Udvar

Vendég

First topic message reminder :

-Velem sincs semmi különös. Unatkoztam, tanultam, meg sétáltam. És igen nagyon jó ez az évszak, főleg most. Olyan gyönyörű a természet. És az a jó, hogy a legszebb hónap van most. Május. Nagyon szép évszak és sok rejtelmet rejt.*mondja bár nem is tudja, hogy ezt miért jegyezte meg.*-Mit terveztek a mai napra? tényleg ti hazamentek a nyáron? Én nem hiszem. Sokkal jobb itt mint otthon.*jelenti ki majd csendben figyeli a két beszélgető lányt, hátha ő is be tud kapcsolódni.*

Vendég

*Megszemléli azt a felhőt, amelyikre Anaze mutogat majd kommentál is.*
-Jéé tényleg olyan. De vicces.*Továbbra is nagy mosoly, majd a kérdésre egy kisebb sóhaj után válaszol is.*
-Valamit összeszedtem. Pontosan nem tudom, lehet, hogy csak egy nagyobb megfázás volt, de már kigyógyúltam belőle és az a fontos.*Néz simét az égre, majd Wandára.*
-Honnan jöttél?*Sablonos kérdés, de jobb nem jut az eszébe. Miközben a választ várja a lányt nézi és továbbra is karolja Anazét úgy tűnik nem is nagyon akarja elengedni a fiút. Pár perc múlva egy újabb leányzó érkezik meg akit szintén nagy mosollyal fogad.*
-Szia. Anastasia Romanov, szintén Eramír. És nagyon jól vagyok. Sőt ilyen jól még talán nem is voltam.*Furcsa mód te tényleg nagyon vidám Ana, ennyire itt tartozkodása óta sosem volt, vagy talán igen, de akkor nagyon rég. Azóta számtalan dolog történt vele, mi kicsit megváltoztatta őt. Közelebb csúszik Anazéhez, majd a mellette ülő Wandának elkezd mutogatni, hogy jöjjön arréb, hogy az érkező lány is letudjon ülni melléjük.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 16, 2008 9:30 am

- Szerintem az a felhő olyan mint egy macsaka amelyik egy pamutgombolyaggal játszik.*mutat egy felhőre, a cápa alakú felhő mellett.* - Az a felhő meg... hmm... olyan mint egy... felhő. *mondja, mert nem tud mit kitalálni. Na de értelmes vagyok, naná, hogy a felhő olyan, mint egy felhő... á mindegy, majd elkezd saját magán nevetni*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 16, 2008 9:44 am

~Nah ezen a részen is túlestünk, megúsztam eddig még~
*Arcára teljes mosolygás ül ki és csak jobbra-balra kapkodja a fejét. Mégis érzi, hogy valamelyikük eléggé erősen méregeti, talán az öltözéke miatt, hiszen tényleg elég bátor dolog volt részéről ennyire lengén öltözni, de hát aki nem látja a teljes valóságot, az nem tudja, hogy valójában milyen melegséget sugároznak a rajta lévő ruhadarabok. Inkább szép sorjában veszi szemügyre az arcokat, és próbálja a neveket is a memóriájában raktározgatni, hátha még egyszer elő kell majd kaparnia onnét.
Örömmel veszi tudomásul, hogy talán a kérdés se volt annyira lüke, mint számított rá, hiszen az alanyok készséggel válaszoltak rá, semmi kertelés vagy körítéssel vegyítve. Csak szimplán és egyszerűen, ahogy azt kell és talán megszokott is és az ember el is várja.
Újabb széles mosollyal örvendezteti meg a kis bandát, majd hallja, hogy a kérdést neki is visszadobják, így természetes, hogy ha már megkapta, akkor készséggel visszaválaszol ő is.*
- Remekül érzem magam. Végre hosszú idő után képes voltam kimozdulni a szoba rejtekéből, ahol eddig töltöttem napjaimat *nos akkor letudva a válasz, majd halad sorjában és most tekintete Anaze mellett ülő lányon állapodik meg.*
- Ohh nagyon szép a neved hangzása kedves Anastasia *mondja kicsit belepirulva, hiszen bóknak is felfogható, de valóban így gondolja, hogy csodás egy név.*
- Amúgy mit néztek annyira? *mered rájuk, majd tekintetével követi az ő tekintetüket, és látja, hogy a felhőtlen kék égre meresztik mindannyian a szemüket, amibe olykor-olykor bekúszik egy felhő. De még mindig nem érti, hogy mit kell nézni benne annyira. Közben természtesen helyet foglal a harmadik lány mellett, aki vagy bátortalan volt és azért nem mutatkozott be, vagy gondolta, hogy úgyse fontos annyira. És Sofi kis lábait kezdi el hintáztati, amire az utóbbi időben szokott rá.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 16, 2008 9:51 am

*Anaze felpattan a padról. * -Ha megcsoájtotok nekem msot dolgom van. *Azzal elsiet*

Vendég

*Wandára néz ki csatlakozott a kisebb játékába. Szemügyre veszi a az első felhőt, és egy nagy mosoly.*
-Én abból egy kis mókust látok. Érdekes.*Mosolyog továbbra is. A dícséretre kicsit zavarba jön, nem túl sokan dícsérték meg nevét eddig.*
-Oh köszönöm. Anyukámnak elhetek hálás ezért.*Mosolyog a lányra, majd a kérdésre ismét felnéz az égre.*
-Felhőket néztünk, hogy miből mit látunk.*Elszomorodik, mikor Anaze felpattan és sietősen ott hagyja őket.*
-Szis majd még találkozunk.*Integet is a fiúnak, majd a lányokra pillant.*
-Én is tovább állok már rég nem láttam Kiarát a lovamat, biztosan hiányol. Örültem, hogy megismerhettelek titeket. További szép napot.*Azzal lassan feláll és elindul a legendás lények karámja felé.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 16, 2008 10:40 am

*Tudomásul se akarja venni, hogy olyan furán érzi magát. Talán ki se kellett volna mégse jönnie, de most már itt van és egy darabig még majd elüldögél itt. Azonban ahogy az már sokszor és gyakorta előfordult vele, ha ő valahol megjelenik ott percek múltán a tömeg oszladozni kezd. Lehet ez valami krónikus betegség, amit magával hordoz vagy ki tudja. Csak a vállát vonja meg szomorkásan, amikor többen is távozásra adják a fejüket. De egyelőre úgy fogja fel, hogy tényleg dolguk volt és azért kellett így elrohanni. Majd jobb híjján, mivel a harmadik személy eléggé csendes alkatnak tűnik, ő is egy röpke pillantást vet a felhők felé, miután felvilágosították, hogy bizony azokat kéne nézni és csodálni. De neki sosem jelentett a kék bámulata igazán nagy szórakozást. Bár a felhőknél is előfordulhatnak érdekes és furcsa alakzatok ő mégis inkább olyanfajta lény, hogy a természet adta csodákat nézi szívesen. Az épp frissen kibújt újszületett lesi az erdőben, vagy egyszerűen csak a fák lombjának koronája alatt elterülő puha avar nyújtott zajok hatására fülel. Igen, ő inkább ezeket szereti értékelni. Meg valahogy abban a közegben az ábrándozás is jobban megy neki, mint jelen helyzetben, hogy felfelé nézzen és úgy álmodozzon. Ez csak nagy ritkán sikeredik neki. Majd egy nagy sóhaj után érzi, hogy neki is itt a visszavonuló és valami olyan helyet keres inkább ahol még értékelik is, hogy jelen van és foglalkoznak vele. Persze nem sértődött meg, de azért egy név nem került volna sokba a lány részéről. Így magára hagyja a felhők nézegetésben az ifjú lányt és a kastély felé kezdi el ropni újra lépteit szaporán, hogy esetleg ott leljen majd magának jobb szórakozást és társaságot.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 16, 2008 3:08 pm

*Lassan lépdel végig majd keres egy félreeső helyet és odamegy. Leül majd elbambul. Egy kis idő mulva elfekszik a földön és az eget nézi. Azzal szorakoztatja magát, hogy probálja kitalálni milyen alaku az a pár felhő az égen. Miután ezt megunja lassan elalszik.*

Vendég

//Olvad a 30. odali játék//

-Értem igazad is van,de mint már mondatam ez volt az utcsó mostantól csak a fontosabb dolgok íránt érdelködök.*Viszzonozza a csókót.*-Mit szólnál egy kis séttához kedves?*Erölttet komor arcal néz a lányra és várja a válaszát.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 16, 2008 6:04 pm

*Hallgatja a választ, habár rosszul érzi magát, amiatt, hogy mindig elutasító választ ad a nyári hollét kérdésére és talán kicsit szomorú is, azért mert tudja, hogy Alex mennyire szeretné, de hát messze van még az, amikor hazautazik, addig bármi kisülhet a dologból. Főleg ha mindig így néz rá, akkor hamar megenyhül Bella szíve.* - Hát az nagyon jó lenne *mondja, de most nem mosolyog, ami azért elég ritka dolog nála*

Vendég

-Helyes akkor mit szólnál egy tölgyeshez vagy máshova szeretnél menni?*Nézi érdelködö tekintettel a lányt.fell állna a padról,de mivel Bella épen az ölében van igy inkább veszteg marad.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 16, 2008 6:14 pm

- A tölgyes remek lesz *monja, majd feláll Alex öléből és együtt elindulnak a tölgyes felé*- Gyere Leonidas *hívja a lusta hópáeducot, aki feltápászkodik helyéről és a szerelmespár után indul* ~Miért nem lehet egy helyben maradni? Ne zsőrtőlődj, neked sem árt egy kis mozgás~ *ezzel lezártnek tekinti a dolgot. Miközben haladnak kedvese arcát fürkészi, de nem tud belőle semmit kiolvasni. Így tanácstalanul megy tovább, ne itudja, hogy most haragszik-e a fiú vagy sem*

Diák Hozzászólások száma : 86

* Anita sétál az udvaron, kezeiben könyveivel, mint mindig, ha a szabadba megy, nem is igazán szereti a szobában hagyni őket, bármikor szükség lehet rájuk, hát viszi magával mindenhova. Válláról táskája pántja lóg le, amiben a füzetei vannak. Ha nem jönne erre senki, majd nekilát olvasni, az sem zavarná, van is hozzá kedve. Leül egy fedett helyre, felrakja lábát a padra, elővesz egy könyvet, a térdére fekteti, majd olvasni kezd, és közben várakozó pillantásokat vet az udvarra, hátha megpillant valakit, de most kihalt volt az egész udvar, na meg csendes, nem is csoda, sokan még a lóbőrt húzták. Elmosolyodott, majd újra a könyvébe merült. *

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 17, 2008 8:18 am

*Rosetta léptei egy cseppnyi hangot sem adnak, a földdel érintkezve, mikor serényen szedi apró csülkeit az udvaron keresztül. Kezében egy rajztábla és egy lap, persze zsebéből különféle írószerek lógnak ki. Vállán ott a nár jellegzetessé vált oldaltáskája is. Mikor meglátja Anitát kicsit megváltoztatja a célt, s odafordul felé. Egy pillanat sem tellik belé, hogy kikössön előtte. A hatalmas rajztábla - hozzá képest hatalmas- egész felsőtestét eltakarja, ahogy magához szorítja. *
- Szia Anita! *Köszön rá, miközben a rajztáblát vállán nehezedő oldaltáskába süllyeszti, ami ettől egy cseppecskét sem nő meg. Talán bűbáj van rajta?.. * - Hogy vagy? Mit olvasol? Zavarok? *Bombázza krédéseivel a szintén eramiros lányt, miközben néhányszor végigfuttatja tekintetét abba az irányba ahonnan jött, s abba, amerre eredetileg tartott.*

Diák Hozzászólások száma : 86

* Anita meglepődött, amikor egy járkáló rajztábla szólította meg, és felvonta a szemöldökét, majd kissé előrébb dőlt, ésa észrevette, hogy nem a rajztábla akar vele beszédbe elegyedni, hanem Rosetta, akivel tagnap már összefutott. Vidáman elmosolyodott, majd arrébb húzódott, hogy a lánynak helyet szoríthasson, és biccent. *
- Nem zavarsz * jegyzi meg boldogan. Végre valaki, akivel beszélhet.* - Minek a tábla?
* Felvont szemöldökkel pillant a lányra, majd elrakja a könyvet.*
- Ez egy mugli könyv * felei a kérdésre.* - Még otthon találtam, nagyon érdekes és vicces.
* Elmosolyodik.*
- Te szeretsz rajzolni? A áblából ezt vonom le. aŰzok nem használnak ilyen komoly felszerelést, akik csak néha-néha firkálgatnak.
* Táskáját a földre teszi, hogy a lány elférjen tőle.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 17, 2008 8:34 am

*Amalia érkezik az udvarra. Nyomában diamonja.*
-Sziasztok.
*Köszön a két lánynak.*
-Amalia Tacita vagyok.
*Mutatkozik be a még ismeretlenlánynak.*
-Ő pedig a diamonom Villyi.
*A kisállat biccent egyet a fejével úgy üdvözli a két lányt. Ilyenkor reggel nem éppen ven formában.*
-Zavarok??

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 17, 2008 8:42 am

*A kérdésre kicsit kínosan elmosolyodik.* - Ő, hát, rajzolni. *Böki ki végre és tovább hallgatja a lány szavait.*- Majd kölcsön adod? Szívesen elolvasnám.. *Mosolyog a lány miközben megigazítja magán nehéz oldaltáskáját, s leül Anita mellé. Azaz kicsit küzd, hogy felüljön, de csak sikerül, azért nem olyan aprócska, hogy ne menjen. *
- Igen, imádok rajzolni..Hmm, úgy látszik te sem figyeltél ám annyira tegnap. Mondtam, hoyg az az egyik amiből meg szeretnék élni.. *Mondja mosolyogva, nem neheztelrá, ő nem ordítja le senki fejét, de persze az még is más, mint hogy a bátyja haláláról beszélnek neki és azt elfelejtené..Na mindegy. * - Hát, elég rég óta rajzolog, sőt, mióta az eszemet tudom rajzolok. Éppen egy..madarat követtemm.. *Mondja kicsit elszégyelve magát.* -Leszált a hálónk ablakához és le akartam rajzolni..Valameddig eljztottam de elrepült..És olyan szép volt..szóval.. *Magyarázza a lány zavartan, és apró felmentés, hogy megérkezik Villyi és Amalia.*
- Sziasztok, dehogy zavartok. *Mondja miután alány már bemutatkozott Anitának.* - Miért zavarnál?.. olyan butaság, ha megkérdezi az ember... Ja nem, mégse, én is szoktam.*Javítja ki magát halkan elkuncogva.*
- Mi áratban? Vagy csak sétáltatok? *Kérdezi kíváncsiskodva, miközben kicsit fészkelődik a padon. A nehéz oldaltáskáját lerakja inkább a földre, miután leoperálta magáról, s nagyot nyújtózkodik. Barna haja egyre vörösödik már, hisz ahogy jön a napsütés szépen fakítja ki... Furcsa látvány a barna hajú koboldlányt vörösesebben látni most.*

Diák Hozzászólások száma : 86

* Anita elszégyelli magát, hogy tegnap nem figyelt.*
- Jaj, bocsi! *> kapja a szája elé a kezét, és zavartan pilog mellé.* - Annyira sajnálom.
* A kínos helyzetből egy lány érkezése rántja ki*
- Szia! * köszön mosolyogva, majd a kis állatra pillant* - Persze,m hogy nem zavarsz, honnan veszed, hogy igen?
* Felpattan*
- Nekem mennem kell.
*Elöszön, majd távozik.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 17, 2008 8:55 am

-Csak kijöttünk egy kicsit.
*Amikor elmegy a lány. Akinek még a nevét sem tudja megijed.*
-Ugye nem miattunk ment el??
~Olyan ijesztő vagyok.~*Jegyzi meg diamonja.*
-Hogy vagy mostanában??
*Kérdezi a kobold lányt.*

Vendég

*A hóátfúvások közepette, vacogva jön kifelé a kúriából amihülyeségnek hangzik. Pedig igen... Yenna már majdnem halálrafagyott, ezalatt Hay fülecskéi kifelé állnak egyenes hajából. * Helóka. Hayden L. Aquanette Givenchy Chrysanta vagyok... vááááh.. .ti nem fáztok? Yenna eléggé! *mutat az 5 sálba tekert lila törpegolymókra aki történetesen a kezében van. Bizony most havazás van keményen... Hay tzitzuska a hajával szórkakozik mikor egy nagy adag hó repül a pofijába. A nyomástól hátraesikde hamar felkel, majd felveszi a kesztyűit és közben Yennát ölelgeti akinek apró orra olyan hideg mint a 8 hete fagyasztott fagyi. A többiekre néz majd mosolyogni kezd, bár az ő bőre is lefagyott, nem olyan tragikus mint Yennáé, akinek ugyan van szre mégis fázik. Egy termoszt vesz elő majd megitatja Yennát és ő is iszik. Forrócsoki van benne, és miután végzett egy nagy gőzölgő papírzacsit vesz elő.* Ki kér? Mézes puszedli , mézeskalács és persze csokissüti. Most lett kész, a házimanóktól kaptam a konyhán. Persze segítettem neki, hogy megérjkezzen a szeretet csomagotok. Hehe! *majd kivesz egy csokissütit Yennának és a szájába tömi, mire az kapafogaival elégedetten rágni kezd, magának pedig egy fenyőfaalakú mézeskalácsot szed ki. Tényleg, mintha karácsony lenne! *felkuncog, és a többieknek nyújttja a gőzölgő finomságokat kínáló szatyikát.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 17, 2008 9:13 am

*Rosetta szépeket mosolyog még Anitára, egyáltalán nem kell aggódnia a lánynak amiatt, hogy elfelejtette, hogy említette tegnap a rajzolást. Mikor a lány felpattan kicsit flevonja szemöldökét, nem nagyon érti a hirtelen távozást, főleg, mert nem mondott semmilyen okot, hogy miért is megy íly hirtelen.*
- Ó, rendben, szia! *Köszön el tőle, majd Amaliahoz fordul.*
-Értem.. Jajj, ne aggódj, biztosan nem miattad ment el, csa valami dolga akadhatott. Hiszen mondtuk, hogy nem zavarsz. *Kedvesen mosolyog a lányra, miközben kicsit pózt vált, és inkább törökülésben üldögél tovább a padon. Elég vastag ruhát visel, a jellegzetes sálacskája ott virít a nyakában, hisz elég cudar az idő.*
- Neked ninc sötleted, hogy hogy a fenében lehet hirtelen havas és jeges idő? Felborult az egész időjárás, ez lehetetlen! ... *Mondja a lány hülledezve, miközben végigméri a földet, hisz az is havas és jeges. A lehelletét is látni, ami borzasztóan természetellenesnek hat, így májusban.* ~Remélem a növényeknek nem lesz bajuk ettől az időjárástól..Még a véén elfagynak a gyökereik... Jajj...!~*Persze, hogy a növényket félti, hisz azok nem vehetnek fel meleg ruhákat... Épp hogy beindult a keringésük jön ez az idő, ami leis fagyaszthatja őket. A kobold lány elhúzza a száját, ebbőla gondolatmenetből Amalia csak az arcizmait látja,azt nem, hogy mi a baj. Miközben bambulva nézi az udvar földjét szépen megjelenik egy számára ismeretlen lány, aki az átlaghoz képes alacsony, koboldokhoz képest magas, de füle hegyes. Kicsit értetlenül néz rá, de sejti, hogy a lány negyed-vérű lehet. *
- Rosetta Wylan. *Mutatkozik be, a lánytól egy fokkal jobb kedvre derül, főleg, mikor a hó szépen belefújódik az arcába. De nem rosszmájú ám. *- Én isfázok egy kicsit, de a növényekért jobban aggódom mint magamért. *Mondja a lánynak s mikor az elővesz egy jó adag süteményt hatalmasat csillan az a két zöld kis szempár. *
- Én! Én, én kérek! *Ujjong a lány és azonnal a csokissütire bök, kérlelő tekintettel, hogy ő azt szeretné, legalábbis abból egyet. Előre nyúl érte, és gyorsan lekapja. Szájába veszi és eszegetni kezdi, olyan élvezettel, hogy ember ilyet még nem látott. * Nadon köfönöm.. *Mondja hálás tekintettel, hisz majd éhen pusztult már. Körbetekint mégegyszer az udvaron, mintha féltené a sok sütit, majd elvesz mégegyet, ha ezt megette.* - Én azért tényleg kíváncsi lennék mitől bolondult meg így az időjárás...

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 17, 2008 9:23 am

-Jó akkor meg nyugodtam. Hát nem tudom.
*Zsebében kotorászik. Egyszer csak megtalálja Villyi sálát. *
-Héé!! Te miért nem vetted fel.
*Azzal felveszi kis diamonját és rá tuszkolja a sálát.*
-Így ni. Szia Amalia Tacita.
*Mutatkozik be a lánynak.*
-Ő a diamonom Villyi. Én egyet elfogadok. Köszönöm.
*Azzal kivesz egy finom mézeskalácsot.*
-Isteni finom. Mondja két haraőás között.

Vendég

*Hay elindul a társalgó felé.* Gyertek, én ittm indjárt megfagyok! Ja az én daimonom Yenna, a törpegolymók. Ooolyan édes, nem?*majd belekapszkodik tarisznáyjába, és állatkájába és viharként bemegy.* ~Ryan... vajon még emlékezik rám egyáltalán? Nem hinném... kár pedig... áhh mindegy is... *hazudja magának a szörnyűségeket, majd a hajába túr és a társalgóban lezuhan egy székre....vagyis fotelre, közel a kandallóhoz...*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 17, 2008 9:51 am

-Szerintem jó ötlet most bemenni.
*Azzal a lány elindul diamonjával.*
-Gyere te is.
*Néz hátra a kobold lányra. Amalia elindul a társalgó felé.*

Vendég

*Úgy tűnik, az idő minduntalan nyilvánvalóvá teszi mindenki számára, hogy még tartogathat kellemetlen meglepetéseket. Legalábbis, egy ilyen, melegebb éghajlathoz szokott lányka számára, mit Shelena, bizonyára. Barna, kötött sálját állig felhúzva, baktat végig a hófödte udvaron, kesztyűs kezében egy nagyobb fajta táskát szorongatva. A sapkája alól kikandikáló, rendezetlennek tetsző, vöröses hajtincsei között elvétve hópelyhek csillannak, arcából mindössze az orra és két, kékeszöld szemét engedi látszani. Kellemetlen, milyen kellemetlen... bizonyára elfelejtett tudakolózni afelől, hogy ebben az országban milyen idő uralkodik, akkor talán egy kandallót is vonszolna maga előtt. A fagyos jégen botladozva, néha meg-megcsúszva célirányosan halad valamiféle épület irányába, igazán reménykedik benne, hogy nem tévesztette el a helyet igazán... Persze, önmagát ismerve ez utóbbi sem tűnne lehetetlennek, valamiért szokásává vált eltévelyedni. Ő már csak ilyen.*
- Hmmm... Vajon ők tudnak segíteni?
*Motyog a sálja mögül, pusztán csak magának. Nem messze tőle ugyanis, megközelítőleg ember formájú valamiket vélt felfedezni, bár a látása mindig hagyott némi kívánnivalót maga után. Mindenesetre, úgy tűnik, komolyan elkezdhet aggódni, hol is van éppen, nem ártana segítséget kérnie valakitől. Még kissé összébb húzza magán a kabátját, tovább botorkál az alakok felé, jobbjában a táskáját lóbálva, mígnem...*
- Ááááááá!...
*... egy jegesebb területre lépve a lába ki nem csúszik alóla egyszerűen. Meglehetősen szerencsétlen módon, a dolgait elejtve bemutat egy hastaesést a hóban, nem messze az ismeretlen alakoktól. Ilyenkor jól jön a vastag sál, nem látják, hogy egész arca sötét, célkaszínt öltött...*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 17, 2008 9:59 am

*Rosetta szépen habzsolja a sütemény, nem nagyon zavartatja magát. Mikor a második is elfogy elég érdekes játékba kezd. Cseppnyit bolond szegény gyermek, a szájával csücsörítgetve kezd el fújni, hátha valami minta sikeredik belőle. Említeni se kell, hogy nem nagyon megy semmiféle minta, elsőre is csak párakupac, másodszorra is csak párakupac. NEm csügged le, sőt, elneveti magát az idétlen próbálkozások miatt.*
- Bo..bocsánat, tudom nagyon hüólye vagyok.*Nyögdécseli ki, mikor már képes beszélni. Közben is majdnem elneveti magát, de egyre kínosabb lesz a helyzet. Csak az lenne a felszabadó, ha hallaná, hogy a többiek is nevetnek vele, vagy éppen rajta. Mikor a lány megemlíti a társalgót először kapna az alkalmon, hogy menjen be a melegb, de aztán érkezik egy diák, akiről lerí, hogy eramires, főleg, mert rajta van az a bizonyos kitűző.*
- Menjetek csak, majd én is megyek... Vagy nem. *Mondja mosolyogva, majd az új lányhoz fordul, aki az előbbi percben még két lábon volt..Most viszont szépen elesik egyenesen bele a hóba. A kobold lány sietve leugrik a padról, ezzel majdnem ő is hátast do - persze végül nem, ennyire szerencsétlen nem lehet- és egyenesen odafut a lányhoz. Épp hogy flefékez előtte, mivel a föld szépen csúszik, s nem sok kellett hogy beleütközzön. *
- He..hello! *Köszön neki akadozva, miközben visszapillant a padhoz, hisz hirtelen otthagyta az oldaltáskáját. Barna haja jócskána szemében van, így pár mozdulattal elkotorja őket onnan. Szeplős arca és zöld szeme aggódást sejtet, bár az esést csak egy villanásnak látta, még is a lány szépen a hóban végezte.*
- Jól vagy? *Kérdezi, miközben aprcska kezét nyújtja neki,hogy segítsen felálni. Már amilyen nagy segítség egy kobold kéz. A lány az egy métert sem éri fel, igazán aprócsak, s barna hajának legtöbb része lfarokban össze van fogva. Legtöbb, ugyanis elől mindig kiszabadul néhány kósza tincs. A kobold lány bemutatkozni még nem mutatkozik, hisz először jobb lenne, ha a lány talpraállna és leporolná magát.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar