Udvar

Vendég

First topic message reminder :

-Velem sincs semmi különös. Unatkoztam, tanultam, meg sétáltam. És igen nagyon jó ez az évszak, főleg most. Olyan gyönyörű a természet. És az a jó, hogy a legszebb hónap van most. Május. Nagyon szép évszak és sok rejtelmet rejt.*mondja bár nem is tudja, hogy ezt miért jegyezte meg.*-Mit terveztek a mai napra? tényleg ti hazamentek a nyáron? Én nem hiszem. Sokkal jobb itt mint otthon.*jelenti ki majd csendben figyeli a két beszélgető lányt, hátha ő is be tud kapcsolódni.*

Vendég

*Nem először fordul elő vele, hogy kissé kellemetlen helyzetbe sodorja magát önnön ügyetlensége miatt. elesett, egyszerűen már nem is csodálkozik rajta, ez az ő formája. A hópelyheket köpködve emeli fel a fejét, kusza hajtincsei a szemébe lógnak, így először alig látja az előtte álló lányt. Gyors oldalpillantást vet a táskájára, úgy tűnik, rendben, van, csak ezután válaszol a helyzetben helyénvaló kérdésre.*
- Öööööööhm... jól.
*Pislog néhányat, még mindig a jeges földön ülve pislog végig az egyenlőre ismeretlen segítőjén. Védelmében legyen mondva, koboldot még életében nem látott, valójában elképzelése sem volt, hogy is fest egy hasonló. Csillogó szemei először kistányér nagyságúra kerekednek, szája résnyire nyílik, mintha még mondani szeretne valamit. szerencsére azonban, még időben észbe kap, mielőtt még kínosabbá válna a helyzet... nem illik bámészkodni, még akkor sem, ha különös kíváncsisággal áldotta meg az ember lányát a sors keze. Apropó, kéz... először próbaképpen elfogadja a felé nyújtott segítő jobbot, végül azonban mégis, egyedül áll föl inkább. Nem mintha nem értékelné a segítséget, egyszerűen nem szeretné, ha ezután mindketten a hóban végeznék.*
- Shelena Brandon vagyok. - *közli halovány félmosollyal, miközben leporolja hosszú kabátját.* - És azt hiszem, eltévedtem... nem tudnád megmondani, merre menjek?

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 17, 2008 10:18 am

*Rosetta cseppnyi mosollyal nézi a lányt a hóban, nem tudja leplezni, hogy igencsak viccesen néz ki, ahogy ott van a földön. Mikor végül a segítséget félig-meddig visszautasítja, legalábbis így látja a kobold lány, egy kicsit pislog. Látta, hogy szépen megnézte őt a jövevény.* ~ Biztosan nem látott még koboldot...~ *A sejtése valóban igaz.Vannak olyan diákok, akik igencsak megbámulják a lányt, hisz nincs túl sok kobold az iskolában, ráadásul az emberek világába nem sok kobold van, inkább elszigetelt faluban élnek, úgy, ahogy Rosetta is tette eddig. Vörösesbarna tincseit kicsit hátrébb tolja, miközben arcán apró mosollyal végignézi a mostmár "fölémagasodó" lányt.*
- Rosetta Waylan, eramires főprefektus. *Mutatkozik be neki, kedvesen, bár azt a bizonyos posztot kissé elhadarta. Nem nagyon érdekli, hogy ő főprefektus, nem fontos annyira számára, hisz az nem számít semmit. Pillantásait az udvarróllátszó kúriára veti,majd vissza Shelenara.*
-Természetesen tudok segíteni,márha elfogadod. Szívesen megmutatom, hogy hol lesz a hálód, hiszen egyértelmű, hogy még nincsen. *Mosolyog a lányra, majd egy perc türelmet kérve óvatos léptekkel visszacsámborog a padhoz, elhozni a táskáját. Mikor az meg van újra visszatér és fejével biccentve a kúria felé szépen elindul, egyenesen a második emeletre.*
- Gyere, kövess. Amúgy honnan érkeztél? *Kérdezi közben, hogy mégis csak beszélgessenek, ne csak némán kövesse.*

Vendég

*A mókának vége, aki most érkezne, annak talán fel sem tűnne a tény, hogy a lány pillanatokkal ezelőtt még a hóból pislogott elő. Kiegyenesedik, egyszer megmozgatja jobb kezének ujjait, hogy ellenőrizze, az esés következtében semmiféle sérülést sem szerzett. Na persze egy olyan, vastag, egy ujjas kesztyűben lehetetlen lenne; no de ez már csak megszokás. Kötött sálja félrecsúszott, immáron láthatóvá válik a hidegtől kipirult arca és a kúria irányába, kíváncsian pislogó szemei. Oldalra billenti a fejét, jót mosolyog saját, előbbi megdöbbenésén. Rá kellett jönnie, hogy a kezdeti furcsaságot követően a koboldok egyáltalán nem különböznek annyiban, mint az régebben elképzelte. Ő maga sem valami magas lány, és bár így is jócskán Rosetta vöröses feje fölül tekinget a világra, mégsem olyan mérhetetlen a különbség. Ő maga pedig, valahogyan mindig kedvelte a különleges embereket.*
- Főprefektus? Hűűűha...
*Utat enged a csodálkozásának, nem hitte volna, hogy elsőként egy pont egy főpefektussal fújja össze a sors. Ismét fölemeli a táskáját, lerázza róla a havat, majd Rosetta mellett ő is célba veszi azt az épületet, ami hatalmas megkönnyebbülésére tényleg az iskolát rejti. Bár, van egy halovány sejtése, hogy szemernyi tehetsége sincs az ilyesmihez... de ezen még bőven ráér aggódni.*
- Hogy honnan jöttem? - *mélázásából a kérdés téríti magához, hogy felfogja az értelmét, kénytelen elismételni magának még egyszer. Elneveti magát, sokkal óvatosabban immár átlép egy jeges területet, csak aztán válaszol* - Egyesült Államok, Tennesse. Nos, ott jóval melegebb van mint itt... tényleg, errefelé folyton ilyen az idő?
*Kérdi kissé félve, mindig is utálta a hideget. Nesze neked, Shelena, miért nem maradtál otthon?*

Vendég

*Kata érkezik meg az udvarra. Mivel nem valami jó az idő, ezért egy farmernadrágot és egy pulcsit visel, azon felül pedig egy fekete tallárt.*~Hogy lehet ennyire megbolondulva az idő? ~*morfondirocik magában, majd elindul egy pad felé. Leül rá, majd a kúria épületére szegezi a tekintetét, mintha arra várna, hogy valaki kilép a kúria ajtaján. Valaki, akivel el tud beszélgetni. Azt sem bánja ha nem Allidonos illető lép ki az ajtón, hanem egy másik szakos, csak az a lényeg, hogy kilépjen azon az ajtón valaki. Bár ha nem akkor felálla padról és elmegy valamerre ahol találkozik egy olyan illetővel akivel el tud társalogni egy kicsit.*

Vendég

*Elgondolkozva lépkedett a kihalt épületben. Halk kopogások jelezték útját, amint lassan közelített a kúria ajtaja felé. Bármily hihetetlen a jó Kruppe már megint eltévedt a folyosók és termek rengetegében. Iyenkor a rég bevált szabályt követte: teljesen az elejéről kezdi és kimegy a szabadba, hátha ott megoldást talál problémájára. Ismerte már az ajtót - de még mennyire! - már több tucatszor kezdte innen a keresgélést. Keze a kilincsre tévedt, majd egy lélegzetvételnyi szünet után kitárta az ajtót. A szokásos látvány tárult szeme elé - azaz mégsem. Az egyik padról egy lány nézett rá, mintha tudta volna, hogy néhány másodpercen belül ő kilép a szabadba.* ~Nahát én nem értem~ *Gondolatban megvakarja a feje bubját majd miután ugyis ezután csak egy unalmas és hosszú bolyongás következett volna, elindul a pad felé. Magában számolja a lépéseket, közben megpróbál úgy tenni mintha nem tett volna semmi rosszat. Najó most nem is.*~Még négy lépés... még három... kettő... Miért néz vajon még mindig?~*Majd összeszedi minden kedvességét és:*
-Szia. Megkérdezhettem merre is van a Tazmánördög háló? Eltévedtem -*teszi hozzá kissé elpirulva.*

Vendég

*Épp a kúria felé figyel, mikor megpillant egy ismeretlent, akin látja, hogy nem éppen tudja, hogy merre is jár. Majd mikor az elindul felé, úgy tesz mintha eddig nem nézte volna, az egyiik fára szegezi a tekintetét . Mikor a fiú megszólítja, udvariasan visszaköszön. *-Szia! Ööö...A Tazmánördög háló...azt hiszem a második emeleten. Nagyon könnyű megtalálni a második emeleten. Belépsz azon az ajtón.*mutat a kúria ajtajára.*-Majd elindulsz felfelé a lépcsőkön. Megérkezel az első emeletre, majd tovább mész a második emeletre..és nem tudom hanyadik háló. *mondja kedvesen.*-Amúgy Erdős Kata, Allidonos .*mutatkozik be a fiúnak, majd kezet nyújt az ismeretlen felé.*-Nos segithetek még valamiben?*kérdezi meg szokásához hiven. *

Vendég

*Nahát persze! Hogy erre ő nem gondolt. Pedig most így hallva a leírást szeretett ágya felé már ismerős az út és mintha halvány emlékképeket össze tudott volna szedni tudata egy ködös, homályba vesző raktárából. Aztán egy pillanatra megdermed. Minden energiájával agykerekeire koncentrál, azok forgási sebességére kíván hatni oly módon, hogy gyorsabban őrőljék a bevitt információkat mint ahogy egy csiga megy a jégen. *~Hiába kissé lassú az észjárásom~*gondolja magában szomorúan*Majd hirtelen észbekapva elfogadja a feléje nyújtott jobbot*
-Kruppe. Kruppe Aldolian. De a barátaim csak a jó Kruppénak hívnak...*teszi hozzá kissé egoista mosollyal.*
-Egyébként nem unalmas kicsit itt egyedül? Ha akarod maradhatok*mondja kissé reménykedve, hiszen társaságban lenni mégis csak jobb mint a könyveket bújni egy poros hálóban*

Vendég

-Üdv!*mondja a fiúnak, majd válaszol Kruppe kérdésére.*-Kicsit unalmas, de már megszoktam.l Ha akarsz maradj nyugodtan, engem nem zavarsz. Meg aztán örülök is egy beszélgetőtársnak.*mondja egy kis mosollyal az arcán. Ha marad a fiú, akkor megkérdezi.*-És honnan jöttél ide a Nezabarba?*tesz fel egy igen megszokott kérdést, majd csendben ül a padon , két zöl szemét a fiúra szegezi és figyeli, hogy Kruppe mit válaszol. Ha a fiú akar akkor akár kérdezhet is, illedelmesen fog válaszolni.*

Vendég

-Megszoktaad? Az unalmat nem lehet megszokni.-*Húzza fel csodálkozva a szemöldökét a jó Kruppe.* ~Mégse hagyhatom, hogy itt szomorkodjon magában. Maradok. Egyébként is nagyon szép zöld szeme van~ *Gondolatai egymást kergetik, majd miután jóváhagyta a már elgondolt döntését, a megvalósításra törekszik.*
-ÉN? ÖöööÖö..*Itt kissé - nem feltünöen - hátra pislog tényleg hozzá van e ez a kérdés intézve*- A világ egyik legcsodálatosabb országából. Ahol nincs ilyen hűvös mint itt-* Huzza magát össze egy pillanatra, ahogy egy nagyobb légáramlat süvít el közöttük.*
-Maradok egy kicsit jóó? Láthattalak én már valahol? Nagyon ismerősnek tünsz...*teszi hozzá elgondolkodva.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

The member 'Kruppe Aldolian' has done the following action : Roll dices

'Hat oldalú dobókocka' :
[Only admins are allowed to see this image]
Result :
[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

-Sokat szoktam egyedül lenni, ezért már megszoktam .*mondja kicsit halkan. *-Értem. Biztos szép lehet. Amúgy nincs itt mindig ilyen hideg..csak most..nem tudom mi történt. Eddig nem volt ilyen az időjárás.*jegyzi meg,majd feltesz egy aprócska kérdést.*-Te is szeptember óta vagy itt?*kérdezi. *Persze maradj nyugodtan. Lehet, hogy órán már találkoztunk nem tudom. *mondja ismét megszokott hangján. Majd az eddig lófarokba kötött haját kiengedi . Már kezdte unni, hogy össze volt fogva, megszokta, hogy ki van engedve, most mégis összefogta. Kiváncsian pisloga fiúra , és reméli, hogy nem kell csendben végigülnie az egész estét.*

Vendég

~Órákon. Remek. Ez baj. Nagy baj.~*Megpróbálja felidézni az utolsó órát amiről nem késett el. Vagy legalább bement. Sajnos már nagyon régen volt. Talán több mint egy hónapja.*
-Nos igazság szerint één.. nem nagyon figyelek az órákon.-*Na tessék egy kis füllentés és máris zavarba jött, sőt az is zavarja, hogy dühös magára, mert zavarba jött. Ki érti ezt?*
-Sajnos éppen ezért nem is tartozom a jó tanulók közé, pedig igazán próbálkozom. Szeptember óta? Igen bár sok órát kihagytam, de gőzerővel pótólgatok.-*Mondja majd kék szeme felcsillan, ahogy a lány kibontja a haját.*~Sokkal jobban áll így neki~*jegyzi meg magának.*
-Az a jelvény rajtad prefektust jelent?-*kérdezi ahogy a fekete tallárra siklik pillantása.*

Vendég

-Én se vagyok jó tanuló, pedig én szoktam figyelni órákon. Ez van, nem igazán értem meg az anyagot.*mondja Kruppenak.*-Ez?*mutat a jelvényére.*-Igen ez egy prefektusi jelvény. Vagyis egy főprefektusi jelvény, de nem akarok ezzel dicsekedni. Inkább csak egy sima diák avgyok. Igaz, hogy van egy felelős posztom, de az nem nagyon változtat meg, talán csak annyiban látszik meg rajtam, hogy megtalálható nálam eza jelvény.*-Van testvéred?*kérdezi meg Kruppetól ezt a rövidke kérdést, majd figyelmesen a fiúra pillant és úgy hallgatja a fiú mondandóját.*

Vendég

-Ha nem vagy jó tanuló akkor, hogyhogy van olyan jelvényed? Eddig azthittem azt csak olyanok kapnak akik nagyon jók mindenből. Lehet, hogy nekem is lesz egyszer-*szeme elhomályosul, látszik, hogy máshol jár egy pillanatra. Elképzeli magát, ahogyan a mellére tüzik a jelvényt és a ő boldog. Azonban a gyorsan visszatér a rideg, tudatlan valóságba ahol egy épkézláb bűbájt nem tud létrehozni.*-Testvér? Nekem? Szerintem belőlem egy is sok-*mosolyodik el Kruppe.*-De neked biztos van! Nem?-*Néz rá kérdően.*

Vendég

-Részben ezért, de én nem hiszem, hogy a tudásomért kaptam. És szerintem neked is lesz. Én se gondoltam volna, hogy egyszercsak kapok egy jelvényt. De úgy látszik alkalmasnak találtak rá. Bár én nem bizom magamban . *mondja, majd egy pillanatra elkalandozika tekintete, pár másodperc múlva azonban ismét a fiú arcán landol és válaszol.*-Nem. nekem sincs testvérem. Nem is nagyon vágyok egyre sem.*mondja elhalkulva Kata és Kruppera figyel, hátha a srácnak eszébejut egy téma, mert ő kifogyott az ötletekből mára. talán túl fáradt .*

Vendég

*Hiába néz rám bambi szemekkel nekem tényleg mennem kell, ugyhogy a jó Kruppénk akkorát ásít amekkorát társaságban, na hagyjuk....*-Ö bocsi csak kissé fáradt vagyok, mert mostanában folyton a lemaradásomat akarom pótolni. Most el kell mennem, mert még nagyon sok a dolgom holnapig. Ugye találkozunk még?-*Kérdi reménykedve hiszen a lány barátságos természete rögtön megragadta és gondolatban már felvette a barátai névsorába.*

Vendég

-Rendben . Menj csak nyugodtan . Én is azt hiszem megyek, mert kezdek fázni. És azt hiszem igen, majd még találkozunk, hiszen nem olyan nagy ez az iskola, hogy ne találkoznánk.*mondja mosolyogva a fiúnak.*-Hát akkor jó éjt! És szia!*Majd miutána fiú is távozott ő is elhagyja az udvart és egyenesen a Piranha háló felé vette az útját.*

Vendég

*Elindul a hálója felé. Pontosabban az ajtó felé és kétségbeesetten próbálja a lány szavait előkeresni a homályból. Már a kilincsen a keze és még semmi eredmény. Visszapillant. A lány már elindult a hálója felé, fázósan összehúzva ruháját magakörül. Szegény Kruppénk nagyot sóhajt, majd találomra elindul, ráhagyatkozva az ösztöneire hisz az útvonalat már réges-rég elfelejtette.*

Vendég

*Leila sétál be már nagyon aktívan ,nem látszik ,hogy most kelt fel. Cézár,a kiskutyája pedig futkorászott az Udvaron ahol senki sem volt.*
~Ó ,de kár...pedig úgy beszélgettem volna valakivel~
*Elindul az egyik padhoz amely a hűsben áll és leül. Onnan nézi az iskoláját , a tájat és persze a bejáratott hátha jön valaki. Utána elővesz egy kislabdát a zsebéből és eldobja messze. Cézár nekilódúlt ,mintha egy rakéta lenne és rácsapott a labdára. Visszaviszi Leilának a labdát és utána lefekszik a pad alá. Ő is hűsöl.*

Diák Hozzászólások száma : 19 Kaszt :

*E kora reggeli orákban egy kis friss levegőre vágyva az udvarra merészkedett ki,mit már elég jol ismert.A nap csodálatosnak ígérkezett,a nap sugarai gyengéden törték át a fák lombkoronáit,beraranyozva a gyepet.
Rövid tétova után egy lányt pillantott meg a közeli padon,ki kiskutyájával labdázott.Remek lehetőség uj ismeretekre szert tenni így lassan közelebb lépkedett.*
-Szia!Justine Belmond vagyok.-*mutatkozott be halvány mosollyal ajkain.*
-Leülhetek?-*tette fel az udvarias kérdést,nem akart zavarni,így mindenképp meg akarta kérdezni,mivel ha leül,előre láthatóan beszédbe elegyednek mi nem lett volna hátránya kevés ismeretségével.*

Vendég

*Leila észreveszi a közeledő lányt.*
~Jajj,de jó! Új emerkét ismerhetek meg!~
-Sziaaa*Nyújtja el a köszönést.*-Gyere huppanj le csak mellém*Felel a kérdésre* -Leila Hamilton,Allidon.
Te milyen szakra jársz? *Teszi fel a lánynak a kérdést közben a lányt nézi.*
-Cézár köszönj a mi kis új barátnőnknek.*Szól kutyájának. Cézár kimászott a pad alól ,odasétált Justine lába elé és hármat vakkantott utána visszamásszott a pad alá és a két lányt nézte.*
-Amugy nagyon örülök ,hogy megismerhetlek!
*Nagy mosoly huzodik a szájára és figyeli a lányt.*

Diák Hozzászólások száma : 19 Kaszt :

*Látta a lány mennyiremegörült neki,így nyugodt szívvel foglalt helyet.Cézár kimászott a pad alol majd megsimogatta kedves kis fejét.*
-Árnydalnok hallgató vagyok.-.*felete mosolyogva,egész napja tanulásbol áll,mit a szobájában folytat így az ismerkedésre alig marad ideje.*
-Te?-*kérdezte viszont.*
-Én is nagyon örülök!Ha tudnád hogy egy kezemen meg tudnám számolni hány embert ismerek...-*legyintett egyet de ez ost nem fontos.*
-Koránkelő vagy?Én is ilyenkor szoktam levegőzni,ilyenkor kkevesen vannak itt és kedvemre sétálgathatok.Mikor érkeztél?-*fordult a lány felé,elindult a fecsegése,ez van,rég társalgott valakivel.*

Vendég

*Hallgatja a lányt*
-Hát igen én nagyon szeretek korán kellni*Kicsit pirul*-Vagyis nem ,de valaki nem hagy mindig sokáig aludni*Ránéz kutyájára aki előmerészkedet alvóhelyéről és megsimogatja.*
-Én árnydalnok prefi vagyok. Nekem is annyit kell tanulni ,hogy belegebbedek...jó azért nem*Kicsit kacag.
-Nem annyira szeretek tanulni ,de azért megtanulom...szeretnék átmenni a vizsgán. Megmutatni ,hogy áttudok menni a vizsgán*Elgondolkodik*
~Ennyire biztos vagyok abban ,hogy átmegyek?*Teszi fel magának a kérdést.*
~Na inkább hagyjuk~
-Hát akkor jöttem mikor te , nem rég. Pár perccel előtted.
-Hát majd lesz még több barátod/barátnőd is. Csak még csak most jöttél és még barátkoznod kell.
-Én velem is így volt*Egy mosolyt küld a lány felé ,egy olyan ne izgulj,sikerülni fog! mosolyt.*

Diák Hozzászólások száma : 19 Kaszt :

A lány talán nem is sejti hogy lassan két hónapja itt van,ennyi idő alatt igazán szerezhetett volna uj barátokat.De nem ilyen volt inkább visszahuzodo tanulós tipus,mindig is imádta az ujdonságokat s az olvasás volt az ami igazán lekötötte.*
-Én csak annyit alszok amennyi szükséges.Sose tudok sokáig aludni,mindig ugy érzem lemaradok akkor valamiről.-*kacagott fel jókedvűen,ez igaz is volt,kissé bonyolult felfogással rendelkezik a kisasszony.*
-Hogy került hozzád a kutyád?-*kérdezte s megsimogatta a kutyust majd eldobta neki a labdát mikor odahozta neki egy kis játék reményében.*
-Nekem sose lehetett saját állatom,de ezen kár i filozni.-*vonta meg a vállát a szülei semmilyen állatot nem engedélyeztek a lakásban.*

Vendég

*Nézi a lányt aki néha elgondolkozott. Nagyon jó látni ,hogy Justinét nagyon felboldogította Cézár. *
~Justinénak is kellene egy kutya.vagy vmilyen állat. Szegény..a szülei nem engedték meg neki ,hogy legyen állata~
-Hát Cézárt a szüleimtől kaptam még mielőtt kitagadtak volna a családból.*Elgondolkozik majd sóhajt egyet.* -de ez hosszú történet. Ha érdekel persze elmondhatom*Mondja el-elcsuklott hangon.*
-Végülis az idekerülésem története.
~Tényleg elmondanám Justinénak? Hisz csak a legjobb barátaimnak tárulkozok ki. Nem! Elmondom Justineának is. Ő is szinte olyan ,mintha ezer éve ismerném.~
-Amugy most lesz egy másik kis ebem is. Akkora mint egy kis ököl.*Mondja kis szűnet után és mutatja az öklét.*
-Az egyik barátnőmnek van. Ő is itt tanul. Most itt a nezabarba született a kutyájának a kölykei.*Kicsit elgondolkodik és körbenéz. Várja ,hogy mit szól a lány ugyanis Leila itt abbahagyta.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar