Puma háló

* A csetepaté már elkezdődött és Sophie csitítgatása sem volt sikeres. Miután szétváltak és a lány közéjük állt egy kicsit zihál, de új erőre kap amikor látja, hogy arrébb lökte Sophiet. Erőteljes jobbossal üti Stev állát, s felcsillan a szeme, amikor látja, hogy amaz sikeres lett. Bár ökle kissé megsajdult.* - Nah, a supermanek is sérülékenyek. * Örül pillanatnyi sikerének bár nem sokáig mert ezzel megalapozta a hangulatot a folytatáshoz. Linc is kap egy arcost mire kissé megszédülve hátra tántorodik de állva marad. Megérinti ajkait és aztán őrült mosollyal nézi véres ujjait. Fémes ízt érez a szájában és letörli ingujjával.* - Ez felhívás egy keringőre? Elfogadom! * Ledobja fekete mellényét és elhajítja egyenest a neki futó Stev arcába, a jeleneten röhögni kezd, bár nem sokáig merthogy a falhoz nyomódik a háta. Kissé lejjebb csúszik a falról, vért köhécsel, amikor is látja, hogy Stev lábait vészesen rúgásra emeli. Félrehajol, de éppen hogy csak kitér és feltápászkodik.* - Most én jövök! * Kemény fából faragták a fickót Linc pedig a rövidebbet húzta. Eszes fiú pedig, csak kissé mazochista. Körül néz a szobában, hogy milyen tárgyakat tudna hasznosítani. Látott egy vázát, ami egy fejhez vágva elég hatásos lehet, bár annak Sophie bizonyára nem örülne, meg amúgy is olyan drága kínai csetresznek tűnik.. De nem volt sok ideje gondolkodni, úgyhogy maradt a szék. Az adrenalintól ittasan könnyedén felemelte egy kézzel és egyenest Stev felé igyekezett. A többi jelenlévő bizonyára sápadtan figyeli az eseményeket. Linc pedig megkísérelte felé hajítani az egész bútor darabot, és bár elég jó irányba hajította el, valószínű, hogy az ripityára törik a vasemberen, alig hagyva sérülést.* - Na vérzel már vagy akarsz még? * Kérdi, de meg kell támaszkodnia a falban, fájdalmat nem érez, majd csak akkor fog, ha elszáll a méreg. Kihúzza magát és ekkor oldalról a szőke Eva valamit közbekiált.* - He? * Kérdi oldalra fordulván, hogy a lány arcát is láthassa, de ezzel pont szabad és védtelen célpont lehetett Stev számára aki lehet, hogy kap is az alkalmon. Még a végén mind ketten bekötözött múmiaként fognak egymás mellett feküdni a gyengélkedő vaságyán, ott pedig a gipszek miatt maximum verbálisan tudják folytatni a csetepatét.*

- Így van, maradj csak Arti. * Bólogat hevesen, a kakaskodás szóra azonban Sophie oldalába csíp.* - Hah.. szóval ilyen trükkökhöz folyamodik? * Húzza fel egyik sötét szemöldökét és végigmér Stev-en. Elengedi Sophie derekát és a férfi elé sétál. Fenyegetően rá mutat mutató ujjával.* - Szóval esténként ijesztgeted?  * Mondja kissé hangosabban mint kellett volna. A két férfi kisajátítja a szoba közepét. Bár Linc a tűzzel játszik, hiszen Stev sokkal idősebb is meg szélesebb is, bár ami egy kis önbizalmat ad, hogy jóval magasabb nála.* - Jó lenne, ha erről leszoknál, mert netán találkozol az öklömmel. * Mondja Linc elszántan és feltűri jobb ingének ujját és határozottan közeledik Stev felé. Már nincs aki megállítsa, hiszen a pillanat töredéke alatt veti rá magát áldozatára, Stevre, s jól lehet mindketten a szőnyegen kötnek ki. A nagy hadonászásba Linc leverte az üres csészés poharat, ami szilánkjaira törik. Gurul össze vissza a szőnyegen és próbál felül kerekedni.* - Na és mit dolgozik kérem? - Itt próbálja tenyerével eltolni Stev arcát magától-  - Kérem szépen, lányokat ijesztgetek szabadidőmben.* A többi jelenlévőt kizárja, maximum Arti foteljének kartámláján koppan a fiú feje, aztán ha az vérezni kezd, csak kikapja a szőke lány kezéből a cafrangos rongyot és letörli vele az arcáról. Aztán újúlt erővel lát hozzá Stev megleckéztetésének, és talán csak a jó időzítésnek és a másik meglepettségének köszönheti, hogy az arcberendezése még a régi.*

- Ó hogyne, ki más kopogtatna íj határozottan az ajtódon? * Mondja unottan és fekete ingujjából kitép egy foszló szálat. Zavarja, hogy a kopogtatás miatt a lány távolabb került tőle. Sophie be is invitálja az ajtó előtt álló párost és visszasétál hozzá, Linc pedig hátulról átkarolja. A barna lányka aztán távozna, mert nem akar zavarni, és Lincet mogorvának titulálja. Mire a hollóhajú fiú hangosan felkacag.* - Micsoda mondás ez. Ehm.. elnézést, ha modortalan voltam. Szóval Lincolnnak hívnak. * Mondja másodszorra is, majd mosolyogva Sophiera sandít. Nem szándékozott ő kötekedni, de jól lehet a modora tényleg csiszolásra szorul még. Stev rátapintott a dolgok lényegére, ami igazán szimpatikus volt Linc számára.* - Semmi gond, nem zavartatok meg semmit. * Mondta, bár nem annyira hitelesen mint azt szerette volna, aztán elkerekedett szemekkel hallgatja húg és bátty párbeszédét.* - Most legalább az ajtót? Lehetséges még máshogy is bejutni ide? * Kérdi komor arccal, aztán elnevet az abszurd ötleten, hogy valaki a magas torony ablakán mászna be. Bár meg lehet találni annak is a módját. Aztán kiderül, hogy a mogorva fickót nem Lincnek szánták, hanem Stevennek, ami voltaképp megnyugtató, mert jelen pillanatban vagy az időjárás teszi, vagy valami más, de a szobában jelen lévők fele bizton mogorva hangulatú. Stev aztán nem kertel, őszintén kimondja amit gondol, minek következtében Linc majdnem visszaköpi a csészébe a teát, de aztán kissé mellkason veregetve magát leküzdi a köhögést.* - Nos. Ne vedd magadra Stev.. Ugye hívhatlak így?... Igazából nincs veled különösebb gondom, csak annyi amennyi a többi férfiakkal is lenne, ugye megértesz. * Mondja őszintén egy halovány mosoly kíséretében, aztán ki tudja hogy fogadja a másik a hallottakat, egy biztos, végletekben játszanak, vagy világraszóló barátságot kötnek, vagy most két vállra fektetik egymást és vér fog folyni Sophie szőnyegén. Linc azonban most barátságosabb mint máskor, csak egy egészséges féltékenység az ami miatt néha kicsit mogorvábban viselkedik.*

* Sophie és Linc egy időre félretette a teázást, mert érdekesebb dolgok foglalkoztatták őket. Linc közelebb húzta magához a lányt, aki ujjbegyeivel óvatosan végigsimított a fiú szögletes vonalain, de aztán elhúzta a kezét. Mire Linc elmosolyodott a másik piruló arca láttán és zavarán. Sejtette, hogy Sophienek még nem lehetett komolyabb barátja ezelőtt. Ha kettesben vannak aranyosan kislányos viselkedést ölt, munkájában azonban a kemény végrehajtó szerepét játssza. Linc megelégszik az előbbivel is. Kissé előre dőlve próbálja elérni a lány ajkait, azonban nem sikerül befejezni a mozdulatot, mert valaki kopogtat, s így enged a szorításból, és bár csalódott, int Sophienak, hogy nyugodtan nyisson ajtót. Mert valaki őrült mód dörömböl rajta.* - A szuperhős lesz.. * Forgatja szemét és nem csalódik nagyon amikor meglátta az ajtóban Stevent. Mellette pedig egy alacsony barna hajú leányka álldogál. Sophie barátnője lehet.* - Szia! Linc vagyok. * Köszönti a lányt, még mindig a pultnak dőlve maga előtt keresztbe fonva karját. Stevnek is biccent, aztán újból kezébe veszi a teás csészét és kinéz az ablakon.*

* Linc elgondolkodik az elhangzottakon, tetszik neki, ahogy a lány megfogalmazta észrevételét.* - Hát annak igazán örülnék. * Mondja komoly arccal, aztán dévaj mosolyt villant felé.* - Amúgy megsértődtem. * Mondja vigyorogva, de hangjából hallatszik a komolytalanság. Nagyot kortyolt a teába ami elég forró volt, úgyhogy az asztalra tette aztán figyelmét ismét teljesen Sophienak szentelte.* - Bizony, megbántva érzem magam. Csak így szó nélkül. * Csóválja a fejét, persze már rég megbocsátott, csak viccelődik. Aztán Stevenre terelődik a szó, mire Lincoln arcáról lefagy a vidámság. Élesen köszörüli meg a torkát, látszik, hogy nem kedvére való a dolog. Jó, jó megbízható fickónak látszik. De akkor is megölelte, hozzá ért. Érintkezett a bőrük, te jó ég, ennél rosszabb dolog nem is történhetne, valóságos káosz, pedig Lincoln számláján is akadt már egy két nyomdafestéket nem tűrő dolog.* - Mindegy, ne foglalkozzunk mással. * Mondja és kiveszi a lány kezéből a teát és leteszi a pultra, aztán közelebb vonja magához.*

* A legkevésbé sem gondolta volna, hogy Sophie ilyen harcias volna, bár a külső néha csalóka lehet. Akkor sem tudná kinézni belőle, hogy elintézne valami rossz fiút, sőt inkább őt kellene megóvni, legalább is eddig így gondolta Linc. Próbálta felfogni az újonnan kapott információkat aztán csak egy ejhára futotta.* - Ez valamiféle igazságszolgáltatás? Vagy végrehajtás? Mindegy is.. veszélyesnek hangzik. Miért van erre szükség, hogy ezzel foglalkozz? * Kérdi és a kezébe veszi a lány kezét. Le akarja beszélni róla erre ő is rájöhetett.* - De bízhatok benned ezentúl igaz? Nem csinálsz többet ilyet, vagy ha valamit forgatsz a fejedben szólsz majd róla. * Kérdi és még közelebb húzza magához.* - Nem kutyultál össze semmit, csak összezavarodtál. Viszont ha őszinte akarok lenni, be kel vallanom, hogy nem bízom abban a Stevenben. Gyanús nekem. Biztos nem akart tőled semmit? * Kérdi és végigsimít a lány derekán, aztán enged a szorításból, hogy be tudja fejezni a teát amit már elkezdett.*

- Jó.. Az őszinteséget szeretjük. Te is mindent tudsz már rólam. * Mondja egészen közel hajolva Sophiehez.* - Milyen csapat? Sosem beszéltél még nekem ilyenekről. * Mondta, de egyáltalán nem volt feszült, inkább csak érdeklődő. Végtére is az ő bűne nagyobb mint Sophie-é akinek több oka is lett volna arra, hogy felszálljon a vonatra a mai napon és itt hagyjon mindent. Végre csak rá koncentrál amikor kiveszi a kezéből a teavizet. Linc mókásnak találja, hogy a lány amikor zavarban van mindig valamivel babrálnia kell, vagy valamit csinálnia kell. Aranyos lánynak tartja Sophiet, aki igazából meg sem érdemelne egy olyan sötét és kétes alakú fickót mint amilyen Linc is.* - Néha nem tudom kifejezni az érzéseimet, amivel talán összezavartalak. De tetszel nekem. * Mondja és elkezd a lány hosszú fekete tincseivel játszani, ahogy közelebb vonja magához.*