Elisabeth Ellen Torchwood kúriája

*Ahogy a kanapén fekszek és macskázok Nanny visszajön és fölrángat. Scarlett nyugodtan visszafekszik nekem meg Nanny a kezembe ad valami botfélét. Meg akar tanítani hogy boldoguljak egyedül mégha nem is látok. Ahogy elkezdek sétálni a nappaliban nem egyszer rúgok bele a fotelba vagy az asztalba. *
-Hát így is fel lehet térképezni egy helységet.*mondja cinikusan Nanny.
-Tedd félre a cinizmusod, majd hozzá szokom. *Morogok a lábszáramat dörzsölve. Majd meghallom Stevent.-Szia, jól és te? -Kérdezem és elindulok felé és lám nem rúgok bele semmibe. Még is ér valamit Nanny tanítása. -Mi jót csináltál?*kérdezem tőle.

*Mikor reggel felébrettem Steven-t nem találtam magam mellett. Sejtem hogy valahol a birtokon van, így nem aggódom hogy bajba kerül. Nyugodtan felöltöztem és elindultam lefelé. A lépcsőnél kicsit elbizonytalanodok de szerencsére épp bőrrel megúsztam. Ahogy leértem a konyha felé vettem az irányt mert megéreztem a kávé illatát. Mikor bementem Nanny megállított hogy ne kávézzak mert egyóra elmúlt már. Éreztem is a készülő ételek illatát de Nanny kitessékelt. Leültetett a nappaliban és azt mondta várjak ott. Ahogy vártam éreztem hogy valami állatka mászik az ölembe és tudtam hogy Scarlett az a hatalmas savannah macska. Ahogy eldőltem a kanapén lábaimat feltettem a kanapé háttámlájára és hagytam hogy macskám a hasamra feküdjön.*

*Elmosolyodom ahogy hallgatom.*-Neked elhiszem.*mondtam ahogy megérinten a karját. Jól esik az ölelése mert megnyugtatt. Tudom hogy neki is rossz hogy nem látok. És fáj neki hogy nem segíthet rajtam. *-Szeretlek és örülök hogy velem vagy.*dőlök mellkasának. Érzem hogy fáradok, és egyre laposabbakat pislogok. Úgy látszik túl sokat agyaltam mert elálmosodok. Szorosan bújok hozzá ahogy lehúnyom a szemem. *-Kicsit elfáradtam. Aludjunk jó?*kérdezem hallkan majd ha Ő is bele egyezik, elhelyezkedünk, és én szorosan bújok hozzá ahogy mellkasára hajtom a fejem. *-Jó éjt. *mondom mosolyogva. És érzem hogy lassan magukkal ragadnak az álmok.*

*Csak mosolyogva hallgatom amit mond majd óvatosan az ajtóhoz sétálok és mikor sikerült megtalálnom a zárat elfordítom a kulcsot. *-Már nem kaphat rajta semmin minket mosolygok rá, majd vissza megyek a fésülködő asztalhoz és elveszem a hajkefét hogy végre megfésülködjek. Közben kicsit elmerengek. A régi dolgokon gondolkozom majd azon kezdek gondolkodni, hogy mi lesz ha nem tér rissza a látásom. Kicsit azért zavar de tudom hogy képes leszek így is boldogulni. Majd felvettem hálóingem és az ágy szélére ülök. *-Szerinted újra látni fogok?*kérdezem hallkan.*

-Felőlem kibukhat a személyzet. Tudok főzni elbírom látni a háztartást. Ezt a házat is Nanny választotta hogy ''semmibe ne szenvedjek hiányt'' mert még mindíg ő akar rólam gondoskodni. *mondom halványan mosolyogva. *-Khm... Én angyal? El vagy tájolva édesem. *mondom neki. *-Sok mindennek mondtak már de angyalnak még nem. *teszem hozzá. Hát igen, nem épp dicsérendő a munkám. *-A szajhától a gyilkos bestiáig mindennek neveztek, de angyalnak még soha.*mondtam hallkan. Miért tagadtam volna? Az életemben Ő az első férfi aki kedves velem és vigyázz rám. Majd megéreztem hogy hűlik a víz ezért megkeresem a fekete szatén köntöst majd óvatosan kikecmergek a kádból. *-Meg ne fázz a hideg vízben. *mondom mosolyogva majd elindulok az ajtó felé. Kitapogatom a zárat és kinyitom az ajtót.*

//Olvad//
-Tudom, hogy egy nagy gyerek vagy. *mondom mosolyogva. *-29? Igazán letagathatnál 24.*mondom incselkedve. Majd rám terelődik a téma. Kicsit elgondolkodom mert soha senkinek nem mondtam el milyen voltam gyereként.*-Nagyon rossz voltam, sose fogadtam szót. És nagyon naív kislány voltam de ezt már tudod.*mondtam hallkan. Valahogy neki jól esett beszélni a múltamról. *

*Ahogy neki dőlök átölel. Hallgatom amit mond. *-Elég rossz gyerek voltál. *mondom vigyorogva. Majd nagyot sóhajtok. *-Na igen a gyerek kor. Egyre csak távolodik. Tudom hogy a 26 csak egy szám de valamiért nagyon zavar. Néha jó lenne újra tinédzsernek lenni. Sokminden van amit máskép csinálnék. *mondom nagyot sóhajtva. *~Tényleg Stevnek még nem is említettem hogy 26 éves vagyok. Most már ezt is tudja. ~*gondolkodom ahogy karját cirógatom. Kellemes így eltölteni az időt a párunkal. Nem zavar minket senki és semmi.*

*Mosolyogva hallgatom ahogy beszél, majd megérzem a fürdősót. *-Rózsaillat? *kérdezem ahogy köntösömet hagyom a földre hullani, majd Stev mellé beszálok a kádba. Úgy helyezkedem hogy hátamat mellkasának dötsem fejemet meg vállán pihentetem. *-Nanny nem reagál a hisztire. Megedződött mellettem. Sose bírtam magammal gyerekként.*mondom mosolyogva. Majd elgondolkodom a kérdésén. *-Igen. Miért akkor se bírtál magaddal? *kérdezem kíváncsian. *-Engem is mart már meg kígyó de én majd egy hétre kómába estem. *mondom nagyot sóhajtva. Ezért is viszolygok a hüllőktől és tartok macskát. Olyannyira kényelmesen érzem magam hogy a melegvíz hatására, és Stev nyugtató jelenlététől majdnem elalszok.*

-Én mondtam hogy zárkózzunk be. *mondom mosolyogva, majd nagyot sóhajtok.*-Ne haragudj rá. Én vagyok a családja és persze most már te is. Amikor legutóbb beszéltem vele, azt mondta nem tőled félt. Ő ilyen tyúkanyó típus és azért neheztel, mert sérülten mászkáltál mikor még feküdnöd kellett volna. És azt is mondta hogy örül annak hogy velem vagy mert kevesebb gondot jelentek neki.*mondom viccelődve, majd meghallom a víz csobogását. Hamar párás lesz a levegő és már alig várom a kellemes fürdőt.*

*Kikászálódok az ágyból majd a fürdő felé veszem az irányt majd megkérdezem nem tartana-e velem. Persze azonnal igent mond. Hallom hogy nyílik az ajtó és sejtem hogy Nanny, az aki bejött, de gyorsan inkább beslisszolok. Hallom hogy kattan a fürdőszoba ajtó zárja. Elmosolyodom mikor lecsúsztatom a vállamról köntösömet. *-Lemerném fogadni hogy Nanny-nek nem tetszet az ötlet annyira mint neked. Igaz? *kérdezem mosolyogva ahogy felé fordulok. *-Legközelebb a szoba ajtók is be kell zárni.*vigyorgok mint a vadalma. A lehető legjobban szórakozom prűd házvezetőnőnkön. Már az bosszantja ha megcsókol mert számára még mindíg gyerek vagyok. *- Számára még mindí. A kicsi Eden vagyok, akit magához vett Feketeangyal. És nehezen fogadja el a tényt hogy felnőttem és van egy párom. *mondom neki ahogy óvatosan közelebb lépek hozzá. *

-Én is nagyon szeretlek.*válaszolom mosolyogva. Jó vele minden pillanat. Mindíg vigyázz rám, és eléri hogy jókedvem legyen. Boldog vagyok vele, és mellette akarom leélni az életem. Apró csókot adok neki, majd megkeresem a szatén köntösöm. Ha hadja akkor kikászálódok az ágyból és a fürdő felé veszem az irányt. *-Megyek zuhanyozni nem jössz? *kérdezem az ajtóból visszanézve. És rámosolyogni.*

-Igen a sebek begyógyulnak.*mosolygok rá. Tudom hogy jobban bántja a dolog mint engem. *-Nyugodj meg ezzel együtt lehet élni. Többet is veszíthettem volna aznap mint a látásom. *magyarázom hallkan. Nem akarom hogy ezen rágódjon. Mert felesleges. Ha eljön az ideje visszatér a látásom. Az élet néha próbák elé állít és most ez is ilyen helyzet. Meg kell tanulnom így élni. Ami nem olyan nehéz mint amilyennek látszik. *-Én már annak is örülök hogy velem vagy.*mondom mosolyogva.*

*Arra ébredek hogy kedvesem fölém hajol. Az apró neszekből, a légvételeiből és az illatából tudom hogy Ő az.*-Na, igen elég rendesen megfejeltem azt a falat. *mondom majd felülök. Átölelem, mikor azt mondja jobban van. *-Ennek nagyon örülök. *mondom majd hallgatom amit mond. Kinyitom szemem majd elhúzom a szám mert csak a sötétséget látom. Óvatosan megérinte az arcát majd elmosolyodom. *-Édesem, attól hogy ezen idegeskedünk nem tér vissza hamarabb a látásom. *teszem szájára mutató ujjamat. Nem akarom hogy ezem aggódjon. Mert így csak tönkre teszi magát amit nem akarok. Elég ha én rágódok ezem neki nem kell. *