Udvar

Vendég

First topic message reminder :

*Jó dolo9g átölelni megint a lányt, mégha nem is lenne szabad... Akkor is... Ez most valahogy más... Valami más a lányban, akiben megtalálni vélte önnön természetének lényegét, akivel képes volt a többé-kevésbé közös nevezőben való kiegyezésre. Amint "Lex" (hisz Eric még ezt hiszi) kibújik az ölelésből és farkasszemet néz vele... enyhén megfagy a vére. Azok a szemek... azok a szemek nem az ő Lexé. Valaki mást ölelt át, valaki másnak adta át a viszontlátás édes örömét, amit nem lett volna szabad amúgysem. Ez nem Lex, ez egy idegen. Egy idegen, aki még árthat ennek a fiúnak... aki más után vágyik*
-Valaki *zusebre dugjka kezeit, kőmerev arcvonásokat vesz fel, eltűntet minden egyes kicsiny érzelmet arcáról*
-Megnyugtató. nem is nagyon illett volna hozzád *kissé csípős hangnemet üt meg, hisz épp kezd visszavedleni több-kevesebb sikerrel régi énjébe*
-Mindenkit? Only the V.I.P. persons have this priority *elvigyorodik, de ez az a régi, gonosz, sötét vigyora, amit Lex előtt már hosszú hónapk leforgása óta nem használt soha*
-Netán igényt tartassz több ilyen üdvözlésre? *felvonja egyik szemöldökét, közben nekitámaszkodik a padnak, amely mellett állnak*

Vendég

*Lorelai csak lihegve futkorázik Mira után. Közben már majd majd kiköpi a tüdőjét.* ~Mint két kerge marha úgy futkározunk~ *Gondolta magában, mikor észrevette, hogy Mira hozzá beszél.*
-ÁÁh igen Alessandro, tökéletes.- *Mondta szemtelen vigyorral az arcán Lorelai, miközben összedörzsölte két kezét.*
-Gyere-*Mondta a lánynak, majd Allessandro melleti padhoz húzta a lányt. Lorelai leült a pad háttámlájára, majd várta, a folytatásokat.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Feb. 12, 2008 5:16 pm

*Sóhajtva üldögél inkább törökülésben, lábaira könyökölve kétkezével, s támasztva fejét. Egy idő után észreveszi a kissebb coportot ami összejött annál a padnál, de nincs kedve, se ereje megmozdulni. INkább tovább üldögél és nézi őket. *
~ Nem vagyok éhes...nem vagyok éhes...nem vagyok éhes...~
*Ismételgeti magának, hátha elmúlik a korgás. Egy jó kis agykontrol csak meghozza a gyümölcsét... Reméli. Egy idő után abbamarad a korgás, letett a gyomra a korgásról. Kicsit kiegyenesedik, nyújtózkodva egyet. Szemébe lógó haját ügyesen fujkálja ki arcából, s visszakönyököl lábaira. Továbbra is csak nézi inkább mi történik, nem áll fel. *

Vendég

*Alessandro nyugalmas életét két lány zavarja meg, miközben iszonyatosan koncentrált a bambulásra. De nem lett mérges. Sosem volt rá jellemző a méreg....szóval, hogy dühös*
-Szia Miru! Szia Lory! Velem nem sokminden van mostanság. Élem az én uncsi kis életem.-
*szeme elkerekedett, amikor kardját csúfolták.*
-Micsoda? Ez nem merlin! Kikérem magamnak! Ez a Lordenir!-
*mondta a Lordenir szót kihangsúlyozva, hogy végre megértsék, hogy a kardja igen fontos számára.*
-Szép időnk van nem, Lory?-*kérdezte a lányt, miközben a pad hátára hajtotta a fejét, hogy lássa a lányt.Tudta, hogy ő az időjárásmondó a suliban.*

Vendég

*Még jó, hogy nem lett mérges, mikor két ilyen gyönyörű lány zavarja meg, azaz zökkenti ki, az sokkal barátságosabb, a bambulásból. Versengenie kéne a kegyeikért, nem csak ott bambulni, node mindegy.*-Ejj, az nem sok! Uncsi kis élet? Nah, ilyet sem hallottam még tőled...Ez is elérkezett egyszer!*mondja, miközben megpillantja a fán ücsörgő Leet.*-Szia Leeeee!*kiált neki oda, megnyújtva a fiú nevének végét. Integet neki, olyan "gyere ide" kézjelzéseket használva, majd ismét Alessandrora vontatja tekintetét.*-Ohh, esedezem a bocsánatodért. Akkor, Lordenil hogy van mostanság? Remélem nem kapta el ezt a csúnya influenzát, ami végig söoör a sulin.*gúnyosan kiölti nyelvét, majd kuncogni kezd. Tény és való, hogy gyönyörű kard, de elnevezni?! Chöö, kissé túlzás. De ez magán vélemény. A mostani küldetés pedig a partner szerzés, ezért hátra dobja lokniait, egy Amayától tanult igével felspécizi a mozdulatot, így virágok hullanak fürtjei közül. A mozdulatsor végére csípőre tett kézzel áll a fiú előtt.*

Vendég

*Lee eddig észrevétlennek érezte magát de ha egyszewr már észrevették fölösleges a fáról nézelődnie amikor oda is mehet hozzájuk.Végülis ez volt az első ötlete de úgy gondolta hogy először kkikémleli a terepet de ez mostmár mindegy.Egy ügyes mozdulattal leugrik a fárol majd int füttyent egyet kutyájának aki már fut is utána.Lee odamegy a padhoz majd leül ő is a szélére mert már majdnem az egész pad foglalt.Bár msot Mira fölállt ezért lett egy kicsitvel több helye.Lee nem tudja hogy ez a terv hogy sikerült a fiúval szemben de azt mindenesetre látja hogy Bernádtnak anygon tetszett így rögtön ráveti magát a lányra és elkezd rá ugrándozni talán még le is dönti a lábáról a lányt ami kétségtelenül elrontaná a jó kis akciót.Lee csak ezután köszön egy halvány mosollyal*
-Sziasztok!*Amikro meglátja a kutyája jelenetét a szája elé rakja a kezét nehogy elnevesse magát*

Vendég

*Lorelai továbbra is a padon ült és figyelte az eseményeket. Idöközben megjött, a fán fityegő Lee is.*
-Szia Lee.- *Köszönt oda a fiúnak, majd Allessandro felé furdult.*
-Valóban szép idő van ma, és holnapra is ilyet jósolók, ha minden igaz.-* Monda mosolyogva a fiúnak, majd egyre csak a tuloldalon üldögélő lányra meredt.*
-ŐŐ majd minjárt jövök.- *Mondta a többieknek, majd felált, és elindult a sápadt Rosetta Waylan felé. Mikor odaért leült mellé a padra.*
-Szija. Valami baj van? Olyan sápadtul festesz?- *Beszélt a lányhoz, majd türelmesen várta annak válaszát.*
-Jah, egyébként Lorelai Smith vagyok.-* nyujtodta a lány felé a kezét.*

Vendég

*Alessandro a tipikus szkeptikus arcával néz Mirandára. Nem szereti, ha fikázzák a kardját. Nem ő adta neki a nevet, anem már ősidők óta ez az. Lordenir. Továbbra is figyel Lorelaira, akitől várja a választ, de a lány csak édesen bambul előre. Aztán kissé megijed, amikor Mirand ugrálni kezd és ordibál, de betudja a fáradság jelének. Aztán rádöbben, hogy Miranda nem bolond, csak odahívta Leeeeee-t. Aki oda is jött.*-Köszi, jól van, csakúgy mint például a te felsőd, vagy a varázspálcád. Szia Lee! Szép napunk van nemde?-*kicsit rakott egy kis hangsúlyt a hangjába, hátha lorelai meghallja és eszébe jut a felé intézett kérdés...De a választ megkapta gyorsan, így kissé motyogott valamit, majd folytatta bambulós-nézős hülyeségeit. Nézi ahogy Miranda hajából virágok hullanak és kissé megilletődik.*- Már nem azért Miru, de virágok hullnak a hajadból.-*mondja vigyorogva a lánynak. És kissé bizaron néz a lányra, aki mostanában furcsa dolgokat művel.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Feb. 12, 2008 6:05 pm

*Kicsit megörül az ismeretlen lánynak, de tényleg sápatag az arca.*
- Semmi baj... csak kicsit elgyengültem. Két napja nem ettem és úgy veszem észre ez eléggé betett a szervezetemnek. A lábam majdnem összecsuklott mikor sétáltam, ezért ültem inkább le.
*Válaszolja gyengén, de furcsa mód, mint mindig most is mosolyog a, mostmár melette ülő lányra .
~Rám is férne már a fogyókúra...nem vagyok egy nádszál.~
* Tényleg pufók alkat, de nem gondolta komolyan, hogy ilyen llegyen egy fogyókúra, ez nem is annak indult, csak egyszerűen elfelejtett enni... Mikor hallja a bemutatkozást, ő is elejti nevét. *
- Rosetta Waylan. Jól esik, hogy idejöttél, köszönöm. De igazán nincs semmi baj.
* Mosolyog továbbra is, s kezdi visszakapni egy kicsit a színét. Lassan rá kéne szánnia magát, hogy elmenjen valami élelmet szerezni, de semmi kedve.*

Vendég

*Egy ezüsös derengés fénye hatol a diákok fele, majd a Tölgyes fái közül kilép Galatea, így a diákok láthatják, hogy a különös fény forrása egy szellem, a Tölgyes védőszelleméé. Galatea, mint mindig harci bőr ruhájában feszít, oldalán míves kard lenyomata dereng, de hogy az eredeti hol lehet... Vörös-fekete haja kibontva omlik a féltünde hátára. Smaragzöld szemei törpengőn csillognak. Gondolatai közül a diákok zsivalya húzta vissza a jelenbe, így most halkan feléjük lépked.* Jó estét, ifjú mágusok! *köszön földöntúli hangján, mintha csak egy vízesés mögül szólna.*

Vendég

*Lorelai türelmesen végighallgatja Rosetta válaszát, közben ő is viszonozza a mosolyt.*
-csak nagyon megijedtem, hogy ennyire sápadt, és gyenge vagy.- *mondta a lánynak aggodó tekintettel.* -Amugy, ha szabadna megkérdeznem miért nem eszel? Komolyabb bajod is lehet belőle.- *Mondta a lánynak, majd kutatni kezdett táskájában. Mivel Lorelainak mindig volt a táskájában valami nasi, azt most elövette, és odanyujtotta a lánynak.*
-Tessék, edd meg. egy kis győri édes keksz. Ha nem is kivánod az ételt, azért ennyit meg bírsz enni.- *Mondta a lánynak majd kezébe adta.* -egyébként, nem jösz oda közénk?- *Bökött oda Lorelai az állával a kis csapat felé.* -Gyere segitek oda menni, ha gondolod.- *Mondta a lánynak, majd felált, és segéd kezett nyújtott feléje.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Feb. 12, 2008 6:19 pm

-Egyszerűen elfeledkeztem az evésről..
* Magyarázza, majd egy hálás tekintettel átveszi a kekszet. Azonnal bele is kezd a ropogtatásába.*
- Köszönöm, igazat megvallva már borzalmasan éhes voltam... Szívesen odamegyek hozzátok.
* Mosolyog a lányra, majd tiltakozón felhorkan.*
- Dehogy segíts! Annyira még nem vagyok gyenge, hogy járni ne tudjak!
* Félig nevetve feláll, a kekszet hamarjában elropogtatta. Még nem kapott erőre, de hamarosan biztosan visszakerül színe arcába. Gyengén, de "összeesésveszélytelenül" sétál oda a másik padhoz, a másik csoporthoz, ha Lorelai is elindult . *

Vendég

*Oké, oké, nem mindenkinek jön be az Amayás módszer. Talán igazat mondtak régen az okosok, mikor valami olyasmit nyilvánítottak ki, hogy "mindenki adja önmagá" vagy "a legjobb aki lehetsz, az önmagad". Elvégre minek is ez a pattogás. Multkor is jó volt, nah jó pont, hogy nem volt jó, de viselhető volt a bál egyedül. Igaz, hogy Arabella baszott válaszolni a kérdéseire, de az is mellékes, elvégre még a végén nem unta volna halálra magát. Most is egyedül megy! Legaláűbbis ő biztos nem fog a fiúk után caplatni, mint ahogy az utóbbi fél órában tette. Nem, nem. Jó lesz az egyedül is. Vagy el se megy. Az még jobb. Küld pár üzenetet, hogy mindenkio legyen heppi és a szobájában fogja tölteni azt a varázslatos estét. Igen, tökéletes terv. Vissza állítja magát az eredeti Mirára. Bár most sem volt oly nagyon más, csak ez a virágesős dolog nem volt az ő stílusa. Megjegyezném, hogy pont nem ugrált, csak integetett, de Alessandro userének elnézem. Szóval az integetés után egy iszonyatosan aranyos kicsinek nem mondható kutyi dönti le a lábáról. Nevetve feláll, mikor úgy gondolja, nem fenyegeti az a veszély, hogy visszadöntse az eb.*-Áá, kössz, hogy figyelmeztetsz Alfcsu, tudod magamtól észre sem veszem.*mondja szemforgatva és valami ütős visszavégéson töri a fejét pár másodpercig. Végül ez az esemény elmarad, hisz valami szellem féle cucc közeleg feléjük. Vörös haj, smaragzöld szem. Pont mint az egyik könyvében. Abban Liliának hívták a lányt, persze Mira jóval szebbnek képzelte, mint ezt a lebegő, vagy nem lebegő lényt. Lehuppan Alfcsu mellé a padra, onnan pillog fel a most érkezettre.*-Szép napot magának is. Abszolút jó a haja. Eredeti, vagy melírozott?*kérdezi a loknikat fürkészve, neki is jól jönne egy kis ujítás. Elkérhetné a fodrász számát, csak él még. Bizti nem olyan rég hunyt el a vörös hajú hölgyemény.*

Vendég

Lorelai is elindul Rosettával a kis csapat felé. Mikor odaérnek, ledobja magát arra a padra, amelyiken Allesandro, és Mira üldögél, és keresztbeteszi a két lábát.*
-Gyere ülj ide mellém.- * Mondja Rosettának, miközben megpaskojta maga mellet lévő üres helyet, majd hátradölve figyeli az eseményeket.*

Vendég

*Lee kutjyája Bernádt végül visszamegy Leehez és odabújik hozzá.Elkezd ugatni de Lee nem tudja miért amikor meglátja a szellemet már egyből tudja hogy miről van szó.Bernádtnak a szellemek nem éppen a kedvencei*~Egy újabb szellem..szerintem ezeket írtani kéne mert még a végén túlságosan elszaporodnak~*Gondolja kicsit gúnyosan majd arcán halvány mosoly fut át.Előveszi a jegyzetfüzetét majd odagut a szellemhez*
-Jó estét!Elnézést tudna válaszolni nekem pár kérdésre*Kérdezi kissé újságírósan.Közben a ceruzáját is előkotorja a zsebéből*
-Mondja ön hogy viszonyul a tündékhez?Vagy hogy viszonyult?Mit gondol maga szerint egy ember legyőzhet egy tündét?*Kérdezi a szellemtől majd nagy szemekkel várja a válaszát*~Az lenne ciki ha kiderülne hogy tünde volt~*Gondolja magában*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Feb. 12, 2008 6:32 pm

*Engedelmesen lecsüccsen az egyetlen ismerős arc mellé, és a többieknek bemutatkozik.*
- Rosetta Waylan, elemista, de ez látszik a kitűzőmről is.
* Kicsit felvont szemöldökkel néz a szellemre, igazat megvallva még nem találkozott ilyen "lénnyel". De már semmin sem lepődik meg, hiszen ez egy varázsló iskola, vagy mi a szösz.Kíváncsian várja a többiek bemutatkozását, megtanulhassa nevüket, s a további események lezajlását. Nagy zöld szemei egyre vidámabban csillognak, most, hogy nincs egyedül. Kis újoncnak érzi magát, hogy Lorelainak kellet "behoznia a közösségbe", de még az is. *

Vendég

*Úgy tűnik a hölgyek kicsit gyorsabbak ma, mint az urak, pedig nekik kellene illedelmesebbnek , lovagiasabbnak lenni. Galatea arcán ettől függetlenül kissé fáradtan de mosoly jelenik meg, látszik, hogy az utóbi időben sokminden foglalkoztatja a szellemet.* A nevem Galatea Vulkanovics!*mutatkozik be majd a láthatóan nagyon is eleven bestia mester lányhoz, Mirandához fordul.* Parancsolsz? Nem egészen értm a kérdésed. *mondja a szellem. Hiába nem mai darab a féltünde, közel 1003 éves , s nagyjából 750-800 éve halott. AZtán a fiúhoz fordul, aki holmi notesszel akarja őt meginterjővolni, s micsoda pimasz és sértő kérdések.* Micsoda arcátlanság! Sokmindennek neveztek már ellenségeim is, de ez felháborító. Ősi népem tiszteletre méltó és sérthetetlen, s bár jómagam csak félig vagyok tünde, merem állítani, hogy egy vérbeli tündével szemben sosem győzhet egy halandó ember! * láthatóan sikerült máris felbőszíteni az eddig jókedvű és kedves szellem asszonyt.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Feb. 12, 2008 6:37 pm

// Bocsánat nyolcig nem vagyok, addig hagyjatok ki... Sad

//

Vendég

Kicsit elbambult. De ismét sikerrel feleszmélt. Észreveszi a közeledő szellemet, de ahhoz rögtön odaszalad Lee, így nem foglalkozik vele, de fél füllel azért hallgatózik.*
~Persze hogy le tudja győzni~*már csapna a fejére, de a társaságra való tekintettel nem teszi.Viszont nézi, ahogy Lory egy új lányt hoz. Puszival bemutatkozik.*-Szia Rosetta! Én Alessandro Alfonzo vagyok, bestiamester.-*mondja, majd nagy, csillogó szemekkel néz Lorelai kekszére. De nem kér, csak hosszan nézi, hátha ad...A bál jár egy kicsit a fejében, és hogy szombaton lesz. Vagy valamikor akkor. Körülbelül. Három lány veszi körbe. 4 a szellemmel együtt, de senkit nem mer elhívni a bálra, nehogy baj legyen belőle...Lehetséges lenne, hogy a másik kettő megsértődne. Így inkább hallgat a bált illetően.*

Vendég

*Minden remény meghalt, hogy a közelben valami jó fodrászra akadjon. Abba a korhadó farökbe, vagy mi a neve a szalonnak nellondban, biztos nem megy, az ő haját ne piszkálja egy francia cicababa. Aki nem tudja, hogy mi az a melír, valószínűleg fodrászról sem hallott.*-Melír. Tudja, azok a tincsek a maga hajában. Festve vannak, esetleg eredetiek? Tudja, szükségem lenne egy jó fodrászra. Itt csak egy van, de az 17 év körül van. Ki tudja, mit művelne a gyönyörű fürtjeimmel.*hűledezik Mira s körbe járja a szellemet, aki szemmel láthatón nincs túl jó kedvében. A fazonja is tökéletes a hajának, nem lehet, hogy ezt nem fodrász alkotta.*-Esztméletlen...*suttogja maga elé. Az új lányhoz fordul, aki ha minden jól megy Rosetta, legalábbis valami ilyesmit hallott.*-Szia, én Miranda York vagyok, bestiamester.*vissza fordul, tovább fürkészi a hajat, nem minden nap látni ilyen remekművet. Ezért, eztz is meg lehet unni, Mirának épp most sikerül. Fogja magát és leül a padra, hogy ellenőrizze arci összhatását.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Feb. 12, 2008 7:12 pm

// Hát nem haladtatok sokat.. Smile

//

*Rosetta felvonja a szemöldökét...*
~Egy szellemet a melírról kérdezni?... Jézusom..~
*Gyorsan megjegyzi a neveket, s körbemosolyog. Mivel nem tudja, hogy a lányok éppen Alessandro befogására röppentek ide, ártatlanul megkérdezi:*
- Nektek van már párotok a bálra? Nekem nincs, de nem is valószínű, hogy kell, hiszen nem vagyok se bál típus, se szerelmetes leányzó, mint a Nezabarban a sok párocska.
*Kérdez, majd beszél. Reménykedik, hogy olyan témát hozott fel, ami senkinek sem kellemetlen és eltudnak rajta beszélgetni. *
- És ki hogy áll a jelmezzel?
* Ez a téma talán jobb mint az előző, ehhez neki is lenne hosszú hozzáfűzni valója, ha kérdezik. Mosolyogva várja a válaszokat és körbenéz a társaságon, de főleg a kisérteten akadozik a szeme. *
- Elnézést, de Ön... nem tudom miként nevezzem... Van tapasztalata a bálokról? *Kérdezi, hogy a szellem is szót kapjon, és hallhassa továbbra is földöntúli bizsergető hangját.*

Vendég

*Lee leírja a szellem szavait majd egy halvány mosollyal válaszol neki*
-Gondoltam...*~A fenébe tudtam hogy tünd vagy legalább is hogy rézben...áhh fölösleges volt megkérdeznem naná hogy a tündék ezt mondják magukról..öntelt az összes~*Gondolja magában majd folytatja és az arcán még mindig ott van az a halvány mosoly*
-Valóban így gondolja?...Nos képzelje el hogy van aki nem így vélekedik a csodálatos tünde fajról*Mondja kicsit gúnyosan majd folytatja*
-Van egy szellem barátom aki szerint igenis legyőzheti egy ember a tündét bármennyire is hihetetlennek hangzik.Nem tudom hogy ismeri e a Szurdok ősi szellemét...nos ő így vélekedik a tündék felől ezért voltam kíváncsi egy másik szellem véleményére is.Nos..köszönöm!*Mondja a szellemnek majd odafordul az új lányhoz*
-Lee Hansang!*Mondja neki majd úgydönt hogy távozik*
-Vizslát!*Majd eltűnik a szobájáig meg sem áll természetesen Bernádt szorosan a nyomában van*
//Elnézést de el kellet menjek egy kis időre..és msot is ezt teszem//

Vendég

*Elcsodálkozik Miranda léptein és szavain.* Nos, az enyém eredendően ilyen, ha ez segít! Annyi tanácsot adhatok esetleg, madam, hogy mindig forrásvízben mossa a haját és ne ezekkel a holmi új, rémes illatú vacakokkal. Forró vízben áztasson levendulát, szűrje le, majd tojás sárgáját tegye hozzá, és ezzel mossa meg a haját forrás vízében, mert az nemcsak édes, de lágy víz, nem úgy mint az ami a csapból jön.*magyarázza nyugtalan, láthatóan a fiú szavai felbosszantották, majd Rosettához fordul.* Nos, kétlem hogy sokat segíthetnék, én közel... hát, 900 éve nem jártam bálban. Azóta sokat változott a világ és a szokások. ANno, a mi időnkben természetes volt, hogy párban kellett menni, hiszen a formális táncok és szokások alól senki nem bújhatott ki, ezt írja elő az etikett. Mindazonáltal kétlem hogy ez ma is szentül érvényes lenne, s pláne nem egy iskolai bálon, ami ennyire kötetlen.*mondja jóindulatú mosollyal ami hamar dühös arccá torul a fiú arcátlanságán.* Hogy merészeled!!! * kiáltja a féltünde, s vörösen felizzik haragtól ezüstös aurája. Felemeli jobbját, s egy inttésel elntűntei a fiú noteszét a semmibe a ceruával együtt. Majd fenyegetőn villogó szemekkel előhúzza ősi kardját, mely még így, lenyomatával is látszik, hogy hatalmas erejű penge emlékét őrzik.*

Vendég

*Egy hosszú fekete hajú lány sétál az udvar felé a kúriából. Mellette egy aranszőrű leopárd lépked. A lány fejében a bál jár, még nem tudja, hogy kit hívjon el, hisz egyedül nem akar menni. Csendesen a kis társaság felé sétálnak. Nagyon rég nem voltak kint, ezért a beszélgetés most nem árt. Mikor elérik a többieket mindketten köszönnek.* - Sziasztok. Estella Grimaldi, Holtak Őrei. *Mutatkozik be röviden a lány, daimónja hangja kicsit barátságosabb.* - Jóestét! Delila vagyok! *Egy apró meghajlást végez majd alaposan végigméri a diákokat, gazdája is ezt teszi. A hideg levegőt mélyen beszívja tüdejébe, rég nem volt kint a szabad levegőn, elég sápadt. A szellem jelenlétén nem csodálkozik, ha jól emlékszik a lány már találkozott vele.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Feb. 12, 2008 7:35 pm

*Kicsit elgondolkozik...*
- De hiszen én nem is tudok táncolni...
* Mondja magának halkan, nem másoknak címezi szavait. Lee nevű fiú szavain kicsit elcsodálkozik, vérig sértette a szellemet ezekkel a kijelentésekkel, s gyorsan el is ment... *
~Vajon miért érdekelte ezt a fiút, hogy képes-e legyőzni egy ember egy tündét? Talán párbajra készül?...~
* Mikor észreveszi Estera-t s hallja köszönni ő is köszönti.*
-Szia Estella, hello Delila! Hogy vagytok?
*Kérdezi kíváncsian, zöld szeme friss hírekre csillan. Hátha Esterát kérdezheti majd a bálról, hogy mit is csinálnak ott... ciki-e, hogy pár nélkül megy...

Vendég

*Így hirtelen felindulásból bármit tehet hajával, akkor sem lesz olyan, mint Galateájé. Minden esetre megörül a tanácsnak, elhatározza, hogy holnap első útja a vízeséshez vezet majd, ahol kibpróbálja ezt a módszert.*-Jajj, nagyon köszönöm. Holnap ki is próbálom, remélem beválik.*tovább fürkészi a nőt. Rovatot kéne neki nyitni a legújabb női lapokban, amilyen fitt.*-Tyűű, a bál. Én biztos, hogy egyedül megyek. Nem fogok én futni senki után. Biztos fantasztikusan szuper lesz még akkor is, ha nem kísér el egy hímnemű egyed sem.*ekkor tűnik fel neki a repülő ceruza és notesz. Nem volt kár értük, olyan snassz volt a külsejük. Ellenben Miráéval. Aranyos kis szőrős, fekete jegyzetfüzet egy ezüst tollal. Ebbe és evvel firkantja le a nemrég hallott receptet, nehogy elfelejtse.*-Miranda York, Bestiamester.*mutatkozik be ugyan olyan röviden, mint az az előbb a lány tette.*-Azt hiszem én nyugovóra térek, nehogy megjelenjenek a ráncaim már ilyen fiatalon. Akkor aztán lehet gyönyörű hajam, a fejem meg barázdált. Jóéjt!

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar