Udvar

Tárgy: Udvar Szomb. Jan. 10, 2009 9:32 am

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

- Nahát, gratulálok. *Mosolyodik el. Ha nem is Mikának, de neki érzékeny pont. Jack majdnem eljegyezte, ellenben Eric még rá se gondolt... most meg Jack Arnuillal jegyes, Erickel meg jár. Eh. Ki igazodik ki a fiúkon.* És szabad megtudni, hogy kivel? *Tereli ismét a szót Mikára. Régi "trükk" már, hogy a másik félről beszéljen az ember lánya, különösen, ha az fiú. És... ha nincs jobb témájuk.*

Vendég

-Köszi*mondja kurtán szó ami szó nem éppen a lekedveltebb beszéd témája a srácnak nem azért mert nem örülne neki de ami kapcsolódik hozzá arra nincs kedve gondolni így viszont azt fog ami most nagyon nincs ínyére, bár hogy kivel mi folyik arrol mostanába fogalma sincs hiszen eddig vagy nem volt ideje kint lenni most meg kedve sincs már nagyon kivéve talán a hideg estéket azokat kedveli valahogy biztonság érzetet kellt benne a sötétség mint valami takaró ami alá bebújik az ember és minden rendbe van. BÁr attol hogy erre gondol még semmi nem lesz jobb*- Nem titok Lex Sirov*mondja ki igazábol nem tünt fel neki hogy nem a teljes kereszt nevet mondta neki ez a természetes, lehet hogy nem látszik hogy örül de tévedés mert örül csak a gondok nagyobbak emellett.*

Vendég

*A névre biccent, már épp mondana valamit, amikor csak egy nyekkenés jön ki a torkán. Mintha megakadt volna a mondat a gégéjében.*
- A... ahá... Lexi... *Erőltetett mosoly. Fájó görcsbe rándul a gyomra, már kiverte a fejéből a lányt, most mégis eszébe juttatják... hogy ne kelljen részleteznie hirtelen támadt zavarát, inkább eltekint a Ködfenyves felé. Hátha... mostugrikelőamaszkos. Vagy bármi.*

Vendég

*Hát azért Mika lehet kóma de a figyelme még eléggé épp ennek ékes bizonyítéka hogy tisztán gondolkozik bár kicsit lassan*-Hmm valami baj van?*kérdezi felvont szemöldökkel, de igazábol nem nagyon érdekli más véleménye úgyhogy nem is erőlteti a dolgot ő is elpillant abba az irányba amerre a lány*-Szerintem most nem jönnek gyilkos lidércek vagy vadorzók vagy a jeti ha azt keresed*mondja egy kicsit viccesebb hangon majd azonnal vissza is komorodik*

Vendég

- Sömmi... baj sincs. *Válaszolja, ki se nyitja rendesen a száját. Tényleg nincs baj, elvégre, ha Lexi el van jegyezve, akkor jó kezekbe került.* ~ Na. Tessék elfelejteni. ~ *Böködi meg magát gondolatban, és félmosolyra húzódik a szája.*
- Mertem remélni... ha megtalálom Jacket és Laurát, addig nem hagyom őket aludni, amíg meg nem keresik velem ezt az őrültet. *Ígéri meg magának hangosan.*

Vendég

*CSak bólint miszerint érti ha semmi baj akkor semmi baj inkább tovább támasztja a fát és néz elfele, de azért hallja a lányt*-Szerintem inkább akkor várjatiok míg ő jön el minek mindennek az elébe rohanni én megmondom mit tennék megvárom mig megjelenik a maszkos aztán megeresztenék felé pár átkot lesz ami lesz alapon , de megkeresni veszélyes és szerintem hiába vagytok hárman attol még ki csontozhat ééés*kicsit elmemorizál*-Nem jó elveszve meghalni úgy hogy senki nem tudja mi történt*fejezi be*

Vendég

- Nem tudom, hogy várni jó ötlet lenne-e. *Néz fel most gondterhelt arccal Mikára.* Attól tartok, hogy keres nálunk jobb szolgákat, minket pedig elpusztít... vagy hogy rájön, hogy nem is kellünk neki... vagy csak halottként... úgy érzem, ahogy egyre telik az idő egyre reménytelenebbé válik. Tanároknak szólni nem merek, egyrészt nem hinnék el, másrészt lehet, hogy azzal vágnám el a saját torkomat. *Érti ezt is természetesen képletesen.*
- Köszi a derűlátó jövőképet, de hárman csak elbírnánk vele. A múltkor is megsebeztük, tehát nem mágiaimmunis... és ha valóban vámpír, akkor retteg a tűztől. Vagyis, a specialitásomtól. *Furcsa, sötét mosoly ül ki arcára.*

Vendég

*Elgondolkozik*-Nem lehet tudni pontosan mi a helyes és helytelen neked kell megítélni*mondja komor hangon*-Szerintem nem akkor nem vetet volna a véreteket*mondja el a véleményét ennyi erővel ő is félhetne elvégre egy démon jelölte meg*-Lehet szólni kéne attol még *mondja komolyabb hangon de a mosolyra elég különösen reagál. Felnevet. , de lenyugszik*-Ti.. ti azt hiszitek hogy attol hogy hárman vagytok még olyan biztos a dolog. Másodikosok vagyunk szóval még a mágiához nagyon éppen csak hogy konyítunk*kicsit elcsendesedik megint jön a depis forma*-Tudod nem biztos hogy elég mindenhova egy Kahle vagy egy jégdárda esetleg egy kemény másodikos átok*mondja kicsit fejt csóválva*-Nem akartalak se le becsülni titeket se elkeseríteni lehet ha ténleg csak egy mitugrász vérrabló elbántok vele de nem mennék olyan biztsra főleg hogy egy ismeretlen ipse után hajtó vadászatot indítsak..

Vendég

- Lehet, elhamarkodta. *Makacsolja meg magát, ragaszkodik a véleményéhez. A felnevetésre hasrafordul, és a pad ülőlapját kezdi el bámulni.* Tudom, hogy nem elég... de hinni akarok benne. *Mondja halkan, szinte suttogva. Nem csak Mika változik hirtelen, hanem Svetlana is. Csodálkozunk? Tudathasadásos, és átesett már egy skizofrénián is.* Mondjuk... igazad van. *Állapítja meg, végül felnéz.*
- Ha most nem bánod, megyek... megnézem, hátha van valami kenőcsöm a szobámban a kezemre... megint fájni kezdett. *Szorítja össze száját, sem a fájdalomcsillapítása, sem a fájdalomtűrése nem tart örökké. Felül, majd feláll, leporolja a kabátját.* Szervusz, és... ébredj fel. *Halvány mosoly, aztán sarkonfordul, és a kúria felé indul. Sietős léptekkel.*

Vendég

*Kicsit elgondolkozik*-Nem hinnnék benne ahoz nagy a kockázat*mondja elmosolyodva legalábbis szerinte*-A hit fontos*vesz egy mély levegőt a hitről emgint eszébe jutott valami*-Mindegy bocs nem akartam mondani semmi rosszat cask a véleményem. Menny csak és ha mégis bepróbálkoztok ezzel a hajtással akkor azért vigyázzatok*mondja majd megfordul és ő maga némán megy el a kúria felé*

Vendég

*Kiara Noar lépett az udvarra. Most nincs kedve messze menni, elég neki az udvaron üldögélni. Kellemes este van, bár elég hűvös. Kiara szokása szerint lengén an öltözve, ujjatlan, hosszú ruhájára sötét lila sálat tekert. A sál selytelmes, átlátszó volt, és nem túl sokat fedett le Kia karjából. Kissé dideregve leült az egyik padra, és ott várta, hogy feljöjjön a hold. Azt akarta bámulni, hátha válaszokat talál a kérdéseire. Remélte, hogy esetleg jön valaki, és vele együtt bámulja majd a holdat. Elmélkedve ringatózott a padon.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jan. 26, 2009 6:11 pm

*Angel lép ki az udvarra óra után kicsit kisszelőzteti e fejét.Sétál és még mindíg eszébe jutnak azok kellemetlen emlékek..ahogy sétál meglátja megmentőjét Kiarát félénken odamegy hozzá.*
-Szia....megmentőm..*Mondja Angel látszik rajta hogy zavarban van.*
-Nem zavarok?*KÉrdezi a lány.*
-Nos azt már tudod,hogy nem vagyok jóban a jéggel.*Próblja oldani saját feszült hanfulatát.*

Vendég

*Kiara szeme felcsillan, ahogy látja, a jeges lány közeledik felé. Múltkor, mikor elájult a jégen, ő keltette fel, így ismerte meg. Köszön is Angelnek.*
- Szia, örülök hogy egyben látlak. Igen, elhiszem. Én imádok csúszkálni rajta, de az esést én sem szeretem.
*Kiara az órájára pillantott, és ahogy meglátta mennyi az idő, eszébe jutott, hogy a csillagállás szerint, ha nem lesz tíz perc múlva ágyban, jövőhét kedden nagy szerencsétlenség érheti. Gyorsan felpattant hát, és egy sziát még odavetett Angelnek. Aztán gyorsan megfordult, és elhadarta:*
- A csillagállás szerint, ha nem leszek tíz perc múlva ágyban, jövőhét kedden nagy szerencsétlenség érhet. Szóval most szia, majd még beszélünk.
*Azzal felrohant a hálójába, hosszú sálja mögötte lobogott.*

//Bocsi, rövid lett, Angelnek menni kellett.//

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 27, 2009 5:28 pm

*Fekete edzőcipőben, kényelmes farmerban és csíkos pulcsiban érkezik meg Patrik az udvar nedves füvére. Szerencsére már nem esik az eső, se a hó, de elég rendesen megmaradt a nyoma. Itt- ott kisebb, nagyobb pocsolyák vannak, s a a talaj is elég csúszós..* ~Már értem, hogy miért nem vállalkozott senki, hogy kijöjjön velem..~ *Mondja Patrik Ghostnak, aki csak bólogat a gazdája megjegyzésésre.* ~Mivel csak neked lehet ennyi eszed, hogy kigyere az udvarra, és engem is magaddal rángatsz...~*Patrik elneveti magát, s megsimogatja a sas fejét. Néha kicsit harapós, de alapvetően imádják egymást, hiszen kiskoruk óta egymásra voltak utalva.* ~Te, Patrik, mi van azzal a csini "mókuskerekes" csajjal? Ahogy láttam, bejön neked, vagy tévedek?~*Patriknak elkerekedik a szeme Ghost beszólásán, hiszen soha nem beszélt így. Szóhoz sem jut a srác, csak elmosolyodik, s tovább sétál. Szerencsétlenségére egy nagyobb pocsolyába lépett, s csak az egyensúlya miatt nem esett a földre. Bár a nadrága elég rendesen sáros lett...* -Affene.. *Kiáltja Patrik, de már késő.* ~Akinek máshol jár az esze...~*Ugrattja Ghost a fiút...*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 27, 2009 5:43 pm

*Friss levegőre vágyott,lehet ,hogy nem éppen a legmegfelelőbb iőszakot választotta dehát a természet lenyűgöző,ha pocsojákkal teli akkor is.Mielőtt még elhagyta volna az épületet átváltot egy farmer csőnadrágra,egy meleg pulcsira és szövetkabátra.Így nem fog fázni sem,utolsó pillanatban jutott eszébe egy esernyő,hátha a biztonság kedvéért.Leballagott tehát az udvarig,egészen míg oda nem ért úgy hitte egyedül lesz.Ki is merészkedne ki ilyen időben?Egészen eddig abban sem volt biztos nem fordul-e vissza félúton.De mikor kissé távolabb megpillantott egy alakort,még egészen nem lehet kivenni ki is lehet az.De a szive gyorsabban ver,a kis kopogós cipős láb kissé megremeg.Női megérzések talán,de Patrik lehet a közelben..De még semmiben sem lehetünk biztosak.Hisz miért is jönne ki az udvarra?Vagy ő is spontán dönt mint Aicha?Mindenesetre úgy dönt,az alak felé veszi az irányt.Kis léptekkel,szinte surranva hisz nem követni akarja.Míg egyre közelebb és közelebb ér,egyre jobban ki lehet venni h talán..~Talán..ő?~A kerekek rögtön mozogni kezdenek odabent.~És ha nem is akar engem látni?És ha nem is vagyok neki szimpatikus?És ha egyedül szeretne lenni?~ezer emg ezer kérdés,egy helyzetből,De hát milyen a női képzelőerő ha nem komplikált?Végülis nem bír magával,így közelebb és közelebb ér,mikor látja a sárfoltott a fiún,úgy látszik ő is jobban figyelhetne az orra elé.Mintha előre érezte volna,,egy pillanatra emgbotlika lába.~Mint mindig..~.Majd kssé összeszedi magát és a fiú mögött pár centivel csak élvezi a fiúközelségét,az illatát..Megszólalni még nem mer,hisz úgy tűnik mintha bezsélgetne valakivel.~De kivel?~*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 27, 2009 5:54 pm

*Patrik próbálja letisztogatni a nadrágját, de semmi értelme, így hamar feladja. Hiszen pasiból van, nincs sok türelme se a házimunkára, se a saját ruháira. Ott soha nem volt ilyen gondja, hiszen a bejárónő, aki egyben a nevelője is volt, mindent elintézett helyette. Csak annyi volt a dolga, hogy tanuljon és tartsa a száját. Persze arról nem is beszélve, hogy a saját életét meg kellett mindig mentenie, illetve ezt egy nála hatalmasabb megtette. Azóta se tudja, hogy ki is volt az, és, hogy hogyan történt mindez. Már nem is nagyon próbálta megfejteni a rejtélyt, hiszen elmúlt, nem szabad a múltra asszociálni, hanem a jelenre és a jövőre. Egy bölcs asszony mondta neki egyszer: "A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék." Azóta is eszerint él, hiszen nem hagyhatja, hogy az élet elszálljon maga mellett. Nem ragadhat le egy ember mellett, aki egyszer a múltban fontos volt neki, ha már nem fűzi hozzá semmilyen gyengébb szál. Fel a fejjel és előre kell menni..Nem is rossz úgy élni, ha kapunk hozzá útmutatót, ám ez csak kevés embernek adatik meg. Gondolataiból léptek zaja riasztja fel. Először nem néz hátra, majd mikor Ghost elkezd hozzá beszélni, akkor megfordul. Nem is hitt a szemének, amikor Őt pillantotta meg.* ~Komolyan mondom, ha ez igaz, akkor hinni fogok a sorsban. Hiszen ez nem lehet véletlen, hogy mindig összefutunk, és pont akkor, amikor senki nincs ott, csak mi ketten.~ *Gondolja a fiú, s megszólítja Aichát.* -Üdvözlöm kisasszony...*Köszönti mosolyogva, s látja, hogy Aicha épp megcsúszott. Gyorsan a kezénél megragadja, hogy ne a sáros pocsolyában kössön ki.* -Hoppá, vigyázz kicsit, mert csúszik. *Mondja mosolyogva, s a lány szemébe néz. Egy pillanatra fel sem tűnik neki, hogy épp a kezét fogja, nem tuda mit csináljon. Ghost és az egyik éne is azt akarja, hogy ne engedje el, hiszen olyan csodás ez a pillanat. A szerényebb éne, pedig már rég elengedte volna. De kettő az egy ellen nyert, hogy ne engedje el a gyönyörű kezet.* -Hogy vagy? *Kérdezi mosolyogva, miközben kézen fogva sétálnak tovább.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 27, 2009 6:06 pm

*Mikor a fiú elkapta a kezét,úgy belekapaszkodott mintha soha el sem szeretné engedni,ez a szorítás később sem engedett.Akaratlanul történt mindez,dehát olyan szép pillanat volt..Véletlen?Valaki ott fönt,sokat segít nekik..úgy hiszi a lány.*-Uram..*Pirul el a lány,hátha ebből nem sok látszik a már-már homályos udvarban.A keze remeg,a szíve dobog..s így sétálnak tovább.*~Hogy hogy is vagyok?Most hogy látlak már sokkal jobban~Gondolja a lány,de valami más választ keres a fejáben..*-Egész jól,friss levegőre vágytam így kijöttem.Örülök,hogy látlak..*Ez éppen kicsúszott a száján,dehá visszavonni nem lehet,ugyebár?Pedig ez fordult meg rögtön a gondolataban.Egy delete?De ez a való világ,végülis csak kimonta mit érez,reméli ebből később nem lesz baj.Semmiféleképpen sem szeretné elhamarkodni,még a végén a fiú elereszteni a ezét,ami mint egy kapocs fogja őket kttőjüket össze az udar sokat sejtető csöndjében.Mintha a sors keze lenne a dologban...*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 27, 2009 6:16 pm

*Patrik látja, hogy a lány elpirul. Talán hatással lenne rá a fiú? Nem is gondolta volna, hogy egy ilyen szép lány szóbaállna vele. Hiszen soha nem tartotta magát valami sokra, soha nem volt olyan egója, mint a többi vele egykorú srácnak. De talán most minden meg fog változni... Lehet, hogy Aicha kihozza majd belőle az igazi énjét.* -Hmm, hát a friss levegő tényleg fontos. ~Jesszus ilyen hülye reakciót...~ *Bosszankodik a fiú, s közben kinyújtja a kzét, hogy Ghost elrepülhessen és ne zavarja a "párt." -Én is örülök, hogy látlak. *Mondja egy halvány mosollyal a fiú, miközben kéz a kézben sétálnak egymás mellett. Patrik már nem bír magával, megáll, s Aicha-t magához húzza. Forrón megcsókolja a lányt. Nem tudja, hogy mi lesz ezután, és nem is akar ezen gondolkozni, a lényeg, hogy most jól érezzék magukat.* ~"...a jelen ajándék..."~ *Gondolja a fiú.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 27, 2009 6:33 pm

*Miközben sétálgatnak,egyre inkább erősödik benne az érzés.Talán nem csak ő érez így?Talán a fiú is..kedveli?Ahogy sétálgatnak,lassan a Hold is megjelenik.A holdfényben,kézenfogva sétálgatnak..A lányt mintha egy rózsaszín felhő lepte volna el,ésszreű gondolkozás itt már nincs.Logikusan gondoljunk bele..lehetetlen!Minden lány tapasztalja életében ezt az érzést egyszer biztosan,ő mg sohasem.Nem kell hozzá vörösózsa,nem kellenek hozzá szavak,nem kell hozzá semmi más csak..Ő.Ahogyan Patrik szemébe néz,mintha már egy másik világban lennének.ők márrég nem az udvaron vannak,valahol egymás szemében vesztek el,úgy tűnik...beszélni már nem igazán tud,az a tudat h ott vanm mellett,az kezét fogja.Bőven elég ahhoz hog soha ne felejtse el ezt a pillananatot.Már nem rzi azt,hogy "légy elővigyázatos".A mának kell élni.Maximálisanezt teszi a lány.S mikor szembefordul vele..úgy érzi még a föld is egremegett egy picit,a fák is másképp állnak.Nem tudja mit érez abból a fiú amit most ő,de a pillanat utánozhatatlan.Ahogyan megcsókolja fiú még a lélegzete is leáll egy pillanatra,a szíve megáll pár ütemre és a fiú karjába omlik.Persze a szavak pozitív értelmében.Ennek a őpillanatnak sohasem szabadna hogy vége legyen..soha..soha..soha!Mikor végül elrkezika a pillanat csak csillogó szemekkel kutatja patrik tekiteét,egy miliméterrel sem mennek egymástól messzebb.Nem lehet,nem bírnák..Kit érdekel ilyenkor a múlt?Ők most itt vannak egymásnak..*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 27, 2009 6:41 pm

*Keresi a lány tekintetét, azt a barna végtelent, mely annyira megigézte őt. Még soha nem érzett ilyet, mondjuk nem is volt rá sok alkalma. Az otthoni elnyomottság, a kötelesség, és a tanulás mellett soha nem tudott normális emberi kapcsolatokat kialakítani. Hiszen senkivel nem kerülhetett bizalmasabb kapcsolatba, mert nem varázsló iskolába járt. A környékükön semmi ilyen intézmény nem volt, a Weapen család pedig nem engedhette meg magának, hogy egyszem fiuk neveletlen és ostoba legyen. Ezért az első osztályt egy mugli iskolában kezdte, ahol megismerkedett az írással, olvasással. Soha nem volt ideje játszani, nem focizhatott a többiekkel, ami sokszor bántotta az akkor még tíz éves kisfiút. De idővel hozzá szokott a gondolathoz, hogy ő más, és soha nem lehet normális élete. Amikor megkapta a levelet, örömujjongásban tört ki, hogy végre ő is érvényesülhet. S itt, ebben az iskolában ismerte meg ezt a csodálatos lányt, akivel csak egy véletlen során találkozott. S ez a véletlen, élete legszebb időszakát hozza a fiúnak. Hirtelen nem tud megszólalni, kérdések milliói kavarognak a fejében, nem tudja, hogy mit tegyen, mit mondjon. Talán a legjobb az lenne, ha semmit, csak élveznék mindketten a pillanatot.* ~A szerelmi vallomás túl korai lenne?~ *Tűnődik magában. Nem tudja mit tegyen, de egyszer döntenie kell.* -Szeretlek! *Csúszott ki a száján. Nem tudja, hogy helyesen cselekedett-e, csak azt, hogy ezt meg kellett tennie...*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 27, 2009 6:51 pm

-Szeretek*Mondták ki egyszerre,ők talán egymásnak lettek teremtve.Talán ezzel elijeszti a fiút?Semmit sem tud biztosan,de ezt ki kellett mondani.Így érez...őszinte szavak csupán.Ahogy mindketten egymás tekintetét fürkészték egyszerre csak eleredt az eső..mintha rendelték volna.Nagy cseppekben,nagyokat csobbanva a tócsákban.ha ez egy szép délután lenne a lány már rohanna be,ahol nem éri víz.De ez teljesen más helyzet..teljesen.Csak állnak csöndben,egymás kezét szorítva és élvezik a pillanatot.Sajnos semmi sem tart örökké,a lány kissé átázott a hirtelen jött vihartól.Fogai össze-összekoccannak a hidegtől..de nem szólal meg,hisz ezer napot tölt az ágyban betegen,minthogy egy miliméterrel is több legyen a távolság köztük e miatt.Odabújuk a fiúhoz,és a szívdobogását hallgatva, az illaától mámorosan pihen.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 27, 2009 6:58 pm

*Patrik elmosolyodik, amikor egyszerre mondják ki a bűvös szót. Patrik még egyszer megcsókolja a lányt, s hirtelen elkezd esni az eső, óriási cseppekben. Pár pillanatig csak állnak, s áélvezik, hogy ketten vannak, senki nem zavarja őket. Patrik mindig is imádta az esőt, az egyik barátja azt mondta neki: 'Azért szeretek esőben sétálni, mert akkor senki nem látja, ha sírok..." Ez most nem volt igaz a fiúra, hiszen élete legszebb pillanatát élte meg Aichaval.* -Lassan be kellene mennünk.. nem akarom, hogy megfázz, és hetekig nyomd az ágyat miattam. *Mondja nevetve, s kéz a kézben elindulnak a kúria felé. Egyikük sem szól semmit, élvezik a csöndet, hallgatják az esőcseppek kopogását a padokon, a pocsolyákban..Mikor beérnek a kúriába, Patriknak még van egy kis dolga, így el kell, hogy hagyja a lányt. Utálja ezt a pillanatot...búcsúzásképpen forrón megcsókolja szerelmét, s a szobája felé veszi az irányt.* -Szeretlek! *Súgja a fülébe, s el is tűnik a hosszú folyosón.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 27, 2009 7:35 pm

*Svetlanával karöltve érkezik meg az udvarra, és csak örülni tud, hogy a lány elfogadta a felajánlott karját. Nikorina problémájára csak afejét csóválja.* -Az a gonosz leány.. És azért ez nem semmi.. ellened fordította a saját tűzlabdádat? És még él? *csodálkozik, miután megnézte Svetlana sebét. Nem nagy medimágus, de lenne pár tippje, mivel tehetné a lány elviselhetőbbé a hegeket.* -Amúgy erre nem kéne innod valamit? Vagy betegszoba, hidegvíz, jegelést, kenőcsök..? *érdeklődik, nem mintha aggódna.. annyira.. Odron meg serényen lépked mellette. Jack csak hallgatja a lány szavait, és igen, sejti, tudja, mi az a ki nem mondott mondat. Elképzeli, legalább is megpróbálja, ahogyan Nikorina harcias lesz, és párbajozik az albínóval. Eléggé nehezen megy neki, és gonosz, szinte groteszk vigyor terül el az arcán. Aztán kérdőn sandít a lányra.* -Ezt most miért mondod? Tán megéheztél, hogy az evés jutott az eszedbe? *szemei eléggé kérdőn merednek a lányra, hiszen nem érti a dolgokat, még léptével is lelassít, de aztán újra felveszi a tempot. Az ocelot pedig olyan nemesen és könynedén sétál mellette, mint valami király vagy főúr házikedvence.*

Vendég

- Áá, nem, ellenem fordítani nem tudta volna. *Legyint baljával, kicsit óvatosan.* Megidéztem egy lángbúgócsigát, és rámvarázsolt közben, emiatt vesztettem el felette a hatalmat, és kezdett el magától lövöldözni. *Vállat von, és oldalvást pillant a fiúra.* Nem, nem fogok a betegszobára rohanni... hibáztam, és a hibáimat nekem kell elviselnem. *Mártír, de személyiségépítő felfogás ez.*
- Nem, csak a vértolvaj barátunk jár az eszemben. *Néz a látóhatáron túlra.* Szerinted mit akar tőlünk? Nem tudja még csak a nevünket sem, nem ismeri a képességeinket. Hogy akarja akkor a hasznunkat venni? Annyit tud rólunk, hogy fenemód nagy a szánk... *Újabb negédes mosoly Darkfieldre.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 27, 2009 7:53 pm

-Azt meg hogyan? *lelkesedik fel a tűzbúgócsiga hallatán, mert dalmágiát nem tanul, meg amúgy sem nagy elemi mágus ő, de a kíváncsisága, nah az az, ami megvan. A lány szavaira csak szemforgatva sóhajt fel, nem lesz ennek valami jó vége.* -Akkor legalább hozzám jöttél volna, hogy adjak valamit, vagy magadtól is meggyógyíthattad volna. Ne mártírkodj, mert attól neked sem lesz jobb. Ha magad gyógyítod, akkor is el tudod viselnia hibádat, és okosan teszel ellene, korrigálod, na. *mondja rövidke, de annál tartalmasabbnak ígérkező gondolatmenetét. Aztán egy kis egoizmus, nárcisztikus mosoly jelenik emg a fiún.* -Mert minden bizonnyal tudja, hogy nálunk jobb ellenfelet nem lel magának. Nem szereti a kispályásokat. Két őrült az iskola falain belül, én enyhén pszihopata vagyok, te meg remek pyromágus. Vagy nagy bakot lőtt, vagy még nem tud róla. *mondja kissé sunyin, majd lelkesen rákacsint a lányra.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar