Udvar

Vendég

First topic message reminder :

-Velem sincs semmi különös. Unatkoztam, tanultam, meg sétáltam. És igen nagyon jó ez az évszak, főleg most. Olyan gyönyörű a természet. És az a jó, hogy a legszebb hónap van most. Május. Nagyon szép évszak és sok rejtelmet rejt.*mondja bár nem is tudja, hogy ezt miért jegyezte meg.*-Mit terveztek a mai napra? tényleg ti hazamentek a nyáron? Én nem hiszem. Sokkal jobb itt mint otthon.*jelenti ki majd csendben figyeli a két beszélgető lányt, hátha ő is be tud kapcsolódni.*

Vendég

Nem olyan régóta de azértmégis hozzámnőtt..*mosolygott bőszen.* Bár lassan túl nő mindenben *válaszolta kérdésre és sitty-sutty letudta az ügyet.*
Én félni? Nah haha...hamarabb leteszed mint ahogy gondolnád...bár én kétlem hogy átmegyek..amennyire készülök rá..nos ez a bogár mellettem se tehetné jobban *nevetett fel és biztatóan rákacsintott a lányra.*
Menni fog az nyugi..csak ne legyél görcsös...tudod csak lazán vedd az akadályokat és úgy megoldódik minden *eredt meg a nyelve és nem tudta befogni azt a nagy lepcses száját.* Ha én mindent tudnék milyen jó is lenne...ugye Tasha? *kérdezte tőle és elégedetten vigyorgott.* Amúgy örvendek! *tette hozzá gyorsan.*
Hogy-hogy itt ilyen kései órán? *kérdezte még gyorsan majd vakarózni kezdett.* Áhh ezek a bogarak mindig rám hozzák a frászt és vakarózni kezdek tőlük *panaszkodott majd visszaadta Tashanak az ölelést.*
Azta eléggé hiányozhattam *s szemeit körbe- körbe forgatta majd angyali képet vágott hozzá.*

Vendég

*Tasha lecsap egy szúnyogot a karján* ~Nem igaz. A szúnyogokat még én se szeretem, tündelét ide vagy oda~ *még egy szállt rá, és kiszívta a vérét. Későn csapja le. Ezek után felveti a két lánynak* -Nem szeretnétek bemenni a társalgóba? Én megőrülök a szúnyogoktól *majd órájára néz* -És amúgy is már csak háromnegyed óra van kijárási tilalomig. *kérlelően néz akét lányra, mert egy újabb szúnyoghad támadja meg, és össze-vissza csapkodhatja őket* ~Jaj menjünk be~ *közben elered az eső* ~Hál' Istennek, így a szúnyogok is elmennek~ *Fejére húzza a talárja kapucniját, pont úgy mint tegnap. Megint feketére változott* ~Jé már megint... Úgy látszik ilyen a kedvem esőben?!~

Vendég

*A két lányt nézi közbe a kutyáját simogatja. -Hát én azért izgulok a vizsga miatt. *Ő is lecsap egy szúnyogot.- Jó szerintem inkább tényleg menjünk be a társalgóba. *Elered az eső ezért Leila a táskáját rakja a feje felé a kutyátkiugrassza az öléből és fut az iskola bejárata felé.Hátranéz ,hogy jönnek-e a többiek ,de nem lát semmit ,mert az esővel köd is jött. ~Remélem utánam jönnek és majd bent találkozunk~

Diák Hozzászólások száma : 1233 Kaszt :

*Éppen most érkezett meg Nikolett a számára még idegen, félelmetes de mégis csodaszép helyre. Itt ő még új, sosem látta még ezt a tájat. Kint a kapunál ugyan kicsit bajlódott a sok és nehéz csomagjaival de végül sikerült bejutnia a kapun és közelebbről is szemügyre vehette ezt a varázslatos helyet.*

Vendég

*Estella sétálgat az udvar felé. Fekete talárt visel, mely alatt a többi ruházata is fekete. Oldalán lépked aranyszőrű leopárd daimónja, Delila. Az udvart elérve egy idegent pillantanak meg és a nagy csomagból ítélve éppen most érkezett.* ~Menjünk oda.~ *Mondja gondolatban Delila gazdájának. Estella bólint és mindketten az idegen lány felé veszik az irányt. Mikor odaérnek, Estella megáll előtte és megszólal.* - Szia. Estella Grimaldi vagyok. Holtak Őreis. *Mutatkozik be a lánynak és közben kezet nyújt. Aztán folytatja.* - Amint látom most érkeztél. Gondolom még nincsen szobád. *Mondja és közben Nikolett arcát fürkészi.*

Diák Hozzászólások száma : 1233 Kaszt :

*Nikolett egy lányt vesz észre közeledni felé.Hatalmas feketés ezüstös haját dobálja a szél. Bemutatkozása hallatása Nikolett is megszólal - szia a neven Gonda Nikolett *És magabiztosan nyújtja kezét a lány kelé. Akiről ezután megtudta, hogy a neve Estella és ő is holtak őreis. Ennek hallatán nagyon megörült, hogy találkozott egy vele hasonló érdeklődésű egyeddel. Éppen arról folytatnak beszélgetést a már nemis olyan idegen lánnyal a már nem olyan idegen helyen, hogy Nikolett hol lesz elszállásolva ebben a kastélynak nevezhető hatalmas helyen. Nikolett bólint, még nincs szobálya, de nagyon szeretné megtalálni a helyét és jól helytállni*

Vendég

*Miután megtudta a lány nevét, kicsit elgondolkodik, közben végigméri mégegyszer Nikolettet.* - Hát jó. Akkor szerintem nem ártana kapnod egy szobát. *Jelenti ki Estella és máris a kúria felé fordul.* - Segíthetek? *Kérdezi a bőröndre célozva, de a választ meg sem várja, hanem előveszi pálcáját és egy varázsige kimondása után a csomag a magasba emelkedik.* - Gyere. *Mondja szaktársának és a csomagot elöl lebegtetve elindul a kúria felé. Delila gazdája nyomába szegődik. Ha minden igaz hármasban felsétálnak a harmadik emeletre.*

Vendég

*Mika érkezik meg az udvarra Zorratal., azon gondolkozik mit kéne csinálnia,*~lehet nem ártana egy kis séta~*gondolkozik majd leül egy padra kicsit szétnéz de nem látja hogy valaki lenne e kint mindegy ő azért ott marad és nézelődik tovább*

Vendég

*Tasha érkezik a vízesés felől az Udvar irányába. Igazából azt tervezte hogy bemegy a suliba, a pénztárcájáért, majd egyedül elindul Nellondba, de amikor meglátja Mikát, megáll, majd felbontva terveit elindul a fiú felé* -Szia! *köszön rá, majd megvárja amíg a fiú megfordul, és rámosolyog.* -Hogy vagy? Mit keresel itt? *érdeklődik tőle nagy vidámsággal az arcán*

Vendég

*Elmosolyodik*-hát az igazat megvallva gondoltam le ugrok nellonba kicsit körül nézni még nem jártam ott*mondja mosolyogva, nem tudja hogy a lánynak mik voltak a szándékai*-Az igazat megvallva csak valahogy ide jöttem nem tudom miért talán csak megszokott ez a hely*mondja *-És te hogy hogy erre?

Diák Hozzászólások száma : 1233 Kaszt :

*Nikolett a segítőkész lány mellé szegődik és az elvarázsolt csomagokkal elindulnak a kúria felé. Egészen fel a harmadik emeletig ahol nikolett el lesz szállásolva.*

Vendég

*a lány mosolyogva hallgatja végig Mika beszámolóját arról, hogy miért is van itt, majd a kérdésére még szélesebb lesz a mosolya* -Igazából indultam föl a szobámba a pénztárcámért, hogy Nellondba, ha odaérek, fizetni is tudjak. Nincs kedved velem tartani? *kérdi, majd a fiúra néz kérlelő szemekkel* -Úgy is oda szerettél volna menni, nem? *mondta végül, hogy valami érv is legyen amellett, hogy miért hívja el* -Igazából örülök hogy találkoztunk, már azt hittem egyedül kell mennem.

Vendég

*Elgondolkozik majd bólint egy nagyot*-hát az jó lenne, én is így vagyok legalább nem kell egyedül mennem, a végén még eltévednék*mondja mosolyogva,*-Ha akarod akkor felőlem már mehetünk is, nálam van minden*mondja közbe Zorrat is feltápászkodik a fiu lábára*-Hm türelmetlen vagy zor?*kérdezi mosolyogva majd Tashara néz*-hát akkor felőlem mehetünk*mondja és ha a lány elment a pénztárcájáért akkor elindulnak*

Vendég

Sakura kilép a kúria ajtaján... körülnéz, hátha lát valamilyen ismerős lelket. Körülnézett, de nem talál ismerős alakot, így fogja magát leül egy padra, és elővesz a táskájából egy könyvet, amit elkezd olvasni.

Vendég

*Egy hatalmas hópárduc ugrándozik az udvar felé a tölgyes fái közül, mögötte pedig a féltünde, Fay lépked szinte hangtalanul. Tegnap este nem sokat tudott aludni, tizenegy közül még el is indult egy kis éjszakai túrára, s csak hajnali három körül keveredett az ágyba. Szerencséjére nem bukott le, bár kit érdekelne, hiszen prefektus, az tökéletes érv, hogy diákokra vadászik. Körülbelül nyolc órakor indult újra útnak, járt már az étkezőben, küldött levelet a postatoronyban és még tanult is keveset a tölgyesben. No igen, hamarosan itt vannak a vizsgák, amire nem árt készülni. Ahogy egyre beljebb lépked az udvaron, észrevesz az egyik padon egy ismerős alakot, aki szintén olvasgat valamit. Természetesen ezt a lányt sem ismeri személyesen, de párszor látta már. Tegnap óta beszélgetős kedvében van, ezért úgy dönt, hogy odasétál hozzá és megszólítja. Felidae kecses léptekkel követi, s mikor odaérnek, ő illedelmesen meghajol.*
- Szia. Faylinn Prilla Boyogov, az Árnydalnokok egyik prefektusa. *Mutatkozik is be rögtön a kezét nyújtva, ez már hozzá tartozik a dologhoz.*
- Remélem, nem zavartalak meg semmiben. Leülhetek? *Kérdezi aztán, tényleg nem szeretne zavarni, viszont valamiért úgy érzi, hogy a lány kicsit magányos lehet... Ha pedig mégsem, az sem baj, maximum feláll és tovább megy.*

Vendég

*Sakura felpillant a lányra, akit odament hozzá és illedelmesen köszönt, majd felállt.*
- Szia, én Sakura Mikan vagyok. *mutatkozott be, majd ő is odanyújtotta a kezét*
- És egyáltalán nem zavarsz... épp unatkoztam, és egy könyvbe temettem magam. Sőt örülök, hogy valaki szóba áll velem, mert nem találtam senki ismerőst, akivel ellehetnék. És igen persze, hogy leülhetsz. *mondta Sakura nagy lelkesedeéssel, majd helyet foglalt*

Vendég

*Elmosolyodik a lány reakcióján, aztán ő is kényelembe helyezi magát a padon. Felidae is felugrik a lány mellé, de aztán visszacsusszan, ami elég vicces helyzet, Fay el is neveti magát. Kicsit beljebb húzódik, hogy felférjen az állat, aki így már sikeresen elhelyezkedik mellette. A féltünde ismét a lányra pillant, aztán szóra emelkedik.*
- Értem. És a tanulással hogy haladsz? *Kérdezi végül szintén mosolyogva.*
- Hamarosan itt vannak a vizsgák.. én is tanultam most, csak már meguntam, egész álló nap én sem vagyok képes ennyi információt befogadni. *Forgatja meg a szemeit, aztán kíváncsian várja a lány reakcióját, no igen, most ez jutott eszébe, mással nem is tudta volna elkezdeni a társalgást. Legfeljebb Sakura feldob egy témát a beszélgetés könnyebb előrehaladása érdekében.*

Vendég

*Sakura arréb rakja táskáját, majd Fay felé fordul.*
- Húha hát a tanulás.... énis tanultam egész nap éppen idáig, kijöttem egy kicsit kiszellőztetni a fejem. A sok tanulnivaló után jól esik. *mondta Sakura, majd Fay állatkáján akatt meg a szeme*
- Ő a tiéd? Ez egy hópárduc? *kérdezi Sakura, nagy szemekkel, ugyanis macskamániás, és ugyebár a hópárduc is valamilyen szinten a macska rokona*
- Amúgy hogyan szólítsalak? Fay? *jött egy újabb kérdés Sakurától ami nem meglepő, hisz ő mindenből kérdést csinál, és szeret kérdezősködni*

Vendég

*Hát a friss levegő valóban jót tesz az agynak, bár ő egész nap kint volt, ráadásul még tanulni is a szabad levegőn tanult. No de kit érdekel a tanulás, mikor most beszélgetni lehet? Erre is kevés alkalma van mostanság.*
- Igen, a daimónom. *Mosolyog aztán ismét a féltünde, s a feltevésre már Felidae is megszólal.*
- Üdvözletem, kisasszony, a nevem Felidae. *Ismételten meghajol, miközben mély, rekedt hangján megszólal, ami valószínűleg furcsa is lehet Sakura számára, mert nem úgy néz ki, mint aki látott már beszélő állatot. A párduc meghát olyan, amilyen, nem szereti, ha holmi sima macskához hasonlítják, ilyenkor szeret hangot adni a dologhoz. A pillanatnyi hatásszünet után aztán a féltünde is válaszol a következő kérdésre.*
- Mindegy, de az tökéletesen megteszi, a legtöbben így hívnak. *Mondja, de ekkor eszébe jut egy másik megszólítás is, pontosabban a Linn, no igen, ilyen is volt már, édesapja is így hívta annak idején.*
- Na és Nellondban jártál már? *Jut eszébe az újabb kérdés, s még annak is megvan a lehetősége, hogy elhívja egy kis sétára a szaktársát, elvégre ő nagyon ritkán jár le, viszont most megjött hozzá a kedve.*

Vendég

*Sakura mikor meghallja, hogy Felidae beszél kissé megugrott*
- E-e-e-egy beszélő párduc? *kérdezi hebegve Sakura, majd visszaül a helyére*
- Ez még jobb, mintha macska lennél *ájuldozik Sakura, majd pár pillanat után leállítja magát, majd ő is köszönni akart, a párducnak, de nem tudta hogy hogyan szólítsa meg, majd úgy köszönt mint ahogy neki köszönt Felidae*
- Énis üdvözöllek Felidae, én Sakura Mikan vagyok *hajol meg Sakura Felidae előtt, majd visszaül helyére*
- Oké, akkor Fay-nak foglak hívni *mosolyog Sakura*
- Nellond? Hm.... még nem jártam ott *mondta gondolkodva Sakura*

Vendég

*A lány reakcióján is elvigyorodik a féltünde, valóban szokatlan, ha egy hópárduc elkezd beszélni, mégis ha tudja az ember, hogy mi az a daimón, akkor ezen nem lepődik meg annyira. Viszont amikor Sakura is bemutatkozik Felidae-nek, már nem is gondolkodik ezen a dolgon annyit, inkább hagyja, láthatólag belenyugodott a Dalnok, hogy a párduc tud beszélni. A Nellondos dolgon már kicsit elcsodálkozik, bár nem baj az, ha még nem volt ott az ember lánya, van rá elég ideje, pontosabban még hat éve.*
- És nincs kedved lejönni velem egy kicsit vásárolni? *Tudakolja meg aztán, hátha a lánynak kedve lesz a dologhoz.*

Vendég

*Sakura megnyugodott, hogy nem égett újdonsült barátai előtt, és egy nagyot sóhajtott*
- Vásárolni??? *kérdezi Sakura, és egy percet sem gondolkodott rajta, hogy igen, vagy nem, hiszen a 3. hobbija a vásárlás*
- Persze, imádok vásárolni! *vágja rá Sakura, majd előveszi a táskáját, és kicsit kutakodik benne*
- Ömmm.. úgy tűnik nincs nállam pénz... de a szobámban van, felmegyek érte. *mondta Sakura, majd elindult pár lépést*
- Vagy felkisérsz? *fordul vissza azonnal Sakura, mosollyal az arcán... utálja magában, hogy mindent elhamarkodottan dönt el*

Vendég

*A válaszra elneveti magát, az ő hobbija nem a vásárlás, még csak nem is ezzel kapcsolatos, de most valahogy muszáj lemennie, csak azt nem döntötte még el, hogy mit akar venni. Lényegtelen, csak végre induljanak. A pénzes kérdésre igent mond, szívesen felkíséri a lányt, így még ő is lepakolhatja a saját szobájában a könyveit.*
- Persze, felmegyek veled, legalább én is lerakhatom ezt a húsz kilo könyvet. *Mondja mosolyogva, s int egyet Felidae-nek, miközben feláll, aztán ő is elindul Sakura után, majd együtt eltűnnek a kúria hatalmas ajtajai mögött.*

Vendég

*Egy combközépig érő fekte hajú nő közeledik az iskola kapuja felé. A vadőr eddig elhozta egy fiákeren, de most már gyalog kell mennie. A kövezett úton halad végig, hosszú fekete szoknyájának az alja a földet súrolja. Köpenyt és csuklyát visel, mely eltakarja tejfehér arcbőrét. Egyik kezében pálcáját tartja és egy hatalmas bőröndre szegezi. Minden megerőltetést nélkül lebegteti maga mellett a nagy csoamgot. A kaput elérve egy egyszerű kézmozdulattal kitárja azt és belép az udvarra. Becsukja maga mögött a kaput és körülnéz.* ~Gyerünk!~ *Gondolja és elindul a bőrönddel a kúria felé. Az épületbe belépve lesétál a lépcsőn a Nyugati szárny folyósóira.*

Vendég

*Leila belép kutyája kiséretébe aki tegnap nagyon rossz volt ,de mamár mint egy angyal. Köbenéz a lány. ~Sehol sincs semilyen ismerős. Remélem nemsokára jön valaki akivel beszélgethetek.*Felveszi ölébe a kiskutyát akit cirogatni ,simogatni kezd. Utána leteszi a kutyát ,a táskájából elővesz egy gumilabdát amit eldob a bejárat felé. Cézár nekirugaszkodik és mint egy rakáta suhant a labda utána ami pár perc múlva a szájába volt és sietett vissza vele a gazdája felé.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar