Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Ápr. 08, 2009 6:27 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 04, 2009 2:51 pm

-Kászon sétál. Ilyenkor nem szokása túlságosan is figyelni, ami hiba, de neki is kell szabadság. Ez olyan, mint amikor a tűzoltókutya vagy a rendőrkutya hátáról lekerül a hám, és megkapja a labdát. Mellesleg egy ponton óhatatlanul elbukod a dolgokat. *sejtelemsen, sunyin pislog a lányra.* -Megismerem a hangodat. *mondja rákacsintva a lányra, aztán láthatóan fellelkesül, aminek örül. Csak biccent.* -Természetesen. Amint sikerül megfelelő csatalakozást elérnünk, mehetünk. *aztán felnevet.* -Na szép, ennyire ismered te az én országomat, meg a népemet.. Nos.. Igazából bárhova ellátogathatunk, de a vége Játékterem lesz, ha én vezetlek. Nem nagyon bolyongtam még körbe, de Nyíregyházán van egy jó kis étterem, panzió, oda benézhetünk. Finom a capuccinójuk. *mosolyog a lányra, akit, a leírtak szerint, még mindig ölel, de minimum az egyik kezét a lány mögött tartja, nem akaródzik neki sem elengednie. Ő úgy van vele, hogy engedi Arianát, ha el akar menni vagy húzódni, de magától nem fog távolodni.* -Na, majd összeütök valami kisprogramtervet. Mert sok a jó hely, sok helyre érdemes menni, attól függ, mennyi időt akarsz velünk tölteni. *mosolyodik el, majd a kaland hallatán kissé kitágulnak a szemei, bár nem igen látszik.* -Hát, ez kellemetlenül hangzik. De legalább épségben visszatértetek, kalandos utatokból. És a tanulság, válts pénzt az adott országba. *kacsint a lányra, majd az utolsó szavaira csak halványan mosolyog, miközben még annál is halványabb pír jelenik meg az arcán.* -Örülök, hogy így gondolod. Igyekszem kitenni magamért. És, az igazat megvallva.. én is örülök annak, hogy megismerhettelek. Unalmasak lennének a napjaim nélküled, úgy érzem. *mondja, miközben hosszasan néz bele a lány szemébe, miközben ugyebár még mindig öleli. Hosszan, mélyen, némán néz bele a lány szemeibe, mondhatni egész közelről, ha még mindig valamennyire ölelik egymást. Kászon közben szépen visszacaplat, és hangos ugatással jelzi, hogy megjött. Zakariás leveszi a tekintetét Arianáról, el is engedi a lányt, és mosolyogva hajol le a kutyához.* -Tudom, most jön a játék. Mit hoztál? *Kászon felveszi a földről a botot, majd leül, és ahogy kell, Zakariás felé nyújtja azt. A fiú elveszi a botot, és egy nagy dobással elhajítja azt. Messze repül, Kászon pedig már fut is érte, Zakariás pedig csak ekkor néz vissza ismét a lányra. Maga sem tudja, örüljön-e a kutya közbeavatkozásának, vagy így volt a jobb, de az utóbbira tippel.*

Vendég

*Mikor arról van szó, hogy elbukja a dolgokat, épp annyira húzódik el, hogy fel tudjon nézni a fiúra, kérdően. A következő mondatra viszont felnevet, és az arcát újra a fiú vállába fúrja, úgy motyog.* - De csak addig kellett észrevétlennek maradnom, amíg a közeledbe érek... Itt már felfedhetem magam. *Aztán a következő mondatra elpirul kissé, és zavartan megvonja a vállát.* - Jól van, na. Én nőiesen bevallom, hogy egyáltalán nem ismerem az országodat, és a népedet sem igazán. De szeretném megismerni, ez már haladás, nem? A játékterem meg tökéletes, és igen, te vezetsz, Főnök. *Vigyorogva emeli fel kissé a fejét, de az állát még mindig Zakariás vállán nyugtatja, csak mostmár elnéz a válla felett.* - Nyíregyháza... *Elég érdekesen ejti ki a város nevét, nem igazán tudja leutánozni, ez neki is feltűnik.* - Aham, biztos szép hely. *Arianának pedig eszében sincs elhúzódni, ő most jól elvan így, valahogy biztonságot ad az ölelés, vagy valami hasonlót.* - Áh, nem volt kellemetlen, maximum Wandával kaptunk kis híján sírógörcsöt, hogy ott vannak a jobbnál jobb mangák, és egyet sem tudtunk megvenni. De voltunk a Toji templom kertjében, csodaszép, a tó is, meg minden. Mondjuk a vadkacsák ránk támadtak, de megúsztuk, és igenis jó volt, még ha utána egy hétig az is volt, ami. *A halvány pírt észreveszi, mert éppen akkor húzza hátra újra a fejét, hogy Zakariás szemébe tudjon nézni. Csak halványan mosolyog, majd finoman puszit nyom a fiú arcára.* - Nos, akkor kvittek vagyunk, azt hiszem. *Jegyzi meg, de ugyebár még mindig igen közel van a másikhoz, újra a szemébe néz... A szinte már túlzott közelség elég hamar feltűnik neki, viszont az is, hogy nem tudja elfordítani a tekintetét; bár tény, hogy olyan nagyon nem is töri magát. Hosszan néz a fiú szemeibe, és talán, teljesen öntudatlanul még közelebb hajol... a kutya pedig hangos ugatással érkezik vissza. Zakariás elfordítja a fejét, Ariana pedig azonnal elhúzódik, és csak pislog, meg nagy levegőt vesz, majd mikor a fiú visszanéz rá, kissé zavartan erőltet mosolyt az arcára.* - És mit gondolsz, mennyi időre kellene menni? Mert mondanám, hogy kevésre, hogy ne legyen prefektushiány, viszont ha azt kibírták három hétig, hogy kómában volt a fél vezetőség...

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 04, 2009 3:21 pm

*A nevetésre és a magyarázatra csak elmosolyodik.* -Így már mindent értek. Ez esetben tökéletesen csináltál mindent. És nőiesen? Szép is lenne, ha férfiasan tennéd, de akkor had lám, pukedli is jár hozzá, mert az a furcsa, lányos kézmozdulat.. Hogy is csináljátok..? *próbálja utánozni azt a tipikusa, rózsaszín kézmozdulatot, de nem nagyon megy neki, így végül felhagy vele.* -Főnök. Így nem igen szoktak hívni, de legyen. Tudod, neked mindent elhiszek. *mondja hosszasan belenézve a lány szemeibe, és csak halványan biccent.* -Bizony, haladás. És a kiejtésed sem rossz, bár azért majd még igyekezz. Tudom, nehéz, meg fura, de azért nem lehetetlen. *a történetre kissé összeráncolja a szemöldökét.* -Manga.. manga.. manga.. Azok a visszafelé olvasott képregények? *ráncolja a homlokát tovább, a lányra figyelve.* -Sosem értettem meg, mi bajuk a Japánoknak, hogy a másik irányba csinálják a dolgokat. *csóválja hitetlenkedve a fejét, majd megvonja vállát. A puszira csak ismét pironkodik egy kissé, és csak somolyog.* -Mondhatni.. *halkítja le a hangját, és hosszasan néz a lányra. Mélyen annak szemeibe, és a kutya éppen akkor ugat, mikor a lány már hajolna közelebb, Zakariásnak szinte éppen ezért ez fel sem tűnik, de jbob is így. Ki tudja, mik történtek volna, ha Kászon nem érkezik meg. Mikor a lány felé fordul vissza ismét, bot eldobás után, kissé eltöpreng.* -Hát, én egy hétre tippelnék. Az nem olyan sok, és a nyár az mégiscsak nyár. Neked is kijár annyi. Persze, ha nem akarsz ennyi időre távol lenni DEantől, én azt is megértem, akkor esetleg lerövidíthetjük az időt, de nem is tudom.. Sok minden érdekes van az én országomban.. ~Például én.~ *Kászon csak fejét csóválja, miközben visszahozza a botot, és Zakariás ez úttal feláll, és úgy dobja el, jó messzire, a kutya pedig lelkesen csaholva fut utána. A fiú leporolja a kezét, majd úgy, állva néz a lányra.* -Na? *kérdezi, miközben kezeit morzsolja, meg porolgatja, és közelebb lép Arianához, bár eddig sem ment éppenséggel messzire tőle.*

Vendég

- Na, olyan kézmozdulatot én nem tudok. Viszont pukedlit kapsz, ha szeretnéd. *Mosolyogva mondja a szavakat, szinte már nevetve, de feltűnhet, hogy mintha távolabb húzódott volna a fiútól, szinte teljesen a pad szélére. A fejében még mindig a "mi lett volna, ha...?" kérdés zakatol, a válaszra pedig éppenséggel van tippje, ami korántsem bíztató.* ~ Nyaff. ~ *Igen, a szokásos értelmes megszólalás, szerencsére csak gondolatban, miközben a hajába túr, majd keserű fintorral ereszti le a kezét.* - Jó, akkor Idegenvezető úr? A Főnök rövidebb, azért gondoltam arra, de ahogy gondolod. Vagy maradjak a Szépszeműnél, kicsi grufti? *Éljenek a becézések és a megszólítások.* - Gyakorlok, gyakorlok... Kezdem mondjuk a neveddel, az már egészen jól megy. Zakariás... Bár, talán mégiscsak jobb a Szépszemű, az könnyebben megy. És igen, a manga a japán képregény, ami valóban fura lehet, hogy visszafele kell olvasni, de határozottan megszokható. *Bólogat, majd az időtartamra már bólintana újra, de aztán a következő mondat miatt valahogy elakad, és elgondolkozik. Eddig úgy volt vele, hogy Zakariással teljesen baráti alapon mennek el, szóval semmi gáz, viszont az előbbi jelenet után... nem bízik magában. Végül nyel egyet, és bólint.* - Hát, szerintem tud nélkülözni egy hétig, és talán Jericho Mester is, ha szerencsénk van. A sok érdekes dologból pedig minden bizonnyal meg akarok nézni sokat, ha nem is az összeset, mert ahhoz talán egy élet is kevés lenne... *Elgondolkozva húzza fel az egyik lábát a padra, kettőjük közé, majd újra bólint.* - Igen, egy hét szerintem tökéletes lesz, ha annyi idő alatt nem lesz eleged belőlem.

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 04, 2009 3:43 pm

-Hmm.. megfontolandó ajánlat, de lehet, hogy msot inkább kihagyom. *kacsint kacéran a lányra. Ő teljesen magabiztos a dolgában. Az ő fejében nem zakatol a "mi lett volna ha" címszavakkal bíró kérés, mert tudja, hogy nem lett volna semmi. Biztosan nem. Nem, mert megígérte, és mert felesküdött arra, hogy amit mond, az úgy is lesz. Éppen ezért nem tette volna meg, mert azzal a tudattal kevésbé tudott volna élni, mint azzal a tudattal, hogy Ariana őt nem szereti úgy. Bár, ezen megmozdulás után ebben mintha cseppet kételkedhetne, mégsem teszi.* -Kicsi.. Mintha olyan kicsi lennék. *húzza ki magát egy cseppet, és való igaz, nem éppen egy aprótermetű fiúról van szó. A 178 centiméterével nem nagyon nevezhetnénk kicsinek a térdéig érő kobold mellett főképpen.* -Maradjunk a Szépszeműnél, azt megszoktam, arra biztos hallgatok, abba nem lehet belekötni, ugyebár.. *villantja meg fekete, mély, kútszemeit a lányon.* -Hm, meg lehet szokni, de én úgy vagyok vele, hogy jobb az, ami az Európai kódolásban van. Nem mintha falnám a könyveket, de azért.. a Batman képregények emg a Sin City még mindig jobban fekszik nekem. *mondja megvakarva a tarkóját. A lány nem bízik magában. Hát, szerencsére általában kettőn áll a vásár, és itt van a szilárd meggyőződésű Zakariás, aki nem hagyja, hogy afféle dolgok történjenek. Kászon visszahoza a botot, Zakariás átveszi tőle, és újabb futáskörre küldi az állatot.* -Fortuna kegyeltjének érzem magam, főleg mióta ebbe az iskolába beléptem. Nem hiszem, hogy nem járna neked egy kis szabadság abban a tulajdonképpeni három hónapban. *fordul vissza a lány felé sejtelmesen mosolyogva, majd felugrik egy laza mozdulattal a pad tetejére, és ott foglal helyet, a lábát az ülésen nyugtatva, leülve a háttámlára. Furcsálkodva néz a lányra.* -Elegem? Belőled? Nekem? Na de kélek, Ariana.. Azt hittem, ennél már jóval jobban ismersz. *mondja kissé felháborodva, a lányt figyelve, majd tekintetével a botot hajkurászó kuytára néz, aki máris talált pár galambot, hogy azokat kergethesse.*

Vendég

- Ahogy gondolod. *Halvány mosollyal vonja meg a vállát. És na igen, így könnyű... Ariana viszont korántsincs róla meggyőződve, hogy nem történt volna semmi, akármennyire is jár Dean-nel, és szereti a fiút. Mikor Zakariás kihúzza magát, csak felnevet, és a fejét csóválja.* - Akkor nagy grufti. Örülsz? *Kissé félredönti a fejét, majd végül elgondolkozva lógatja le a lábát.* - Hm, te mikor születtél? Lehet, hogy prefektusként találnék valami dokumentumot, amiben meg tudom nézni, de azért mégis jobb tőled tudni, melyik nap kell ajándékot szereznem. Viszont igazad van... tényleg nem vagy kicsi. Inkább rémisztően magas. *Vigyorogva dől hátra, és felnéz a fiúra, mert az egyébként is magasabb nála, így meg pláne, hogy Ariana ül.* - Ahogy kívánod, Szépszemű. És valóban, ez az a tulajdonságod, amibe nem tudsz belekötni, és nem tagadhatod le... ~ Sajnos. ~ *Csak figyeli, ahogy a fiú újra eldobja a botot, majd megvonja a vállát.* - Még mindig nem értem, miért kellene miattam szerencsésnek érezned magad. De rendben. Egyébként meg tuti, hogy apám is haza fog hívni minimum egy hétre, tehát az már két hét... Jó, a három hónaphoz képest semmi, de nyáron is érkeznek diákok, akikkel foglalkozni kell, meg ilyenek... És hidd el, ismerlek én ennyire, viszont ha egy teljes hétig együtt vagyok valakivel, egész nap, eléggé ki tudom akasztani.

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 04, 2009 4:06 pm

-De még mennyire. *húzza ki magát, immáron mosolyogva, és mókásan emg is hajol.* -Bár igaz, hogy olyan nagy és izmos még nem vagyok, mint Salamon, de igyekszem. Gyúrok rá.. *mosolyodik el ismételten, aztán a kérdésre kissé ráncolja homlokát. Nem érti, hogy jön ide ez a kérdés.* -Ha tudni szeretnéd, február 26-án, de nem értem, mire fel jött elő ez a kérdés. És, ha ennyire nyomozni szeretnél utánam, akkor ajánlom a Budapesti Felső úti általános iskolát, ott van az aktám. A legutolsó legalább is.. És.. *valami nagyon szerelmetes mondat jut az eszébe, ezért inkább elharapja a mondatot, és elmosolyodva csóválja meg a fejét, kezével intve, hogy lényegtelen.* -Ne törd magad nagyon. *jelenti ki végül, majd közelebb lép a lányhoz, és onnan néz le rám.* -Valóban olyan rémisztő lennék? *szinte szikrázó szemekkel kérdezi, miközben a lány felé magasodik. Aztán végül elmosolyodik, arca komolysága megszűnik, és finoman megborzolja a lány haját.* -Ne aggódj, téged úgysem fenyegetlek. De ha magas vagyok, rémisztően, akkor legalább könnyen megvédelek majd a népemtől azon a héten, vagy esetleg sikerülhet az ittenieket is elrémisztenem, bár ebben kevésbé bíznék.. *mondja eltöprengve, majd végül felül ugyebár a padra, a pad tetejére.* -Soha nem állítottam, hogy Szép a szemem, és soha nem akartam letagadni magammal kapcsolatban semmit. A látó szem nem mindenkinek adatik meg, ezért sokan félnek is tőle. Megrettennek. Te vagy az, aki ebben meglátja a szépet. Úgy tűnik.. *mosolyodik el, miközben a terepet fixírozza tovább.* -Neked hatalmas szépérzéked van. Egyéni ízlés.. *elmosolyodik, kissé el is neveti magát, majd lenéz a lányra, egy kedves mosollyal.* -A diákok ki fogják bírni a többi ember unszolását, nem kellesz oda mindig te. Annál több emberrel ismerkednek meg, te pedig úgyis rájuk bukkansz. Nem hiszem, hogy előtted túl sok titok maradhat. *sejtelemsen csillogó szemekkel fürkészi a lány arcát onnan fentről.*

Vendég

- Majd leszel te is olyan, ne aggódj. *Még legyint is egyet, nem érti, mégis mit kell ezen fennakadni, hiszen egyértelmű... Majd a dátumot megjegyzi, elraktározza az agyában, aztán biccent.* - Február 26., értettem. És csak eszembe jutott valahogy, hogy te tudod, mikor van az én születésnapom, de ez fordítva nem igazán működik, amin javítani kellene... *A következő mondatra viszont felnevet, és megvonja a vállát.* - Jahm, csak éppen nemhogy az iskolába, de még a városba se találok el egyedül, és erősen kétlem, hogy ez az aktád bolgárul, avagy angolul van írva, egyéb nyelven pedig nem értek. És micsoda? *Az elkezdett, de nem folytatott mondatra felkapja a fejét, kérdőn néz a fiúra, ki akarja belőle szedni, mégis mit akart mondani... ha elkezdte, fejezze is be.* - Nem lényegtelen, tessék elmondani. *Jelenti ki határozottan a legyintésre.* - Nem töröm magam, hidd el, de... azért valami ajándék csak jár neked. Sőt. Valami nagyon szép ajándék járna, de... kétlem, hogy tudok olyat adni, ami méltó hozzád. *Kissé zavartan beletúr a hajába, majd mikor a fiú fölé magasodik, mintha nyelne egy nagyot a szikrázó szemek láttán... a mosolyra viszont ő is elvigyorodik, és karjait ha csak pár pillanatra is, de Zakariás nyaka köré fonja.* - Rendben, akkor megígérem, hogy egy pillanatig sem fogok megijedni tőled, aztán majd próbálom betartani. A szemedtől pedig nem félek... de mit nem tartok én szépnek, ami veled kapcsolatos? *Persze mikor a fiú felül a pad támlájára, akkor visszahúzza a kezét, viszont továbbra is a fiút nézi, a szemébe néz.* - De hidd el, ha kimarad ennyi idő, elég sok dolog gyűlik fel, mire visszajövök. Bár ez csak egy hét lesz, nem három... És, mikor is indulunk?

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 04, 2009 4:43 pm

-Áh, hol van az még.. Talán a következő generáció megszületésekor. *mondja legyintve, aztán elmosolyodik.* -Nos, akkor valóban sikerült ismét bakot lőnöm ezzel a dologgal. Mellesleg megjegyzem, te magadtól árultad el a születésnapodat, mintha olyan hatalmas fanatikus lennék, aki majd autogrammos fényképért könyörög, és ott bazsong körülötted. *forgatja meg a szemeit hitetlenkedve a puszta gondolaton is. Aztán a lány rákérdez az elharapott mondatra. Zakariás megvakarja a nyakát, a tarkóját, legalább is úgy tesz. Igazából a nyakán levő, tűz alakű tetováláshoz nyúl.* -Túlságosan kíváncsi vagy, mondták már neked? *hajol közelebb a lányhoz, mélyen belenézve annak szemeibe, majd kiegyenesedik, és kezeit megtámasztja a lábain.* -Csak annyit akartam mondani, hogy mivel még én sem tudom, mit fogok neked venni, és engem jobban szorít az idő, ezért te még bőven ráérsz ezzel a tökéletes ajándék dologgal. És olyan úgysem létezik, úgyhogy beérem valami egyszerűvel is. *hazudott, de igazából alig vehető észre, hiszen reális válasz lett belőle, és már fel is nevet.* -Nalátod. Máris kezded magad belelovallni, pedig könnyű ajándékot venni egy magamfajtának. Egy apróság, egy kis figyelmesség. Az ajándék lényege az, hogy szívből adják, és azt hiszem, ha csak egy képeslapot kapok is, akkor is tudni fogom, hogy igen, tőled van és szívből jött. Ez nekem elég. *Aztán a lány fölé magasodik, és, mikor az a nyaka köré fonja a kezeit, akkor továbbra is mosolyogva öleli magához pár pillanatig a lányt, majd végül felül a pad tetejére.* -Ejj.. hát megint kezded.. Mihez kezdjek én veled? Némítsalak el, hogy ne hozz mindig zavarba, te lyány? Aztán meg itt bazsalyongok neked zavartan, mint valami kis fanatikus tinilány a nagy sztár előt.. *mondja pirulva, hiszen a lány szavai tényleg eléggé pirító hatásúak.* -Megvárnak. *néz ismét a lányra, aztán eltöpreng a kérdésen.* -Amikor csak szeretnéd. *jön az egyszerű válasz, miközben Kászon emgtelepszik a pad mellett a földön fekve, a botot rágcsálva.*

Vendég

- Persze, tudom, magamtól mondtam el... De autogrammos fényképet kaphatsz, még könyörögnöd sem kell. *Mosolyogva pislog fel a fiúra, aki ugyebár már a pad támláján ül, majd kissé elgondolkozva fogja meg a kezét, húzza magához, és úgy nézegeti a tenyerét, húzza végig rajta az ujját, mintha jósolni akarna belőle, vagy hasonló. A kijelentésre elmosolyodik, de fel sem pillant a fiú kezéből.* - Nem emlékszem rá, hogy mondták volna... de tudok róla. Nekem pedig nem kell venned semmit, tökéletes ajándék, hogy egy egész hétre mehetek hozzátok, tök jó lesz. *Vigyorogva néz fel, de a fiú kezét még mindig a sajátjaiban tartja, nem igazán engedi el, amíg Zakariás el nem húzza azt. A hazugságot nem veszi észre, beéri ezzel a válasszal, és talán jobb is, hogy nem az eredeti mondatokat hallotta. A következő mondatokra csak a vállát vonogatja, visszafordulva a fiú tenyeréhez, ahogy finoman végighúzza a tenyéren lévő vonalakon az ujját, majd elmosolyodik.* - Elnémíthatsz, ha akarsz, mert más különben nem fogom befejezni. Hiszen csak az igazat mondom. *Az utolsó mondatra viszont már elengedi Zakariás kezét, és vigyorogva néz fel.* - Oké, akkor sorolok három lehetséges időpontot. Most, rögtön, és azonnal. *Határozottan ejti ki ezeket a szavakat, majd feláll a padról, és puszit nyom a fiú arcára.* - Na jó, holnapig ráér, még össze is kell pakolnom. Szervusz, Szépszemű. *Néhány pillanatig egészen közelről néz Zakariás szemeibe, hiszen a puszi miatt közelebb hajolt, aztán elhúzódik, biccent, majd int a vadmacskának, és besétálnak a kúriába.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 04, 2009 5:05 pm

-Komoly? Akkor azt hiszem beruházok egyre. De lehetőleg ne olyan mozgó izé legyen, mert azt nem szeretem. Az egyszerű, közönséges, mugli képekre bukom. *mondja, majd mikor a lány megfogja a kezét, kíváncsian pislog le rá.* -Mit látsz? *kérdezi, rédeklődik, majd a lány szavaira elneveti magát.* -Rendben, akkor majd kötök egy masnit a nyakamba. *somolyog továbbra is a lányra. A finom ujjhuzigálásokra csak figyel, nem csikis, szerencsére, de azért néha-néha meg-megborzong egy cseppet.* -Mindig is mondták, hogy az igazság nem feltétlenül az, amit az emberek hallani akartak. És ezek szerint hozzá kell szoknom a bókjaidhoz.. Te lyány.. mit fog ehhez szólni Dean.. le fogja szedni a fejemet, hogy itten szédítesz. *mondja, miközben szabad kezével végigsimít a lány arcán, és csak megcsóválja a fejét.* -Látom, nem sietsz el semmit. *szólal emg cseppet gúnyosan, a három időpont halaltára, majd, mikor a lány nyom egy puszit az arcára, majd közel hajol hozzá, és néz a szemeibe, akkor csak csábosan felvonja szemöldökeit párszor, aztán elmosolyodik, és ad egy puszit a lány homlokára.* -Aztán vigyázz ám magadra, és akkor holnap indulunk! *int még a távozó lány után, majd Kászonon kattan a póráz, és Zakariás elindul vele valamerre, egy idő után persze befelé.*

Vendég

*Nyílik a kúria ajtaja, és kilép rajta a szőke lány, fekete ruhában. Oldalán egy elég nagy, teletömött táska lóg; igen, csak egy. Nehéz ugyan, és elég nagy, de tértágító bűbájjal is van kezelve az apja által, még régebbről, tehát mindenképpen belefért minden. Daimónjával maga mellett lépked ki, majd leül az egyik padra, és fúj egyet, hogy eltüntesse szőke tincseit a szeme elől. Aztán gondol egyet, hátradől kissé, koncentrálás... A haja lassan besötétül, és hullámosabbá is válik; a végén világos barna színben pompázik, szeme pedig mikor kinyitja, csokoládébarna. Bőre is sötétült kissé, de csak annyira, amennyire mondjuk a napon lebarnulhatott volna. Kissé előre dől, lábát felhúzva a padra, és a liliommal szemez a cipőjén... Közben az eddig a táska tetején pihenő éjtünde rejtőköpenyt még hanyagul rádobja vadmacskájára, hogy tűnjön el az is. Tudja, hogy vannak olyanok, akiket ezzel nem tud becsapni, de... nem is az a célja. Egyszerűen csak most jól esik valahogy másnak lenni... Akár még most érkezett újoncnak is nézheti valaki, aki nemrég szállt le a vadőr kocsijáról.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Jún. 05, 2009 6:21 pm

*Egy ideje már itt bújkál, vadul figyelve folyton az óráját, amit sikeresen lenyúlt, frissen a tanári szobából. Nehéz volt bejutni, nehéz volt a nyomokat eltüntetni, de a képzést megkapta, így igazából nagy gondot nem okozott. Éppen az egyik fa mögött rejtezik, éjfekete ruháiban, pontosabban fekete pólóban, fekete farmerban, könnyű, barna kabátban, kék oldaltáskával, kockás sállal, maga mellett németjuhászával. A kutya élelmesen fürkész értelmes szemeivel, majd levetődik a földre, és lapos kúszásban indul meg előrefelé, Ariana padja felé, miközben pár ágacska beleragad a kendőjébe, de azokon könnyen túlteszi magát. Zakariás tot lopakszik a kutya mögött, majd végül nekivetődik az egyik fának, észrevétlenül, végül Ariana mögött bukkan fel.* -Szép, remek álca, de siessünk.. *súgja a padot megfogva a lány mögött, nekiesve annak, mármint a padnak, és úgy súgva bele a lány bal fülébe a dolgokat.* -Szereztem egy ilyen térszelőt, de sietni kell, nem tudom mikor ront ki valamelyik tanár idegesen a Kúriából. Tudod, iylenkor a vonat az nem műkszik. De sikerült megbuherálnom ezt a szerkentyűt, itt.. *mondja az ezüstös láncon függő zsebórát meglengetve a lány előtt, majd odatartja neki, miközben másik kezével a pórázt fogja. Ha a lány felkészült, mehet az utazás.*

Vendég

*Ő pedig továbbra is a cipőjével szemez, csak daimónja pislog körbe, nézelődik, és így a lopakódokat is észreveszi a köpeny alól... És egyszer csak Zakariás azt érezheti, hogy valami átgyalogol a lábán. Ezen művelet közben viszont a köpeny is lecsúszik a macskáról, a lány pedig kis híján szívrohamot kap, mikor Zakariás felbukan mögötte.* - Neked is szia. *Nyögi, a fiúra pislogva, majd feláll a padról, és felkapja a táskáját. Oké, a felkapja túlzás, ahhoz azért nehéz... szóval felveszi a táskát, majd felnéz a fiúra.* - Felőlem indulhatunk, bármikor, bármerre... Vezess, Mester. Bár bevallom, az órás akcióval nem értek egyet, de... ez van. *Megvonja a vállát, majd kezét félig Zakariás kezére, félig az órára teszi, még mindig a fiú szemébe nézve, aztán ha minden igaz, valamikor majd aktiválódik a zsupszkulcs is; persze csak miután Ariana a karjába vette a vadmacskáját, még az óra megérintése előtt. A mókus pedig valahol a táska egyik zsebében alszik, persze nem egy pecipzárazott zsebben, hogy levegőt azért kapjon.*

Vendég

*Elég reggel van még. Igaz, hogy már fél 10, de szombat. Ilyenkor még a diákság nagy része alszik. A nagy része. Mila nem valaki későn kelős, ő inkább szeret korán kelni, hisz így több ideje van mindenre. Ma is korábban kelt, így már túl van a reggelin, az öltözködésenés a szokásos reggeli teendőkön. Egy fekete farmer van rajta, egy fekete-fehér tornacipő és egy piros hosszúujjú felső. Hosszú, fekete haját most feltűzte egy piros csattal. Mint mindig, Milán most isa két dominálószín a piros és a fekete. Lehe így kicsit sötétnek tűnik a leányzó, de hát ezt a két színt szereti, nem tehet ellene emmit. Ha tehetné, piros melírokat is tetene a hajába, de tudja, hogy a szülei megölnék érte. Aporpó a szülei. Már nagyon régen látta őket és gondolta, hogy a hétvégén hazautazik. Küldött is egy levelet a szüleinek, hogy mit szólnának,ha hazautazna, de nem jelentkeztek, nem írtak vissza. Milának ez egy kicsit rosszl esett.*
~apa biztos megint külföldön van, anyát meg lefoglalja az úrilét~*gondolja Mila szomorkásan. Ahogy kilép az Udvarra, egy húvüs szél csapja meg az arcát. Nem gondolta volna, hogy ilyen hűvös van, de biztos benne, hogy jobb idő lesz a nap folyamán, hiszen a Nap már kezd áttörni a csúnya felhők mögül. Mila, ahogy felnéz az égre, elmosolyodik. Szereti a felhőket. Persze a fehér bárányfelhúket, amik mögül nyugodtan tud sütni a Nap. Egy padot keres magának. Kivételesen most nem aagy tölgyfa alatti padra ül le, ahova mindig is szokott, hanem egy rózsabokor mellettire, ahova oda fog sütnia Nap, ha végre sütni fog. Mila már készül rá. Közben megcsodálja a rózsákat. Aztán nézelőnűdink zed. Hiányérzete támad és rá is jön, hogy mi. Ninc nála a táskája a szokásos könyveivel. Elhatározta, hogy ma kivesz egy szabadnapot ésnem fog tanulni. Ez ismét mosolyra készteti a lányt, bárlegbeleül tudja, hogy bizony nem ártana még tanulni egy piciti a vizsgáira.. ~De had pihenhessek már én is egynapot! Vn aki az egész vizsgát lekakilja és nem is készül rá semennyit én meg majdnem egész nap tanulok!~háborodik fel magában Mila. A Nap lassan kisüt, eltűnnek első sugarai. Mila arcán pihennek meg. A lány elmosolyodik, becsukja a szemét és élvezi a Napmelegét.*

Vendég

*Nyílik a kúria hatalmas ajtaja, és kilép rajta egy fekete ruhás fiú, szőke hajjal. Tudja, hogy a program még jó soká kezdődik, de hát ha ilyen hamar kijön, legalább egyedül tud lenni néhány órát, mielőtt elkezd gyűlni a tömeg. Khm... Na jó, hagyjuk meg szegényt ebben a hitben, legalább még néhány percig. A lényeg, hogy a fekete ruhás fiú kisétál az udvarra szőrmókjával, majd zsebredugott kézzel, lassú léptekkel kezd sétálgatni, szemét hosszú pillanatokra behunyva. Attól ugyan tart kissé, hogy a szőrmókban hasraesik, de azért kellemes így csukott szemmel sétálni a friss levegőn, igazán élvezi. Csend, béke, nyugalom uralkodik a lelkén... még néhány percig. De ez csak a vihar előtti csend, még ha Lawrence nem is tudja... és a vihar igen gyors tempóban közeledik felé...*

Vendég

*Vihar? És akkor még enyhén fogalmaztunk, hölgyeim és uraim, ugyanis egy másik szőke üstök közeledik az udvaron, csomagokat lebegtetve maga előtt. Ő nem ilyen elegáns, mint Lawrence, nem... Hawaii mintás ing van rajta, és drapp térdnadrág, valamint egyszerű papucs. Pedig ő nem is járt Hawaii-n tegnap, hm... Hirtelen azonban megpillantja Lawrence-t, mire a csomagok lezuhannak nagy robajjal a földre. Majd felderül az arca, és rohanni kezd.* - Looooveeeee! *Kiált, és rohan unokatestvére irányába, csomagjaival nem törődve. Lawrence pedig hiába is futna, Gabriel ugyanis egy ugrással a nyakába veti magát, és jó szorosan magához öleli.* - Úgy hiányoztááál! Ugye én is neked Love, ugye-ugye...?

Vendég

*Lawrence pedig, mivel csukott szemmel sétálgat, észre sem veszi a másik szőkét. Szőrmókja is az ő kibuktatásával van elfoglalva, így szintén nem figyel fel a közeledő veszélyre. Ajjaj... Ebből még nagy baj lesz... Mikor a csomagok a földre esnek, Lawrence szemei felpattannak, és azonnal arrafele néz... Majd ledermed. Fagyás, újratöltés... Gabriel, uram atyám, ez tényleg Gabriel... Enyhe fáziskéséssel megfordul, és rohanni kezd az udvaron, fut, menekül, el innen, messzire... Pontosabban ez a terve, de az enyhe fáziskésés is elég, hogy a nála fürgébb unokatestvér beérje, és a nyakába vesse magát. És igen, Lawrence-nek most lenne kedve elsírni magát. Nagy levegő, oké, nyugodj meg... Rokon, nem átkozol bele, rokooon... A rokonokat szeretjük, Ariana is szereti, az öccse, nem átkozunk bele... A szemeit összeszorítja amíg magát nyugtatgatja, majd végül sóhajtva kinyitja, és megveregeti a rácsimpaszkodó fiú hátát, meg persze fél kézzel magához is öleli; aztán meg két kézzel is, szorosan. Szereti a kölyköt, na... Akkor is, ha ezeket a nyakbaugrásokat nem tartja szükségesnek. Mindenesetre most magához öleli a kissrácot, aki egyébként csak egy hónappal fiatalabb nála, és a fülébe dünnyög.* - Hiányoztál, kiddo... Ha te nem vagy velem, mégis kit kólintsak fejbe? *Végül ha tudja, eltolja magától a fiút, minimum annyira, hogy össze tudja kócolni a haját, és mintha halványan elmosolyodna.* - Tudod, hogy szeretlek, na... Fél téglával dobálni. *Drámai hatásszünet, majd csevegő hangnemben szólal meg újra, miközben kitartóan próbálja magáról levakarni a rokont.* - Tényleg, ha fejbevághatlak egy téglával, megígérem, hogy viszek kaktuszt a sírodra. Megegyeztünk, kiddo? *Azért mégiscsak... Ahogy ezt a megszólítást kiejti, ahogy halvány mosollyal próbál szabadulni, az egész viselkedéséből süt a szeretet, bármennyire próbálja megakadályozni. Viszont ha végre sikerül elszabadulnia, akkor a csomagokhoz lép, előhúzza a pálcáját, és a levegőbe emeli őket, majd visszanéz a fiúra.* - Na gyere... Felkísérlek a várószobákba, ahol le tudsz pakolni, aztán majd egy prefektus valamikor beoszt rendesbe. Emi... Ariana sulin kívül van, Magyarországon nyaral egy hétig, őt ne keresd. Többieket hol hagytad? *Körül is pislog, de nem; az ikrek és Nate sehol.* - Gondolom, nem egyedül eresztettek téged útnak. *Közben ő maga már elindult, a csomagokat maga előtt lebegtetve sétál a kúria felé.* - Hattól lesz egy program, megyünk Párizsba, Nate biztos élvezné, szóval remélem, hogy hoztad őt is... Addigra majd visszajövünk az udvarra, de addig gyerünk lepakolni.

Vendég

*Ezek szerint tényleg sikeresen utolérte Lawrence-t, aminek virul, és jó erősen kapaszkodik is belé.* - Téglával? *Pislog döbbenten, majd elfintorodik.* - Nem jó... az összekócolja a hajam. Meg ha beszakad a fejem, akkor véres is lesz. Az meg nem jó. Nem áll nekem jól a vörös haj. *Rázza meg a fejét, de még egy jó darabig nem engedi el a nyakát unokatestvérének. Végül, csak enged Lawrence szabadulás-vágyának, és a földre huppan, farzsebéből meg egy kis kézitükröt vesz elő. Belenéz, és pár mozdulattal megigazgatja a futástól és az ugrástól összekócolódott szőke haját, majd széles, címlapmodell-mosolyát villantja fel.* - Jól áll a hajam? *Még a szempilláit is megrebegteti, hogy tökéletes legyen az összhatás, majd a szőrmókra pislog.* - Azmegmiazmeg? *Pislog, majd Lawrence-re figyel.* - Ühümm... Nem, a többiek is jöttek. Kééépzeld, Meriel is Naxeldires lett, de Nate és Val Allidonosok lettek... szerintem ez tök furiii... Mármint, hogy mind Naxisok vagyunk, csak ők nem... bár ha a személyiségüket nézem, nem is csoda. *Magyaráz, miközben egyik kezét csípőre teszi, másikkal pedig megrebbenti szőke tincseit... nos igen, a vérbeli host, ugyebár...* - Párizs? A divat fővárosa! Noná! *Lelkendezik vidáman.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Jún. 07, 2009 1:57 pm

*Ismételten egy Ravenwood jelenik meg, néhány csomaggal, szép barna, pufi-dzsekijében. Minden Ravenwood elegáns, szép ruhákban jár, na ő az, aki nem. Amikor megjelenik az udvaron, azonnal észreveszi a bátyját és az unokabátyját a kúriához közel. Ám nem csak az furcsa rajta, hogy milyen ruhát is visel.. A haja lila, igen lila. A szülei nem pártolták ezt a hajviseletet, de nicns mit tenni, unalmas mindenhol a szőkéket látni, és még a tükörben is az nézzen vissza? Val szépen sétálgatni kezd feléjük, cseppet vigyorogva. Hiszen ő az egyik legkisebb Ravenwood, őt aztán mindenki szereti. És kíváncsi, hogy mikor is veszik észre. Jön, lát, Ravenwood! * - Hali! *Köszön oda a lány, majd közelebb érve szépen, hatalmas nekifutással Lawrencre veti magát, de persze nem akarja őt feldönteni, még is egy vigyorgós nyakbaugrás igazán stílusos belépés.* - Éljena Nezabaaar! *iáltja elfulló hangon nekifutás közben, aztán csak szorít és szorít, Law nehezen tudja majd levakarni magáról, amúgy se szeretheti annyira, hoygah lógnak rajta... És pont így? De hát ez van, Val rég látta már, ezért is nem éppena bátyjára vetődött.*

Vendég

- Hm, igazad van. A hajadat csak nekem szabad összekócolni. A vörös haj meg tényleg nem jó, elég, ha Val különc a maga lilaságával. *Halványan elmosolyodik, de mikor a fiú végre elengedi, és a földre telepedik le, akkor rosszallóan rángatja fel onnan. Persze nem igazi rángatás ez, inkább csak felhúzza, és végigméri a kérdés hallatán, aztán elvigyorodik, és megborzolja a fiú haján.* - Remekül áll. Nem is értem, miért igazgatod mindig, kócosan sokkal jobb. *Ezt ugyan őszintén mondja, bár a fiú viccnek is veheti, de a lényeg, hogy ez után Lawrence szépen megragadja a karját, és húzza magával, mert nehogymár itt maradjon. A szőrmókos kérdésre csak a száját húzza el.* - Nemsokára megtudod, lesz neked is. *A többiek szakját kissé hümmögve hallgatja, majd megrántja a vállát.* - Bezzeg James Naxeldires lenne... Tényleg, már csak ő hiányzik. Viszont így három Ravenwood lány, és három Ravenwood fiú van az iskolában. Úristen... *Igen, benne ez most tudatosul; megáll, és pislog egy darabig, majd megrázza a fejét, és tovább húzza Gabrielt.* - Az igazgatók sokkot fognak kapni, vagy valami hasonló. És akkor hatkor irány Párizs, addig meg még a szoba. *Csak a köszönésre fordítja el a fejét, az ismerős hangra, és már elfutni sem próbál, de a nekifutásnál azért behunyja a szemét, és némán hagyja, hogy a leányzó becsapódjon.* - Éljen hát. Szervusz, Valeriel. *Valóban nem szereti ha lógnak rajta, de eléggé régen látták egymást, így ennyi belefér, de csak most az egyszer. Magához szorítja unokatestvérét, majd nagy sokára elengedi, és biccent.* - Na, akkor irány az első emelet, vendégszobák. Kiddo, innentől vidd a csomagjaidat, én a hölgynek segítek. *A fiú csomagjai időközben persze már a földre estek, hiszen Lawrence koncentrációja megtört, a pálcáját is elejtette; most felkapja, és Valeriel csomagjait kezdi lebegtetni, majd ha minden igaz, eltűnnek a kúriában.*

Vendég

*A szobában Lawrence diadalittas arckifejezésére úgy néz, mint aki épp most vesztett el egy nagyon közeli hozzátartozót. Aztán a kisfésűje unokatestvére kezébe kerül, aki megfésülgeti... amikor elkészülnek, akkor feláll, és elővszi kistükrét, megnézegeti magát. Jó lenne, de nem eléggé, hát kikapja Lawrence kezéből a fésűjét, és még igazít a saját haján.* - Tökéletes. *Vigyorodik el, megvizsgálva tökéletes és hófehér fogsorát is. Tökély. Végül zsebrevágja a kisfésűt és a tükröt is, elvégre Párizsban is kellhet... a divat fővárosában tökéletesen kell festenie.* - Mehetünk! *Mondja magabiztosan, majd lassan kiérnek az udvarra, ahol Gabe mélyet szippant a friss levegőből.* - Máris imádok itt lenni. Alig várom, hogy Nate és Meriel is megérkezzenek, meg Ariana hazajöjjön... és akkor átvesszük az uralmat a Nezabar fölött, hahá!

Tárgy: Re: Udvar Vas. Jún. 07, 2009 3:37 pm

*Fleur az Udvar felé tévedt. Vagyis lábai errefelé vonszolták. És ha már a rakoncátlan,kelekótya lábai ide hozták megnéte mi van itt. Hát még semmi. Bár úgy sejtette biztosan lesz majd. Egy szoknyában volt ami piros és egy fekete pólóban. Egy francia stílusú sapiban téblábolt az udvaron. Franciás kedve volt. Bár ő nem beszél annyira franciát, igaz hogy ott nőtt fel de ott is tudtak angolul és németül. Mivel apja angol volt és anyja is jó angolos voolt ő inkább az előbb emlitett nyelvet használta mintsem a franciát, bár abból is felszedett valamicskét elvégre francia országban az is kell. Hát leült a fűben és elővett egy kekszes zacsit. Ma még nem evett semmit sajna és igencsak megkordulgatott a gyomra így hasára gondolva falatozni kezdett. Majd visszahanyigálta a táskájába a kekszet és a macskáját az ölébe vonszolta.* ~Na mivan ember? Már a macska sem aluhat?~ *morgolódott az állat.* ~De aluhat de nem egy ilyen szép verőfényes nyári napon.~ *válaszolt Fleur és simogatni kezdte a macskáját. A mcsak mordult egyet és a lány ölében tovább aludt.* ~Jó volna ha jönne már valaki.~ *gondolja Fleur és nézelődik.* ~Nem volna jó. Ami neke djó az nekem nem.~ *motyog a macska a fejében. A lány kisimitja a szoknyáját és kezére támaszkodik. Várja hátha érkeznek többen.Majd észrevesz két fiút. nincs kedve hozzájuk odamenni. Inkább ül még ott mig meg nem lát valakit. Mondjuk Rose-t.*

Vendég

*A kúria felől érkezik, elég furcsa kék felső van rajta, farmerral, tornacipővel, a haja laza kontyban. Kezében egy kis fekete zsákocska, azt szorongatja. Végigsétál az udvaron, észeli a két fiút is, de Isabelle-hez megy oda.* Szia! *köszön. Nyoma sincs rajta az előző napok morcosságának, kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy mostantól itt lakik - itt tanul, és nem otthon, Szófiában. Egy szóval: mosolyog.*

Vendég

*Neki is feltűnik, hogy a hajat valóban nem kellene bántani... ez a tekintet határozottan nem tetszik neki. A fésülés után még végig is simít kisöccse arcán, bocsánatkérően, aztán felnevet, mikor az még igazít magán, majd ugyebár elindulnak az udvar felé. Lawrence karjával szépen átkarolja Gabriel vállát, úgy sétálgat vele, mert kézenfogva mégsem kellene, még rokonok között sem, de ez belefér. Hiányzott neki a fiú, na. Ugyan a túlzott szorongatást nem szereti, de ennyi idő után még az is hiányzik. Na majd nem fog, ha Gabriel mindig így köszönti...* - Ariana tényleg hazajöhetne már. Tudod, igazából aggódom... Nem tudom, mennyire bízhatok a fiúban akivel elment. *Vallja be végül kissé lassan ejtve ki a szavakat, majd ha az udvarra érnek, akkor elengedi unokatestvérét, és zsebredugja a kezét. Fleur felé biccent, meg ha még lát ismerőst, felé is, de egyébként csak ácsorog ott rokona mellett.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar