Udvar

Tárgy: Udvar Kedd Okt. 21, 2008 6:49 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Teljesen belepirul abba, ahogy a fiatalembermegszólítja. Először leuramozza, aztán ráförmed, hogy nem helyesen viselkedik. Ő maga nem tudja, mit csinált rosszul, de azért bátortalanul elindul a fiatalember felé, hogy bemutatkozzon, ahogy kérte.*
-Elnézést, uram. *szólítja meg ő is ugyanúgy, mivel azt hiszi valami tanárfélével van dolga.*
-Deyan Dragomir vagyok, első évfolyamos, Deridion szakos hallgató. Örvendek a találkozásnak.
*mutatkozik be a tőle telhető legudvariasabb formában, majd pirulva, bátortalanul meg is hajol előtte, nehogy megszólja, amiért nem tette.*
-De mitől védjem meg őket? Valami vész van? *kérdi, körbenéz, de ő változatlanul békésnek látja az udvart.* -A pálcámat meg hiába használnám, nem tudok semmi hasznosat még. Csak most kezdtem az iskolát, uram.
*mondja teljesen vörös képpel, megilletődötten.*

Diák Hozzászólások száma : 1233 Kaszt :

*Tekintete végig a sorok között van, most nem is érdekli, hogy talán udvariatlannak vagy pofátlannak tűnik. A körülötte lévőket most kizárja és csak a könyvet olvassa amit kezében szorongat. Nem valami új könyv, amit mostanában szerzett be, igen öreg és porosnak tűnik, de a tartalma nem poros és érdektelen. Mikor végzett az oldallal, lapoz egyet, de látja, hogy nincs folytatás, az egész lap üres, mintha elvarázsolták volta a betűket. Egy pillanat alatt becsapja a könyvet és ebben a pillanatban trüsszent is egyet a felszabadult portól. Talán meg kéne fontolni tetteit és nem pedig gondolkodás nélkül gyorsan cselekedni. Hisz köztudott az nem vezet sehova. A könyvet maga elé teszi, majd kezeit háta mögé támasztja és szürke szemeit az égboltra szegezi, mely egyre sötétebbé válik. Viszont csillagok sehol. Eltakarják a zord szürke felhők.*

Diák Hozzászólások száma : 96

* Matthias gonoszul csillogó, és talán kárörvendő pillantásokkal mered a lányra, aki nem hogy nem védte meg a fiút, még csak arra sem méltatja, hogy szóljon hozzá. Milyen kiszámíthatatlan az élet.. vagyis a sors. És ezt a fiú tudja a legjobban.. sok a váratlan dolog, de a vége mindennek.. az életnek.. a létnek ugyanaz..
Halál..
A lány közelebb jön, kedves, tekintete fürkésző.. Matthiast ez nem hatja meg. A hely kérés hallatán elmosolyodik, féloldalas mosolyával lányok százainak szívét tudná meghódítani, ha akarná.. de nem akarja. Majd ha valamit el kell érni valakinél.. akkor elég lesz bedobni mindent..
Villanó jeges tekintetével végignézi a lányt, belemerül a zöld szemekbe, fürkészi azt, majd szeme lejjebb vándorol.. lenge öltözék.. ebben a hidegbe, és nocsak..!
Egy kard villanása! A fiú fintort vág, bár a lány nem lehet tisztában azzal, hogy ez minek is szól. Magában mosolyog, lelke már-már kacag. A helyzet felettébb mulattató. Ha tudná, hogy ha esetleg rátámadna, a kardjával esélye sem lenne ellene. A szamuráj kardok hatalmas erénye, hogy olyan acélból készítették őket, melyek mindent lenyesnek, egyenes, gyönyörű vonalban. A kislány kardja egy harc során darabokban zuhanna a földre, úgy ahogy a zöld szemek gazdája is.. hörögve a vértől, mely a torkában gyűlt össze, és attól mely a tüdejébe szivárgott elvágott torkán keresztül a levegő apró falatjaival együtt. Mert persze egy torok elvágáshoz nem kell nagy vágás.. csak egy kellemesen finom mozdulat..
Hangok szakítják ki fantázia világából. Először felpillant a lányra. *
- Nos, igen, én is láttalak a bálon.. ismerős az arcod valahonnan, mintha már láttam volna..
Persze most hogy nem vagy úgy kicsípve, a megjelenésed és az arcod is teljesen más.. átlagos.. szinte már azt érzem nem is hasonlítasz… na jó.. a szemed.. talán.. annak a fénye..
* Aztán a fiú is megérkezik.. aki.. bemutatkozik, hajlong alázatosan.
Matthias hangosan felkacag, éles, szinte már olyan hangon amitől az ember háta libabőrös lesz. A fiúra pislog.. majd gúnyosan, és sértően válaszol. *
- Hmm.. azt hiszem a bemutatkozásodból, már csak a lábam megcsókolása maradt ki.
És nem vagyok tanár, elsőéves vagyok, veled együtt.. bár tény hogy így látszólag is többet tudok mint te.
- És hogy miért kéne megvédeni bárkit is? * újabb hangos nevetés buggyan fel belőle. *
- Honnan tudod, hogy valaki nem a rossz oldalon áll? Sosem tudhatod, mit hoz a sors.. és milyen utat szán neked.. azt sem tudhatod, mikor támad meg valaki.. mert ugye az iskolának vannak hires ellenségei..
* hideg szempárral pislog a fiúra, arcáról gondolatai leolvashatóak.. *
- Vagy te ezt nem tudod? Ha nem hallottál még a kegyencekről, akkor hogy jöhettél ide, ebbe az iskolába? Mert számomra evidens, hogy arról a helyről ahol hátralévő életem x %-át tölteni fogom informálódok…
* tekintetében, és arcáról a kihívás olvasható le.. olyan mintha egy párbaj kedvéért kesztyűt dobott volna valaki arcába. *

Vendég

*Alexis közömbösen néz Matthiasra és gúnyosan megszólal.*
-Minden áron azt akarod hogy mindenki utáljon?Sajnálom de ez nem fog menni.
*teszi fel a költői kérdést.nem érdekli milyen bunkó a fiú, a lány elhatározta hogy megfogja ismerni, megismeri és eléri hogy ne zárkózzon el mindenki közeledésétől.Hisz jó dolog a magány, de csak egy burok.Egy burok önmagunk védelmére.de inkább legyen fájdalmas és rövid az élet mint hosszú és magányos.Hisz barátok és szerelem nélkül nem is élet az élet.Nem lehetünk olyanok mint a gépek, vagy mint a könyvek.Szárazok, és érzelemmentesek.Bár Alexis ezt a stílust is megtanulta.Hisz nem nyílhat meg az emberek elött ha nem akar még több fájdalmat.majd ismét megszólal.*
-Hát igen.Frakk nélkül és a bál hangulata nélkül te is egész más vagy.
*Mondja gúnyosan.Pedig ez nem igaz.A fiú ugyan olyan helyes, és titokzatos.Nem zavarja a fiú modora, hisz találkozott már hasonló emberekkel.Leül a fiú mellé, és közben Nicolra is oda oda pillant.*

Vendég

*Deyant pedig zavarja nagyon is a fiú jelleme, Alexisben meg csalódott egy hatalmasat.*
-Jól van, Alexis! Válaszd csak őt! Én mentem, mert el kell intéznem valamit. Sziasztok!
*köszön zavarodottan-sértődötten, majd visszalépked a könyveiért, odavet még egy sziát Nicolnak, majd megfordul és könnyek közt visszafut a kastélyba.*

Diák Hozzászólások száma : 1233 Kaszt :

*Még mindig az eget kémleli, ami szinte már teljesen elsötétedett. Gondolatai csak úgy cikáznak fejében és ebből egy valami szakítja ki, Deyan hirtelen köszön neki. Int, kicsit értelmetlenül a fiúnak, mivel foggalma sincs, hogy mi is történt vele.*
~Ez sírt? Vagy.. igen.. sírt..~
*Állapítja meg megcsillanó könnyes szemeiről. Majd lábait most már leteszi a padról és körülnéz.*
~Mi a fene történt?~
*Kérdezi magában, majd a távolban egy fiú alakot vesz ki Alexis mellett. Már igen kicsi a látótávolság mivel szinte már teljesen besötétedett. Egy szürke kesztyűt húz ki zsebéből miközben feláll a padról. Felhúzza kezére és egy nyávogásra lesz figyelmes, mely valahonnan a közeléből érkezik. Flóra az, Nicol macskája, ki idő közben kiszökött a hálóból. Lassan lehajol és felveszi az elkóborolt macskáját, majd Alexis és a még ismeretlen fiú felé kezd lépegetni.*
-Sziasztok.
*Köszön nekik kicsit komolyan, közben lerakja macskáját*
-Nicol Bennet, második évfolyam.
*Nyújt kezet a fiúnak.*

Vendég

*Talán nem jó időpontot választott ahhoz, hogy kimerészkedjen a szabadba, ám mégis jókor van jó helyen, ha azt vesszük, hogy legalább egy kis társasággal fut össze. Fehér kezeit sötétlila, vékony dzsekijének zsebeibe rejti, ahogy zöld tekintetét szüntelenül a sötét fák és az udvaron tartózkodók között járatja. Rövid kabátja alól szürke, kötött pulcsi lóg rá a sötét farmerra, szintén lila tornacipőjével pedig bátran lépeget az avarban, hallgatva annak zörgését.
Apró mosoly kúszik fel az arcára, ahogy az ismeretlenek felé indul inkább, minthogy bevesse magát a Tölgyesbe. Úgyis régen csipkelődött már, és Matt említette hogy hiányzik a cserfessége... És bár nem ismeri egyetlen diáktársát sem, mégis úgy dönt, próbát tesz. Meg kell bizonyosodnia arról, hogy nem rozsdásodott be.*
- 'Estét. *Köszön rájuk leplezetlenül mérve végig Alexist, Nicolt és Matthiast egyaránt. Rózsás pofiján a mosoly kiélesedik, és egyre gúnyosabb formát ölt, ahogy felméri a helyzetet a kisvörös. Egyelőre nézelődik, nem szólal meg.*

Diák Hozzászólások száma : 96

* Minden ember visel maga körül burkot, álarcot, maszkot, mely mindentől megvédi. Matthiasnál sincs ez másként, úgy ahogy a lánynál sem. Hiszen senki nem kezd a belső dolgairól fecsegni rögvest. Igaz, az emberek nagy része megoszt olyan dolgokat, újdonsült ismerőseinek, melyből életének egy-egy pillanata, érzései leszűrhetővé válnak.
A lány mondataiból, tekintetéből is sok minden leszűrhető.
A hideg kék szemek egyből leveszik, hogy a lány egyenes jellem, kitartó, és hogy a szőke tincsek, és a fagyos szemek, igenis tetszetősek számára.
A fiú mosolya ismét nagyobbra nő, szinte már gunyorossá válik, úgy válaszol a lány mondataira. *
- Ugyan kislány. Ne tegyél elhamarkodott kijelentéseket. Nem tudod milyen vagyok, nem tudod ki vagyok.. lehet én vagyok a rémálmod.. maga az ördög aki megjelent neked.. hogy az életed tönkre tegye..
* szemei villognak vészesen, miközben mosolya és fintora egyáltalán nem lankad. Hideg tekintetét a lányra villantja, majd a fiúhoz kell fordulnia, aki eközben teljesen sápadtra változott. Arca most olyan, mintha hányingere lenne jellemétől..
Vigyora elszélesedik.. pláne mikor meghallja a keresetlen mondatokat.. majd a célzásokat a lány felé.. mellyel még jobban lejáratja magát. *
- Szia kisfiú! Szerintem is menj.. A hölgy férfiak társaságát keresi, nem kisbabákét.. úgysem tudnál semmit sem nyújtani a számára…
* A rohanó fiú után bámul, majd felnevet élesen, újból a lányra függeszti tekintetét.. *
- szóval.. milyen itt az élet?
* A kérdésére a feleletet már nem kapja meg, ugyanis másik két alak közeleg feléjük. Az eddig elmélyülten olvasgató lány az egyik. Kezet nyújt felé, a kis illedelmes..
Matthias nézi a kacsót, mégsem fogja meg. Szemei összeszűkülnek.. biccent.. nem teheti meg a testi kontaktust.. úgyhogy a lány most igy járt.
- Matthias Darren Fletcher.. hölgyeim..
* szemeiben ismét megjelenik a fehér csillogás.. mely még kiismerhetetlenebbé és keményebbé teszi a szőke fiút. Persze a két újonnan érkező még nem is sejti, hogy besétáltak a csapdába.. a farkas csapdájába..

Vendég

-Hidd el nem hiszem hogy épp te lennél a rémálmom.Lehet hogy nem tudom ki vagy, de talán lesz esélyem megtudni.
*Furának találja deyan viselkedését, hisz meg sem próbálja megvédeni magát.Most azt várja tőle hogy ő rántson pálcát Matthiasra?Ezt azért nem gondolhatja komolyan.Majd felugrik és sértődötten beszól a lánynak hogy válassza akkor csak Matthiaszt.*
-Mi van?Mért válasszam őt?Mért kéne egyáltalán választanom?
*Még hogy ő csalódott Alexisben?Akkor a lány mit szóljon?Várt rá a bálon mert megígérte neki hogy majd táncol vele, és Alexis nem akart bunkó lenni hogy megszegi az ígéretét, erre el sem jött.Már mindenki elment és ő nem volt sehol.Majd Matthiasra pillant.*
.Majd nem bírja vissza fogni a nevetést, és hirtelen finoman nevetni kezd.Szerencse hogy Deyan ekkor már eltűnik, így ezt már nem hallhatja, de hát ez van.Elég nevetséges most Deyan viselkedése.*
-Bocs, de már nem bírom visszafojtani a nevetést.Ez tuti hogy bekattant.Biztos agyára ment az olvasás.Ó...És te férfinak tartod magad?
*Mondja a fiúnak, gúnyosan.És hátra dob, egy nőies mozdulattal egy kósza vörös hajtincset.Daimónja is viccesnek gondolja Deyan reakcióját.De annyi önbecsülése sincs hogy ne hagyja hogy így megalázzák?Pedig azért az alap lenne hogy nem mint egy sértődött kisfiú, rohanjon el.Majd Nicol is oda megy hozzájuk.*
-Mizujs?Mit találtál?
*Majd még egy lány lépked oda hozzájuk.*
-Üdv!
~Ó..Remek..Még több ember.~
*Gondolja csalódottan, nem szereti a tömeget, majd válaszol Matthiasnak.*
-Az élet?Most már egész tűrhető.
*Mondja kis mosollyal.*

Vendég

*És ekkor ki jelenik meg?Na ki?Na ki?
Igeeeeen!
A mi szívtiprónk,a világ egyik legjóképűbb pasija közeleg,fekete farmar,fekete panterás póló,és fekete bőrdzseki rajta.
Bakancs a lábán,lánc az oldalán,kezén ujjatlan bőrkesztyű szegecsekkel.Hanyag eleganciával hullik arcába ében haja,szeme csillagokként szikrázva csillog.Érzéki ajkai mosolyra húzódnak ahogy megpillantja a tömeget,a szép lányokat,és köztük ismerőseit is.
Varázslattal megbűvölt mp3-ját kiveszi füléből és így kihallatszik a zene belőle.
// [Only admins are allowed to see this link] //
Meghajol a kis csoport előtt.*
-Louise Attaque!Szolgálatotokra!-*mutatkozik be.Még a szokásosnál is feldobottabbnak tűnik.*
-Mi a helyzet Alexis édes?-*ad egy lágy puszit a lány arcára,és fülig érő vigyorral felnéz az égre.*

Diák Hozzászólások száma : 1233 Kaszt :

~Ez is egy közönséges ficsúr.. Azt hiszi ez magáról, hogy ő a mindenség és talán félni kéne tőle? Áh.. ez nevetséges..~
*Méri végig a fiút, nem feltűnősködve, de azért leveszi a jellemét és most nem hiszi, hogy tévedne az első benyomásról.*
-Á nem érdekes.. semmi különös.
*Mondja Alexisnek. Viszont nem így van a dolog. Igenis érdekes amit talált, de ha nem tartozik más emberekre, ő nem fogja elmondani amit még igencsak kevés embernek árult el. A mondat másik fele már viszonylag igaz, de ez sem teljesen.. hisz a lap túl oldalán semmit sem talált. Rögtön tudta, hogy ezt valaki szándékosan tüntette el, hogy illetéktelenek ne olvassék el, főleg olyanok akik esetleg áldozatává esnének.*
*Érkezik még egy diák, akinek Nicol ismételten bemutatkozik.*
-Szia, Nicol Bennet.
*Mondja, majd még egy diák terem hirtelen itt. Akit Nicol még sosem látott az iskola falai között.*
-Szia. Nicol Bennet.
*Mutatkozik be, már kicsit unottan. Most nem igazán lát szegény lány a farkas vaksága miatt, mert idő közben teljesen besötétetdett. Nem ártana visszamennie a kúriába.. De még nem teszi.*

Vendég

*Jobbját kihúzza a zsebéből, és elgondolkodva, kislányosan kezdi el csavargatni egyik vörös tincsét, közben pillantásából és arcáról süt a cinizmus. A másik vörös lányon, akire külseje felmérte után egy szájelhúzással reagál, látszik, hogy nem tetszik neki a két pótkerék, de mit lehet tenni...*
- Rachel. *Minek elmondani az ember teljes nevét? Időpazarlás. Legalábbis szerinte. Úgyis olyan hosszú, hogy mire elmondaná háromszor megőszülnek mindnyájan. Bemutatkozását követően újból végigpillant az embereken...
Matthiasra első ízben ráégeti a pofátlan szót, csak mert az nem kerülte el a figyelmét, hogy nem fogadta el a felé nyúló kezet. És az nem szép dolog, főleg egy lánnyal szemben. Összevonja szőkés, szép ívű szemöldökét, és vizslatóan néz a fiúra. Első pillantásra nem tetszik neki a titokzatossága, és másodikra sem.
Ezután kénytelen elvenni pillantását a srác arcáról, mielőtt bármit is leolvashatna róla, ugyanis újabb hajolgató bohóc jelenik meg. Apró fintort vág.*

//Az én karim idefagy.^^ 5-10 perc.//

Diák Hozzászólások száma : 96

* Nocsak, nocsak.. az emberek jönnek, és jönnek.. egyre többen… lányok.. hatalmas mennyiségben.. és egy fiú.. Egy kis ficsúr.
Szája hatalmas vigyorba szalad, a felhozatal egyre jobb. Kardját pont úgy helyezi, hogy a keze ügyébe essen, ha valami gikszer történne.
Hiszen csak egy finom mozdulat, és az acél elősiklik rejtekéből.. Nem mintha nem lenne nála jobb harcos.. de arra büszke, hogy mestere készítette neki a kardot, és hogy segített neki elsajátítani a különböző önvédelmi dolgokat.. na meg persze a szamuráj kard használatát.
A Nicol kislány nem valami kellemes teremtés.. ez lejön az első találkozásnál. Olyan tekintettel méri végig, mely másokat valószínűleg bosszantana.. Matthiast nem.
Felvonja szemöldökét, küld egy gunyoros, lesajnáló pillantást, hiszen ha valaki gondolatban lebunkózza, illik valamivel viszonozni. Ezek után szeme ismét nem fejez ki semmilyen érzelmet. A másik vörös kislány azonban más tészta..
Tipikusan szájhúzogatósnak tűnik.. akinek soha nem jó semmi.. aki cserfes.. általában másokkal csipkelődik.. és nem rajong a titkokért.. mert ki akar deríteni mindent.
Matthias szintén elhúzza száját, a lánnyal egyszerre, hiszen a véleménye erről is ugyanúgy megvan.. talán valamivel kevésbé itéli el ezt az ember tipust.
A fiún végigpillantva szive szerint már a fejét fogná. Nem érti miért nincs egyetlen normális ember.. fiú ebben az iskolában.. mert ugye a lányok.. lányok.. cserfesek, naivak.. bármire lehet őket használni.. de hogy fiúk között nincs csak ficsúr, bőgős.. tünde és szánalmas??
Ez felháborító..! *
- Matthias Darren Fletcher! De Matthias-nál maradjunk..
* kezet ismét nem nyújt, tekintetét az égre emeli. *

Vendég

-Értem.
*Mondja Nicolnak, majd Louise is megjelenik.Már elég rég látta a fiút, így örül neki.*
-Helló Lou.Semmi különös.Veled?Mesélj...
*Mondja, egy kis mosollyal majd a másik lányra pillant, aki nem nagyon szimpi neki.Elég unalmas, na meg cinikus.Ami alapjában véve nem baj, de akkor sem szimpi neki a lány.Idő közben besötétedett, de a Hold és a csillagok a felhők takarása miatt nem észlelhetők, ami talán nem is baj.Majd a lány Lou felé fordul.*
-Na beszéltél Lyával azóta hogy hazaért?
*Majd rájön hogy nem mutatkozott be az új lánynak, ami nem izgatja de azért mégis bemutatkozik.*
-Alexis.Ő meg a daimónom Ezüstfog.
*Mutat az előtte álló farkasra.Majd lesújtó pillantást vet Rachelre, aki távozik is.A lány a sötét miatt előveszi pálcáját hogy egy kis fényt varázsoljon.Egy mozdulattal össze gyűjt pár, éghető fadarabot, és megszólal.*
-Lacarnum.
*És hangulatos kis tüzecske keletkezik.Így legalább látnak.*

Vendég

-Én pedig Lou.Mióta nyomulsz itt a nezán?-*fog kezet Mattyvel.Vagyis fogna.De a fiú nem is néz rá...Hm...Nem éppen szimpatikus neki a srác így elsőre.Semmi tiszteletet vagy illemet nem lát benne.Majd az új lányra néz.Valami Rachel.Nagyon csinos meg kell vallania magának.Sőt!Még a csinosabbnál is csinosabb!Szemei akár a fülledt nyári estében ragyogó fényes csillagok...mint egy sápadt tavaszi reggel,mely még a tél árnyékába kapaszkodik.*
-Aaham.-*válaszol Alexisnek kicsit elkalandozott gondolataival.Szemei előtt egy zöld szempár lángol...
-Beszéltem ám vele.De hát...még mindig Jeremy ficsúrra hajt.Teljesen elkényezteti azt az undok denevért.Nicol Bennet?Sokat hallottam rólad!Sok jót!-*kacsint a lányra,és elnyom egy félmosolyt.*

Diák Hozzászólások száma : 1233 Kaszt :

*Annyi féle ember van a világon és mindenki más. Egy ugyanolyan gondolkodású sincs. Ezt bizonyítja ez az eset is. Figyeli csndben a társaságot, majd úgy dönt, hogy visszamegy a kúriába, mivel már teljesen átfagyott, mert több órája van kint.*
-Igen? Hát csak azt lehet hallani rólam.
*Ad választ Louise-nak, majd felkapja macskáját és elköszön a kisseb tömegtől.*
-Sziasztok én megyek.. további .. jó beszélgetést.
*Kicsit furcsán is ejtette ki a mondatot, mert közben kicsit elgondolkodott, majd indult is vissza a kúriába.*

Diák Hozzászólások száma : 96

* Egy kéz nyúl a fiú hideg ujjai után. A szorítás erős lenne, és határozott, ha Matthias nem kapná el a kezét. Szikrázó szemekkel pislog a fiúra, majd sziszegve szól hozzá. *
- Ne érj hozzám! Kérlek!
* igaz hogy elhangzott a kérlek szó, a mondat mégis fenyegetésnek hangzik. Ezután a következő kép ami feltűnik a fiúnak az, hogy az egyik vöröske, aki épp mellé telepedett hihetetlenül bátran, tüzet rak.
Mintha nem lenne egyszerűbb egy-két csillagot fellőni.. a logika itt látszik. A meleg pedig, amit esetlegesen akar.. hát értelmetlen. Ugyanis nem kell sokat sétálni ahhoz, hogy a meleg iskolába érjünk. Matthias hitetlenkedő pillantással néz a lányra, majd körbe. A magasba emeli a tekintetét, a sötét eget, a csillagokat, a holdat figyeli és szinte már fohászkodik magában.
És kérdőre von.. néma kérdéseit senki nem hallja.. *
~ miért vagyok én ilyenekkel körbevéve.. nem értem… miért vonzom az aljanépet.. ~
* majd hirtelen felkapja fejét, mikor a kis Nicol távozik. Igazából a dolog nem hatja meg.. valószínűleg neki is vele van baja.. a jellemével.. mint a síró nyápicnak.
Majd miután a lány távozik, úgy dönt válaszol a ficsúr kérdésére. *
- Nyomulok? Én nem nyomulok. Én ide jöttem tanulni.. és nem nyomulni, és lányokra vadászni.. * hideg kék szeme felcsillan izzó fehér fénnyel. *
- Egyébként nem rég érkeztem.. a fogadtatás nem volt valami kedves..
- Te mióta NYOMULSZ itt? * nyomja meg a szavakat kellő mértékben. *

// fagyunk a jeges hangulat miatt.. Very Happy

//

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 11, 2008 3:23 pm

*Borult az idő... Bármikor eső lehet ebből, de minden percet ki kell használni. Így tesz Quarion is, bátran lép ki az Udvar ösvényére. Lassú léptekkel halad a kis úton, melyet sötétzöld tündeköpenye súrol. Arca szokásosan komor, és szeme jéghideg. Nem sok a kedve ma sem látszólag. Kicsit rossz lelki állapotban van, mert rég nem találkozott valakivel, és ez nyomasztja. Nagyon reméli, hogy ma este sikerülni fog neki.
Leül az egyik padra. Lábait keresztbe teszi, és egy kis szabad utat hagy a levegőnek a nagy ruha alatt, hogy ne fülledjen be. Körülnéz... Látszólag nincs itt senki, így nyugiban lehet. Most magányra van szüksége, azazhogy nem kíván látni senkit úgy kimondottan. Beleszippant egy nagyot a levegőbe, és gyönyörködik a Tölgyes egyre csak kopaszodó lombjaiban.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 11, 2008 3:51 pm

*Laura lép ki a kúria ajtaján az udvarra. A félhomályban nem lát senkit, csak a holdat és a megannyi apró fénypöttyként jelentkező hatalmas gázgömböt. Sétálgat egy kicsit, miközben tekintetét ezekre a bizonyis gárgömbökre szegezi. Észre sem veszi, hogy a fiú felé közeledik. Rendületlenül az ég felé néz, és visszaemlékszik, mikor édesapjával nézte a csillagokat. Szemével azokat a csillagképeket keresi, amiket szintén az apja mutatott neki, és annyiszór látta már, hogy megjegyezte a nevüket, elhelyezkedésüket. Egyenesen a tölgyes felé sétált, el a messzeségbe. Már túlhaladt a padon, amin Quarion ült, de még mindíg nem vette észre. Emlékeiben merengve gondolkodot a nagy semmin, és közben mindenen.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 11, 2008 4:03 pm

~ Hamar leszállt az éj... Éj! Ugyan, hiszen mégcsak késő délután van, de már korom sötét. Ezért szeretem a telet... A korai Hold, és a csípős éjszakai levegő megtölt reménnyel és boldogsággal, frissességgel. ~ *Gondolkodik a tünde fiú, aztán neszekre, és léptek hangjára lesz figyelmes. Arra pillant hidegen, a fák leple alatt, és megpillantja a számára rendkívül ismerős lányt. Elborul az arca, és maga elé sóhajt. Még nem vette észre őt. De nem ártana, ha elmondaná Laura, hogy miértis futott el ezelőtt, amikor beszéltek. Nem fog rákérdezni a srác, ez biztos, de kiváncsi erre. Köhhent egyet, mint jelezve, hogy itt van, és beszéde van a bámuló lánnyal.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 11, 2008 4:22 pm

*Laurában egy pillanatra megáll az ütőér, ahogy a köhintést hallja. A másodperc töredéke alatt 180 fokos fordulatot vesz, és mikor eljut az agyáig, hogy Quariont látja, elvörösödik, és azt kívánja bárcsak el tudna párologni a sötét éjszakában... Szörnyen szégyelli magát, amiért úgy faképnél hagyta a fiút... Nem kellet volna elfutnia. Szólni szeretett volna, de nem jött ki hang a tortán, csak egy szerencsétlen "jaj"... Legszívesebben elsüllyedt volna a föld középpontjáig, hogy finom porrá égjen, aztán tovább hömoölyögjön az olvadt sziklák forró zuhatagával... Végre sikerült összeszednie magát, és kipréselni a tüdejéből pár szót.* -Öhm... Szia... Nem is vettelek észre...

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 11, 2008 4:50 pm

*Quarion nem néz a lányra. Maga előtt nézi az öreg tölgyfákat, és rápillant az avarra. Sajnos ebben a sötétben nem lát olyan sokat, de azért nagy körvonalakban nagyjából. Lehajtja a fejét egy kissé, és lehunyja a szemeit.* - Szép jó estét... Régen láttalak... *Mondja monoton és unott hangján, ami elég bántóan cseng, mégha a fiú nem is félelmet akar kelteni vele. Egyszerűen csak így sikerült, de mint mindig, most sem érdekli, ha megbánt valakit. Megszokta, ha nem foglalkoznak vele, azt is, ha utálják. Nem fog problémázni. Kicsit odébb húzódik, hogy elférjenek jobban, és ezzel megintcsak utasítást tesz Laurának. Ma ilyen nem szólós, inkább jelzős hangulata van.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 11, 2008 5:05 pm

*A hideg-rideg hangra feláll a szőr a hátán. Minden porcikája azért könyörgött, hogy fusson, rohanjon el, messzire, mert itt nem látják szívesen. Hirtelen fázni kezdett. Mikor Quarion arrébb, tudja, hogy le kéne ülnie. De attól fél, hogyha megmozdul, a teste magától fog cselekednim, és elviharzik a lehető legmesszebbre. De végül legyőzi saját magát, és megmoccan... Csak a lábát emeli fel, de mégis érzi, hogy legszívesebben elindulna az ellenkező irányba. Gondolatban mintha saját magával küzdene.* ~Fuss el messzire! Nem tehetem! Menekülj el! Maradnom kell! Mért maradnál? Nem látnak szívesen! De beszélnem kell vele! Nem tűnhetek gyávának...~ *Ebben a gondolatban mintha mindkét fele megegyetett volna. Laura a padhoz vánszorgott, és leült. Megint az eget fürkészte.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 11, 2008 5:13 pm

*Nagy nehezen, kissé habozva, de leül a szólított. Kicsit úgy hat a dolog, mintha egy kihallgatás lenne. Aztán a kínos, csontgi ható csendet a fiú töri meg.*
- Amikor ezelőtt beszéltünk... Hirtelen elrohantál... Meg tudom érteni, rosszul fejeztem ki magamat. Bocsáss meg... *Sóhajt egyet, majd maga fölött az égre pillant.* - Nem akartam, hogy haragban váljunk el. Lehet, hogy úgy hat, hogy haragszom rád, de nem. Csak újra az vagyok, akit Te, és mindenki más is először lát. Ez így van rendjén... Azaz... Nincs, de így van. *Magyarázza a végén ellentmondásosan, de aztán inkább hagyja a csudába. Érthető azért. A csilalgok gyönyörűek... A lengedező szél csipősen, de frissan simogatja a hegyesfülű arcát...*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Nov. 11, 2008 5:24 pm

*A lány Quarionra néz... Keresi a tekintetét. Mikor a fiú is odafordul, Laura egy gátlások nélküli mosolyt küld neki.* -Nem haragszom. Nekem kéne bocsánatot kérnem tőled... *kicsit elpirul* -Nem kellet volna az a pofon. Ha megbocsájtasz, akár barátok is maradhatunk... *A feszültség levezetése végett, összeérinti az ujjbegyeit, és egyre erőseben kezdi nyomni őket egymáshoz. Az égre nézett... Elgondolkodott azon, hogy a szülei még látják e valahonnan... Szemeiben visszatükröződött a hold fénye, szőke haja szinte világított a sötétben. A fehér pulóverével úgy nézett ki, mint egy szellem.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar