Fellegszirt

Vendég

Különleges egy hely, a társalgóból lehet átjutni ide de aki átlépi az ajtót teljesen más világba csöppenhet mint az eddig megszokott. Egy hatalmas kikövezett út áll előtte mely egy tágas sziklás párkányra vezet, elég nagy van itt néhány pad és jó pár fa is, viszont a terület jó része kopár pusztaság. Viszont ha eléred a korlátot különös látvány tárul a szemed elé. Az út és a szilárd talaj lassan elfogy s felhőket látsz magad előtt. Alatta pedig végelláthatatlan mélységet. Nem tudni hogy mágia e vagy valami éteri hely de annyi biztos hogy különös érzések foghatják el az embert aki ide lép. A területen csend uralkodik, egyetlen madárnak a hangját vagy rovar zümmögését nem hallani. Az ember szinte a saját szívdobbanását is hallhatja. Rendkívül jó hely ha az ember egyedül szeretne lenni vagy csak meditállni akar. A hely különlegessége hogy megérzi az emberek hangulatát. Ha örül a nap kisüt, ha ideges a szél felerősödik, ha pedig dühös villámok szaggatják az eget s elkezd zuhogni az esső. Ha gyászol a hó egyre nagyobb pelyhekbe kezd el essni. Különös és mégis sokoldalú egy hely ez. Még senki nem jött rá mi van valójába a mélybe…

Tárgy: Re: Fellegszirt Szer. Júl. 01, 2009 8:37 pm

*Aravis szokásos esti kis sétáján egy új eddig még nem látott helyiségre bukkan. Először halkan nyomja le a kilincset és csak bekukucskál, csupán fejét dugja be. Szája édes mosolyra húzódik, mély lila szemeiben kiváncsi fény gyúl. A táj valahogy pont megfelel számára, sivár és elhanyagolt, csak egy erkély tűnik fel a távolban. Átlépi a küszöböt és a csupán egy pillanatra elengedett ajtót a szél rögtön bevágja. Bosszúsan tekint maga mögé, és mérgelődik a szeles idő miatt. Két kis lepkéje azonban élvezi és a lány körül kergetőzik. Az a csend, ami fogadta... ilyenhez még nem volt fogható élménye. Hallani, amint puha léptei alatt a föld porlad, hallani ahogy a levegőt veszi. Furcsán tekint a tájra, olyan hihetetlen az egész. Szíve egyre gyorsabban dobog, a némaságban még ezt is hallani véli. Érdekes, hogy itt a szél nem szab gátat a csendnek. Sehol nincs élet, amerre a szem ellát. Félúton megáll, még mielőtt elérné az erkélyt. Félig visszafordul, és fejét az ajtó irányába dönti, mintha valaki jönne... bár lehet csak a szíve dobogása ez.. de nem, valaki biztosan jön...*

Diák Hozzászólások száma : 196 Kaszt :

A srác nem igen járt itt de hallotta nagyából hogy mire jó ez a hely meg a dolgokat róla, bár nem mondhatni hogy nagy tudálékos lett csak jó tudni hova jött. Fekete ruha van rajta az éjszaka miatt jobban fel is öltözött hosszú újjú pulóvert húzott és fekete farmert. Mellette egy farkas sétáll a daimon és a srác nem igen szólak egymáshoz de nincs köztük semmi baj a srác végig is simít a fején majd meglát egy ismeretlen lányt, amikor közelebb ér lassan elmosolyodik*-Szia. Lionel Estrax *mutatkozik be majd lassan körbe néz*-Neked is új még ez a hely?*kérdezi mosolyogva közbe mintha egy egy hópehely szállna a kézfejére, a srác csak kicsit furán néz majd vissza néz a lányra*-Remélem nem zavartam meg semmit*mondja egy barátságos félmosollyal*

Tárgy: Re: Fellegszirt Szer. Júl. 01, 2009 8:59 pm

*Valóban jól hallotta, egy még ismeretlen fiú lépi át a küszöböt. Elmosolyodik, jobb, mint egyedül. Azonban a szél tovaszáll és helyét a lágyan szállingózó hó váltja fel. Lepkéi rögtön a vállára telepszenek. A lány mosolyát pedig szomorú, de mégis bíztató és erőt sugárzó mosoly váltja fel.*
- Szia! - köszön ő is a fiúnak, mikor közelebb ér, aztán ő is bemutatkozik, két kis kezével megfogja szoknyája fekete csipkés szegélyét és megemeli, egyik lábát pedig másik elé téve enyhén meghajol - én pedig Aravis Anton vagyok. - majd kissé szomorúan emeli meg kezét, melybe épp egy kis hópihe száll és rögtön el is olvad.
- Nos, ez nem jelent jót, igaz? - kérdi a fiútól, bár a választ tudja.
*Letekint a daimonra és küldd neki is egy bátorító mosolyt és biccent felé, hiába Lionel része, őt ez nem zavarja. Aztán odasétál és megfogja a fiú kezét és húzni kezdi az erkély felé. Közvetlensége talán túl sok lehet, de immár vidámabban sétál a néma csendben.*

Diák Hozzászólások száma : 196 Kaszt :

-Örvendek*mondja egy kissebb mosollyal, úgy tűnik végülis szaktársak és elég jól meg is értik egymást bár a lány bemutatkozásán kicsit meglepődik de lehet hogy a lány felsőbb körökből jött onnan is szokás ez a fajta köszöntés de nem teszi még szóvá, a kérdésre csak lassan elmosolyodik majd megrázza a fejét*-Nem de már múlóban van, volt már sokkal rosszabb is*mondja mosolyogva még nem mondja hogy mi miatt eléggé fájó pont a srácnál de már túl van rajta , engedi magát közelebb húzni a korláthoz majd lassan kinéz bár meglepi a lány közvetlensége de nem negatívan, a daimon pedig követi őket*-Szép hely, és nem tudni mi van a korláton túl*mosolyodik el majd a lány felé fordítja a fejét és pillantását is*-Fura hogy még nem jártunk itt minden esetre érdekes egy hely, főleg az időjárás*mosolyodik el kicsit bár sejti hogy miért esett a hó*-Gondolom te már régebbi diák lehetsz mint én.*mondja mosolyogva*

Tárgy: Re: Fellegszirt Szer. Júl. 01, 2009 9:19 pm

*Mikor a korláthoz érnek elengedi Lionel meleg kezét és a korlátnak dől, letekintve a végtelennek tűnő mélységbe.*
-Húú.. - ad hangot meglepettségének.
*Akár egy mély szakadék, úgy tátong az egész, szintben pedig velük együtt úsznak a felhők. Felemelő érzés és csodálattal bámulja a tájat, de a fiú szavaira felkapja fejét és tekintetét felé irányítja.*
- Nos akkor talán jobb, ha nem kérem, hogy mesélj róla.. ha már úgyis múlóban van, jobb nem felhántorgatni, de ha beszélni szeretnél róla, szívesen meghallgatom - mosolyog és a szélkócolta haján végigfuttatja kis kezét, majd elengedi az ezüst hajzuhatagot és újból a korlátnak támaszkodik, de figyelmét már nem a néma táj köti le.
*Ő is visszamosoly a fiúra és igazat adva neki válaszol.*
- Bizony, bár kiváncsi lennék rá - tekint le megint a mélybe, majd ismét vissza Lionelre - az, az, nagyon furcsa, gondolom mért fújt annyira a szél, mikor bejöttem - kuncog - meglehet, mivel még nem láttalak itt, vagy csak ennyire elkerültük volna egymást? - néz kérdőn a fiú szemeibe.

Diák Hozzászólások száma : 196 Kaszt :

-Számból vetted ki a szót*mondja kicsit felnevetve majd lassan elsimulnak az arcizmai*-Eléggé végelláthatatlan de gondolom így is akarták hogy legyen*mondja célozvahogy valószínüleg biztos mágia keze van a dologba a mondatra csak lassan megrázza a fejét*-Nincs mit titkolni rajta nagyon, az öcsém fél éve hallt meg, betegség*mondja egy kissebb gyengébb mosollyal*-de valamilyen szinten sejtettük hogy ez lesz a vége szóval igazából nem jött meglepetésként csak még mindig emlékszem rá*mondja egy kicsit a semmibe tekintve majd vissza a lányra*-Úgy tudom érzelmeket jelez lehet valamit éreztél és azért fújt*mondja egy kicsit elgondolkozva lágy mosollyal*-Nemhiszem. Igazából már itt vagyok egy ideje de nem voltam végig a nezabarba hanem otthon, a jó öreg britt királyságba*mondja kicsit elnevetve magát a megnevezésen*-Te amúgy hol laksz? Különös hogy nyáron is milyen sokan vannak itt tudtommal vége a tanévnek*mondja nyugodt hangon*

Tárgy: Re: Fellegszirt Szer. Júl. 01, 2009 9:46 pm

- Hmm, biztos igazad van.
*Majd a fiú elmeséli a rövid történetet, ő pedig figyelmesen hallgat és együttérzően tekint diáktársára.*
- Sajnálom, tényleg.. és örülök, hogy elmesélted nekem. - küldd egy halvány mosolyt, majd kezeit maga köré fonja, egyáltalán nem számított arra, hogy végül ilyen hideg helyen lyukad ki.
*Főleg, hogy elvileg nyár lenne.*
- Hmm.. igen én is úgy vettem észre, bár én nem hallottam róla semmit se. Viszont nem bánnám, ha most kicsit előcsalnánk a napot.
*A lány csak egy selyemanyagú egyberuhát visel, mély kék színben, fekete csipkével, karcsú derekát pedig egy szalag öleli körbe, hátul masniban végződve. Egyik csuklóján is ilyen kis szalag van masnira kötve. Mindig jól jön, ha hosszú hajából elege van, bár ritkán jön el az ilyen alkalom. Kezeit keresztbefonva melengeti magát, de olyan jó itt, kedve sincs visszamenni.*
- Értem.. nos kérdésed jogos - és vidáman nézi, amint a fiú kissé felszabadul és nevet - én egy szigeten.. jó messze innen, bár az nem okozna még akadályt. - utal arra, hogy nem ezért nincs otthon - csak tudod jó érzés szabadnak lenni és elfelejteni apámat.. - néz komoran maga elé - nem bírom már a követeléseit teljesíteni és nem is akarom. - kissé idegesen kezd mesélni, a szél lassan feltámad, aminek egyáltalán nem örül - nem akarom én a sötét ügyeit továbbvinni.. hiába én lennék aki átvenni, egyedüli gyerekként.. - majd nagy sóhajjal eltűri kósza tincseit és kissé lenyugszik - mindegy, nem érdemes felhúzni magam rajta. - mosolyog és elrévedve tekint a felhők közé és ismét megszólal halkan tekintetét le sem véve a felhőkről - csak anyámat sajnálom.. - szomorodik el, de próbálja tartani magát, semmi kedve még megázni is vagy hasonló hideg dolgokhoz.

Diák Hozzászólások száma : 196 Kaszt :

-Jobb néha a dolgokat elmesélni mint magunkba tartani én ebbe hiszek*mondja kicsit elmsolyodva bár persze nem mindenkinek mondta volna el lehet de a lánynak igen hogy miért? lehet csak mert szimpatikus volt találkozásra nem tudni*
-Hát jó lenne csak azt nehéz *mondja mosolyogva pedig lehet nem is az fura dolog teljesen boldognak lenni de úgytűnik itt caks akkor lesz jó idő, közbe persze hallgatja a lány történetét meg is érti. CSAk nagyokat bólint rá majd lassan kinyújtózik és válaszol is*
-Nem mindenkinek könnyű a családi élete vagy így vagy úgy de megvan a magunk keresztje*mondja egy fanyar félmosollyal*-és édesanyád miért nem hagyja ott?*kérdezi kicisit kiváncsian bár nem akar belekötni inkább csak lasan elcsendesedik látja hogy a szél is feltámadt vanak sejtései hogy a lány sincs teljesen jól azért. Főleg hogy mint látszik fázik is*-Szerintem menjünk be lassan úgyis kéne aludni már késő van. *mondja mosolyogva persze ha a lány ,marad akkor elbúcsúzik és bemegy nélküle ha nem akkor mehetnek együtt is másnem dumálnak addig valamiről*

Tárgy: Re: Fellegszirt Szer. Júl. 01, 2009 10:13 pm

- Én is így gondolom.
*A fiú kérdésére elgondolkodva felel.*
- Úgy hiszem.. fél elhagyni, de mindemellett valahol szereti. Apám könnyen sakkban tart mindenkit, de én nem tartok tőle. Tudom, hogy a saját, ráadásul egyetlen gyermekét sosem tűntetné el a föld színéről. - húzza száját fájdalmas mosolyra - na meg azért jó oldala is van annak, hogy az apám. A sok rosszból valami jót is örököltem tőle, a gyors pálcaforgatást. - mosolyodik el magabiztosan - a többi, a biztos anyagi háttér és effélék már mellékesek... így gondolom érted, mért nem otthon vagyok.. - néz a fiú szemeibe.
*Jó beszélgetni a fiúval és még jobb, hogy bármiről könnyen beszélgetnek egymással, pedig csak nem rég ismerték meg egymást.
- Rendben, menjünk, úgyis nyomasztóvá kezd vállni ez a csend már... na meg ha rajtam múlna itt fagynánk meg - kuncog, hisz a szél nem úgy tervezi, hogy egyhamar eláll.
*Mikor beérnek a főhadiszállásra, a némaság után olyan zajosnak tűnik minden és hiányzik valami .. ami eddig a háttérzajként ott volt a csendben, az az ütemes dobogás, igen, a szívük hangja, nem hallani már, mint lüktet...

Tárgy: Re: Fellegszirt Pént. Júl. 03, 2009 8:59 pm

*A cél a fellegszirt... Ez lebeg Steven előtt miközben maga mögött vonszolja Aravist. Nincs olyan messze, de messzebb, mint gondolta. Mikor felérnek, azonnal elengedi, és röstellkedve fordul oda hozzá:*
- Ne haragudj, hogy úgy elrángattalak. *-szabadkozik kissé elpirulva, *- csak nekem kicsit úgy tűnt, nem az a társaság, amit épp kedvelnél. Egyébként nem gond, ha most itt hagysz, csak mégis úgy gondoltam, magam hozom kellemetlen helyzetbe, csakhogy kihúzzalak.
*A párkányhoz sétál, és kissé félve néz vissza a lányra.*

Tárgy: Re: Fellegszirt Pént. Júl. 03, 2009 9:09 pm

*Furcsán nézi, mikor a fiú szabadkozni kezd. Egyáltalán nem sajnálja, hogy kimentették, sőt..*
- Na nee, ne csináld már - mosolyog a fiúra és mellé lép a korláthoz, de le se néz, csak Steven felé fordul - nagyon jól láttad, köszi, tényleg. El se tudom mondani mennyire hálás vagyok neked... - fogja meg finoman a pirondkodó fiú vállát és maga felé fordítja és bíztatóan mosolyog.
*Elmenni pedig esze ágában sincs.*
- Mit tegyek, hogy értsd mennyire sokat segítettél nekem? - kérdezi.
*A vidámság pedig visszakúszik arcára és a felhők közül előbukkan a nap. Kis lepkéi is látszólag boldogban pihegnek a lány hajában, semmi gond nincs már. Ele se közel se távol. A másik srác meg úgyis el van vele és majd még beszélnek biztosan.*

Tárgy: Re: Fellegszirt Pént. Júl. 03, 2009 9:23 pm

*Hálásan fogadja Aravis szavait, hisen kicsit tartott attól, hogy nagyon rosszul mérte föl a helyzetet. Erre fel, nem hogy leszidják, még hálásak is neki. És valami különleges oknál fogva a nap is kisüt. A lány mosolya pedig iménti zavarát is feledteti vele.*
-Elég az arcodra néznem, és úgy érzem, az életed mentettem meg. Nem tudom, sosem látam, még, hogy valakinek ilyen ragyogó tekintete legyen. Elbűvölő... *-suttogja, miközben elmerül a sötétlila szempárban.* ~Különleges szín, bbizonyára nagyon különleges személyhez tartozik.~

Tárgy: Re: Fellegszirt Pént. Júl. 03, 2009 9:35 pm

*Szerencsére a fiú megérti amiről az előbb próbálta meggyőzni Aravis. Azonban most a lányon van a sor, hogy elpiruljon. Zavartan fordítja fejét a tündöklő nap irányába. Szemével már hunyorog, hisz a nap teljes egészében előtűnt, jótékony melegét zúdítva ilyen késői órában a két diákra.*
- Köszi, aranyos vagy - fordítja ismét fejét a fiú felé.
- Na de most bemutatkozok szokásomhoz híven - vigyorog a fiúra és megfogja szürke csipkés fehér nyári szoknyája szegélyét, megemeli és egyik lábát a másik elé téve enyhén meghajol, minek hatására hosszú ezüst haja előrebukik - Aravis Anton.
*Visszaegyenesedik és a két kis pillangó is visszaszáll vállára, mik közben lerepültek a halált hozó hajzuhatag elől.*
- Na de mesélj hős lovagom, mióta áltál készenlétben? - mosolyog szűnni nem kívánó boldogsággal.

Tárgy: Re: Fellegszirt Pént. Júl. 03, 2009 9:50 pm

*Steven örömmel látja, hogy sikerült elérnie végre, hogy a lány elpiruljon. Mosolyogva nézi, ahogy elfordul, de igyekszik komoly arcot vágni, mikor újra a szemébe néz. Ez azonban nem jön össze neki, amiért talán a lány következő mondata okolható. Megint elpirul de már sokkal kevésbé. A bemutatkozás kissé váratlanul érinti, hiszen emlékei szerint már egyszer megtették, alig pár perce. Bár igaz, kissé sietősen, így belátja a lány döntésének helyességét.*
-Én steven Grivalt vagyok, de szólits csak Sztivinek, vagy Stevenek, mert mindenki így tesz. Bár szerintem ez nem annyira illik hozzám, de ezt nem az én dolgom eldönteni. Viszont a hős lovag kitüntetést nem fogadhatom el. Hiszen inkáőbb gyáván megfutamodtam, hogy ne kelljen ott maradnom rendet teremteni. Bár Elros egy féreg, nem érdemli meg a társaságod. Az öcsémmel is kötekedett, meg a barátnőjével... Kezd nagyon elegem lenni abból a féregből!! *-kicsit elborul az agya, de az ég és az időjárás nem változik meg. Úgy tűnik, Aravis jókedve megtörhetetlen.*

Tárgy: Re: Fellegszirt Pént. Júl. 03, 2009 10:08 pm

*Aravis bemutatkozása után Steven is megteszi még egyszer.*
- Ohh megjegyeztem én rögtön a neved, nem kellett volna, de én szeretem nem kihagyni a meghajlást - kuncog és hallgatja a fiút - na meg én maradnék a Stevennél, a Sztivi olyan ..- fintorodik el - hmm, mondjuk úgy gondolom ki adta - számára ez név az idegesítő farmer lányra emélkezteti, de gyorsan elhessegeti a gondolatot.
- Hmm, nem volt az gyávaság, sztem inkább jól irányzott mentési akció. - aztán válaszol - igen, engem állandóan direkt idegesít.. annyira feltud húzni, ha még egyszer meglátom én nem tom mit csinálok. Lehetőleg kerülni fogom azt hiszem.. ment volna nyaralni.. -erről jut eszébe - tényleg te hogyhogy itt vagy nyáron? - persze lesül róla, hogy nem ellenségesen kérdezi, hanem kiváncsian és örülve annak, hogy ezt megkérdezheti, mert Steven itt van és nem máshol.

Tárgy: Re: Fellegszirt Pént. Júl. 03, 2009 10:18 pm

- A nyáron? Hát nekem sajnos még nem igazán kezdődött el a nyár *-csóválja meg a fejét Steven,* -amíg a vizsgáimat be nem fejezem. Márpedig abból még jó adag hátra van. De ha te ezt már nyárnak nevezed, ám legyen. Semmi programom nincs a nyárra, az öcsém is elmegy Kínába. Ugyan kaptam egy meghívást Angliába egy pár napra, de nem tudom mi lesz belőle... Talán az egyetlen vigszom az, hogy Natalie is itt lesz a suliban... De mond csak, honnan ismered Elrost? És Deyant? Mert mintha az ő nevét hallottam volna. TUdod ő az öcsém barátnőjének a fogadott bátlya, vagy öccse, már nem tudom. Viszont ha mégegyszer zaklatni merészel, én a saját kezemmel tépem ki a veséjét, és etetem meg vele. Nagyon irritáló személyiség...* -mondja egyre jobban kipirulva, mikor eszébe jutnak Elrossal váltott párbeszédei. Meg az öccsét fenyegető veszély.*
-Nem hagyhatom, hogy téged is zaklasson. Az öcsém, David már lassan összeroppan alatta. Nálad ezt nem akarom látni. *Úgy érzi, nem tudná tétlenül figyelni, ahogy a ragyogó lila szemek elvesztenék színüket. Ilyet senki nem tehet...*

/Fagyunk!/

Tárgy: Re: Fellegszirt Hétf. Júl. 20, 2009 8:37 pm

/Csöpög a víz, olvad a jég./

- Lehet igazad van, de akkor is nyár... - mondja elgondolkozva és tovább figyel - hmm mivel önző vagyok, azt mondom ne menj el Angliába, se máshova. - mosolyog a fiúra.
*Azonban, mikor egy másik női nevet hall, már kissé rosszul kezdi magát érezni, de az önbizalom megmarad.*
- Igen, ismerem őket.. - forgatja szemeit - Deyan elvileg a jegyesem - mozgatja meg ujjait, a kis gyűrűre vonva ezzel a fiú figyelmét - bár már lassan pár hónapja hírét sem hallottam - néz lemondóan.
*Úgy gondolja, nem lehet annyira fontos, ha egyszer így van. Lassan már kezd kételkedni, hogy ő ezt biztos akarja-e. Lekötni magát egy fiúhoz, ilyenkor a szabadság vágya mindig felülkerekedik, de az is, hogy ígéretett tett. Nem tudja összeegyeztetni azt amit a szíve és az esze súg.*
- Elét pedig Ann révén ismerem. Undorító egy alak, ahogy mondod, ki nem állhatom. Komolyan még csoda, hogy nem kevertem le neki egy pofont és még csak egy taszító átkot kapott tőlem. Na de ez jó ötlet - szorítja ökölbe egyik kezét, a másikkal pedig gonoszan megdörzsöli - képes eszméletlenül felhúzni, úgy mind senki más. Érdekes, mert úgy gondolom az alapból ilyen természetű embereknél hidegvérrel bírom végig hallgatni a hülyeségeket, de Elrosnál ez másképp van. - jegyzi meg őszintén és szeme a távolba réved - valószínű, mert mindig Deyanból indul ki a gúnyolódása és ő - hosszú csend, és határozott folytatás - a barátom.
*Majd magában elgondolkodik, mért is nem azt mondta, hogy szerelmem...*

Tárgy: Re: Fellegszirt Hétf. Júl. 20, 2009 8:59 pm

* A gyűrűvalóban megragadja a fiú tekintetét, de figyelme inkább az azt megelőző mondaton akad fenn.*
-Jegyesed? Hm, nem korai ez még? *-hümmög csodálkozva, hiszen amennyire emlékszik, és tudja, szülei három év után jegyezték el egymást. Itt meg aligha van szó ilyen időtartamról. * ~Elképzelhető, hogy amint szokták mondani... Fiatalság, bolondság. Talán forró fejjel döntöttek így, erre következtetek Aravis hangsúlyából.~ *Végül úgy dönt, nem feszegeti tovább a kérdést, inkább vár. Ann nevét meghallva mégis megszólal.*
- Nos igen, Ann david barátnője. Legalábbis az öcsém így gondolja... És való igaz, engem is nagyon könnyen fel tud húzni a provokatív stílusával, no meg a nagyképűségével. Egyszerűen nem tudom nyugodtan hallgatni.
- Valamit nem értek. Az imént azt mondtad, Deyan a jegyesed. Most viszont a barátodnak nevezted...

Tárgy: Re: Fellegszirt Hétf. Júl. 20, 2009 9:06 pm

- Jó megfigyelő vagy Steven. - néz elismerően a fiúra - de sajnos én sem tudom már mi van.
*Majd inkább megfordul és elindul befelé.*
- Ne haragudj, de most már inkább lefekszem, meg nyomaszt, hogy mindig ezen gondolkodom, inkább kizárok mindent és alszom egyet. - mosolyogva int és már el is tűnik az ajtó mögött.
*Kifacsarodott szívvel megy fel a hálójába, valahogy, olyan bűnösnek érzi magát, megszólalt az a fránya lelkiismeret...*

Tárgy: Re: Fellegszirt Hétf. Aug. 10, 2009 8:14 pm

*Emil tipeg ki a Fellegszirtre, ugyanis fogalma sincs mi ez a hely, mert ide még nem jött ki soha, akárhányszor csak itt járt a főhadiszálláson, ami tök baró hely és úgy tűnik egyre jobb, hisz például itt van egy eddig rohadtul ismertelen hely. Ahogy kilép a szritre, megcsapja a friss, nyáresti levegő. A szritről eléág nagy területet be lehet látni és talán még ezt a mindig nyugtalan, adrenalinanltelt gyereket is lenyugtatja az este csodája. Igen, ez lehet az oka annak, hogy Jahzeelék fiacskája letelepedik a feelgszirt szélén, lábát lelógatja és csa csendben kémleli az Estét.*

Tárgy: Re: Fellegszirt Hétf. Aug. 10, 2009 8:26 pm

*A fellegszirt kopár talaján lévő porréteget felkapja az erős szél, mikor egy lány lép be az ajtón. Ideges, nem is kicsit, bár látni nem látni rajta, csupán az erőteljesen tomboló szél mutatja a benne lakozó feszültséget. Félhosszú ruháját és hosszú ezüsthaját veszettül fujja, nem beszélve a pillangókról, mik végül a lány hajában találnak némi kapaszkodóra. Odasétál a fiúhoz és köszön neki, majd a korláthoz támaszkodik.*
- Hello! Szép időnk van nemde? - mondja ironikusan és csak egy futóbemutatkozásra van kedve - Aravis Anton vagyok.
*A lányon meg sem látszik, hogy ideges, talán túlon-túl is nyugodt az arca, semmilyen érzelmet nem mutat, csak kémleli az alatta elterülő mélységet, miközben a szél vadul tépi haját.*

Tárgy: Re: Fellegszirt Hétf. Aug. 10, 2009 8:34 pm

*Emil rohadtjól elvan a szrietn. A feltámadó szél simogatását kifejezetten élvezi, pedig ő jobban szeret simogatni csinos lányokat... hát igen a nők... életünk megrontói. És láss csodát: megérkezik egy Emil mellé. Csdoás este volt, de úgy tűnik most már még csodásabb lesz. Először a szlován fiú nem is véli felfedezni Aravist, azonban mikor a lány csengő hangján //XD// megszólal, akkor aztán tényleg jöhet a csoda. A fiú rögtön fölkapja a fejét, hogy felnézzen Aravisra, hisz ő ugye nem ült le. Amikro látja, hogy milyen kis hölgyet sodort errefelé a sors, rögtön fölpattan és helyrerázza magát.*
-Dobar dan! *Köszönti Aravist szlovénul. Láthatóan magasabb a lánynál, de nem olyan mértékben, hogy az zavaró legyen.*
-Milyen szép hölgy jött közém! *Jegyzi meg és hát igen, a foghalmazással és a bolgár nyelvvel még hősiesen küzd, de a lényge talán érthető. Eztán elkapja Aravis kezét és kézen csókolja, mint egy lovag. Na jó... udvarolni azt tud.*

Tárgy: Re: Fellegszirt Hétf. Aug. 10, 2009 8:45 pm

*Az új fiú igazán figyelmes és persze Aravis imádja az ilyen helyzeteket, amiket ki is használ. Viszont most, valahogy van 2 fiú akik között döntenie kéne, mégis jöjjön egy harmadik? Tényleg, végülis, nem is olyan rossz maga az ötlet, nem tud dönteni, hát választ egy másikat. Persze ez nem ilyen könnyű, ha egyszer szereti őket. Azon rágódik, hogy szakíthatna az egyikkel. Nem képes rá, pedig tudja, hogy kivel kéne megtennie. Csak olyan nehéz... aztán elmosolyodik mikor a fiú kezetcsókol neki.*
- Na szép és én pont nálad nem mutatkozom be rendesen.. - mérgelődik mosolyogva.
*Majd gondolatai észrevétlen visszaterelődnek a szakításos dologra, de próbálja most ezt félredobni. A szél sem fúj már annyira.*

/Elendilnek 60 perce letellt, így a két kari jegelt./

Tárgy: Re: Fellegszirt Szer. Szept. 16, 2009 8:11 pm

*Valami csak visszacsábította Steventa fellegszirtre. Maga sem tudja, mi az, a lábai erre vitték. Újra érezni akarja a szellőt, ami a párkányon majd kiveti az ember, újra érezni akarja az illatokat, amiket csak itt lehet, máshol nem. Újra emlékezni akar...*
* Kilépve a társalgó ajtaján, rögtön megpillantja a padokat, a korlátot. Sietősre fogja a lépteit, botja nem is éri a földet. Nincs idő az ütemes kopogásra. Tenyere kicsit izzadt, ennek megfelelően újra meg újra kicsit feldobja abotot, hogy lejjebb kapja el. Maradjon csak a kezében, oda való. Megérkezve rögtön a párkányhoz lép. A csillagok gyönyörűen látszodnak, kristálytiszta az ég. Ezek szerint Steven is ilyen hangulatban van. Noha ő maga kicsit zavarodottnak érzi a gondolatait, ez nem befolyásolja a nyugalmát. Tekintete a messzeségbe réved, kicsit elvágyódik. Bár itt sem látott még mindent, ki tudja mi lehet olyan messze. Ki tudja, mi lehet olyan mélyen...*

» Fellegszirt