Udvar

Vendég

First topic message reminder :

[Only admins are allowed to see this image]

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek.

Az udvaron több pad illetve lugas és kisház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kisházak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...

Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Vendég

*Mirának ma fantasztikus napja van, bár különösebb oka nincs az örömre. Alapjáraton jó a nap, akkor minek is keressük ennek okát. Kilibben az udvarra, sétálni kezd, majd mikor ezt megunta, leül egy padra és a csillagokat nézegeti. Ma már toppon van sminkje és haja is, s ez a tökéletes külső a holdfénynél még szebb. Kutyája már mondhatni, hogy fenomenálisan van, visszatért lustasága is, ezért nem kísérte el gazdáját. Szereti nézni a csillagokat, de örülne a társaságnak, nem az a szocializálatlan fajta, nem az erőssége az egyedül ücsörgés.

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 06, 2007 6:27 pm

*És a társaság, amire a lány várt, már érkezik is. Sietős léptekkel odasuhan a lányhoz, akit máris kiszúrt szemeivel. Mikor mögé ér, felfedi álruhája, és árnyéka rejtekét, mikoris elé toppan a lány.* -Jóestét Miranda. Hogy vagy ma? És hogyhogy csak így egyedül vagy? *kérdezi, miközben átsétál a pad elé, majd megáll a lány mellett.* -Helyet foglalhatok? Vagy zavarok netán? *érdeklődik, miközben denevér leszáll egy fára, és onnan, csüngve figyeli kisgazdáját. Jack pedig msot a lányt nézi. Hidegen végigméri, szája halvány mosolyra húzódik, miközben vár az engedélyre.*

Vendég

*Szegényke megkattan, ha nem lesz társasága. Már arra vetemedik, hogy megszámolja a csillagokat, mikor megérkezik a felmentősereg.*
-Szia Jack, ülj csak le. Már kezdtem megkettyósodni, túl hosszú ideig nem beszélhettem*mondja mosollyal a száján.*Ohhh, köszönöm nagyon jól vagyok. Egyedül, uhhh...hát nem is tudom, lehet, hogy megelőzhettem volna ezt az unalmat, ha hívok magammal valakit, de mostmár itt vagy Te.*a fiút fürkészi, majd tekintete ujjaira vándorol. Hirtelen szájába kapja mutatóujját, letört a körme, igencsak fáj neki. Ujját szopva, nagy kerek szemekkel vizslatja Jacket.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 06, 2007 6:42 pm

*Jack halvány mosoly nem lankad, csak biccent, amjd leül a padra. Felnéz a csilalgokra.* -Ha meg akarod számolni a csilalgokat, lehet, hogy nem fog sikerülni. Ki tudja mikor tűnik el egy illúzió csillag, vagy tűnik fel. Elemi varázslatok ismerete órán tanultunk csilalgot gyártani. *jegyzi meg mellékesen, majd a lányra néz.* -Hát, akkor még éppen időben jöttem. De agadban is el tudsz ám beszélgetni, vagy egy fával. *igen, remek ötletei vannak ma, arca mindeközben teljesen komoly.* -Legalább jól vagy. Mi történt a kezeddel? ~Tényleg megkattant...~ *teszi hozzá magában gonoszul, miközben a lányt nézi, aki immár az ujját szopja. Igazán khmm, érdekes látványt nyújt. A fiú egyik szemöldökét felhúzva, kérdőn figyeli, nem nagyon érti a dolgot.*

Vendég

*Idöközben kiveszi ujját szájából és Jackre néz.*
-Ha, ha, ha!! De vicces itt ma valaki. Azt hiszem, nem akarom elvenni a barátaid, ezért nem beszélgetek botokkal, a végén még átpártolnak hozzám.*lenéző vigyorával az arcán folytatja.* Letört a körmöm.~most jön az a rész mikor hülyének néz! Esetleg már meg is történt.~Nem túl jó érzés, de honnan is tudnád. Nem szokásom szopni az ujjam, bár tisztában vagyok azzal, hogy rettentő cukin áll nekem a kislány stílus.*mondja semleges arccal, hisz ez alap és mindenki tisztában van vele.* Nah, és te hogy vagy? Jajj , mi is volt az a humorbonbon...hasizomláz?*kérdezi, mostmár vigyorogva.*Nah, azod van?

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 06, 2007 7:00 pm

*Jack emgrázza a fejét.* -Nem akarlak kihagyni, különben is biztosan beszélgetnek veled is. Én inkább a sírkövekkel társalgok. *lehalkítja hangját.* -Néha még huhognak is nekem. *mondja, majd biccent is hozzá, hogy nyomatékosítsa.* -Amúgy nincs izomlázam, de azért lehetett volna. *vonja meg a válát.* -És kössz, remekül vagyok, és iagzad van. Nem tudom, milyen, ha letörik az ember körme, de legalább így már mindent értek. és nem nézlek hülyének, nyugi. *olvassa ki a lány tekintetéből, dehát istenem, ennyiért nem nézi hülyének az embert. Ahhoz kell 2 hegyes fül, és folyton a földön kell ülni. Nah, akkor fogja a lányt hülyének nézni, ha mindezeket teljesítette, és a neve Gwalar lesz.* -Szóval csalódást okoztam neked, de sajna remekül vagyok, szokás szerint remek kondiban, és minden okés. Hogy telt a napod? Merre jártál ma? *érdeklődik.*

Vendég

*Haját igazgatja, úgy hallgatja a fiút. Nem akar nevetni, dehát, sok olyan dolog történik az életben, amit nem akarunk. Kitör belőle a nevetés.*
-Bolond*mondja és közben vigyorog. Megtisztelés ám, ha Mira valakire a "bolond" jelzőt használja, ki kell azt érdemelni.* Megcsalod a drága botokat? Ezt nem gondoltam volna rólad. Azt hiszem, meg kell őket vígasztalnom. Majd jól kibeszélünk.* felvesz egy botot a földről és susogni kezd neki. Igen, ezt így komolyan. Hiába, ha Mirából kihozzák az őrültet, még botokkal is társalog. Márpedig Jack kihozta, nem csak ma, tegnap is.*
-Azt hiszem, le kell, hogy hangoljalak, de ma nem tudtál csalódást okozni. Bár azért megleptél. Mondd csak, Te mikor állapítottad meg, hogy remek kondiban vagy?*kérdezi gonosz mosollyal.*szerintem azóta vagy változott valami, vagy neked igen tág fogalom a remek. Ohh, nem voltam sehol, egész nap a szobában ültem. Nah és te hol töltötted eme csodás napot?

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 06, 2007 7:20 pm

*Jack, mikor megkapja a bolond jelzőt, csak mosolyog egy sort rá.* -Jólvanakkor, ha ennek tartasz, ám legyen. majd a susogó sríkövekkel... *majd amikor a lány elkezdi kibeszélni őt egy bottal, hát akkor azért kétkedni kezd.* -Te jó ég, nem! nem akartam én megcsalni őket, a sírkövek, akripta, a levendula illat, az elmúlás szaga... megigézett, nem akartam én, komolyan! *mdondja játszott kétségbeeséssel, majd felkap vagy 2 levelet, és nekik kezd el beszélni.* -Ugye nem haragszotok? *kérdezi, miközben száján halvány, cinkos somolygás látható. A lány kérdésére megvonja a vállát.* -Hát, magamhoz képest remek kondiban vagyok, ha nem is vagyok izomkolosszus, vagy nagymenő, mint Kristóf, emrt nem tudok kardot forgatni. De a lépcsőzés és a fuáts még megy. *mondja újabb válvonással, majd folytatja.* -Remek, remek, én voltam reggel a kilátóban, madaram jött. Posta, csoamg, minden ami kell. De te sem panaszkodhatsz, remek semmittevő napod lehetett. *mondja egy halvány mosollyal.*

Vendég

*Nah, mostmár tényleg kételkedhet a Jack, Mira épeszűségében. Viszont mikor a fiú két levéllel beszélget, arca egyre jobban felderül és a tegnapihoz hasonlóan kezd "alig hallhatóan" kuncogni.*
-Úgy döntöttünk, a bot társaim és én, hogy most az egyszer megbocsájtunk neked. Légy hálás ezért.*mostmár tényleg csak kicsit kuncog.*-Futás? Versenyezzünk! Látod ott azt a két nagy fát egy más mellett? Nah, az a cél! Hajrá* kacsint a fiúra, felpattan a padról és sebesen fut a kijelölt pont felé.*

Vendég

* Egy, eddig ismeretlen diák jelenik meg egyszercsak az udvar szélén. Vállán ott van utazótáskája, ruhája harcias s könnyed. Mozdulatai kecsesek, lépteit aligha lehet észrevenni. S, csakhamar elővillannak hegyes fülei is, melyből már mindenki tudhatja melyik fajt is képviseli. Tekintete, bár határozottságot mutat mégis rettentően izgul, minden apró kis dolgot alaposan szeműgyre vesz, már amennyire a sötétben ez egyáltalán lehetséges. Látszólag idegen neki ez a hely, kissé talán feszeng is, ám legbelül azért mégis van némi boldogság is benne, hiszen a sorskeréknél kiderült, hogy Ő a besitákhoz került, hogy Alinából is egy szép napon Bestiamester válhat.
Miközben lépked, azon töpreng, hogy tulajdonképpen most mihez is kezdjen. Itt van, bekerült, ismételten elérte célját. Ez azonban olyan érzéseket hozott fel belőle melyeket már rég nem mondhatott magáénak. Oly régen izgult, s volt kissé összezavarodva, arról nem beszélve, hogy ez valószínüleg élete egyik nagy fordulópontja lesz. Bár, jelenleg azt se tudja mihez kezdjen. Elnézve a hatalmas kúriát rögtön észrevette, hogy Ő egyedül bizony először nem igen fog majd boldogulni. Vagy, legábbis nagyon-nagyon nehezen. De...akkor kérjen segítséget? Ez is egy olyan dolog, mely már réges régen nem történt meg. Nem ismer senkit...s kissé talán tart is beszédet kezdeményezni valakivel. Ám, egyelőre mégis csak reménykedik, hogy a sors valaki olyat állít elé, aki től anélkül kap segítséget, hogy fel kéne tennie -e kérdést...Kétségtelenül izgul tehát, az egyetlen mely némiképp vígasztalja az az, hogy élete új szakasza kezdetét is a természetben kezdheti. *

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 06, 2007 7:35 pm

*Jack színpadiasan meghajol.* -Köszön szépen nektek és bottársaidnak. *mondja, majd mikor verseny szavát hallja, sé látja a lányt felpattanni, eldobja a leveleket, és ő sem rest.* -Úgyis utolérlek! *kiáltja a lányt után, és lám, be is éri. Fut, fut, ahogy scak bírja. Rövid távon jobb, mint hosszún, szerencsére nincsenek is messze a fák. Talárját azért erősen tépi a szél, mivel nem sétatempóban suhan, dehát úgy tűnik, nem tudja teljesen lehagyni a lányt. De azért igyekszik.* ~Hátha kifullad...~ *reménykedik magában, miközben ő remekül, teli tüdővel bírja az iramot. Közben valahogy, mivel a fákra koncentrál, észre sem veszi a tündelányt, aki éppen az udvarra libben. Denevére halkan csipogva repül kisgazdája felett. Úgy tűnik, a kis denevér még jobban bírja az iramot, uyganis pár cikázást is belevisz a mutatványába. De lehet, hogy csak éhes.*

Vendég

*Imád futni, s aránylag gyors is, bár hosszú távon nem bírja a dolgot. Úgy fut, ahogy csak lába bírja, de Jack mégis beéri. A fiú gyorsabbnak bizonyul, de nem adja fel, fut...fut...fut és fut! Kissé nagyon lemarad Jack mögött, de azért becsületbőlk végig futja a távot. Beér, ugyan kicsit kifulladva, de beér.*
-Huhh, okés, nyertél.*hátát a fának támasztja, leguggol, majd leül a földre.*-Ez csak azért volt, mert bot társaid örülnek, hogy visszatértél és erőt adtak neked.*felnéz a fiúra és elmosolyodik.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 06, 2007 7:47 pm

*Hát igen, jack nem sokkal, de azért előbb beért a két fához. Pedig nem is a természet gyermeke, köze nincs a druidákhoz. Inkább a halál ura, tehát a halott botoktól kaphatott csak erőt.* -Oh, akkor majd megköszönöm nekik valahogy. nagyon örülhetnek nekem, de azért te is jól futottál. *mondja halvány mosollyal.* -Maradsz a földön, vagy esetleg segítsek felállni? *kérdezi, és ha az utóbbira jön válasz, akkor kezet is nyújt segítség gyanánt. Közben vesz pár mély levegőt, meg ki is fújja, és lassan helyére áll a légzése, csak egy kicsit zihál. Dehát ahhoz elég sportos ember, hogy sokat fusson. Denevére pedig máris ott csüng a feje felett a fán. Jack megböki, mire az felcsippan, a fiú epdig elmosolyodik, majd körbehordozza tekintetét.* -Nézd Miranda, nézőnk akadt. *bök az ismeretlen, lassan sétálgató, most érkezett Tündelány felé, miközben fél szemmel az ülő lányt nézi.*

Vendég

*Anastasiya sétál ki a friss levegőre, kissé sok idő után. Szíve mélyén reménykedik, hogy találkozik valakivel, akit ismer, vagy éppenséggel nem, de tünde az illető. Feyddel még véletlenül sem szeretne összefutni, igencsak haragszik most a fiúra, és nem kellő társaság lenne a jelenléte Anastasiya számára. És igen... A távolból hirtelen megpillant egy hegyesfülűt, aki nem utolsósorban lány is.*
~Végre valaki a népemből, akivel megismerkedhetek. Kezdem nagyon unni az embereket. Semmire kellő, alantas nép...~ *Gondolja, miközben helyeslően bólint egyet magában, és odalép a lányhoz.*
- Üdvözletem, népem egyik gyermeke. Anastasiya L. Y. Lodorine vagyok. És te benned kit tisztelhetek? *Kérdezi egy kedves mosoly keretében, azonban kimért hangon. Ki tudja, lehet, hogy csak egy félvér a lány, de nem annak tűnik így első látásra, annál sokkal nemesebbnek.*

Vendég

*Fújtat még egy párat a földön, jól elücsörög ott. Szívesen maradna tovább is, de elfogadja Jack segítségét és inkább feláll.*
-Jééh, tényleg. Odamegyünk? Ő bizti nekem szurkolt.*mondja, majd viccesen nyelvet ölt.* Áááucs!*mondja hangosan.* ÁÁÁ, a bokám!! Mindegy, nincs nyafi, mehetünk is. Márha, nem baj! Ugye nem?* nagy bociszemekkel néz a fiúra és közben bájosan mosolyog rá. Bokája nagyon fáj, de nem hal bele, fel-fel szisszen, kicsit szívja a fogát, de hősisesen ácsingózik Jack mellett, s várja a fiú válaszát.*
-Ohh, amint látom már akad társasága. Akkor mindegy! Menjünk vissza a padra! Lécciiiii!*s az utolsó szót kissé elnyújtja.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 06, 2007 8:02 pm

*Jack, csak biccent, majd felsegíti a lányt.* -Maximum majd elzavarnak minket. *vonja meg a vállát, bár már innen is látja, hogy két tünde áll egymás mellett.* ~Lehet, hogy el fognak üldözni, vagy semminek néznek, ez valószínűbb.~ *mondja, bár igazából nem is érdekli. Mikor Miranda feljajdul a bokájára, Jack, mivel úriember, máris ott van.* -Ha nagyon fáj, akkor akár segíthetek is menni. Nyugodtan támaszkodj csak rám. *ajánlja fel kedvesen, hát igen. Néha kedves is tud lenni, dehát ez van. Nem feltétlenül mindig gonosz, fekete, meg sötét, rideg, és komor. Néha udvarias, és kedves. Csakhát nem midnegy, hogy kivel. Denevére közben érdeklődve figyel fent a fáról csüngve.* -És nekem aztán nem baj, hogyha odamegyünk. De mit teszünk, ha elüldöznek? Hívjuk a botokat és leveleket? *kérdezi érdeklődve, miközben vár, hátha a lánynak segítségre van szüksége. Dehát máris válasz lett.* -Akkor úgy tűnik, ma nem fogunk újabb emberekkel ismerkedni, de nem is baj. Így biztosan nem fpognak elküldeni, és akkor gyere, segítek visszamenni a padhoz. *mondja, miközben ott áll, és várja, hogy a lány rátámaszkodjon. Elvégre mégsem ragadhatja meg, és karolhatja át, hogy segítsen.*

Vendég

* Már éppen azon gondolkozik, hogy bemegy, hátha ott talál egy mestert, akitől legyalább könnyebben tudna segítséget is kérni, ám egyszercsak megszólítják hátulról. Három szó visszhangzik folyamatosan magában.* ~ Népem egyik gyermeke...~ * Több se kell neki, ebből természetesen rögtön tudj, hogy tündével val dolga. Milyen régen is találkozott már fajtársai közül akár eggyel is! S ez, legalább arra is bizonyítványt ad, hogy nem Ő lesz itt az egyetlen tünde. Ez, azonban már azt a kérdést juttatja eszébe, hogy akkor hányan is lehetnek ebben az iskolában...Szájára apró mosoly ül, s egy kis sóhajtással kecsesen megfordul. Tekintete rögtön az idegen arcát kezdi el fürkészni, nem utolsó sorban a fülét. Ám, már másodperc elteltével megszólal, határozott, azonban kissé visszafogott csengő hangon. *
- Alina Leays! Örvendtem! .Gondolom a táskámból már kitaláltad, hogy új vagyok.Őszintén szólva, reménykedtem, hogy egy tündével, vagy egy mesterrel találkozhatok először. * Arcára kissé megkönnyebbült mosoly ül, szavai azonban teljes mértékig nyugodtnak hangzanak. Tényleg hatalmas szerencsének tekinti, hogy nem egy szórakozott emberdiákkal futott össze, hanem egy olyannal akivel talán meg is találhatja a közös hangot...Vagy legábbis valami affélét. És igaz, van pár előítélete az emberekről, mégha nem teljes általánosságban mondja ezt, gyermekkori nevelése, késöbbi tapasztalatai összessége képtelenné teszi, hogy ne legyenek efféle gondolatai. *
- Ha nem túl tolakodó, megkérdezhetném melyik házból vagy? Én, személy szerint Bestiamester tanonc vagyok...* Annyi kérdés özönlött fel benne, ráadásul most, öröme kezd végre előtörni, ám azt ne várja senki, hogy íly hamar bármit is mutatna belőle. Egyszerűen kezdi végre a jó oldalát látni annak, hogy ide jár s, ennek az oka valószínüleg az újjonnal megismert Anastasiya. *

// Játékpartneremnek hirtelen mennie kellett, úgyhogy itt megejtünk egy kis fagyasztást. //

Vendég

*Megigazgatja haját, úgy indul el a pad felé.*-Köszönöm, nagyon ari vagy, de boldogulok egyedül, nem vészes.*Igazából, fáj neki, de úgy gondolja, simán elmegy a padig egyedül is.* Bár, ne lepődj meg, ha útközben meggondolom magam. És igen, a botok biztos szívesen segítettek volna, de nem hiszem, hogy más előtt le akarnám magam égetni ezzel.* De Jack előtt miért nem ciki? merül fel benne a kérdés, bár nem nagyon törődik vele. Nem gondolta meg magát, elbicegett a padig és lehuppant.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 06, 2007 8:18 pm

*Jack halványan mosolyog, majd rosszallóan megcsóválja a fejét.* -Remek, ezek szerint csak engem tüntetsz ki ezekkel a dolgaiddal, most meg vagyok tisztelve, de komolyan. *mondja egyszerű hangnemben, majd ő is átsétál a padhoz, majd felnéz az égre. Nem mintha tudna belőle olvasni, de érzi, hogy későre jár.* -Ha nagyon jól boldogulsz egyedül, akkor asszem magadra is hagyhatlak. Ideje éjszakai életet élnem a szobámban, vagyis aludni. Meg még megetetetem ezt az állatot is. *bök a feje felett cikázó denevérre, majd apró meghajlással köszön el a lánytól.* -Akkor a további szép jóestét, és akkor majd még összefutunk. Szia! *köszön el, amjd szépen, határozott léptekkel végigsétál az udvaron, gyorsan, hidegen végigméri a tündéket, majd apró vállvonással visszasétál a szobájába.*

//Usernek mennie kell, jóéjt, kössz a játékot, jó Mikulást. Smile

//

Vendég

*Mira lábát lóbálva ücsörög, s hallgatja Jacket.*-Igen, csak téged, legalábbis itt eddig csak téged. De hát, ha zavar áttérhetek a komoly Mirára is.*kis zsünetet tart, ő is felnéz az égre, kíváncsi mit fürkészhet a fiú.* Azt hiszem én is megyek, vár egy éhes száj, s gondolom már unatkozik is az ebecském. Jóéjszakát. És igen, összefutunk.*elmosolyodik, majd feláll és halk "Au"-k kíséretében felsétál szobájába.*

//Én köszi és neked is! Smile

//

Vendég

*Kilép az udvarra és arcát megcsapja a szél. Összébb húzza a bőrkabátját mert nem akar mgfázni. A feje már ugy is fáj kicsit. Elengedi Cerol-t had repüljön és erősödjön a szárnya, majd ő maga is leül egy padra és gondolataiba réved,* ~Hm Ez különös. Lehet hog csak én látom így de mintha elnéptelenedett volna a suli~*

Vendég

*Egy csuklyás lány lépked ki az udvarra. Éjfekete macskája lába mellett lépdel, néha fel-felnéz a gazdájára. Alex egy pillanatra megáll, amikor megpillant egy alakot az udvaron állva. Szíve nagyot dobban, majd Tony nyakába ugrik.*
- Szia*mondja mosolyogva, és egy csókot nyom a fiú arcára.*

Vendég

*Kicsit megilyesztette a lány mert nem figyelt oda, de megörült amikor látta hogy Alexis az. Szorosan átölelte majd adott egy puszit az arcára.*
-Szia, kicsim. Már nagyon hiányoztál. Tegnap aggódtam miattad. Jobban vagy?
*Majd lehajolt és megsimagatta a cicáját is.*
-Szia, Éjfél
*Majd megfogta a lány kezét és rámosolygott Alexisre*

Vendég

*Megnyugszik, hogy a fiú a közelében van, így biztos benne, hogy már semmi rossz nem történhet.*
- Nagyon jól vagyok..főleg hogy itt vagy velem*mondja mosolyogva, és megöleli Tony-t-* Eddig is jól voltam..és tegnap is.
*Éjfél hálásan fogadja a simogatást, a fiú lábához dörgölőzik, majd felugrik a szökőkút melletti padra.*

Vendég

*Tony kicsit különösen néz a lányra, de közben öleli és el nem ereszti a lányt*
~Hogy lehet ez?. Talán nem emlékszik a tegnapra. Hm nagyon különös~
* Lány szemeit fürkészi hogy kiderítse hogy ténleg nem emlékszik e vagy csak nem akar róla beszélni.*
-Kicsim, Tegnap magas lázad volt. Egy ideig nálam voltál a szobámba, aztán én elkisértelek a tiedébe. Aztán elaludtál és én el is jöttem. Nem emlékszel rá?*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar