Udvar

Tárgy: Udvar Szomb. Jan. 10, 2009 9:32 am

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Vas. Feb. 01, 2009 9:05 pm

-Hát én nem tudom. De az egyszer biztos, hogy nem szerettem még lányt úgy mint őt... Nem értem miért van ez...miért van így...miért nem lehet végre boldog az ember..kicsit hosszabb időre...nem mindig csak a baj meg a szomorúság...az embernek az élettől is elmegy a kedve. *Mondja hosszasan Teó is mit szíve diktál, kis szünetekkel majd elhallgat. Nagy csend tör ki, csak a szél apró susogását hallani semmi mást. Ha itt lenne rajtuk kívül valaki, annak szuszogását is meg lehetne hallani. Na de feltöri Teó a nagy csendet egy hatalmas sóhajjal majd hátradől a padon és az égre mereszti szemeit.*

Vendég

*Teodor szó szerint ugyanazt a gondolatot mondja ki, amire ő is gondol. Megint nem tud mit mondani, csak hallgat, és forgatja magában azokat a gondolatokat, amik előjöttek benne. Aztán úgy dönt, egyelőre félreteszi őket, mert túlságosan nyomasztó és nehéz dolgok. Maguktól erre soha nem tudnak rájönni, csakis Aravis és Ramóna az, aki megadhatja a kérdéseikre a választ. Márpedig most úgy tűnik, nincs a közelben egyik lány sem. A karójárára pillant, látja, hogy már elmúlt tíz óra.*
-Hát, nem tudom, Teó. Minden esetre szerintem menjünk vissza a kastélyba, mert már elmúlt tíz. *mondja, és feláll, megvárja a fiút, majd elindul vele a kastélyhoz.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Feb. 01, 2009 9:30 pm

-Rendben, tényleg nem árt már mennünk befelé. És szerintem én megyek is a szobámba már. *Mondja maj fel is áll és elindulnak a kúria felé. Teó szobájába sétál szép lassan, mit sem törődve hogy hány óra.*

//bocsi a hsz késéséért csak dolgom volt :S //

Vendég

*Egy fekete bőrkabátos alak rohan az udvaron, egy fekete kutyának dobálva színváltós frizbijét, jól elvannak. Minden egyes dobásnál és elkapásnál színt vált, ezzel is szórakoztatva a párost, akik természetesen Chris és Lilith. A fiú ujja még mindig be van kötve, nem mintha zavartatná magát vele.*
Ugye tisztában vagy azzal, hogy nemsokára óra?
- Aha! Azért lazítok...
Hülye...
- Ha így állsz hozzá, el se dobom a frizbit!
Dobjad már!!!
*Chris felnevet, majd természetesen ismét eldobja a játékot.*

Vendég

*Azonban a következő dobásnál Lilith már nem éri el a frizbit, mert egy másik daimon, egy macskaféle, azaz egy hiúz pattan fel érte, mint macska a madárra, és szedi össze. Majd természetesen visszaadja a spánielnek és üdvözli is őt lelkesen. Ergo, itt van Arnuil is, fekete sportcipőben, farmerben, és egy sötétzöld pulóverben. Lám, lám, színesedika ruhatár. Mindezen egy fekete téli köpeny és egy csíkos sál is van rajta, kesztyű most nincs, nicns annyira hűvös. * Szia Chris! Bocsi... Ar néha kikattan ha játékról vna szó, bár ő abban profi Odronnal együtt, hogyan verekedjenek, mint két vásott kölyök.*Mondja fejét csóválva de mosolyogva a tünde, mikor odaér a fiúhoz.* Hogy vagy? * Érdeklődik a lány. Láthatóan ő remekül, már nem si sántít, már csak a térdei és a könyöke kék-zöld kicsit.*

Vendég

*Lilith enyhén szólva is ledöbben, amikor Arkaidon elkapja előle a frizbit, de a következő pillanatban már vidám farkcsóválással üdvözli a másik daimónt. Chris is mosolyogva fordul az érkező tündéhez.*
- Szia, Arnuil, látom, már jobban vagy. Semmi baj, Lilith is szeret játszani, hiába próbál úgy tenni, mintha ő lenne a normálisabb kettőnk közül.
Mert én is vagyok.
*Chris nevetve megrázza a fejét, majd megint eldobja a frizbit.*
- Én megvagyok, köszönöm. Hallom sikerült megbeszélni a dolgokat Jackkel, örülök neki.
*Őszinte mosolyán látszik, hogy tényleg örül.*

Vendég

Igen, nálunk egyértelműen... Ar az akinek néha több esze van.*S mintha ezt nagyon is komolyan gondolná, és elréved egy percre, ahhogy eszébe jutnak Svetlana szavai és a reakciók. Ez biztosan így van.* Épp csak ő... nem labdát meg botot cipel vagy csontot rág, hanem karmokat erősít, vadászik és verekszik. Legtöbbször Odronnal. *Bólint, hogy így van, valóban rendezték a soraikat Jackkel, ezrét is vna ujján újra a zafíros gyűrű.* Igen... először azt hittem... nos hogy baj lesz de, úgy tűnik most kvittek vagyunk és igyekszünk nem egymás agyára menni.*Mondja mosolyogva.* Bár Arianával nem mondhatnám, hogy nagyon keze voltam,de ahhoz képest, ami történt, örüljön ennyinek. Nekem gyanús, hogy miért volt nála Amortentia és miér tépp Jackhez került... véletlenül. De majd az idővel elválik, mindennek oka és ára van.*Mondja és vállat von. De még egy ilyne húzást nem enged meg a lánynak, akkor tényleg tombolni fog és talán még Concordia is besegít neki... lám,lám egy távoli rokon a neza falai között.*

Vendég

- Na jó, bevallom, tényleg Lilithnek van több esze... nélküle már nem lennék egy darabban.
*Felnevet, tovább dobálva a frizbit. Csak csöndben hallgatja, amit Arnuil Arianáról mond, és halkan megszólal.*
- Szerintem tényleg véletlen volt. Gondolj bele, ha... arra kellett volna neki, amire te gondolsz, akkor így küldte volna el neki? Nem. Akkor ott állt volna az ajtaja előtt, hogy "véletlenül" őt lássa meg először. Szerintem. Meg mit ért volna el vele? Egy hét után akkoris elmúlt volna, és akkor jobban fájt volna neki... ilyet nem játszana... Meg aztán... Arinak az a fontos, hogy Jack boldog legyen. Ha veled boldog, akkor elfogadja. Persze, szeretné, ha ővele lenne boldog, de tudja, hogy az ilyesmit nem lehet erőltetni. Meg aztán nem is érdemes.
*Nem tudja, mennyire volt képes ezzel meggyőzni Arnuilt, gyanítja, hogy semennyire, de azért megpróbálta. Ő tudja, Ariana véleményét a kierőltetett szerelemről, és tudja, hogy ilyesmit önszántából nem tenne... kérdés, hogy ezt Arnuil mennyire hiszi el.*

Vendég

Még ha tudja is, akkor sem fogadja el.Azt nem, hogy velem. Ennyi. Én nem fogom keresni és jó képet vágni, nem én tettem neki keresztbe.*Mondja közönyösen a lány, ahogy elnézi a daimonokat. Arkadion néha próbál erkesztbe tenni Lilithnek, több kevesebb sikerrel, de mindig visszaadja a spánielnek a frizbit.* Igazság szerint magam is nehezen igazodom ki sok mindenen. Furcsa nekem... a világotok, ha mondhatom így. És nem lenézésből mondom ezt, épp csak... igenis vna különbség, nem feltétlenül jobb rosszabb értelemben, egyszerűen nem ugyan az. Mint mondjuk... narancs és alma. Egxforma nagyok, de külsőre és ízre se ugyan azok. *Mondja a tünde, mevakarva füle tövét ami az enyhe zavartság jele nála. *

Vendég

- Ő sem direkt "tett keresztbe", hogy a te szavaiddal éljek...
*Ezt halkan mondja, de többet nem mond. Már tudja, hogy Arnuilt nem tudja meggyőzni, hát ez van, ő megpróbálta. Lilith vidáman ugrándozik, versenyt fut Arkadionnal a frizbiért, amit rendre visszavisz a fiúnak.*
- Elhiszem, hogy más... bár véleményt alkotni nem tudok, te vagy az első tünde, akivel találkoztam *mosolyog* Rajtad kívül is egyedül Concordiával... de mással nem...
*Lilith megint visszaviszi a frizbit, amit a fiú megpörget a kezében, mire megint színt vált, mielőtt eldobná. Erről eszébe jut a levél, ami a frizbivel együtt jött...*
- Apropó... ugye tudod, hogy Jack engem kért fel a tanújának? Ugye nem zavar?
*Kicsit félénken pislog a tünde felé, remélve, hogy nincs kifogása.*

Vendég

Majd időveél elválik, hogy hiszek e neki és neked ebben a kérdésben vagy maradok az elveimnél, kedves Chris. Idővel...*Na igen, neki ez normál esetben nem nagy dolog, az idő relatív, de az ő esetében vna belőle még elég. Bár itt az emberek világában néha úgy érzi, őt is tudja szorongatni olykor a szükség. Aztán elmosolyodik.* Valóban? Pedig vagyunk egy páran. Pl. a naxisok között ott vna Olvier Lefell is, ő is mondhatni, vérbeli tünde, akárcsak Concordia. Sokkal inkább lehetnek rájuk büszkék a fajtám vénei, mint rám. Hogy úgy mondjam, az én ereimben elemi mágia, a szívemben pedig egy halandó. Ez már önmagában eléggé... különös mifelénk, bár még nagyon nem érződik ez de... idővel kénytelen leszek otthagyni az erdőt talán... Ha Jackkel akarok maradni, akkor biztos. Nem lesz egyszerű de, de így kell lennie. Ha egyszer majd... majd elmegy, akkor újra az erdő lesz majd az otthonom és a bűvóhelyem, míg végül lenyugszik nekem is a nap a nyugati horizonton.*Kissé mégiscsak kitör belőle a tünde, de ez megszokott nála. Concordia nevére elmosolyodik halványan.* Hm igen igen... még pontosan nem bogoztuk ki a szálakat, de lehet sokadik fokú unokatesvéri vonalak húzódnak köztünk. Elég távoli de mégis rokoni vér.* AZtán csak bólogat a fiú szavaira.* Igen, tudom, emlékszem ott voltma én is és Arkadion is. És örülök neki. AZ én tanúm is már megvan.

Vendég

*Csak kicsit biccent, amikor Arnuil azt mondja, hogy majd elválik... hát igen, lehet, hogy mire a tünde elhiszi, hogy Ariana nem direkt tette amit tett, addigra már régen a föld alá lesz eltemetve a lány... csak némán halgatja Arnuilt, miközben összeszorul a torka.*
- Borzalmas lehet úgy szeretni valakit hogy tudod, előbb-utóbb elveszítek... pont ez az a dolog, amiért nem irigyellek titeket, remélem nem haragszol... én nagyon ragaszkodó típus vagyok, biztos nem bírnám ki, ha végig kellene néznem, hogy a barátaim eltűnnek mellőlem... *megrázza a fejét* Bocsáss meg, épp neked mondom ezt...?
*Kicsit bambán pislog, majd felnevet.*
- Tényleg, ki is ment a fejemből, hogy már akkor felkért... bár akkor még csak Odron kért meg, Jacktől másnap kaptam egy levelet... meg ezt a frizbit is...
*Ezzel megint eldobja a nevezett játékot.*

Vendég

Hagyjuk Chris... én is tudom... ez is megfordult a fejemben, mikor visszaadtam neki. Félek... sose mondtam neki, hogy ettől félek, ő azt hiszi, tőle... pedig nem.* Hajtja le büszke fejét a tünde, s ezüstsen kékes haja lágyan omlik előre, eltakarva szép arcát, melyre hirtelen a szomorsúág árnyéka vetül. Inkább a két daimon fele fordul s elnézi őket ahogy játszanak, bár Arkadion hamar megérzi amit a lány, így otthagyja Lilitht, és odasiet a lányhoz, némán kommunikálva, szavak nélkül, ahogy leguggol hozzá a tünde és arcát puha, ezüstös bundájába temeti, mikor átkarolja a hiúz nyakát csendben.*

Vendég

*Csak áll ott szerencsétlenül, közben vadul zakatol az agya... ő nem akarta...*
~Miért nem tudok vigyázni a számra?! Jó kérdés...~
*Leguggol Arnuil mellé, kezét tétován a vállára téve.
- Ne haragudj... nem akartam... ha legközelebb megint rám jön, és elkezdek megint ilyesmiket mondani, felhatalmazlak, hogy átkozz meg...
*Elhallgat, nem tudja mit mondjon, vígasztalni sosem tudott igazán...*

Vendég

*Mikor vállához ér egy kéz, még inkább igyekszik erázni magáról. Ez olyan érzés és teher, amit ember nem igazán tud érteni, pláne nem viselni. Bár Svet erre megint azt mondaná, hogy önző, de nem törődik vele, mert ezt még a lány sem tudja annyira érteni. Néha muszáj ezen is elgondolkodni, különben hirtelen hullik darabokra egy tünde élete a halandók között. Aztán végül felkel, csak egy röpe pillantást vet a fiúra és a daimonjára, aztán fejével int a hiúznak, s ami csak tünd elábaiból és ügyességéből telik, a Tölgyes fái fele iramodik s hamarosan elnyeli őket a sötét rengetek, s ki tudja, mikor és hogyan kerülnek elő onnan.*

Vendég

*Amikor Arnuil lerázza a válláról a kezét, ijedten kapja el, értetlenül pislogva. Lassan feláll, majd ugyanolyan értetlenül nézi, ahogy Arnuil a Tölgyesbe megy. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy utána megy, de több okból is meggondolja magát. Egy: a tünde biztosan nem ok nélkül ment el, biztosan egyedül akar maradni. Kettő: a Tölgyesbe Chris, ha lehet, inkább nem teszi be a lábát önszántából... az viszont tagadhatatlan, hogy rosszul esett neki, hogy köszönés nélkül elment, így hát a frizbivel a kezében, némán, leszegett fejjel elindul a kúria felé... hamarosan EVI...*

Vendég

*A bőrkabátos Chris rohan az udvarra, szokásához híven a firzbit dobálgatva. Látszik, hogy fekete nadrág van rajta, és bakancs. A frizbi minden egyes dobásnál színt vált, a fiú pedig hangosan énekelget.* - Pain, without love, pain, can't get enough, pain, I like it rough, 'cause I rather feel pain, than nothing at all... *Lilith elkapja a firizbit, ami immár zöld színben pompázik, és visszaviszi Chrisnek.* De ugye nem gondoltad tegnap komolyan azt a... nyári dolgot? - Konkrétan mire gondolsz? Konkrétan az őrdémon-ijesztgetésre. -Ja! Dehogynem! Ettől féltem... *Chris felnevet, és megint eldobja az immár piros frizbit, és énekel tovább.* - Anger, and agony, are better than misery, trust me, I got a plan, when the lights go out, you'll understand...

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Feb. 07, 2009 4:56 pm

*Sheidy fel néz a papírjai alol. Ma egésznap a szobája mélyén kuksolt. Hát igen a lánynak bepótolni valoja van ezért tanult , de ha nem tanult akkor táncot gyakorolt. Oda sétál az ablkajához és egy ismerös fiút pillant meg a kutyusával. Igen-igen a lány arcán meg jelenik a mosoly és már futt is a kabátjáért. Egészen le az udvarig. Az ajtóban meg áll meg igazitja a sálát majd a köveketen ugrándozva Megy Chirs felé mikor már elég közel van hangossan köszön neki*
-Szia Chirs! * Integet és közben leugrik a köröl amin éppen áll. Oda megy a fiúhoz. Hogy a kutyus se éreze magát kihagyva ezért mosolyoal oda fordul hozzá is.*
-Szia Lilith! * Ujra a fiú felé fordul*
- Nah mi újság? Mi történt veled mi otta nem láttalak?* VÁrja a választ majd újabb kérdésel bombáza*
- Nem fáztál meg a múltkori fürdözéstöl?

Vendég

*Énekelget, és dobálja a frizbit, majd, amikor a nevét hallja, megfordul, és elmosolyodik.* - Szia, Szendi. Szia. *Odasétál a lányhoz, de közben el-eldobja a frizbit.* - Semmi különös... és veled? Semmi különös... csak már megint őrült terveket agyal ki... de tényleg semmi különös... *Chris nyelvet ölt daimónjára, és eldobja a frizbit megint. Az újabb kérdésre felnevet.* - Ugyan! Tudod hányszor estem bele különféle vizekbe, mióta ide járok? Elárulom: sokszor. De még nem fáztam meg... eddig... *Huncutul a lányra néz, majd ezúttal ő kérdez még egyet.* - Szóval, mit is kell tennem, hogy visszakapjam a napszemüvegem...?

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Feb. 07, 2009 5:22 pm

* Szendi nagyot sohajt majd egy kisfaház felé pillant ami még szabad. De aztán ugy gondolja válaszol afiúnak*
- Hát ma egésznap potoltam a leckét! * Meg forgtaja a szemét. Hogy ez nem tetszet neki de muszály volt. Iagzából nem érti hogy a fiú miért nyujtogatja szegény állatra a nyelvét de ez biztosan valami leki össze kötéses dolog. Aztán mikor a fiú mondja hogy meg szokta a fürdést akor kicsit kuncog rajta aztán amikor jön a huncut mosoly egyzserüen rá vágja ami eszébe jutt. Igazából sokat gondolkodot rajta de nem juttot sokra *
- Arra gondoltam hogy a szolgám leszel egy teljes hétig! * Mosolyog a fiúra és kiváncsi mit szol hozzá*

Vendég

- Fuh, pótolni, na az nem jó... tudom, nekem is kemény volt... Arianának, Wandának meg Lucasnak már szerintem az agyukra mentem, annyit bújtam a jegyzeteiket. *Nevet föl, majd megint eldobja a frizbit.* - De bájitaltan még mindig nem okés... de nem baj, ha Jack majd korrepetál, akkor... Akkor lesz vége ennek az iskolának.... Ha-ha, nagyon vicces... szóval, ő jó bájitaltanból, szereti is, ő majd megtanítja, hogy ne okozzak tömegkatasztrófát... *Közben követi a lányt, majd csodálkozva néz rá pár pillanatig. Eléggé bamba arckifejezése lehet, majd elmosolyodik, és egy kicsit meghajol.* - Mit parancsol, űrnőm? *Hát legyen, ő ne lenne benne a játékban...?*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Feb. 07, 2009 5:37 pm

* Nézi ahogy a kutyus vissza hozza a frizbit. Majd a fiú ujra el dobja.*
- Szerintem egy pár embernek már én is az agyára megyek! * Mosolyog hisz néha ugy érzi van pár közös vonás a fiú és közte de ez már csak természetes ha valakivel ki jön az ember annak valamiben stimmelnie kell egy másal. Hát igen ebböl látzsik hogy a lány a tündékel nincsen éppen jóba a közvetlen természete miat. De hát nem lehet mindenki Sheidyizmus hívő. Amikor a fiú ilyen könyen befogadja az utasitást meg lepödik és már is ki hazsnálja*
-Nah jó akor azt kérem ,hogy állj fejre! * Mosolyog hisz csak kiváncsi hogy a fiú tényleg teljesiti-e a kivánságokat*

Vendég

*Chrisnek a tündékkel semmi baja, ellene még egy atrocitást se irányítottak, egyedül Arnuillal volt egy érdekes találkozásuk múltkor, de Jack nem harapta le a fejét, tehát minden bizonnyal nem bántódott meg a lány annyira. Az első utasításra leesik az álla, és Lilith is rémülten pislog. Na neeeee, Chris... fejen állni...? Jééézusom, ez nem túl jó ötlet volt...* - Hát jól van... *Leveszi a bőrkabátját, ezzel fölfedve fekete Nirvanás pólóját, és a kabátot Szendi felé nyújtja.* - Megfogod, légyszi? Ebben nehéz lenne... *Amint a lány elvette, leguggol, két kezét letéve a földre, és felsandít Sheidyre.* - Szerintem állj hátrébb, mert még orron talállak rúgni... *Ezzel leteszi a fejét is, meglendül, pár pillanatig olyan egyenes-félében áll, majd átlendül, és nagy nyekkenéssel a földön landol. Pár pillanatig fekszik a földön, és csillagokat lát a szemei előtt táncolni.* ~Ahelyett, hogy Jacknek szólnál, és elintézné, hogy visszakapd... Nem akarom, hogy Jack kettéátkozza, vagy valami... Igaz....~

//fagyunk//

Tárgy: Re: Udvar Vas. Feb. 08, 2009 12:04 pm

*A kellemes edzés után, kijött egyet sétálni, hogy levezesse a fáradságát. Bár mások ezt egy fürdővel, vagy alvással teszik, neki ehhez volt kedve. A fekete kabátját nyakig felhúzta, és állát bele rejtette a kabátba. Nyugodtan lépdel a kövekkel kirakott úton, közben az Open Hand-től a Time to talk számát hallgatja. Pár lépés után számot vállt, bár maga sem tudja a rendes címét. Egészen szép napsütötte idő van, és nincs is annyira hideg egy kis sétához. Pár diákot kikerülve, nyugodtabb légkörbe tér át.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Feb. 08, 2009 12:08 pm

*Rose lépett ki az udvarra...Egy fekete farmer és egy lila pulcsi volt rajta.Haja lófarokban volt,és frufruját most az egyszer kivételesen felcsattolta.Sétálgatás közben megpillantja Danit,akivel már rég nem találkozott...*
-Szia!Zavarok?*kérdi Rose,és rámosolyog Danira .
-Rég nem találkoztunk...Hogy vagy?*kérdi mosolyogva Rose,mert az utóbbi időben megkedvelte a fiú társaságát,igaz,rég nem találkoztak.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar