Elisabeth Ellen Torchwood kúriája

*Kivételesen kellemes álmot láttam. Újra a tengerparti ház előtt állok és figyelem, Steven és a kislányunkat ahogy közelebb a vízhez játszanak. Majd arra ébredek mintha valaki figyelne. Nem félek mert hamar rájövök hogy párom az. *-Mit tervezel? *kérdezem de nem nyitom ki a szemem. Minek hisz így is úgy is a sötétséget látom. *-Jobban vagy? *kérdezem hallkan ahogy felülök. *

*Már majdnem alszok mikor megérzem hogy visszafekszik mellém. *-Nem, jól vagyok. *mondom hallkan de még is úgyérzem erősen közeledek az Álmok birodalmához. Hozzá bújok hogy még közelebb legyek hozzá. *-Boldog vagyok hogy velem vagy. *mondom hallkan de nem igazán vagyok már tudatomnál. Egyre mélyebbre és mélyebbre süppedek az álom világban még végül elnem alszok.*

-Tudom milyen érzés de ne vakard.*szólok rá. *-Igen tudok mosolyogni mert velem vagy.*mondom és engedem hogy felkeljen. Visszafekszem a párnára és összehúzom magam ahogy betakarózok. Majdnem elalszok mikor újra mellém fekszik *-Örülök és én mondtam hogy hatni fog a krém.*mondom mosolyogva és felé fordulok. Kicsit álmosnak érzem magam de nem bánom. Jól érzem magam mellette.*

*Csak mosolygok ahogy fékarral átölel. Jó érzés tartozni valakihez. Aki megvéd, és mindenben számíthatok rá. *-Azért viszket mert a krém össze húzza a sebet. És örülök hogy jól vagy. *mondom majd nagyot sóhajtok. Kinyitom a szemem de semmi változás. Továbbra is csak a sötétség. *-Már nem fáj a fejem. *válaszolom.*-A látásom meg ugyan olyan csak a sötétség. *mondom habozva. *-De nem baj. Mert te velem vagy. *teszem hozzá és elmosolyodom. Tényleg úgy vagyok vele ha Ő velem van semmi nem számít.*

//Olvad//
-Abban nem is kételkedtem.*válaszolom hallkan majd eldőlünk az ágyon. *
[....]
-Ezt nevezem csillár rengetésnek. *mondom mosolyogva. Közben izmos melkasán fekszem és ujjaimal simogatom. *-Ha így sérülten ilyen aktív vagy mi lett volna ha semmi bajod?*kérdezem ahogy már egyenletes szívverését hallgatom. Nem aludtunk valami sokat, de nem bánok. Jól éreztük magunkat és ez a lényg. Imádom a veletöltött minden pillanatott. Bármit eltud velem feletettni. *- Jól vagy? *kérdezem tőle hallkan, mert félek hogy felszakadt esetleg a sebe.*

-Igen tudom mit mondtam. *mondom hallkan. Egyre hevesebb csókokat váltunk amit nem bánok. *-Úgy látszik hamar hatott a kenőcs. *teszem még hozzá. Megint kezdem elveszteni a fejem csókjaitól. Teljesen elszédít, megbabonáz. Elvesztem önmagam, mikor vele vagyok. És most még inkább ingerel csókjaival. Az eddigi feszültség ami bennünk volt kezd átcsapni valami mássá. Valami jóvá. És mindent elfelejthetünk. És csak egymással foglalkozhatunk. *-Rád bízom magam.*suttogom mikor elválnak ajkaink hogy levegőt vegyünk.*

*~Annyira jól érzem magam. Nem is értem mi ütött belém. Hisz nem lényeg hogy mi történik csak az számít hogy együtt lehetünk.~*gondolkodom ahogy érzem hogy viszonozza az ölelésemet. Majd ismét egy csókot kapok tőle. Ez most jóval hosszabb és hevesebb csók. Hihetetlenül élvezem. És ahogy hozzám ér. Még érzékenyebb a bőröm mint eddig amit a látásom elvesztése okoz. Mert ha elvesztük egy érzékünket a többi felerősödik. És hihetettlenül érzékeny lettem érintéseire.*-Mit tervezel? Most nem szabad hirtelenkedned. *mondom két csók között, de nem tudom elér-e hozzá mondanivalóm lényege.*

*Lángoló arcal ülök az ágy szélén. Hallom hogy hallkan felnevet. Én is elmosolyodom de arcom továbbra is forró és érzem hogy fülig pirulok. *-Szeretlek.*suttogom ahogy felé fordulok és óvatosan megölelem. Nagyon szeretem. Olyannyira hogy elmondani sem tudom. Valami földöntúli nyugalom jár át hirtelen. Teljesen nyugodt vagyok nem félek. Csak Ő és én. Senki és semmi más nem számít. Csak Mi. És ez a lényeg. Ő mutatta meg milyen az igaz szerelem. És milyen az mikor két ember szereti egymást. És boldog vagyok.*

*Egy csókkal hallgattatt el így nem tudom befelyezni mondani valóm. Érzem hogy lángol az arcom, olyannyira a csók hatása alá kerülök. És teljesen kiment fejemből minden.*-Am... A... Azért mert pihenésre van szükséged.*mondom de nem vagyok biztos hogy ez volt az eredeti mondani valóm. Valahogy most nagyobb hatást gyakorol rám mint általábamd.*

*Leül mellém és magához ölel. *-Majd megismered. Sose tett olyat ami bizalmatlanságra adna okot. És ezt az altató főzetet azért csinálta mert észre vette hogy rosszul alszok de neked most nagynbb szükséged volt rá. Pihenned kellett hogy... *mondanám tovább is de egy lágy csókkal elhallgatatt. Most hogy nem látok erősebben hatnak rám az érintései és csókja is nagyobb hatást gyakorol rám mint eddig. Furcsán erősebb a hallásom a szaglásom és a tapintárom. Amitől érzékenyebben reagálok érintéseire.*

*Mikor elveszi a kenőcsös tégelyt elmosolyodom. Még mindíg megbízik bennem. Leülök az ágyra. *-Nincs mit. Ez hatni fog holnapra kutya bajod se lesz. *mosolygok mert tényleg hatásos kence. Mindíg hat. Ha megsérültem ezzel kentem be a sebet és másnapra semmi bajom nem volt. *-Az jó ha csíp mert akkor használ* mondom és vállának dőlök.*-Nanny jó gyógyító. Hatásos főzetekdt készít és nem egyszer talpra állított. *teszem hozzá. Nagyot sóhajtok mert még mindíg azt érzem hogy miattam van az egész és biztos hogy még egy jó darabig így marad. És ezen nem tudok változtatni.*

-Rendben *sóhajtok nagyot majd ledőlök az ágyra. Összehúzom magam egészen apróra, és hallgatom az apró neszeket amiket páromtól érkeznek. Nem lehet kellemes, és félek mert nem tudom mennyire súlyos. *-Mennyire súlyos? *kérdezem. Nem tetszik ez a nagy csend. Nem szokott ilyen hallgatag lenni. *-Ha kell van gyógyszer a fürdőben gyógyszer.*mondom és felkelek. A fürdő felé veszem az irányt. Kezemmel tapogatva a bútorokat. Majd mikor megtalálom a fürdőt bemegyek és az egyik szekrényhez guggolok. Óvatosan pakolászni kezdek. Majd megtalálom amit kerestem. Kinyitom a dobozt majd a kenőcsös tégelyeket szagolgatom. Némelyik igazán büdös. *-Atya úr isten. *még a szemem is könnybe lábad a szagtól és tudom megtaláltam amit kerestem. Visza támolygok a szobába és megállok az ágy mellett.*-Tessék. Ez majd segít. Rettenetesen büdös és lehet csípni fog, de összehúzza a sebet és fertőtleníti. *mondom halványan mosolyogva. *-Szinte egyik napról a másikra eltűnik a sebb. Engem is ezzel kezel Nanny.*teszem hozzá. Megértem ha nem bízik meg bennem hisz tegnap altatót itattam vele. Mondjuk én is ittam belőle és hamarabb kidőltem.*