Agatha-Land

* Az előbb azt mondtam, hogy vagyok olyan intelligens, hogy ne halljam meg a sértegetéseit, de ez már mindenen túl tesz.*
- Rendben! Hó végén elköltözöm. * Morranok fel, aztán el is gondolkodom azon, hogy hova a búbánatba mehetnék, ahol olyan olcsó albérletet találok és olyan jófekvésűt mint ez. És akkor még figyelembe kéne vennem, hogy közel legyen a suli. Sajnos nem tudok tovább gondolkodni, mert mit látok már megint? Egy női mellet. Erősen koncentrálva a szemeibe nézek.*
- Mit szólnál, ha én is meztelenül járkálnék hmph?? Na látod.. * Kész bolondok háza lenne. A nudizmusról, meg az erkölcsi normákról hiába akarna vitába szállni, amikor meg akarják neki magyarázni, hogy a piros az kék. Márpedig bizonyára így történne, de én hülye akkor is teszek egy próbát.*
- Mit gondolsz, mások házában ez a dolog hogy működik? * Kérdem, amikor meghallom éppen a f*ck you-t. Szám vértelen vonallá változik.*
- Fottiti. * Ajándékoztam meg én is egy hasonlóan kedves szitokszóval, de ahogy kiejtettem már el is felejtettem.*
- Nem, nem akarom tudni, hogy mosásban vannak e a ruháid. Komolyan nem és a francba is Agatha ülj le kérlek. Megcsinálom én inkább rendben? * A hajolgatásnál, meg a térdelgetésnél néha elővillan egy két testrész, amiket hát normál esetben nem minden nap lát az ember, hacsak nem saját maga a viselője. De én mást viselek így más hatással is van rám. Ha továbbra is folytatni akarja, hát magam megyek a territóriumába és keresek valami textilt.*

* A szekrényemben úgy ahogy rendet teszek, aztán leülök reggelizni. Áldott csöndben telnek a percek, amikor meghallom a gazdasszony hangját. Fújtatok egyet, hogy fekete frufrum csak száll, de nem nézek rá. Csak a tányéromat nézem és a benne úszkáló zabpelyhet. Hangján hallom, hogy ő is nyűgös, csak úgy mint én, de én kezelhetőbb vagyok, és eléggé intelligens ahhoz, hogy ne vegyem fel a szurkálódásait.*
- Nincs kaja. * Jegyzem meg, majd a kanalamat kezdem el nézegetni. Talán ezt is Agatha bütykölte meg, vagy nemtom' honnan van, de elég cirádás és felesleges minták halmazai díszítik. Hátrafordulok, hogy szemre-hányjam neki, miért tűntek el amiket vettem még a napokban.. és ekkor megláttam.*
- Szent Sz*r! * Kiáltottam, és felpattantam a székről, leverve a tálat, kanalastul, zabpelyhestül mindenestül. A legrosszabb az egészben, hogy nem is szólhat ezért, mert az ő háza az ő vára. Kezeimmel az asztalra támaszkodva, lehajtom a fejem.*
- Nem kértelek már, hogy ne járkálj így? * A mondat végére elragadtattam magam, kicsit hangosabb lett mint azt terveztem és véletlenül megint oda néztem.*
- Nincs ruhád? Vagy csak az összes olaj szagú és végre kimosattad őket? Vegyél fel szépen valamit, nem zavar, hogy mások is látják.... azt... mármint...nah.. mindent?! * Belezavarodok a mondat végébe és miután feltöröltem a padlóról a kiöntött tejet a rongyot a pult mellé csapom. Jéé ez a mozdulat egészen Nedaviai pubos. Ott csináltam már vagy százszor.*

* Miért rándulok meg minden alkalomkor amikor obszcén módon trágárkodik? ~ Mert ehhez nincsenek hozzászokva az idegeid Linc..~ Furcsa egy páros lennénk mi ketten. Én a hűvösen tartózkodó eleganciámmal, Illa szöges ellentétem, mint annak a bizonyos mágnesnek. Ő trágár, botrányos és minden megnyilvánulásával rátesz egy lapáttal az előzőre húzásaira. Akkor miért érdekel ennyire? Megint felhozom magamban a mágnesek példáját, meg az ellentéteket. Talán tudnék tanulni tőle, hogy ne legyek mindig ilyen feszült és gátlásos, csak az a helyzet, hogy eddig jól éreztem magam így. Az ajkamba harapok, hogy márpedig igenis tudok én is káromkodni, majd megmutatom.*
- Jahm... egy kicsit.. beb@sztam.. vagy mi? * Sikerült hát... hű de laza lettem egyszeriben. Nem ez nem én voltam. Jól lehet ezt már nem is hallotta, először is azért mert elég halkan mondtam, másodszor pedig mert ő hangosabban verte a fejét az ágy melletti éjjeliszekrényembe.*
- Hé, hé.. Mit csinálsz már megint? * Igyekeztem megállítani a mozdulatban, itt már mellette guggoltam, kezemet pedig a vállára tettem és ekkor nézett rám olyan... furán? Derült napsütésből hirtelen észveszejtő és mindent elsöprő hurrikán jutott az eszembe olyan örvénnyel ami pár másodperc múlva bekövetkezett volna és egészen máshova sodort volna minket, de sikerült elterelnie a figyelmemet.*
- Mi? Dehogy.. félreértesz. Aaa.. öh.. nos akkor legalább rácáfoltam Agatha állítására miszerint meleg vagyok. Nem igaz? * Szám vértelen vonallá változott miközben kiejtettem a szavakat. Hát ő aztán tényleg mindent észrevesz, mintha egy scanner lenne a szeme, tök meztelennek érzem magam. Előző gondolataim miatt szinte percenként húzom szorosabbra magamon a köntöst, már már idegrángásnak tűnik magamnak is a mozdulat.*
- Óh? * Szemöldökeim a  magasba szöknek, igazából egész hihetően hangzik a dolog, simán el tudom képzelni a bugyuta okot amit elmondott, azonban valami meg nem említett mögöttes dolgot is érzek, ha már jó mentalista vagyok. Mindent félretéve hosszasan megöleltem, azután pedig felvetettem a reggeli ötletét. Persze szigorúan csak ruhában. Alá kellene íratnom vele egy szerződést, hogy nem mászkál félmeztelenül......... de minek?! Az visszatartaná? Nem? Oké. Relax again Lincoln. Agatha legalább a földszinten van. Együtt a konyhába megyünk én köntösben ő meg a pólómban ami elég nagy rá, majdnem a térdéig ér. Be kell vallanom egész jól áll neki a cucc, megtarthatja, úgy is Illás illata lenne.*
- Ó nem főzök, van zabpehely asszem' vettem még a múlthéten. * Külön szekrényeink vannak, én a sajátomra ráírtam piros nagybetűkkel, hogy: LINC! ennek ellenére mindig valaki rendetlenséget csinál benne. Ahogy kinyitom a szekrényemet rám borul a már előbb említett zabpehely.*
- A fenébe is! * Csapom le a zacskót a pultra és elkezdem rázni a köntöst amiből hullanak a pelyhek. Kedvem támadt volna ordítani, hogy Agatha!! De isten őrizz, hogy netán felkeltsem az alvó......nemtom' mit..azt.*

* Fél lábon ugrálok egy kicsit, de hangtalanul sikerül odabotorkálnom Illa mellé, aki egyik pillanatban a fejét veri az éjjeli szekrénybe. Végigsimítok az arcomon a homlokomtól lassan lefelé, majd mély sóhajt veszek miközben erőt gyűjtök.*
- Hé engem sem érdekel a saját testi épségem, de azért abbahagyhatnád. * Itt már mellé guggoltam, ő pedig az ágy mellé bukott. Igazából nem nagyon tudok mit kezdeni az emberekkel, eddig csak felületes viszonyaim voltak, nem tudom mit szokás ilyenkor csinálni, de a vállára tettem a kezem. Jól csinálhattam, mert felpillantott rám. Valahogy máshogy, eddig még így nem nézett rám. Azt hittem, hogy csak testiség volt köztünk, most viszont valami mocorogni kezdett bennem. Szerencsére nem tudtam elmerülni mélyebben ezen gondolataimba, mert kizökkent Illa " szexi a lábad" megjegyzése. Elhúzom a szám, de a kezem még mindig a vállán tartom. Engem nem ver át és a figyelmemet sem tereli el. Egyre jobban érdekel, hogy mi bántja őt.* ~ Meg akarod fejteni Illát? Failed attempt..~ * Gondolkodom tovább, de azért még is teszek egy próbát. Illa közben teljesen elkeni az arcán a sminket. Eléggé sok volt rajta, teljesen befeketedett a zsebkendő tőle, pedig...*
- Miért kensz ennyi mindent az arcodra? Nincs szükséged rá.. anélkül is szé.... Hmm.. * Elharapom a mondat végét és bazzeg, hogy előbb beszélek mint fontolom meg, hogy mit is ejtek ki a számon. És egyáltalán miért jutnak az eszembe ilyesmik?! A vállamra hajtja a fejét és pedig közelebb húzom magamhoz.*
- Még mindig nem mondtad el mi bánt. * Mondom és végigsimítok a vállán. Elképesztő koncentrációt igényelt, hogy ne a lecsusszanó párna mögötti testrészekre pillantsak, de sikerült, úgyhogy büszke voltam, bár amikor ő is visszaölelt az nem sokat segített a helyzetemen. Örülnöm kellett volna, hogy a humora most is él, még ilyen szomorkás hangulatában is, de miért vesz észre mindent?! Kiégek.. Felpattanok, összébb húzva magamon a köntöst és sápadt arcom kis vörös színt kapott, pedig ez ritkán fordul ám elő a történelemben. Mondjuk mit takargatnék, úgy is mindent láttunk már egymáson, de most valamiért másmilyennek érzem a hangulatot. Sokkal.. érzelmesebbnek mint legutóbb amikor anélkül estünk egymásnak. Megrázom a fejem és elhessegetem az emlékképeket.* ~ Ne gondolj ilyesmire Linc!.... Reggeli?*
- Van kedved velem reggelizni? * Kérdem tőle, aztán mielőtt még felállhatna a szemérmes takarásából még gyorsan hozzá fűzöm.*
- DE! csak, ha felveszel valamit. Tessék itt egy pólóm. * Kivettem egy sima hosszú zöld pólót a szekrényemből és odaadtam neki.*

* Lassan folyatom a vizet. nagyon nagyon lassan és fohászkodom, hogy már ne legyen a szobámba mire visszaérek. Alapból gyorsan el szoktam intézni a zuhany dolgot, most viszont addig ki nem másztam onnan, amíg a tükör rohadtul be nem párásodott. Illa nem jött be, úgyhogy vagy tényleg lelécelt, vagy elaludt. Nem ahhoz túl aktív volt. Törölközőt csavarok magam köré és szentül hiszem, hogy magamra maradtam a szobámban. Ilyenkor néha magamban szoktam beszélni..mármint inkább halkan mormogni.* - zavarba jönni? Ugyan kéééérlek.. * Változtatom el a hangom, közben elhagyom a fürdőt. Még ki sem nyitottam az ajtót, látom félig felbukkanva Illa fehér hajzuhatagát az ágy mögül. A látványtól véletlenül jóó alaposan a küszöbbe rúgtam. Olyan jó körmöset, ezt biztosan mindenki tudja milyen érzés, hang azonban mégsem jött ki a torkomon, csupán a szavakat formáltam és szisszentem egyet. Szorosabbra csavartam magam körül a törölközőt és az ajtómra akasztott köntös vettem fel gyorsan mielőtt ő hátrafordult volna, ekkor azonban furcsa hüppögést hallottam.* ~ Ez sír? ~ * Neeem az lehetetlen. Ez csak valamiféle újabb tréfának tűnik. De azért fájós lábujjal megkerültem az ágyat és Illa eltakart arcát próbáltam jobban szemügyre venni.*
- Illa minden rendben? * Vazz ez tényleg sír, elkenődött az a fekete micsoda is. Két lépéssel ott termek mellette és leguggolok hozzá. A vállára teszem a kezem.*
- Hé jól vagy? * Kérdezek rá megint, még mindig azt hiszem, hogy csak színészkedik. De akkor nagyon jól csinálja, teljesen megsajnálom. Rossz így látni. Az Illa melletti éjjeliszekrényből kiveszek egy zsebkendős dobozt és átnyújtom neki. Mindeddig felületesnek hittem a viszonyunkat, azonban most olyan megtörtnek és esetlennek látom, hogy muszáj voltam átölelni. A fekete és fehér tincsek összeérhettek egy pillanatra.*

* Az arcát nézve, nem tudom, hogy vajon mire gondolhat. Teljesen kiszámíthatatlan, mindenesetre nagyon meglepődnék, ha sírni kezdene. Eddig olyan felületesnek tűntek az érzelmei, de csak azért talán mert nem ismerem annyira, csak ezt az oldalát. Én csak az: őrült lány a szomszéd szobából oldalát ismerem, aki nem szeret egyedül aludni. Valóban már láttunk mindent, de úgy hiszem, úgy akarom hinni, hogy ez csupán csak egy kis félresiklás volt a részünkről. ~ De tangába van, az isten szerelmére! ~ Szegény Sophie mit szólna, ha megtudná a mai incidenst. ~ Ugyan honnan tudná meg? Kitől? És egész csinos!~ * Tudatalattim nem várt hangja ismét noszogatni kezd én pedig igyekszem szürkeállományom legmélyebb zugaimba rejteni az ilyesféle kényszer képzeteimet. Oké, egy biztos, normális férfi reakcióim vannak, ebben a cseppet sem normális szituációban. Mélyen beszívom a levegőt és lassan kifújva felállok az ágy mellől. Engem néz.. ~ Nézz már rá! Szentségit.~
- Te sosem vagy zavarba? * Bukik ki belőlem a kérdés és érzem, hogy izzadni kezdek. Szerencsétlenkedve - és persze Illa tekintetének kerülése mellett- felöltöztem. Végig magamon éreztem a tekintetét, amihez még akkor sem tudnék hozzá szokni, ha már százszor megtörtént volna a dolog. Menekülve, meg mivel már amúgy is szükségem volt rá a fürdő felé veszem az irányt. Hallom a huncut mosolyt a hátam mögül és mire megfordulok ismét kissé lejjebb engedve megmutatva bájait. ~ Amiket legutóbb én...~ * Atomgyorsasággal űztem ki a gondolatomból a folytatást. Oké, behúztam a fürdőbe és egy percig csak tétlenül álltam.*
- Hűha ez érdekes volt. * Fújok frufrum alá hosszasan levegőt.*

* A szemeim kipattantak és elkerekedve bámulták Illát. ~ Most meg mit keres? Ez őrült! ~ Nem újdonság, de én is őrült vagyok, hogy nem fordítom el a fejemet. Őrület.. A takaró alá akarna nézni könnyedén meglibbentve az anyagot, de én megelőzöm és magamra szorítom. Savanyú fejet vágok. Pedig már éppen köszönetet akartam mondani neki, amiért a múltkor olyan rendes volt, de valamivel mindig sikerül belerontania a lelki békémbe.*
- Nem.. nem rád mondtam.. Ez csak egy mondás. * Megint végigmérem, de már ave maria ott van a kezében a párna is. Érzem, ahogy a vér újból a fejembe áramlik. Komor arccal hallgatom a válaszát, azonban az obszcén szavaknál legszívesebben eltakarnám a fülem. Kéne neki egy illemtanár, túl őszinte, túl szókimondó.. Ez zavarba ejtő, hiszen én mindig is az udvarias, hűvös és távolságtartó modoromat használtam és ilyenben eddig még nem volt részem. Nem tudom kezelni.*
- Nem bóknak szántam. * Unottan forgatom szememet, aztán amikor visszanézek, hát mit látok már megint?! És miért támadnak megint őrült gondolataim?
- Az istenit neki! * Szentségelek.. A mai napon elég sokat.. Lenne mit meggyónni, Illával karöltve. ~ Vesd már rá magad.~ Megrázom a fejem és próbálok értelmes mondatokat alkotni.*
- Ilyen hiányos öltözékben? * Gondolkodom hangosan és érzem, hogy ennek nem lesz jó vége, ezért gyorsan menekülni is próbálok. Felpattanok az ágyból és felveszem a földről a farmeromat. A cipzárjával bénázok egy kicsit nem akar felhúzódni, csak azért sem. Ma összeesküdött ellenem a világ.*
- Szentségit! * Halkan szitkozódom, aztán vetek még egy pillantást Illára. Olyan jelentőségteljes pillantást.*
- Öhh, léptem zuhanyozni. * Mondom még neki, bár nem tudom miért kéne megmagyaráznom neki, hova megyek. ~ Hülye vagy.~ Morogja tudatalattim.*

* Hosszú napom volt, nagyon nagyon fárasztó, ezért amikor hazaérek még vacsorázni is elfelejtek. Célirányosan a szobám felé indultam olyan félkómásan. Ma nagyon sokan voltak a pubban és az a semmitmondó fecsegésük is teljesen kiszipolyozta a maradék energiámat. Semmi mást nem akartam, csak beesni a puha tollpárnák közé. Még volt annyi energiám, hogy miután átbotladoztam a küszöbön a földre hajítottam a pólómat és megszabadultam a nadrágtól is, a zokni viszont maradt. Mint akit fejbe vágtak egy serpenyővel, ahogy bedőltem mozdulatlan maradtam és pillanatok alatt álomba merültem. Halkan szuszogtam. Egy zenés felvonuló osztag sem tudott volna felébreszteni így azt sem hallottam, amikor kattant az ajtóm zárja. Mormoghattam talán valamit, de csak megfordultam. Reggel az arcomba sütő napfényre ébredtem, lassan nyitottam ki a szememet és ekkor megláttam.*
- Szent tehén! * Fel akarok pattanni az ágyból, de nem sikerül, ehelyett azonban alaposan koppan a fejem az ágytámlába.* - Ah * Halkan felszisszentem.*
- Mi....te meg én.... mi... már megint?! * Kérdem hitetlenkedve. De miért nem emlékszem az egészre? Lehetetlen. Nézek szörnyülködve a mellettem fekvő félmeztelen úristen Illára. Akaratlanul vagy sem, tekintetem lejjebb téved a kerekded domborulatokig és eszembe jut a legutóbbi együtt töltött éjszaka. Hmmm. Szaporán pislogok, a szemhéjam a szívverésem ütemére mozog. Miért csinálja ezt velem? Bárcsak abbahagyná.* ~ Gyerünk Linc téged akar!~ * Suttogja tudatalattim halk, nem szívesen hallott hangja. Egyébként az utóbbi időkben egészen más vélemény alakult ki bennem Illáról, rájöttem, hogy igazából bírom, azonban néha ki tud akasztani, mint most is. És miért bámulom egyfolytában?* ~ Fejezd be Linc!~
- Illa a szentségit! Takard el magad! * Kiáltom hangosan és a kezébe nyomom a hatalmas tollpárnát. Oké relax. A legutóbb együtt töltött idők vizuális emlékeivel viaskodom. Egy hajszál választ el attól, nehogy megtörténjen ami legutóbb, nem, nem , nem. Az eszem minden kis idegrostjával ellenkezik, a testem viszont más kérdés.*
- Hihetetlen vagy... * Csóválom a fejem és kétségbeesetten fekete kócos tincseimbe túrok. Nem lesz ez így jó, nagyon nem.*

* Már az utcán haladnak egymás mellett, Illa nem fér a bőrébe vidáman szökdécsel, mialatt Linc savanyú ábrázattal bámul előre, egyik kezét zsebre téve a másikon pedig a kulcsát pörgetve sétál unottan. Néha egy hangosabb sóhajt hallat, aztán az eget bámulja amíg Illa kinyitja az ajtajukat. A házban aztán már valamelyest otthonosan érzi magát, a táskáját ledobja, a kulcsát a pultra hajítja és a hűtőhöz igyekszik. Kinyitja, aztán hátrafordul, hogy mi ez a szokatlan csend, és a másik arcáról eszébe jut az "ígérete".* - Óhh igen.. * Mosolyodik el és becsukja a hűtőt. Közelebb sétál a fehér hajú lányhoz, aztán megköszörüli a torkát.* - Neeem, azt hiszem félre értettél. - Itt zavartan felnevet és hárítóan maga elé tartja két kezét.* - Itt várj rendben? Csak felszaladok a szobámba és hozom a pénztárcámat rendben? * Mondta vidáman és már indult is fel a hálójába. Fentről még lekiabálja a másiknak - hacsak az nem követi fel a szobába.- * - Viszont, ha én állom az első hót, akkor egy hónapig, azaz minimum harminc napig a maival együtt nincs botrány rendben? * Kérdi és magában örül, hogy ilyen egyszerű volt az üzlet. Hát igen, a pénz hatalma. Még jó, hogy kapott egy "kis" örökséget, ezzel le van tudva a csóróság. Kiveszi a tárcából a pénzt és fütyörészve elkezdi legyezgetni magát egy kisebb köteggel. Lehet, hogy a fiú nagyon félreértelmezte a dolgokat? Na majd kiderül amikor elkezdi számolgatni a pénzt a lánynak.*

- Rendben, a citrom torta a kedven.... * Mondja miközben ügyeskedik a pezsgős üveggel.* - Hé.. ez kéne? Ne hívj kölyöknek.. * Mondja miközben civakodnak, próbálja tenyerével eltolni a másik arcát, elég viccesnek tűnhet a jelenet Sophienak.* - Elég! * Mondja és felmászik egy székre és a lány fölé tartja a palacot, aki bizonyára érte ugrál majd, ezért szaladnia kell vele. Mehetnek pár kört a szobában, ezzel még nagyobb rendetlenséget csinálva, már, ha Agatha nem adja fel. A zsonglőrködésnek azonban hamar vége szakad, mert Linc kibillen az egyensúlyából, és elég kínos pozitúrában fog padlót a groteszk páros. A jelenetet lassított felvétellel kellene visszajátszani, mert a fiú arcán pár másodperc alatt mindenféle érzelem látszódik. Háttal érkezik a földre, Agatha viszont puhára eshet, mert, hogy Lincoln közben alá került. Kínos.. Legalább is a fiúnak, mert hogy a nő még mindig a pezsgőt akarja, amit egyik kezével feltartott a fiú, s így szépen széttört szilánkjaira az üveg. A másik kezével pedig hárítani próbált, minek következtében egyenesen letenyerelte Agatha mellesleg bő idomait.* - Mi a sz... * Kiáltja, és oly gyorsan próbál felállni, mintha az életén múlna. Az este ennél kínosabbra nem is sikeredhetett volna. Sophie arcát nézi, hogy vajon ő mit szól majd a jelenethez, bizonyára fogja a táskáját és lelép. Szóval bőven lesz oka a bocsánatkérésre másnap. Egy biztos, ha Sophie elmegy, akkor Linc egész éjjel magyarázni fogja Gathanak, hogy "miattad van, te vagy az oka és az ehhez hasonlókat".