Puma háló

*Hiába, minden ellenkezésemet elsöpörte és átadom magam neki. Mindent kizárok elmémből és csak rá koncentrálok. Csókjaira és érintéseire figyelek. Néha durvában harap belém, de még ez sem zavar. Csak még inkább élvezem vadságát és még inkább elvesztem önmagam. Ahogy az ágyon fekszem izmos hátát simogatom. Már minden ellenállást feladtam és csak az érzéseimre és ösztöneimre hallgatok. És én most azt érzem hogy Őt akarom. *
-Én is szeretlek.*mondom lihegve mert már alig kapok levegőt.*

*Nagyot sóhajtok mikor megérzem fogait bőrömön. A szívverésem és a légzésem felgyorsul attól amit csinál. Hirtelen megragadom a kezét mikor a köntös alá akar nyúlni. Nem tudom mit kéne tennem.*
-Ezt nem szabad.*mondom akadozva halkan de nem igazán bírok ellenkezni. Annyira a hatása alá kerültem hogy minden ellenállásomat elsöpri. Már az érintéseitől készvagyok és elvesztem az eszem. Végül teljesen megadom magam akaratának és hozzá simulva csókolom meg és közben túrok hajába. *

*Nagyot sóhauok mikor a nyakamat kezdi csókolgatni. *
-Nem fogok eltűnni. Ne aggódj. *mondom bár tudom hogy a soványságomra érti. Gerincemen kellemes bizsergés cikázik föl alá mikor végig simít csípőmön. Teljesen elveszi az eszemet, mindazzal amit csinál. Nem bírok ellenkezni teljesen a hatása alá kerültem. De legbelül gyötör a bűntudat mert tudom hogy nem lenne szabad elvégre Ő mépg mindíg azt a nőt szereti nekem meg ott van Linc. Kegyetlennek érzem magam hisz Linc mit sem sejt a történtekről én meg itt enyelgek Stevvel.*

*Megnyugtatnak szavai és érintései. Képes vagyok elhinni hogy tényleg minden rendben lesz. Csak bólintok mikor megkérdezi hiszek-e neki. Nem tudok mást tenni. Gondolkodni is alig tudok mikor megcsókol. Annyira lágy és érzéki. Nem bírok neki ellen állni. Teljesen átadom magam neki és hagyom hogy magával ragadjanak az érzelmeim. És hagyom hogy azt tegyen amit akar.*

*Mintha meg se hallotta volna hogy mit mondtam. Oda jön és átölel. Ahogy a fülembe duruzsol érzem hogy szívem felgyorsul. *
-Ezt nem lenne szabad. *mondom suttogva de karjai közt teljesen elgyengülök és nem bírok neki ellenállni. Pont ettől tartottam. Még mindíg hatással van rám és nem tudok ellenkezni.*

*Kijövök a szobából és először rendet rakok a konyhába. Majd a másik szobába megyek. Nem tudom miért de felidegesít a tudat hogy csak elvicceli a dolgokat, és nem őszinte. Hogy bízhatnék meg benne ha már most nem mond igazat? Épp át akarok öltözni hogy ne a köntösben aludjak. A vállamról épp hogy lecsúsztatom a ruhadarabot mikor Stev nyit be.*
-Néha igazán kopoghatnál.*mondom duzzogva ahogy vissza veszem a köntöst és szorosan újra össze fogom magamon.*

*Nem vicces amit mond. *
-Nem mert nem vagy őszinte.*mondom mérgesen. Nem tetszik hogy nem őszinte és csak a megnyugtatásom miatt mondja. Kikecmergek öleléséből hogy fölkeljek. *
-Későre jár pihenj nyugodtan. Én átmegyek a másik szobába. *mondom ahogy elindulok. Nem akarok tovább maradni mert akkor nem hiszem hogy a józan eszemre fogok hallgatni.*

*Nagyon meglep a csókkal nem ez az első csókom tőle és remélem nem is az utólsó. *
-Én is téged.*mondom ahogy átölelem. Nagyon szeretem de féltem. Nagyon félek hogy mindketejüket tönkre fogom tenni.*
-Megígéred hogy nem csinálsz őrültséget. Ígérd meg.*mondom halkan hozzá bújva.*

*Lehet Stevennek igaza van és egy kicsit pihennem kéne. Jóformán minden nap késő estig dolgozom. Lehet csak a kimerültség okozza.*
-Nem már teljesen eltűnt.*mondom majd elfordítom a tekintetem mikor elkezd piszkálódni. Már épp rá akarok förmedni hogy miért kell mindíg tönkre kell tennie a szép pillanatokat az ostoba beszólásaival, mikor megcsókol. Nagyon meglep és hirtelen azt se tudom mit tegyek. Végül lehunyom a szemem és viszonzom a csókját. *

-Nem tehetek róla. Valamiért nem érzem azt hogy képes lennék kiálni ellene. Nem érzem úgy hogy elég erős lennék. Valamiért legyengültem. *mondom és lehajtom a fejem. Szégyenlem a gyengeségem és nem tudom miért vagyok ennyire gyenge. És miért félek ennyire. *
-Jobban vagy?*kérdezem halkan. *

*Miután átnyújtom a bögrét megragad és maga mellé ránt. Kicsit össébb fogom a köntöst magamon, majd csöndben hallgatom amit mond.*
-Kérlek nyugodj meg. Nem győzhetnél ellene. Tudom hogy bosszút akarsz állni a szüleid miatt de nem lenne esélyed ellene. Csak úgy mint nekem. Már értem miért nem akartad hogy elválaljam ezt a munkát. Félek attól a nőtől. Félek mert túl erős. És téged akar. Azt hiszi hogy Lis azért tűnt el mert sikerült megölnie. *mondom mellkasába fúrva az arcomat. A főzetnek hála gyorsan gyógyulnak a sebei és már majdnem az összes sérülése eltűnt. Megnyugtat a tudat hogy jobban van. De továbbra is félek hogy mi lesz vele ha az a nő elveszti a türelmét.*

*Elkezdem ellátni a sebeit közben elmondja hogy mi történt. Nagyon feldühít ez az egész. Mivel én nem öltem meg megpróbálták ők.*
-Ez az én hibám figyelmeztetnem kellett volna téged. Azt akarta hogy öljelek meg téged. És ezért kerültelek ebben a pár napban.*mondom halkan. Mikor kitistítom a sebeit kimegyek a konyhába hogy elő szedjem a gyógyfőzeteket. Egy pohárba. Majd vissza megyek hozzá. *
-Tessék ettől jobban leszel. *mondom ahogy felé nyújtom a poharat.*