Udvar

Tárgy: Udvar Kedd Okt. 21, 2008 6:49 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Dec. 06, 2008 6:12 pm

*Tom néz a lányra, úgy érzi némi magyarázattal tartozik.* -Nos elmondok valamit. Apám hagyott rám egy könyvet....Sok minden van benne a jó és rossz mágián át, ciklikus jóslatokon, nonverbális mágián keresztől egészen a fekete mágiákig minden. Eldöntöttem én leszek a legbölcsebb, és legokosabb mágus. Neki álltam betanulni, gyakorolni a könyvben leírtakat. Emlékszel mikor a fejedbe akartam látni? Azt is akkor tanultam, lassan végzek a könyvel. Sok-sok dolog van ami nem megy és rengeteg ami igen. Nos sajnos most mennem kell. Remélem máskor is beszégethetünk és ha tanács kell, csak kérj. *Lassan visszaindult a kúria felé, biztos kimért léptekkel.* -És végezetül kimondta, hogy biztos védekezés van a gondolat olvasás ellen. *Majd otthagyta a lányt a teljes zavarodottságban és megválaszolatlan kérdésekkel a kételyben.*

Vendég

-Jó de azt mondtad hogy ezért nem vagyok szerencsés, de ez mind szép, de nem válaszoltál.Tudzs a jóslatokról?
*Majd mikor elindul a fiú a lány kiakad.*
~Nem ölheted meg...Uralkodj magadon...Nem teheted.~
*Mondja magának, hogy uralkodjon magán...De olyan jól esne...*
-Hé.....Nem hagyhatsz itt.,.....Érted?Gyere már vissza...
*Kiálltja idegesen, de nem akar átváltozni, vagyis nem is átváltozni hanem ölni.Hisz van egy oldala amit senki nem ismer és nem mondott el még senkinek...De az az illat....Csábító...De nem...Nem teheti...Kizárt...És a hangok a fejében...Ez így már elviselhetetlen.Elindul gyorsan a ködfenyvesbe hogy ne találkozhasson senkivel, hisz annak nem lenne jó vége.*

Diák Hozzászólások száma : 2

*Liliana bemegy az udvarra.Az udvar a hótól fehérlik. Lili egy fekete talárt visel , a csizmája kissé megviselt, de lábainak meleget nyújt.Talárján egy kitűző található, amelyen a Deridion oroszlánja büszkélkedik.Szőke haja csillog a napfényben.Talárja alatt egy piros színű pulóver van.Az udvar fáit beteríti a hó. Liliana leül egy öreg padra amely igen hideg, a télies idő miatt ráfagyott a hó.*

Vendég

*Ekkor megjelenik egy alak az udvaron.Haja ében fekete,szemei kéken szikráznak a fényben.Fekete talárja denevér szárnyakként suhog utána.Bőre fehér,mint a hó,akárcsak mellette nyargaló daimonja.
A fehér oroszlán méltóság teljesen sétál a lány mellett.*
~Lya,van itt valaki.~mondja hirtelen az állat gondolatban lélektestvérének.*
-Valóban?-*lepődik meg a lány,majd észre is veszi az idegen diákot.Még nem látta erre eddig.Megpillantja a deridionos kitűződ,és széles mosollyal arcán emgindul a hölgyemény felé.*
-Szia!-*áll meg előtte vidáman köszöntve a lányt.*-Én Nedelya Rayna Bilyana vagyok,deridionos elsős,és prefektus!Ha jól sejtem te új vagy,igaz?Be vagy már osztva?Vagy segíthetek bármiben is?Látom deri,neked is...-*pillant a kitűzőre Lya.*

Diák Hozzászólások száma : 2

*Lili fölnéz az érkező lányra és elmosolyodik.*
-Szia! Én Liliana Colene vagyok. az jó lenne ha beosztanál egy szobába, mert már jó ideje itt ülök kinn a hidegben.
*Mondta a lány.*
~De jó, végre jön valaki mert már nagyon unatkozom.~

Vendég

*Lya mosolyogva nézi a lányt.*
-Örülök,hogy megismertelek!Ja,ő itt Gragorah!-*mutatja be a hatalmas fehér oroszlánt is,mivel az kicsit ingerülten felmordult,hogy őt kihagyta a bemutatkozásból.Előveszi a noteszét.Tényleg elég hűvös van idekint.*
-Gyorsan keresek neked egy szobát,és akkor mehetünk is be...nos...hm...csak a Makákó hálóban van hely.Remélem az megfelel!Gyere,felkísérlek a szobádba!Remélem tetszeni fog neked ez a hely!Nagyon jó iskola,jó a közösség is,és sok rendezvény van.-*jegyzetel még pár dolgot a noteszba,majd elteszi a füzetkét,és pálcájával a lány táskái felé int.Azok nyomban a magasba lendülnek.*
-Majd én viszem a csomagjaidat!Gyere!-*mondja,majd a lány holmijait maga előtt levitálva elindul a kúria felé.*

Vendég

*Alexis fekete szövetkabátban, fekete farmerban és fekete magassarkú csizmában egy vörös hajzuhataggal megáldott lány sétál egy farkas kíséretében.Deyanon jár sz esze, azon hogy hogy megrémült tőle.Leül egy padra és gondolataiba mélyedve nézelődik.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 07, 2008 7:06 pm

-Szia Alex. Látom ma is levegőre vágysz. mi lenne ha sétálnál velem egyet. *Tom volt az, most jöt a Füves-kertből, és gondolkodás közben pillantott Alexre. Most csak állt és válaszra várt.*

Vendég

-Szia Tom.Oké, menjünk.
*Mondja és fel áll.Senki másnak nem mondhatja el, amit Deyan megtudott róla, és ezen gondolkozva áll fel, és néz a fiúra.*
-Tegnap nem válaszoltál.Mit tudsz?Hogy értetted ezt a jövendős dolgot?
*A fiú érezheti hogy a lány haragja hatalmas lesz ha most nem válaszol, hisz ez a lányra veszélyes lehet.Bár Alexis jelenléte egy két ok miatt mindenkire veszélyes.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 07, 2008 7:22 pm

-Tudod a könyv, amit meséltem. Rengeteget beszél jóslatokról, melyek egyszer nagy befolyással bírnak majd a jövő mágus nemzedékeire. Nagy mágusokról, akik talán rossz döntéseik miatt, de a rossz oldalra álltak. Rengeteg ciklikusan ismétlődő jóslat van, amik egyszer már megtörténtek és ismétlődnek a mágus történelem során. A tanulási folyamat közben megtanultam kiolvasni a beteljesülendő jóslatok előjeleit, és valamilyen szinten érzem a többiek erejét. Nálad pont egy ilyet latolgatok. A jóslat pontjai utalnak arra, hogy egy női mágus, akinek nagyobb az ereje mint amit mutat, s annál is miről saját maga tud, a gonosz elleni harc közben válaszút elé téved. S döntései befolyásolják majd az elkövekezendőt. Mindazonáltal, a köny figyelmeztet, az értő gondolkodó számára, veszélyesek ezek az információk, beavatkozni ne akarjon, de tanácsot adjon ha kérik. Nos ez lenne a lényeg nagyjából. *Miközbe ezt elmesélte majdne körbe sétáltak az épületet. A havas táj szép látvány volt.*

Vendég

-Mi?Tehát tudsz a két jóslatról?És még miről?Azt nem tudtad kiolvasni hogy van egy sötét részem, hogy bennem lakik a gonosz.Nem tehetek róla, de ez van..Eleve bennem van érted?Ha olyan sokat tanultál azt is tudhatnád mi vagyok.
*Nem fél hogy Tom rájön hogy mi is ő valójában, és nem is érdekli.Mi van ha rájön?Nem mondhatja el senkinek..vagy ha mégis elmondaná valakinek akkor ne akarja megtudni mi történne vele.Nem fogja előle titkolni a valódi arcát..Már nem érdekli..Ha megtudja megtudja.Nem nagy gond, hisz ha olyan okos akkor apró jelekből rájöhet..De már megint ez az illat...Ez a finom és csábító illat...És ez az éhség..De nem, nem szabad.*
~Légy erős...Erős..Nem teheted..Nem..Nem szabad..~
*Mondogatja magának, és igyekszik uralkodni magán.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 07, 2008 7:39 pm

-Mondtam, nem áshatom bele magam teljesen hisz a az elgörbítené a valóságot. Arra gondolsz, hogy vámpír vayg? Igen régóta tudom. Írtózol a szagomtól, félsz, hogy megkívánod, de hát mindenki tudja, hogy vannak közismert ellenszerek. Mindből lapul a zsebemben. Féle-e? Nem. Ha mégis megölsz, mikor átváltozol dühödben vagy éhségedben, az is a Te döntésed. De hagyni nem hagynám magam. Vannak jelek amik még ismeretlenek számomra, de téged nagy élvezettel figyellek, másra nem koncentrálva. Talán egyszer öt vagy tíz év múlva szerepem lessz a történetben. Nem a jövőt látom, hanem a jelekből összeálló egészet. *S újabb körre indultak, közben szállingózni kezdett a hó.*

Vendég

-Tudtad?De akkor azt is tudod hogy csak egy részem az.
*Mondja de nem lepte meg a dolog.*
-Mért nem félsz?Könnyedén megölhetnélek.Erős vagyok, és gyors.És nem szoktam átváltozni.Ha rám tör az éhség akkor is ilyen vagyok, csak ha megérzem a vért akkor elvesztem a fejem, nem mindig tudok uralkodni magamon.Mármint érted?Nem kell hozzá átváltoznom nem vérfarkas vagyok.És nem porladok szét meg ilyenek, sőt a hagymától sem irtózom..De ezt tudnod kell.Olyan vagyok mint egy rendes vámpír, csak én öregszem.Stb.
*Mondja a fiúnak.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 07, 2008 7:57 pm

-Hát, hogy tud, s tekintsd első tanácsomnak rád tekintve. Lehet, hogy ezek a dolgok, fokhagyma, szenteltvíz, kereszt nem ölnek meg, nem tudhatom és nem is akarom tudni, hisz ahoz ki kéne próbálni, de nem. De ne feledd ezek ha nem is ölnek meg de legyengíthetnek, főleg egy olyan mágus, vagy boszorkány eszközeiként akik nálad erősebbek. Ne fedd fel más előtt titkod, hisz sose tudhatod, mikor akadsz olyan ember társaságába aki sportból vagy pénzért vadászik a fajtádra. S csak még valami, a Nezabarban és környékén nemcsak neked vannak sötét titkaid, tartsd féken magad, mindig van ngyobb rossz annál mint a mit sejtesz. *Tom már búcsúzni készül, de látja Alex még szólna valamit, vagy tenne valamit, Tom óvatosan hátrább lép s farzsebébe dugott pálcáját fogja,s gondolkodik ,hogy tudna lefegyverző bűbájt és egyszerre valami fokhagyma szerűt megidézni, ha lány ösztönei felébrednek szörnyű harc lessz, melynek vége kirugatás az iskolából, ezt akarja Tom elkerülni.*

Vendég

-Tényleg hiszel ezekben az ostobaságokban?Eszem fokhagymát, és nem gyengítenek le.Amúgy meg honnan tudjam hogy nem te vagy az aki vadászol rám?Bár sokan teszik ezt és nem csak azért mert vámpír vagyok.De egy embernek el kell mondanom.Muszáj lesz.
*Mondja a lány és látja na meg érzi hogy a fiú a pálcájára tette a kezét.Mögé megy, de gyorsan szóval a fiúnak nincs ideje megfordulni.És megfogja a pálcájára tett kezét és a fülébe suttog.*
-Mi az?Mégis félsz?Minek a pálca?El sem tudod képzelni mit érzek.Mennyire vágyom a véredre.
*Majd egy kicsit hátrébb lép és megszólal.*
-De nem bántalak.Hisz tudok uralkodni magamon.Most megyek, még találkozunk.
*És köddé válik daimónjával.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 07, 2008 8:16 pm

*Nem,Tom nem félt. Érdekesnek találta a közjátékot. A lány keze mit sem tehetett volna. Óvintézkedésből nem redeti pálcája volt abban a zsebében, csak egy bot. Az eredeti a elől.* ~Tehát ő is érzi mások érzelmi rezgéseit. Félelem, harag, düh, vágy.. De vajon hányszor csapathatja még be. A lány nem is sejti, hogy sosát nem Ő maga választa majd, hanem barátai akik befolyásolhatják. *Tom eldobta a botot és eredeti pálcáját elengedte. Többször úgyse dől be a trükknek végül is ösztönös lény. Tom a kúria felé indul s azon töri a fejét, miért nem hat rá a hagyma. Azt tudja, hogy csak egy távolabbi rokon génjei ezek, talán déd- vagy valamely ük rokoné. Így tér vissza szobájába és nyugovóra tér, hisz holnap új hét kezdődik.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Dec. 12, 2008 5:31 pm

*Domajan érkezik az udvarra nem öltözött túl, csak két póló, meg egy polár melegítő van rajta, na meg az elmaradhatatlan farmer. A haja még el van átkozva, de már, csak ma. Most épp szürke alap, egy előre lógó hosszú fekete fürt és két hátul lógó lila fonat. A fiú kezdi megszokni az átkot, de azért néha egy picit idegesítő is tud lenni, nem baj már, csak ez az este. Körbenéz és nem lát senkit. Hát leül egy padra és el kezd gondolkodni. Ebben a pillanatban az összes hajszála vörös lesz. ~Na ez már tetszik van ízlése az átkomnak.~ Gondolja ezt egy röpke mosollyal.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Dec. 12, 2008 5:38 pm

*Az eredetileg szőke fürtös fiú most szépen fekete hajjal virít, melyben van néhány rózsaszín csík... Ében fekete azért még is csak többnyire. Nem tudja, hogy valami baj van a hajával, hisz tudni illik a fiú vak. Honnan tudhatná? Szépen, botját markolva halad az udvarra, a kúriából kilépve, hisz túl sok időt töltött már a falak között. Nem mintha nagyon évezni tudná a tájat. Mikor kiér, észreveszi, hogy nincs egyedül, így azonnal ismerkedni kezd.. hisz inkább ismerkedik, mint hogy ne ismerjen senkit maga körül.*
- Jó estét! *Köszön kedves, nemesi hangjána fiú, s állásából is látszik, hogy igazán nem csak úgy összeszedték az utcáról, hanem szépen a kastélyából jött ide. De nem tartja ő annyira nagyra a pénzt... *
- Siegfried Zauberer vagyok, Eramires másodikos. Kihez van szerencsém? *Kérdezi a fiú, kedves, ám kicsit olyan mélynek mondható hangján. Tekintete nem moccan semerre, csak mered maga elé, nem tud a fiú szemébe se nézni..Sosem pislog, csak néz, szépen maga elé, s közben néha meg-meg forgatgatja a kezében a botját.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Dec. 12, 2008 6:23 pm

*Domajan felfigyel a hangra. Meglát egy eddig számára ismeretlen fiút, ám a későbbiekben kiderül, hogy eramires. Domajan feláll és meglátja, hogy a fiú vak. Nem teszi közzé, hisz pont egy kiközösített árva piszkálna egy másik gyereket?* -Jó estét neked is! Én Domajan Gurskovity vagyok Eramires elsős. Szóval egy szakba tartozunk. Minő meglepetés.*Veszi elő ő is bátrabb, elegánsabb stílusát. A fiúhoz sétál megfogja a karját és legezel vele, majd elengedi azt.* -Mesélj honnan érkeztél? Én Skót származású vagyok. Pontosabban Dunfermeline-i.*Az árvaházat nem köti az orrára a fiúnak, mivel nem tudja, hogy milyen a fiú belülről.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Dec. 12, 2008 6:35 pm

* A fiú hallgatja a szavakat, és valahogy sejti, hogy a fiú már is kiszúrta a vakságát. De próbál nem foglalkozni vele, hisz a fiú se vetette fel. A fiú az üdvözlésre kicsit biccent, majd halványan elmosolyodik.*
- Ahogy a nevem is mutatja többnyire, Német származású vagyok. A szüleim mind a ketten mágusok, és mindd a ketten németek. Szóval tökéletesen beleszülettem a környezetbe. * Mondja a mostmár fekete és rózsaszín hajú fiú. Úgy néz ki, hogy a fiúnak a vaksága feltünt, ám az, hogy fekete és rózsaszín a haja nem? Vagy csak ennyire tekintettel van rá és elnéző, hogy meg sem említi?*
- Már jártam egyszer Skóciában, gyönyörű hely... *Mondja a fiú és ebből, ha valaki gondolkozik, rájön, hogy nem vakon született, később vesztette el a látását, s akkor is fakult így ki a tekintete. Néha meg-megrebbenti a fürtjeit, és a fejét, mikor a fülével figyel jobban, és motoszkálást hall. De biztosan csak néhány állat, aki ide merészkedett..Talán valami madár, de mindegy is. *

Tárgy: Re: Udvar Pént. Dec. 12, 2008 6:44 pm

*Domajan elmosolyodik majd meglátja az ő ízléstelen élénk sárga haját néhány fekete és bordó tinccsel.* -Fogadjunk te is ettél mostanában egy isteni tábla csokit. Ugye? Csak azért kérdem, mert fekete és rózsaszín a hajad, de az előbb sima fekete volt. Mérgezett volt. Nekem is elég ízléstelen sárga, fekete és bordó a hajam. Hát igen vannak furcsa átkok.*Erre a mondatra egy kicsike mosolyt is ejt.* -Na igen Skócia gyönyörű, de a Német erdőknek a közelébe sem ér a táj. Ó igen én is jártam Németországban, épp amikor a suliba jöttem.*Meséli és erre is elmosolyodik.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Dec. 12, 2008 6:52 pm

*Felvonja nagyon nagyon a szemöldökét, mikor a fiú megkérdezi, hogy evett e csokoládét... ÉS azt is, hogy milyen színekben virít a haja. Abban a pillanatban túlnyomó többségre vált a rózsaszín a hajában, mostmár a fekete látszik csíkoknak csupán...*
- Hogy? Mi? Mérgezett? ... *Kérdez vissza a fiú, egy picit felhördülve.*
- Hát.. Nos... Még úgy sem ismer sok ember, nem lesz olyan meglepő első látásra, ha váltzoztatja a hajam a színeket... És amúgy is. Én nem látom, engem nem zavar! *Mondja a fiatal kicsit elmosolyodva, egészen halványan. Csak azért látszik ilyen halványnak, mert fakó szemein nem látszik, hogy mikor örül, mikor bánatos, vagy bármilyen érzelem...*
- Igazad van, a Német erdők gyönyörűek, a szüleim birtoka pedig egyszerűen hatalmas... Régen mindig kijártam lovagolni velük, és kicsit megkergettem ám a vadakat is... *Mondja a fiú és vékony macska mosoly jelenik meg az ajkain. Ami pontosan azt jelenti, hogy kicsit féloldalas, és cinkos a mosolya.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Dec. 12, 2008 7:06 pm

*Gurskovity is elmosolyodik amikor a fiú elmosolyodik.* -Na igen a lovaglás az árvaházzal sokat voltunk...*Itt megáll és észbe kap, hogy a másik gyerek nem tud az árvaházról.* -Tudod nem vallottam be valamit. Hát engem úgy egy éves koromban hagytak Dunfermeline-ben a szüleim egy árvaházban. Hát én nem ismerem őket, és, hát, tudod, én árva vagyok...*It eszébe jutnak az utolsó képek arról a bizonyos utolsó éjszakáról és anyja síró arca na meg az apja komor és szigorú tekintete. Itt elsírja magát hangosan egyik pillanatról a másikra nagy krokodil könnyek csordulnak ki a szemeinél. Erőt vesz magán egy nagy levegő be, majd ki és még egy, majd megszólal.* -Bocsánat erre egy picit érzékeny vagyok tudod nem jó a régi rossz emlékekre vissza gondolni. Úgymond nem vagyok valamin szerencsés gyerek, mert elhagytak a szüleim azután kiközösítettek, csak egy barátom volt akit amikor két éve ismertem elütött egy kamion. Azután megint egyedül voltam. Ekkor jött a szerencsém és kiderült, hogy az az árvaházi gondozó aki folyton velem volt azért bolt velem, mert tudott az erőmről és ő egy fél tünde. Ekkor mesélt a Nezabarról Életem legjobb döntése volt ide eljönni. Itt barátaim vannak és egy barátnőm. Boldog vagyok és tudod...*Itt öröm könnyek találnak utat, megint egy percig nem szólal, de azért újra erőt vesz magán és beszélni kezd.* -De tudod is eleget beszéltem. Egy jó kis összefoglaló életrajz ugye?*Kérdi ezt nevetve.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Dec. 12, 2008 7:27 pm

*A fiú szépen végighallgatja a fiú szavait, bele fagy a szó, hisz szépen el lesz neki mesélve, hogy a fiúnak nem épp szép gyerek kora volt. Mikor Domajan szemein kicsordulnaka krokodil könnyek, a fiú csak a hangjából halllja, hogy valóban az történik, amire gondol... A fiú sír. Siegfried nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, kissé leblokkol, megszólalni nem nagyon tud... *
- Borzalmas volt a gyerekkorod, de végül még is idetaláltál, és itt már semmilyen szörnyűség nem történhet veled. *Mondja a fiú, végül kissé megnyugtatva, legalábbis a végén próbálva, s úgy tűnik a fiú gyorsan átugrotta az előbbi témát, és így Siegfried is megpróbál így cselekedni...*
- Az én életemnek egyetlen rossz dolga az, ami a látásommal történt...De ez a dolog már örökre rajtam marad, sosem kaphatom vissza a látásom... *Mondja a fiú, ám nem óhajt erről beszélgetni igazából.* - Mondd, valóban sok barátra találtál itt? Én aggódom azért, hogy sosem lesznek valódi barátaim. Még sosem voltam velem egykorúak között.*Mondja, s látszik is arca komolyságából, kihúzott tartásából, a semmibe meredő tekintetéből, hogy valóban így van..Nem vaalmi mindennapi fiú, és nem épp a legviccesebb.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Dec. 12, 2008 7:34 pm

*Domajan nagy mosollyal szólal meg.* -Ez pozitívan meg is látszik a stílusodon a barát dolgon meg én segíthetek ha te is szeretnél a barátom lenni.Amúgy ne aggódj ilyesmiért ha vagy elég találékony és szerintem az vagy akkor gyorsan jó körökben fogod érezni magad. Ja ó és bízz a véletlenben no meg az első látásos szerelemben mint ahogy nekem is sikerült a könyvtárban megismerkedni Aalivel. Majd neki is bemutatlak ő nagyon kedves én legalábbis szeretem és nekem ez az első. Sajnos már egy ideje nem találkoztunk és bevallom egy picit félek, hogy történt vele valami... De nem kell őt féltenem az én kis másodikosomat.*Itt már nagy a mosoly a száján hisz felidézte az első csókjukat, no meg a könyvtári első találkozót. Majd a meghitt esti bált és a táncot.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar