Udvar

Vendég

First topic message reminder :

*Jó dolo9g átölelni megint a lányt, mégha nem is lenne szabad... Akkor is... Ez most valahogy más... Valami más a lányban, akiben megtalálni vélte önnön természetének lényegét, akivel képes volt a többé-kevésbé közös nevezőben való kiegyezésre. Amint "Lex" (hisz Eric még ezt hiszi) kibújik az ölelésből és farkasszemet néz vele... enyhén megfagy a vére. Azok a szemek... azok a szemek nem az ő Lexé. Valaki mást ölelt át, valaki másnak adta át a viszontlátás édes örömét, amit nem lett volna szabad amúgysem. Ez nem Lex, ez egy idegen. Egy idegen, aki még árthat ennek a fiúnak... aki más után vágyik*
-Valaki *zusebre dugjka kezeit, kőmerev arcvonásokat vesz fel, eltűntet minden egyes kicsiny érzelmet arcáról*
-Megnyugtató. nem is nagyon illett volna hozzád *kissé csípős hangnemet üt meg, hisz épp kezd visszavedleni több-kevesebb sikerrel régi énjébe*
-Mindenkit? Only the V.I.P. persons have this priority *elvigyorodik, de ez az a régi, gonosz, sötét vigyora, amit Lex előtt már hosszú hónapk leforgása óta nem használt soha*
-Netán igényt tartassz több ilyen üdvözlésre? *felvonja egyik szemöldökét, közben nekitámaszkodik a padnak, amely mellett állnak*

Vendég

*Juliett biccent egyet majd kényelmesen elfoglalja magát egy lócán és már csak két elmosódott alakot lát akik befelé veszik az irányt. Kár hogy nem tudott segíteni de ezt már így kell elfogadni.*

Diák Hozzászólások száma : 62

*Hirtelen mintha megelevenedett volna előtte egy képeslap, több ember is érkezik hozzá. Mindenkinek szépen bemutatkozik meg köszön (akármilyen "laza" is azért az udvariasság alapszabályait szerencsére megtanulta.*
-Sziasztok! Fehér Chloe vagyok, árnydalnok. Köszi, bírom egyedül is.-
*Felel miközben szorosabban tekeredik ujja a bőröndre. Ezután látja meg az éjtündét, és hirtelen összeráncolja homlokát.*
~Ehh fura egy nő... fogadok hogy nem ember!~
*És amikor közelebb ér hozzá, erről teljesen meg is bizonyosodik. Olvasott már erről a fajról, bizony, így fel is ismeri. Viszont ez az első "példány" akivel találkozik. Így a hűvös nemtörődömségéből is enged valamicskét, és a csodálkozás kiül az arcára. Ezután elmosolyodik halványan... bejön neki a stílusa.*
-Szép napot! Igen most, Fehér Chloe.-
*Mutatkozik be, majd elindul szépen az éjtünde után, észrevétlenül megbámulva őt.*

Vendég

*Juliett felmegy a szobájába*

Vendég

*Amy lépeget ki az Udvarra kimérten. Egyszerű öltözék van rajta, semmi extra és mégis sugárzik belőle az elegancia és a magával ragadó báj. Sétálgat, céltalanul masírozik, kezében egy liliomot tart, s nézi az eget , mint mindig , hisz az valahogy megnyugtatja. Halk, nagyon halk vékonyka,nőies hang hallható az Udvaron lévőknek. Ez a hang Amandától származik, az égre emelve tekintetét, céltalanul bolyongva dalol. Nagyon szeret énekelni, ám ezt nem mindenki érti, ugyanis anyanyelvén, franciául énekelget.Csuklyája arcába húzva, így senki nem láthatja arcát és nem ismerheti fel a sötétségben..*

Vendég

*ahogy dalolgatva sétálgat, a több réteg ruha ellenére is kezd vacogni ígyhát fájdamas szívvel gayja el az Udvart, de azért bemegy a kúriába, a szobája felé.Ennyi levegőzés elég volt.*

Vendég

*Tony érkezik meg az udvarra. Körül néz de nem lát semmit és senkit. Leül egy padra majd nézelődni kezd*

Vendég

*Dana is megérkezik szép lassan, részéről egyáltalán nem siet sehova. Reményei szerint ma is egy magányos sétának néz elő a hidegben, habár utóbbi nem igazán zavarja, jól fel van öltözve. Csőszárú farmernadrágot visel, hozzá kockás szövetkabáttal, meg fekete sállal, ráadásul még csak boldognak sem tűnik, sőt, fiatal kora ellenére igen depressziós fejet vág, pedig az ember lányának ennyi idősen szórakoznia, és nevetgélnie kéne, nem pedig egyedül sétálgatnia az udvaron. Nem gond, számára ez is lényegtelen...*

Vendég

*Észre veszi a lányt,*~mindt ha őt is beosztottam volna~*gondolkozik, majd oda megy mert kiváncsi hogy ténleg igaza van e. Megáll előtte pár méterre majd köszön*-Szija. bocs hogy rád török de ismerlek igaz? TÉged osztottalak be*kérdezi közbe fél szeme kicsit össze szűkül*

Vendég

*A hirtelen hanghatásra felemeli fejecskéjét, majd felvonja fél szemöldökét, és úgy pislog fel a nála nyilvánvalóan magasabb srácra.*
- Szia. Igen, szerintem ismersz. Azt hiszem. *Bólint egy kicsikét kimérten, és ridegen.*
- Hát te? Hogyhogy kijöttél fagyoskodni?

Vendég

*Tony levszi magárol a kabátot közbe hátra dől, észre vette hogy a lány kissé hidegen nézett rá, pedig ő csak kiváncsi volt*-Nem fázom. Otthon az ilyen idő, nálunk meleg volt*Állapytja meg mosolyogva*

Vendég

- Ahogy gondolod. Nálunk sincs túl meleg ott, ahonnan jöttem, de azt hiszem nem járkálnék most kabát nélkül. Amúgy meg én sem fázom. *Továbbra is igen rideg a hangja, talán még bosszantó is lehet, de Dana ilyen, aki ismeri, az tudja, hogy őt nem látni túl gyakran mosolyogni sem.*
- Hol laksz? *Kérdi még mindig távolságtartóan, de mintha leheletnyi érdeklődés csillanna hangjában.*
//Egy kicsit fagyunk.//

Diák Hozzászólások száma : 732

*Miután az Árnydalnok FH-t meglátogatta, és egy kicsit punnyadt is a szobájában, az a remek ötlete támadt, hogy kijön egy kicsit sétálni. Még mindig sötétkék talárja van rajta, nyaka köré szakjának színeivel díszített sálat viseli. Lenge öltözékén keresztül furcsamód nem érzi a hideget, ezt pedig a mágikus sálnak köszönheti, ami még egy mikulásos meglepi volt a szakvezetőjétől. Csendesen vonul végig az udvaron, és a kis patak partján megáll, onnan szemléli a vizet. Adan, a mosómacija mellette megy mindvégig majd mikor fél-kobold gazdája megáll, ő is megtorpan és puha farkát maga köré csavarva leheveredik a fűre. Cass mikor megunj a víz-nézést az eddig kezében szorongatott könyvet felemeli, és egy közeli fa tövébe letelepedve olvasni kezd*

Vendég

*Lara lép az udvarra egy hosszú és fárasztó nap után. SOk problémával kell megküzdenie manapság, de egyik kedvenc mondása szerint:"Problémák jönnek,jöhetnek, de megoldom!" Az udvarra lépve szomorúan tapasztalja, hogy elég hűvös az idő. De mintha előre érezte volna, indulás előtt kedvenc kék kötött pulcsiját vette magára. Körülnéz, felméri a terepet hátha lát egy kedves imserőst. Arcára nagy mosoly ül ki mikor megpillantja a fa alatt olvasgató lányt. Odasiet hozzá, majd így szól: - Szia! Hogy vagy? Remélem nem zavarok, csak megláttalak és gondoltam beszéglethetnénk kicsit - mondta, majd izgatottan várta a lány válaszát.*

Diák Hozzászólások száma : 732

*Olvasása szokás szerint nem tart sokáig, egy pár perccel később egy ismeretlen lány jelenik meg előtte. Egy piros szalagot rak a könyvbe amit könyvjelzőként használ, és miután becsukja, maga mellé rakja a könyvet. Mosolyogva néz fel a lányra*
- Szia! Cassidy Woonel, árnydalnok prefi *Mutatkozik be mindenek előtt. ez ugyan Larának elmaradt, de hátha bepótolja, s ha nem, akkor sem dől össze a világ. Megütögeti a földet maga mellett, jelezve, hogy Lara leülhet mellé ha szeretne. Jobb ülőalkalmatossága nincsen, de neki ez is megteszi. Szép sorban válaszolgat a kérdésekre, örül hogy beszélgetőpartnert talált*
- Jól, csak kicsit fáradtan. Keveset aludtam mostanában. Na és te? Dehogy zavarsz! Örülök hogy végre idejött valaki *Megint egy mosolyt ereszt meg, lila szemeivel fürkészőn nézi a lányt, aki már elsőre is elég szimpi neki*

Vendég

*Tony elmosolyodik, hiszen látja hogy a lány nem tul barátkozó típus, Legalább is ő igy veszi észre*-Én Finn országban. Helsinkiben lakom, vagyis ott van az otthonom*mondja majd mindjárt vissza is kérdez közbe integet a kint lévőknek*-Na és te honnan jöttél?

\\olvad\\

Vendég

*Lara kissé elpirulva: - Bocsi az illetlenségért, Lara vagyok. Még elég új vagyok, még minden új számomra, a környezet, az emberek. Még barátaim sincsenek nagyon, pedig nagyon szeretek beszélgetni.* Azzal nagyot mosolyog majd lehuppan egy új barát reményében Cassidy mellé és érdeklődve nézi vajon milyen könyvet olvashatott épp a lány. Majd miután nem bírja tovább a kiváncsisága így szól: - Remélem tényleg nem zavarlak, láttam, hogy nagyon érdeklődve olvasod a könyvet. SZabad megkérdezni mi jót olvasol? Én is nagyon szeretek olvasni, főleg kaland regényeket.*

Vendég

- Elméletileg Szlovákiában születtem, de a szüleimmel kiskoromban rengeteget utaztam. De elég sokáig éltem Oroszországban, apám most is ott él. Anyám... ő... nem él velünk. Nem tudom miért mondom ezt el neked. *Itt az ok, amiért Dana annyira rideg mindenkivel, de erről még csak apjával sem beszélt igazán. Meg is rázza a fejecskéjét, elvégre nem, neki nem szabad összebarátkoznia senkivel, elvégre úgyis elhagyja majd mindneki, ő csak a nagyanyjában bízhat meg. Illetve próbálkozik ezt magába súlykolni.* ~ Ó, ha ezt a drága Nene látná...! Egy fiúval beszélgetek. De furcsa. Nem is olyan, mint ahogy azt a Nene mesélte. De vajon miért mondta, hogy ne is barátkozzak fiúkkal? ~ *Kezdi egyre inkább furcsálni nagyanyja nézeteit, de egyelőre inkább úgy érzi egyszerűbb, ha előítéletek nélkül áll Tony előtt.*

Diák Hozzászólások száma : 62

*Az ismerkedést legjobb lesz ott kezdeni, ahol először megfordult... mármint a hellyel való ismerkedést, ezért is tér ki az udvarra. Laza, alssú léptek, kíváncsi, de mosolytalan arc. Nem, nem harapott citromba, egyszerűen nem az ő stílusa az állandó vigyorgó fej. Egy sötétkék kötött pulcsi van rajta, a nyakánál egy nagyobb kivágással, és egy hozzá passzoló farmernadrág, egy fekete cipő, és még egy övet is felvett, fekete színűt. Ez nála nem meglepő... nagyon szereti ezt a sötét árnyalatot. Egy dalt dúdolgat, ritkán sétál csöndesen, még ha valami gondja van, akkor is szokott énekelgetni. Természetesen a háza jelvényét felrakta... nincs még itt az ideje a lázadásnak, és ha tenné is, nem ez ellen lázadna. Nem buta ő, hanem következetes... egy kitűző meg nem nagy cucc. Elfér.
Már elég sötét van kint, a nap régen elbújt, és csak a hold sápatag arcát lehet látni az udvaron. Pár lépésre a kastélytól megáll, és visszafordul. Hatalmas monstrum ez az épület. Ezután sóhajt egyet, és inkább továbbsétál, kicsit elgondolkozik, de tovább dúdolgat.*

Vendég

*ELmosolyodik,*Szlovákiába jártam egyszer, régen még a szüleimmel*mondja közbe észre veszi hogy Zdenka nem igazán beszél a családjárol így inkább nem is nagyon feszegeti ezt a témát*-Biztos szép lehet orosz ország is. Bár ott még nem jártam,*Hirtelen felkapja a fejét*-Mit szolnál ha lenéznénk a tölgyesbe*veti fel az ötletet bár ha a lány nem akarja azt is megérti*

Diák Hozzászólások száma : 732

- Ugyan, semmi baj. *Legyint egyet a lány felé, majd törökülésbe helyeszkedik. Adan a mosómaci közben a fa mögött üldögél, épp nincsen társalgós kedvében. Bogárfekete gombszemeit lehunyva szundikálásba fog. Cass viszont sokkal éberebb nála, még az ágyban sem képes elaludni. Miután Lara leül a kezébe veszi a könyvet, de nem kezd el olvasni, csak úgy szorongatja*
- Én is szeretek beszélgetni. Néha a szüleimet már annyira idegesítettem a folytonos csacsogásommal, hogy néha kitoltak a házból *Kacagja el magát halkan, igazából nem is érti ezt most minek mondta el, nem is olyan fontos dolog. Azért csak tovább folytatja* Vagyis, a szüleim nem toltak ki, a húgomat kérték meg rá hogy kizárjon.. *Hangja révedezővé változik mikor a húgára gondol. Kár hogy nem érdekli a varázslóvilág.. Vele jöhetett volna* Neked van testvéred? *Kérdi Larához fordulva, közben egyik tincsét elkezdi az ujja köré csavarni*
- Nem, tényleg nem zavarsz. *Mosolyog kitartóan, a lány valóban nem zavarja* Ez is egy kalandregény, vagylegalábbis olyasmi. July-ról szól, egy bosziról.. Nekem nagyon tetszik. Te miket szoktál olvasni?

Vendég

- Nem emlékszem Szlovákiára. Kicsi voltam még. *Vonja meg kicsit érdektelenül a vállát.*
- Oroszország viszont tényleg szép. Apám Moszkvában él egy kicsi lakásban a nagyanyámmal. *Meséli továbbra sem mosolyogva.*
- Tölgyes? Az meg hol van? Nem jártam még ott, sőt... ami azt illeti nem is találkoztam még túl sok emberrel. Arnuillal ismerkedtem még csak össze, meg veled. *Magyarázza halkan.* De persze, mehetünk. Merre van? *Kezd fázni, így aztán zsebébe süllyeszti fehér, kcisit pókszerű kezeit, és enyhe érdeklődéssel figyeli a fiút.*

Vendég

*Felpattan majd felszedi az össze hajtott bőrkabátját kabátját és a lány kezébe adja.Bár lehet hogy kicsit nagy lesz mert Tony valamivel magasabb de nem nagyon*-Tessék. Látom fázol,*mondja mert látta Dzenka-n vagyis látni vélte*-Gyere mutatom az utat*monjda majd elindul a tölgyes felé, közbe azért vált még néhány szót*-Jó ha az ember megismerkedik ujjakkal, sok barátra tehetsz itt szert*mondja mosolyogva, közbe elhagyják az udvart*

Diák Hozzászólások száma : 62

*Miközben tovább folytatja a sétálást, lábait lezseren téve egymás elé eléri a fákat. Az egyik mögött befordulva vesz észre egy kis alvó állatot. Megtorpan, lába félig a levegőben lógva, és kalimpálva majdnem oldalra esik, azonban megkapaszkodik a fatörzsben... azaz megtámaszkodik. Ezután lassan és puhán teszi le a lábát és gugol le, hogy közelebbről szemügyre vegye. Elmosolyodik, miközben egy hajtincsét a füle mögé csapja. Nagyon szereti az állatokat... amennyire nehezen jön ki néha az emberekkel, annyira könnyen az állatokkal. Lassan áll fel, nem akarja megzavarni álmát, majd megfordul, és észreveszi a lányokat. Sóhajt egyet, és a pulcsija ujját kezdi gyűrögetni. Rossz szokás ez, az idegesség jele, így gyorsan lerázza ujjait, majd határozott léptekkel elindul a két lány felé.*
~Nem árt ha ismerkedsz... most érkeztél, legyél kedves és el ne ijeszd magadtól őket!!!~
*Ha mindezt hangosan játszotta volna végig, talán skizofrénnek néznék, így csak ő gondolkozik el magán.*
-Sziasztok! Bocs, hogy zavarok, Fehér Chloe vagyok. Hozzátok tartozik az a szunyókáló jószág ott a fa mögött?

Vendég

-Én rajongok a kaland regényekért. Egész gyűjteményem van már. Amúgy van testvérem, egy húgom. Ő is idejár. Most épp nem tudom merre felé kóborolhat, egész nap nem is láttam. Ideje lenne megkeresnem, ha nem haragszol. De remélem még beszélünk, nagyon szimpi vagy szerintem jó barátok lehetnénk. Valamikor megint összefuthatnánk itt az udvaron és innen folytathatnánk a beszélgetést, de most tényleg muszáj mennem. Örültem hogy megismertelek. További szép napot és jó olvasást!

Diák Hozzászólások száma : 732

- Egy húgod? Nekem is. A tiéd legalább szereti a varázslók világát.. Az enyém tipikus kobold... Na de nem számít *Elhatározza hogy többet nem beszéla húgáról nem akarja untatni Larát. A lány hamarosan már el is köszön tőle, ő pedige gy intéssel visznozza a köszönést*
- Semmi baj, menj csak! Majd még találkozunk.. Szia *Egyedül marad, és csöndesen gondolkodik azon hogy miért mondaj mindenkinek ezt.. "Még találkozunk".. Persze, minden ismerősével minden nap legalább háromszor összefut, de néhány diáknak csak azért mondja mert... Azt ő sem tudja miért. Minden esetre Lara kedves lánynak tűnik, még az ízlésük is hasonló a könyvek terén. Nekidől a fa törzsének és megint a könyvébe méllyed**Adan, a mosómaci nem igazán alszik, inkább csak tetteti. Mikor Chloe odamegy hozzá, még a legaprób neszeket is meghallja. Felkészül a támadásra ha arra kerülne sor, bár Nezabarban még senkire sem kellett rá támadnia... És Chloe-ra sem kell. Amikor a lány tovább halad Cass felé egyik szemét kinyitja és úgy néz utána. Majd föltápászkodik, és nagy nyújtózás kíséretében közelebb megy a fához, és onnan kukucskál a lányokra*
*Cass-nek Chloe érkezése miatt megint le kell raknia a könyvet, de most sem bánja. Úgy sem olvasott valami izgalmas részt, szinte elaludt rajta. Pedig elméletileg ez egy kalandregény lenne...*
- Szia! *Köszön vissza Chloe-nak* Cassidy Woonel, árnydalnok prefi *Mutatkozik be megint türelmesen* Nem zavarsz. Adanra gondolsz? Igen, ő a daimonom *Válaszol a kérdésre anélkül hogy a fa mögé nézne. Anélkül is jól tudja merre bújkál az állatkája*
- Na és, mi szél hozott erre?

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar