Udvar

Vendég

First topic message reminder :

[Only admins are allowed to see this image]

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek.

Az udvaron több pad illetve lugas és kisház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kisházak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...

Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Vendég

- Hát azért attól én még messze vagyok.. *Mondja nagy vigyorral az arcán, majd elgondolkodik. Mivel már rendesen közeleg a tíz óra, arra gondol, hogy be kéne menni..
Figyelmesen végignézi, ahogy Cassidy meghajol, majd mosolyogva bólogat, amikor a hippogriff is ugyanezt teszi. Ő is közelebb megy és újra simogatni kezdi. Aztán mikor Cass bejelenti, hogy indulni készül, újra mosolyogva elköszön a lánytól.*
- Á, nem tesz semmit. Neked is jó éjt. *Mondja, s visszafordul az állathoz. Néhány percig még simogatja, majd elköszön tőle és ő is elindul a kúria felé. Közben mögötte ugrándozó cicája felé pillant, leguggol, megsimogatja és felkapja Elidhynt, így sétál fel a Szibériai tigrisbe.*

Vendég

*Dolohov érkezik meg az Udvarra.Senkit se lát akár hová néz olyan mintha az egész terület kilenne hallva.Leül egy padra és az eget nézegeti.Közben néha a bejáratra pillant hátha megjelenik valaki.Egy jó idő után sem lát senkit úgydönt elmegya Kilátóba*

Vendég

*Portio fáradtan lép ki az udvarra, megcéloz egy ülőhelyet, ott üldögél pár percig, hogy felfedezze az udvart. Másodszorra jár itt, és először nem volt ideje körülnézni. Mikor ebből elege lett, elindult a szobájába bepótolni a lemaradásait*

Vendég

*Dolohov megérkeizk az Udvarra.Megint keres magának eg padot és mint mindig most is leül majd ahogy szokta nézi a szép eget.eléggé unatkozik és nem igazán találja a helyét az iskolában majd sóhajt egyet miközben e gondolatok szállnak fejében*~Bárcsak találkoznék valakivel~*De sajnos senki nem jött így úgydönt hogy elmegy a szobájába és lefekszik aludni*

Vendég

*A szobájából érkezik ki az udvarra, edzőcipővel a lábán. Hosszú, kiengedett vörös haját lágyan fújdogálja az esti szél, felszegett fejjel lépdel egyre beljebb az udvaron, friss levegőt szívni. Úgy dönt, hogy felmászik az egyik fára, és onnan kémleli majd az udvart. Felkúszik a hozzá legközelebb lévő fára, és onnan néz le, kíváncsian figyeli, kik jönnek ki a kúriából.*

Vendég

*Kristóf esik ki az udvarra és lezuttyan egy padra és egy fába kezdi el dobálni a tőrét.*

Vendég

*Meglátja, hogy valaki közeledik az udvaron, és pont abba a fába dobálja a tőrét a fiú, amelyiken ő van. Közben fel is ismeri a srácot: Kristóf az. Csillogó szemmel kiált le a fáról, még mindig nagyon vidám, és egész lényéből sugárzik a jókedv. Elváltoztatott hangon mondja, és a fiú nem látja őt, hisz eltakarja egy elég nagy faág.* - Ejnye, ejnye, fiacskám, csak nem a természetet bántjuk?

Vendég

*Kristóf meghallja a torz hangot és nem tudja hogy most mi a fészkes fenét csináljon hogy kiderítse hogy ki hülyéskedik vele.*
-Ki a franc vagy?*kérdezi dühösen és most legszívesebben fogná a tőrét és bevágná a fakoronájába.De nem csinálja mert lehet hogy Ana van mögötte*

Vendég

- Ejnye, ejnye Kristóf, hisz nem ismered meg a hangom? *Kérdezi elváltoztatott hangon, de már alig bírja visszafolytani a röhögését.* - Igaz, hogy nem találkoztunk sokat, de volt egy pár kalandban részünk. *Mondja mosolyogva, majd hátrébbhúzódik a fán, nehogy a fiúnak eszébe jusson, hogy a tőrét a fa lombjába vágva őt találja el.* - Gondolkozz cica, nem olyan nehéz. *Biztatja a srácot még mindig elvékonyított hangon.*

Vendég

*Kristófot nem nagyon izgatja ez az egész úgy hogy fogja magát és felmegy a szobájába.*

Vendég

~Hm, beszari alak. Nem ilyennek ismertem meg.~ *Gondolja magában, majd felhúzza az orrát, így elég viccesen néz ki, és úgy hallgatja tovább az esti szél hangjait. Szeret kint üldögélni a természetben, hallgatni a madarak csicsergését, és az állatok hangjait. Hisz eléggé kedveli az állatokat, neki is van négy kis állatkáját. Feljebb mászik a fán, már teljesen fent van a tetején, és ott nyújtózik el az egyik faágon, ami elbírja a súlyát, bár az elég kevés.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Nov. 22, 2007 7:08 pm

*Egy mostanság társaságban túl gyakran megjelenô személy lép ki az Udvarra, fekete, körülbelül térdéig érô, ezüstgombos, oroszgalléros szövetkabátba burkolózva, lábain fekete hosszúszárú csizmákkal megáldva, kiengedett hajjal, mint mindig... Kicsiny kacsóin pedig ugyebár a megszokott sötét bôrkesztyûk helyezkednek el. Nem igazán tekint körbe, amint kilép a Kúriából csak úgy megindul magának valamerre, zsebrevágott kezekkel. Kiszellôzteti a fejét, beszélgetni most sok kedve nincs...*

Vendég

*Mondhatnánk, hogy maga a szőke herceg tette tiszteletét az udvaron, csak a lovát hagyta el út közben. Leegyszerűsitve a dolgot, egy Eric bukkan fel az emlitett helyen teljes pompájában. Láthatóan nincs egyedül, sőt fizikai létsikon sem, de van egy pozitivum az egészben: Lexi. Elhaladtában biccent Jennynek, majd a lányt célozza inkább*
-Szia *kivételesen egy halvány, sápadtas mosolyt mutat be, olyan igazit*

Vendég

*Egy lány halad el alatta, majd megjelenik egy Erickecske is, aki biccent neki, így visszabiccent, és földöntúli mosollyal elfordul, és a csillagokat nézi.* ~Hm... közeli barátok. Különbözőek, mégis jól megértik egymást. Tehát erre gondolt a múltkor Vaszi is, amikor ünnepeltünk. Hisz mi is különbözünk. Ő inkább a természet szerető, én meg a harcé vagyok. Mások, mégis egyformák. Hisz mindannyian azért vagyunk itt, hogy tanuljunk.~ *Gondolkozik, majd némán bámulja az eget, nem hallatszik oda azoknak a hangja, akik beszélgetnek, így nyugodtan dumálhat Eric és Lexi.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Nov. 22, 2007 7:23 pm

*S ô békésen halad ugyebár, lassan emeli lábacskáit, mint egy lusta macska, úgy vonaglik, s a külvilágra szinte ügyet sem vet, ergo nem veszi még észre az itt tartózkodó lányt. De nem, mégsem marad túl sokáig egyedül, hisz tényleg a szôke herceg jelenik meg... szôke?*
- A hajad. *torpan meg, s amint Ericet rendesen szemügyre tudja venni, egyszerre csak ennyit intéz a fiúhoz, majd azt az enyhe mosolyt, egy még enyhébbel viszonozza.* Szôke. ~Nem rossz.~ *de ezt ugyebár a világért se mondaná ki, inkább ad egy aprócska csókot a fiúnak, de tényleg egy aprócskát, semmi nyáltúltengés meg ilyenek. Meg is öleli, mert valahogy fázik egy szál szövetkabátban, meg alatta valami kis felsôben.*

Vendég

**Lex hirtelen megtorpanására ő is megáll. Valahogy nem érti, mi lehet olyan megdöbbentő rajta. Csak uténa kapcsol, hogy igen... A haja kisebbfajta átalakuláson ment át... ismét*
-Jah, hogy... Igen, szőke *au apró csókra meglepődik, de jól eső érzés ez most. Átöleli a lányt, hogy az ne fázzon meg, hisz az a kabát, ahogy elnézi, nem a legvastagabb anyagból készült*
-Megint összefutottunk *habár Ericecske látott egy Lexi formátumú életjelet a kilátóból, de rről hallgat*

Vendég

*Úgy dönt, hogy ideje lesz bemenni, mert már eléggé fázik, és nincs rajta sok minden ahhoz, hogy még tovább kint maradjon. Egy csimpánz ügyességével ugrál le a fáról, majd elmegy Lexiék mellett, akiknek küld egy futó mosolyt, mivel nem akarja sokáig zavarni őket, és a kúria felé veszi az irányt, ahol a hálószobájába menve lefekszik aludni.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Nov. 22, 2007 7:39 pm

