Udvar

*A fiú észrevette, hogy Kata jött ki az udvarra. Meglepetten vette észre, hogy nem jön oda hozzá, pedig általában a lány szokott kezdeményezni. Ezért most ő ment oda a lányhoz.*
- Hello- *köszönt neki a fiú. Majd folytatta:*- Hogy vagy?
*A fiú eszébe jutott a tegnap esti óra és afelől kezdte kérdezgetni a lányt.*
- Hogy sikerült tegnap a vizsga?
* A fiú most vette észre, hogy a lány egy kissé szomorú. Meg akarta tudni, hogy miért, de tudta, hogy a lány el fogja mondani, ha itt az ideje.*

- Köszönöm jól.- *válaszol a fiú a lány kérdésére. Mikor meghallja, hogy a lánynak rossz lesz a vizsgája megpróbálta vigasztalni.*
-Nem baj legközelebb jobban fog sikerülni.
*Majd válaszolt a lány következő kérdésére.*
-Hát remélem jól sikerült.
* A fiú keresi a lány tekintetét, de a lány nem akart a szemébe nézni. Várt egy-két percet, majd megszólalt.*
- Kata, ha van valami gondod, problémád, azt nyugodtan elmondhatod. Megpróbálok az én szerény tudásommal segíteni neked.

* A fiú tudja, hogy valami nincs rendben a lánnyal. Ott a baj, hogy nem tudja, hogy mit kéne csinálnia. A fiú azt is tudja, hogy a lány nem mond igazat neki.*
- Kata tudom, hogy van valami bajod.
* A fiú sokáig gondolkozott és egy feltételezése támadt.*~Mi van ha Kata szerelmi beteg? Akkor tényleg nagy a baj.~
- Kata nekem nyugodtan elmondhatod mi a bajod. Nem adom tovább senkinek.
* Biztatta a lányt a fiú, hátha meg mondja az igazat.*
- Mintha egy kicsit megváltoztál volna.
* Tesz egy óvatos megjegyzést a lánynak és remélte, hoy nem sértődik meg.*

- Hát nekem mindegy. Ha nem akarod elmondani akkor nem akarod. A te döntésed.- *mondja a fiú egy váll rándítással a lány csökönyösségére.- Igaz, nekem nincs közöm senki magánéletéhez. Csak akkor, ha velem kapcsolatos.
Ezután fogta magát elővett egy könyvet és elkezdte olvasni azt. Már nem érdekelte annyira a lány problémája.*
~Úgy teszek, mintha nem is érdekelne, hátha elmondja.~* A fiú ezekkel a gondolatokkal le is rendezte aproblémáját. Utána úgy tettmintha belemerülne a könyvébe. Hátha elmondja a lány a problémáját. Néha-néha rápillantott a lányra.

* A fiú meglepődik, amit a lány mondott. Több, mint a barátság? Sokáig gondolkodtt míg
rászánta magát, hogy elmagyarázza Katának a népe nézeteit kultúráját és egyéb dolgait. Oda is ment a lány mellé.*
- Ha szerelemre gondolsz nyugodtan elmondhatod. Én szerintem két dolog miatt nem kölcsönös. Az egyik az, hogy én még csak pár napja érkeztem meg és nem is számított arra, hogy ilyesmi is történhet velem. A másik az, hogy én tünde vagyok, te pedig ember. Mint tudjuk mások a szokások és a nézetek. Az elsőre figyet is hányhatnánk és össze is jöhetnénk, de itt van a probléma a faji szempontból. Ti a mi, mármint a tündék életéhez képest csak egy tiszavirághoz vagytok hasonlóak. Szépek vagytok, de rövid életűek. Mi később csak gyötrődnénk miatatok.
* A fiú ezután a hosszú monológ után a lányt fürkészve várta a választ.*

*A fiú nem tudja, hogy mit rontott el. Nem tudja, hogy mihez kezdjen. Nem szeretné azt, hogy rögtön az első héten összetöri egy lány szívét. Teljesen tanácstalan. El kezdett lázasan gondolkozni, hogy mitévő legyen. Végül rájött az igazságra. De nem merte meg tenni az első lépést. Pár percig bátorságot gyűjtött, majd fogta magát és oda ült a lány mellé.*
- Kata légy szíves ne sírj. Nem akartalak megbántani. De sajnos rosszul fejeztem ki magamat. Bennem még nem alakult ki teljesen semmi érzés. Legjobb, ha erre visszatérnénk később.-*mondta a fiú. Beszéd közben meg fogta a lány kezét az egyik kezével, míg a másikkal a hátát simogatta nyugtatásképpen. Ekkor a fiúban egy folyamat indult el, amit még akkor apró bizsergésként fogot fel a szíve tájékán.*

/fagyunk/

*A fiú érzi, hogy a lány próbál megnyugodni, ami örömmel tölti el. A lány izgatottsága fura érzéssel tölti el. Sikersen türtőzeti magát. *
- Megdöbbentett ez a nyíltságod. Más lányok még 2-3 hónap után se adtak ilyen felvilágosítást, nemhogy 5 nap után. Hidd el nem haragszom. Csak először kissé megdöbbentem, hogy ilyet mondtál. Azt hittem, hogy van barátod és nem számítottam erre.-*mondta a fiú.*- Most hagylak meg nyugodni. Arrébb ülök egy-két paddal. Ha valamit akarsz mondani gyere hozzám vagy hívjál ide.
* A fiú felállt a padról, elvette a lány kezéről a kezét és elment két paddal arébb. Elővette a könyvét. Lesz miről gondolkodnia a napokban, mert ezt a dolgot jól átakarja gondolni és úgy se fogja megemészteni gyorsan.*

*A fiú nyufodtan olvasást tetetett.~ Ezek a mai emberek! Teljesen nem értem őket. Kicsit türelmetlenek és önfejűek, de mindegy nekem. Úgyis az ő életük, azt csinálnak vele, amit akarnak~*Hasonló gondolatok játszódtak le a fiú fejében. Végül elhaltak és nyugodtan a könyvére tudott koncentrálni. Néha-néha lopva Katára pillantott, hogy sír-e még. Már az elején észrevette, hogy könyvet olvas.*~Hátha ettől kitisztul a feje.~*A fiú kezdett fázni, de nem törődött vele. Nem akarta Katát magára hagyni, ezért tovább maradt kint. 10 perc után elunta a könyvét és eltette. Mivel nem tudott mit tenni fogta magát és hunyt szemmel elkezdett pihenni. Mivel kényelmetlenül érezte magát addig izget- mozott, míg kényelmes pozícióba nem helyezkedett. És elkezdett álmodni. Fura dolgok voltak, melyek inkább viccesnek voltak. Nem akart röhögcsélni és ezel leégni Kata előtt, tehát visszafogta magát.*

* A fiú megrázkódott, hogy Ivana hangját hallotta, mert észre se vette, hogy megérkezett. Emiatt félrenyelt és elkezdett köhögni és krahácsolni. Mikor a félre nyelt nyál kijött a helyéről elnézést kért a lányoktól.*
- Bocsánatot kérek tőletek Kata és Ivana! Nem direkt csináltam. Félre nyeltem.
*A fiú már hunyta volna le a szemét, mikor eszébe jutott valami.*
- Bocsánat Ivana mégegyszer, mostanában kissé feledékeny vagyok. Na csak azt szeretném mondani, hohy hello.-*köszönt a lánynak a fiú. Majd vissza ereszkedett pihenő helyébe és újra elkezdett pihenni. Gondolta, hogy nem fogja elmondani Kata az előbbieket, mert akkor azzal csak magának ártana.*

* A fiú tudja, hogy megbántotta a lányt, azzal, hogy elutasította. Tudja, hogy nem lesznek többé barátok. Hacsak ki nem engeszteli a lányt, de akkor ellent mond a faja íratlan törvényeinek. Nem tudta, hogy mit tegyen. Ki akarta engesztelni a lányt, de a törvényeknek se akart ellentmondani. ~Most vagyok ám a csávában.Ki fogott rajtam ez a kis lány. Mindkettőt szeretném, de csak az egyiket lehet.Hm... Nehéz döntés~*gondolkodtt magában a fiú. Egyszercsak eszébe jutott egy ötlet. Elővett egy üres lapot. Papírrepülőt hajtogatott belőle, a közepébe rajzolt egy szívet és abba bele írta, hogy "Bocsáss neg!"* Mikor kész lett ezzel odadobta a lánynak, hoy egy látszólagos álcája legyen elővett egy könyvet és olvasni kezdte. Remélte, hogy a lányt megbékíti és azt is, hogy továbbra is barátok maradnak.*