Udvar

Tárgy: Udvar Kedd Okt. 21, 2008 6:49 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 18, 2008 6:58 pm

*A lányt egyáltalán nem ijeszti meg Deyan. A lány arcára mosolyt csak a kacsintás és kacagva Deyan karjaiba veti magát. Nem sok kell, hogy fellökje a fiút. Mégis most olyan vidám, kicsattan az egészségtől.*
-Igen, úgy tűnik már nem sok van hátra az őszből, ki kell élvezni nem igaz? - forgatja meg szemeit - ha tél lesz majd kapsz hógolyókat! - fenyegeti játékosan a fiút.

Vendég

*Kicsit hirtelen jön Aravis "támadása", és tényleg majdnem eldől, de végül aztán egyensúlyba tolja magát és visszaölel meg megpuszilja a lány arcát.*
-Jól van, jól teszed. Ki kell, bizony élvezni, nem sokáig lesz jó idő. *fűzi ő is tovább.*
-Hógolyókat? Na akkor majd hócsatázunk. Az jó lesz. Még nem nagyon hógolyóztam, csak a mugli sulimban dobtam meg azokat dühből, akik bosszantottak vele. *mondja kicsit szomorkásan, de aztán visszatér a jókedve, hamar túlteszi magát az emlékeken. Elvégre Aravis az első, igazán jó barátja.*
-No és? Mi újság? Van már azóta új pasid, hogy pórul jártál az előbbivel?
*kérdezi kíváncsian, majd egy furcsa gondolat fut át a fején egy századmásodperc erejéig.* ~Mi lenne, ha...~ *De aztán kiűzi a fejéből a gondolatot..*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 18, 2008 7:22 pm

*Hát igen, nemsokára itt a tél, jön a hideg és a többi. Szerencsére a lányt felmelegíti az öleléssel egybekötött puszi, ő is viszonozza azt. Az ilyen lehetőséget ő úgysem tudja megállni.*
- Ne aggódj, én se igen hógolyóztam még - biztatja Deyant - nem volt kivel. Na de majd most...
*Az ég felé tekint, mintha már rögtön azt szeretne, hogy most essen a fehér pehely. Pedig bizony az még nem fog, még ősz van, de az is szép. Mégis most jobban szeretné, ha jegesmedve hideg lenne és tél. Így mélázik el, majd az újabb kérdést hallva visszaemeli fejét a helyes tartásba és Deyan gesztenyeszín kedves szemei tekint.*
- Áhh, pasim? - nocsak mikre kíváncsi - hát az még mindig nincs, várok az igazira, tudod. Kacérkodás persze volt. - jegyzi meg halkan, majd tovább folytatja normális hangnemben. - Csak az a bosszantó, hogy lehet épp itt áll előttem az igazi és nem veszem észre. - céloz ezzel valamire.
*Mégis úgy fogalmazza meg, hogy ha a fiú nem veszi a lapot, akkor sincs gond, lehet ezt képletesen is érteni. Az utóbbi időben egyre többször jutott eszébe Deyan, néha azon kapta magát, megint a fiún járnak a gondolatai. Vajon összejött-e már Alexissel? és ehhez hasonlókón. Lehetséges, hogy ez a barátságnál már több... *

Vendég

*Deyan is kezdi egyre furcsábban érezni magát Aravis közelében. Persze, ez csupa jó érzést jelent, de együtt mégis... aztán Aravis kimondja, amire ő gondolt. Ekkor sok mindent kezd el mérlegelni, és egy-két percig nem is válaszol, legfeljebb csak hümmög, ezért Aravis furcsán nézhet rá, de ő nem látja, csak a földet nézi mély gondolatokkal a fejében meg a lelkében. Ő is gondolt már Aravisra, Alexisszel meg inkább csak visszafelé halad a dolog, mint előre. Igaz, a tölgyeses estét még mindig nem felejtette el.*~De Aravisszal nem voltunk ugyan olyan jól el mindig is, mint azon az egy estén Alexisszel? És Alexisnek egyébként is teljesen másfelé jár az esze, mint rajtam. Lehet, hogy az csak egy futó gondolat, egy benyomás volt. És Aravisszal már hányszor voltam ugyanolyan helyzetben?~
*efféle gondolatokat forgat magában. Végül nagy nehezen dönt.*
-Igen, én is ezt gondolom. Szerintem is előttem áll. *mondja, és kissé piros képpel, de már határozottan mondja ki döntését. És szerinte nem valószínű, hogy bármikor is megbánná. Döntésének egy újabb puszival meg egy hajsimogatással ad nyomatékot.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 18, 2008 8:09 pm

*A kimondott mondat után, pár perc némaság következik, Deyan lehajta fejét. Aravis nem is tudja, hirtelen most mi van. Talán a fiú nem érti a célzást, vagy épp elakarja utasítani vagy a legegyszerűbb változatot veszi és csak közhelynek nézi az elszórt mondatot. A lány is érzi már, most hogy úgy néz ki Deyan csak barát marad, hogy mégis többet érzett ő.*
~Hát igen, mindig csak akkor jövök rá, mennyire fontos a dolog, mikor múlandóban van.~
*Fejét ő is lehajta, lábával piszkál valamit zavarában, talán egy falevelet a sok közül vagy egy korhadt kis ágat, ő sem tudja ebben a pillanatban. Bár a remény mindig ott van nem igaz? Lavinaként hat rá Deyan válasza, már-már azt hitte rossz úton jár. Mintha az idő is melegebbnek tűnne, az előbbi hideg helyett, szíve meleget sugároz. Meg sem bír szólalni, pedig ilyen nála nem szokott előfordulni, egyszerűen csak a szája ér a füléig. Bár ebben a pillanatban ennyi is elég, szavak nélkül is értik egymást, ez biztos. Tehát a remény ott volt, mégis...
Ekkor a fiútól kap egy meleg puszit, ami már nem a barátságot szimbolizálja. A kedves érintés után már biztos benne, valóban előtte volt az igazi, csak nem vette észre...
Aztán átöleli a fiút, szorosan, mintha el se akarná engedi a nyaka felett és arcát annak nyakába fúrja.*

Vendég

*Szorosan átöleli Aravist, és újra visszanyeri jókedvét. Alexis örökre törlődött a memóriájából, és most csak Aravis van, csakis ő számít, senki más nem. Döntése meggyőződéssé vált, és ő is Aravis nyakába fúrja arcát. Jó pár percig így állnak, semmire sem gondolva. Aztán egyszercsak azon kapja magát, hogy Aravis fülébe súgja a mondatot, amire mindig is vágyott, hogy kimondja valakinek.*
-Szeretlek.
*mondja, és tovább szorítja magához, nem akarja soha többet elengedni.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 18, 2008 8:41 pm

*Nem lehet szavakkal leírni azt az érzést amit ők most ott ketten éreznek. Az udvaron, a hidegben állva, egymáshoz bújva, hiába közeleb a tél, szívükben a tavasz most vált nyárrá. Ami hajtás eddig fejlődőtt, most érte el végső alakját a frissen kinyílt virágét.
Elég az az egy szó, nem is kell semmi más, mindent elmond. Hiába egy szó, mögötte annyi érzés van, hogy kifejezeni jobban nem lehet. Aravist már szinte bódulatba ejti Deyan finom illata, olyan jó itt állni, csak ketten, egymást ölelve, nem gondolni semmi másra. Minden elszállt, a hétköznapi gondok, a súlyosabbak, más fiúk, akikkel játszadozott. Nem érdekli más csak ez az egy fiú.
Ő is visszasuttogja azt a szót.*
-Én is szeretlek...
*Majd kibontakozik az ölelésből, boldog arcán egy kósza könny pereg le, amit a boldogság szült. Szemei szerelemtől csillognak. Így néz Deyan szemeibe.*
-Nem te mondtad múltkor, hogy nem vagyok elég érett egy komoly kapcsolathoz? - néz kiváncsian, arcán huncutság rejtőzik.
*Megigazítja fénylő ezüst szín haját, összefogva az egyik oldara rendezi és nyaka mellett a válla előtt engedi le.*

Vendég

*Ő sem tudja már, hogy mennyi ideje ölelik már egymást, lehet, hogy egy perce, lehet egy órája, de lehet, hogy egész életükben csak ott álltak, és most már a menyországban vannak. Épp ezért nagyon rossz érzés elengedni Aravist, de a kezét azért megfogja, hogy azért mégse engedje el teljesen. A kérdést szinte fel se fogja, csak néz Aravisra szerelmesen, mintha még soha nem látta volna, vagy ha mindig is őt nézte volna. Aztán valamit válaszol, de nem tudja mit, csak úgy jönnek egymás után a hangok.*
-Nem tudom. Szeretlek. *mondja ismét és ha Aravis nem fog mozdulni, akkor ő bizony ott fog szobrozni vele együtt, csak őt bámulva.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 18, 2008 9:02 pm

*A válaszra elmosolyodik, megszorítja a fiú kezét, ujjaikat egybefűzi. Zavartan néz Deyan szemeibe, talán túl sokáig is nézi őket, de ha egyszer olyan gyönyörűek. Aztán végül elszakad tőlük és egy puszit nyom az arcára. Majd a kezénél fogja kezdi húzni a fiút és végre sikerül kiszabadítani Deyant a varázsból, ami eddig mozdulatlanná tette. Elindulnak sétálni az udvaron, bár lehet jobb lenne már bemenni. Időközben besötétedett.*
- Bemegyünk? Hiába fűt a szerelem, attól én még képes vagyok fázni - húzza össze magán a kabátot.

Vendég

*Mostanság senki ne várjon jó időre. Ez most is tartja a súlyát. A kinti idő szinte már dermesztő. A minuszos hidegek, melyek felkarolják a tájat, nem beszélve az alzatból amely rothadó fa levelekből épül fel. Az udvar tiszta káoszban uralkodik, ezt a káoszt csupán csak a kevert tarkabarka színek okozzák, de nem észrevehető dolog a fagyos szelek süvítése. Talán e miatt tud nyitódni a kúria hatalmas fekete ajtaja melynek árnyékából egy prefektus fél-véla kerül ki daimonával aki egy Siberiai Tigris formában testesül meg. Nos igen, ez az idő többnyire a naxeldíres diákokat vonzák a szabadba, még a legtöbben inkább csak a benti meleget válasszák. Úgy néz ki Lizbeth ma a reggeltől-délelőttig tartó sétálást nem a vértornyot körülvevő temetőt választotta, hanem egy teljesen más terepet. A lányon a szokásos iskolai öltözet van melynek bal felső vértjénél három csodásra fényezett kitűző pihenget. A lány tűegyenes hidrogén szőke haját úgy libbentgeti egy a friss dermesztő szelecske mintha valami toll pihét akarna arrébb seperni. Lizbeth s daimona mélyen szippantgat a levegőbe, de ez nem téveszt meg senkit. Lizbeth szemében s mind arcán is a hidegvér és a komolyság, érzelmeket nem tükrözés terül.* ~ Lizbeth te nem fázol?...Nem...oké mert én sem~ *A daimon csak áll s az udvarra irányítja a fürkésző szürke tekintetet. Ekkor Liz elindul a lépcsőfokokat leszámolni. Lépései könnyedek, testtartása tökéletes. Már-már azt hinnék az emberek akik összefutnának vele hogy valami kék vérűvel állnak szemben. Lehet hogy igaz? sosem beszél múltjáról pláne ha egy átlag ember kérdezi, bennük nem bízik, eléggé nem.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Nov. 21, 2008 10:33 am

*Nagy nehezen Mex-el hajlandó volt kimenni a szabadba egy kis levegőt szívni. Eddig az volt az ürügy, hogy de az ablak nyitva van minek kimenni? De mikor kiértek rájött Jess, hogy csak nem ugyan olyan a kettő..mivel odabent még magára tudta húzni a takarót itt meg majd meg fagy.* ~Máskor nem hallgatok rád!~ *förmedt rá a farkasra majd ahogy tovább sétált az udvaron egy ismerős alakot vett észre.*-Szia...hát ti itt? Hogy-hogy?-*kérdezi mosolyogva, és leül a legközelebbi padra. Mex is kicsit vacogva bújik "gazdája lábához".*-Nincs valami hű de jó ide...Nem fázol?-

Vendég

*Lassan számolja le a lépcsőket, csizmája elég tompán de felveri a márványzatot s lassan elérkeznek az utolsó lépcső fokra ahol egy picit megtorpannak.* ~ kicsit érdekes ma az idő nem?... chh te mindenben hidegben csak a jót látod~ *Húzza el száját a nagymacska majd egy határozott, ugrással átugorja az előttük álló hatalmas tócsát.* ~ Ha temondod~ *Villan fel Lizbeth jég-kék szemei majd egy erőteljes ugrással ő is túl teszi magát a kisebb tengeren. Tassan a kővel felszórt úton próbálnak feltünész mentesen haladni előre. De ezt a tevékenységet, valaki megzavarja aki elég csacsogós kedvében van. Nem tehet róla, elég kevesen tudják hogy ez a fél-véla olyan negatívum nehéz vele szót érteni. Szóval, rögvest amint tarkón találja a lány szavai pupillája összeszűkül, arca jobban elkomolyodik. Ez hangjára is kihat.* - Örvendek, sétálgatni jöttem, épeszű ember nem fázik, vagy felöltözik vagy hőburok. Természetesen egy elsős eme varázslatot még nem ismeri. Majd fogja. * Leo azonban nem bírja megállni hogy ne figyelje meg magának a lány melletti daimont.* ~mi féle daimonok...ugyan Leo nem mindenki mászkálhat Siberiai tigrissel az oldalán, rajtam kívül Mika mászkál még ilyen daimonnal, persze nem ismerek mindenkit de róla tudok...~ *inti le daimonát.* - Mond csak Jess s te nem fázol? *Kissé érdekes hangsúlyban áll maga a szavak. De hát Liz már csak ilyen.*

//Fagyhalál//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Nov. 22, 2008 11:21 am

*Egy nő lassan közeledik a kúriához, ám még az Udvaron szépen megáll. Csomagjai ott lebegnek melette, még pálcájával se mutat a tárgyakra, az szépen el van rakva a csipőjén lévő kis tartójába, ahonnan akármikor egy pillanat alatt elő tudja venni. *
~A nezabar... Milyen furcsa látvány. És az is érdekes, hogy engem kértek fel az elhalálozott szakvezető-helyettes után... Ahogy halottam az a nő szintén fél-véla fél-tünde volt, és víz mágus is..Lehet szándékosan válogatnak ilyen embert a posztra a szakvezetők? Szívesen megismertem volna azt a nőt... ~ *Gondolja magában, s továbbra is az udvaron áll, felnézve az épületre. A fejében még egynéhány gondolat kavarog, például a tegnapi kis kalandról is a falu kocsmájában. Érdekes ez a hely, és egyelőre kissé idegen neki. Aurora hosszú fekete haja a köpenyének kámzsája alá van rejtve, aminek árnyékában lapul meg az arca is. Csak a mogyoróbarna gyönyörű szemei villannak néha meg alatta, mikor felemeli a magasba a tekintetét... Akkor halványan arcának körvonalai is látszódnak.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Nov. 22, 2008 11:39 am

*Talán csak a véletlen műve az, hogy Goraph lassan elindul szintén az udvar felé, ahol az új szakvezető-helyettes tartózkodik. A sors néha kegyetlen játékokat tud eszközölni. Nem is hallott még róla, hogy Alatariel meghalt, érdekes lesz a látvány, az biztos. Unott tekintetet hordoz az arcán, majd lassan kinyitja a nagy ajtót, melyre ráfonja pókszerűen a kezét, majd lenyomja a kilincset.
Megpillantja a nőt, nem tudja, hogy mégis ki lehet az. Lehetséges, hogy egy új tanár, manapság tömegszámra érkeznek meg, elvégre a tanársegédeket folyamatosan váltják lefele, de ki tudja, hogy ez milyen titkot tartogat magában..? Odalép a nőhöz, majd lassan biccent egyet, és megszólal, kissé rekedtes hangon. Fél-tünde, fél-véla, pont, mint Alatariel... Furcsa, roppantul furcsa.*
- Bonjour, mademoissele. Goraph Pierront Werthover vagyok, allidonos prefektus, a második évfolyamból. És Önben kit tisztelhetek?
*Hajtja le kissé a főjét, majd végigtérképezi, rajzolja meg a képzeletében a nő vonulatait. Kezét a szája elé teszi, és ütemesen ásít egyet, majd lábával kicsit dobol, alig hallhatóan, míg a nő válaszol neki. Azonban mielőtt ez megtörténne, gyorsan megelőzi őt, és felajánlja a segítségét, hátha szükség van rá... Bár lehet, hogy ez a nő is olyan, mint Alatariel, utálja, megveti a férfiakat. Hát, majd kivételt tesz Goraph-fal, ennyi az egész.*
- Esetleg valamiben segítségére lehetek..?
*Ujjait összefonja, majd várja, hogy a nő válasszal szolgáljon neki. Faj tekintetében Goraph áll fentebb, sokkalta fentebb, a csúcson... Neki tiszta, szennyezetlen tünde vére van, míg a nőnek ez nem adatott meg, véláéval keveredett. De nem is foglalkozik vele, őt sosem érdekelte az, hogy valaki nem teljesen tünde, hiszen lehetett volna az, nem tehet arról, hogy az anyja, apja mit tettek, és ezzé lett...
Ez nem az ő műfaja, ő mást ítél el.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Nov. 22, 2008 11:51 am

*Mikor egy diák lép ki az udvarra a kúriából a nő felé fordítja a tekintetét, és azonnyomban elhúzza a száját. Véréből fakad, hogy nem bírja a tündéket, de nem azért, mert ő nem teljesen az... Igazán más oka van erre, és ez az ok az apja. Miután tudja, hogy felesleges lenne takarni az arcát, leemeli róla a kapucnit, s az a hátán szépen leomlik, a haja is kiszabadul. A mogyoró barna szeme kissé szigorúságot tükröz, nem éppen a legkedvesebb arcát mutatja a fiúnak. *
- Üdv. *Mondja röviden, majd végigméri a fiút, de ugyanúgy rideg az arca, és a szeme is. Mivel véla és tünde is egyben, még így is gyönyörűek vonásai. Hisz a tündéket is a szépek népének nevezik...*
- Aurora Valanthe Mediaris vagyok, az új Eramir szakvezető-helyettes és Látványmágia tanár. *Mondja a nő olyan semmilyen hangon, egy érzelem sem csillan ki belőle. Talán a diáknak sikerül majd megolvasztania a fajgyűlöletét, de az nem most lesz.*
- Most érkeztem az iskolába, mint látja. Természetesen el kélne a segítség... ~Csak nem ettől a... Tündétől...~ * Fűzi hozzá gondolatban is az arcára is kiül egy röpke fintor a fiúra nézve. Most feladta a gondolkozást a fiúnak, hisz ha ő itt van... Akkor mi is van Alatariellel?... Majd kiderül. Az viszont horrorisztikus lesz egy kissé, hogyha a nő szobáját kapja meg majd..Túl sok az egyezés, túl sok... *

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Nov. 22, 2008 12:30 pm

*Látja a nőn, a szájelhúzást, bár lehet, hogy csak odaképzeli, és ez nem is létezik, ki tudja, ha az előző szakvezető-helyettest nézzük, akkor bármit képes elgondolni Aurora-ról is. Hát igen, ez a helyzet, az előd nem volt éppen valami kedves a férfiakkal szemben... Hátha ez most valami javulás lesz, de ki tudja, lehet, hogy még rosszabb.
Goraph-nak semmi baja sincsen a tündékkel, bár érdekesen is nézne az ki, hogy gyűlöli a saját faját. Nem ő nem ilyen, teljes szívéből szereti, és tiszteli a fák népének szinte minden egyes tagját, kivéve az árulókat, az elfajzott korcsokat. Még a félvéreket is hajlandó elviselni, de azokat, akik eldobva mindent teljesen lesüllyednek az emberek szintjére, vélük együtt hálnak, velük vállalnak gyermeket, az már fertőzés... Nem a gyermek, a gyümölcs a fertő, hanem az az elv, amiben él az anya, vagy apa, aki a tünde személy a családban.
Hát igen, nincs mit tagadni, a nő tényleg gyönyörű, szinte vonzó, igéző a tekintete, nagy tartás kell ahhoz, hogy uralkodhasson magán az ember... És mi van akkor, ha a nagy hatalmát még ki is bontakoztatja? Ott olyan mértékű pokol szabadulna el az iskolában, hogy szinte öröm lenne nézni. Azok, akik gyengék, mind a kegyet keresnék. És lehet, hogy ennek a záloga egy szép fejvesztés...*
~Új szakvezető-helyettes..? Mi történt az előzővel?~
*Néz maga elé kérdően, majd lassan biccent egyet, elhúzott szájjal. Érdekesen, szinte hirtelen jön a hír, mely a fülében trónol, és zeng minduntalan, megállíthatatlanul. Nem szólal meg, még mindig kába tekintettel néz a nőre, majd lassan kinyitja a szemeit, jobban, elvégre összeszűkülve álltak a helyükön, majd a szájelhúzást is abbahagyja, a rakoncátlan arcizmokat a helyére pakolgatja, átrendezve a felépítést.*
- Nos hát... üdvözlöm az iskola falai között... Ha gondolja, meg tudom mutatni a szobáját, eddigi tapasztalatok alapján az előde helyén van a rezidencia.
*Mondja, miközben a kúria kapuja felé fordul, annak a kilincsét fikszírozza, melyet nem is olyan régen nyitott ki, hogy kilépjen az udvarba, most meg hamarosan megint ugyanazt fogja használni, de azért, hogy bebocsájtást nyerjen. El is indul, nagy lendülettel, majd kinyitja az előbb is említett módon, és előreengedi a nőt. Hogy a téma ne lapuljon el, lassan megjegyzést tesz a tantárggyal kapcsolatban.*
- Jómagam is tanulom a látványmágiát...
*Csak olyan kiegészítő dologként említi meg, hogy azért enyhítsen az előítéleteken, de persze azt nem tudja, hogy ilyen létezik, Goraph tudatába az van beleültetve, hogy ne csak sétáljanak, valamiről legyen szó is... A nővel még nem jó hallgatni a csendet.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Nov. 22, 2008 12:50 pm

*Aurora végigfigyeli a fiút, aki mintha félig kába lenne még, az előbb még ásítozott is. Nincs hozzászokva ehhez, hogy a társaságában ásítozzanak, de egy elf férfi a szemében úgy sem süllyedhet már lejjebb. A nő szépen felemeli a bőröndjeit, ám pálcát nem használ, sem a kis kacsóit, csak a böröndök maguktól maga elé repülnek néhány méterrel.*
- Nos... Akkor mutassa meg a nekem szánt szobát. *Mondja a nő, még mindig nem valami kedves hangnemben. Finom kezeivel, melyeken egy fehér kesztyű van, egy kiséé megigazítja sötét tincseit, füle mögül kiemelve. Így épp hogy látszik a tünde vére, a füléből... Csupán finom vonalai mutatják feltünően. A nő minduntalan eltekint a távolba, a fák felé, a kúria felé, mindenfelé, nem éppen tudja élvezni egy tünde diák társaságát... De most az egyszer kibírja, míg elkiséri őt.*
~Remek... Eza Fiú se várja el majd, hogy sokszor felszólítsam...~ *Gondolja magában, mikor hallja, hogy Goraph is felvette a Látványmágiát. Persze ez a gondolat még csak most van a fejében, ki tudja, hogyha az órán tiszteletreméltóan teljesít, és felfejleszti magát, akkor Akár még ki is érdemelheti a fiú, hogy normálisan kezelje.*
- Nem tudom az elhalálozott tanárnő hogyan tartotta az órákat, de megmondom, hogy nem lesz sétagalopp egy sem. És amint halottam a híreket a félévi vizsgát én fogom megtartani... Készüljön fel, ha nem akar megbukni. *Mondja ridegen a nő azzal néhány lépéssel jelzi, hogy ő már igazán indulna, tehát vezesse az utat, szépen. Hát nem egy kedves kis tünemény?... Jobb lett volna, hogyha ez a fiú szépen lánynak és mondjuk embernek születik...De hogy tünde és még fiú is... Ez igazán pech, nagyon nagyon pech... Aurora halvány kék köpenyét kissé összébb húzza, s csepp alakú melltűjével össze fogja. A finom bőrű nő már elég sokat töltött kint ahoz, hogy kissé fázzon... HIsz a köpeny alatt nem épp a legmelegebb öltözékben érkezett. *

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 23, 2008 12:38 pm

*Alecia sétál ki az udvarra Liával, daimónjával. A hóhullást jöttek ki nézni, a lány nagyon szereti a pelyheket. Leülnek a közeli padra, Al hátát a padnak dönti, s csodálja a természetet. Közben arról ábrándozik, hogy mi lenne ha nem olvadna el, ha tudnának hógolyózni, de sajnos ez pillanatnyilag lehetetlen, mert ami leér a földhoz, el is olvad. A lányon egy fekete, földig érő bőrkabát van, melynek elől a gallérjánál látszik a lány bordó-fekete mindtás kendője. Bordó kesztyűje is rajta van, mert azért nincs olyan nagy meleg. Amint így nézelődnek, Al rájön, hogy még nem is volt itt. Mindig csak átment rajta, de sosem nézte meg alaposabban. Most szemeivel bejárja szinte az egészet. A lány éjfekete gyönyörű haja meg-meglibben a szellő miatt, s ezért néha muszáj hátra tenni.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 23, 2008 12:52 pm

*Végre esik a hó. Ez rendkívül csodálatossá teszi a Birtokot, és az egész kilátást. Sjanos elolvad a nagy része, de remény mindig van. Nyílik a Kúria kijárata, és Quarion lép ki rajta. Sötétzöld köpenye nem takarja egész testét, így látni alatta fekete pulóverét, meg világoskék farmerét.
Orra kicsit piros, hiszen megfázott. Felnéz a fehér fellegekre, és kilép az ösvényre. Kinyújtva a kezét tenyerével elkap ey-két hópelyhet, aztán végülis leereszti a kezét. Körbenéz. MEgpillantja az ismerős lányt, és lassú léptekkel arra veszi az irányt. Előtte, a paddal szemben, az ösvény másik szélén megáll, és Aleciára pillant.*
- Szia. *Arca komor, szeme hideg. Kicsit visszataszító, de Quarion nehéz eset.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 23, 2008 12:59 pm

*Egy kobold lány futkározik szépen az udavron, egy zöld meleg pulóverben, össze fogott hajjal. KEzében egy levél van, amit szépen szorongat a kacsói között. Ahogy elszálguld a páros mellett kicsit felvonja a szemöldökét.*
~ Hogy mi? Ez Quarion volt?...~ *Lelassul és átmegy rükvercbe, szépen háttal visszasétál és kicsit mosolyogva, kipirosodott arccal köszön szépen. A tünde fiú melett álló lány nem nagyon ismeri, de majd most bemutatkozik neki.*
- Sziasztok! Zavarok? Rosetta Waylan, Eramir. *Mutatkozik be vidáman a lánynak, majd szépen belesüllyeszti a levelet a zsebébe. Quarionra tekintve egy kicsit tovább pirul, de ez nem látszik rajta, hisz így is kimelegedett és a vér felpesdült a pici pofijában. A kicsiny kobold lány néha összedörzsölgeti a kezeit, majd csak várja, hogy a többiek kezdjenek el beszélni. Ő már bemutatkozott...*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 23, 2008 1:03 pm

*Mikor a fiú megáll előtte, visszatér a valóságba. Rámosolyog, majd köszön.*-Szia. Leülsz?*mutat maga mellé, majd egkérdezi.*-Mi újság, hogy vagy? Még mindíg beteg vagy?*a fiú hangján hallani lehet, hogy igen, az, de azért megkérdezi. A lány hangja kissé sajnálatot tükröz, hiszen nem valami jó betegnek lenni. Szerencsére ő nem ilyen, nem betegszik meg egyhamar. Vagy szerencsétlenségére? Igen, valamikor nagyon jól jönne. Lábát keresztbe teszi, majd megigazítja haját, amit a szellő a szemébe fújt. Ekkor egy lány széguld el mellettük, majd visszatér. Alecia kissé kipirult arccal köszön neki.*-Szia, engem nem zavarsz. Alecia Roxanna Easter, Naxeldir.*mosolyog még tovább. Mikor észre veszi, hogy a lány rácsodálkozik Quarionra, Al észre veszi, hogy kissé elpirult. Vagy mégis csak a hideg tette volna?*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 23, 2008 1:08 pm

*Quarion éppen válaszolna Aleciának, aztán Rosetta szalad el előtte. Csak néz némán utána, mire vissza is tolat.* - Szia, Rosetta. *Tegnap is találkoztak. Kicsit furcsán köszönt el a lány. Végülis nem is furcsa, csak Quarionnak furcsa. Nem szokta meg. A pirulásból nem vesz észre semmit, mert éppen Aleciára pillant.*
- Igen, kicsit meg vagyok fázva. Nem ülök le, mert már megyek is. Csak áthaladóban vagyok itt, megyek a főhadiszállásunkra. Nah, sziasztok! *Mondja, majd hideg szemeivel már a tölgyes fáit fürkészi, és elindul az ösvényen határozott, és lassú léptekkel.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 23, 2008 1:13 pm

*A kobold lányka figyelia társalgást, majd mikor Alecia bemutatkozik a kobold lányka mosolyogva néz rá. NAgyon barátságos szerzet, annyi szent. Zöld szemei csak úgy csillognak, a futástól talán, vagy csak a levéltől, ami a kezében van.*
- Jobbulát Quarion! Neee...Ne menj máris! Mi lesz a Főhadin?! ... Áá..Mindegy.. *Legyint egyet, mert a tünde fiú nem épp néz ki úgy, mint aki megvárná a szavait. Szépen elsétált.*
- Hogy a fene enné meg.. Na sebaj. Mióta vagy a suliban? *Kérdezi a lánytól, kicsit összébb húzva a pulóverét. Futás nélkül nincs ám olyan meleg, hogy egyszerűen pulóverben legyen. A kicsiny lányka kicsit kocog helyben, murisan néz ki, ahogy szenved a megfagyás miatt.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 23, 2008 1:22 pm

-Ja,jó. Szija.*köszön el a fiútól, s a másik lány rögtön kérdez is.*-Hát.. azt hiszem szeptember óta. Igen, szeptember 4. És te? Mióta vagy itt? Honnan jöttél?*kérdezi, majd észre veszi, hogy a lány elkezd kocogni.*-Fázol? Miért nem vettél fel valami melegebb ruhát? Meg fogsz fagyni.*mondja kissé anyáskodóan, de nem úgy akarta.*-Nem megyünk be? Addig sem fagyoskodsz.*mondja mosolyogva, és a lányra néz. Aranyosnak tűnik a kobold lány, talán barátnők lehetnek...*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Nov. 23, 2008 1:32 pm

- Ééértem.. Én már másodikos vagyok, szóval itt vagyok vagy...másfél éve, na jó, annyi ideje még nem. Itt lakom nem olyan távol a Nezabartól, egy kicsi kobold faluban. *Mondja és közben néha összekoccan a foga, hisz tényleg hideg van. Mikor kicsit anyáskodni kezd a lányka, hogy miért nem öltözött fel, akkor a kobold lány azonnal válaszol, hisz arról híres, hogy sokat beszél.*
- Az úgy volt.. Hogy csak egy percre szaladtam ki, mert a baglyommal valami baj történt, és kint az udvaron szállt le, jobban mondva a Rejtett Tisztás felé. Nagyon kimerült, már bevitettem a toronyba, és nálam van a levél. Szóval, csak emiatt jöttem ki, azért is szaladtam, amint láttad, hogy ne fagyjak meg... Felőlem be mehetünk! *Mondja a kobold lányka gyorsan és lelkendezve, hisz jó lenne ha nem kapna torokgyuszit. A kobold lányka azzal a lendülettel elkezd befelé ugrálni, közben persze kérdéseket intéz a lányhoz.*
- És te honnan jöttél? Én még nem jártam igazán külföldön, így jó lenne ha mesélnél..Ismersz muglikat? Én még sosem láttam muglit.. *Mondja a kobold lányka őszintén, közben persze haladnak is.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar