Udvar

Vendég

First topic message reminder :

[Only admins are allowed to see this image]

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek.

Az udvaron több pad illetve lugas és kisház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kisházak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...

Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Vendég

*Kitudja, talán nem csak a bájital kellett ehhez, jó kérdés, de most egyenlőre mindeképp még annak a hatása alatt ál. Hogy utána mi lesz, az kérdéses, de msot jól esik neki, s egyfajta megelégedés érez így, hogy végre Márkkal lehet, már hétfő óta a fiú jár a fejébe folyamatosan, de valahogy sosem tudta elcsípni, ellenben most! Mikor a csóknak vége szakad, épp csak eltávolodnak egymástól ajkaik, orruk szinte még össze ér, s a hold fényénél látszik a lehellettük, hiszen kint egyre hűvösebb van, bár Arnu valahogy ebből semmit nem érzékel, csak elmosolyodik. Nem az hivalkodó bájmosoly inkább....minhta talán boldog lenne.*

Vendég

*Még pár másodpercig élvezi a csókot majd ajakaik szétválnak. Csodálatos estélyük van, a holdfény szinte megvilágítja őket. Miután egy picit eltávolodnak egy mástól még mindig a lány szemébe néz, látja az arcán a mosolyt.*
-Boldog vagy? -*Kérdezi, bár Márk is mosolyog, lehet, hogy boldog.*
-Még nem is csókolóztam tünde lánnyal, de..egyszerűen.. hát öhm..-*Sose volt az őszinteség az erőssége, de megembereli magát.*
-Igaz jó volt. Olyan „édes” ízű. -*Félmosoly.*

Vendég

AZt hiszem! *legalábbis a lötyi msot érzi jól maágt benne, ha lehet így fogalmazni, majd elneveti magát.* Édes...? Hm...* kicsit eltávolodik a fiútól. Felnéz a holdra majd újra Márkra. Végül a hideg mégiscsak eléri őt is, megborzong. Magára kapja a kék köpenyt a padról, majd lehajol s egy hógolyót küld a fiú fele, aztán menekülés gyanánt a jó meleg Hiúzt célozza meg, gondolataiban egy kellemes fürdő lebeg. A hógolyóval persze még visszakiált a fiúnak arcán ugyanazzal a mosollyal.* Holnap találkozunk!*mondja. Nem veszi észre, de útközben leesika hóba mithrill karika gyűrűje, melyet egy apró zafír díszít...^^*

Vendég

*Miután elveszik a kezéből a köpenyt, elkezd ballagni a lány mellett össze-vissza az udvar minden elrejtett és kevésbé elrejtett helyén. Egy utolsó szerencse, hogy csöppet sem fázós fajta, és kibírja a pulcsijában is a dermesztő hideget. Megint magán érzi Mira pillantását, de nem kérdi meg miért nézi már megint, tudja hogy úgysem kapna egyenes választ. Valóban, még séta közben is felemeli a fejét, hogy a csillagokat nézhesse. Eszébe jut róla a néhány hétig tartó magány amikor ugyanezt tette minden éjjel. A kérdések nem zavarják, még akkor sem ha sablonkérdések. Válaszolgat is rájuk sorjában*
- Sok helyen jártam, de ahonnan először láttam meg a napvilágot.... Igen, ott is ilyen lélegzetelállítóan fényesen ragyogott. Talán még itt sem ragyog annyira mint ott *Mély levegőt vesz és a száján keresztül fújja ki mielőtt folytatná a válaszolgatást. A hideg levegőtől meg is látszik a nagy fehér "felhő" amit kifúj.*
- Németországban születtem, aztán sbarangolni mentem... Az állatokat? Természetesen szeretem őket, de nem vagyok oda értük. Nem szoktam zenét hallgatni. Hobbim a kardozás, vívás, harcolás. De még sok dolgot szeretek csinálni, csak ezek állnak az első helyen. *Befejezi a beszámolóját, és még ő is meglepődik mennyi mindent árult el magáról. Ezek után valószínüleg Mira tudja róla a legtöbb dolgot a suliban. Egészen belelkesül a mesélésbe, és még egy kicsit folytatná is, ha rá nem jönne mennyire utálja ha ismerik. Jobb a titokzatosság. Még soha senkinek nem mondott el semmit magáról, még annak a férfinak se akivel együtt élt 10 évig. Nem hagy időt Mirának gondolkodni azon amit mondott*
- És te? *Na ja, ha ő, a zárkózott fiú ennyit tud válaszolni ezekre az átlagos kérdésekre, már kíváncsi lenne Mira verziójára is. Amikor a lány elesik épp felsegíteni amikor magától felugrik és úgy tesz mintha mi sem történt volna*
~ Nem olyan nyafogós mint Amy ~
*Állapítja meg magában elégedetten. Meghallgatja a válaszokat, aztán egy kicsit fáradtan megáll, és a lány szemeibe fúrja tekintetét.*
- Remélem megbocsátasz, de most elmennék a szobámba. Igazán örülök hogy találkoztunk. *Megragadja Mira kezét és megpuszilja, mint egy úr amikor köszön. Egy szívből jövő vigyorral elköszön, és megy a szobájába. Ma nagyon különös napja volt. A köpenyét a lánynál felejti*

Vendég

*Elmosolyodik.*
-Igen édes. -*Helyesel, majd amikor a lány nevet talán már is ki engedi pár „Ha-Ha” szót. Aztán kap egy hógolyót az oldalába, félre tudott volna állni, de végig csak a lány tekintetét figyelte, majd látja elhulló ezüst gyűrűt.*
~Hm..nocsak.~ *Lehajol és felveszi a gyűrűt, majd letörli róla havat.*
-Holnap találkozunk. -*Ismétli mosolyogva, majd előszedi ezüst nyakláncát a kabát és az ing alól kikapcsolja ráfűzi a gyűrűt, újra összekapcsolja és eldugja a ruharabok alá majd ős megy, a Vendégszobába.*

Vendég

*Csöndben hallgatja a fiút, s közben a földet nézi, nehogy megint úgy járjon, mint az előbb. Jól áll Josh-nak ha beszél, állapítja meg.*
-Én, háát Skócia felvidékén születtem és ott éltem egész 13 éves koromig, mikor Buligáriába költöztünk, s beiratkoztam ide. Az állatokat pedig IMÁDOOM. Van egy kutyám, a neve Mamusz és nem rég múl 4 hónapos. Otthon sok állatom volt, de a kedvencem Honey volt, a lovam. Imádok lovagolni és vívni is. A zene az életem egyik alapköve, és azon belül is kedvencem a rock. Tyűűűh, és még rengeteg mindent tudnék mesélni, mert alap, hogy imádok beszélni is, de majd máskor. Persze, hogy ha lesz egyáltalán máskor.*sétálnak még egymás mellett egy darabig, mikor Josh hirtelen megragadja Mira kezét és elbúcsúzik a lánytól. Szomorúan veszi tudomásul, hogy elmegy a fiú, de holnap is van nap alapon rögtön jobb kedvre derül.*
-Persze, hogy nem, menj csak.*mosolyog a fiúra, aki sarkonfordul és a kúria felá suhan.*Baris álmokat*kiált utána és csak akkor tűnik fel neki, hogy Josh rajta hagyta a köpenyét. Ennek titkon nagyon örül, mert így újra találkozhat a fiúval. Egy darabig még ácsorog azon a ponton, ahol elbúcsúztak, aztán elindul ő is szobája felé.*

Vendég

*Álmos fejjel lép az udvarra körülnéz de nem lát senkit*~Biztos mindenki tanul~_Gondolta majd szórakozottan egy pad felé veszi az irányt. LEül és egy kis havat vesz a kezébe hogy lehűtte a kezét hogy jobban felébredjen*

Vendég

*Miry sétálgat az udvaron, megáll egy fánál, hogy sminkét megigazítsa és csak aztán indul tovább. Fekete tornacipő szerű csizma van rajta, amihez farmert vett fel. Most se öltözött túl vastagon, hosszú szövet kabátja, ami szintén fekete, nem nagyon melegít. Bár ma is a fekete az uralkodó szín nála, most nem pirosat, hanem rózsaszínt vett fel hozzá. Sálja, kesztyűje és sapkája egyaránt rózsaszín. Szemét is ilyen színűre festette és ékszerei is rózsaszínek. Kutyája nincs vele, nem igazán szereti a hideget kedvence, ezért csak akkor jön le, mikor már nagyon muszály. Sétálgat már egy ideje és épp menne fel a szobájába, mikor meglátja Tonyt egy padon. Odasétál hozzá, reméli nem haragszik a fiú, amiért tegnap otthagyta őt az étkezőben.*
-Szia!*mosolyog a fiúra, s leül mellé.*Hogy vagy? Merre jártál ma?

Vendég

*Faylinn sétál ki az udvarra, fekete vastag talárban és színes sáljával. Jó pár napja nem lehetett látni, egy darabig csak a szobájában kuksolt, megmagyarázhatatlan okok miatt. Most végre levegőzik is egy keveset, na meg hátha találkozik valakivel.
Körülnéz az udvaron, s egy ismeretlen fiút pillant meg, mellette pedig egy lányt. Elmosolyodik, de nem megy oda hozzájuk. Beleszippant a friss levegőbe, majd elindul az egyik közeli pad felé.
Vigyorogva lesöpri róla a kevés havat, majd egy olyan helyre huppan le, ahol nem vízes a pad. Újra körülnéz, majd előveszi a zsebében lapuló kesztyűt és pálcáját, amivel mosolyogva a combja felé int, egy kört és bele egy X-et rajzolva.*
- Tartima.*Mondja ki halkan, de határozottan a varázsigét, mire combján megjelenik egy nagyon pici pók. Fay figyelmesen nézi egy darabig, amíg a kis állat szaladgál ide-oda az ölében, majd elvigyorodik, mikor az megáll pihenni.*

Vendég

*Lory egy ideig az iskola kapujában ácsorog és nézi a téli tájat. Majd egy erős szélfuvalatt lengeti meg hosszú szőke haját. Előveszi kicsi kézitükrét ritiküljéből mégegyszer ellenörzi hogy hajszálai nem e koszáltak széjjel az erős szél fuvalata következtében majd mikor elégedetten látta hogy még mindig tökéletesen fest. Mosoly gyüjt arcára és eltette mini kézitükrét.
Felvette kapucniját majd meglátta az épp padon ülő Tonyt és Mirandát beszélgetni így hát fogta magát és csak úgy odasuhant hozzájuk, Közben ügyelve arra hogy megint ne csúszonn el a jeges talajon.
Mikor odaért csak így szólt hozzájuk.
-Sziasztok...ideülhetek mellétek?...Vagy zavarok??-kérdezte mosolyogva*

Vendég

-Szia Miranda. Hogy vagy?*Kérdezi a lánytól* Lábát keresztbeteszi és hátradől a padon* -Nem haragszom dehogy is. Megvolt a társaságom.
*Megpillantja a másik lányt is de nem szól oda*~ha ismerkedni akar ugyis idejön~.*Miranda felé fordul* Amúgy milyen volt a napod?*Észre veszi Lorelai-t.
-Persze ülj csak le.

Diák Hozzászólások száma : 946

*Katharina vágtat ki kabátjába ,fekete rockos csízmájába és világoskék farmerjába meg egy kendővel a fején.Meglátja a tünde lányt és odamegy hozzá*.-Szia!Te ki vagy én Katharina Lukevszky árnydalnok!*-Mutatkozik be köhögve a párás levegőbe hisz ma esős ködös idő volt!*

Vendég

Szegvári Márk írta:: *Elmosolyodik.*
-Igen édes. -*Helyesel, majd amikor a lány nevet talán már is ki engedi pár „Ha-Ha” szót. Aztán kap egy hógolyót az oldalába, félre tudott volna állni, de végig csak a lány tekintetét figyelte, majd látja elhulló ezüst gyűrűt.*
~Hm..nocsak.~ *Lehajol és felveszi a gyűrűt, majd letörli róla havat.*
-Holnap találkozunk. -*Ismétli mosolyogva, majd előszedi ezüst nyakláncát a kabát és az ing alól kikapcsolja ráfűzi a gyűrűt, újra összekapcsolja és eldugja a ruharabok alá majd ős megy, a Vendégszobába.*

a

Vendég

*Mira ujja köré csavargatja lokniait, úgy válaszol Tonynak.*
-Hát, nem volt semmi extra ma. Apropó, nem tudod merre lehet Josh? Nálam hagyta a köpenyét.*mondja, aztán a most érkezett Lory-ra néz.*-Szia Lory! Hogy telt az első nap? Jut eszembe, van már szobád? Ha nincs akkor go és szerzünk!*s már fel is pattant, hogy mihamarabb indulhassanak, igaz még abban sem volt biztos, hogy nincs hálóhelye a lánynak.*

Vendég

-Arra a fiúra gondolsz akivel tegnap elmentél?*Néz rá és hirtelen eszébe jut valami*
-Te mit tennél ha tetszene valaki de neki már mondjuk van barátja*Szavait gondosan megválogatja hogy Miranda ne tudja kire utal ezzel
Majd Lory-ra néz és szinte már bánja hogy megkérdezte.
-És te Lory hogy vagy? Hogy tettszik a suli.*

Vendég

*Lesöpri a kis pókot a földre, had menjen, majd felpillant az érkező lányra.*
- Üdv. Faylinn Prilla Boyogov. Szintén Árnydalnok. Gyere, ülj csak le. *Köszön mosolyogva, majd odébb csusszan a padon, hogy a lány is le tudjon ülni. Elteszi zsebébe pálcáját, majd felveszi a kesztyűt, amit eddig csak szorongatott.*
- Te mióta vagy itt? Nem láttalak olyan sokszor. *Mondja kicsit szégyenkezve - ami persze nem tükröződik arcán -, hiszen ki tudja, hogy mikor érkezett a lány, lehet, hogy előbb, mint Fay. Vigyorog egy sort, majd újra körülnéz az udvaron.*

Diák Hozzászólások száma : 946

Én ettől az évtől,örvendek!-*Mosolyog és furcsán kérdi:-Mért volt nálad a pálcád?-Kicsi óvatossággal hangjába.*

Vendég

*Nem nagyon tud mit felelni Toní kérdésére, igaz, hogy volt már barátja, de nem járatos annyira ezen a téren.*
-Figyelj Tony, szerintem sétáljunk egyet, s miközben prefit keresünk, hogy Lory kaphasson szobát én válaszolok a kérdésedre. *azzal elindul a füves-kertbe, ott mindíg van valaki és ha mázlijuk vann akkor pont prefektus az illető.*

Vendég

*Már indulna amikor eszébe jut hogy fel kell mennie a szobájába hogy elintézzen valamit. Miranda és Lory felé fordult*
-Bocsássatok meg de elfelejtettem valamit ami nem tűr halasztást.
Még találkozunk*mondta és nagyokat szökelve elindult a kúria felé*

Vendég

*Lory nagyon megörült hogy ilyen segitőkész iskolatársai vannak és segitenek neki szobát szerezni amit még tegnap óta nem kapott. Biztos elfeletkeztek róla....Szegény...
-Köszi szépen hogy segitetek nekem szobát kérni-mondta majd velük ment*

Vendég

*Kérdőn néz, aztán észbekap.*
- Ja, csak igéztem egy pókot, de nem érdekes. Na és tetszik az iskola? *Nem jut eszébe más téma, de nincs is nagyon kedve most kérdezősködni. Majd ha érdekli valami a lányt, megkérdezi. Szimpatikusnak tűnik neki Katharina, de most nincs kedve beszélgetni.
Udvariasságból persze nem szól és nem is megy el, csak figyelmesen várja a válaszát.

Vendég

*Rosszkedvűen baktat végig az udvaron, maga előtt rúgva a port. Mérges, valamint szomorú. Csüggedten leül egy távoli padra, s összehúzza magán a kabátot. Lehajtja fejét és gondolkozni próbál. Nem is gondolkodni... inkább valami magyarázatot keres. Próbál rájönni, miért is történhetett ez. Csak azt tudja, hogy megtörtént. Látta... Akkor még nem volt biztos benne, de sejtette. Fél tőle... Remélte rosszul gondolja. De nem. Mostmár megbizonyosodott benne. Valahogy érzi a lelke mélyén, hogy ez az igazság. Csak tudná miért... De a sors már csak milyen. Még ami mások számára se kedvező... az is csak fájdalmat okoz neki. Nem is tudja miért fáj neki. Talán túlságosan is megkedvelte a férfit. Kezeibe temeti arcát, fejét ólomsúlyúnak érzi. Próbál megnyugodni.*

Diák Hozzászólások száma : 946

Megy és élvezem is!-*Válaszolja,de látja a lányon az unalom hevét és ő is elkezd tekeregni a széken.*~De uncsi ez a lány!~*Gondolja,de megkérdezi:*-Nem megyünk a Sportcsarnokba?

Vendég

*Fay megpillantja Elluint, aki szemlátomást szomorúan sétál végig az udvaron, majd leül az egyik távolabbi padra. Kevés aggodalommal a szemében nézi a lányt, aki valószínüleg nem vette észre, de nem megy oda hozzá.
A mellette ücsörgő Katharinára tekint, majd megcsóválja fejét.*
- Ne haragudj, de most nem, inkább kint maradok. De ha Te mész, akkor szia. *Mondja, s azzal a lendülettel felugrik és Elluin felé veszi az irányt. Elég régen találkozott féltünde barátnőjével és mivel az elég letörtnek tűnik, talán segíthet egy kicsit a bajban.
Mikor odaér hozzá, rögtön rá is köszön.*
- Szia. Nem zavarlak? *Kérdezi a lányt, de fel is van készülve arra, hogy elküldi melegebb éghajlatra.*

Vendég

*A Füves - kertből érkezik ide, és a fejét maszírozza kicsit, de hiába, a fejfása nem múlik el. Meglátja Elluint, és odamegy hozzá.* - Szia! Miért vagy ilyen búskomor? *Faggatja a lányt, hisz látja, hogy nincs a lehető legjobb passzban.* - Neked is majd szétrobban a fejed? Mert nekem igen, és említette mellékhatásként Jericho professzor a sötét varázslatok használata órán.

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar