Puma háló

First topic message reminder :



A szoba lakói - jobb oldal:
1. Sophie Ellen Lee
2.
3.
4.

A szoba lakói - bal oldal:
1.
2.
3.
4.

*Mindkét támadásom sikerrel jár és a fegyverem után nyúlok. Majd teljesen megdöbbenek, mikor megismerem a hangját.*
-Te idióta, nagyon hülye, isten csapása te címeres ökör! Hogy lehetsz ennyire barom. Le is lőhettelek volna te ökör. Nagyon hülye.*kiabálok vele majd a pisztolyt az ágyra dobva, felkelek és magamhoz kapva egy farmert meg egy pólót, berobogok a fürdőbe. Felöltözök majd vissza megyek, a szobába. Kifelé a konyhában megvárhatsz. A hűtőben találsz jeget. *mondom és mikor kimegy végre a rendes randiruhámba öltözök fel. Ami egy világoskék szoknya és fehér félvállas póló egy fehér lapostalpú szandállal. Nem sminkelem magam, csak a hajamat tűzöm fel egy fehér lótuszos hajdíszel. Majd kimegyek a közös részre megnézni mi van a vicceskedű bátyámmal.*-Hihetetlenült milyen hülye vagy.*morgok vele és kezébe nyomok egy kenőcsös tégelyt.*

*Ahogy a randira válogatom a ruhákat, megragadnak és a földre döntenek. *
-Mit érdekli magát hogy én hol voltam. Semmi köze hozzá. És mit keres a szobámban?*kiáltok rá az ismeretlenre, majd megpróbálom felrántani a térdemet is. Remélhetőleg érzékeny ponton találom támadómat, de ha nem nem fogok kétségbe esni.*-Nem jutna ki velem a kastélyból sem. Azonnal elkapnák.*mondom és ha sikerül kiszabadítom bal kezem hogy könyékkel arcon vágjam támadóm, hogy utánna az ágy alatt elrejtett 9 mm-es Browlingot elővegyem és rá szegezzem.*

*Ahogy a szobámban pakoláztam, hogy rendet rakjak. Csak Éjfél fujtatását, és morgását hallom. Megvonom a vállam, mert nem látok mást a szobában. Tovább pakolok, mikor hirtelen megragadják a bokám és a földre rántanak.*
-ÁÁÁ!*sikítok ahogy földre kerülök. A csuklyától nem látom az arcát és a hangja sem ismerős.*-Ki maga? És mit akar?*kérdezem de nem tudok mozdulni sem, olyan. erősen tart. Hiába próbálok nem bírok szabadulni.*

*Miután Linc-el beszéltem a szökőkútnál, elhívott vacsorázni. Majd kiugrik a szívem a helyéről mikor visszaérek a szobámba. Leteszem Éjfélt, és a holmilyaimat és azonnal beugrok a zuhany alá. Le kell hűtenem magam mert még mindíg nem bírom elhinni, hogy ez az egész igay. Mikor végzem a szekrényhez lépek, és a ruhák közt kezdek válogatni. Egyiket sem tartom megfelelőnek, szinte mindegyiket, a hátam mögött áthajítom, és mikor megfordulok látom hogy a szobát minden hol ruhák lepik el. *~Na jó nyugodjunk le. Nem kell túlzásba esni.~*gondolkodom majd elkezdek összepakolni, még mindíg egy szál törcsiben. Nagyon feldobou a mai nap. Boldognak érzem magam.*

*Mosolyogva kelek föl hogy az ajtóhoz kísérjem őket. *
-Nagyon örülök hogy eljöttetek és hogy ízlett a főztöm. Remélem még össze ülünk még így. *köszönök el tőlük majd bezárom az ajtót, és eltakarítunk magunk után.*

*Lenézek és teám felszínét figyelem. *~ Olyan sok kérdés kavarog a fejemben, de sajnos kevés a válasz. Tudom hogy a jövő kiszámíthatatlan, és sose zavart az idő múlása. Csak úgy mint a halál gondolata sem riaszt hisz legyen várt vagy váratlan, az jön magától. Hiába küzdünk ellene semmi sem örök. Egyszer mindennek vége szakad, akár akarjuk akár nem. ~*gondolkodom majd Luciana hangja rángat vissza.*
-De már beszéltem vele erről. Csak amióta kiderült hogy nem ők az igazi családom, és elkezdem keresni a vérszerinti szüleimet, ő attól fél hogy elhagyom őket, amin eddig is gondolkodtam, mert közre játszottak dolgok ami miatt nem akarok otthon maradni. *mondom és mondandóm utólsó részét kicsit hallkabban mondom és megszorítom bal alkarom. A pulóvertől nem látszik a sárkány formájú égés, ami szinte már teljesen meggyógyult. Nem szeretek még most sem erről beszélni de már bele nyugodtam a történtekben.*

*Mosolyogva nézek a lányoakra. Jól esik a tanácsuk és a bátorításuk. *-Nem ő nem férjet akar találni nekem, csak úgy gondoja hogy segítenie kell hogy párt találjak, ezért ajálgatja a nekem a fiúkat meg randikat akar szervezni. Mert mióta kiderült hogy engem örögbe fogadtak, úgy érzi hogy el akarom hagyni a családom, mivel nem ők az igazi családom. És ő ezt nem akarja. *magyarázom mosolyogva.*

*A levelet olvasva kicsit az asztalra borulok.*-Nyugi nem hagyom magam.*mondom ahogy bele kortyolok a teába.*-Néha túlzásba viszi a dolgokat, és elfelejti hogy szeretném élvezni hogy szabad vagyok fiatal, és már van saját akaratom.*mondom az ujjaimmal dobolva. Majd Lucianára pillantok. Biztos nagyon összelehet zavarodva.*-Ne haragudj te nem tudhatod a miről van szó. Kicsit bonyolult a csakádom. És olyannyira hagyomány tisztelők, hogy nem elég az hogy engem is harcra neveltek, de 16 évesen férjhez adtak. Nem volt saját akaratom, csak miután ide kerültem Haku vett rá a változásra.*mesélem neki ahogy megszorítom bal karom amint a sárkány alakú égés emlékeztet a történtekre.*

*Ahogy a macskákat figyelem kicsit elgondolkodom. Nagyon bele mélyedek gondolataimba amiből egy hangos csattanás rángat vissza. Nagyot sóhajtva kelek föl és megyek az ablakhoz. *-Persze hogy az ablak csukott szárnyának kell neki menned. *morgok a bagolyal. Elveszem a levelet, majd elengedem a madarat. Megnéztem az üzenetet és azt hittem dobok egy hátast. Leülök az asztalhoz és megtámasztom a fejem. *-Haku emlékszel hogy meséltem arról hogy a nagyi milyen buzgó? Háj most is az. Nem rég megtudta hogy megszabadultam a férjemtől erre össze akar hozni valakivel.*mondom ahogy majd megfejelem az asztalt.*

-Örülök hogy ízlett.*mosolygok rájuk majd összeszedem a tányérokat, és a mosogatóba rakod őket. Három bögrébe töltök teát, és lerakom eléjük. *-Tessék ebéd után nincs jobb a zöldteánál. *mondom és a macskákat figyelem. Ahogy Mortimer, felugrott gazdája ölébe és Éjfél is követni szeretnél. *-Azthiszem Éjfél szerelmes.*mondom hallkan ahogy a két fekete macskát figyelem.*