Üdvözöllek a Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában!
Ha Vendég vagy, és még nem tagja az oldalnak, akkor a főoldalon (www.nezabar.hu) felvételizhetsz (Felvételi -> Felvételi teszt).
Ha már tagja vagy az oldalnak, akkor lépj be.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Üdvözöllek a Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában!
Ha Vendég vagy, és még nem tagja az oldalnak, akkor a főoldalon (www.nezabar.hu) felvételizhetsz (Felvételi -> Felvételi teszt).
Ha már tagja vagy az oldalnak, akkor lépj be.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Bolgár mágustanoda tehetséges tanítványoknak
Belépés
Leírás
Staff
Legutóbbi témák
» Vendégeknek! Vas. Feb. 02, 2014 7:50 pm by Kaen el Jericho
*Nagyon nem tetszik a csaj viselkedése. Mikor elkezd hadoválni a hajamról még erősebben szorítom a karját. Nem kéne sok csak még egy kicsi hogy hangosan elroppanjon a csont. Már ott tartok hogy hirtelen megtekerem a karját és úgy töröm el hogy minnél fájdalmasabb legyen... de Linc közénk áll és elvezet onnan. Dühös vagyok mert nem vagyok vak és elmondták a jótevőim hogy mire jutottak de nem érdekel. Inkább csendben maradok és Linc-el tartok. *-Rendben menjünk.*mondom hallkan ahogy a lépcsőn haladok lefelé.*
Illa Do
Főkarakter : Cat R. Morgan Hozzászólások száma : 57 Kaszt :
* Hát sorry Lincoln, eszem ágában sincs visszafordulni, sőt, sugárzó arccal ugrándozok oda közéjük, hogy aztán boldogítsam őket impozáns külsőmmel. Ego befigyel... Bár ami azt illeti nem tartom magam szépnek, de Linc azt mondta jó nő vagyok! Szóval ezzel le is van tudva a dolog. * - Úgy érted vadmacska? * Karmolászom a vállát vihogva, majd oldalba csíp, amire egy 'au'-t hallatva felugrok. Gondolkodós arckifejezést öltök, ami tőlem elég szokatlan, majd bólintok, hogy értettem, de a macipornó nem is botrányos... * - Parancsolsz? Ennyire nem voltál részeg. De ha mégis, beszámolhatok a történtekről... * Mosolygok egyre szélesebben. Nem is csak én voltam hangos, azért Linc sem kímélte a hangszálait, csak hogy őszinték legyünk. * - ÁÁÁÁÁÁ! * Esik le végre valahára a szituáció, és azt azért meg kell hagyni, hogy titulálhatnak akárminek, de aljasnak és gonosznak nem. Én csak az élvezeteket hajkurászom... * - Ez esetben... Aranyos a copfod Sophie, valamivel ápolod? Nekem nagyon töredezett tud lenni a hajam. * Próbálom terelni a lány figyelmét, hogy Lincolnnak sikerüljön kidobni a papírt, és továbbállni. Viszont amikor megszorítja a kezemet, felvonom a szemöldököm, és arcom némi piros árnyalatot ölt. * - Azonnal vedd le a kezed rólam, mielőtt bepipulok. * Kötöm a lány orrára, ellentmondást nem tűrően. Nem bírom és tűröm az agressziónak semmilyen formáját, pláne, hogyha az éppen velem történik. És igen, itt jön az, hogy perverz vagyok, hedonista, de nem vagyok agresszív és rosszindulatú, és igyekszem Lincet is kisodorni ebből az egészből. *
~ Ne... Illa.. Ne.. fordulj vissza kérlek, kérlek.. király.~ - Te meg mit keresel itt? * Mereszti szürke szemeit a lányra, de csak suttogva kérdi, messziről csak úgy tűnhet mintha az orra alatt morogna valamit.* - Csitt, te vadállat. * Csípi oldalba a lányt és felvonja egyik szemöldökét.* - No botrány. Emlékezni? * Mintha rá se hederítene szökken a pletykafalhoz belegázolva ezzel a jól kifundált tervbe. Pedig már majdnem elmentek mellette. Sok lesz mostanában ez a majdnem. Tettetett nevetést hallat, amikor Illa megemlíti, hogy hangosak voltak az éjjel.* ~ Csak te voltál hangos.~ - Háhá, nem tudom miről beszélsz, de jó vicc. * Sziszegi a foga között, majd miután letépi a falról a pletykát és jól összegyűri odasúgja, hogy:* - Ne itt, légyszi, ne itt. * Néz Sophiera és reméli, hogy Illának is leesik a szituáció.* - Akkor mehetünk? * Megy vissza Sophie mellé, aki viszont elsötétült tekintettel mered szobatársára.* ~ Ajjaj, ennek nem lesz jó vége.~ * Gondolja magában, aztán amikor látja, hogy tettlegességgé fajulnak a dolgok, megpróbál közéjük furakodni.* - Ohohó, erre semmi szükség, mi már megyünk is. Botrány nélkül. Igaz? * Erős hangsúllyal ejti ki az utolsó szót és megerősítést vár Illától.* - Gyere Sophie. * A lány derekára teszi a kezét és elvezeti, hogy együtt lemenjenek a lépcsőn, aztán még a fordulóban hátrafordulván, mutatóujját a szájára teszi, aztán pedig egy kérlelő pillantás kíséretében eltűnik a márványfal mögött.*
Sophie Lee
Főkarakter : főkarakter Hozzászólások száma : 718 Kaszt : Üzenőláda : Linc ha erre jársz keress meg Skypeon, vagy facebookon. Hakuval hiányolunk.
*Elindulunk az étkezőbe mert hát nem főztem de már éhesek vagyunk. A folyosón haladva Linc furcsán kezd viselkedni. Sose foglalkoztam a a parafatáblával. Nem érdekelnek a pletykák. Majd megjelenik az a nőszemély is akit a legkevésbé szeretnék látni. *~Úgy látszik nem játszhatom tovább a tudatlan oknélkül féltékenykedő lányt. ~*gondolkodom ahogy megáll mellettünk. Dühít ahogy végig simít Linc vállán... és az a mosoly. Ch. Kezd elegem lenni. Megragadom a csuklóját, és elkezdem sznrítani. Jól értek a kínzásokhoz bármikor fájdalmat okozhatok egy mozdulattal. És ugyan azzal a mozdulattal akár csontokat is lehet törni pedig ezek finomabbak mint egy ecsetvonás.* -Azt ajánlom állítsd le magad. Mert nem leszek olyan türelmes mint eddig. *mondom a szemébe nézve. *~A pletykázó kicsit lasabb mint a bátyám emberei.~*teszem hozzá gondolatban.*
Illa Do
Főkarakter : Cat R. Morgan Hozzászólások száma : 57 Kaszt :
* Kicsattanó jókedvem vaaan, ugyanis: Lincoln ágyában ébredtem. Ugyan ő elég hamar felkelt, és otthagyott, de tipikus álomszuszék típus vagyok, maximum ágyúdörejjel lehet felébreszteni. De legalább betakargatott, olyan csípősen hideg volt... Jól nevelt fiúcska, az egyszer biztos. A napom nagy részét ebben a szobában töltöttem, gőzöm nincs Linc hova tűnt, de addig is kutakodtam a ruhái között, aranyos alsógatyákra bukkantam. No meg össze szedtem a saját cuccaimat is, mert hát reggel kettőkor pucéran mászkálni a házban nem biztos hogy kedvező. Felkaptam magamra egy blézert, egy melltartót meg egy tangát, rá valami csipkés anyagot, és gondoltam útnak indulok, mert úgysincs egész nap semmi teendőm. Jártam a Jeniliától kezdve a fél városig át mindenhol, míg végre az iskolában kötöttem ki. Olyan fél tíz körül lehet, legalábbis a nagy óra ezt mutatta, de nem igazán érdekel, csak megyek egyenesen felfelé. Meg szeretném látogatni a régi szobámat, hogy otthagytam e valamit, mert eskü volt egy aranyos, kígyóbőr mintázatú melltapaszom... Viszont amint kecsesen felugrálok a harmadik emeletre, kapásból megtorpanok. Mintha lenne ott valaki, valaki ismerős... Odaugrándozok, majd örömtől sugárzó arccal köszöntöm Lincet és Sophiet. * - Jaaaj, sziasztok! Nem gondoltam volna hogy találkozunk. * Mondom, és közelebb lépve végigsimítom kezemet Lincoln vállán, és ravaszkás mosolyt intézek felé. * - Várj, ez mi? JÉ, MACIPORNÓ! * Visítok fel a röhögéstől, de abbahagyom, elvégre a tegnapi éjszakának volt egy kis ára, miszerint nem botránkoztatom a népet Linc közelében. Egy hónap... Nem fogom kibírnii. De megérte, szó se róla. Kikerekedett szemmel nézem mit írtak a gumimacis kép alá, csak most tűnt fel, eddig csak a macikat néztem. * - E, nézd már, ezek mi vagyunk... De durva. * Röhögök, és oldalba bököm Lincolnt. * - Úgy tűnik picit hangosak voltunk. * Nevetek egyre jobban, ez a pletyka valami fergeteges. *
* Jól gondolja Sophie, ha nem is mondja ki hangosan, de a sejtése igaz, és hamar fény derül majd az igazságra, ugyanis a párocska bezárja maga mögött az ajtót és elindul a folyosón az étkezőbe, mert már mind ketten éhesek voltak. Problémamentesnek tűnik a dolog mindaddig amíg el nem érik a folyosó végét és a fiú - éles szemének hála- már messziről kiszúrja a pózoló gumimacis hírt, s aztán hozzá közelebb haladva saját nevét is. Fogná az egészet és letakarná nagy tenyerével, a gond csupán az, hogy az elég feltűnő lenne Sophie előtt, úgyhogy a fal elé áll, takarva azt és maga elé mutat, hogy a lány menjen elől, amíg az étkezőbe érnek. Egész jól kitervelte, kivéve ha.... Nem tud mindennel számolni még ő sem. Valakinek pedig ki kell tekerni a nyakát. Már a saját házában sem lehet sz.... semmit csinálni anélkül, hogy ne kerülne plakátra.* - Menj előre oké? Mindjárt jövök. Még van egy kis... Elintéznivalóm. * Mosoly, kacsintás, aztán már indulna is visszafelé a folyosón - leszedni azokat a retkes...- hacsak bele nem ütközik valakibe.*
* Ahogy Kirtel próbálkozását nézegetem felfele menet, egy kicsit elgondolkozok azon, hogy mi lehet apuékkal. Kerek hét éve nem hallottam felőlük semmit sem, ami nyugtalanító, hisz mégiscsak a szüleim. És akkor még ott van a bátyám, aki miatt rettentően aggódok bármennyire is utál. Őszintén szólva a mai napig nem tudom miért utált vagyis utál ennyire. Vagy csak szimplán rühelli a fejem, fogalmam sincs. Mindenesetre eléggé belemerülhettem apró gondolatmenetembe, mert közben már egy csomó mindenről szó esett. Az itt élő fajok száma rengeteg, szóval nem tartom fontosnak, hogy á-tól z-ig tudjam ki kicsoda, pontosabban, hogy ki micsoda. Malina most szokatlanul elcsendesedik, már-már azon vagyok, hogy megszólítsam és kiderítsem mi a baj, de végül győz a józan eszem - szerencsére -, s nem pofátlanul kérdezek rá gondjára. Mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy valamin elgondolkodott, ahogy a fajokat hoztam szóba. Szerintem legfőképp a kedves, aranyos fajokat fogja megismerni és nem azokat a nagyon darkos lényeket, akik egy pöccintéssel kivégeznek bárkit. Ahhoz ez a tünde leányzó túl szelíd és még durva is lenne, ha ilyet kellene átélnie. Ahogy a Kúria környékéről beszélek próbálok nem kihagyni fontos helyszíneket, bár lehet, hogy azok a helyek, amikről itt most papolok neki csak számomra fontosak. Fene tudja, de remélem nem untatom nagyon, mert a szövegelésemmel gyakran kiverem a biztosítékot másoknál.* ~ A cuccokkal minden oké, ott vannak a szoba ajtaja előtt, amiatt ne aggódj. ~ * nyugtat meg Kirtel, aztán szokatlan módon Malina felé fordul és mellette baktat tovább a folyosón. Kíváncsi lennék vajon mire készül, mert szerencsétlen daimonomból egy csomó mindent kinéznék. De legalább arról biztosított, hogy Malina csomagjai nem az utcán kötöttek ki. Tovább lépdesek a kihalt folyosón, ami most úgy tényleg kihalt. Rajtunk kívül senki sem tartózkodik itt, ami egy kicsit hátborzongató.* - Tünde vagy, igaz? * hallom meg Kirtel hangját és kissé leblokkolok, amint Malinához intéz egy mondatot. Most csinál ilyet először? Igen, először és nem kicsit ijeszt meg ezzel. Talán valamit szívott, hogy ennyire dinka? Azért nem oltom le rögtön, inkább csak külső megfigyelőként megyek előre, közben szemem sarkából pillantgatok le a Malina mellé pártolt daimonomra. Nem tagadom, hogy néha kiborít a viselkedése, de mégiscsak a daimonom, szóval nem haragudhatok rá, meg úgy jól kijövünk egymással.*
//olvad^^// * Ahogy az apró termetű rókáról Felicityre vándorol tekintetem, meglepődve veszem észre, hogy nagyon koncentrál valamire, miközben veszi egyik lépcsőfokot a másik után. Nem tudom eldönteni, hogy valamin eltöprengett-e vagy csak arra koncentrál, hogy ne essen hasra, így inkább nézek én is a lábam elé. Legalább most nem arra kell figyelnem, hogy rá ne lépjek a szoknyámra, ez nem ér le addig. Próbálom felvenni tempójukat, ám mikor lelassít egy kicsit, egyre több dolog jut eszembe. Leginkább azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnék majd először megnézni. Lehet ez akkora hely, hogy legyen legalább egy istállója, ha pálya nem is? Ha igen, oda mindenképp el kell majd néznem, és esetleg nagynénimmel vetethetnék is magamnak egy lovat, hátha megesik rajtam a szíve, ha kiskutya pofival nézek rá kitartóan. Az a baj ezzel az állatos dologgal, hogy én több ezer évig is élhetek, de ők nem, hacsak nincs varázserejük vagy valami. Mindig igyekszem nem túlságosan megszeretni egy állatot, hogy ne fájjon annyira, mikor elveszítem, de ez a tervem valahogy mindig csődöt mond. Bármennyire nem veszek tudomást Magnum haláláról, valamiről mindig eszembe jut. Mielőtt ezt végiggondolhatnám és nem biztos, hogy jó vége lenne, Felicity hangja kizökkent szerencsémre. Azt hiszem ez túl sok információ is egyszerre, a felét úgy se fogom már ennek sem megjegyezni. A démonok eléggé elgondolkodtatóak, nem szívesen futnék össze eggyel, már ha olyanok, amilyennek képzelem őket; csak remélhetem, hogy kinézetről is feltűnik és nem épp egy ilyen lényre zúdítom a hülyeségeimet, vagy épp nem őket fogom betámadni a tapi-mániámmal; nem hiszem, hogy nagyon szerencsés lenne. A francoskáról fogalmam sincs, mi lehet, életemben még csak hasonlót sem hallottam. Az angyalok szintén meglepnek, ugyanígy a macskaemberek is. Az mennyire aranyos lehet már! Biztos van cicafülük és -farkuk is. Ahogy eljut az agyamig az a szó, hogy kobold, felkapom a fejem. Koboldok itt mit keresnek? Nem a szivárvány végén kéne az aranyat őrizniük...? Erre nem merek rákérdezni, szóval akkor haladjunk tovább és figyeljünk. Természetesen feltűnik, hogy a cuccaim nincsenek meg, de csak nem egy kukába varázsolta őket, addig nem is törődök vele inkább, míg majd már a szobánál vagyunk. Ha ott se lesz, majd akkor kezdek reklamálni. Jó, nem, az nem én lennék. Majd valami lesz, na. Nagyon igyekszem odafigyelni arra, amit Felicity mond, valószínű, hogy nem csak unalmában tépi a száját szegény. Milyen nehéz lehet neki, nem mindenki tudja elviselni az idegesítő kérdéseket, és gondolom nem csak én vagyok tudatlan. A fekete piac hallatára kissé megborzongok én is, nem igazán csábít már csak a neve se.Viszont az, hogy van egy nagy birtok is, annál jobban tetszik. Már alig várom, hogy körbenézhessek itt. Egyedül nem lesz olyan jó, de majd valahogy megoldom. Csak nehogy belefussak egy démonba... *
* Daimonom szokatlanul is vicces hangulatot próbál kelteni, amit nem hagyhatok mosoly nélkül és ahogy észrevettem Malinának is tetszik a kis róka lépcsőkön való ugrálása. Persze nem sokat pillantgatok hátra rá, inkább azon vagyok, hogy ne essek pofára, mert amilyen szerencsés vagyok még megbotlok az egyik lépcsőfokban. Noha nem vagyok én olyan béna, de azért fel kell készülni mindenre, mert sose lehet tudni, hogy a végén mi lesz. Még mindig furának tartom és azért bennem van az a "két lépés távolság", de már igazán felfoghattam volna, hogy nem kell félnem tőle. Aranyos és kedves, csak kicsit csendes és mindenekelőtt fura ez a tapi-mániája. Persze emiatt nem könyvelem el egy furcsa, kedves, ugyanakkor marha ijesztő lánynak. Egész biztos igyekszik jól viselkedni és ahogy szavain hallom, azon lesz, hogy ne kergessen mindenkit az őrületbe ezzel a szokásával. Bár nem hinném, hogy másoknak olyan nagy gondot okozna, ha egy újdonsült diák végigtapogatná, mert furcsállja a kinézetét, legalábbis én elnézem ezt, hisz ő tünde. Mások a szokásaik, a viselkedéseik, a hangulatuk.* - Igen, tényleg. * bólogatok hevesen, közben azon vagyok, hogy feljebb küzdjem magam a lépcsőn. Mitől lehetek én ennyire fáradt azt nem tudom, mert javarészt a szobában kuksoltam és gondolkoztam.* - Huhh... Vannak démonok, francoskák, angyalok, koboldok, macskaemberek stb. Lényegében ennyi, de még egy rakatnyi faj van. * kuncogok párat, majd nagyot sóhajtok. Harmadik emelet. Végre... Azt hittem örökkévalóság lesz, mire felérünk, de végül sikeresen beértük Kirtelt. A bőrönd valahol a várószobáknál parkolhatott le, remélem Malina nem aggódik túlzottan a csomagja miatt. Nem mintha olyan hanyagul varázsoltam volna, csak azért a diákok többsége biztos aggódik a holmijuk miatt. Ezzel én is így voltam, mikor idejöttem, de azóta már beletörődtem abba, hogy a cuccaimat a kutya sem bántja. Ki tudja, talán csak én vagyok olyan, akinek a holmijai jelentik a mindent. Ha eltűnne valamim kiakadnék, persze nem ez lenne életem legnagyobb katasztrófája, de mégis csak jobb érzés, ha tudja az ember mije hol van.* - Kicsit mesélek a környékről. Nellondba el tudsz menni szórakozni, teázni vagy akár a fekete piacot is meglátogathatod, bár személy szerint irtózok attól a helytől.* még a hideg is kiráz ennek gondolatára, de folytatom tovább.* - Van egy hatalmas Birtok is, ha lesz egy kis időt, nyugodtan körülnézhetsz ott.* biccentek párat és elindulok a folyosón.* //Fagy!//
Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Kedd Ápr. 23, 2013 10:47 am
*Nox-szal karöltve sétálunk fel és másszuk meg az emeleteket, magunk mögött hagyva az első, és a második emeletet. Közben mesélek a lánynak a tilos dolgokról, az iskola diákvezetőiről, illetve a helyszínekről. Örülök, hogy ennyi kérdést kapok, és vigyorogva pislogok a lányra, aki a táskáját húzza maga után.* - Oh, elnézést... *kapom elő a pálcámat és a táskára pöccintek, mire az eltűnik a lány kezéből, még mielőtt a lépcsőzést megkezdnénk.* - A várószobában vár majd a táskád, ne ijedj meg. először egy Vendég-várószobába kerülsz majd, amíg nem végezzük el a megfelelő adminisztrációs dolgot, utána pedig kérvényezheted, hogy bekerülj egy rendes hálóba. Mindenképp bekerülsz majd, de kérheted, hogy egy x szobába kerülj be, ha esetleg addig jobban megismerkedsz valakivel, akivel szívesen laknál. Azt hiszem, hogy a Várószobában most ketten, vagy hárman lesznek rajtad kívül. *magyarázom a dolgokat a lánynak és amikor felérkezünk a harmadik emeletre, kicsit kifújom magam.* - Gyakorlóterem van a Labirintus Déli szárnyában, illetve van egy sportcsarnokunk is a Nyugati szárnyban. Vagy fordítva? *gondolkozom el, majd megvonom a vállam.* - Szóval a Labirintusban rengeteg frankó hely van. És van egy csodálatos birtokunk is, ahol van egy nagy tó, vízesés, tisztás és egy rejtett tisztás is van az erdőben. Van rózsakertünk és egy füves labirintus. *húzom ki magam büszkén, mintha ez mind az én érdemem lenne, de igazából csak büszke vagyok az iskola sokszínűségére. Ahogy lassan elindulok a folyosón, a szobákra pislogok.* -Itt vannak a szobák, ott a folyosó végén pedig a Várószoba. GYere, oda megyünk! *mosolygok és megindulok a folyosó vége felé.*
Sophie Lee
Főkarakter : főkarakter Hozzászólások száma : 718 Kaszt : Üzenőláda : Linc ha erre jársz keress meg Skypeon, vagy facebookon. Hakuval hiányolunk.
