Puma háló

* Linc egy pár percet még marad a fürdőszobában, miután Sophie az egészségügyi dobozkával a kezében kisiet ellátni Stev sebeit is. A félig kinyílt ajtónál minden hall és lát is. A féltékenység tüskéje beleszúródott, úgyhogy az ölelésnél valósággal kirobban az ajtón. Persze nem szól semmit, csak az az öt egyedül töltött perc sok volt Sophie nélkül. A kötés alatt még lüktet a sérülés, a pólóját pedig felakasztotta száradni a fürdőben. Stev elé sétál és keresztbe fonja maga előtt a karját.* - Ássuk el a csatabárdot, mit szólsz? * Teszi fel a kérdést, bár arcáról semmiféle érzelmet nem lehet leolvasni, pedig őszintén gondolja.*

* Elmúlt az adrenalin és hirtelen jelentkeztek a fájdalmak. Nem egy helyen zúzódás érte, a szája felszakadt, de a legsúlyosabb akkor is az inge alatt a megrepedt oldalbordája. Sophie leülteti Stevet a még épen maradt fotelre, aztán kézen fogva Lincet bemegy vele a fürdőbe és a szekrényekben kutatva előveszi az elsősegély dobozkát.* - Kutya bajom, ez csak egy kis karcolás. * Mondja, bár ez korán sincs így. Megszabadul az ingétől és bedobja a csaphoz, majd vizet ereszt rá, hogy lemossa róla a vérmocskot. A tükörben aztán megcsodálja újonnan szerzett sebét, aztán engedelmesen leül a kád szélére. Mialatt kötözik elgondolkodik az elmúlt pár órán és most már kitisztult fejjel teljesen átértékelte az egészet.* - Enyhén szólva is elvetettem a sulykot nem igaz? * Kérdi Linc, aztán kicsit felszisszen ahogy hozzáér saját sebéhez.* - Stev vállát is kösd be. Eléggé hozzá vágtam a széket. * Mondja rejtett bűnbánó hangon. Nem csak egymásban tettek kárt, hanem a lány szobájában is. A bútorok, a tárgyak.. a törött szék..* - Kissé átrendeztük a házat. Remélem nem haragszol. Szóval segítenék rendbe rakni is, ha már miattam.. ehm.. miattunk néz ki így. * Elhallgat egy pár másodpercig, majd elvigyorodik.* - Azért a serpenyős része durva volt a dolognak. Pláne a te kezedben. * Már nem volt Lincben sem harag, sem gyűlölet, csak semlegesség.*

* Fájdalom nyilal az oldalába. Meg tapogatja, nem lehet valami szép dolog inge alatt, de ezt egyelőre nem nézi meg. Valamelyest győzelemnek fogta fel, hogy ő már előbb talpon állt az energiahullám után mint Steven, úgyhogy büszkén húzta ki magát. Azonban ha nem is mondják ki, de mindkettőjüknek elment a kedvük a harctól. Elnézést kérni még korai, hiszen frissek a sebek és, ha Stev nem is, Linc biztos kap egy kötést a mellkasára a gyengélkedőn, ahol hiába is próbálják marasztalni majd pár napra, ő már az elsőn le fog lépni. Állkapcsát próbálja helyre tenni, Stev ütéseitől még roppant egyet kettőt, de aztán minden helyre állt és a homályos kép is kezdett kitisztulni. A szobában azonban mintha armageddon történt volna, nem csak a két fiú miatt, hanem leginkább Arti energiahulláma miatt. Szóval Sophienak lesz mit rendberakni.* - Öhh. Bocs Sophie. Szívesen itt maradok segíteni rendet tenni. * Ajánlja fel jobb ötlet híján. Stevvel továbbra is megtartja a pár lépés hűvös távolságot, de már nem ég az a perzselő düh a szemében.*

* Abba kéne hagyni. Suttogja az okosabbik énje, a másik viszont folyamatosan szítja a tüzet és bogarat tesz a fiú fülébe, hogy üsd, üsd üsd. Most inkább az utóbbira hallgat, s már indulna is amikor is Artemis elszabadít egy hatalmas energialöketet, aminek köszönhetően mindannyian a falhoz csapódnak. Ilyen varázsigét elég bátor iskola falain belül használni, de ezzel most nem törődve próbált feltápászkodni. A talpra állás sikerült, azonban éles fájdalom nyilalt a bordájába, s hang nem jött ki a torkán, csupán a szavakat formálva, ütemtelenül fújta ki a levegőt. Ez a kis varázslat jól lehet elég lett vetélytársának is, ahhoz, hogy felébredjenek a harci kedv mámorából. Sophiet keresi, reméli az ütközéstől nem esett baja. Nem esett rá semmiféle a szobában lévő nagyobb tárgy. Ha mégis, akkor lehámozza róla azokat a dolgokat és felsegíti. A varázslatot kibocsátó ilyenkor nem sérül, úgyhogy Artival nem kell ilyen szempontból törődni. Stev kemény legény, biztosan nem esett baja. Még pár másodpercig farkasszemet néz vele, aztán rájön, hogy nincs értelme folytatni. Oldalára szorítja a kezét. Érzi, hoyógy fekeze zekéje átázott, de a vörös szín nem látszik a sötét anyagán át. Eva sem sérült, az lehetett a szerencséje, hogy az ajtóban állt így elbújhatott könnyedén, arca még továbbra is dühösnek látszik.*

* Folytatódik a buli, Lincoln pedig egyre jobban bepörög. Az adrenalin teljesen elnyomja az érzéseit, így azt sem érzi, hogy megrepedt az egyik oldalbordája. Hörögve veszi a levegőt, azonban amikor meglátja Sophiet Steven mögött a serpenyővel elkezd nevetni. Látván, hogy a kemény fém behorpadt, csak egy Ó-ó-ra maradt ideje, mert a férfi megint elkezdte jobb öklével osztani az áldást. Megtántorodik, majd nyelvével végigsimít fehér fogain, hogy megmaradtak e épen, és örömmel konstatálja, hogy igen csupán a nyelvét harapta el egy kicsit. Valóban inkább tűnik ovis grund partynak, csak egy kissé véresebb kiadásban, de fele annyira sem durván. Beletúrt éjfekete hajába és bár már fáradt mégis kihúzta magát, amikor látta, hogy Stev ujból felé iramodik, ezzel szemben nem azt csinálja amit várt, csupán megszorítja a csuklóját.* - Ha ha, ez komoly? * Kérdi, majd a vázáért nyúlna szabad kezével, de Sophie unszolására inkább letesz az abszurd ötletről. Világos vízszínű íriszei körül már csinos lilás kis monokli díszelgett, az állára pedig rászáradt az édes piros nedv. Stev azonban tovább bírja szusszal, és hamarabb feleszmél egy ütésből mint a mentalista fiú, akinek most vészesen kattognak az ötletek az agyában. Ha nem erővel akkor ésszel, de hogyan amikor a széket elhasználta már? Stev a monstrum kaotikusan közeledett felé.* - Bazze, ez kiiktathatatlan? Offoljátok már! * Kiálltja és keserű epét érez a szájában. Egy valamit ma is tanult, ha nem egy 100kg-s monstrum egy még nehezebb palásttal, akkor Steven nem jó bunyóspajti.* - Ehh. * Hörög még egy kicsit gallérjába törli az állát.* - Hogy az a... - fakadtam ki indulatosan, nem találván illő szavakat a kis kellemetlenségre. Kínjában már megragadta a földről a széttört szék lábát és azzal alaposan fejbe kólintotta a férfit, ha mással nem, talán ezzel most egy percre pihenőt nyert magának.*