- S miért? Nem is tudtam, hogy szoktad festegetni a hajad. *dönti enyhén oldalra a fejét, s úgy nézegeti a fiú arcát, na meg haját. Mélykék szemei egész kiváncsian merednek Ericre. Az a kabát meg tényleg kis liha, semmi meleget nem tart, de hát ez akadt a lány kezébe, ezt vette fel. Mindenesetre jó ez így, hogy a fiú valamennyire melegíti.*
- Mostanság egész gyakran. *érti ezt az összefutásra merthogy bizony helyes Eric kijelentése. A mellettük elhaladó mosolygós, számára ismeretlen lánynak pedig biccent, kissé felvont szemöldökkel. Nem ismeri... na majd egyszer talán még összefutnak.* Merre jártál? *a puszta kiváncsiság beszél belôle, majd Eric kap még egy piiny csókot, ha lehet.*

Vendég

*Jenny mosolyára csak egy igazán aprócskával válaszol, lévén a lány nem kiván hosszabb ideig, mint két másodperc maradni, ez igy van rendjén, másképp Eric valószinű, hogy durci lenne*
-Már régóta festem *von vállat*
-A fekete sem volt a véglegesem. Barna vagyok alapból *az újabb apró csókot viszonozza, neki nincs most ellenére az ilyesmi, meg amúgy is...*
-A kilátóban ütöttem el az időt *vigyorodik el*
-Tudtad, hogy állitólag meghalt ott valami fiú? A napokban hallottam *jahm, a napokban, az órákban, stb...*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Nov. 22, 2007 7:55 pm

- Aham. ~Azért megmaradhatna egy színnél, tiszta idiótaság annyit mázolni a fejet...a hajat.~ *valahogy most nem jön, hogy kimondja véleményét, szinte sejti, sôt bisztos benne, hogy azzal csak megindítana egy lavinát, melyet most cseppet sem akar. Napok óta nem veszekedett Ericcel, minek pont most?*
- Ott én még nem jártam. *jegyzi meg, azaz nem igazán tudja merre van, hogy lehet oda eljutni...S jaj Ericnek ha megtudja Lexi mik történtek nem is oly rég odafenn.* Meghalt? *s szemei elkerekednek, extra csillogásba mennek át, arca rezzenéstelen marad ugyan.* Ki? Hogy? Mikor? Meghalt... *mnah igen, ôt speciel az ilyesmik érdeklik, meg hát csak egy iskolatárs volt valamikor az illetô...vagy nem. Feszülten figyeli Ericet, a fiú érezheti Lexin az enyhe merevséget, hisz közel álldogálnak egymáshoz.*

Vendég

*Hát nem inditana lavinát, de nem lenne ajánlatos, hogy benyögje ezt most*
-Majd egyszer felviszlek.... Majd *jahm, hát tényleg jajj lenne szegénykének, ha Lex megtudna ezt-azt*
-Igen, megahlt. Nem tudom, ki, de meghalt... Asszem már egy ideje *ásit egyet, de még megöleli a lányt*
-Már vége... Cress is meghalt *suttogja csak úgy maga elé*
-Cress jó barátom volt itt nezabarban *sóhajt fel, mielőtt Lexi gyanakodni kezdene*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Nov. 22, 2007 8:09 pm

- Nekem mindegy ha felviszel vagy nem... ~Magamtól is eltalálhatok oda, vagy akár mással.~ *ezt megint nem óhajtja kimondani, valahogy próbálja tûrtôztetni magát, nehezére esik ugyan, de hát...*
- Értem. *fogja suttogóra, majd egy pillanatig elkalandozik, lassan fogja fel, hogy itt valaki bizony meghalt, valamikor. Tuti kérdezôsködni fog. Gondolataiból csak a fiú utolsó mondata zökkenti ki igazán.*
- Sz... ~ar ügy.~ *ez épp, hogy nem csúszik ki pici száján. Még szerencsére, hisz száz, hogy ebbôl megaveszekedés sült volna ki. Vág hamar egy sajnálkozó pofát, visszaölel, s lassan megindul a Kúria felé.* Szerintem menjünk be. Hûvös van, fáradt vagyok. *ezzel mindketten visszasétálnak, Lexi szépen elvonul a Vörös Vércsébe, Eric pedig a Gyilkos Bálnába.*

Vendég

*Fay szalad ki az udvarra. Éppen talárját gombolná össze, de annyira siet, hogy inkább nem szenved vele. Fan még negyed órája tízig, addig megvárhatja a madarat és még levegőzhet is egy kicsit.. Ma még nem sikerült kijutnia, volt egy kis dolga és még tanult is.
Ahogy a kövezett útra ért, lépteinek zaja megtörte az udvaron lévő nyugodt csendet. Hiába, ha egyszer szereti a magassarkút.. de az is igaz, hogy nyúlánk alkatát ez mégjobban megnöveli. Le is hajol megigazítani csizmáját, körülnéz, majd felpillant az égre. Az udvar csodálatos holdfényben úszik, valószínüleg hamar észre fogja venni a kis Yanát, aki igazából fekete és apró, dehát..*
- Gyerünk, Yana, siess.. *Beszél magában, úgyis - vélhetőleg - egyedül van az udvaron. Mégegyszer körülnéz, s ekkor Yana csipogó hangját véli felfedezni. Mosolyogva a hang irányába fordul és felemeli kezét, hogy a kis bagoly rá tudjon telepedni. Megsimogatja, s közben az egyik közeli padra ül.*
- Na végre, hogy itt vagy, már vártalak. Ezt szépen elviszed anyámhoz és ott maradsz két napig.. addig nem jöhetsz vissza. *Mondja halkan a madárhoz intézve szavait. Yana értelmesen csipog egyet, majd miután Fay felkötötte lábára a levelet, útjára is indul.*
- Köszönöm.. *Szól még halkan a kis állat után, aki egyre messzebb kerül, Fay szinte már szem elől veszti. Egy darabig még ücsörög a padon, s közben nagyon sokáig csak gondolkodik.. Egyszercsak úgy dönt, hogy bemegy, mindjárt tíz óra. Felsétál a Szibériai tigrisbe.*

Diák Hozzászólások száma : 732

*Ma nem került le az udvarra a szokásos időben, nem volt képes letolni magát, ugyanis aludt. De most bepótlásként lejön, a naagy sötétlila kabátjában, kezében ott a fehér pulcsija. Egy csöppet sem álmos, hála a délutáni szundikálásnak. Hangtalan, lassú léptekkel közeledik egy fához, ahol a nyitva hagyott hálóajtón kiszökött peléjét sejti. Felpillog, és észre is vesz egy sötétszürke foltot. Egy halkat fütyül, hátha lejön, de a kisállat mintha észre sem venné*
~ Talán elaludt? ~*Nem nehéz elképzelni. A kis álomszuszék bárhol képes elaludni. Cass elkezd fölmászni a fára, hogy a peléjét visszavigye a meleg szobába. Már tapasztalatból tudja hogy ezeket az udvaron álló fákat nem nehéz megmászni,most sem van ez másként, pár másodperccel később már föl is ér. Karjába veszi a bundás állatot és leereszkedik vele, majd a fehér pulcsiba rakva elindul vissza a kúriába. De mielőtt belépne még eszébe jut, hogy talán körül kéne néznie. Továbbra is lassan közlekedik, nehogy felkeltse a szuszogó pelét. Körbesétál az udvaron, bepillant a tölgyes fái közé, és a vízeséshez vezető útnál is fülel egy kicsit. De a körülnézés ismét fölöslegesnek tűnik, az udvaron csend uralkodik. Valahonnan egy tücsök ciripelését hallja. Magához szorítja a pulcsijában alvó állatát ahogy a messzi sötétségbe néz. Utál teljesen egyedül lenni a sötétben, ilyenkor nagyon fél. Inkább gyorsan meg is fordul, és visszamegy a kúriába, onnan pedig a hálójába*

Vendég

*Egy hosszú fekete taláros fiú lép ki az ajtón. Vörös haja a szélrózsa minden irányába szétáll- valószínűleg mert már megint nem fésülködött. Mostanában nem szokása ez a szertartás, ha megfésülködik hasonlítani kezd egy úriemberre, amit elég zavarónak talál. A talárja alatt egy farmer és egy fekete póló feszül rajta. Kardja a tokjában pihen, az övéhez csatolva, s mint mindig, a talár takarásában. Most éppen szürke szemeivel végignéz az udvaron, ami kihaltnak bizonyul. Nem mintha bánná. Este végiggondolta a dolgokat, (ami kb öt percig tartott aztán elnyomta az álom) és arra jutott semmi értelme visszamenni annak a lánynak a szobájába, akinek már a nevét sem tudja. Nincs kedve az üres fecsegését hallgatni. Ezért is jött inkább ide, egy kis friss levegőre jobban vágyik mint társaságra. Keres egy padot a patak közelében és helyet foglal rajta. Mélyet szippant a levegőből, közben a messzi tájat nézi összeszűkült szemmel, már ameddig ellát a tölgyes fáitól. Bábut megint nem hozott magával, a kardozást későbbre halasztotta. Valahogy most nincs kedve ilyesmihez*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar