Agatha-Land

* Csengettek és Linc felpattant, hogy átvegye a futártól a pizzákat. A futár furcsa arcot vágott. - A csengő megrá..* - Tudom, tudom ne is mondja. * Mondta és még több borravalót adott aztán becsapta az ajtót.* - Asztalhoz. * Nézett a hózentrógereshez, aki viszont lehet, hogy már jól lakott a bablevessel. Egyelőre minden jól alakul, bár nem egészen a terv szerint, de úgy tűnik Sophie jól érzi magát. Csibészes mosolyra húzódnak ajkai, de hirtelen vált savanyú ábrázatra.* - Itt az üveg is. * Mondta és átcsúsztatta az asztal másik végébe Agathanak. Tőle akár megihatja az egészet is, a mai estén lehet, hogy ő is kicsit megbillenti majd a poharát, bár az attól függ, hogy Sophie mennyire tolerálná. Egyszer már átnyújtotta üvegestül a pezsgőt, de úgy tűnt egy korty nem volt elég. Megfogja a palackot és unottan feltartja a magasba úgy, hogy Gatha ne érje el, közben persze nem feledkezik meg vendégéről sem.* - Mi lenne, ha legközelebb te főznél? Azt mondtad jól csinálod. * Kacsintott Sophiera és ez pont elég volt ahhoz, hogy elterelje a figyelmét a feltartott palackról, úgyhogy, ha Agatha nagyon nyújtózkodott, netán felállt egy székre akkor jó eséllyel együtt borulnak a földre.*

* Bekíséri vendégét a konyhába, aztán kissé felvonja szemöldökét, hogy már evett. Igaz vacsora volt a tervben, de mivel az ő sütés főzéses képességei nem megbízhatóak arra gondol, hogy rendelt volna valamit.* - Akkor nem vagy éhes? Én arra gondoltam, hogy rendelhetnénk olyan mugli ételt.. Tudod.. Pizzát... Asszem így kell mondani. * Mondja és kihúzza Sophienak a széket, hogy helyet foglaljon. Az asztalon egy felhúzott kis minirobot járja a köröket, néha hangosan és fülsértően sípolt egyet, mire Linc lesöpörte az asztalról. Ő is helyet foglal Sophieval szemben és magának is tölt, aztán a kérdésre magasra emeli poharát és elmosolyodik.* - Ünnepeljük, hogy ehmmm. Agatha ma még nem csinált semmi megbotránkoztatót és persze arra is, hogy te vagy az első vendégem amióta ideköltöztem. * Nyújtja koccintásra a poharat, a káromkodásra azonban kicsit félrenyel, mire egy szalvétával elkezdi törölgetni ajkait.* - Csak azt tudom, hogy legközelebb máshol tárolom majd. * Forgatja a szemét, aztán elővette a telefonját és rendelt pizzát három főre. Miután elintézte a rendelést újból Sophiera pillantott.* - Bocs a rendetlenségért. * A pulthoz sietett és egy ronggyal megpróbálta letörölgetni az olajfoltokat az asztalról, azonban a rongy még az asztalnál is olajosabb lett, s Linc fogta és bosszúsan bevágta a mosogatóba.*

* Valóban kemény dió a fiú, kiismerni pedig nehéz volna. A külvilág felé mutatott arca pedig teljesen másmilyen mint ami igazából benne lakozik, ez az az oldal ami elég mélyen rejtőzik benne, s a felszín az egykori Lincoln árnyékát mutatja inkább, mintsem a valót. De, ha mindenki álarcot vesz akkor mikor mutatkozik meg az igazi énjük? Mindazonáltal Lincolnnak ez így tökéletesen megfelel, a hosszú évek során majdnem egybeolvadt a magára erőltetett Lincoln2-vel. Már ő maga sem emlékszik arra milyen volt régen. Ajtónyílás, ledöbbenés, aztán bemennek a házba, ahol a rendetlenség uralkodik, s a fiú felveti a szobalányt miközben próbálja megszabadítani a házinénit a jelmezétől. Illának viszont bejön, pedig beleült egy szúrós rugóba. Furcsa egy szerzet, csak úgy mint a ház. Amit Linc más nem is háznak, hanem valahogy máshogy definiálná. Viskó, odú..te jó ég és itt fog lakni. Na de, hogy kivel az még csak aztán derült ki, ahogy a sisak lekerült Agatha fejéről. Linc kiejtette a kezéből, s az addig gurult amíg valamelyik szemétben meg nem akadt.* - Nem, nem.. itt valami félreértés történhetett.. A bérlőt keresem. * Mondta kimért hangon, azonban rákérdezett a fizetés módjára, úgyhogy nem volt vissza út. Hangtalanul ment fel a lépcsőn és a tisztább szobát választja, bár úgy gonodolja, hogy nem fog sokáig itt tartózkodni, ha csak el nem foglalták régebbi szobáját ez idő alatt. Illa-ra néz, hogy mit szól az egész jelenethez, hogy fehérneműben tipeg fel a házinénijük, de aztán rá jött, hogy hiába, mert a másikon majdnem bikini van, vagy az is, de nem akar tudni róla, szóval káosz.*

* A csengőt megnyomva nem ácsorog sokáig az ajtó előtt egyedül, valaki megérinti a vállát. Hátrafordulván egy fiatal huszonévesnek tűnő elég kihívóan öltözködő lány szól hozzá, és többet tud mint a fiú, mivel közli, hogy lakótársak lesznek, meg még mond valamit, amire azt hiszi, hogy rosszul hallja, úgyhogy csak zavarodottan elmosolyodik.* - Üdv, hát, ha a ebben a házban bérled az emeleti szobát akkor jól lehet. * Eddig minden jó, sőt az új lány is egészen kedves teremtés, jól meglesznek...- vagy nem?- Úgyhogy elmosolyodik. A ruhája miatt akaratlanul is végigméri, bár az öltözködéssel ez lehetett a célja. Lincnek az exhibicionista szó jutott az eszébe, de ez jelenleg egy cseppet sem zavarta, ó már hogy is zavarta volna? Ha Illa válaszolt, akkor Linc bemutatkozik neki és felajánlja, hogy viszi a csomagját. Ilyenkor be kell tartani a szokásos udvarias formulákat, amiket a fiú már jól az eszébe vésett, bár ezeket inkább ravaszabb módon használja, s nem csak azért mert valóban oly úriember volna. Közben ajtót nyitnak és a bibircsókos asszony helyett egy robot szerelésbe öltözött fickó - mert először erre gondolt a hangtorzító miatt.- nyit ajtót nekik, bár a szóhasználata voltaképpen ismerős, átfut az agyán, hogy most még elmenekülhetne.* - Jó estét! * Mondja és elgondolkodik, hogy áthúzza e egyáltalán a küszöbön a bőröndjét, de mivel már fizetett előleget, meg amúgy is, ez annyira nem is gáz.. Vagy mégis?* - Majd én. * Mondja miközben átlépkedi és kikerülni a valamiket az atombomba sújtotta nappaliban és a robotos alak sisakját próbálja levenni. Miközben próbálja levenni, körbenéz a helyiségen, ami a legjobb indulattal sem mondható tisztának, ami nem jó.. nagyon nem jó, hiszen ő tisztaság mániás, de nem akarja még véletlenül sem megsérteni újdonsült bérbeadóját, úgyhogy fondorlatos kérdésbe bújtatta kíváncsiságát.* - Esetleg bejárónőn nem gondolkodott még?

* A nap jó részét azzal töltötte, hogy összepakolta a cuccait, amiből tulajdonképpen nem volt sok, szóval az egész belefért egy nagy fekete bőröndbe. Még egy utolsó pillantást vetett a régi szobájára, aztán lekapcsolta a villanyt, s bezárta maga mögött az ajtót. Sosem szerette azt a szobát, nem azért mert kicsi lett volna, hanem egyszerűen a berendezése sem volt a kedvére való, meg aztán ott nem pakolászhatta oda a cuccait ahová éppen akarta, mert a közös helyiségekben mindenki használta a másik dolgait, meg persze megették egymás ebédjét és még sok más olyan bosszantó dolgokat csináltak amik arra késztették a Laurence fiút, hogy búcsút intsen addigi szobatársainak. Még jó, hogy a napokban beleütközött abba a hirdetésbe. A ház a leírás alapján jól hangzik, és egy vastag borítékot - elég vastagot- már előre is küldött a címre, hogy nehogy valaki más lecsapjon a szobájára. A pénz nem akadály, ráadásul szüksége van egy saját légtérre, a leírás alapján pedig, hacsak addig nem érkezik egy másik bérlő, az egész emelet az övé. Jó benyomást akar kelteni a bérlőjénél, akit egy bibircsókos asszonynak képzel el a hirdetés aláírása alapján. Örül, hogy ilyen közel van, mert hamar odaért, bár már este volt, de mivel ő is ott fog lakni, az idő nem számíthat. Hátrasimította hollófekete haját, megigazította mellényét és csengetett. A fura csengő mintha megrázta volna az ujját, de ez biztosan nem csak valami tréfa a házinénitől, úgyhogy nem foglalkozott vele. Amint ajtót nyitnak neki, udvariasan köszön.* - Estét! A csengőt meg kéne .... he?