Elisabeth Ellen Torchwood kúriája

*Miután visszatér bemászok az ágyba. Magamra húzom a takarót ahogy felé fordulok. A beszűrődő holdfényt a függöny gondosan takarja így teljes sötét van a szobában. A legszívesebben rákérdeznék milyen kisérleteken dolgozik de az még rá ér. Már nagyon fáradt vagyok. Lehunyom a szememet majd nagyot sóhajtok.*
-Jó éjt Stev.*suttogom még mielőtt elnyelnének az álmok.*

*Hallgatom amit mond. Igaza van még is félek. Nagyot sóhajtva ellököm magam a faltol majd odalépek hozzá.*
-Sajnálom csak nem igazán bírok még bízni. Megtudsz nekem ezért bocsájtani?*kérdezem hallkan tőle. Egy ideig ott állok majd Megfogom a kezét.*
-Jobb ha alszunk. Már nagyon későre jár. *mondom ahogy az ágy felé húzom.*

-Csak félek. Ha az a nő visszajön. Megint elhagysz engem.*mondom hallkan. *
-Csak azt nem értem mit akarsz tőlem. Hisz a barátnödnek meg volt mindene. Pénze hatalma, és gyönyörű. Mindent megadhatna neked. De én nem adhatok semmit. *mondom neki lehajtott fejel. És azt sem tudom hogy bizonyíthatnábe hogy nem pótléknak kellek neki.*

-Már mondtam tudok vigyázni magamra. *mondom bár magam is félek attól a nőtől. Nagyot sóhajtok majd elengedem a függönyt. Felé fordulok a falnak vetve hátam.*
-Hamarosan úgy is mindegy. El fogom mondani Lincnek hogy van egy fiam. Nem hiszem hogy tetszeni fog neki a dolog.*mondom.*
-Tényleg nem csak pótléknak kellek neked? *kérdezem tőle. Valójában mindíg is vele akartam lenni. Ha legalább egyszer velem töltene egy éjszakát. Régen úgy gondoltam már ettől is boldog lennék. De már többet akarok. *

-Sose állt jól a jófiú szerep. Talán azért is szerettem beléd mert te nem a jó oldalon állsz.*mondom ahogy elkezdek öltözni törülközővel magamon. Igaza van nem kéne állandóan azon görcsölnöm mi lesz ha. *
-Tudod öt éve is mikor először megcsókoltál már akkor is szerettelek csak nem értettem mit is érzek. És azóta vártam hogy vissza gyere. *mondom és miután felöltözök az ablakhoz sétálok és a kinti sötétséget bámulom. *~Sokat álmodoztam arról hogy visszajön értem és magával visz de minden napom csalódás volt mert nem jött értem. Pedig mikor hozzá adtak Hong-Fenghez csak ez tartott életben, de egy idő után mindenről lemondtam.~*gondolkodom.*
- Nem akarom egyikőtöket sem elveszíteni.*

-Épp ez az. Nekem nem lett volna szabad élveznem. *mondom hallkan. Mellkasának döntöm a homlokom.*
-Nem, nem fogok. *mondom hallkan ahogy elengedem magam köré csavarok egy törülközőt. Felé fordulok és látom hogy még mindíg rajta van a kendő. Oda lépek hozzá és leveszem róla.*
-Ne játszd a jófiút. Nem illik hozzád.*mondom és kimegyek a fürdőből.*

*Kiszálok a kádból és megállok előtte. Kicsit félve de megcsókolom mire magához szorít. Nyakaköré fonom karjaim hogy még közelebb érezzem. Már amúgy sem tagadhatom tovább hogy szeretem és miért is tenném? Hisz ez az igazság. Már nagyon régóta szeretem. Régeni most is.*
-Sajnálom. Ezt nem kellett volna.*mondom hallkan levegő után kapkodva.*

*Nem bírom megállni hogy ne érentsem meg az arcát. Mikor megérintem megfogja a kezem és arcához szorítja. Saját elhatározásaimat szegem meg. De öt évig vártam rá. Magam felé fordítom a fejét majd közelebb hajolok vigyázva nehogy kizuhanjak a kádból. Arca előtt megállok. *~Öt évig vártam rá. Ha most ezt nem teszem meg lehet soha nem lesz rá alkalmam. *gondolkodom ahogy óvatosan megcsókolom. Kissé félve és bizonytalanra sikeredik.*

*megnyugszom mikor azt mondja marad. A kád szélére könyöklök mikor leül mellém. *
-Mikor lett belőled ilyen jófiú? Nemrég még egy szó nélkül letepertél volna.*mondom ahogy lehunyom a szemem. Kinyitom a szemem és rá nézek. Kissé felgyorsul a szívverésem mikor végig mérem mert igazán csak most veszem észre hogy nincs rajta a pólója. Figyelem ahogy izmos mellkasa egyenletdmsen emelkedik és sülyed. Hihetetlenül kidolgozottak az izmai. Valamiért eddig fel sem tűnt. Óvatosan kinyújtom a kezem hogy megérintsem az arcát. *

*Nagyot sóhajtok mikor újra elvágódik.*
-Úgy csinálsz mintha először lennénk ilyen helyzetben.*mondom. Mikor megemlíti a pincét kiráz a hideg.*
-A pincét inkább kihagynám. De mindjárt végzek. Nem maradnál inkább.*kérdezem hallkan. Amúgy sem szeretek egyedül lenni de most hogy idegen helyen vagyok még inkább vele akarok maradni.*

*Nagyot sóhajtva teszem kezemet a homlokomra mikor elvágódik.*
-Ved le azt a kendőt mert még bele esel a kádba. Azt ne mond hogy késő éjszaka akarsz port törölgetni. *csóválom a fejem.*~Nem, igaz. Elmondta mit érez igen és már is a fürdőben zaklat. Nem mit hogy ha nem látott volna törülközőben de akkor is a fürdök az istenért.~*gondolkodom.* -Még valamit szeretnél? Vagy teljesen hülyének nézel hogy az éjszaka közepén akarsz port törölni?*kérdezem hallkan.*

*Mikor benyit összébb húzom magam de valami oknál fogva nem kiabálok.*
-Am. Jó de nem zavar hogy épp fürdök?*kérdezem hallkan. Ahogy ránézek nem azt látom hogy zavarban lenne. Mondjuk most én sem. Jól érzem magam és nem zavar semmi.*