Udvar

Vendég

First topic message reminder :

[Only admins are allowed to see this image]

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek.

Az udvaron több pad illetve lugas és kisház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kisházak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...

Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Vendég

Néha furcsák az emberek!*jegyzi meg egy vállvonással, hiszen félig tünde. Majd elmosolyodik, s a mosoly közben egy pillanatra a szemeit is lehunyja, mikor Márk megjehyzi, hogy aranyos, ahogy is felkucorodott a padra.* Köszönöm. *szívesen megnézné azt a tőrt. Nem csak mert tünde, hanem mert valamennyire érdkeli is a téma, nem csoda egy fegyverkereskedő apuka mellett ^^.* Hm... szépek a szemeid*jegyzi meg fiúnak, mikor az belenéz a lány zafírkék szemeibe.*

Vendég

*Visszamosolyog a fiúra, van érzéke az ilyenekhez, ez tuti igazi mosoly volt. Meglátja a közeledő Amayát, aki épp vele akar beszélni. Semmi kedve nincs a lányhoz, de minél hamarabb túl van a beszélgetésen annál hamarabb visszajöhet. Elhúzza szája szélét és magára eröltet egy mosolyt, melyet pár másodpercig sikerül csak fent hagynia.*
-Persze Amaya, beszélhetünk, de gyorsan ha lehet! Ugye nem haragszol Josh? Mindjárt visszajövök.*szép nagy szemeivel néz a fiúra és bocsánat kérően pillog.*
-Gyere, menjünk oda*szól Amayának és elindul a szemközti fa felé*

Vendég

-Tökéletes lesz!-
*mikor odaérnek így szól*
-Igaz a hír?Hogy neked is tetszik Josh?-
*kérdi kétségbeesetten*

Vendég

-Néha? Mindig. -*Jelenti ki egyszerűen. Az emberek mind furcsák, ezért sem az a nagyon ember barát. Bár, Márk is ember. Aztán felvonja a szemöldökét.*
-Hát köszi, de a tieid se semmik. -*Mondja vigyorogva, majd jobban végig méri a lány arcát.*
-Mintha el lennél pirulva. -*Jelenti ki, közben hideg kezével megfogja a lány arcát.* hm.. és milyen hideg az arcod.

Vendég

Van benne valami. De ha igazán furcsákat szeretnél, beszélgess el néhány 500-600 éves tündével.*jegyzi meg széles vigyorral. Na igen, az ő felmenői között van néhány ilyen. Fiatalként még nem iagzán tudja őket most értékelni, majd ha idősebb lesz. * Tényleg...?*kérdi mikor Márk is megdícséri a szemeit. AZonban mikor hozzáér az arcához, a hideg elmúlik s, szinte lángol a bőre, bár ezt csak halvány pirosság jelzi, ahogy zavarban van. Mégis, valamilyen belső kényszer azt diktálja, hogy ez jól esik neki, s mint a kölyökmacska, Márk kezébe hajtja a fejét.*

Vendég

* Egy lány, történetesen Amanda érkezik az Udvarra. Hosszú sötétbarna haja fel van tűrve s a többi játékosan omlik a vállára. Fekete csizmát, fekete pulcsit, s farmert visel.
Most azonban elmaradt a szokásos könyv a kezéből, mert ccsak társalgás és ismerkedés céljából jött ki, remélte hátha talál valakit itt kint. Lát is pár embert akikből senkit se ismer fel, csak egy fiut, Márk-ot. Ám nem akarja egyből lerohanni , elősször csak sétálgat, majd aztán úgy dönt csatlakozik a fiuhoz . Odamegy és köszönti a mellette lévő lányt is*
- Sziasztok. Üdv. Márk. Téged már ismerlek. Ám téged még nem láttalak *teszi hozzá a lánynak címezve * Üdv. Amanda vagyok..Amanda Clarks, Driuda. *köszönti a lányt is egy bájos mosolyyal majd várja a reakciókat, azért közbe Márk-ra oda-odapillantgat néha*

Vendég

*Mira mosolyát még épp elkapja, mielőtt szemei az égbolthoz tapadnak. Kezeivel hátul megtámasztja magát, hogy könnyebben tudjon fölnézni. Most ő is úgy válaszol, hogy nem fordul a lány felé, hangja morgósnak hangzik*
- Dehogy baj. Menj csak.
*Mielőtt a lányok megfordulnának szemei Mira bociszemeire lopakodnak. Nem mérges a lányra, csak pár percről lehet szó, és amúgy sem érdekli ki mikor megy el és miért. Egyedül is remekül elnézegeti a holdat. Az Amaya féle csevegésből pedig már sok kijutott neki, meg sem próbál hallgatózni*

Vendég

*Mirát megdöbbenti a kérdés. Nem tudja, hogy mit válaszoljon, helyes fiúnak tartja Josh-t, de csak most ismerte meg.*
-Helyes fiú, bár nem is igazán ismerem, de miért érdekel ez téged?*kérdezi felvont szemöldökkel a lányt.*

Vendég

*Elmosolyodik.* -Hm.. ha találkozol eggyel majd szólj. -*Majd amikor a lány macska módjára hajtja a fejét a tenyerébe még jobban elmosolyodik.* ~Hm.. teljesen belém van zúgva..talán el kéne játszanom vele..~ *Gondolja magában, de ki űzi ezt a fejté.* ~Nem, hisz olyan aranyos.~ *Jut elhatározásra.*
-Mi az cica? Csak elpirultál? -*Teszi fel a kérdést, közben a lány arcát megsimogatja.* ~Talán kedvelem.. talán..~

Vendég

-Csak azért mert ha a váklaszod igen...az azt jelenti innentől fogva riválisok vagyunk...-
*mondja elszántan miközben szemtől-szemben állnak Mirával és épp egy gyenge szellő kezd fújni*

Vendég

Óóó, ismerek néhányat, van pár a családomon belül is. De...elég unalmasak tudnak néha lenni*mondja vigyorogva, pedig alapból ilyet nem merne mondani az őseire, majd Márk bókján elmosolyodik, aztán szégyellősen felkapja a fejét.* Hm...~cica?~*kicsit furcsállja. Gondolatmenetéből az érkező Amanda zökkenti ki.* Szervusz. Arnuil Olórea vagyok, elemista!*mutatkozik be a lánynak, majd újra a fiúra pislog* Hegyes a fülem de nem vagyok macska!*mondja, bár egyátalán nem megrovón, inkább csak enyhe szekálás, cukkolás az egész és persze hozzá a mosoly.*

Vendég

-Szia Amanda. -*Köszön a lánynak majd előre fordul és arrébb csusszan.*
-Ülj csak le nyugodtan. -*Kínálja hellyel ha már ilyen kedves majd Anruil felé tekint.*
-Hm.. ha nem vagy cica akkor mi vagy piroska? -*Teszi fel a kérdést és felvonja a szemöldökét, közben továbbra is a lány arcát simogatja, majd lassan elhúzza a kezét.*
-Ó, szóval te is sokáig fogsz élni. Hát, az örök élet szerintem átok, mint áldás. -*Jelenti ki nyugodtan.*

Vendég

*Mély szánalmat tanusít Amaya felé és ez arcán is jól látható. Nem mond semmit, csak hátat fordít a lánynak és visszasétál a padon ülő Josh-hoz. Lehuppan mellé, újra fázni kezd, de nem izgatja túlságosan.*
-Már itt is vagyok!*mondja. Felnéz a csillagokra, de egyre csak Amaya szavai járnak a fejében...*
~Riválisok? a fene akar versengeni. Ha Josh-t akarja ott van, nem tartom vissza~*a fiúra nézett, shosszasan tanulmányozni kezdte vonásait. Tény és való, hogy helyes, de nem akar veresenyezni érte.*

Vendég

*meglepődik Miry-n*
-De...-
*majd odasétál Josh-hoz*
-Leülhetek ide?-
*kérdi mosolyogva*

Vendég

*Elindul a szobája felé*
-Sziasztok!-

Vendég

*Semmit sem vesz észre a beszélgetésből és ez az ő szerencséje. Már rég felment volna a szobájába bezárkózni a kedvenc sötét zugába ha hallja miről van szó. De nem hallotta. Mirára rá sem néz amikor visszaballag, most el van foglalva a csillagokkal. Túlságosan bele tud méllyedni a tanulmányozásukba, akárcsak most. Mira pillantását érzi magán egy idő után, mire visszanéz rá*
- Mit nézel?
*Kérdi értetlenül, haját borzolgatva. Amióta itt van, a legtöbben ilyen furán néznek rá. Méregetően... Igen, talán ez a helyes szó. Mindenki végigméri, ahányszor csak tudja megbambulja. Még most sem érti miért van ez. Amayára rá sem hederít, mivel a lány már megy is el*

Vendég

Még hogy piroska!*mondja kissé durcásan. Hiába, ez a lötyi eléggé kivetkőzteti magából, és a legrosszabb hogy erről most nem is tud. *Talán látsz rajtam bármi erre utalót?*kérid majd a biztos kedvéért fle is áll, s a hold fényénél párszor körbeforog, próbál hátra is pislogni, még a köpenyét is leveszi. Így a sárkánybőr kabátban és csizmában meg a lovagló nadrágban látszik igazán tünde figurája, s így, a háta mögött világító hold fényénél szökik méginkább szembe füleinek hegyessége, hajának ezüstös színe.* Nem...*rázza meg a fejét és enyhe szomorúság ül ki az arcára. Hiába, ez a fajta öntudat a vérében van akkor is.* Egyszerre viselem az ember és a tünde élet fájdalmát. Az ember barátaim elhalnak mellőlem, met életem egyszer majd hosszúra nyúlik, ugyanakkor majd nekem is egyszer szembe kell néznem a halállal, s elvesztenem tünde testvéreimet!

Vendég

Hm..hát az arcod még mindig piros drágám. -*Mondja egy vigyor keretében. Majd végig méri a lány öltözékét, és elismerően bólint.*
-Hm..akkor te jóval több mindent vesztesz mint én. Nekem nincsenek barátaim. Testvéreim vannak, de hozzájuk se fűzők olyan sok érzelmi szálát. Ami igazán érdekel engem a hatalom ~meg te~ . A haláltól pedig nem félek, hisz bármikor meghalhatok. -*Váll megvonás, majd feláll, közelebb lép a lányhoz, nagyon közel és másik kezével is megfogja a lány arcát.*
-Csak, hogy felemelegedjen. -*Már-Már barátságos mosoly.*

Vendég

Ugyan, mindenkinek vannak barátai!*mondja mintha azt magyarázná hogy 1+1 az persze hogy 3! ^^* Hm.. talán ha kicsit barátságosabban állnál a világhoz, az is barátságosabb lenne veled, hm?*pislog nagyokat majd Márk felkel és odalépked hozzá, újra megérintve az arcát, mire Arnu elneveti magát.* Így biztos nem fog fázni*s odalép közvetlenül Márk mellé, karjait pedig a fiú dereka köré fonja s már már pimaszul néz vele farkas szemet. Valahogy most nem tud kiakadni ezen a hatalom mánián, odáig nem visz el az orra ^^*

Vendég

*Még mindíg Josh-t fürkészi, mikor találkozik tekintetük a fiúval. Ekkor gyorsan elkakapja a fejét és mutatóujjának körmét kezdi tanulmányozni. Szomorúan veszi tudomásul, hogy letört a szépen kifestett körme, ami fekete volt fehér virágmintával.*
-Öhh, semmi, nem nézek semmit.*szégyellősen mosolyog, kissé kínosan érzi magát.
~Feltűnőbben nem is nézhettem volna. Gratulálok Miranda, ügyes vagy!~
*Nagyon fázik még mindíg, s ez egyre csak rosszabb lesz.*
-Nem megyünk inkább sétálni? Nagyon fázok!*egyébként is nagy szemeit most még nagobbra nyitja, s e bájos tekintettel néz a fiúra. Reméli beleegyezik a sétába, mert különben szép orra, akárcsak Michael Jacksonnak a földön fog landolni.*

Vendég

-Talán vannak, talán nem. -*Mondja kicsit ironikusan.* -Oo, én elég barátságos vagyok a világgal. Már amennyire . -*Mosolyog, majd amikor a Arnuil körbe forgja a derekát talán még Márk is elpirul, bár az nem biztos. Éjfekete szemeit a lány tekintetébe süllyeszti, mintha két ellentét lenne, a sötétség, magány, halál míg a kék a tisztaság és szépség.*
~Hm..túl sok lánnyal vagyok jó viszonyban. ~ *Gondolja magábak, hisz ott van Quirke, Elluin és még sorolhatná. Míg az egyik kezével a lány arcát fogja a másikkal ő is átkarolja alány derekát így még közelebb húzódnak.*
-És most?

Vendég

*A lány elkapja a tekintetét, s kitér a pontos válaszadás elől. Ezek szerint most sem fogja megtudni, mi olyan érdekes benne. A letörött körmöt nem veszi észre, de tekintete a mini virágokra téved. Igazán aranyosnak találja őket. Látja hogy Mira egy kicsit vacog, és a sétába rögtön beleegyezik.*
- Persze, mehetünk.
*A bájos tekintetet egy szemszínváltással viszonozza. A következő pislogása után már halványkékké válik a látószerve, de a sötétben nem érzékelhető a változás. Újabb szerencse a fiú részéről. Ha valaki ismeri a szeme színeinek jelentését, könnyen megtudhatja milyen hangulatban van Josh. Márpedig ez kellemetlen dolog, Josh utálja ha a kelleténél többet tudnak meg róla. Föláll a padról, de most nem nyújtja Mira felé a kezét. A köpenye felé nyúl, hogy lehúzza magáról és Mirának adja, mert ma kedves napja van és egész jó kedve. Egy pillanatig habozik, végül mégis átadja a köpenyt, így láthatóvá válik a kardjának a tokja, és a kard markolatának vérvörös, fekete, illetve kék kövei. Úgy fordul a lány felé hogy e vehesse észre kedvenc örökségét, s várja, hogy föltápászkodjon*

Vendég

Miazhogy talán? *néz meglepődve. Jelen hát... állapotában neki ez szinte érthettlen hogy épp Márknak nincsenek barátai. Valószínűleg msot nem lenne túl vidám, ha Márk elkezdené a nőnemű barátait sorolni de szerencsére nem gondolat olvasó, így semmi gond. Mikor azonban átkarolja a lány derekát hirtelen pislog egyet, hogy jé! Aztán elmosolyodik, és nem szólal meg, helyette megcsókolja Márkot. Furcsa, Olvierrel mennyi időbe telt, hogy egyátalán puszit váltsanak, most meg... Igen, a különbség a lötyi ^^ legalábbis most * Wink

Vendég

-Hát igen, talán. Bár nem biztos. -*Mosoly.* ~Ehh, de kedves vagyok. Mi a fene történik velem?~ *Gondolja magában. De fura, mintha érezne valamit a lány iránt, barátság? Vagy annál több? Ki tudja. Aztán a lány közelebb hajol hozzá, és ajkaik össze érintkeznek. Először csak pislog, valami melegség önti el, hideg szívét. Behunyja a szemét és viszonozza a csókot, talán hosszan is eltart. Tündével még nem csókolózott, de nagyon jól esik neki Wink

*

Vendég

*Mira örül a kedves gesztusnak és felveszi Josh köpenyét. Elindulnak az udvaron, a lány már kevésbé fázik, de ujjai még meg vannak dermedve. Látja, hogy Josh még mindíg az eget fürkészi, s úgy dönt véget vet a csendnek.*
-Ahonnan te jöttél ott is ilyen szép volt?*sok kérdés jut eszébe, nem haboz tovább, felteszi őket.*-És ha már itt tartunk, akkor honnan jöttél? Szereted az állatokat? Milyen zenét hallgatsz? Van hobbid?*igaz sablonkérdések, de Mirát mégis érdekelték a válaszok. Mialatt feltesz a kérdéseket, végig Josh-ra néz, ezért nincs ideje a lába elé is figyelni. Pedig lehet, hogy jobban járna. Megbotlik egy hatalmas kőben, s a földre huppan. Bokájában rettenetes fájdalmat érez, de nem törődik vele, próbál feltápászkodni. Szívja egy kicsit a fogát, fel-fel szisszen, biceg is de nem zavarja. Mintha mi sem történt volna, úgy sétál tovább.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar