Udvar

Tárgy: Udvar Szomb. Jan. 10, 2009 9:32 am

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Diák Hozzászólások száma : 100 Kaszt :

*Mila beleegyezett, egy laza fejbólintással éreztette, hogy azért mégis vele tart a lovardába.*
-Szuper! *Mosolygott rá Aletha.* -Ígérem nem sokáig leszünk a lovardában. Maximum negyed órát. Csak megakarom nézni a lovamat, megetetem, és lecsutakolom. Biztosan kedvelni fogod, jófej paci és nagyon segítőkész.
*Így hát a két lány elindult a kanyargós úton, visszafelé. Az út megtétele közben Mila nagy nehezen, de beszélgetést kezdeményezett.*

Vendég

*A két leányzó a lovarda felé tartanak, közben mindkettőjük pálcájn egy kis fénygömb világítja meg a kikövezett utat.*
-Nem szeretem a lovakat...-*motyogja Mila, alig hallgatóan. Tudja, hogy ez a lánynak sértő lehet, de most speciel ez nem érdekli. Mindenkinek lehet véleménye és ízlése.*
-Bár én is tudok lovagolni. De már elég régen ültem lovon...-*magyarázza a lány. Valahogy most szokatlanul szószátyár pillanatában van. Nem szokott ennyit beszélni. Ez lehet, hogy a lány pozitív kisugrázása, vagy valami hasonló.*
-Hogy lehet egy ló segítőkész?-*kérdezi meg Mila. Szemöldökét felhúzza, értelnteségét jelezvén.

Diák Hozzászólások száma : 100 Kaszt :

*A lányok félúton tartanak a lovarda felé. Már csak pár lépés és a lovarda irányába fordulnak be.*
-Miért nem szereted a lovakat? Pedig nagyon rendes és szeretni való állatok.*Szomorodott el a lány. Mila olyan közömbösen beszélt hozzá.* ~Vajon nehezen barátkozik? Vagy egyáltalán nem tudna engem megkedvelni?!~ *Elmélkedett ezen egy pillanatig.*
-Azért segítőkészek. Mert mikor lovagolsz, nem dob le a hátáról. Segít a hibát kijavítani, ha van. Én imádok lovagolni, ez a mindenem.*Kacsintott Milára.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Feb. 11, 2009 3:04 pm

*Domajan lép az udvarra. Körbenéz hátha van valaki, de nem lát senkit. El ballag a tőle levő 3. - 4. padhoz. Egy kis lapocskát nézeget, amit legutóbb küldött neki Hildi néni aki, a levelekből kiderítve, már a Dunfermelinei árvaház igazgatója lett és elintézte, hogy ő lehessen Domajan gyámja. A fiú újra és újra elolvassa a legutolsó levelét miszerint már mindenhol elfogatták őt a gyámjának és, majd a nyári szünetben el is mehet a fiú a Skót városba, hogy megnézze a már egyik legnagyobb és legfeljetteb Skót árvaházat. Hosszú haja ma furcsa mód lófarokba van össze szedve és úgy ereszkedik rá a kis Gurskovity kék melegítőjére. A kék melegítő alatt egy piros póló rejtőzik. Alulra a megszokott kék, koptatott farmerjai közül húzott egyet fel. Tovább olvassa a levelet és elpityereg a ,,Várlak nyáron "itthon",, részen.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Feb. 11, 2009 3:12 pm

*Egy koboldlányka futkározik ki az udvarra, és a nyomában egy aprócska mókus száguldzik, jobban mondva egy darabig mögötte, aztán megelőzi őt és felfut egy közeli fára. Rosetta lihegve áll meg, kicsit lehajol, a térdére támoszkodva piheg. Aztán lassan kiegyenesedik, és körbepillog, ugyanis mintha valakit látott volna az udvaron.. És meg is van.*
- Domajan? Szija! Mit olvasol?*Kérdezi kedvesen a lány, néha a fa felé néz, de inkább odasétál rég nem látott szaktársához, kedvesen mosolyogva, és kiváncsian csillogó tekintettel. Egy zöld pólót visel, a felett egy bőrkabát, és persze egy sötétkék farmer van rajta. Ez mondhatni megszokott öltözéke, hisz mindig zöld pólót visel, és mindig sötét nadrágot. Na de mindegy.*
- Hogy vagy? Már nagyon rég láttalak.. Mesélj valamit! *Kérleli kedvesen a kobold lány, miközben a levélre is rávándorol a tekintete, kíváncsian.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Feb. 11, 2009 3:23 pm

*Domajan már épp készült elrakni a levelet, amikor Rosetta felbukkan.*-Szia Rose! Köszön jól vagyok. Ez pedig egy levél Hildi nénitől azt hiszem meséltem ő segített úgymond elszökni az árvaházból, hogy ide jöhessek. Emlékszel? *A fiú hatás szünetet tart, hogy a lány vissza gondolhasson a nyáron mesélt történetre.* -Na hát amikor elmentem nem leveleztünk, hanem azután kaptam egy levelet amiben tájékoztatott, hogy utánam nézett és kiderült, hogy egy-két éves koromban már halottak voltak a szüleim. Ez rossz hír volt. Na most ezt miután kihevertem, körül belül 4 héttel később kaptam még egy levelet miszerint előléptették. Ezután erős levelezésbe kezdtünk, kiderült, hogy pl. igazgató lett, az árvaház a leghíresebb árvaház Skóciában, vagy, hogy aaaaa....*Itt hatás szünetet tart az izgalom kedvéért.* -Örökbe fogadott és az utolsó levelében leírja, hogy minden dokumentum megvan a már megtörtént hitelesítés.*Itt elpityeregte magát, mert örül.*-Boccs, nem tudom folytatni....*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Feb. 11, 2009 3:31 pm

* A koboldlányka érdeklődve pillog a fiúra, ahogy belekezd a mesélésbe, és amikor elmondja Domajan, hogy Hilditől kapot levél van a kezében, a lányka erős bólogatásba kezd. Majd kitöri a nyakát, úgy bólogat, kicsit mosolyogva, majd ki is nyögi, hogy mire blogat ennyire.* - Persze, hogy emlékszem. Bár már rég mesélted, ennyire azért nem vagyok feledékeny. Azt hiszem... *Elhallgat s úgy hallgatja tovább a fiút. Először kicsit megdöbbenget, aztán mikor látja, hogy a fiúnak a kedve hogy felhevült, és hogy mennyire izgatottam beszél, azonnal áttapad rá is. Csillogó zöld szemeivel figyeli a fiút, majd a végénél egy kedves mosoly kerül az ajkaira, hisz a fiú meghatódott, nem amiatt hallgat el, hogy jajj e szomorú, hanem azért, mert igen is boldog.*
- Ez nagyon jó hír! Akkor nyáron haza is mész hozzá? Ez olyan mintha egy tündérmese lenne.. Ide jöttél, és már van családod is, hiszen hogyha örökbe fogadott, akkor ő az anyukád.. Nem? *Kérdezi a lány összezavarodva, s bár a fiú azt mondta, hogy nem tudja fojtatni, még is kiscsúszott a száján a kérdés. *
- De ha akarod beszélhetünk másról is! Nekem mindegy... Szerinted miről beszéljünk? *Kérdezi a lányka, hátha témát akar váltani.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Feb. 11, 2009 3:48 pm

*Domajan megnyugszik ameddig a lány beszél és most már nem akarja másra terelni a szót.* -Nem, nem kell más téma. Igen az anyukám legalább is fizikailag, de úgy érzem, mintha biológiainak is. Nagyon szeretek itt lenni, el sem hitted volna, hogy az árvaházban bezárkózott voltam. Ami még jobb, hogy ő tünde, legalább is fél tünde és Görögországba járt is varázstanodába. Szóval boszorkány és előtte nem kell titkolnom, hogy varázsló vagyok,legalább is tanonc. Annyira boldog vagyok, hogy ez történt. Imádom Hildi nénit és a fia, aki Magyarországon él, olyan mintha a testvérem lenne, végül is most már az is*Itt elmosolyodik és elpityeredik. A lányra néz és akaratlanul is átöleli, hisz ő volt az első barátja itt és most vele megoszthatja a legnagyobb boldogságát. Nem akarja elengedni a lányt. A fiú most már sír és így súgja a lány fülébe.* -Köszönöm.*Mondja és észbe kapva elengedi a lányt. Zsepit húz elő a zsebéből és megtörli vele a szemét.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Feb. 11, 2009 4:02 pm

*A kobodllány figyeli a fiú boldogságát, és neki is jül esik, ám amikor néh elpityergi magát, kicsit meghökken, hisz még is csak fiú. De miért ilyen érzékeny? Mikor a fiú megöleli, és nem is akarja elengedni, a kobold lányka teljesen megilletődve engedi, és vissza is ölel, hisz tudja, hogy ők milyen régi barátok, és hogy ő volt az első, akivel találkozott és összebarátkozott. Fontos neki a fiú, ilyen tekintetbe, és fordítva is, valószínüleg. *
- Domajan... Nyugodj meg! Nagyon jó, hogy minden rendbe jött, de nem kell így elérzékenyülni. Légy férfi! *Az utolsó mondatot inkább halkan elnevetve mondja, kedvesen, jó kis szállóige ez a mondat. Aztán figyeli, haogy Domajan előveszi a zsebkendőt, látszik a lányon, hogy nem zavarta, hogy megölelte, miért zavarná? Hiszen barátok. *
- És... A suli hogy megy? *Próbál picit terelni, mert ha a fiúnak nem is, de neki már egy picit elég volt a nagy elérzékenyülésből, érzékeny teremtmény ő maga is. Lassan körbeforog aztán egy apró kis lény száguldását veszi ki, ami azonnal rá is veti magát, felugrik a vállára. Természetesen egy kis mókus az, még hozzá Perry. Rosetta picit hátrahőköl, aztán megsimogatja az állatot, két lábon maradva. *

Tárgy: Re: Udvar Szer. Feb. 11, 2009 4:13 pm

*Domajan vissza vesz az érzékenységből. Most erőt vesz és mosolyogva folytatja.* -A suli? Jól megy, nagyon jól és most már egész jó vagyok minden tantárgyból. Most már kezdem érteni az anyagot és fejlődök is, van kedved elmenni az edző terembe edzeni egy kicsit és játszani, mert mi aligha küzdenénk. Én legalább is a legjobb barátomnak tartalak. Megyünk?*Felkelt a padról, de a lányra ugrott egy mókus, a fiú megfogta az állatot és levette a lányról, mert azt hitte, hogy bántani akarja a lányt. Megfogta és felemelte.* -Jól vagy?*Kérdi a fiú és várja a választ.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Feb. 11, 2009 4:24 pm

*Mikor Domajan levakarja óla az állatot,Perry sipitozik egy sort, sípol inkább, vagy hogy leehtne kifejezni egy mókus hangját? A kobold lány halkan elkuncogja magát, úgy válaszol, először a jól vagy kérdésre.*
- Köszi, jól vagyok! Ne aggódj, ő az enyém, Perry. Jobban mondva nem az enyém, csak valami ilyesmi. Nem aakrt bántani, csak felugrani rám. Amúgy, örülök, hogy jól meg a suli! Végül is ezért vagyunk itt. Mármint tanulni. Tőlem mehetünk gyakorló terembe! De engedd el nyugodtan Perry-t jön velünk. Már hogyha akar. *Mondja a lányka elmosolyodva, majd figyeli, hogy Domajan elengedi e az állatot. Hogyha igen, akkor szépen elindul a Kúriába, természetesen Domajannal, nem fut előre, meg semmi. A kobold lány rég járt ott, lehet, hogy többet kéne gyakorolnia. *
- Melyik a kedvenc tantárgyad? *Kérdezi még út közben a lány, hisz ez egy olyan kérdés, aminek a válasza akár egy egy óra változhat. Gyorsan oda érnek a terembe, remélhetőleg... *

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Feb. 12, 2009 1:19 pm

*Már másodszorra érkezik meg az iskola falai közé az ifjú Seler. Sajnos egy évvel ezelőtt súlyos balesetet szenvedett el a tölgyesben, Albert, a kobold és néhány farkasa miatt, amibe majdnem bele is halt. Ám Cirelin de Sovalon úrnő még időben ellátta a sérültet, majd beküldte a Szófiai kórházba, ahol kómába esett. Csupán egy hete nyílt ki a szeme, s ma érkezett el a pillanat, hogy visszatérhessen ide.
Régi ismerősként köszönti a birtokot, amely nem kevés változáson ment keresztül, mióta itt járt, de nem is zavarja különösen.*
Köszönöm, uram a fuvart.
*Biccent lágyan az embernek. Ebből is következik, hogy kissé finomodott a stílusa, csökkent az emberek iránti lenézése, persze nem tűnt el, úgy nem is lenne Seler.
Fekete hajkoronája még mindig ébenfeketén keretezi arcát, válláról meg nem hiányzik az íj. Ugyan a kardról lemondott, megértvén, hogy gyenge még, de az ősi társa nélkül nem menne sehová. Léptét házimnók kísérik, ők a kórházban dolgoznak, most meg azt a feladatot kapták, hogy cipekedjenek a legyengült hős helyett.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Feb. 12, 2009 1:27 pm

*Egy kobold lány mit sem tudva sétál a kúria falaiközött, csak úgy, hisz ma csütörtök van, óra nem lesz... Aztán a köetkező pillanatbana kapu felé veszi az utat, és ki is lép rajta, így az Udvarra jutva. A lány arcán, mint mindig, boldogság üldögél, és a szemei is csillognak, ahogy a fák felé néz. Viszont amikor körbefordítja teljesen a tekintetét... Nagyon nagyon ledöbben. *
- Ez... Nem lehet... *Pillog a lány, megmerevedve, hisz éppenséggel olyat lát, akiről tisztán emlékszik, hogy halottnak kéne lennie... Legalább is ő úgy tudta, hogy meghalt. Rosetta arcáról lefagy a boldogság, inkább csak a megdöbbenés látszik, na de az nagyon. Mintha szellemet látna elfehéredik, aztán lassan lép egyet hátra... Mintha inkább vissza óhajtana hátrálni a Kúriába, hisz ez nem lehet Seler, az... Fura lenne. Természetesen a manókat is észrveszi, de azokon nem akad fent, már emgszokta, hogy mindig megjelennek, takarítanak, főznek, aztán pakolgatnak... *
- Seler? *Nyögi ki a kobold lány még mindig döbenten kitágult pupillával. Nem mer közelebb se menni, csak álldogál a kapu előtt, és mintha megállt volna benne az ütő... Na de azért még túléli. Nem fut oda a fiúhoz, nem tud egyelőre megmoccanni. Amúgy sem ismerte annyira, csak néhányszor beszéltek.. De akkor is halottnak kéne lennie! *

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Feb. 12, 2009 1:37 pm

*Felfigyel a hatalmas tölgyfa ajtó nyílására, melyen egy régi ismerős lépdel ki. Arcán apró mosoly jelenik meg. Lehet, hogy nem túlzottan kedveli a kobikat, nem is tanusít feléjük hatalmas arroganciát, mint a sima emberek, vélák felé. Rossettát meg kifejezetten kedvelte, legalábbis úgy emlékszik. Elég sokat felejtett.*
Szép napot Waylan kisasszony, hogy van?
*Billenti vállára a fejét, nem vár különösebb fogadtatást, hogy megölelgetik, de nem tudta, hogy ennyire meg fognak lepődni.*
Hát igen, alulról kéne, hogy szagoljam az ibolyát, ám a szófiai gyógyítók voltak olyan kedvesek, és megmentették az életem.
*Foglalja össze a történetet. Az éjtünde fontos szerepét nem említi meg, főleg a faji ellentét miatt, ami csupán kis mértékben csökkent. Még egy gyengébb poént is megpróbál elhelyezni mondókájában, időközben megjött a humora. Volt elég ideje gondolkodni az életén.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Feb. 12, 2009 1:55 pm

*A kobold lány megilletődve figyeli a fiút, amikor köszönti, és megkérdezi, hogy hogy van. Igen, itt a megszokott távolságtartó megszólítása, a magázás... Ilyenre a kobold lány sose volt képes, legalább is nagy szenvedés, hogy ne azonnal tegezze a tünde fiút, ha már ő magázza. Még midnig fal fehér a pofikája, aztán lassan magához tér, egész lassan.*
- Ü... Üdv. Kö... Köszönöm meg vagyok. *Mondja a lány pillogva szépen, cseppet halkan, nem olyan bátran, annyi szent. A kobold lány halkan köhint egyet, hátha ezzel magához téríti magát, de kitudja, hogy mennyi sikerrel. Mint midnig, most is zöld pólót visel, és rajta egy bőr kabát, ami nincsen begombolva, hisz hogyha kijön, mindig magára aggatja a hőburkot. A kabát is csak dísznek van. Egy sötétkék farmert visel még ezen kívül, hajában pedig ott díszelegnek a tolldíszecskék. *
- És, hogy érze... érzi magát? *Javítja gyorsan az éppen kimondott szavacskáit. * - Nagyon sok minden történt a Kúriában, mióta nem járt itt. Lenne mit mesélnem... Egyáltalán hányadik évfolyamba jött vissza? Első, vagy másodikba engedték? *Kérdezi a lány, halk hangon, kicsit visszafogottan, de még is kíváncsiskodva. Remélhetőleg nem annyira tolakodó.*

// Fagyasztás //

Diák Hozzászólások száma : 157 Kaszt :

*A Kúriából egy alak lép ki. Szürke, szőrmés gallérú vastag kardigán és barna farmernadrág van rajta. Amint kilép, meglepve érzi, hogy kissé megenyhült az idő, nincs fagypont alatt a levegő, igazán tavaszias a természet. Bár még csak február van, még a közepe annak is, azért meglepően jó ez az idő az elmúlt időszak után.
Az alak egy fekete, vállig érő hajú fiú. Látszólag egyedül van, de beszélget, szóval mégsem. Lucrecio szokásosan nagy csevelyt folytat daimonjával, Ryuval, a kis hörcsöggel. Messziről hallatszik a kis állat ultravékony hangja. Arcán most is a barátságos mosoly van, látszik, hogy még mindig jó a kedve. De azért nem üti a tenyerét örömében.* - Milyen jó idő van! Hát igen, jó lenne már a tavasz. Nálunk sokat van tél, de itt nem olyan sokáig tart. Pont ezért jó, hogy itt vagyunk. Teljes értékű lehet a tavaszi környezet. Ezt elég érdekesen fejezted ki. Naigen, kicsit kótyagos vagyok, de nem baj. *Nevet fel a fiú. Igen, most vicces kedvében van, és ilyenkor néha nevet magában pár gondolaton, és beszélni sem tud igazán. Eközben az Udvar ösvényén sétálnak.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Feb. 12, 2009 5:39 pm

*Tara kissé fáradtan és vacogva sétál ki az udvarra. Fekete kabátját egészen nyakig fölhúzta. Mint mindig most is feketében van. Ritka mikor vöröses árnyalatot fesz föl, de nagyon szereti. Most nincs nála táskája, már egy jó ideje nem rajzolt semmit, valahogy mégis jól érzi magát. Dúdolgat egy szerelmes rock számot, e közben megpillant csillogó zöld szemeivel egy régi ismerőst. Nem lát mellette senkit, ezért úgy dönt közelebb megy hozzá. Ahogy közeledik látja, hogy a fiúnak mozog a szája, de még nem ért elég közel hozzá, hogy hallja mit mond. Elhatározza, hogy már csak ezért is odamegy hozzá.*
-Szia! Rég láttalak! Mi van veled? *Kérdezi egy ragyogó mosoly kíséretében, közben egy másodpercig elgondolkozik, hogy vajon kivel beszélgethetett Lucrecio.*

Diák Hozzászólások száma : 157 Kaszt :

*A hold fényével beragyogja a Birtokot, így távolabb is látni, de itt az Udvaron lámpák is világítanak, így miután hátrafordult, láthatja könnyedén Lucrecio, hogy közeledik valaki. És ez a valaki egy rég nem látott lány, Tara.* - Szia, Tara! Megvagyok, köszönöm. És te? *Kérdez vissza.* - Sétálunk közbe? *Mondja, miután megkapta a választ, és már indul is a lány mellett, lassú tempóban. Körbenéz, hátha akad még valaki, aki esetleg sétálhatna.*
- Naés, mi újság mostanában feléd? Te sem vagy szem előtt ám, nem csak én. *Mosolyog.* - Minden rendben van az utóbbi időben? *Kérdi, reméli, hogy nincs baj. Többet nem is kérdez, hagyja szóhoz jutni a lányt is. Ryu eddig a kardigán szőrméje közül tekintgetett kifelé. Most kimészik, Luc vállára, és onnan köszön.* - Szia! *Csillogó szemeivel a lányra pillant, majd ott kapaszkodva nézi a két személyt felváltva.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Feb. 12, 2009 6:12 pm

*Megkapja válaszát, de most már neki is válaszolnia kell.* -Én is megvagyok, ami azt illeti annál jobban. Persze menjünk, hiszen gondolom ezért jöttünk ki. *Mosolyog és látja, hogy a fiú már el is indult, ezért ő is elkezd lassan sétálni mellette.* Hát nálam semmi új, de már nagyon elegem van ebből a hidegből, alig várom, hogy tavasz legyen. Többnyire ennek köszönhető, hogy nem mozdulok ki a hálóból. Na, és Te? *Aztán észreveszi, hogy valami mocorog Luc kabátja alatt és mikor előbújik a kis hörcsög először egy kicsit megdöbben, aztán elkezd csilingelő hangon nevetni, mert rájön, hogy kihez is beszél Luc még az előbb.* -Szia! *A köszönés után fölemeli bal kezét és egy kicsit megsimogatja a daimon buksiját, miközben várja Luc válaszát.*

Diák Hozzászólások száma : 157 Kaszt :

*Ryu összehúzza magát, és lehajtja fejét, és felmagasodik, hogy minél előbb megsimogassák. Szereti, ha kényeztetik, főleg mivel ilyen pici, szerencsére kap is eleget.* - Tényleg jó lenne, ha tavasz lenne. Néha kijövök, de csak ritkán, mert nem lelem örömem a hidegben. Ahonnan jövök, kicsit hidegebb van, de itt mégiscsak megadatott a lehetőség, hogy fűtöttebb fedél alatt legyek. Így inkább kihasználom. *A fiú rámosolyog Tarára, aztán előre nézve folytatja útját. A kis daimon megrázza magát, és visszafut Luc kardigánjának melegítő szőrméjébe. Onnan, a ruha alól csak a feje látszik ki.* - Milyen jó lesz majd, amikor rügyeznek a fák, a madarak is előbújnak, és megmozdul a természet. *Mondja maga elé csillogó szemekkel Lucrecio. Emlékképek törnek rá, hazájából, a zsenge füvű legelőkről, a lankás hegyoldalakról, és a gyönyörű, tavaszi tajgákról.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Feb. 12, 2009 6:38 pm

*Kiváncsivá tették az elmondottak, ezért érdeklődve hallgatja a mellette sétálót.* Igen, én is ezt szeretem benne a legjobban... olyan szép és békés. Honnan jöttél? ~Az elmondottakból ítélve valahol észak felé lakhat... a hegyekben. Ááh, de szép lehet.~ *Lassan sétálgatnak, de egy kicsit hatalmába kerítette az álmosság, ezért megenged magának egy gyors ásítást és tovább mosolyog a fiúra.*

Diák Hozzászólások száma : 157 Kaszt :

//Fagyi.//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Feb. 14, 2009 8:11 am

*Anaze lassú léptekkel sétál ki az udvarra, ltászólag jó kedvében van, bár ez mikor nicsn így? Hiszen ő egy olyn fiú, aki szinte mindig mosolyog, már amikor átlagos nap van, vagy hasonló, s vannak olyan dolgok, melyek még az ő arcáról is letörölnék a jókedvet. Maj napra is szokásos ruházatot választott, mely nem más, mint egy lenge ing, s egy farmernadrág. Egy afféle sportcipő szerűség van a lábán. már reégóta ébren van, csak eddig szobájában kuklsolt inkább kcisit, még pihengetett, s felkészült a mai napra, valahogy oylan furcsa érzése van tőle, ám nem tudja miért, mintha valamiről megfeledkezett volna. Amint elér kedvenc padjához, azonnal le is dobja magát rá, amjd csak ekkor néz körül az udvaron, ám látszólag senki sincs kint rajta kívül, legalábbis még. *~hm, bizonyára a hideg idő miatt nincsen még kint senki más, eléggé fujdogála szél... talán nemártott volna nekem is egy kicsit jobban felöltöznöm... Nah de már mindegy, nem számít. Majdha fázok, akkor hőburok.~ *mosolyog továbbra is, majd kéyelmesen hátradől a padon, s élvezi a termsézet hangját, s egyben csöndjét is, mivel csak néha hallani a madarak csicsergését, azon kívül pedig szinte teljes a csend.*

Vendég

*Még elég korán van. Bár, ahogy nézzük. Negyed 10. Mila már ébren van, elég régen. Már meg is reggelizett, bár még nem fejezte be. Ezt mutatja az is, hogy a kezében még ott virít egy kakaós csiga. Illetve már csak a maradványa, mert pár falat és el is tűnik Mila hasában. Hosszú, fekete válltáskája a vállán lóg. Benne seok könyv, ital, és pár sminkkellék. Nos, igen. Aki ismeri a leányzót, tudja, hogy smink nélkül nem nagyon megy sehova. Most is így van. Szeme erősen ki van húzva feketével, így még mélyebb és csábítóbb a pillantása. Szája vörös rúzzsal van kihúzva, mely ismét csábítóvá, eltté teszi amúgy is szép ajkait. Hosszú, fekete haja most fel van tűzve. Ilyet nem nagyon lehet látni. Úgy látszik, Milának jó kedve volt a mai reggelen. Ahogy sétálgat a folyosón, úg y dönt, hogy kinéz az udvarra. Meleg talárja van rajta, hiszen a folyosókon is elég hűvös az idő, bár kétségkívül nem annyira, mint kint. Ahogy kilép az udvarra, megborzong, és összeébbhúzza magán a talárt. Pechére most nem a csizmáját, hanem csak egy egyszerű sportcipőt húzott fel. Mivel tegnapeste elég sok hó esett, így ez nem valami előnyös, bár a kis utak már le vannak takarítva.*
~valaki nagyon korán kelt ma...~*gondolja, ahogy lassan végigsétál az úton.*
~vagy csak bűbájjal van fedve~*jut eszébe egy újabb gondolat Milának. Majd megrántja a vállát és harap egyet a csigából.*
~végülis kit érdekel? a lényeg, hogy nem vágódom hasra~*mondja és egy kis mosoly szökik arcára, amely kezd kipirosodni a hidegtől. Bár ezt a pirosító is segíti. Ahogy körbenéz az udvaron, meglátja anaze-t egy padon ülni. Ahogy látja, elvan magával, bár semmit nem csinál. Nem tudja, hogy a fiú észrevette-e, így csak megáll és nézi. Ha Anaze nemvette észre, akkor Mila megtréfálja és lehet, hogy a nyakába röpít egy hógyolót. Ha pedig észrevette, nos akkor is.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Feb. 14, 2009 8:27 am

*Anaze csupán ül, olykor feltekint a tiszta égre, majd visszatekint maga elé, s gondolataiba süllyed. talán pont e az, amiért nem veszi észre a felé közeledő lányt. Jómaga szépen mondhatni hogy lassna kifexik már a padra, méga hideg sem érdekli, csak jólérzi magát, alapból jó a kedve.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar