Fellegszirt

*Egészen kellemes társaság ez a leányzó, és lehet, hogy azért is vagyok ilyen bizalommal iránta, mert ő is fél-angyal. Kedvelem a lányt, és egészen jó emberismerő vagyok, szóval azt hiszem, hogy Hakuban sem tévedtem, vagy tévedek olyan nagyot. Sőt, szerintem semmit. Örülök, hogy nem nevet ki amiért érzékeny típus vagyok, és igen csak az érzelmeim irányítanak. De azt hiszem, ez nem gond. Persze vannak olyan helyzetek, amikor igen, de... Ezekkel igyekszem nem foglalkozni. Szóba kerül az, hogy vége lesz hamarosan az iskolának és talán nem is fogjuk látni már egymást és a barátainkat.*
- Azért szerintem, hogyha igaz barátok vagytok, akkor az iskola végeztével is fogjátok tartani egymással a kapcsolatot. *jelentem ki bátorítóan mosolyogva a lányra. Remélem, hogy nekem is sikerül itt olyan kapcsolatokra szert tennem, ami nem fog egyhamar kihűlni és talán az iskola elhagytával is ápolni fogjuk azt. Beszélgetünk arról is, hogy mihez is fogunk kezdeni az iskola után, és kiderül, hogy egész jó páros lennénk mint Jós-Gyógyító.*
- Igen, lehet! *nevetem el magamat, majd mosollyá fakul a széles vigyorom.*
- Az biztos, hogyha kapok egy állást valamilyen ispotályban, akkor nagyon fogom szeretni! *lelkesedek egy sort és meg is csillan a szemem.*
- Amúgy... hogyha nem gyógyítani szeretnél, akkor mihez akarsz kezdeni a jósmágiával? Elég sok mágus nem gazán hisz ezekben a dolgokban... *húzom el kicsit a számat és látszik rajtam, hogy habár nem vetem meg a jósokat, kicsit azért sajnálom őket, mert ilyen fogadtatásban van részük.*

*Halkan hümmögök a pletykálkodásra. Valóban sok pletyka kering.*
- No, meg persze az Üzenőfal is sokat segít az ilyen pletykákban. *kuncogok bele a tenyerembe.*
- Szerencsére rólam még nem jelent meg semmi ilyesmi, de remélem, hogy nem is fog. Még nem is használtam azt a kis könyvet. Azért kíváncsi vagyok,hogyan is működik. Lehet, majd küldök neked egy üzenetet. *mosolyogok kedvesen Hakura. Aztán majd lehet, hogy én is belejövök, és egy csomó ismerősnek fogok küldözgetni üzenetetk. Például Stevent is régen láttam már, lehet, hogy neki is küldök majd üzenetet. Persze nem biztos, hogy minden diák olvasgatja azt a falat... Kiderül, hogy Haku is hasonlóan érzékeny, mint én, így kedvesen rámosolyogok.*
- Ez remek. Akkor nem kell szégyellem magam, hogy csak én vagyok ilyen érzékeny. Azt hiszem, hogy mindig idefogok jönni, hogyha rossz kedvem van. Annyira gyönyörű ez a hely! Bár, úgy tudom, hogy hangulattól fogva változik, szóval hogyha szomorúan jövök ide, lehet, hogy zuhogni fog az eső. *nevetek fel ismét csengőn, dallamosan.*
- Én is sajnálom, hogy az utolsó évemet sikerült itt tölteni. Jöhettem volna kicsit hamarabb is, de az iskolámnak tavaly lett vége. *vonom meg a vállamat és elhúzom a számat.*
- Persze, azt is nagyon élveztem, de azt hiszem, hogy a nezabar klasszisokkal jobb, mint az én iskolám volt. *jelentem ki határozottan, hiszen regéket lehet hallani erről a suliról és a diákokról.*
- És mit gondolsz, lesz majd még utána valami plusz oktatás? Vagy hogyha befejezük a hetedik évet, akkor megkapjuk a papírt és kész? Neked van már ötleted, hogy mi szeretnél lenni, ha itt végeztünk? *kérdezek rá Haku jövőbeli terveire.*
- Én Gyógyító szeretnék lenni. *mosolyodom el.*
- Mindig is imádtam segíteni, talán az angyali származásom miatt. ÉS hogyha felnövök, akkor a beteg, rászoruló embereken szeretnék segíteni. *csillog a szemem, és látszik rajtam, hogy tényleg komolyan gondolom ezt az egészet és életcélomnak tekintem.*

*Valóban nem szoktam sokat pletykálkodni, de azt hiszem ,hogy ahol ennyi ember, főleg fiatal van összezárva, ott elkerülhetetlenek az ilyesféle pletykák, és beszélgetések, hiszen akarva akaratlanul is beszélünk egymásról, arról hogy ki mit csinált és miért és kivel és hogyan és... Szóval a helyzet az, hogy tényleg nem szoktam pletykálkodni, de hogyha hallok valami izgalmasat, azt bizony tovább adom.*
- Hát... soha nem voltam ilyen pletykálkodós, de ahol ennyi diák van össze zárva... Érted, ugye? akarva akaratlanul is beszélgetünk egymásról, meg a dolgainkról. *fejtem ki a véleményemet és kissé szomorkásan, szégyellve magamat megcsóválom a fejemet. Aztán elmesélem, hogy szerintem ha kedvesen viszonyulsz az emberekhez, akkor még a bunkók sem bunkóznak annyira. Legalábbis nekem ez a véleményem.*
- Azért remélem, hogy nem kerülök össze olyan emberkével, aki bunkózni fog. Nem tudnám elviselni. Elég kedves, angyali lány vagyok. *nevetek el csengőn és lágyan megrezegtetem a szárnyaimat.*
- No, meg kicsit érzékeny is, és nem nagyon tudom elviselni, hogyha valaki gonoszkodik, vagy éppen bunkózik velem. *húzom el szomorkásan a számat és lágyan megvonom a vállamat.*
- Sajnos én így vagyok kitalálva. *mosolyodom el.*
- Te régóta vagy itt, amúgy? Sok embert ismersz? Én talán egy hónapja jöttem. Úgy gondoltam, hogy kicsit előbb érkezem, és akkor megtudom, hogy hogyan is megy itt a rendszer, a tanítás. Bár úgy tudom, hogy ez az utolsó év most teljesen más lesz, hiszen diáktársak fogják tartani az órákat. *mesélek egy kicsit és lelkesen csillog a szemem, majd az utolsó mondatnál kicsit elhúzom a számat.*
- Az édesanyám nem nagyon örült ennek. Úgy véli, hgy ez túlzás, hogy a diákok tanítják egymást, hiszen a Nezabarban nagy hírű tanárokvannak, és nem érti, hogy miért nem ők tanítanak minket. És amúgy ez valamilyen szinten jogos... *vonom meg a vállamat és kicsit megcsóválom a fejemet.*
- De hát majd néhány hét múlva kiderül, nemde?

*Rákérdezek, hogy milyen szakos aleányzó, és kiderül, hogy a pirosakhoz tartozik. Naxeldires ismerősöm még nincs, legalábbis nem tudok róla. De nem is hiszem, hogy annyira különböznének a szakok egymástól, hogy akár az emberek viselkedése és jelleme is más legyen. Lehet, hogy egy Naxis icsit gonoszabb és bunkóbb, mint mondjuk egy Allidonos? Vagy lehet, hogy egy Erás hamarabb felkapja a vizet, mint egy Belsirionos? Ki tudja, minden esetre még nem nagyon vettem észre különleges jellemvonásokat a szakokhoz köthetően. Lehet, hogy nekem Allidonosnak kellett volna lennem. Bár Druida vagyok, imádom a természetet, a természet közelségét, így jobban illek az Eramirba. Azt hittem, hogy egyértelmű, hogy én is a kékhez tartozom, de Haku csak rákérdez.*
- Eramiros vagyok én is, onnan ismertem fel Sophie-t. *magyarázom meg ismét, bár azt hittem, hogy ez egyértelmű lesz. Kicsit közelebb hajolva elsuttogok neki egy pletykát, a kérdésére azonban elhúzom a számat és megvonom a vállamat.*
- Azt nem tudom... Lehet, hogy bement a tanáriba, vagy szét tépte a levelet, fogalmam sincs.*vonom meg a vállamat és kicsit el is szégyellem magam, hogy itt pletykálkodok.*
- Ne haragudj, nem akartam pletykálkodni. Nem szokásom... *fordulok el és meg is jelenik egy enyhe pír az arcomon.*
- Ki volt ilyen bunkó, hogy nem is állt szóba veled? Szerencsére én eddig még csak jó fej, kedves emberekkel találkoztam össze. *mosolyodom el csillogó szemekkel.*
- Bár úgy vélem, hogy az is számít, hogy hogyan viszonyul hozzájuk az ember. Hogyha valakivel kedves vagy, akkor az nem feltétlen lesz totálisan bunkó veled. *mondom el a véleményemet, habár ezzel persze nem arra akarok célozni, hogy Haku bunkó lenne, vagy nem lenne éppen kedves...*