Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Ápr. 08, 2009 6:27 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

- Hogy az az átkozott... Én ezt megölöm, kicsinálom, ennek annyi, ez... *Hallatszik a dühös monológ, és hamarosan a gazdája is feltűnik. A vízesés felől érkezik, igencsak ázottan, egy szintén ázott papírdarabbal a kezében. A szőrmókja utána lohol, és igencsak jó kedvében van, hm, valami köze lehet a lány állapotához? Nos, minden bizonnyal. Mindenesetre a leányzó fekete ruhát visel, mint az a nap óta mindig... De a lábán most is a piszkosfehér tornacipője virít. Most nem volt kedve gyakorolni, haja szőke, szeme kék, jó ez így, na. Megáll, nagy levegőt vesz, kissé kifújja magát, és körülnéz, mégis kik voltak tanúi a kifakadásának. Reméli, hogy senki, de mégis megpillantja az Allidonos lányt... Mindegy, ha már így alakult, zavart vigyorral odasétál hozzá.* - Szia Nina! Mostmár mindenhol beléd botlok? Hogy boldogulsz vele? *Bök a szőrmókra, majd a tekintete a kezében tartott, igencsak elázott levélre téved. Angolul káromkodik egy rövidet, majd forgatni kezdi a keze között, valahogy csak ki tudja nézni, mégis mi áll benne...* - Én nem nagyon, az előbb lökött bele a jéghideg vízbe, de tulajdonképpen már megszoktam, csak az a gáz, hogy elázott az öcsém levele... *Vág egy fintort, majd egyszerűen összehajtja és zsebredugja. Minden bizonnyal cafatokban lesz mire kiveszi, de sebaj; egyszer el tudta olvasni, nagyjából tudja, mi áll benne, és tovább tudja adni az unokatestvérének a nem túl bíztató híreket.*

//fagy//

Vendég

* Rövid gondolkodás után meghozta döntését. A felhőidézést fogja gyakorolni először. Felidézte az anyagot, majd a tanultak szerint elképzelte az elméjében kialakult formát mi egy tök átlagos bárnyfelő volt, majd a pálcájával megrajzolta az elképzelt formát s kimondja a varázsigét.*
- Nubilium Externum!-* egy párszor már gyakolta, hisz régi óra anyaga ez, így minden különösebb akadály nélkül megjelenik egy kis gömb, miből kiformálódik a felhő s felszállva az égre úszik tova a gyenge szellő unszolására. Elégedetten nézte művét, mikor kiakadó hangokat vél felfedezni. Ismerős volt neki a hang, s tekintetével a hang forrását kezte kutatni, mire hamarosan rá is lelt. A vízesés felől érkezett a csapzot Naxis lány, kezében egy rongyá ázott papírdarabot tartva. Elmosolyodott s közelebb lépett felé.*
- Helló Ariana...!-*köszöntötte kedvesen ahogy véginézett rajta.*
- Tegnap én botoltam beléd, de ha gondolod ki is kerülhetsz.-*ajánlotta neg édesen, nem muszály vele társalogni ha nem akar. A káromkodásra kuncogni kezdett, jól értette szavait, hisz tudott angolul. akár csak anyanyelvén olaszul és belágul. Utóbbival néha meggyűlik baja, de talán az állandó társalgás javítja tudományát.
A kérdésre sóhajt és bosszúsan a kis szörny felé néz. Tekintete meleg, mintha tudná hogy róla van szó, képe ártatlan akár csak a ma született bárány.*
- Nehezen...sikeresen keresztbe tett nekem reggel...eltűntette a pálcámat.-*emelte fel képletesen, majd vissza is eresztette maga mellé.*
- Látom hogy eláztál rendesen. Nem is csodálom hogy ki vagy akadva. Biztosan én is rohamot kapnék ha ezt tenné velem.-*ebben biztos volt.*

Vendég

*Csak nézi ahogy a lány gyakorolgat, halvány mosollyal az arcán, zsebredugott kézzel. Ő ezt már gyakorolta eleget, de nem is igazán szereti a forgószelet... Mindenesetre Wandát feldöntötte vele párszor.* - Áh, ha már így belédfutottam, nem kerüllek ki... Jó ez a felhő dolog. *Jegyzi meg, miközben előre-hátra hintázik a lábán, és csak figyel. Neki az angol az anyanyelve, ezért megesik hát, hogy kicsúszik a száján néhány nem túl szép szó azon a nyelven.* - A pálcádat? Hm, az nem jó dolog... De tanultuk már azt a pálcakézberöptető varázslatot. Mondjuk nekem se megy, valamikor azt se ártana majd gyakorolni... *Jegyzi meg kissé elgondolkozva, miközben előveszi a pálcáját, akkor már ő is megpróbálja ezt a felhődolgot.* - Áh, csak belelökött a vízbe, de nem vészes... Nem is ő a legnagyobb bajom ma... *A tekintete a mellettük lévő nagy fa felé téved, a szőrmókja pedig ásni kezd annak tövében, mintha csak talált volna valamit... Ariana pedig már felhőformát rajzol a levegőbe, aztán kimondja az igét.* - Nubilium Externum! *Egy ideig koncentrál rá, vezeti a felhőt a pálcájával az égen...*

Vendég

*Elég nehéz fenntartania a varázslatot miközben beszélget, de megoldja. Hozzá kell szoknia, hisz nem mindig adódik nyugodt, csendes környezetben gyakorolni. S éles helyzetekben is próbálkoznia kéne. nem véletlenül tért az iskolába. Kár lenne ha az elsajátított dolgokat nem is alkalmazná.*
- Jah elmegy...bár nem olyan izgalmas mint a tegnapi,de megteszi. Valamire csak jó.-*megvonja vállát, most talán az unalom elűzésére tökéletesen megfelelt. Ariana szavaira rápillant, a varázslatot megszakítja.*
- Olyan ideges lettem hogy eszembe se jutott. Csak ócsárolni tudtam,értelmesen gondolkodni nem.-*felelte a lánynak, legszívesebben eltaposta volt ezt a kis átokfajzatot. A megjegyzésre felvonta szemöldökét.*
- Hát akkor mi? -*kérdezi figyelve hogy a lányt ki közben felhőt lebegtet az égen. Miközben válaszol ismét megjelenít egy felhőz, szépem elképzeli a formát majd megrajzolja a levegőben és kimondja a varázsigét.*
- Nubilium Externum!-* de folytatja tovább, hisz a forgószelet kívánja elővarázsolni. Amint a felhő megjelenik a gömböl, serényen köröket kezd rajzolgatni mik fokozatosan kisebbülnek s a végén megrántja a pálcát. Koncentrál, hisz nem venné rossz néven ha kivételesen egy nehezebb varázslat is sikerülne elsőre. Úgy látszik ma leszámítva a reggeli kis affért szerencséje van, mert a felhő lassan átalakul kis forgószéllé. Pálcájával irányítja semleges helyen hol csak egy két falavelet tud felkapni. egy hirtelen ötlettől vezérelve arrébb lép és a kis szőrmókjához irányítja.*
- Adok én neked...egy kis szédítő fejmosás...

Vendég

*Ő nem tartja fent sokáig a varázslatot, hamarosan meg is szünteti, pontosabban eltűnik, mikor már nem koncentrál... Neki ez már megy. Nem profin, de éppen annyira amennyire mennie kell, nem akarja megerőltetni magát, ez így remek.* - Azért jó ez is, vihart kavarni... Bár nem túl nagy, de gyakorlással, talán... Egyébként nem sikerült olyan jól a kiábrándító bűbájom, a köpeny eleve láthatatlanná tett. *Vallja be egy félvigyorral, miközben a lányra pillant.* - Éjtünde rejtőköpeny, a dzsinntől kaptam karácsonykor. Én meg már nem ócsárolom, megszoktam... Az ő kedvenc elfoglaltsága, hogy kibuktasson, de már egészen rutinosan kerülgetem menet közben. Bár a mókus is nehezíti a dolgot, mert ő is a közelemben ugrál, szóval... *A visszakérdezésre kissé elmosolyodik, és elgondolkozva fürkészi a lányt.* - Mondták már neked, hogy túl kíváncsi vagy? *Kérdezi egy félmosollyal, majd megvonja a vállát.* - Az unokatestvérem menthetetlenül beleszeretett a legjobb barátomba. *Azt már nem teszi hozzá, hogy mind a ketten fiúk...* - Az öcsémet meg megátkozta valami hülye a saját sulijában, a gyengélkedőről küldte el a levelet is, még mindig kiütései vannak, de már jobban van... A "jobban" azt jelenti, hogy megmarad. *Teszi hozzá, mert ez sem elhanyagolható információ. Mostmár nem félti az öccsét, hiszen az életveszély elmúlt, és visszatérni sem fog.* - Nubilium Externum! *Ejti ki újra az igét, miközben a felhő alakot a levegőbe rajzolja. Megjelenik a gömb, amiből kinő a felhő... Koncentrál, majd egyre szűkülő köröket kezd rajzolni, és a felénél ránt egyet a pálcájával.* - Nubilium Externum! *Mondja ki újra, hogy a felhő forgószéllé alakuljon, ami meg is történik, Ariana pedig csak elküldi valamerre, az egyik fa felé, mire a szél lekap róla néhány levelet, majd hamarosan el is tűnik.*

Vendég

* Sikeresen a saját hülyeségébe esett.Ahogy a forgószél felkapta a kis dögöt, úgy érezte magát egyre rosszabbul. Eleinte csak szédült s forgott vele a világ, majd lassan elveszettte egyensúly érzékét is s a folytonos táncban, mi szeme előtt kavarodott a hányinger kerülgette. ~ Nem vagyok normális...komolyan mondom elment az eszem ~ gyorsan megszüntette a varázslatott majd bizonytalanul ácsorgott Ariana előtt. Bár pillanatig még mereszgette szemeit és behunyta, lassan múlt az utóhatás. Mikor rendbe jött savanyúan megjegyezte.*
- A hülyeségeim...-*fancsalodott el a képe. Ahogy meghalja hogy a köpeny már magában is varázsköppeny elkerekedik a szeme.*
- Na ne már, azt hittem valóban sikerült. De kis hunut leányzó vagy. Bár biztos vagyok benne ha kellő képpen koncentrálsz sikerül neked...neked mindig minden sikerül...-*legalább is ha a lány tényleg figyelt, ezt is csak rövid ismeretségükből tudta leszűrni. Nem szeppent meg mikor megszólta hogy túl kíváncsi. Lazán megvonta vállát.*
- Ha már felhoztad akkor miért ne? Egyébként mondták de nem érdekel...nem öregszem...-*feleli kis mosollyal, s végül a naxis lány úgy döntött hogy elmeséli, így természetesen meghallgatta.*
- Elhiszem hogy nyomaszt...ezek a szerelmes dolgok mindig furák...-*pillant rá megérően, mégis tudatlanul.*
- Ki volt az beteges? Még jó hogy nem végzetes volt...az ilyet egyébként szabad?-*kérdezi pettyet indulatosan, úgy látisz a terror befészkelte magát életébe. Biztosan szabad alkalmazni ezeket, párbajban vagy olyan alkalomkor. De el sem tudta képzelni mi válthatta ki valakiből hogy ilyen átkot szórjon társára. Láthatatlanul megvonta vállát s figyelte a forgószelet mi eltűnt a fák között. Elépzelt egy formát, mi most nem sima bárányfelhő képében fog megmutatkozni hane egy kígyóéban. könnyedén megrajzolta a levegőben, hisz szeretett rajzolni, koncentrált s a rajz végén kimondta a varázsigét. A kis gömből először egy nyúlvány kúszott ki majd valóban egy kígyó forma szállt tova az egészen innen lentről pedig ő irányította. Amint eltűnt tekintetük elől megszüntette a varázst.*
- Jösz ma órára? -*kérdezi visszapillantva rá.*

Vendég

*Mikor látja, hogy Nina rosszul van, megtartja, nehogymár összeessen itt... Aztán mikor jobban lesz, persze elengedi, és megrántja a vállát.* - Nem mondanám, hogy minden sikerülne. EVI-ből például nem vagyok jó, ez is csak azért megy, mert kénytelen voltam egy csomót gyakorolni... *Jegyzi meg, miközben letelepedik a földre. A szőrmókja közben végez az ásással, és papírfecniket hord elé, Ariana pedig szorgalmasan tömködi őket a zsebébe...* - Furák hát, pláne ez... *Jelenti ki, majd elgondolkozva néz Ninára, és végül meg is magyarázza.* - Tudod, mind a ketten fiúk. De hát az unokatestvéremtől ezt már megszoktam, viszont Topher mégiscsak a legjobb barátom, szóval... És fogalmam sincs, ki volt, ő se tudja. Naná, hogy nem szabad, de Durmstrang, eléggé durva suli, meg minden... Ott ez tulajdonképpen megszokott, és aki nem bírja, azt kiutálják meg lenézik. *Ő közben a pálcájával rajzolgat a levegőbe, megint egy felhőformát.* - Nubilium Externum! *Mondja ki, és megjelenik a gömb, amiből felhő lesz, de csak igazán kicsi... Ariana szépen vezetgeti, jól elvan, meg minden. Aztán mégis megszünteti a koncentrációt, és felpillant Ninára.* - Hát, a lógósokat innen elég hamar kivágják, szóval kénytelen leszek. Pedig kedvem nem sok van, mert megint EVI lesz... Na mindegy. *Felkel a földről, és röviden meghajol a lány előtt, kissé színpadiasan.* - Na én szerintem megyek is, meg kell keresnem az unokatesómat. Heló! *Köszön el, majd int a szőrmóknak, felkapja a mókust, és visszasiet a kúriába.*

Vendég

*Nah igen, Nina nem tudta ki mennyit gyakorol és varázslatai milyen idegtépő próbálkozások után válnak valóra. Ő inkább azokat szokta mik nem mennek, vagy nehezebbek, amit simán végre hajt minek gyakorolni továbbra is? Annyira azért nem lelkes. Figyeli mit csinál a másik szőrmókja majd azt is hogy adogat a lánynak valamit. De nem sokáig legelteti szemét rajta, visszasiklik a lány szemeibe. A hír hallatán nem kezd öklenedézbe, hisz a mai világbanmár minden elképzelhető.*
- Vagy úgy...akkor biztosan megvan a maga baja.-*érti ezt a többiek viselkedésére, hiszi hogy vannak egy jó páran kik ezt nem tudják lenyelni. Az olasz lánynak nincs ezzel problémája szívesen megismerni azt a pasit. De megérti a lányt is. Hisz két közeli barátról s rokonról van szó.
Nem sokat hallott arról a sulról,de megnt csak csak valami elvetemült körülményekről kapott hírt. Legyintett egyet.*
- Ne is folytasd...még nem szoktam meg az ilyesmit, de úgy látom megkéne...-*húzza el a száját, kénytelen lesz. Neki nem volt problémája az EVI-vel sokkal inkább a Legendás Lényekkel...na azt nem csipázta, valahogy a bögyében van az a tantárgy.*
- Túléljük...-*kacsintott a lányra majd elköszönt tőle s elrakta pálcáját. Lassú léptekkel ő is visszaindult a kúriába, nyomában persze az elmaradhatatlan szőrmókjával. Menet közben megrajzolta az elképzelt felhőformát, mi megcsint csak egy szimla bárányfelhőcske volt s kimondta a varázsigét. A gömböl kubaggyó felhő felszáll az azúrkék égre, s míg a kúria ajtaja el nem rejti, addig pálcájával maga felett irányítva fenntartja a varázslatot.*

Vendég

*Zoro érkezik ki az udvarra, hiszen gondolta, hogy tesz egy rövid sétát idekint, mert ma még nem járt kint, de ahogy végig jött az épületen nagyon meglepődött, hiszen szinte semerre sem látott egy lelket sem. ~Mi ez a nagy üresség? járvány van?~kérdezte meg magától gondolatban, hiszen nagyon nem értette, hogy mért konganak ennyire az ürességtől az iskola folyosói, és ráadásul itt az udvaron sincsen senki, úgyhogy egyedül kezdett el sétálgatni, hátha valami véletlen folytán mégis csak összeakad valakivel*

Vendég

*A sziklakert felől érkezik, hol kellemesen elbeszélgetett Lexivel, de miután órájára pillantott s felfedezte mennyi az idő, búcsút vett a lánytól s visszasétált a kúria felé. Nem, még nem áll neki a tanulásnak, csupán kajás volt s ki akarta elégíteni háborgó gyomra akaratát. Tehát abban a reményben sétált vissza az épülethez, hogy megtölti gyomrát. Lábai közt folyamatosan cikázik szőrmókja, úgy látszik feléledt a lustaságból. Bár ma még nem okozott neki gondot, úgy látszik megjött a kis görcsnek a kedve egy kis mókához. Legnagyobb szerencsétlenségére épp egy fiúval szembe tart a kapu felé, mikor összeakadtak lábai és egy kis sikoly kíséretében elvágódott a földön...*

Vendég

*Ahogy itt sétálgatott, először a szőrmókja érte utol a fiút, sőt egyenesen nekifutott a fiú lábának hátulról, és így repült egyet, de nem lett senkinek baja, majd ezek után a fiú észre vette, hogy egy lány jön vele szemben az udvaron. Majd éppen köszönni akarna neki, amikor a lány egyszer csak hirtelen elesik, és a fiú látja, hogy a szőrmókjában esett el, de közben már odasiet a lányhoz, és a kezét nyújtja, majd felhúzza a lányt a földről.*
Szia, Zoro Baisotei vagyok*mutatkozik be a lánynak, miközben megvárja még a lány össze szedi magát, hogy aztán együtt induljanak el valamerre sétálni.*

Vendég

* Szerencsére komolyabb sérülése nem lett az esés következtében, csak az ijedelem váltotta ki belőle az apró sikolyt. Nyögve ülne fel, mikor az imént látott fiú lép mellé s készségesen nyújtja felé kezét. Semeddig sem gondolkodik hogy elfogadja e vagy sem, gyengéden megfogja a fiú kezét s segítve magán közös erővel talpra szökken.*
- Köszönöm!-*enged el egy lágy mosolyt, majd szikrázó tekintettel a szőrmókra pillant. ~ Gyűlöllek te kis bajkeverő...ezt még visszakapod~ ígérte neki, majd a továbbiakban tudomást sem véve a dögről a fiúra pillant, miközben leporolja magát.*
- Hali, Giannina Leontina. Szép kis bemutatkozás mondhatom. Hidd el nem vagyok két bal lábas. Csak ez brrrrrrr...-*borzong meg és pillant az ártatlan képű szórmókra, nem akar csúnyán beszélni, néha előfordul de nem tartozik minden napi szokásai közé.*
- Nos segített ebben a kis rögtönzött mutatványban.-*mosolyodik el, nem szégyeli magát nincs miért, bárkivel előfordulhat, hogy önhibájából kínosabb helyzetekbe kerül. Nina ezt túléli, ez volt.*
- Látom van neked is...-*jegyzi meg az övére pillantva.*

Vendég

*Látja, hogy a lány egy kicsit zavarba került az esés miatt amit a szőrmókja okozott*
Elhiszem, az én szőrmókom is csinált velem ilyeneket, meg rendszeresen a lábamba szokott harapni, de van amikor nem hagyom neki, ha időben észre veszem.*mondja a lánynak, hiszen amikor a lény nem elég figyelmes, akkor rendszerint az jár porul.*
És hát igen sajnos nekem is jutott egy, de lassan már senki sem lesz aki ezt megússza*mondja, hiszen már nem nagyon találkozik olyan diákkal, akinek még ne lenne ilyen izéje, aztán amikor jobban megnézi a lány rájön, hogy még csak a folyosókon sem látta még.*
Ha jól sejtem még nem olyan régen érkeztél, és gondolom még a váró szobában vagy, ha gondolod esetleg beoszthatlak egy szobába, mert szerintem már biztos elintézték az adminisztrációs dolgokat.*mondja, hiszen úgy hallotta, hogy most elég sok adminisztráció el lett intézve és ha a lány már legalább egy olyan 5-6 napja itt van akkor már biztos megvan a helye.*

Vendég

*Megnyugtató volt számára, hogy nem csak neki okoz ez az izé bonyodalmat, de senkinek sem kívánta. még ádáz ellenségének sem milyen még nem volt, de ha lesz majdan akkor sem. Neki sok volt ez a kis szőrmók, de hát nem tud mit tenni.
Hallgatja a fiút s eszébe jut a tegnapi beszélgetése a lánnyal, kivel igazán közös nevezőn voltak.*
- Igen, még a várószobában vagyok sajnos. De nem panaszkodom remekül elvagyokén ottan. De azért jó lenne már a tuti helyem.-*feleli s megragadja az alkalmat hogy szóljon, nem egyedül menne.*
- Ha van rá lehetőség, nem tudom hogy ő elintézte e de egy lánnyal mennénk... Juliet Moonlight-nak hívják naxis lány.-*feleli bár nem tudja hogy jelen pillanatban mit tud kezdeni a fiú ezzel az infóval.*
- Köszönöm a segítséget, én akár most is ráérek egy cuccolásra.-*feleli persze menet közben beugrik a teázóba s elcsen szokásához híven egy sütit vagy kiflit hogy megnyugtassa gyomrát. Mióta itt él eléggé rendszertelenül étkezik mit meg is érez, majd a jövőben jobban odafigyel rá.*

Vendég

*Figyeli a lány mondanivalóit, majd utána reagál rá*
Jó hely a várószoba, de hát azért egy saját szobában sokkal nyugisabb*mondja, majd amikor a Juliet Moonlight név elhangzik, akkor rá is jön hogy tényleg, ez az a lány.*
Jajj tényleg, jó is hogy mondod, Belinda asszony hagyott nekünk prefiknek egy üzenetet, hogy téged hova osszunk be, mert majd oda viszi a lányát is*ugrik be neki a dolog, majd magyarázkodik is egy kicsit*
Csak ahogy bemutatkoztál nem ugrott be a neved, de most, hogy mondod tényleg, ebben az esetben akkor az Ezüstsirály hálóba fogsz kerülni, Belinda asszony oda irt ki téged a lányával együtt, és majd valamikor ő is bekerül sőt lehet már ott is van, úgyhogy akkor menjünk*mondja a lánynak, majd el is indul az épület felé a lánnyal együtt, hogy aztán a lány cuccaiért elmenjenek, és átvigyék őket a hálóba.*

Vendég

*A hallottak alapján úgy sejti hogy a lány is már beszámolt édesanyjának szándékairól vagy kívánságáról ahogy jobban tetszik. Így most biztosra mentek mindketten, de legalább le van tudva az ügy.*
- Jó kis hely valóban. De kipakolgatnék már a böröndjeimből hogy személyes tárgyam vegyenek körbe s a ruháimnak is elkél egy szekrény.-*feleli s bólogatva hallgatja a fiú további szavait.*
- Vagy az is lehet hogy Ninaként említett meg a valódi vezetéknevem helyett.-*gondolkozott el, nem tudta de most már nem is volt jelentősége.A szobának a neve izgalmas volt számára s mit ad isten szereti a szürkét is. az egyik kedvenc színe.*
- Ennek örülök!-*feleli vidáman s követi a fiút a várószobába, hogy átcuccoljanak remélhetőleg a végleges helyére.*

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

*Geth sétál ki a Kúriából, mert már vágyott egy kis friss levegőre. A barna hajú, barna szemű walesi srác dzsekit visel és terepnadrágot, ami a térdén ki van szakadva. Aith, őrgébics daimonja kíséretében megcélozza az egyik fát, és két pillanat alatt feltornássza rá magát, hiába, imád fára mászni. Kényelmesen, lazán ücsörög a lombok között, és lógázza a lábát, és persze figyel.* ~Hmm, jó lenne megtréfálni egy erre járót... Sejtettem, hogy valami ilyesmin jár az eszed.~ *Geth megrántja erre a vállá, megszokta már a daimon rosszallását, de hát mit tehetne? Ő ilyen kis csirkefogó, Aith meg anyáskodó.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Ápr. 11, 2009 6:23 pm

*Besötétedett.... Végre az idő hűvösebb, és kevésbé napos. Így Lara is kimerészkedett szobájából Lex, a hollója társaságában. HAlk, sebes lépteivel sétál az udvaron keresztül, mikor gyűrűjét forgatja ujján, leejti, így kénytelen megállni érte és felvenni. Arcán fintor jelenik meg, majd kelletlenül lehajol, és felveszi a gyűrűt.*

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

*Nocsak... csak nem épp arra bóklászik valaki? De, igen, mégpedig egy olyan lány, akit Geth még nem ismer. Amint meglátja Larát, abbahagyja a láblógázást, és éberen figyel, pálcáját az ujjai között pörgetve. Amikor látja a gyűrű csillanását, a lányra szegezi a pálcát, és halkan elsuttog egy igét.*
-Invito gyűrű... *Nos, ha minden összejön, akkor Lara elejtett gyűrűje szépen az ő kezében köt ki. Geth pedig vigyorog, imád másokat megtréfálni. Aith nem szól semmit, bár nem tetszik neki a dolog.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Ápr. 11, 2009 6:54 pm

*Lara zöld szeme a gyűrűje eltűnési irányába dühösen villan egyet. Felegyenesedett, Lexre vetett egy pillantást, aki eztán a lány vállán landolt, majd csípőre tette kezeit, és hangosan megszólalt pálcájával kezében.*
-Velem ne szórakozz, visszapasszolod a gyűrűt, vagy szétrobbatom a hátsódat!-
*A pálca lassan a fa lombjai felé irányult.*
-Na, mi lesz? -
*Kérdi szórakozottan, és megenged egy cseles mosolyt is, amit hamar egy szájelhúzás vált fel.*
~kíváncsi leszek...~
*jegyezte meg Lex*

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

*Geth megforgatja a kezében a gyűrűt - szép darab, meg kell hagyni. Lara fenyegetőzésére felkacag, majd feláll az ágon, majd a pálcáját magára szegezi.*
-Descriptio. *Mondja ki halkan az igét, és lőn, kettő Gethin, bár belőle már egy is sok. Ezután egy gyönyörű, elegáns szaltót mutat be, és a tükörképével együtt Lara előtt terem. Vigyorogva felmutatja a gyűrűt.*
-Csak nem ezt keresed? *Kérdezi pimaszul. Persze nem tudni, melyik az igazi Gethin, hiszen mindjárt kettő is van belőle, és mindkettő ugyan azt csinálja.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 12, 2009 9:20 am

*Nyílik a kúria ajtaja, majd egy énekelgető, és szökkengető lány lép ki rajta. Fekete, hosszú haját ma is szabadon hagyta, úgy ahogy szokta. Fején most is látható szokásos szalmakalapja, melyen egy babarózsa díszeleg. Egy rózsaszín, ezüst feliratos topot, és egy ugyanilyen színű miniszoknyát visel, szintén rózsaszín topánkával. Egyik kezében egy ketrec van, melybe szőrmókját zárta, a másikban pedig egy csomag gumicukor. A lány mosolyogva szökkenget oda az egyik padhoz, majd leül rá, és elkezd rajzolgatni. Unokanővére cicáját próbálja megrajzolni, de mivel nem látja így emlékezetből eléggé nehéz, így kissé szenved vele.*

Vendég

*Geonninat a szitáló eső sem tartotta vissza attól hogy egy kis sétát tegyen az udvaron. Nem volt finnyás, elázik, elázik, bár azért egy vízhatlan kapucnis felső volt rajta, minek kapucniját a fejére húzta. Szőrmókja hűségesen követi, miért is tenné, de most nyugton volt, nem korlátozta a menésben. Nem úgy mint tegnap, mikor egy fiú előtt elbukott benne. De jól viselte.
Ahogy lassú léptekkel halad a kikövezett úton megpillant egy lányt, kinek kezében papír van s úgy tűnik rajzolgat. ~ Semmi sem tartja vissza a kedvtelésétől...ez jó ~ gondolja magában mosolyogva majd oda lép elé és himbálózva ráköszön.*
-Szia! Nem félsz hogy elázik a műved? Bár nem valami erőteljes ez az eső azért a papíron tud kárt tenni.-*feleli miközben pillantása a ketrecre irányult, miben ott lapul a szőrmók.*
- Hogy ez eddig nem jutott eszembe!*csapott a homlokára. Ez egy nagyon jó megoldás, elzárni....Nina talán még el is ásná.*
- Am Geonnina Leontina vagyok.-*mutatkozik be lágy mosoly kíséretében.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 12, 2009 9:34 am

*A lányt sem igazán zavarja a szitáló eső, ugyanúgy rajzolgat tovább, majd meglát egy lányt, aki felé közeledik, és köszön is neki.* - Szia. Nem félek, mivel nem hagyom, hogy elázzon. Meg amúgy se lenne olyan nagy baj, ha elázna, úgysem lesz jó. Emlékezetből sose tudok jót rajzolni...*mondja a lány egy mosollyal kísérve, kicsit fejcsóválva.* - Szerintem nem igazán tesz jót neki a bezártság... Ketrecen keresztül is képes rosszalkodni...*mondja a lány kissé elhúzott szájjal, aztán mikor a lány bemutatkozik neki, csak mosolyog.* - Én pedig Wanda Dorcas Gloria vagyok, Naxeldires, másodikos.*mondja hasonlóképpen mosolyogva, majd előveszi a gumicukrát a zsebéből, amit nem is olyan rég elrakott.* - Kérsz?*kérdezi egy mosoly kíséretében.*

Vendég

*Titkon a rajzra pillant min egy állatot vélt felfedezni. Ha jól látja a macska lesz majd látható a képen ha a lány befejezi a rajzolást.*
- Én is szerezek rajzolni...elég sokat szoktam, csak az új környezet kicsit elveszi időmet, hogy eme kedvtelésemnek hódoljak.-*feleli barátságosan, mióta itt van kezei közül csak betűk formája került ki, a felfedezni vágyás és a tanulás elevtte minden idejét. De majd biztosan eljön azaz idő is mikor unalmában cerkát vagy ecsetet ragad és nekiáll egy nagyobb műalkotásnak.
A ketrecre pillantott majd saját bajkeverőjére.*
- Ó az a jó....nem baj, hisz vagy ő érzi rosszul magát csak te. Jelen esetben inkább úgy döntenék hogy ő... vagy egyébként én látom kárárt.-*kifejezetten utálta eme lényt, nem tudta hogy a lány hogy áll vele, hogy viseli amaz viselkedését.
Az Látta hogy a lány naxeldires, hisz a kitűzőjéről látta. Lán is biztosan felfedezte az övét mert látta a pillantását hogy meglátta, mi a felsőjének zsebére lett illesztve jól látható helyen.*
- Aha köszi!-*nyúl a zacsiba és vesz ki egy gumicukrot. Bekapja s rágcsálni kezdi.*
- Amúgy jössz holnap a bálra?-*kérdezi, kezét zsebre rakja s előre hátra himbálózik.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar