mert akkor csúnyán beszól nekem, én meg behúzhatom fülem farkam.

Vendég

Valóban nem házikedvenc vagyok, fitalaember, hanem egy daimón. S ha az éb bundám akarnád összeborzolni, azt bizony Anruil is úgyan úgy érezné, ahogy én is érezném, ha végigsimítanád mondjuk az egyik kezét, vagy fülön csípnéd. *biccent a lány hegyes fülei fele vidáman.* Arkadion ma igazán szónoki vagy!*mosolyog a daimónra majd Curtishez fordul.* Egyébként igaza van, ez így működik. A daimón a lélek egy másfajta kivetülése, így lényegében Arkadion és egyek vagyunk. Csak más más megjelenéssel.*magyarázza a fiúnak mosolyogva*

Vendég

~Hát ezt ki kell próbálnom~
*Épp úgy is a nagymacska közelében van, kiegyenesedik, és Arnu felé fordul, féloldalt háttal Arkadionnak*
Akkor ez...nem is tudom, elég szokatlan lehet. Vagy is legalább nekem az lenne.
*Közben egyre hátrál lassan Arkadion felé*
Csak azért mondom, mert a muglik között ha állatot látnak, rögtön meg kell simogatnijuk, vagy nem is tudom...szegény állatok hogy élvezhetik...
*Ekkor már odaért a nagymacshoz, lassan elkezdi észrevétlen felényújtani kezét*
Bár téged ez a dolog nem annyira veszélyeztet, mivel ugye nem muglik között vagyunk...és itt talán már megszokták az emberek hogy nem minden az aminek látszik
*Mikor bevégezte mondatát, megpróbálja megvakargatni a macsek füle tövét*

Vendég

Igen, itt azért tudják, hogy a daimon egészen más dolog. Nem holmi kiskedvenc, akit kedvére nyúz az ember, pláne, ha néha a daimon nyúzza a társát.* huncutul a nagymacs fele pislant, hiszen néha ő igazgatja helyre a lányt, ha épp elfelejt valamit, vagy szokásához híven újabban elkésik az órákról, szörnyű, pláne egy tündétől. * Curt! *csattan fel a lány, hiszen látja, mrie készül a fiú. Az hagyján hogy illetlenség, de jobban aggódik a fiú testi épsége miatt jelenleg. Arkadion ugyanis felpúpozza a hátát, s ajkait hátrahúzva kivillantja pengeéles fogsorát, s a nagymacskákhoz illően felmordul, láthatóan a fiúnak sikerült felbőszítenie a daimon, így Arnuil azonnal kettőjük közé áll.* SOHA, de soha ne csinálj ilyet többet. Nem csak velünk, de más daimonnal sem. Mint mondtam, a daimon és én egyek vagyunk, s így egészen különleges a kapocs köztünk. Illetlenség hozzáérni egy daimonhoz és veszélyes is. Ez olyan mintha engem akarnál csak úgy megérinteni!

Vendég

*Curt kicsit megtorpan mikor látja a macsek reakcióját, és hogy hogy ki van akardva Arnuil is*
Bocsánat, én csak tényleg kiváncsi voltam, ha már így mondtátok nevetgélve, hogy tényleg érzed e, de bocsánat, akkor nem nyúlok hozzá...semmilyen daimónhoz.
~Azt hiszem az eszembe véstem~
És miért? Téged sem szabaad megérinteni? Vagy ezt már csak azért mondtad, hogy olyanmintha téged érintenélek, mert talán...talán tényleg illetlen lenne ha megvakargatnám a füled tövét
*Teszi hozzá, a mondat végén lehorgasztva orrát szégyenlősen*

Vendég

Rendben, de többet tényleg ne legyen ilyen! *mondja szigorúan. Mintha zafírkék szemei is egy pillantra megfaygtak volna. Aztán egy sóhaj, akár a tavaszi szellő, megolvasztja a jeget, s alányt is, s csak elmosolyodik fejet csóválva.* Mit szeretnél te ennyire az én fülemtől? Eddig maximum az iránt érdeklődtek, hogy kicakkozhatják e, vagy lekerekíthetik e. Bár már tituláltak hegyesfülű bolondnak is...*emlékszik vissza az SVH vizsgájára, arcán enyhén fanyar mosollyal.* Hiába, eléggé ismeretető és védjegy, bár a koboldok is ilyen füllel büszkélkednek, csak a mienk valahogy...szebb. *Vigyorodik el, hiába, azért jó tündéhez illően önérzet és ego is szorult ám belé jószerivel.*

Vendég

Valóban nagyon jól áll, mitagadás, egy ilyen szép archoz. *kis szégyenlős mosoly* Nem is értem miért akarják bántani. Én meg csak azért mondtam,hogy megvakarni a füled tövét, mert szóval a cicákoknál azt szokás, ás hogy Arkadionnak is majdnem, és az olyan majdnem mintha a te füled tövét..szóval csak, tényleg bocsánat, nem akartam illetlen lenni. Csak egyszerüen mint minden mugli, aki szereti az állatkákat, szeretem én is macerálni őket, sőt néha kifejezetten macerálni szeretem őket. És...
*Hirtelen témaváltással próbálkozik*
Amugy mi volt ez az esti hidegvizes fejmosásos jeleneted?

Vendég

Jaj, ugyan Curt! *legyint, s mintha két rózsaszín foltocska jelenne meg az arcán a bók hatására, s odasétál Arkadion mellé. A macska felül a fotelben, Arnuil pedig mellé, fejét pedig az állat marjára hajtja. * Majd ha gondolod, kapsz tőlem egy kölyökmacskát a szülinapodra, szép ezüstszürkét, egyenesen a családi birtokról.*mondja mosolyogva, majd egy pillantra eltűnik az arcra a hiúz bundájában és nagyot sóhajt, miközben a nagymacska dorombol, s behúnyja éles szemeit, ahogy a lány relaxál. Aztán átkarolja végül a hiúz nyakát, s újra a fiúra pislog.* Az utóbbi időben nehéz napjaim voltak... nem részletezném, ha nem gond, de jól esett. A víz... megnyugtat, ellazít, és kitisztítja a fejet. Ahonnan én jövök, a Fekete erdőben, ott ered a Duna. Mi kora tavasszal gyakran lógatjuk benne a lábunkat, mert bár hideg a viez, de kristálytiszta, s szinte minden fáradtásgot, bút és bajt elmos az emberből a víz, érted? *pislog nagy, zafírkék szemeivel.*

Vendég

Hát ez így nekem egy kicsit elvont, de azt értem, hogy rossz dolgok, meg minden. Végül is talán ugyan az neked a hidegvíz mint nekem. Felébreszt. Csak engem a félálomból, téged meg egy kicsit a búslakodásból. De ha nem akarsz beszélni róla persze hogy megértem, én sem szeretek. Viszont nem tudom hogy érdemes e rám állatot bízni. Meg talán az macskák nem igazán az én állataim. Volt egy kutyusum, nemrég hunyt el. De most kutyát sem szeretnék. Nem is tudom milyen állattal férnék össze
*Közben lecsüccsen Arnuilékkal szembe a kút mellé*

Vendég

Egyszer talán elmesélem, de nem most. Most még szeretném kicsit átgondolni a dolgokat, kicsit megnyugodni tőlük.* mondja, majd hátradől a fotelben, mire Arkadion az ő ölébe rakja melső mancsait, majd rájuk hajtja a fejét, s Arnu is jobbját a hiúz fején nyugtatja.* Hát, ahogy gondolod, végülis, egy állat felelősség. Nekem egy madárkám van, bár ritkán látom. igazi szabad szellem. Viszont postázni még nem nagyon tud. Kiröhögni viszont nagyon.*mosolyodik el.* Mit szólsz ehhez...*motyogja, majd a fiú elé szegezi pálcáját, egy kört rajzol, s bele egy X-et* Tartima! *Jó elemistához méltóan a varázslat sikeres, s egy kis pókocska jelenik meg a fiú előtt a földön. Ha nem jó az se baj, bár ne az összestaposós módszerrel adja ezt tudtára, hiszen ha kell, el tidja tüntetni a lány a pókot. Ő maga nem szereti ezeket a lényeket.*

Vendég

Na hát egy pók az, amivel végképp nem tudok mit kezdeni. Ha nem haragszol, ezt visszautasítanám. Amugy meg nem a felelősség a gond. A kutyám mellett is megvolt a felelősség, csak hát még nemrég halt meg, mert már elég öreg volt. És én nagyon kedveltem, és sokat foglalkoztam vele. *Szemei csillogni kezdenek az elfolytani igyekezett könnyektől, de utána mosolyogva folytatja* Ugyhogy most egyenlőre nem szeretnék új barátot, kiskedvencet, ahogy tetszik. De majd ha mégis...majd még eldöntöm
*A végén már a mosoly megint kicsit szomorkás, de nem búskomor, de aztán megint egy nagy mosoly*
És ti hogy bírjátok egymást, Arkadion és Te? Mégis csak egy lélek, egy jellem...összeférsz úgymond magaddal

Vendég

*Pöccint a pók fele.* Arania Exhumai!*s a pókocska azonnal semmivé foszlik.* Ahogy gondolod!*Bólint majd látja, hogy a fiú szemei megtelnek könnyel a kutyus említésére. Arnuil arca is szomorúvá válik, s Arkadionra pislog, ő meg vissza rá. Felkel és odalépked a fiúhoz, és átöleli.Nem szól semmit, igazából erre nehéz mit mondani. Bár ő nem kisállatot vesztett el, hanem egy fontos személyt, s nem is meghalt, csak szimplán tovább állt. Talán ez az ölelés nem csak a fiúnak nyújt némi vigaszt hanem Arnuilnak is, ahogy megtámasztja finoman ivelt állát a fiú bal vállán.*

Vendég

*Bár meglepődik, hogy az előbb még annyira tartózkodó lány hirtelen megöleli, és hirtelen nem is tudja mit csináljon, de aztán visszaölel a lányt, és ha nem is volt olyan nagyon szomorú, hisz még is csak a természet rendje, és már jobb helyen van egykori barátja, most még is kicsordul egy két visszafolytani nem sikerült könny*
Jaj elnézést, most olyan hülyének érzem magam, lehet mindjárt veszek egy hideg mosdást megint.
*Ekkorra már könnyeit törölgeti, és teljesen zavarban van* Komojan mondom, szégyent hozok a bárányhalálfejes masnis pizsomámra ezzel az érzelgősséggel *Igyekszik még összeszedni lazasrácos imidzsét* Bocsánat hogy még egy ruhádat összevizezem itt a végén

» Az eramir torony
» Eramir Torony - Szoborterem