-Temég soha nem hallottál a császári testőrseg kiképzéséről ezért megértem a felháborodottságod de a családom évszázadok óta a testőrség tagja és nem hagyhatjuk hogy ez megváltozzon. Első a kötelesség minden más csak utánna.*magyarázta és tovább követte Bellát a vendég szobáig. Kiváncsian olvasta a szoba neveket.*
Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Hétf. Ápr. 15, 2013 11:47 am
*Isabella rákérdez, hogy sportol-e valamit a lány, helyette azonban elég morbid választ kap. Mikor Sophie mesélni kezdi, hogy az édesapja miket tett velük, Bella megtorpan és tágra nyílt szemekkel, totálisan ledöbbenve mered a lányra.* - Jézusom! Ez nagyon durva. Uramisten, komolyan ezt tette az apád? Már bocsi, de normális? *akad ki teljesen a lány. Melyik szülő hagyja csak úgy ott egy hónapra a gyerekét a hidegben? Uramisten... A lány még durrog egy pár másodpercig magában, majd vesz egy nagy levegőt.* - Ne haragudj, nincs jogom beleszólni, meg megkérdőjelezni a szüleid döntéseit, csak annyira hihetetlennek tűnik. *borzong meg a lány és egy bocsánatkérő mosolyt küld Sophie-nak. Megvonja a vállait, és végül elindul a folyosón.* - Szóval ez a lányok folyosója. Ahogy látod, itt vannak a szobák is, rajta a szoba nevével - itt nem számok vannak - és a szoba lakóival. *magyarázza Bella és igyekszik nyugodtságot mutatni, habár még mindig mélyen fel van háborodva ezen a szülői tetten.* ~Jól van, nyugi, nem a Te dolgod!~*torkolja le magát és vesz egy nagy levegőt.* - Ez a Vörös vércse, itt lakom én. Úgyhogy ha bármire szükséged lenne, akár segítségre, eligazításra, vagy simán társaságra, akkor itt megtalálsz. *mutat az egyik ajtóra, mikor elhaladnak mellette, majd a folyosó végén lévő ajtóhoz lép és be is nyit.* - Itt is vagyunk, ez a várószoba! *mutat körbe a lány.*
//Te még ide írj, én a következőt már a Várószobába fogom írni!//
Sophie Lee
Főkarakter : főkarakter Hozzászólások száma : 718 Kaszt : Üzenőláda : Linc ha erre jársz keress meg Skypeon, vagy facebookon. Hakuval hiányolunk.
Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Hétf. Ápr. 15, 2013 11:39 am
-Nem kellett volna már megszoktam a cipekdést. Azért kérdeztem az edzést mert nem szabad kiesnem a formából. A hidegre rátérve volt hogy apa kivitt minket télen a pusztára és egy hónapig magunk kellett boldogulni. És volt hogy télen kellett a folyóban úsznunk. És ha nem teljesítettünk megfelelően plussz köröket kellett futnunk rizses zsákokkal a hátunkon.*magyarázta és még ő maga is bele borzongott. Kíváncsian nézte a folyosót.*
Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Hétf. Ápr. 15, 2013 11:27 am
*Az előcsarnokból felindulva Sophie és Bella együtt másszák meg a lépcsőket egymás után. Bizony kicsit magasan van az a harmadik emelet, de hát sajnos ez van. Mikor a leányzó észreveszi, hogy Sophie a bőröndjét cipeli maga után, előkapja a pálcáját.* - Ne haragudj, el is felejtettem... *szabadkozik, és pöccintve a pálcájával a csomagok eltűnnek.* - A Várószobában lesznek a csomagjaid, majd hamarosan felérünk és ki tudsz csomagolni. *mosolyog kedvesen a lányra Bella, majd folytatják lassú útjukat a harmadikra.* - Edzeni? Oh, elég sok helyen. Van egy hatalmas Sportcsarnokunk, ahol mindenféle sporteszköz van a konditól kezdve az uszodán keresztül a jégkorcsolya pályáig. Illetve van egy Gyakorló termünk is, ahol rengeteg féle fegyvert találhatsz, persze csak "játékként" *mutatja a lány mosolyogva az ujjával az idézőjelet.* - Hiszen ez mégis csak egy iskola. És egy hatalmas birtokunk is van, ahol tök jókat lehet futni, illetve van egy frankó tó és egy vízesés is, amiben lehet úszni. Persze ahhoz most még kicsit hideg van, de hamarosan jobb idő lesz. Szóval számos hely van, ahol tudsz edzeni. Sportolsz valamit esetleg, vagy miért kérdezted? Jó magam is szoktam futni reggelenként. Bár van, amikor az ágy csábítóbb, és kihagyom. *neveti el magát a lány, miközben kicsit megvonja a vállát. Elmagyarázza, hogy mi hol található, majd kíváncsian pillant a lányra, és hogyha nincs több kérdése, akkor beszélni kezd.* - Szóval itt a harmadikon vannak a lány hálók, a második a fiú hálók. Először bekerülsz egy Várószobába, amíg nem készítjük el az adminisztrációdat, meg ilyesmi. Itt most vagytok még néhányan, de a csajok jó fejek, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy jól ki fogtok jönni. *mosolyog Bella a lányra, ahogy lassan ráfordulnak a harmadik emeleti folyosóra.* - 10 órakor van takarodó, utána tilos a folyosókon és az iskola egyéb területein járkálni, kivéve a Központi társalgót és a szakos helyeket. Majd meglátod, hogy melyek azok. *magyaráz Bella, majd lassan megáll a folyosó végén.* - No, itt is vagyunk.
Brittine Olinlaf Diák
Főkarakter : Főkarakter Hozzászólások száma : 3 Kaszt :
*Isabella felvitte a harmadik emeletre, ahol a lány hálók találhatóak. Megtudja, hogy az adminisztráció eléggé lasú és pár napig még a várószobában lesz elszállásolva. Hirtelen megüti a lány fülét, hogy Isabella cukrászdáról beszél.;* - Majd elmegyek megnézni * Mosolyog Isabellára.* - Bízom benne, hogy velem tartasz majd Haku. *Követi Isabellát a várószobákhoz. Félreállva beenged a szobába. Körbe kémlelek. Nem valami nagy, de egy várószobától ne várjon semmit sem az ember.* - Érdekelne engem is, hogy itt vannak-e tiltott területek és hogy melyek azok.
*A két új leányzóval - Brittine-vel és Hakuval érkezik fel a barna hajú diákmentor a harmadik emeletre. Mögöttük a levegőben úsznak a bőröndök és táskák, hogy ne kelljen a két lánynak cipelnie a cuccukat. Bella bemutatta őket egymásnak, így most már ismeri is fogják egymást, ami biztos, hogy jó. Megérkezve a harmadik emeleti folyosókra, Isabella elmosolyodik.* - Nos, itt vagyunk a harmadikon. Itt vannak a lány hálók. A Vörös vércsében lakom én, ott nyugodtan megtalálhattok. Mivel az adminisztráció elég sok ideig tart, néhány napig a Várószobában lesztek elszállásolva. Az a folyosó végén van. Gyertek! *indul meg a leányzó, majd mikor elhaladnak az ő szobája mellett, meg is mutatja, hogy ő bizony itt lakik.* - Elég gyakran meg találhattok itt. Vagy Nellondban a Jégvilágban. Az egy tök jó cukrászda, ott dolgozom. *reklámozza egy kicsit a lány a cukrászdát mosolyogva. Hamarosan meg is érkeznek a Várószobákhoz, Bella pedig kinyitja az ajtót és félre áll, hogy a lányok be tudjanak menni.*
* Nem is tudja hirtelen hogyan jegyezze meg ezt a rengeteg helyszínt, de nem sokat gondolkodik rajta. Nagy terület, tele érdekes helyekkel, ennyi elég is lesz neki, csak nehogy eltévedjen, mint ahogy azt Bella említette. Nem lehet valami kis birtok, hisz az előbb felsoroltakból is kiderül, nem egy kis szántóterületről beszélünk. * - Teleport? * pillant fel Bellára a szó hallatán. Nem gondolta volna, hogy teleport is van ebben az iskolában. Még hozzá kell szoknia a nem hétköznapi dolgokhoz. Egyre kíváncsibb lett, amikor a teaházról is szó esik. Mindig is szerette a teákat, Angliában minden nap volt teadélután. * - A teaházban általában sokan vannak? Úgy értem nem egy kihalt hely, ahová nem jár senki? * kérdez ismét kíváncsian. Szeretné tudni, hogy ha netán lemenne egy kicsit teázni találkozik-e valamelyik diáktársával. Bella megáll az egyik ajtónál, amely az ő szobáját takarja. Közli Felicityvel, hogy itt megtalálja, mire a lány egyet bólint, majd folytatják útjukat. Lassan elérkeznek az utolsó ajtóhoz, a lány érdeklődve lép be a szobába. *
*A folyosó valóban elég hosszú, hiszen rengeteg szoba van. Talán ez is afféle bűbájjal van kezelve, hogy ne látszódjon, hogy mégis mennyire hosszú ez a folyosó. Ezen Bells még soha nem gondolkozott el, és most sem fog annyira, hiszen mivel Felicity nem kérdezett, most mesélni kezd. Mesél a szakokról, az órákról, a takarodóról, illetve a szobákról.* - A gyakorlati órák is érdekesek és izgalmasak lesznek, meglátod! *mosolyog lelkesítően a lányra, majd folytatják tovább az útjukat a folyosón. Közben Felicitynek megjön a hangja és két kérdést is feltesz.* - Természetesen el lehet hagyni az iskolát, hatalmas Birtokkal rendelkezik a Kúria, ahol rengeteg különböző érdekes hely van. Ajánlom a Kékfátyol vízesést, illetve a Csodák palotája is itt van, ami nem régen épült, ott is rengeteg tök jó hely van. De persze a Kúria is bővelkedik izgalmas helyekben, termekben, úgyhogy lesz mit megnézned. Még lehet, hogy el is tévedsz, nem ritka dolog. *nevet fel Bella, de nem gonoszkodóan mondja, csak figyelmezteti a lányt, hogy tényleg hatalmas ez a terület.* - Illetve Nellondba is le lehet menni akár gyalog, vagy éppen a teleport rendszerrel, ami a Központi társalgóban van. A másik vége a Jenilia teaházba nyílik. *válaszol a kérdésre Bella, majd oldalra mutat.* - Ez az én szobám, a Vörös vércse. Hogyha bármi kell, akkor itt általában megtalálsz. *mosolyog ismét a lányra, majd folytatja az útját.* - Persze, hatalmas Könyvtárunk van. Van zárolt rész is, de hogyha nagyon kell onnan valami, akkor meg lehet beszélni a tanárokkal. De tényleg hatalmas választék van. Itt is vagyok, a Vendégszobák. *áll meg az utolsó ajtó előtt Bella, és kitárja az ajtót Felicity előtt.*
* A folyosó érdekesnek bizonyul Felicity számára. Sose látott még ilyen hosszú folyosót, ennyi szobával. Bella nevetésére ő is halkan felnevet, közben igyekszik összerakni egy értelmes kérdést. * - Lehet, hogy furán fog hangzani, de valahogy az elméleti órákat jobban szeretem. * mosolyog Felicity, közben lassan sétál Bella mellett. * - Az iskolát el is lehet hagyni, vagy arra külön szabály van? * teszi fel a kérdést, immáron határozottabban ejti ki a szavakat, s elgondolkodik rajta, vajon mi lehet az iskola falain kívül. Bár úgy tervezi nem igazán fog kijárogatni, már ha ez megengedett. Ami még jobban érdekli, az a könyvtár. Egy iskolában alap dolog, hogy legyen egy könyvekkel teli csarnok, vagy terem. * - Illetve könyvtár is van, igaz? * egyre jobban kezd belelendülni a kérdezgetésbe, aminek nagyon megörül, hisz pár perce nem igazán tudott feltenni egy kérdést sem. Egyre több kérdés merül fel fejében, de nem rögtön szeretné, ezeket feltenni. Egy kicsit még bámészkodik, ahogy egyre nagyobb távot tesznek meg a lépcsőtől. Nem igazán zavarná, ha nem egy Allidonossal kerülne egy szobába, mint ahogy Bella is mondta: Azért kevés ember van, akivel ne lehetne jól kijönni. *
*Bella és Felicity jelennek meg a lépcsőkön, majd rá is fordulnak a harmadik emelet folyosójára. Egy hosszú folyosó tárul a szemük elé, két oldalt ajtókkal, szobákkal. néhol egy-egy ablak is látható, de a szobák vannak többségben, hiszen elég sok lány tanul az iskolában. Mikor a leányzó kijelenti, hogy Allidonos, Bella bólint egyet, elraktározza magában az infót és elgondolkozik, hogy vajon van-e hasonló "szürke" lány a Vendégszobában, de úgy emlékszik, hogy nincs. Kellemetlen, de hát bizonyára a többi szakos diákkal is ugyanúgy fog ismerkedni a lány, mint szaktársaival.* - No, hát pedig reméltem, hogy kérdésekre felelhetek. *neveti el magát a lány.* - Akkor viszont mesélek én egy kicsit. Mint tudod, a Nezabarban négy szak van, az Allidon - ahova te is kerültél, a Belsirion, az Eramir - ahol én vagyok és a Naxeldir. Vannak szakos tárgyak, illetve független tárgy, de természetesen mindenkinek mindegyik órára kötelező bejárni. Délelőtt vannak az elméleti órák, délután pedig egy gyakorlat óra, ahol gyakorlatban alkalmazzuk az elméleten tanult varázslatokat. Nagyon izgalmasak szoktak lenni az órák, és habár néha kicsit veszélyesek, azért a tanárok mindig figyelnek ránk. 10 órakor van takarodó, de a szakhelyszíneken, illetve a Társalgóban lehet lenni 10 után is. Egy szoba 8 fős, de 4-4 fő van egy szobában, középen pedig van egy kis társalgó rész. Szakoktól függetlenül osztjuk be a diákokat, úgyhogy nem feltétlen Allidonossal leszel egy szobában, de hogyha nagyon kell, akkor esetleg lehet cserélni. De szerintem azért kevés ember van, akivel ne lehetne jól kijönni. *magyaráz Bella és a végén elmosolyodik. Nem is tudja, hogy mit is kellene így hirtelenjében elmondania. Ezért is szereti, hogyha az új diák kérdez, mert akkor biztosan olyat mond el, amit még nem tud az illető.*
Lyra Baker
Főkarakter : Nessie di Alsiera Hozzászólások száma : 147 Kaszt : Üzenőláda : Nessie di Alsiera multija, a tüzes szőke:)
*A daimon nagyon röstelli magát, és ezt ki is mutatja.*-Én... Nagyon sajnálom, nem akartam, csak... Kérlek, ne haragudj!*Szól Liliához, és nagyokat pislog rá. Hát igen, ő csak játszani akart, nem túl sikeresen. Oké, mondjuk ötletesebb volna, ha előtte megkérdezné, hogy ugyanmár, szeretnél-e velem játszani, vagy valami hasonló... El kell ismerni, nem megfelelőképp cselekedett. Lyra eközben mocorogni kezdett, már láthatóan ment volna a dolgára. Mikor aztán a lány feldobta a témát a természetéről, ő kapva kapott az alkalmon.*-Hahaha...*Kezdte műnevetéssel.*-Szia.*Fejezte be komoran, aztán felpattant, és megindult a folyosón hátra felé. Peter ugyan még maradt volna, azonban mikor túllépték a 10 méter távolságot, kénytelen volt követni gazdáját, az ugyanis nagyon fájt mint az egyiküknek, mint a másikuknak. Mikor az állat beérte a gazdáját, az utóbbi halkan megszólalt.*-Bocsi Pete, de nem volt kedvem dumálni... De azért vicces volt az az akciózás az elején, egészen feldobódtam!*Jelentette ki, miközben befordult a szobájába.*
//Köszi szépen a játékot, élveztem!//
Lilia Radoslava
Főkarakter : Noah Karl Pavel Hozzászólások száma : 1314 Kaszt : Üzenőláda :
Este 10 után is bárhol játszhatok!
– Üdv Peter! * vigyorgom a daimonra kedvesen. Nekem sosem volt daimonom, így nem is tudom milyen érzés lehet egy két lábon járó lelkiismerettel együtt élni. Valószínűleg sikítva kiakadnék, ha állandóan hozzám beszélne. Nem, nem vagyok ellene, csak éppen elegendő harcot vívok magammal ahhoz, hogy ne akarjak még egy plusz én-t. Ez már-már skizofrénia. Tovább gondolkodni nem nagyon van időm, hiszen az édes kis állat nagy elánnal vágódik a lábamnak. Esek egy hatalmasat, fejem fájón koppan a kopott köveken. Nem fáj különösképpen, de az tuti, hogy lesz egy puklim napokig. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a hátsó felem jól fájni fog. Lassan tápászkodom fel, leszállva így mindenkiről, mert esés közben azért sikerült mást is eltalálnom. Kusza gondolataimból Lyra hangja szakít ki, épp a daimont dorgálja. Felnyögök hangosan, majd nagy nehezen sikerül ülőhelyzetbe tornáznom magam, és nem, nem akarok felállni. Szerintem a föld jó dolog. Annál lentebb már nem eshetek, és lehet hogy hideg, de fájós hátsómnak talán pont ez jelent megnyugvást. * - Na, azért ez fájt! * jelentem ki, majd a szőkeségre pislogok * - Nem vagy egy egyszerű természet, mi? * kérdezem vigyorogva, miközben a daimont és annak gazdáját nézem. Egy tőről fakad… *
Lyra Baker
Főkarakter : Nessie di Alsiera Hozzászólások száma : 147 Kaszt : Üzenőláda : Nessie di Alsiera multija, a tüzes szőke:)
*A dolog eléggé úgy fest, hogy a mai alkalommal már csak a daimonnal fog tudni társalogni, Lyra ugyanis szótlanul ül a falnál, lábait a kezeivel átkulcsolva, fejét a térdeire hajtva.*-Hidd el, ez a kis hülye meg a lusták bajnoka!*Intett a fejével gazdája felé, mire az kissé felhorkant, de más reakciót nem mutatott.*-Ő Lyra, én pedig Peter vagyok, de hívhatsz Pete-nek is, ahogy jól esik!*Közölte vele barátságosan. Aztán teljesen hirtelen, hihetelenül gyorsan a háta mögé rohant, egyenesen neki a lábának. Ő minden bizonnyal hanyatt esett, rá a daimon hátára.*-Áááúú! Basszus kulcs már Peter, hagyjad abba az idióta játékaidat, inkább menjünk!*Kezdett el ordítozni a Ly a daimonnal. Erre az finoman jelezte Liliának, hogy szálljon le a hátáról (ugyanis nagy valószínűséggel oda esett), és meghunyászkodva hátrálni kezdett.*-Na azért.*Intett a lány, jelezve, hogy megbocsátott neki, ügy letudva. A vöröskének pedig egyéb baja nem lehetett, minthogy fájlalta a hátsóját...*
Lilia Radoslava
Főkarakter : Noah Karl Pavel Hozzászólások száma : 1314 Kaszt : Üzenőláda :
Este 10 után is bárhol játszhatok!
* A furcsa derengés lassan kialszik Lyra szemében, én pedig a mosolyát látva szintén ezt teszem. Hangosan felkacagok, pláne mikor eszembe jut milyen fejet is vágott a kis Samuel, mikor beleharapott a takonylabdájába. Szinte szétfolyt a szájában, és majdnem meglátogatta Vuk is. Az ebédlőben lefejeltem az asztalt, könnyem is kicsordult a humoros oldalam miatt. Mikor jön a költői kérdés csak megvonom a vállam. Igazából jó lett volna, ha valaki megment, ha legalább összefutok Jake-el, vagy éppen Mr. Mogorvával… bár kétlem hogy ő segített volna. Szerintem egyszerűen csak elmagyarázta volna mennyire különbözőek vagyunk, és hogy én mennyire felelőtlen vagyok.. és hogy el kellene olvasnom néhány tanmesét, mert hát az megvilágosítaná az elmémet. Szemeimet önkéntelenül is forgatni kezdem, amiről azt hiheti a lány, hogy vele van bajom, pedig egyáltalán nem, csak éppen a Nezabar férfi felhozatala miatt vagyok totál kiborulva. Miért tetszenek mindig a problémás egyedek? Mikor a daimon hozzám szól, rápillantok, szemem ismét csillog a kedvességtől, majd elnézően legyintek. * - Semmi baj! Igazából én csak úgy gondoltam le tudom rázni, meg nem akartam vele szemtől szembe kiállni. Nem volt kedvem párbajozni, meg sem semmi… én vagyok a gyávák bajnoka! * ironizálok, majd felkuncogok. Legalább saját magamat viccesnek találom.* - Amúgy Lilia vagyok! Láttalak már pár órán, de még nem mutatkoztunk be egymásnak…
Lyra Baker
Főkarakter : Nessie di Alsiera Hozzászólások száma : 147 Kaszt : Üzenőláda : Nessie di Alsiera multija, a tüzes szőke:)
*Miután a lány kissé visszahúzódott Lyrától, válaszolt is a kérdésre. A takonygombóc hallatán elnevette magát, tényleg ügyes húzásnak tartja, nem fogja megvetni érte Liliát, miért is tenné?*-Oké, jogos volt!*Közölte, aztán elhallgatott, és a szokásos komor képét vette fel.*-Hogy nem bírtál elbánni ezzel az... izével?*Kérdezte, hiszen neki csak néhány mozdulatába került az egész. Egyébként miért is lenne Lyra elmebeteg? Mert megkérdezte hogy mit tett ellene? Mindegy, igazából nem fontos. Ezután halál nyugalommal nekidőlt a falnak, és a lábát behajlítva lecsúszott a padlóra, onnan nézett fel a vöröskére, kívűncsian várva a másik magyarázatát. Eközben, valahonnan a közelből megy puma jelent meg.*~Lyra, ne legyél már seggfej!~*Szólította az meg gondolatban, merthogy az állat Pete volt, a lány daimonja.*~Jól van na, akkor inkább beszélj vele te~*Válaszolt morcosan. Nem is kellett több a másiknak, azonnal megszólalt.*-Khümm... Lyra szeretné elnézésedet kérni, nem gonosz ő, csak éppen...olyan...ööö...
Vas. Feb. 02, 2014 7:50 pm by 
