Udvar

Tárgy: Udvar Kedd Okt. 21, 2008 6:49 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Gondolataiból léptek zaja hozza vissza.Egy lányt lát maga mellett. Aki ismerős neki.*
-Szia Nicol!Mizujs?Rég találkoztunk.
*Állapítja meg és elővesz egy kesztyűt a zsebéből.egy sötétbarna bőrkesztyű az.Így már az ő keze sem fagy le.*
-Egyre hidegebb van.
*Most nem tud hirtelen mit mondani a lánynak.Majd elővesz egy medált is.*
-Tessék.Gondolom Lya nem adott még új medált.Újak kellettek, mert a régieket lehet hogy figyelték.
*Nyújtja a lánynak, az ezüst színű kör formájú medált.Benne még 2 kisebb kör is található.Szép darab.*

Diák Hozzászólások száma : 1233 Kaszt :

-Á, köszi! Már tényleg kezdtek lefagyni a kezeim.. Nagyon nem szeretem a hideget..
*Veszi át a kesztyűt és fel is húzza kezeire. Macskája egyik pillanatban ugrándozott, de most Nicol háta mögött bújkál. Valószínűleg észrevette a farkas daiónt.*
-Új medál? Á értem.. de, hogy már figyelni kezdték volna.. nem hiszem, de végülis ki tudja.
*Veszi át a medált és szemlélni kezdi, majd nyakába akasztja és pulóvere alá rejti.*
-Hát ez a macska.. Szegényke nem nagyon képes elhinni, hogy biztonságban van.. fél a farkastól..
*Mondja és közben ölébe veszi a fekete perzsa macskát és simogatni kezdi.*
-Na és,hogy telnek a napjaid?
*Kérdezi és gondolja, hogy mi a válasz.. azaz tanulás.*

Vendég

*A daimón ránéz a cicára, és az már érezheti hogy tényleg biztonságban van.*
-Hát, az az igazság hogy Jeremy ikertesója elvette Jeremy medálját, és hát Lya mondta hogy cseréljük ki őket mert a srác nem egészen normális.
*Majd mosolyog.*
-Aranyos cica, és tényleg nem kel félnie Ezüstfogtól, nem fogja bántani.Nekem egész jól.Csak egy hétig elég rosszul voltam mert telihold volt, és akkor a tölgyesen és a szobámon kívül sehol nem voltam.Holnap jössz a bálba?
*Kérdi hisz eszébe jutott hogy az is lesz.Csak szegénynek még fogalma sincs, hogy mit vegyen fel.És a baglya is eltűnt.*

Diák Hozzászólások száma : 1233 Kaszt :

*Hallgatja a lányt és kicsit elcsodálkozik azon amit mond.*
-Hogy mi? Jeremy ikertesója ide jár?
*Kérdi, hisz ő erről még nem igazán tudott.*
-Flóra, nyugi. Nem bánt.
*Simogatja macskáját, majd Alexis-re pillant.*
-Hát igen, a bál.. valószínűleg megyek, de sajnos nem tudok ott lenni az elejétől. 7-től talán.
*Mondja majd elgondolkozik, hogy ő sem tudja, hogy mit vegyen fel.*
-Akkor.. nem vagy egyedül.. még én sem tudom, hogy miben megyek.. Muszáj jelmezt venni?
*Tesz fel még egy kérdést is, majd a szürke égboltra pillant és kezeit maga mögé támasztja. Úgy kezdi kémlelni az eget. Ami most füstös szürke színű. Nem valami sokáig folytatja, megsimogatja a még mindig öléban heverő cicát, majd Alexis-re pillant.*

Vendég

*Ő is kémleni kezdi az eget majd megszólal*
-Én sem tudom mit veszek fel, de az bizti hogy jelmez kell
*Majd fel áll.*
-Ne haragudj de mennem kell.Sok a dolgom.Bocsi.Majd késöbb beszélünk, meg a bálon találkozunk.Szia.
*Köszön el majd távozik.*

Diák Hozzászólások száma : 1233 Kaszt :

-Nembaj, akkor szia! Várj a kesztyű!
*Köszön el a távozó Alexistől és még gyors átnyújtja a kölcsönkesztyűt. Majd újból a szürke eget kezdi bámulni. És egy kis idő elteltével úgy dönt, hogy ő is visszamegy a négy fal közé. Itt most túl hideg van ahhoz, hogy itt legyen.*

Vendég

*Deyan sétál ki a kastélyból az udvarra, kezében egy gyógynövénytan könyv, hogy szabadidejében megkeresse Ann-nak a szükséges növényeket a gyógyításhoz. Megkeres egy szabad padot, leül rá, ráteszi az egyik lábát a másikra, majd arra a könyvet és kutatni kezd. Közben azért vár, hátha érkezik valami társaság.*

Vendég

*Alexis, lila harisnyában, fekete miniszoknyában,fekete szövetkabátban, és fekete magassarkú csizmában sétál az udvaron.Mellette daimónja.Kezében az imént Nellondban vásárolt vadászgörény.Épp most ért vissza.Mikor meglátja Deyant egy padon ülni oda megy hozzá, de nem ül le.*
-Üdv!Mizujs?
*Kérdi mosolyogva, és simogatja a görényt.*

Vendég

*Kicsit elmerült a könyv tanulmányozásában, ezért meglepődik, mikor megszólítja egy ismerős lány hangja. Felpillant, és Alexist látja meg.*
-Szia! Ülj csak le. *mondja, arrébb húzódik és maga mellé mutat. A könyvet becsukja, leteszi maga mellé, lábait pedig visszarakja egymás mellé.*
-Nocsak, új állatkád van? Honnan van? Aranyos nagyon.
*mondja a görényre.*
-Amúgy nincs semmi újság. Veled? Ja, jut eszembe, megyek majd a bálba, de csak a végére, addig sajna dolgom van. De majd igyekszek.

Vendég

*A lány leül, és tovább simogatja a görényt.*
-Jah.Ő?Hát a nellondi állatkereskedésben vettem.Aranyos, de egy párizsi barátnőmnek vettem születésnapjára, nemsokára lesz, és utazom oda.
*Mondja majd szóba kerül a bál.*
-Értem.Én is ott leszek.Egy barátnőmmel Lyával megyek.Biztos jó lesz.
*Mondja mosolyogva mikor a görény a fiú ölébe mászik.*
-Bocs, nem nagyon hallgat rám.
*Majd egy hófehér bagoly repül a lányhoz.És egy levelet dob az ölébe.*
-Á..Ő Claude.Végre meg vagy.
*A lány kinyitja a levelet, amiben a következő áll:

Drága hugi!

Tudom hogy ma lesz az iskolában egy nagy bál.Nos, kárpótlásul a költözés miatt, küldök neked egy kis ajándékot.Ne haragudj Claude miatt, de én hozattam Párizsba és azért késett.de jól van.Majd ha felmész a szobádba egy csomag vár majd.Érezd jól magad.

Üdvözöl:Shashuke.

-A bátyám.Azt írja küldött valamit.

Vendég

-Ja, értem. *mondja a görény történetére.*
-Igen, biztos jó lesz. Majd a táncra odaérek.
*mikor a görény az ölébe mászik, elkezdi ő is simogatni.*
-Ó, dehogy, nem baj. Adjam vissza? *Őt egyáltalán nem zavarja, de ha a lány, magánál akarja tartani, akkor visszaadja.*
-Na végre! Meglett Claude! *kiáltja ő is boldogan, mert tudja, mekkora megkönnyebbülés ez Alexisnek.*

Vendég

-Maradjon csa.Egész eddig nálam volt.És nálad is jó helyen van.A táncra?Az jó.
*majd a bagolyra pillant aki a mögöttük lévő fára telepedett.*
-Hát igen, Shashuke igazán szólhatott volna hogy nála lesz.
*Mondja kis dühvel, de persze ez nem komoly.*

Vendég

-Köszi. Akkor most én simogatom kicsit.
*mondja. Ezt annak a jelének veszi, hogy a lány megbízik benne.*
-Ja. Szólhatott volna. De most már mindegy. Lényeg az, hogy megvan, meg azt is megtudtuk, hogy hol volt eddig.
-Választottál már ruhát? *kérdezi kíváncsian.* -Vagy nem fogsz estélyi ruhában jönni?
*a maga részéről jó ötletnek tartaná, de ez a lány döntése.*

Vendég

-Hát már választottam, de az egy jelmez.Csak azt nem tudom mit is küldött a tesóm.
*Majd a bagoly mond valamit Ezüstfognak, amit a lánynak foggalma sincs hogy értett meg a daimón.*
~Claude azt mondja a bátyád egy gyönyörű ruhát küldött.Szóval felejtsd el a jelmezt.
*Mondja a daimón gondolatban.*
-Claude azt mondta Ezüstfognak hogy egy ruhát küldött, szóval nem tudom miben leszek.Hát te?Asszem jelmezbe kell menni.De gindolom az estélyi sincs megtiltva.

Vendég

-No, majd kíváncsi leszek, mit találtál. Biztos jó lesz. Én nagyon kíváncsi vagyok rá. Szerintem vidd el mindkettőt. Egyet a jelmezversenyre, egyet meg a táncra, aztán majd átöltözöl valahol. Én meg frakkban fogok menni, mert a jelmezversenyre nem érek oda, viszont táncolni szeretnék veled. Leszünk majd párok?
*kérdi tőle, reméli, még nem ígérkezett el senkinek, hisz részben miatta ia megy oda. Megvárja, mit válaszol a lány, majd egy puszival elbúcsúzik tőle.*
-Szia, bocsi, de nekem most mennem kell. Majd este találkozunk. Szia! *köszön neki mosolyogva, feláll, integet, aztán eltűnik a kastély falai közt.*

Vendég

-hát nem is tudom.Majd meglátjuk.De majd táncolhatunk.
*Mondja mosolyogva majd eszébe jut Ashton.Már rég találkoztak, és nem is beszéltek meg semmit.*
-Szia!
*Mikor a fiú felemgy ő is felmegy a szobájába készülődni.*

Vendég

*Alexis, fekete miniszoknyában, lila harisnyába, és fekete szövetkabátban, na meg fekete csizmában lépked, az udvaron.tagnap kissé elfáradt, de nem baj.miután aludt reggel, össze pakolta halloweeni ruháját.Daimónja mellette sétálgat.Megint hideg van, valószínű hogy ezért olyan kihalt megint az udvar.Hosszú vörös haja most szabadon lóg.A fákon nyoma sincs a leveleknek, és a Napot is eltakarják a felhők.Egy hűvös fuvallat suhan végig a tájon.A lány kicsit megborzong majd neki dől egy fának, és várja hátha jön valaki.*

Vendég

*Deyan fehér pólójában, fehér vászon nadrágjában és fekete cipőjében érkezik az udvarra, két hóna alatt egy rakat könyvet cipel. Nemsokára megpillantja Alexist, rámosolyig, de integetni kivételesen nem integet, mert akkor az összes könyvet elejtené.*
-Szia! Mi újság? *kérdezi vidoran a lánytól, majd leül mellé, maga mellé teszi a könyveket.*
-Van kedved segíteni? A sárga kénvirággomba ellenszerét keresem, mert valakit megtámadtak, és neki kellene.
*mondja, ő maga pedig előveszi a legfelső könyvet, és azt kezdi lapozgatni.*

Diák Hozzászólások száma : 96

* Sötétszürke szövetkabátos fiú érkezik. Kabátját lazán kigombolva viseli, mely alól előkandikál egy világos szürke mellény, fekete ing, és fehér nyakkendő, melyet viselője elég lazán kötött meg.. ezzel is sugározva magából a hanyag eleganciát.
Fekete nadrágot és csillogóra boxolt fekete cipőt visel. Fekete botot hordoz magánál, mely igazából még csak nem is hasonlít arra.. szamurájkardja lóg a vállán, hiszen fegyvere nélkül ritkán indul el bárhová is. Szőke haja, most tincsenként beállítva ékesíti arcát.. a hajszálak mézszőkén csillognak a lemenő nap fényében. szeménak csillogása még mindig megmaradt, hideg már-már jeges pillantásokkal mér végig mindent. Elég rossz napokat élt át mostanában.. a múlt egyre jobban kínozza, napról napra.
Talán semmi baja nem lenne, ha végre beteljesíthetné sorsát.. ha végre bosszút állna.. ha végre hallhatná szülei gyilkosainak sikolyát is.. ha végre láthatná a vértől csöpögő testeket.. és azokat a szempárokat, melyek az életért könyörögnek.. pont úgy, ahogy azt a szülei is tették...
Arca egyre komorabbá válik, vonásai megkeményednek. Ismételten nincs kedve a jópofizáshoz.. bár úgy tűnik, itt sokan megkövetelik a csacsogó.. semmitmondó, szánalmas viselkedést.
Ilyen volt a tünde lány is... aki annyira felbosszantotta..
Ahogy lépteit egyre sürgetőbbre fogja, keze ökölbe szorul.. hogy az emlékek hatására, vagy csak a hideg miatt.. hát az rejtély marad. Tekintetével követi a mellette elhaladó tájat.. a fákat.. a lányt...
A lányt!
A felismerés hirtelen keríti hatalmába.. a vörös hajú hercegnő a bálról.. az ismerős tekintet... A fiúnak szinte villámként csillan a szeme, majd a lány mellett elhaladva egy padra dobja magát. Lábait szétteszi.. lazán foglal helyet..
És vár..
Hátha a lány lépni fog felé... legalább nem neki kellene...
A remény hamar hal meg.. hiszen egy fiú is érkezik a vöröskéhez.. vigyorog.. kedves.. nyáltól csöpögő.
Matthias csak felvonja szemöldökét, gúnyos pillantást küld az idegen fiú felé..majd maga elé bámul és gondolkodik. Nem érti az itteni fiúkat.. hogy ez a nagy csacsogás.. ez mire jó?? Mert ő ezt a behízelgő stílt teljesen elutasítja.
Lábát keresztbe teszi, és még mindig vár.. talán a lány emlékszik rá tegnap estéről.. és nyit felé.. *

Diák Hozzászólások száma : 1233 Kaszt :

*Lehet, hogy nem kéne most ebben a hidegben kijönni a kis betegsége miatt, de már nem bírta a kúriában. Így hát mégis kimerészkedett az udvarig. Most macskája nincs vele, mivel elszundikált a hálójában és inkább hagyta most aludni. Az udvaron, ahogy egyre beljebb sétál, két alakot vesz észre. Az egyikről rögtön észreveszi, hogy Alexis az, viszont a másikat nem ismeri. Lassú, de magabiztos léptekkel indul el feléjük és reméli, hogy nem fog zavarni.*
-Sziasztok!
*Köszön nekik egy mosoly kíséretében, majd a még számára ismeretlen egyed felé fordul.*
-Nicol Bennet, második évfolyam.
*Mutatkozik be a fiúnak, majd egy pillanatra az égboltra szegezi tekintetét, ami még mindig szürke és komor, szinte semmit sem változott a napokban.*

Vendég

*Alexis meglátja Deyant aki oda is megy hozzá.*
-Szia!Bocsi de most nincs hozzá kedvem.
*Mondja kicsit fáradtan, majd egy másik fiú is érkezik az udvarra.valahogy ismerős a lánynak....Hát persze...A titokzatos szőke fiú...A tegnapi bálról.A lány látja hogy leül egy padra, és gúnyosan néz Deyanra.Oda menne hozzá, de mit mondhatna Deyannak?Majd össze szedi magát és megszólal.*
-Megbocsátasz egy pillanatra, vagy tudod mit gyere te is.Á..Szia Nicol.
*Mondja, mert nem akarja bunkón lekoptatni.majd köszön Nicolnak is, de zöld szemeit a szőke fiúra tapasztja, és megindul felé.Daimónja követi, aki kék szemeivel szintén a fiút fürkészi.Akár követi Deyan és Nicol, akár nem ő oda megy a fiúhoz.Mikor oda ér lágy hangon megszólal.*
-Üdv!Alexis vagyok.Ő pedig a daimónom Ezüstfog.Remélem nem zavarlak.
*Nem akar sokat beszélni, hisz felesleges.Különben sincs beszédes hangulatban.De hogy zavar e azt azért megkérdezi, hisz az illem megkívánja.**

Vendég

*Deyan nem érti, mi történik. A lány viselkedése egészen megváltozott. Ő most már kíváncsi. Félrerakja a könyvet, mintha nem is lenne igazán fontos a munkája, és Alexis után megy, mikor hívja.*
-Rendben, megyek. És bocsi, amiért nem voltam ott a bálon.
*épp feláll, mikor jön Nicol.*
-Szia! Deyan Dragomir, deridion. *mondja kicsit hidegen, mert őt most Alexis érdekli.*
*Mikor megszólítja Alexis a srácot, ő hegyezi a füleit, és csendben hátrahúzódik kicsit, inkább Nicol közelébe, hogy ne zavarjon a jelenlétével.*

Diák Hozzászólások száma : 1233 Kaszt :

*Ő nem követi a többieket, mivel nem akar zavarni, meg most amúgy sincs kedve a cseverészéshez. Most inkább egy közeli padon foglal helyet, lábait felhúzza és végül törökülésbe köt ki. Táskájából egy könyvet vesz elő, melyet tegnap is oly bőszen olvasgatott. Most is lapozgatni kezdi és az egyik lapnál nem lapoz tovább, valami érdekeset talál, de, hogy mit? Azt csak Nicol tudja.*
~Megvan, hát benne van? Igen, ezt kerestem már nagyon régóta és pont ebben a könyven találtam meg.. nem hittem volna..~
*Csodálkozik el, de már olvassa is a különleges dolgokról szóló sorokat. Most kivételesen nem a tananyaggal foglalkozik, pedig avval is kéne, mivel ma még egyik füzetét sem nyitotta ki, de ha őt most ez érdekli. Nem foglalkozhat mindig a tananyaggal.*

Diák Hozzászólások száma : 96

* A helyzet kezd egyre érdekesebbé válni. Matthias szeme vészesen csillogó kékséggel izzik fel, mikor az udvaron található emberkék szép sorban hozzá masíroznak. Igazából nem is várt mást.. itt mindenki ismerni akar mindenkit.. itt nincsenek titkok.. mert addig nyomulnak a diákok, amíg mindenről tudomást nem szereznek..
A két lány érkezése igazából nem is nagyon lepi meg. Csodálkozni egyáltalán nem csodálkozik a dolgokon, maximum azon hogy ilyen bátrak.
Az élet ugyanis kiszámíthatatlan. Lehetne ő akár egy veszélyes alak is, mondjuk egy kegyenc.. vajon akkor is ilyen kis „tünci” módon köszöntenék?
Szája gunyoros fintorba szalad, tekintetéből a hidegségen kívül semmi más nem sugárzik.
Válaszra nyitja a száját.. kezet természetesen nem fog, nem csókol, a testi érintkezéseket ugyanis muszáj kerülnie.. a lányok érjék be annyival, hogy elárulja a nevét. *
- Matthias Darren Fletcher. Ha lehet kérni maradjunk a Matthias-nál.. nem szeretem a beceneveket, legalábbis ami engem érint. Hogy s mint hölgyem.. és uram?
* Teszi fel a kérdést. A hangsúly nem valami kellemes.. érezni lehet, hogy a kérdező mennyire szórakoztatónak tartja a helyzetet. Sőt.. magában fantasztikusan mulat..
Még pár ember akik megutálják.. és percek múlva közlik vele, hogy nem méltó a nezabar-hoz.. pont úgy mint a tünde kislány.. akit majdnem megátkozott… most vicces kedve van.. és ha alkalom lesz a mai nap során egy jó kis átok küldésre..
Megteszi.
Hatalmas örömmel fogja megtenni.. !
Felnéz az égre, a döglött egér színű, nem valami biztató, talán még esni is fog.. Pillantását elveszi a haldokló égboltról, majd a háttérbe húzódott fiúra néz.
szeme rávillan, már-már ijesztően. Szája fintorba szalad.. *
- És Ön, Uram? Nincs nyelve, hogy esetleg bemutatkozzon? Vagy csak nem elég bátor hozzá?
Hogy védene meg egy ilyen csinos hölgyikét, ha valami baj történne.. ? Mert ahogy magára nézek, gyanítom a pálcáját sem tudja rendesen megtartani..
* Mondatai úgy csapnak mint az ostor, de a fiút nem érdekli, kinek hogy okoz fájdalmat.
Kemény volt vele az élet, és ő is megtanulta, hogy legyen kemény magával, másokkal, mindenkivel. Ez a fegyelem és elhatározottság fogja majd győzelemre vezetni, mikor sorsát kell beteljesítenie.
Magában kacag a srácon… hiszen ez a helyzet és az a tény, hogy férfi létére így viselkedik.. teljesen nonszensz.. vagy inkább szánalmas? *

Vendég

*Alexis, nem tudja mi is ütött belé, hisz nem annyira szeret kezdeményezni, de most valami láthatalan dolog tépte oda a fiúhoz.és már igazán kíváncsi volt rá ki is az aki ilyen hatással van rá.Még az sem zavarja hogy így viselkedik Deyannal, nem akar feleslegesen fecsegni, hisz a lány sincs olyan hú de jó hangulatban , de azért megszólal.*
-Ömm...Láttalak tegnap este, a bálon.Amúgy bocs de mindenkivel ilyen vagy?
*Kérdi kicsit cinikusan , de egy kis mosollyal a fiútól.nem azért hogy megbántsa vagy ilyesmi, de azért valamit reagálnia kellett, hisz még sem hagyhatja hogy így viselkedjen valakivel.Látja hogy Nicol valaminek nagyon örül, valamit talált.De most nem akar ezzel foglalkozni.Most nem akar másra figyelni.*
-Nem bánod ha leülök?
*Kérdi félelmetes nyugodtsággal.Nem érdekli ki a fiú, pedig a fiú akár gonosz varázsló is lehet.Néha néha a lány kardja elő villan kabátja alól, de ezt csak azok láthatják akiknek éles a szemük.Zöld szemeivel finoman mustrálja a fiút, akinek legalább a nevét tudja.Hideg van ezért kicsit összébb húzza kabátját, elő veszi pálcáját és ide varázsolja kötött, lila sálát, és a nyaka köré tekeri. na így mindjárt jobb.Alexis vélhetően nem fogja megutálni a fiút, hisz ő inkább a furcsa embereket szereti, és akik nehéz esetek, hisz őt sem könnyű kiismerni.És jobban szereti ha egy embert kihívás megismerni.És nem unalmas könnyen kiismerhető ember.Közben várja hogy Deyan is mondjon valamit, hisz nem akarja hogy neki kelljen őt megvédenie, de magában Alexis is mosolyog a hülye szitun.*
~Il est magnifique.~
*Gondolja franciául.Ez a mondat persze Matthiasra vonatkozik.Fogalma sincs mért pont francia szavak jutnak az eszébe, de hát az angol után ez a másik anyanyelve, hisz a lány félig francia.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar