Udvar

Tárgy: Udvar Kedd Okt. 21, 2008 6:49 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Egy lány érkezik az udvarba. Mivel hideg van kint ,ezért jól felöltözött. Egy barna csizma van rajta amibe be van tűrve vékony szárú farmere. Felül egy fekete kabát van rajta ami egy övvel át van kötve. A fején egy fekete és fehér svájci sapka van. Igazán jól néz ki. A barna haja ki van engedve és vállára omlik. Leila után állatai koslatnak. Vagyis csak Tigris jön vele ,mert Nünüke a kabát zsebéből dugja ki a fejét. Ő potyautas. Leila észreveszi az udvaron lévő lányt aki a padon ül. Éppen a felhőket nézi Kristen , de nem baj. Mögé lopózik a prefektus lány és hátulról ugrik rá a padra Leila. Kicsit megijedhet a lány. Elmosolyodik ,majd köszönti.- Szia! *Egy kicsit megbillenti a sapkát is ami a fején van.- Hogy smint? Rég nem láttalak.*Vág egy fanyar mosolyt.*

Vendég

-Váá! *igen, megijedt. De nem, nem kicsit. A szívére teszi a kezét, és nagy levegőket vesz, csak hogy utána lassan fújja ki*
-A frászt hoztad rám! *néz egy lehelletnyit szemrehányóan Leilára. De a szeme csillogása azt mutatja, hogy nem haragszik.*
-Á, semmi különös. Otthon voltam pár hétig. Veled mi újság? *kérdez vissza. Kinyújtja a lábait*
-Történt valami érdekes, amíg nem voltam itt? *ez valóban jellemző lenne, hogy lemarad a legjobb dolgokról. Nem mintha bánná.*

Vendég

* Megijed a lány és ezen Leila persze elkezd röhögni. Már kiskorában imádott megijeszteni embereket. Főleg amikor a sötétben kiugrik a kerítés mögül és az ijesztett célszemély futva megy el előlük. Ilyenkor szülei mindig dühösek voltak rá. De ez a gyermekkor. Már a könnyeit törölgeti amik előtörnek.- Húú bocs. Nem akartalak megijeszteni. De most nagyon vicces látványt nyújtasz. Bocs.* és megint elfogja a röhöghetnék. Már leesik a padról és a földön röhög. Mikor összeszedi magát feláll és sétálgatni kezd a pad körül.- Én mindenkire a frászt hozom. És ijesztő is vagyok. Főleg este. Senkinek nem ajánlom ,hogy este találkozzon velem.* Újból poénkodik. Mikor fog ebből kinőni? vagy a barátai -e miatt szeretik ,mert ilyen vicces? Vagy miért. Hátraveti a haját ,majd elmosolyodik.- De jó neked. te voltál a szüleidnél. és mi újság otthon? Gondolom örültek neked. *Rezzeléstelen arccal mondja ki , pedig átfutott az agyán ,hogy Ő már soha nem fog hazamenni.- Nem volt semmi különös. Sok óra volt és sok tanulni való. De amúgy ami különösebb volt olyan szerintem nem volt. * Vonja meg a vállát és megrázza a fejét.*

Vendég

*Helytelenítve megrázza a fejét*
-Ejnye.. Nem röhög, együttérez! *mosolyog. Mikor meghallja Leila szövegét, tettetet félelemmel néz rá*
-Jóságos ég! Még jó, hogy esténként nem szoktunk összefutni.. *most már ő is nevet. Mikor végre abba tudja hagyni, válaszol a lány kérdésére is*
-Otthon csak a szokásos van.. Tesóm felrobbantott egy üstöt.. Valami új bájitalt próbált kikísérletezni. Anya iszonyú dühös lett. *mosolyogva idézi fel az emléket*
-Nekem meg le kellett hajolnom az asztal alá, hogy ne lássák meg, hogy fulladozok a röhögéstől. *vigyorog ezerrel*
-Egyébként a bátyus letörölte a kormot a falakról, azóta újra szent a béke. *vonja meg a vállát.*
-Akkor tényleg nem maradtam le semmiről. *mosolyodik el megkönnyebbülten*

Vendég

*Még mindig sétál ,majd megfog egy botot amit talált. - Gyerünk Tigris! *Kiáltja el magát ,majd eldobja a botot amilyen messze csak tudja. Tigris lógó nyelvvel fut a bot után. Leila visszafordul Kristenhez és visszaül a padra. Hallgatja is Őt és néha nagyokat bólint.- Együtt is érzek meg röhögök is. Így jó? *Kérdezi ,majd együtt érző arcot vág.- Hát este még.. * közelebb megy Kristenhez és a fölébe súgja-... néha vérfarkassá is válok. Ne mondd el senkinek.* Vág nagyon komoly arcot. És ez igaz is.. elhiszi vajon Kristen? Szomorúan néz ,hogy még nagyon hatást érjen el. - Ezért tényleg szerencséd van ,hogy nem találkozunk. Talán még szívrohamot kaptál volna. * Röhögi el megint magát. Amikor megtudja , hogy mi történt otthon a szaktársáéknál ,megint legurul és ott röhög a földön. Addigra már Tigris is visszatért és félve pillant gazdájára. Végre Leila is egy kis komolyságot erőltetett magára és visszakérdezett. - És nem történt semmi? Nem a tesod küldte egyszer azt a csokit amit nem mertél megkóstolni? * Néz cinkosan diáktársára ,majd megint elmosolyodik. - Mért mit gondoltál ,hogy mi lett volna itt amég elmentél? Talán az ,hogy főprefi lettem? vagy hallottad már? *Kérdezi ,majd újból eldobja a botot és Tigris újból gyorsan fut utána.*

Vendég

-Együttérezni és röhögni egyszerre nem lehet. Képzeld el: valakinek a temetésén odamégy az egyik rokonhoz, együttérzésedről biztosítod, és az arcába nevetsz. Na? *kötekszik. Mikor Leila azt súgja neki, hogy ő vérfarkas, kétkedve felhúzza a szemöldökét. De van a lány szemében valami.. Ami azt mondja, hogy ez akár még igaz is lehet.*
-Komolyan? *kérdez vissza ezért elbizonytalanodva. Mikor Leila a csokis esetre emlékezteti, felkuncog.*
-De, de ő volt az! Mondjuk az a csoki finom volt. Ez is azt mutatja, hogy néha jót is szokott kifőzni. *mosolyog. Szereti ő a testvérét, még akkoris, ha néha felrobbant egy egy üstöt*

Vendég

*Megvonja a vállát.- Nem szoktam temetésre járni. Nem is akarok még menni. *Vonja meg a vállát. - Áhh nem. El is hitted? Máshogy viselkednék ,ha vérfarkas lennék ,szerinted nem? *Kérdezi és kérdőn tekint rá. - Finom volt hát! lehet csak te beszélted be magadnak és nem is volt semmi baja a csokinak. Nemde? *Kacsint rá ,majd az órájára néz.- nekem sietnem kell! Szia!*Mondja ,majd gyorsan távozik. *

//Bocsi ,hogy ilyen későn írtam ,de el kellett mennem és most már el is köszönök.//

Vendég

*Megnyugodva mosolyodik el*
-Nem tudom, nem találkoztam még egy vérfarkassal sem. *mosolyog továbbra is.*
-Annak a csokinak, amit te is megkóstoltál, tényleg nem volt baja.. De az előzőnek.. *megborzong.*
-Oké, szia! Majd még találkozunk! *köszön el ő is. Kis ideig még kint marad levegőzni, de utána visszatér a Hegyi Vadmacskába*

Vendég

*Deyan érkezik a suli elé. Kinyitja az ajtót, és belép az udvarra, nehéz utazóládáját vonszolja maga után. Körülnéz, és megállapítja magában, hogy ennél szebb épületet még sosem látott, mint ez a kastély. Azonban sajnos nem talál senkit sem az udvaron, ezért csak letelepedik egy padra, mivel nem akar eltévedni a kastélyban. Reméli, azért nem kell túl sokat várnia, és valaki lesz olyan szíves és felkíséri őt a hálójába.*

Diák Hozzászólások száma : 574 Kaszt :

*És puff. Domajannal együtt lép ki az udvarra, s amint beleszippant a friss, kissé esős levegőbe, egy ismeretlen diákot vesz észre. Vidáman mosolyogva, s szegény Domajan karját húzva maga után, a fiúhoz lépked.*
- Hello. Nadin Senoil, deridion. Látom most érkeztél.
*Pillant mosolyogva Deyanra, s reméli, nem ilyesztette meg túlságosan a fiút, meg nem húzta-e meg nagyon szegény Domajan karját. XD Hát igen, most tele van energiával a jányka. Megesik az ilyen, főleg nála.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 31, 2008 7:02 pm

*Domajan azon kezd el gondolkodniha továbbra is Nedin társaságában marad lassan el kell kezdenie gyakorolnia a most tnult varázsigéket...*-Szia! Domajan Gurskovity Eramir.*Mondja az új fiúnak akihez Nadin rángatta. Picit megigazítja ruháját és mosollya a száján megjegyzi a lánynak.* -Ha így fojtatod a karhúzgálásomat lessz gyakorlatom bájitaltanból és bűbájtanból legalábbis a gyógyítós részből...*Mondja és elmosolyogja magát, mert, csak viccnek szánta.*

//Deyan légyszi szíbnezd a hsz.-eidet....//

Vendég

*Nem túl sokat vár, és már érkezik két emberke. Ennek nagyon örül, és már messziről integet nekik, közben feláll a padról.*
-Sziasztok! Igen, most érkeztem. Egyébként Deyan Dragomir, szintén a Deridionból. *mondja mosolyogva.*
-Ööö... *kezdi bátortalanul.* -Meg tudnátok mutatni, hogy merre van a klubhelyiségünk? Már alig várom, hogy kipakolhassak.

Diák Hozzászólások száma : 574 Kaszt :

- Hát klubhelyiség nincs, de főhadiszállás van. Csak az a baj, hogy egyikünk sem prefektus, így nem tudjuk, hol a hálód. Már azon kívül, hogy a másodikon vagy valahol elhelyezve...
*Pillant Deyanra, majd nyelvet ölt Domajanra. Aztán bevágja a durcit.*
- De gyere. Inkább menjünk be az Előcsarnokba, hátha jön majd az egyik tanár, és ő majd megmondja, hogy hova kell kísérnünk téged.
*Pillant sokatmondóan a két fiúra, majd ha mind a ketten benne vannak, akkor segít cipekedni Deyannak.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 31, 2008 7:15 pm

*Domajan, mint a legidősebb fiú felkapja az ifjú Deridionos legnehezebb táskáját/ táskáit, már ha van annyi és el kezdi a kúria felé vinni őket.* -Azon kondolkodom ismerek-e Deris Prefektust, de nem jut eszembe...*Mondja halkan megjegyezve.* -De szinte tuti, hogy a másodikon leszel, mert az a fiú emelet ott nagyrész fiúk vannak ott vagyok én is. De ha a harmadikra kerülsz egyből két embert is ismerek ott, ha nem hármat.* Pillant Nadin-ra, mert ezzel azt a kérdést tette fel neki, hogy ő azon az emeleten van-e.*

Vendég

*Hálásan pillog a srácra, hogy felcipeli a cuccát helyette.*
-Jaaj, köszi, nagyon rendesek vagytok. Már úgy elfáradtam cipekedni.
-Jó, akkor menjünk az Előcsarnokba, és keressünk egy tanárt. Utána, ha megtudtuk, hol fogok aludni, elmegyek kipakolni, de aztán jövök vissza és beszélgethetünk még.
*magyarázza a két új ismerősének a tervét.*

Vendég

//Egyébként hogy kell véglegesíteni a betűszínt?//

Diák Hozzászólások száma : 574 Kaszt :

- Akkor megegyeztünk. Amúgy én is a harmadikon lakom a Hópárducban.
*Pillant Domajanra mosolyogva, majd mivel a fiú kiveszi a kezéből a bőröndöt, így akkor ő meg belekarol Deyanba, s akkor így lépnek be az Előcsarnokba.*

Diák Hozzászólások száma : 574 Kaszt :

//Sehogy, azt mindig neked kell hozzátenned. Smile

//

Vendég

*Mostanság egyre többet jár ki, a szabad levegőre, amit vehetünk jó irányba való változásnak is, de akár a véletlen is okozhatja csak. Lényeg a lényeg, itt van egy hollóval a vállán és épp köröket ró az udvaron* -Ne morogj. Majd behozom jövőre és szintemelőzök. Egyenest megyek harmadikba. Avrillel már gyakorlom a másodikos anyagot. Megbízható, nem gyanakszik rád és stréber. Pont olyan, amilyenre szükségünk van. De... nem szabadna itt lenned, ugye tisztában vagy vele?-*a holló bogárszemei mintha mérgesen, fenyegetően megvillannának a fiú irányába. Szárnyait kitárja, s felemelkedtében mintha meglegyintené Eric arcát tollas kavalkádjával* ~Ostoba.. Cöhh~ *zsebrevágott kézzel leül a legközelebbi padra, végignyújtózik rajta nagy kényelmesen s az eget kezdi bámulni*

Vendég

*Az utóbbi időben, szobájából nem keveset mozdul ki. Kétnapja kezdődött a dolog. Bár akkor még csak a szobája előttig merészkedett. Majd tegnap jött a kilátó és most már az udvar is számításba jött. Csak egy csendes zugra lenne szüksége ahol olvasgathat, vagy csak a természetet figyelné. Fekete szoknyája és fekete blúza mellé, egy fekete kesztyűt húzott kezeire. Azokban egy nem éppen hosszú könyvecskét tart. Körbenéz, mikor kiér, s meglát egy fiút.* ~Egy ismerős fiú alakja. Nem arra nem megyek.~ * Egy Erictől távoli padhoz sétál és arra ül le. Könyvét kinyitja és megpróbál olvasni.*

Vendég

*Fel sem tűnik neki jóformán, hogy valaki még tartózkodik az udvaron, lévén épp az eget bámulja nagy erőkkel. Forgolódik, fészkelődik erre-arra, próbálja megtalálni a kényelmetes pozíciót, ami nem egy könny feladat, egyáltalán.
Végre felül, kinyújtóztatja elgémberedett karjait és körülnéz az udvaron. Már épp elkönyvelné, hogy sehol senki, mikoron is...*~Egy... ki az? Olga? Neem..~ *felteszi a szemüvegét (távolra rosszul lát) és azon át próbálja meglesni, ki is az az alak. Márpedig ott Olga ül és olvas. Lepattan gyorsan a padról, halkan kerül egy jó nagyot a lány mögött/mellett, majd megáll a hátánál olyan távolságra, hogy lássa amaz mit olvas éppen* - Nem tudtam, hogy az effajta írásokat kedveled.- *ingatja a fejét, miközben olvassa a jobb oldali lapon futó betűket. Lehet, hogy kissé ijesztő, hogy olyan hirtelen és hátulról szólal meg, de ez az ő formája mostanság*

Vendég

*Olvas és reméli, hogy a fiú szemeivel nem pillant arra, amerre ő ül. Ilyen szerencséje viszont még neki sem lehet. Mikor megszólal a fiú kicsit összerezzen, majd azonnal becsukja a könyvet.* -Tudod, sok mindent nem tudsz rólam.*válaszolja, és sötét lila szemeit a fiúnak szegezi.* ~Hát igen. Régen láttam, de nem sokat válatozott.Talán ugyanolyan bunkó maradt, mint volt.~ *Persze már nem lepődik meg semmin az utóbbi időbe, de, hogy pont vele hozza össze a sors. A pofon után nem látta többé. Pedig az volt vagy fél éve.* ~Talán elfelejtette? Nem hiszem. Nem úgy ismerem, mint aki hamar elfelejtené, ha megbántja valaki.~

Vendég

*Nem, akkora szerencse nem létezik a Földön, hogy elkerülj egy olyan csapást, mint Eric. Vagy mégis? Ritkán* -Azt tudom.-*bólogat lelkes-komoly arccal. Mármint tudja, hogy sokmindent nem tud a lányról. Ez értelmesen el lett magyarázva xD* -Rég láttalak...- *jobbjának tenyerével megtámasztja állát, miközben a pad támlájának szélén könyököl*- Pontosan akkor találkoztunk utoljára, amikor képen töröltél.- *igen igen, remek memóriával bír a gyerek*- Azóta hogy s mint vagy? Hogy megy a sorod?- *de egy lényeges különbséget említsünk meg: kezd megjózanodni. Sűrgős Lana-beavatkozásra lesz szükség, ha végre nem állnak majd mosolyszüneti állapotban*

Vendég

*Bólint a fiú kijelentésére.* -Igen, nem tegnap volt az a nap. Képet töröltem? Biztosan koszosnak találtam.*válaszol nem éppen kezesbárány stílusban. * -Érdekelnek az ilyen dolgok? Hát az utóbbi idóben élvezem, hogy szinte senkit nem ismerek errefele, akit meg ismerek az meg általában jó nagy ívben elkerül. A sorom, meg csak úgy megy ahogyan a másodikosoké. Igaz inkább sehogy. Te lehet, hogy jobban tudsz erről vélekedni.*igen, ara kíváncsi, hogy Eric is másodikos-e. Nem titkolt vágya, kigúnyolni a fiút, esetleg gonoszkodni vele.* ~Mi van? Kiscica lett a vadtigrisből? Még nem jött a francia származásommal. Esetleg beteg? Lehet, hogy megártott neki a nyár.~

Vendég

-Roppant vicces.- *húzza el a száját látványosan. Neki igenis fájt az a pofon és úgy érzi, nem érdemelte meg (pedig dehogynem, de csak saját maga számlájára írhatja)*-Látod, én most nem kerültelek el, pedig megtehettem volna.- *bizony ám, de ő jófej iskolatárs lévén nem tette meg ezt a szívességet Olgának csakazértse*- Ugyanúgy vélekedek pechedre.- *nem, nem fognak belőle semmit kihúzni, legalábbis ne akarjanak. A végén visszatér a bunkó style-hoz és az nem lesz szép. A vad tigris csíráját a napokban eléggé letörték és ennek módfelett nem örül a bensője... a jó mély bensője. A felületi meg elfogadta, hogy jön a nyugodt korszak*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar