Fellegszirt

Tárgy: Fellegszirt Szer. Aug. 22, 2012 9:23 am

First topic message reminder :

"Különleges egy hely, a társalgóból lehet átjutni ide de aki átlépi az ajtót teljesen más világba csöppenhet mint az eddig megszokott. Egy hatalmas kikövezett út áll előtte mely egy tágas sziklás párkányra vezet, elég nagy van itt néhány pad és jó pár fa is, viszont a terület jó része kopár pusztaság. Viszont ha eléred a korlátot különös látvány tárul a szemed elé. Az út és a szilárd talaj lassan elfogy s felhőket látsz magad előtt. Alatta pedig végelláthatatlan mélységet. Nem tudni hogy mágia e vagy valami éteri hely de annyi biztos hogy különös érzések foghatják el az embert aki ide lép. A területen csend uralkodik, egyetlen madárnak a hangját vagy rovar zümmögését nem hallani. Az ember szinte a saját szívdobbanását is hallhatja. Rendkívül jó hely ha az ember egyedül szeretne lenni vagy csak meditállni akar. A hely különlegessége hogy megérzi az emberek hangulatát. Ha örül a nap kisüt, ha ideges a szél felerősödik, ha pedig dühös villámok szaggatják az eget s elkezd zuhogni az esső. Ha gyászol a hó egyre nagyobb pelyhekbe kezd el essni. Különös és mégis sokoldalú egy hely ez. Még senki nem jött rá mi van valójába a mélybe…"

ÁTALAKÍTÁS ALATT

Tárgy: Re: Fellegszirt Kedd Szept. 04, 2012 4:19 pm

[Északi út]

*A monstrum szuperül szuperál, a kőzápor meg is áll, és amikor elkomorul a nő arca azonnal felé fordul, és már lassan int is a monstrumnak, mégpedig ameddig az létezik - már pedig nem mondta a mesélő, hogy dolga végeztével meg is semmisül - addig hozzá aztán biztosan nem érnek,mert a monstrum mindenkit hátrébb taszajt, és riasztóan nagydarab.* - Hogyha nem vagy nyílt a a békülésre a te lelkeden szárad minden élet és minden harc, amit el kell szenvednie a népednek. *Mondja keményen, hangosan, aztán a babonázáson megakad a szeme, éppen csak azt nem tudja, hogy hogyan törje meg. Biztosan van valami, ami irányítja a mágiát, esetleg a közelben egy tárgy, egy fókusz, vagy mondjuk a nő nyakában valami oda nem illő medál, amin keresztül pulzálhat más hatalma... Mindenképpen ilyet keres, hiszen ahogy elfogatja a lányát ez teljesen egyértelművé válik. Hangosan szólal meg, hátha az emberek között van olyan, aki hisz még neki valamennyire.* - Királynőtök az elmúlt időszakban nem változott? Nem akarja túlságosan a háborút? Valami megbabonázza, valaki uszítja a másik nép ellen, higgyetek nekem. *Mondja, fennhangon, mutatványos-szónoklaton kívül mást nem alkalmazva, miközben a monstrum távol tartja az embereket, de ha nem jönnek közel nem kaszáltatja el őket. Figyeli a nőt, különösen az ékszereit, ért a drágakőmágiához, relikviamágiához, tehát a tárgyakhoz valamilyen szinten, egy átkozott tárgyat talán észrevenne, le tudna szakítani és szépen összetörni, a monstrumot használva védelemnek közben.*

Vendég

[Keleti út, Flame]

*Nem ér el sokat, sőt, a vezető nekiugrik. Majdnem belevág reflexből egy tűzgolyót, de azért azt mégsem kéne, így tartóztatja magát... inkább csak ösztönösen próbálja felforrósítani a testét, hogy a másik visszariadjon, ne tudja megérinteni, hiszen éget.* - Hé, csajszi, egy kis segítség? *Kiált oda Flame-nek, miközben igyekszik leküzdeni az emberkét, lehetőleg anélkül, hogy kárt okozzon benne, hiszen tudja, hogy nem rá haragos. Fél-démonként az ő ereje is jelentős, így hátha sikerül, pláne ha még a forrósítás is bejön. Ha valahogy lerázza a férfit, akkor sóhajtva igazítja meg a ruháját.* - Jellemző, nekem esnek, de segítsek... *Félhangosan morog, de azért mielőtt követi Flame-et, lehajol, gyúr egy kis figurát, és megidéz egy Monstrumot, arra utasítva, hogy tartsa távol a madarakat. A tűzdémont is itthagyja, azzal a paranccsal, hogy ha véletlen történne valami, mondjuk a gólem elszabadul, akkor jöjjön hozzá amilyen gyorsan csak tud... bár a tűzdémon nem egy gyors lény, így ez talán nem annyira előnyös, de azért mégis.* - Na, mit találtál? *Kérdezi Flame-et miközben felzárkózik mellé, követi. Hallgatja a sztorit, és bólint.* - Szóval harmadik fél. Akkor azt hiszem, ideje kiiktatni.

//Monstrum, mostani óra Razz

másodlagos//

Tárgy: Re: Fellegszirt Kedd Szept. 04, 2012 4:10 pm

[Keleti út]

*Aholgy lapozgatja a könyvet, és rálel benne a drágakőre, finoman végigsimít rajta, majd a falra nlz, a sátorra, a térképre, majd hallja a férfi szavait, látja a közeledő madarakat, és ekkor kezdi meg a hisztirohamot a király is. Hangosan felsóhajt, majd egy nagyobbacska tűzgolyót hajít, egyenesen a verekedők mellé, ami remélhetőleg robban egy jókorát, és felfigyelnek rá. Nem bántani akar vele, csak figyelemfelhívni. Felmutat az égre.* -Van itt még néhány madár, és azt hiszem tudom, ki akarja, hogy háborúzzatok. Segítünk, de a magunk módján. Maguknak addig ki kell tartaniuk, hősiesen, ahogy eddig tették. Ha adnak nekünk időt, akkor egy órán belül megoldjuk a maguk ügyét. Már, ha hajlandóak félretenni a sértettségüket és megkeresedettségüket. *néz eléggé szúrósan a bácsira, majd int Noelnek, hogy kövesse, hacsak nem szeretne még tenni valamit, vagy esetleg létrehozni valami gólemet, ami segít a helyieknek, aztán ő maga megindul a térkép alapján a keresett pot felé, az utolsó sátorhoz. Hátha ott rábukkan valamire, vagy legalább arra, aki a drágakövet meg akarta szerezni, vagy már meg is szerezte. Ha Noel követi, persze elmondja, és megmutatja, mit is talált. A hajtű közben békésen pihen a hajában, a virág mellett.*

//Tűzmágus, pici, figyelemfelhívó, robbanós tűzgolyó.//

Hozzászólások száma : 507 Kaszt :

[Keleti út]

Békekötésen? A sátánnal nem üzletelek! *Jelenti ki higgadtan a király és ezután rohamozza meg őket a két madár.
Flame természetesen sikeresen ássa ki a könyvet és lapoz bele. Valamiféle napló lehet, valójában nincs benne sokminden, csak néhány rajz a két ellenséges táborról, meg egy különleges drágakő. A feljegyzések közt vannak titkos nyelven írt szövegek, de Flame talál rendes bejegyzést is. Ebben arról tudósít a tulajdonos, hogy leghőbb vágya a lerajzolt drágakő. Ahhoz, hogy megszerezze, mindenre képes a háború pedig éppen kapóra jön neki. A könyvben egy kis térkép is helyet kapott, amelyen jelölve van a nagy fal, ami elválasztja egymástól a két nép táborát. Emellett ki van jelölve a falon egy hely, ami úgy tűnik teljesen a falba simul, de ott át lehet simán sétálni rajta. Ez a pont a legtávolabbi sátor mellett van. Azonban újabb madarak (vagy öt) tűnnek fel és támadják meg a falut. Miközben Noel próbál a királlyal szót érteni, láthatja, hogy sokkal módosabb, mint amilyennek látszódott. Drága selyemből készült ruhát visel, ujjain pedig megannyi gyűrű, csodálatos ékkövekkel, melyek szemet kápráztatók.* Hát nem akartok segíteni? Akkor nektek is pusztulnotok kell. Az az átkozott nőszemély tönretette az életünket, hát mi is tönkretesszük az övéit. Elegem van a madaraiból, meg ebből az ócska falból. *Mondja a bácsi és nekizgrik dühében Noelnek. Amúgy hisztiroham ez, enm a fiúra haragszik, csak angyon megkeseredett. Ereje azonban van, nem is kevés.

[Északi út]

*Aewy sikeresen idéz meg egy monstrumot, aki aztán védi is őket a kőzáportól, ami egy idő után leáll. A királynő hálás tekintettel néz az éjtündére, de mikor hallja a béketárgyalás hírét, már elkomorul az arca.* Nem tudok és nem is akarok vele beszélni. Becstelen király, aki azt hiszi úgy játszhat másokkal, ahogy kedve tartja. Ezek a szikazáporok is egyre nagyobbak. *Mondja a nő és hirtelen eltorzul a tekintete, mintha megbabonáznák.* Te is a kémjük vagy. Hogyan dőlhettem be neki! *Mondja, amjd ordít egy nagyot és 20 makosziku csörtet odaé s fogják le az éjtünde lányt. Ekkor Ardinia felsikolt.* De hát csak segíteni akar és véget vetni ennek az egésznek! *Mondja a lány, mire az anyja rászegezi tekintetét.* Elfogni őt is! *Mondja és újabb emberei jönnek, majd megkötözik és nagyon ygorsan viszik is el. Rövid idő után mintha eltűnnének a földben, de valójában egy földalatti cellába zárják.* Majd megjön ennek a lánynak is az esze, ha ennek vége lesz. Addig meg gondolkozzon odalent!

Vendég

[Keleti út, Flame]

*Ő is jobb a harcban igazából, mint a diplomáciában, de azért nincs nagyon ínyére leégetni mindkét falut, vagy akár csak az egyiket, így Flame szavaira bólogat. Békét kötni, elsőre azt kellene megpróbálni. Aztán megint biccent a súgásra, jelezve a lánynak, hogy érti, bár hogy kivitelezni hogy fogja, arról még gőze sincs, hiszen még van két madár, túl közel a sátrakhoz, nem igazán mer rájuk lőni semmit.* - Ha háborúba bocsátkoztok velük, azzal csak azt éritek el, hogy mindkettőtök népe, faluja elpusztul. Követeket kellene küldenetek a falon keresztül, és békét kötni, nem pedig leigázni őket. A vérengzés egyik félnek sem hozhat jót. *Szónokol, miközben int a tűzdémonnak, hogy szálljon neki fejjel a madaraknak, vagy valami, tehát próbálja lefoglalni, távoltartani őket az emberkéktől.*

Tárgy: Re: Fellegszirt Kedd Szept. 04, 2012 3:56 pm

[Északi út]

*Mikor meglátja a köpést kicsit meginog, összeszorul a szíve, hiszen rengeteg megaláztatáson ment keresztül, a föld alatt is, és a föld fölött is, és itt, a felszínen bizony a lenézés, és ezek a köpések csapták pofon legerősebben. Hiába ez most nem neki szól, egyszerűen az agyába villannak az emlékek, néhány másodperc múlva kerül ki a révedésből. Éppen válaszolna, hogyha tényleg ilyen gonoszok, akkor talán ő is közbelép, amikor meghallja a lény hangját.* - Nem lehet egy nép célja az, hogy eltiporja a másikat. Nem lehet ennyi gőgösség bennetek, különben egyik nép sem érdemli meg az életet. *Szólal meg szigorú, jeges hangon, egészen elvesztve mutatványos mivoltját, hiszen az ilyen családok közötti harc... Igen, éppen olyan, mint ami elől többek között elmenekült a felszínre. Amikor jön a robbanás, a zaj, ő maga is kiszalad, hogy lássa mi történik fürgén, majd a szikladarabok jöttét lelassítja a nő, de nem bírja egyedül, hiszen némelyik még lángol is. Aewy sejti, hogy most jött el az EGI ideje, hát odalép a már letett sziklához, amennyiben nem ég már, és kirajzolja belőle a monstrum alakját, megformázni nincs idő, rajzolni a kövön nem olyan nehéz, és nem is kell száz százalékosan pontosnak lennie.* - Creatio Monstrumis. Vágd szét a köveket, védd a falut, de nem támadhatsz élőlényre, maximum az eszközére! *Mondja vagy inkább kiáltja a megjelenő lénynek, ami kiemelkedik a sziklából valószínűleg. Ardinia nem tudja, hogy mit csinál, talán valami védő mágia, de nem zavarja meg, hisz a lány eddig is a békét kívánta, csak nem valami tömegpusztító varázslatot hamma-hammázik.* - Ahogy leállt a bombázás azonnal követelem, hogy a két nép vezetői találkozzanak, senki más, csak a vezetők, én felügyelem az egészet, mint pártatlan, hogy ne árthassatok egymásnak. *Mondja, egészen fürgén, hiszen azért még röpködnek a dolgok, ám sok időt elvett a Monstrum megteremtése.*

// EGI Monstrum, csak tudod a leírását, elsődleges Razz

//

Tárgy: Re: Fellegszirt Kedd Szept. 04, 2012 3:49 pm

[Keleti út]

*Amikor hallja, hogy harcolni kell, akkor már-már csak biccentene, hiszen erre lett kiképezve, ám valahogy mégsem tetszik neki a dolog, főleg, mert sejti, hogy Aewy a másik oldalon hasonló szöveget hallgathat a másik oldaltól.* -Békekötésen nem gondolkoztatok még? *kérdezi, majd szeme megakad valamin. Közelebb lép Noelhez, megérinti a fiú vállát, és halkan súg a fülébe.* -Próbáld őket meggyőzni, és foglald le őket, amíg én megnézek valamit.. *és már közelebb is sétál. Felemeli a kis hajtút, alaposan szemügyre veszi, mintha valami tényleg értékes dologra bukkant volna, majd megrázza a fejét, és a földön kezd el kutakodni, amikor meglátja a könyvet, amit azon nyomban elkezd kiásni, már ha ki tudja ásni, bár ha látszódik, akkor csak nem kövült oda, és csak nincs olyan mélyen. Amikor megpillantja, vagy kiásta, akkor alaposan szemügyre veszi, és szépen belelapozgat, hátha okosabb lesz. Bár már maga a hajtű is eléggé kérdéses, ezért azt is megszemléli, hátha érzi rajta, hogy ez egy mágikus valami. Amíg a könyvet lapozgatja, addig pedig a hajába tűzi.*

Hozzászólások száma : 507 Kaszt :

[Keleti út]

*A két diák közös erővel likvidálnak, megsütnek egy madarat, aki aztán szertefoszlik, mint ahogy a köd oszlott szét. Ekkor hirtelen egy velük egymagas, olyan 40-es éveiben járó, kissé pocakos, de tekintélyt sugárzó férfi közelíti meg őket.* Drága barátaim! Királyságom nevében köszönjük a segítséget. Ezeket a madarakat a makosziku törzs küldte ránk, akik fekete mágiával űzérkednek és ki akarnak mindent írtani, ami szép és jó a világunkban. A falon túl tanyáznak, de ettől még muszáj leszünk őket likvidálni, mert gyermekeink biztonsága a tét. *Mondja a férfi és a következő őillanatban a másik két madár is megrohamozza a kis csapatot. A király elkezd ordítani, illetve az a néhány kiszokam, akik ott vannak vele.* Át kell jutnotok a falon és harcképtelenné kell tennetek őket. Ha nem, itt vérengzés lesz! *Mondja a bácsi. Flame szeme ekkor megakad a fűben egy csillogó hajtűn, amire rá van vésve és kifestve egy olyasforma emberke, mint amilyenek ezek a kiszokamok. Ahogy fölemeli látja, azt is, hogy alatta a földbe bele van taposva valami könyv. Könnyen ki lehet ásni. Egy ilyen szegényes, nomád helyre hogy kerül egy hajtű és egy könyv?*

[Északi út]

*A királynő ránéz az éjtünde lányra, majd elé köp a földre.* Még hogy hagyjuk abba a harcot?! Az a felfuvalkodott királyocska azt hiszi, hogy a vidék az övé. Fal ide vagy oda, el kell őket tiporni., Gonosz népség az szépségem, higgy nekem. A lányomat is el akarták rabolni. *Mondja a nő, majd Ardiniára néz, aki aztán felszólal.* Elég legyen! Nem is akartak elrabolni és tényleg egy értelmetlen hatralmi harc az egész. *Mondja a lány, majd hirtelen nagy zaj lesz odakint. A királynő felpattan (egészen formás kis nő egyébként és magasabb is a népe többi tagjánál), majd kiront a sátorból. Ekkor látja, hogy a fal felől lángoló szikladarabok száguldanak a táborhelyre és a makosziku népség fejetlenül kezd össze-vissza rohangálni. A királynő kitárja két kezét, mire egy szikladarab lelassul és kicsit arrébb huppan a földre.* Segítsen már valaki! Ezek az átkozottak! Segítened kell nekem kicsikém! Meg kell tudnunk mire készülnek! Ha megteszed, bőségesen megajándékozlak. Látod, hogy csak gyilkolni akarnak! *Kiáltja a királynő, miközben a lángoló kövek záporoznak feléjük. Ardinia pedig keserves sírásra fakad és ő is a kezét az égre emeli, de csak integet, vagy valami rituális mozdulatot tesz, mintha valakihez imádkozna.*

Vendég

[Keleti út, Flame]

*Flame szavaira biccent. Ártalmatlanok. Persze. Azzal egyetért... amíg ugyebár őket nem támadják.* - Ahogy a kishölgy mondta volt, vándorok vagyunk. De ha erősebbek vagytok náluk, akkor miért féltek ennyire attól, hogy tőlük jövünk, meg hogy le akarnak igázni? *Talán nem a legtapintatosabb kérdés, de felteszi. Ekkor viszont újabb támadás érkezik, méghozzá egy madár... hát nem nagyon teketóriázik, nem aktív állatvédő, igazából csuklóból vág bele egy kisebb tűzgolyót. A faltól nem nagyon szeppen meg, ő is tud ilyet, így csak biccent Flame-nek, ezek szerint legalább ebben hasonlóak. Meg így legalább a lányt sem pörköli meg a tűzgolyója, erre nem gondolt elsőre, hogy akár a társának is árthat vele, hiszen ő közel áll. Reméli, hogy a tűzgolyó azért megpörköli azt a madarat, amelyik rájuk támadt, és azt kezdi fixírozni, hogy ha a többit próbálja, akkor vajon eltalál-e egy kisembert, vagy felgyújtja-e valamelyik sátrat... mert azt azért nem kéne.*

Tárgy: Re: Fellegszirt Kedd Szept. 04, 2012 3:31 pm

[Északi út]

*Mikor feloszlik a köd lassan végigméri a lányt, kis termetű, kedves arcú, nem tűnik ellenségesnek, persze a külcsín rengetegszer becsapós, gondoljunk csak a rózsaszín habos-babos boszorkány lányokra. Ahogy Ardinia elkapja a kezét és nyugtató érzés fut végig rajta, akkor kicsit elmosolyodva megy utána, tudatának ellenállása elenyésző, bár éjtünde, szóval valahol mélyen érzi, hogy befolyásolják, amit kimondottan rühell, de egyelőre nem jön rá, talán majd idővel.* - Makoszik és Kiszokamok? Kérlek, mondd, hogy ez az ellenségeskedés butaságból fakad, hiszen a neveitek egyek, egy törzs vált ketté, ugye? *Kérdezi csendesen, mikor meglátja a nőt akkor kihúzza magát és röviden biccent.* - Mondják el kérem, hogy miből fakad az ellenségeskedés, mi lehetne a békítő a két nép számára. Esetleg nincs elég nyersanyag, víz, és azért ellenségeskednek, valami különleges lelőhelyért? *Kérdezi csendesen, nem óhajt a nép bábja lenni, el is engedi a fiatalabb lány kezét, de szeretné tudni, hogy mi folyik itt.* - Amennyiben képes vagyok harc nélkül elsimítani az ellenségeskedést, megteszem, de harcolni, ölni nem vagyok hajlandó más nevében. *Szólal meg újra, egy kicsit talán szigorúan, hiszen ez az alapelve. Nem csak más nevében nem öl, a sajátjában sem, és ezt mióta elhagyta az éjtündéket sikerült be is tartania. Nem vesz el életet, akármennyire ítélhetné jogosnak egy gonosztevőnek a halált, nem az ő tiszte. Az, hogy mire képes, kicsit meglepi, nem fogja elkezdeni taglalni harci tudását, hiszen nem harccal akarja megoldani.*

Tárgy: Re: Fellegszirt Kedd Szept. 04, 2012 3:27 pm

[Keleti út]

-És mégis hogyan jutnak át ezen a tejszerű ködön? *teszi fel a kérdést, bár inkább kíváncsi érdeklődésből, mintsem komolyabb cinikusságból, vagy kioktatásból. A történet, hogy nem tudják egymást elviselni, és ezért támadják a másikat, egy kissé zavaros neki, és nem tudja, hogy mennyi az értelme, és mennyi igaz belőle. Csak, mert a két törzs neve is egészen hasonló, ahogy a szavakklal játszik, de sokáig nem igen gondolkozhat, mert ekkor csapnak le azok a bizonyos madarak. Amikor megjelennek, akkor felpillant, hogy megnézze, mik is ezek a remek állatok, majd szemeiben tűz villan, és egy könnyed mozdulattal vonja fel a tűzkupolát. Azon nem igen tud bármi is átjönni, remélhetőleg ezek a fehér madarak is megpörkölődnek. Noel mellett áll, így őt közvetlenül nem fenyegeti a veszély, de biztos, ami biztos alapon felvonja a védelmet, addig is Noelnek lehet ideje mást leszedni.* -Már, ha nem sértelek meg. *toldja hozzá, miközben a démonfiú előtt villan fel a tűzfal, remélhetőleg nem fog tőle megszeppenni, de ez tűnt a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldásnak.*

//Tűzmágus X. szint, képes tűzkupolát felvonni, amin nem igen jön át semmi, mágikus támadást is képes blokkolni.//

Hozzászólások száma : 507 Kaszt :

[Keleti út]
*A kis ember bizalmatlanul méregeti Noelt, de úgy tűnik hisz neki.* Akkor ki vagy te gyerek ha nem makosziku? *Szegezi neki kérdését, de már barátságosabban. Nyilván ez azt jelenti, hogy akkor béke van, nem fog rátámadni.* Csak mert a makoszikuk ősi ellenségeink és most nagyon nagyon le akarnak igázni minket. Nem tudják elvilseni, hogy a mi királyunk sokkal nagyobb uralkodó és erősebbek avgyunk nálunk. *Fejtegeti a kis fickó.* Folyton merényleteket akarnak elkövetni ellenünk és már nincs egy perc nyugtunk sem. Most is állítólag valamire készülnek, de sajnos nem tudunk átkelni a falon és nem tudjuk, hogy mire. *Mondja kissé elkeseredetten a kis ember és a következő pillanatban három tejfehér madár emelkedik ki a nagy fal mögül és zuhanórepüléssel támadja meg a Noelt, valamint a kint lévő kis embereket.* Gazdám! Királyom! Támadnak megint! *Ordítja az, aki Noellel beszélt és őrülten beszalad a fősátorba, hogy ha kell, testével is védje a királyt. A két őr is bemenekül a sátorba. Az egyik madár a sátrat, a másik Noelt, a harmdik pedig egy hátsó sátrat vesz célba.*

[Északi út]
Aewy különleges látásával végre felfedi a lányt. Minden bizonnyal azért, mert a lány már egy helyben áll, nem pedig mozog össze vissza, így könnyedén láthatóvá válik. A következő pillanatban a köd is oszladozni kell az éjtünde lány előtt és egy hasonlóan kis termetű hölggyel találja szemben magát.* Ó, hát ha nem ellenség vagy, akkor megnyugodtam. *Mondja a lány és közelebb lép. Barátságos a tekintete, nincs benen harci szándék.* Biztosan az ég küldött, hogy ennek az értelmetlen háborúnak végre gátat vess. *Mondja, amjd megragadja a Aewy kezét, aki megnyugszik az érintéstől és már vonja is maga után.* Ardinia vagyok, anyám a makosziku királynő és egyszerűen rettegésben élünk a kiszokamok miatt. *Mondja a lány, majd elvezeti Aewyt egy hasonló vezető sátorhoz, mint amilyennel Noel találkozott a másik oldalon. Odabent egy idősebb, de erős asszony ül.* Anyám! Ez a lány segíteni jött nekünk! Vége a rettegésnek és véget vethettek a háborúnak. *Mondja Ardinia, mire az asszonyság felhördül.* Véget vetni? Csak most kezdődik minden. Mire vagy képes kicsikém? *Kérdi Aewytól. Erős akaratú egy királynő, annyi szent.

Tárgy: Re: Fellegszirt Kedd Szept. 04, 2012 3:14 pm

[Keleti út, Noel]

*Csak int Aewy felé, aztán Noelnek biccent, és megindul a fiú mellett, le, egészen a házig. A mögötte bezáródó ködnek egyáltalán nem örül, de ennek ellenére lassú, békés léptekkel sétál végig az úton, és persze némán. Sokkal inkább arra figyel, hogy mit lát és mit hall, nem arra, hogy mi zárja őt körbe. Mély levegőket vesz, hogy a benne lebő erő ne törjön magának utat, és megőrizze a nyugalmt. Az előtörő kis lényekre csak megveti lábait, és Noel szól, így neki tulajdonképpen már nem igen kell, de azért csak megereszt néhány mondatot.* -Messziföldről jöttünk, és nem tudjuk, miről beszéltek, nem kell félnetek. Vándorok vagyunk. Ártalmatlanok. *hogy ebből mennyi igaz, főleg az utolsó részből, az már más kérdés.*

Tárgy: Re: Fellegszirt Kedd Szept. 04, 2012 3:10 pm

[Északi ösvény - sűrű köd]

*Igen, nagyon bátor, a félelem valahogy nem kenyere, olyan sok mindent látott avagy érzett már, bár ezen a földön, a felszínen nagyon sok minden új neki, hát lehet, hogy örült volna társnak, de úgy tűnik, hogy magára maradt. Egyetlen egyszer fordul vissza, konstatálva, hogy az út lezáródott, de minden bizonnyal áttörhető, átrepülhető, hát ha madarat küld talán rálel Flame-re. Amennyiben szükség van rá. Tovább halad, a fegyvereit leengedi, mikor rájön, hogy egyértelműen haszontalan cselekedet, a hőképre koncentrál, a szeme lila-szín világít és villog, akárcsak a macska szeme fénylik a sötétben, éppen csak más színnel.* - Nem vagyok egy nép küldötte sem, még sajátomé se. Kik azok a kiszokamok, mit vétettek, és kik lennétek ti? Nem szándékom harcolni, főleg, hogyha egy néppel kerültem most szemben, a szándékaim békések. *Mondja könnyed hangin, fegyvereit ugye az imént leeresztette, bár az éjtündék zord szépsége riasztó lehet, de a hangja és szándékai semmiképpen sem ellenségesek.* - Kérlek, e szép hang tulajdonosa, lépj elő, vagy oszlasd fel a ködöt szemem elől. *Szól újra, édesgetve igazából, de azért nem felkészületlen, fogalma sincsen, hogy attól függetlenül, hogy neki nem szándéka támadni, a másik milyen jellemű, képes e, hogyha már úgy tudja, hogy egyedül van, megtámadni. Észrevétlen megfeszülnek izmai és ugrásra kész, ahogy szemeit meresztgeti, füleit hegyezgeti, meglássa végre, hogy kivel áll szemben, mi is ez a népség.*

Vendég

[Keleti út, Flame]

*Az út tisztának tűnik, viszont mögöttük mégis sűrűsödik a köd, és nem tud visszamenni. Felvonja a szemöldökét, és eljátszik a gondolattal, hogy a kis tűzdémont (aki még nincs beírva, de van neki) hátraküldje felderíteni, de úgy dönt, hogy nem kockáztatja meg. Így csak halad tovább az épület felé, fel is méri a kis sátrat, és majd megpróbálja nem egyből felgyújtani, majd csak ha támadónak viszonyulnak a bent lakók. A köd egyre inkább nem tetszik neki, viszont egyelőre a kisemberek elég rémültnek tűnnek, így csak felemeli a kezeit.* - Hé, nyugi! Ha ti nem bántotok, mi se bántunk titeket. Na, milyen alku? *Bátorítóan mosolyog a kisemberekre, majd elgondolkozik, mégis mi a franc az a makosziku.* - Nem vagyok egészen biztos benne, hogy az micsoda, de engem nem küldött senki. Miért, ezek a makoizék afféle ellenségek itt nálatok?

Hozzászólások száma : 507 Kaszt :

[Keleti út - Az épület felé]

*Flame és Noel teljes nyugalomban és könnyedséggel ereszkedhet le az épületig, mögötte azonban folymatosan zárul össze a besűrűsödött köd és ha valaki megpróbálna visszafordulni, akkor egyszerűen belefutna a nagyon sűrű habszerű anyagba, így visszamenni nem tudnak, az ösvény lezárja magát. Közelebb érve nem valami házikó, vagy valamilyen pofás kis kunyhó, sőt, mégcsak nem is a hagyományos értelembe vett épület látszik, hanem egy nomád, kúp alakú sátor, amely valamilyen állatbőrökből van összetéve. Innen közelről látható, hogy a háttérben még van néhány hasonló sátor és kis, testfestett emberek rohangálnak össze-vissza. A köd egészen belengi a környéket belengi a sátrat, de a diákok közeledtére oszlani kezd a sátortól balra és egy végeláthatatlan nagy fal zárja le a hegyoldal mezejét. A legközelebbi és talán legnagyobb sátor előtt két őr áll. A kis emberek közül néhányan csodálkozva pislognak az érkezők felé. Az egyik bátrabb szól oda.* Titeket a makoszikuk küldtek? *Kiáltja rémülten és nem mernek közelebb jönni.*

[Északi ösvény - sűrű köd]

*Van aki nagyon bátor és beleveti magát a dallam utáni semiségbe. Aewy megy előre és éjtünde szemeivel jobban is lát a ködben, de egyelőre képtelen bérmiféle alakot felfedni benne, akárhova néz. Rá is igaz, hogy háta mögött megdermed a köd és nincs visszaút. Jelenleg tehát előrefelé tud mozogni. Harci legyezőivel felkavarja az amúgy is különös anyagot, de jelentősen nem tudja elterelni, hogy tökéletesen lásson. A dúdolgatás egyszer csak elhal.* Hát te? A kiszokamok követe vagy? Anyám nem fog örülni, hogy megint próbálkoznak... *Mondja egy lágy, kellemes hang, de nem fedi fel magát még mindig.*

Tárgy: Re: Fellegszirt Kedd Szept. 04, 2012 2:45 pm

[Északi út]

*Aewy úgy érkezik, ahogy mindig. Hangtalanul, könnyed macska léptekkel, a mozgásában is megmutatkozik ruganyossága, mutatványos-harcos mivoltja, nemkevésbé az övén összezárt harcilegyezőkről rí le erőteljesen. Nem hozta magával tíz húrós hangszerét, kiindulva abból, hogy csak olyan feladatokat kapnak talán, ami ehhez a tantárgyhoz kapcsolódik. Ha meg nem, még mindig nála van a pálcája és a két fegyvere, meg persze a képességei, bár hallotta, hogy természetesen főleg abból kell kiindulni, amit elméleti órán vettek. Márpedig az kiemelkedően ment neki, hiszen a teremtés nem kevésbé megy jól a harcnál. Éjtündék közül érkezett, de teljesen megtagadta azt a hitet, mondhatni ellenkező irányba fordult át, így ő maga inkább a nőket nem kedveli annyira, főleg a vélákat és persze az éjtündéket, de éjtündével nem sokszor hozza össze a sors, épp ezért a tanárnőre sem éppen bájosan pislog fel, inkább csak semleges tekintettel hallgatja végig, várva a feladatát. Flame-nek azonnal biccent, ahogy észreveszi, ám úgy dönt, hogy a lánytól elszakad, de nem véglegesen. Mindenképpen kapcsolatban maradnak, ugyanis tudja jól, hogy hogyan találja meg a lányt, még ha kimondottan olyan varázslatuk nincsen is, egy élőlényidézés állatka jelezhet a másiknak, hogyha baj van és oda kell sietni. Amikor a köd megjelenik előtte azonnal a szeme alkalmazkodik az átláthatatlansághoz, átvált az emberi tekintetről arra, amihez a mélyben hozzászokott: Hőlátás, amivel talán átláthat a ködön, hogy kicsoda, vagy micsoda dúdol, de elővigyázatosságból a fülét kissé bedugja, hogyha valami szirén-mágiába botlik ne érvényesüljön a bájoló varázs, habár alapból nő és nem férfi. Nem siet át a ködfüggönyön, hiszen csapdát sejt, lassú léptekkel halad és rúgja maga előtt a port és a köveket, hátha az egyiket előre rúgva valami kattan, vagy éppen egy szakadékba sétált volna, s így tovább. Hogyha a köd "legyőzhető", akkor mind a két harci legyezőt kicsapja, és néhány lendületes csapással kotorja arrébb az alászállt felhőket, hogy jobban átlásson rajta, bár hőlátással talán amúgy is átlát.*

// Főkarakter: Rosetta Waylan, a mágiaág elsődleges //

Vendég

[Keleti út, Flame]

*Elementálok, gólemek... ugyan nem ezekért a lényekért szereti legjobban az elemeket, de azért mégiscsak hasznosak, és mégis elképesztő valamilyen módon, ahogyan az elemekből ilyen mozgó, élő, öö nagyjából értelmes lényeket képes alkotni. Nem nagyon lehetett még az iskolában látni, hiszen mióta visszajött, inkább Nellondban él, csak néha jön fel az iskolába, de azért órára még neki is illik bemásznia. A Föld nem az elsődleges eleme, de mondhatni a másodlagos, hiszen mégiscsak közelebb áll a Tűzhöz, mint mondjuk a Víz. Megérkezik az órára, felméri a tanárnőt, és mire észbekap, már a gyakorlaton is van. Nem hülye ő azért, nem fog a lágy dúdolgatás után csapdába sétálni a ködben. Van különbség bátorság és botorság között, így hát a keleti utat választja. Flame mellé sorol be, és mosolyogva biccent neki.* - Heló. *Nem nagyon rémlik neki a lány, minden bizonnyal nem találkoztak, de fene tudja. Nem mutatkozik be, hátha csak nem emlékszik a másikra, akkor ciki lenne.*

//Pontok Ariana Ravenwoodnak, Mágikus monokli miatt +3 pont//

Tárgy: Re: Fellegszirt Kedd Szept. 04, 2012 11:57 am

[Keleti út]

*Kissé idegesen vibrálnak a labdái az övén, miközben közelebb lépdel a nőhöz. Zachary mondta, hogy bele kell jönnie a dolgokba, de ha a tanár nem unszolja, és ösztönzi eléggé, akkor most minden bizonnyal a szobája sarkában kuksolna, hogy ne kelljen idejönnie. Még mindig nem tette magáévá a helyet, az itteni életstílust, a környezetet, de próbálkozik. Azért is van itt. Halk sóhajjal veszi tudomásul helyzetét, megigazítja könnyed, barna ingjét, ami alatt egy ujjatlan póló van, nadrágja szintén barna, lábán saru, övéről lelóg megszokott meteorpárja. A szavakra csak pislog kettőt, de nem igen reagálja le, habár érezhető, hogy ez a tengeres-vizes dolog neki annyira nem pálya, de ha így, akkor így. Lehunyja a szemét, és hagyja, hogy kezdetét vegye a móka. Amikor kinyitja a szemeit, látja, hogy bizony máris egy útkereszteződésben vannak. Hátrapillant, körbenéz, hogy hányan is jöttek, hány társával van együtt. Sejti, hogy az órai varázslatokat kéne használnia, de egyelőre nem igen füllik hozzá a foga, majd valaki biztos küld előre felderítőket, legalább is ebben bízik. Hátha valaki jobban ért ezekhez a dolgokhoz, meg a földhöz is. Ujjai között finoman cikázó lángocskák jelennek meg, majd vesz egy mély levegőt, hallását kiélesíti animágusi képességével, majd egye-fene, a kivilágított, látható ösvényen indul meg, ami nem tűnik annyira ködösnek, és nem csalogat arrafelé semmi. Azt meg csak reméli, hogy nem egyedül indul el erre.*

//Animágus 6. szint, részbeni átalakulás, macska hallását veszi fel.
Elementál-, és gólem idézés másodlagos, pontok Jack Darkfield számlájára.//

Hozzászólások száma : 507 Kaszt :

*A Fellegszirt tökéletes hely arra, hogy elementális lényeket idézzünk. Tökletes, mert távol esik az iskolától, így egy elszabadult lény nem okoz nagy kárt, emellett itt összeérnek az elemek, itt erő van, itt csak úgy vibrál a mágia a levegőben. Nem csoda hát, hogy a szirtet a Nezabar új üdvöskéje, Sheila Jones átalakította és órájának helyszínévé tette. A gyönyörűséges félelementál, félig véla nő teljes valójában a szirt egy szikláján állva várja a diákokat hófehér, könnyed ruhában. Hosszú hajával játszadozik a szél, szinte egybesimul a vidékkel.* Üdvözlet ifjú barátaim! Ez egy kemény mágiaág, erős varázslatokkal. Aki úgy érzi, hogy nem tud megbírkózni a föld porával, vagy a fullasztó tengerrel, az jobb, ha nem is jön ide. *Mondja a nő, majd könnyedén lesiklik a diákok elé. Egy látszólag nagyon finom, kecses hölgy szájából érdekesen hatnak a szavak, de valami félelmetes ebben az ellemnodásban mégis van.* Kezdődjék a móka! A mai órán a föld erejét csodálhatjátok! *Mondja tárt karokkal, széles mosollyal, majd a szirtet körbelengő köd besűrűsödik és homályba borítja a vidéket. Mikor kezd oszlani egy ösvény mutatkozik meg a hegyoldalban a mélység felé. Az ösvény a szikla között egyértelműen kettő felé ágazik. Keleti irányban az ösvény belátható, párszáz méterre egy épület bonatkozik ki a hegyoldalban. Az északi út ennél zordabb: a köd sűrű, tejszerű függönyt von össze, de a ködfüggöny mögött lágy dallam szól, valaki dúdolgat is, talán épp a tanárnő.*

Tárgy: Fellegszirt Szer. Aug. 22, 2012 9:23 am

"Különleges egy hely, a társalgóból lehet átjutni ide de aki átlépi az ajtót teljesen más világba csöppenhet mint az eddig megszokott. Egy hatalmas kikövezett út áll előtte mely egy tágas sziklás párkányra vezet, elég nagy van itt néhány pad és jó pár fa is, viszont a terület jó része kopár pusztaság. Viszont ha eléred a korlátot különös látvány tárul a szemed elé. Az út és a szilárd talaj lassan elfogy s felhőket látsz magad előtt. Alatta pedig végelláthatatlan mélységet. Nem tudni hogy mágia e vagy valami éteri hely de annyi biztos hogy különös érzések foghatják el az embert aki ide lép. A területen csend uralkodik, egyetlen madárnak a hangját vagy rovar zümmögését nem hallani. Az ember szinte a saját szívdobbanását is hallhatja. Rendkívül jó hely ha az ember egyedül szeretne lenni vagy csak meditállni akar. A hely különlegessége hogy megérzi az emberek hangulatát. Ha örül a nap kisüt, ha ideges a szél felerősödik, ha pedig dühös villámok szaggatják az eget s elkezd zuhogni az esső. Ha gyászol a hó egyre nagyobb pelyhekbe kezd el essni. Különös és mégis sokoldalú egy hely ez. Még senki nem jött rá mi van valójába a mélybe…"

ÁTALAKÍTÁS ALATT

» Fellegszirt