Marulni Pálca és fegyver üzlete

-Értem.*mondja és körbenéz a boltban. Nem látja sehol az eladót, de egy ajtót pillant meg ahonnan halvány fény dereng. Oda sétál, majd, kicsit bekukucskál. Nem lát bent mást csak vitrineket amik fegyverrel vannak tele. Az eladót itt sem látja de mikor beljebb akar menni, becsapódik előtte az ajtó, ami jól orrba vágja őt. Fájdalmasan felnyög, majd legugol.*
-Hogy ilyen hülye legyek. Nem hiszem el hogy besétáltam egy csabdába.*morogja csukott szemmel.*

*Biccent majd előre megy. Egy kicsit pislognia kellett, mert a napsütés után sötét volt bent. Szétnézett és több polcon is pálcák voltak elrendezve díszes dobozokban. Nem tudta mit tegyen ezért, Haku felé fordult.*
-Hol kezdjük?*kérdezi és bizonytalanul nézett társára.*

*A szobában ül az ágyán, és az egyik pisztolyt tisztította. Éjfél a kiscica nyugodtan aludt a párnáján. Az ablakon egy bagoly röppen be és dob le egy levelet majd eltűnik. Kíváncsian kinyitja és elolvassa.*
-Akkor jobb ha indulok.*mondja majd helyére kattintja a fegyver tárját, és a derekára erősített tokba, helyezi. Felvesz egy fekete térdigérő bőrkabátot, majd elindult. Ha mar elért Nellondba és egyenesena bolthoz siet. Meg is pillantja Hakut a bolt előtt.*
-Szia Haku. Köszi hogy szóltál.*mosolyog rá ahogy megáll előtte.*

* A fehér hajú lány kissé meglepődött tekintettel hallgatja végig Candrát,a mint a lány kifejti korábbi képtelen történetét a pálca eltöréséről.* - Azt azért nem hiszem. Lehet, hogy valóban igen veszélyes helyzetek lettek volna, de kétlem, hogy nem boldogultál volna el vele. Mármint most már azért annyit megtanultam e között a rengeteg mágia között, hogy hogyan állapíthassam meg valakiről azt, mennyire is uralja a varázslatok különös világát. Te pedig pont úgy tűnsz, mint aki pontosan tudja, hogy mit csinál, amikor is varázslathoz nyúl. Valamint természetesen mindig képes a maga oldalára fordítani a dolgok alakulását,legyen bármilyen kilátástalan is a helyzet. * Mondanivalóját egy igen kedves mosollyal fűszerezi meg, miközben enyhén oldalra dönti a fejét, hogy a vele szemben álló lány minden egyes mozdulatát figyelemmel követni tudja, miközben elmeséli mindazt, amit elakart. Amikor azonban Candra kissé felháborodik, egy óvatos mosollyal és egy enyhe fejrázással próbálja a másik tudtára adni, hogy ő nem éppen így gondolta.* - Nos igen, az tény és való, hogy szerintem az unokatesód a varázsvilágnak egy hatalmas megoldandó rejtélyt adott azzal, hogy eltörte a varázspálcádat. De én úgy értettem, hogy annyira esetlen vagyok még mindig a mágia terén, hogy nekem biztos sikerül eltörnöm a pálcámat. Bár kétségkívül leleményes ötlet rögtön kettő mag nélkülit venned. Főleg ilyen unokatestvér mellett....... Lucfenőből? Nos akkor testvérek vagyunk. Legalábbis részben biztosan. Az enyém ezüstfenyőből készült. * Majd felmutatja a pálcát az Eramirosnak, hogy láthassa az ezüstös pálcát, amit néhány apró kis kacskaringós vésés díszít.*