Az eramir torony

Vendég

First topic message reminder :

A nyugati régióban találod az elemisták, látszatra romos, elhagyatott tornyát, ahová idegen nem teheti be a lábát. A csigalépcsőn felére azonban megbizonyosodhatsz arról, hogy jó helyen jársz.
Egy kör alakú, tágas teremben találod magad. A lábad alatt forró homok, amiből óriási pálmafák nőnek ki. A terem közepén egy hatalmas szökőkút áll, ami több méteres magasságba lövelli sugarait, hogy aztán vízesésként leérjenek a földre. A szökőkút körül padok vannak, amin a diákok ülhetnek, és élvezhetik a nyári meleget. A levegő mindig kellemes, hála a néha nekilendülő kellemes szellőnek, és az olykor megjelenő felhőpamacsoknak.
A terem többi részén kényelmes párnák, alattuk puha szőnyegek, mind színes, és változatos. Ha felnézel láthatod nappal van-e vagy éjszaka. A tető mindig az aktuális napszak kinti képét tükrözi.
A sivatagi teremből három ajtó nyílik. Az egyik a közös társalgóba vezet. Itt már padló van a lábad alatt, a falat narancssárga és kék árnyalatú tapéták borítják. Itt kényelmes székekre, és asztalokra lelsz, és sok-sok könyvre, ami nem csak a tananyaggal foglalkozik. A teremben találsz még egy szobrot is, ami az elemsiták jelképét ábrázolja. Ha megérinted a csőrét, visszajuthatsz a társalgóba.
Ha visszalépsz a központi terembe, és a kúttól jobbra lévő ajtón mész keresztül akkor az évszakok termében találod magad. Ez a terem mindig az adott évszaknak megfelelő, legyen akár tél, tavasz, nyár vagy ősz. Még néhány apróbb állatot is találsz ebben az elvarázsolt teremben.
Ha újból visszamész, ám ezúttal a baloldali ajtót választod, egy apró kis egyszerű teremben találod magad. Itt gyakorolhatod azokat az igézéseket, amelyeket az órán tanultál. De nem kell aggódnod, ha bármit elrontasz, mert a terem automatikus védelme megsemmisíti igézeted annak ellentettjével.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Ápr. 01, 2008 6:34 pm

*Jack érdeklődve pillant a lányra. Hogy mrét tud ő maga ennyit? Óráról órára tanul, meghát azért nem vérprofi, csak az elméleti részeket azért érti, meg nagyjából tudja is.* -Hát, azért olyan nincsen, hogy semmi nem tudsz. Elvégre is vannak dolgok, amiket mindenki tud, mint például a Lumos-Nox, vagy azt, hogy az egyes varázslattípusok mire jók. Meg azt, hogy mihez tudsz kezdeni egy robbantó átokkal, vagy egy elsősegéllyel kapcsolatossal, gyógyításhoz fűződővel. És amúgy is, még rengeteg időd van felkészülni a dolgokra. *mondja bíztatóan, halvány mosolyt is mellékelve hozzá.* -És ha kell valami, akkor meg szerintem bárki szívesen segít. Akár még én is. *teszi hozzá, mert ez nála azért ennyire nem egyértelmű. De szaktárssal szemben azért ennyi kitelik tőle.*

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Ápr. 01, 2008 6:41 pm

*Jane hálás pillantást vet a fiúra. Ezt igazán nem várta tőle, de nagyön örült neki.*
-Köszönöm. *csak ennyit mondd, de ebben a szóban minden benne volt. Viszont az órájára pillantott.*
-Ne haragudj Jack, de mennem kell. Ja igen, és még szavadon foglak. *mondja nevetve a fiúnak a tanulással kapcsolatban.*
-Sziaa! Remélem, holnap még látjuk egymást. *mondja, s elindul a kúria felé.*

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Ápr. 01, 2008 6:45 pm

*A fiú csak biccent, mintha ez természetes lenne.* -Ajvé, előre félek. *mondja halvány mosollyal, aztán csak biccent egy újabbat.* -Rendben, akkor majd még találkozunk. További szép napot! *köszön el a lánytól, aztán, mikor az elment, szépen nekitámasztja hátát a szökőkútnak.* -Túl jótékony vagy mostanában.. *hallja ocelotja kelletlen morgását, mire sunyi mosoly jelenik emg az arcán.* -Azt te csak hiszed. *az állat felemeli szemeit gazdájára, kinek arcán továbbra is ott a halvány, gonosz mosoly.* -Nem tudják, hogy én nem dolgozom ingyen. Sokba fog ez még nekik kerülni, dehát, had legyen reánk Kaen büszke, nemdebár? *kacsint az ocelotra, majd tovább időzik a terepen. Nem egy kripta beli hangulat, de azért nem rossz. Időtöltésnek tökéletes.*

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Ápr. 01, 2008 7:08 pm

*Megunva a hosszas gondolkozást, és bóklászást, és időt, amit itt töltött el, mégegyszer körbenéz.* -Hmm, csak tudnám, hogy Svetlana ilyenkor merre jár. *gondolkozik el, de végül is hagyja az egészet a fenébe. Zsebében a kisebb üvegcsével, maga mellett ocelotjával szépen elhagyja a terepet. Remek sétát tett, semmi eredménnyel nem járt, de legalább egy újabb helyet ismert meg.* -Márcsak a bestiák vannak hátra.. *gondolja félhangosan, halkan suttogva maga elé, miközben halk dúdolgatásba kezd, aztán teljesen elhalkul, és eltűnik szobája felé menet.*

Vendég

*Svetlana érkezik a főhadiszállásra: kék farmer, vörös felső és éjfekete talár fedi testét. Nem időzik sokáig a központi teremben, hiszen egyből a toronyba lépése után a társalgóba vezet útja. Ott aztán megáll, lassan körbenéz a narancs-kék forgatagon... mélyen beszívja a levegőjét... mit akart itt hagyni... mi akart lenni... egy lelketlen nekromata... az nem az ő sorsa... milyen nevetséges. Ha megtudja a szakvezetője, meg fogja fojtani. De végül is, ezt foghatja Nicolasra is, hisz az ő unszolására kezdett ez a fejében járni. Megrázza kobakját. Nem lényeg, a fontos, hogy itt, és most elemista, ez számít igazán. Kényelmes léptekkel a könyvespolchoz sétál, és keresgélni kezd, finoman végigsimítva egyik-másik kötet gerincén.*

Diák Hozzászólások száma : 1104

*Leo érkezik az Elemista toronyba. Bemegy a társalgó részbe és lám-lám valaki ál a könyvespolc előtt. Arcát még nem látja mert az a könyveket fürkészi. A hófehér tallár lebben egyet de nem lehet tudni mitől talán egy kis huzat van. A Viharmadaras és a Prefektusi jelvény csillog rajta. Amint egyre közelebb ér látja hogy Svetelna az. Odasétál hozzá és megszólal.*-Szia Svet! Mi járatban?-*Kérdezi Leo a lánytól...*

Vendég

*Megakad az egyik köteten a szeme, ki is veszi azt, amikor Leo betoppan. Talárjaik a két véglet színében tündökölnek, micsoda véletlenek.* Szervusz Leo... *Egy kicsit fürkészően néz rajta végig, majd megrázza a fejét.* Semmi érdekes, csak körülnézek a tornyunk könyvkészletén. És te? A múltkor elég rideg voltál, csak rossz napon futottunk össze? *Vonja fel kérdőn bal szemöldökét.*

Diák Hozzászólások száma : 1104

*Leo elővesz egy könyvet és visszarakja a polcra. Mikor rendesen a helyén van azonnal megszólal.*-Nos én visszahoztam egy könyvet. És most egy másikat olvasok amit Agusta Úrnőtöl kaptam...de az nincs itt.-*Mondja és bólint egyet hogy rossz napja volt. De ha a lány nem tudná mire céloz ő megszólal.*-Igen rossz napom volt.-*Mondja és levesz egy másik könyvet ami a víz elemről szól és belelapoz...*

Vendég

*Bólint Leo szavaira, saját kezében általánosságban az elemekről témájú könyv pihen. Furcsa, ő még sosem találkozott saját szakvezetőjével, személyesen, csak az óráján ült. Vállat von gondolatban, és a fiú olvasmányára sandít.* A vízhez vonzódsz inkább? *Mosoly bujkál szája szegletében.* Akkor nem szerencsés erről vitatkoznunk, ugyanis én a tűz megszállottja vagyok... megszállott... hm, nem is erős kifejezés erre. *Egyenesen vigyorogni kezd.*

Diák Hozzászólások száma : 1104

*Leo is elkezd mosolyogni és megszólal.*-Én két ellen elemhez vonzódom...Tűz és a Víz. Furcsa párosítás de a Föld és a Szél kilőve az nem annyira érdekel.-*Mondja és látja hogy a lány mosolyog. A könyvbe beleolvas egy picit. A Víz elem haszna: Sok ember...*Abbahagyja mert nem látja értelmét hogy ezt olvassa mert tudja hogy az emberek 80% víz.*

Vendég

- Hm, az érdekes... *Nyugtázza a szavait, és biccent hozzá egyet.* Idővel kiderül, hogy mely elemekre vagy teremtetve, de én kiskorom óta a lángokhoz vonzódok. *Mosolyog.* De ha olvasol, akkor nem is zavarlak... *Int neki egyet.* ...körülnézek egy kicsit a kúriában. Szervusz! *Köszön el, majd a viharmadár csőrét megérintve eltűnik a főhadiszállásról.*

Diák Hozzászólások száma : 1104

*Leo látja hogy a lány hagyja olvasni de mikor ő eltűnt a könyvet visszarakta a polcra. Leült és várt hátha érkezik valaki. Nem kel fel hanem előveszi a könyvét és nekiáll ollvasni közbe reméli érkezik valaki ...*

Vendég

*Curtis teleportál be a toronyba, majd az előszobába megy a kúthoz, és vizsgálgatni kezdi tükörképét. Haja kicsit belelóg a vízbe, ezt inkább össze is köti kivételesen, majd nézegeti magát továbbra is. Kicsit nyúzottnak néz ki, ma rosszul aludt, bár nem tudja miért, csak egyszerüen nem jól. Egy piros-zöld skótkockamintás térdnadrágban van, meg egy fekete pólóban, és felemás zoknik bújnak meg tornacsukájában. Kis vizet pacskál az arcába, hogy hátha jobb lesz. De nem*

Vendég

*Arnuil és Arkadion gyalogosan érkeznek a toronyba, bár lépteik hangtalanok, ahogy ez elvárható. Arnuil szokásos kékes öltözetét viseli, csak a köpeny nincsen rajta, helyette egy kötött pulóver, ami eltakrja a mellényét, csupán fehér ingének gallérja látszik kie alóle. Kezén, mint mindig, apró fekete kesztyű. Látja, hogy Curtis épp arcot mos évredés céljából, kevés sikerrel. Megjelenik arcán a soha jót nem ígérő mosoly, s máris forgatja a tiszafa pálcáját a vízteremtés varázsigéjével, melyben a legjobb.* Karnas!*Egyesen Curtis célozva.*

Vendég

*Curtisnek forcsa bajsejtelme kezd támadni, majd mikor telibetalálja egy Karnas, akkor már kezd halványan derengeni, hogy miért is érzett baljóslóan. Még mindig csak a vizet bámulja, mintha semmi sem történt volna. Pedig rendesen elázott, és a víztükör is remeg most. Ebben a testhelyzetben kicsit unottan köszön Arnuilnak*
Neked is szia Arnuil, tudod ezt így szokták, először szia Curtis, aztán Karnas. Tanulnod kéne egy kis jómodort

Vendég

Óóó, bocsásd meg tapintatlan modorom.*modnja fülig érő mosollyal, s kezeit is hártra rakja akár egy elsős kisgyereke aki izgul a verselés közepette.* Csak gondoltam ilyne álmatagon hiába köszönök talán nem hallod meg, így viszont biztos a siker, ha meg mésem, akkor szerintem már feleslegesen várom a köszönést. Nemde?*kérdezi olyan ártatlan arccal mint a maszületett bárány. Épp csak Arkadion pimasz pofija nem illik a képbe, így óvatosan a lány elé mászik, mire a macska furcsa hangokat, ami annyit tesz, kineveti a helyzetet, nem Curtist!*

Vendég

Nos akkor most neked köszönhetően mehetek a szobámba vissza, meszáríthatom magam, tisztaruhát vehetek, hogy ne fázzak meg megint, és...úgy nagyjából egy óra múlva szalonképes állapotban leszek megint. De most lehet hogy elvetted a kedvemet ettől a felébredős dologtól, és mindezek után majd csak egyszerűen lefekszem egyet durmolni. Na szia Arnu
*Már indul is a teleportmadárhoz, hogy távozzon, vagy legalább is úgy tesz*

Vendég

Óóó, milyen kár.*mondja ártatlanul, mintha mélységesen szomorú lenne. Csupán a szája sarkában bujkálókis mosoly jelzi, hogy már nevetni kéne de visszatartja. Láthatóan teljes letargiába esik, s akár egy szomorúfűz, odaül Curtis megürült helyére a szökőkút szélére, s Arkadion is próbál kellően mélabús arculatot felvenni.*

Vendég

*Már majdnem teleportál, amikor inkább visszafordul, és ahogy kiláp a szökőkutas szobába, pálcája már a kezében van, és Arnu felé indít egy karnas viszonzást, csak hogy a lány se érezze magát túl jól, és talán még Arkadion is kap egy kis vizet, bár őt nem nagyon szándékozta meglocsolgatni*
Bocsánat, szia Arnu

Vendég

*Már lépp vigyorodna el önelégülten, mikroCurtis visszafordul és a hiúz-tünde párost telibe találja egy jól irányzott Karnas, olyannyira, hogy Arnuilháttal ismét beleesik a szökőkútba. Hiába, úgy tűnik ő sosem ússza meg szárazin a toronylátogatásokat, lassan már hozzászokik. Vigyorogva kiköp két korty vizet majd kikönyököl a kút szélére és onnan vigyorog Körtére mint a vadalma. Vagy vadkörte? ^^*

Vendég

Mint ha most kivételesen nem lennél úgy megszeppenve, mint multkor, mikor a szökőkútban landoltál. De hogy lehetsz ilyen szerencsétlen, hogy már megint beleestél? Vagy csak egyszerűen ennyire szereted a vizet?
*Még mindig az ajtófélfa menedékében rejtőzik*
Na és most? Most mi lesz?

Vendég

Áhh, lassan már hozzászokom hogy nem hagyom el szárazon szinte sosem ezt a tornyot, akkor me gpláne nem ha te is itt vagy, ezesetnebn plusz rizikofaktorként funkcionálsz.*fejti ki álláspontját a témában.*Most? Nemtudom, elpancsikolok itt mint kiskacsa a vízben bár tollakat ha nem haragszol, nem növesztek és nem fogok ezentúl hápogva kommunikálni, azt meg végkép nem engedem hogy lenyisszantsák az én fülecskéim!*mutat hegyes elf füleire. Közben elkezdi a hajából csavargatni a vizet.*

Vendég

Most, így hogy már elég nedvesek vagyunk, nincs kedved pancsikolni egyet? Multkor úgyis a fürdőkben találtalak, gondolom szereted a vizet. Most meg már úgyismindegy. Én meg nem férek bele a szökőkútba. Szeretnél kijönni?
*Lassan, óvatosan közelít, majd segítőkezet nyújt a lánynak, arca még mindig fáradt, ezért csak halványan jelenik meg kárörvendő mosolya*

Vendég

Most is pancsikolok, nem látod?*kérdezi vigyorogva, de azért bólogat hogy ha akarja, kisegítheti Körte. Mikor azonban odaér, hirtelen eltűnik Arnuil keze és mint veszett macska a vízben, fröcskölni kezdi a fiút, ahol csak éri. *

Vendég

*A fiú csak áll, és tűr egy ideig, majd megelégeli*
Ha harc, hát legyen harc. Te akartad, én felajánlottam a békejobbot
*Kiabálja a lánynak, mivel a vízpocskálás hangos. Arcát karjával eltakarva védi, s úgy közelít, majd igyekszik elkapni a lány kezeit, mad mikor sikerült, kicsit nyugodtabb hangnemben folytatja*
Tudod eddíg kétséges volt, hogy egészen normális vagy, de most már biztos vagyok benne, hogy nem. Rendben, szereted a vizet, de nekem miért kell szeretnem? Ki vagyok én neked, hogy mert te szereted, azért én is szeressem? Még szerencse, hogy meleg van, legalább nem fázom meg...annyira. Na gyerünk kiszállni
*Rángatja a lányt két kerjánál fogva kifelé a kútból*

» Az eramir torony
» Eramir Torony - Szoborterem