Puma háló

- Hogyne, ha nagyon szeretnéd. * Hihetetlen, ahogy kiejtem a szavakat. Nem tudom mit tesz Sophie, hogy csak úgy belemegyek a dologba. Lehet, hogy majd még megbánom. No meg Steven is megbánhatja.
- Ne érts félre, a világ végére is, de nem félted Steven drága berendezését? * Célzok itt arra, hogy ha pusztító kedvünk van és a haragunkat a másikon töltenénk ki, az nem jönne ki jól. Sophie egyébként jól a lényegre tapintott.
- Nem benned nem bízom. Hanem a... fogadott bátyádban. * Mintha ezt már említettem volna neki, de azért hagynom kell, hogy azt csinálja amit szeretne. Ennyi szabadság kell, hogy együtt maradjon egy pár, bár néha úgy érzem Sophienek nagyobb szüksége van rá mint nekem.*
- Ám legyen. * Mosolygok és gyorsabban hajolok mint ő. Az ajkaink összeforrnak én pedig fekete hosszú hajába túrok. Tetszik a dolog, úgyhogy bizonyára még akkor is folytatom, amikor ő már elhúzódna. Az ablakon már besütött a nap, így teljesen világos volt, mi azonban elmerültünk a csókcsatában, amiből nehezen, de muszáj kibontakoznom, hiszen munka van.*
- Jót aludtunk.
Vigyorgok rá, és ki tudja mi lett volna, ha ma kivettem volna egy szabadnapot. Lassan kimászok az ágyból és elkezdem keresni a ruháimat a szobában. Érdekes, hogy a szoba négy sarkában találom meg levetett cuccaimat. Sophiere nézek kérdőn, mintha ő meg tudná ezt magyarázni, de bizonyára csak röhög, ami az én arcomra is mosolyt csal. Már teljesen felöltöztem és a tükörben az ujjaimmal fésültem ki kósza hullámos tincseimet. Ennél többet nem voltam hajlandó tenni a rendezettség ügyében, legyen most a kócos haj a szexepil. Mielőtt elindultam volna még az ágyban ülő Sophiehez igyekeztem és hosszasan búcsúztam tőle, hosszabbra inkább nem nyújtottam, aztán elindultam. Az ajtó halkan zárult mögöttem.*

* Furcsa számomra is ez az érzés, eddig nem tudtam hogyan definiáljam a féltékenységet, ez volna az? Bizonyára.. beszélgettünk, hogy milyen lett volna, ha én is elmegyek abba a tengerparti házba. Hát nagyon nem vagyok kibékülve a gondolattal, de ha Sophiet ez boldoggá teszi akkor miért is ne. Csak aztán nehogy megint megismétlődjön ami tegnap.*
- Ha szeretnéd, akkor természetesen megyek. * Mondom neki egy félmosollyal. Természetesen jobban örülnék, ha csak ketten lennénk abban a csuda kecóban, de ha ez kell akkor jófiú leszek. Várjunk csak egy pillanatot. Ha nem akarok akkor nem kell vele mennem? Szemeim elkerekednek.*
- Miért te akkor eldöntötted? Mész? * Mármint odaköltözik. És minden nap látni fogják egymást, együtt reggeliznek, többet fogja látni őt mint engem. Nem.. Ez nagyon nem tetszik nekem így. Aggodalmaskodva felülök.*
- Nem örülnék neki. * csak a tudtára akartam adni. Végül is nagylány már, nem tilthatok meg neki semmit, de akartam, hogy tudja: Nem tetszik a dolog.*
- Mit szólnál a mozihoz, esetleg egy pizzához a Jeniliában? * Kérdem tőle kissé megnyugodva a témaváltástól.*

- Tudom, csak egy gondolat volt.. Egy fura érzés... Mintha vibrálna köztetek a levegő, de felejtsd el.. Nem akarok Stevenről beszélni. * Már így is elegem van a fickóból, de csak azért mert közel áll Sophiehez. Miért nem Hakut fogadta inkább a nővérének? Na mindegy. Elhessegetem a gondolatokat, amikor Sophie valamilyen tengerparti házról kezd el beszélni. Erre odafordítottam a fejem.*
- Milyen tengerparti ház? Ugye nem.... * Nem fejezem be a mondatot, de sejtem, hogy Steven házába kéne menni. Remek.. tengerparti ház és Steven. Még gazdag is a fickó, ráadásul úgy néz ki mint egy szuperhős, csoda hogy Sophiet nem vette le a lábáról.. Tényleg.. vajon miért nem? Vagy valamiről nem tudok? Jobban szúrja az oldalamat ez a kérdés mint a bordám alatti bekötözött seb. Annyira várom, hogy válaszoljon, hogy Sophie ajánlatát éppen, hogy csak meghallom és kurtán válaszolok.*
- Nem, nem kell. Hamar jövök haza. Találkozunk utána? * Kérdem, aztán a könyökömre támaszkodva felé fordulok.*

* Hanyatt fekszem, aztán végre kezdek lenyugodni. A düh elszállt, a lelki békém is lassan helyreállt, azonban éber vagyok. Már varázsigéken agyalok, hogy bírjak aludni vagy valami, mert gondolom Sophiet is zavarja, ha fészkelődöm. A sebem miatt a legkényelmesebb pozíció, ha oldalt fekszem. Minden egyes levegővételnél érződik egy picit még, de szóra sem érdemes már.*
- Csak Steven és a közted lévő kapcsolatról gondolkodtam. *Pislogtam a sötétbe, aztán felé fordultam.*
- Még pár óra és már kelhetünk is fel igazából. Holnap én nyitom a nedaviat. * Jutott az eszembe még ez is és tudom, hogy ilyenkor az a jobb, ha le sem fekszem, mert a felkelés nehezebben megy majd.*
- Mi lenne? Minden rendben. * Mondom nyugodt hangszínnel és így is gondolom. Minden rendben hát, jól megagyaltam Stevent és most én vagyok a szobádban. Tettem még hozzá magamban a dolgot aztán ásítottam egyet. Sophie egyben maradt éjjeliszekrényén egy órát keresnék, de nem találok sehol, így nem tudom, hogy még mennyi időm maradna alvásra..mármint forgolódásra. Közelebb csusszantam Sophiehez és kezemmel az ő kezét kerestem a takaró alatt.*

* Nem mondanám, hogy tökéletesre fejlesztettem az arcmimikámat, de az évek során jóval visszafejlődtem érzelmek terén éppen ezért nehéz lehet kitalálnia az embereknek, hogy mire gondolok vagy mit érzek. Talán majd valaki megfejt egyszer és akkor felvilágosít engem. Ezen jót kuncogok magamban, aztán magamhoz szorítottam a pizsamás Sophiet. Aztán jött a lámpaoltás ideje és nem csak én, de ha jól látom Sophie is fészkelődött. Miért tagadnám, hogy nem vagyok álmos.*
- De bírnék, csak este mindig elkezd jobban járni az agyam. * Most például Stevenen kattogtam, furcsán viszonyulnak egymáshoz. Aztán pedig az arcomat cirógató Sophie terelte el gondolataim gubancos fonalát. Az ágy puha és érzem, hogy pillanatok alatt elbírnék aludni, ha... ha nem Sophie feküdne mellettem. Úgy érzem, hogy egy szakadék szélén állok és el kell döntenem, hogy zuhanok-e vagy sem. Miután átrágtam magam Stevenen jött egy egészen más téma, amit még nem tisztáztam le magamban. Illa.... Keserűen megköszörülöm a torkom, aztán én is magamra húzom a takarót.*
- Fáradtnak kéne lennem.. De te is fészkelődsz látom. * Még pár óra és be fog sütni a nap első sugara az ablakon, akkor meg talán nem is kéne aludnunk. Hanem játszhatnánk vetkőzős pókert. Haha... vajon mit gondolna erről Sophie? Magamban megmosolygom az ötletet.*

* Jó emberismerőnek tartom magam, Sophie arcáról azonban továbbra sem sikerül semmit leolvasnom, csupán annyit, hogy zavarban van. A csók elég kurtára sikerült. Sebaj, majd ha visszajön hosszabbra nyújtom, csak most elmenekült a fürdőbe. Nem kellett sokat várnom, máris megjelent pizsamájában. Csak pár percet maradtam egyedül, amit azzal töltöttem, hogy kibámultam az ablakon. Néztem a szemközti torony ablakaiból világító fénypászmákat. Igazából rohadt fáradtnak kéne lennem, azonban most úgy érzem tele vagyok energiával. Ijesztő az egész.. bár, tudom, ha nem Sophievel aludnék egy szobában már rég aludtam volna. Ez így most lehet, hogy nem fog egykönnyen sikerülni. A hátamat az ágytámlához támasztottam, ekkor lépett ki és én rámosolyogtam.*
- Akkor jól áll rajtad a kinyúlt póló és a rövidnadrág. * Meg minden más is, de ezt már nem fűztem hozzá. Gondoltam, hogy heccből visszakérdezek, hogy nekem milyen az alvó ruhám, de az ilyen gonosz vicceket most inkább lespóroltam. Figyelem, ahogy megkerüli az ágyat és odajön mellém. Végre nem olyan rövidre sikerült a dolog, bár még így is annak éreztem, aztán nem fáradt megkerülni újból az ágyat, hanem átmászott rajtam. Merész dolgot követett el, illetve követett volna el csak, hogy nekem tetszett a pozíció és megállítottam a mozgásban. Így fölém került egy pillanatra és összefűztem vele az ujjaimat. Kíváncsi voltam mit kezd a helyzettel, nekem lett volna pár ötletem, de aztán mégis engedtem, hogy a helyére másszon.
- Szép álmokat Sophie. * Mondtam neki és felé fordulva magamra húztam a takarót. Egyelőre még nem hunytam be a szemem, fészkelődtem, a párnámat igazgattam.*

- Valóban? Nem hinném! * Édes, ahogy tagadni próbálja. Bár kezdem elhinni neki amit mond, úgyhogy a mosoly tova is száll egy pillanatra. A lámpa leoltás valamelyest oldhatta Sophie hangulatát is, mert viszonozta a csókot, bár nem olyan hosszasan, sőt inkább csak úgy tette azt, mintha csak kötelességből viszonozná, bár nem is neki kell kézben tartani a gyeplőt, az irányítás most inkább az én kezemben van. Kicsit kihúztam a függönyt, így láttam Sophie sziluettjét,amint gyorsan eltűnt a fürdőszobába, hogy átöltözzön. Nekem nincs pizsamám. Soha nem is volt, simán alsóban alszom mindig, úgyhogy csak a farmeremtől szabadultam meg és szépen összehajtva, olyan Lincolnosan letettem egy fotelre, amihez botladozás nélkül eljutottam, aztán rögtön visszabotorkáltam az ágyba. Ahogy meztelen talppal a parkettán tapodtam éreztem, hogy milyen hideg. Jól lehet igaza volt Sophienak és tényleg megfáztam volna a földön. A takaró alá bújtam és vártam, hogy Sophie megjelenjen. Hátamat az ágytámlának vetve figyelem, ahogy ő még rendezgetni kezdi a párnákat meg az ágyneműket, idegesnek látszik.*
- Jó a pizsi. * Jegyzem meg, hátha ezzel oldom a feszültségét. Én cseppet sem vagyok ideges. Inkább izgatott és kíváncsi. Nagyon kíváncsi.*

* Ahha, persze. Pedig látom én, hogy duzzog. Gonoszan rámosolygok, de aztán otthagyom az ablakot és jófiú módjára be is csuktam. Még négy óra és kelnem kellene, úgyhogy Sophienek igaza volt, hogy aludnunk kellene, pedig elszívtam volna még egy szállal. Nagyon az arcát figyeltem, hátha valamit le tudok olvasni róla és vééégre először sikerrel jártam. Izgulna? Nem, ezt biztosan rosszul látom. De elpirult. Hmmm haladás. Magamban elmosolyodom. A hálón belül aztán sokkal... másmilyenebb hangulat telepszik rám. Gondoltam a földön alszom, mert hát első alkalommal így szokták nem? Bár most nincsen aggódó apuci aki esetleg elővenné a sörétest, hogy ne merészeljek a lányával aludni. Ez jó! Sophiera mosolygok.*
- Ó hát az nagyon nem lenne jó, ha megfáznék. * Most már vigyorgok. Egyáltalán nem fáznék meg, de hadd maradjon csak ebben a tudatban.*
- Soha jobban, azonban ahogy látom, te elpirultál. * Lépek közelebb hozzá és megérintve az állát magam felé fordítom az arcát.*
- Akkor hát, jó éjt Sophie. * Mondom neki mosolyogva, majd eloltom a villanyt. A sötétben ugyan semmit nem látok, mégis megtalálom az ajkait és hosszasan hozzáérintem sajátomat. Aztán amikor elváltunk még a sötét miatt elég rosszul koordinálódok és miután levettem a farmerem átesek valami keményen, de eljutok az ablakig és kissé feljebb húzom, hogy valami kis fényt azért kapjon a szoba. A kövér telihold kékes sugarai bevilágítanak és így már látom, hogy a törött szék lábába botlottam meg. Hogy hogy a fenébe került az oda? Örökké rejtély marad.*

* Gondoltam, hogy nem veszi majd a tréfát, végül is elég rossz vicc, azonban nekem muszáj nevetnem.*
- Neem, nem vesztem meg. De megérte megcsinálni. Aranyos vagy amikor duzzogsz.. Lehet, hogy megcsinálom még egyszer ezért. * Újból megkapaszkodok az ablakpárkányban, de most nem dőlök ki, de azért megvárom, hogy lássam az aggódó arcát. Egyébként tök kellemesen elücsörgök. A szél nem olyan hideg, sőt és tetszik, ha lenézek az alant elterülő sötétségre látom az ablakokból kiszűrődő sárga gyertyalángok sokaságát. Még vetek rá egy pillantást, aztán lemászok a párkányról és becsukom az ablakot. Kicsit megborzongok, mert azért mégis félmeztelenül és a zuhanytól felhevült testtel ültem ki az éjszaka hidegébe, de még egy strigula a " Nem érdekel a testi épségem" lapjára a nevem alá. Ezen agyalok, amikor megfogja a kezem és elindulunk a hálószoba felé.*
- Hűűha oké. * Nem kellett kétszer mondani, bár a mellette alvás kissé felborzolta a fantáziámat. Rá nézek, és próbálok a gondolataiban olvasni, hogy vajon neki is, de nem nagyon látok semmilyen érzelmet kiülni az arcára. Le pillantok az összekulcsolt kezünkre, majd rá.*
- A földön alszom? * Kérdem tőle kíváncsian elvégre most aludnék itt először, nem lepődnék meg, ha azt válaszolná, hogy igen, nekem meg nem gond igazából. Aludtam már sokszor földön a szegényesebb, rossz körülmények miatt.*

* Miután végeztem a vacsorával egy szalvétával megtöröltem a szám és felvetettem a dohányzás ötletét. Sophie megengedte, hogy az ablakból hódoljak káros szenvedélyemnek, meg kínáltam volna őt is, de minek mérgezze magát, ha nem muszáj, az ablak meg amúgy is kicsi lett volna, mert én szemét módon az egészet befoglaltam. Cigivel a számban kissé pöszén kérdezek vissza.*
- Mi? Ho' én kiesni? * Nézek rá nem is olyan ártatlanul elkerekedett szemekkel és megkapaszkodom az ablakpárkányba és úgy csinálok mintha direkt ki akarnék zuhanni. Persze közben vidáman röhögök, hogy megbotránkoztatom, de aztán visszahúzódok és meggyújtom a cigarettát. Még mielőtt rákérdezne azért gyorsan hozzáfűzök valamit a "mókás" jelenethez.*
- Igazából a saját testi épségemmel soha nem foglalkoztam. * Az ilyen embereknek szokták ajánlani az extrém sportokat nem? Mindegy, meghalni még nem akarok, úgyhogy kissé beljebb húzódom. Sophienek már nem engedném meg, hogy ugyan azt megcsinálja amit én, az már más tészta lenne. Már épp meg akartam dicsérni a főztjét, amikor Sophie megszólalt. Igaza volt tényleg fáradt voltam. Lassan kifújtam a füstöt és néztem, ahogy kiszállt a sötét éjszakába.*
- Hát mi tagadás. Egy bunyó eléggé lefárasztja az embert. Aludni kéne. * Bólintok, majd miután végeztem a cigivel elpöcköltem a csikket és lassan nyújtózkodva felálltam.*
- Nem is vettem észre, hogy már hajnali 3 óra. Holnap korán kell a nedaviába mennem. * Magamban szitkozódom is, hogy miért nem sikerül soha időben lefeküdnöm. De hát ez vagyok én és igazából nem is szándékozom megváltozni.*

* Valóban most kissé szétszórt vagyok, de néha megengedheti magának az ember. Már olyan értelemben szétszórt, hogy nem fáradok a hajam megszárításával és száraz ruha keresésével, azok amúgy is otthon vannak a szobámban, Sophienál csak vizesen száradnak a fürdőben. Azért vagyok olyan pedáns, hogy a tésztával megvárom Sophiet is és csak az után állok neki, hogy a háziasszony engedélyt ad rá, azonban furcsán nézett rám, amire rá is kérdeztem.*
- öö, hogy miért is nevetnél ki? Hát erre nem igazán tudom a választ, gondoltam viccesen nézek és azért. * Mosolygok vissza rá. Ő még nem is nyúlt az ételhez. Elég nyugodtnak tűnik, ahhoz képest, hogy az elmúlt pár órában micsoda katasztrófát kellett átélnie, mégis kiegyensúlyozottnak tűnik.* ~ Hogy csinálja? ~ * Bár lehet, hogy csak én regáltam túl a dolgot szokás szerint. Manapság elég hirtelen haragú voltam. Talán el kéne szívni egy cigit, pedig már azon voltam, hogy ne nyúljak a dobozért. Mindegy, Sophie biztos nem veszi zokon.*
- Nem megyünk a teraszra? Tudod.. a nikotin függőség. * Mondom neki kissé a szék két hátsó lábára dőlve.*
- Vagy hát végül is maradhatunk bent is, akkor kiülök az ablakba. * Mondom neki, mert az ötlet jobban tetszik. Az ablakhoz sietek és kinyitva lazán leülök. Fittyet hányva arra, hogy a harmadik emeleten vagyunk. Soha nem volt tériszonyom, bár most egy kicsit megszédültem.*