Várószobák - fiúk

*Svesyn belép a szobába ami a vártnál sokkal otthonosabbnak tűnik habár a fárasztó napok után mint például a tegnapi órája nyugodtan mondhtaom a nevében hogy a szalma is jó.*
-Egész máshogy képzeltem el. Az mit jelent hogy nem épp makulátlan az aurám?*Kérdezi Svesyn értetlenül, hiszen ő mindig is próbált egészségesen élni, nem is sejti miről beszélet a nő, bár arról sincs fogalma hogy pontosan mi is az az aura.*
~Lehet hogy arra célzott burkoltan hogy büdös vagyok?~
*Gondolkodik rajta, bár nem érti miért is lenne az. Amíg megvárja hogy a lány válaszoljon a kérdéseire, egy kicsit leül, hiszen eléggé fáradt volt.*

*Ha Evandrus felkel, egy levelet talàl maga mellett. *


Kedves Evandrus!

Időhiàny miatt nem tudom szemèlyesen àtadni új szobàd kulcsàt, mely mostantól otthonul szolgàl majd neked. Ez a kőszàli sas hàló, melynek kulcsa mellèkelve van.



Üdvözlettel, Nessie di Alsiera allidonos diàkkèpviselő.

*Evandrus egy kicsit nagyon kényelmetlenül fekszik, ezért óvatosan feláll, a lányt nem felkeltve hámozza le róla a báli ruhát, majd betakarja, ad neki egy puszit, ő pedig keres egy tiszta inget, egy pálcaintéssel kivaslaja, a szék támlájára akassza, majd levetkőzik, és ő is nyugovóra tér a lány mellett.*



//A nyugovóra tér, az tényleg alvást jelent!!!!
Köszi a játékot!//

*Felérkezvén a második emeletre, a bemutatkozást mellőző hölgy, - aki valami nagyobb rangú lehet itt, hiszen van helyettese - elvezeti őt egy tágasabb szobába. Furcsállva vakargatja a fejét a tünde, első dolga lesz valami nyitottabb, vagy legalább elbűvölt tetejű szobát kérni. Így meg fog őrülni, több mint száz évet élt a csillagok alatt, most meg be akarják zárni egy nagy épületbe és azon belül is egy nagy szobába. Mivel elég nyugalmas egy élete volt eddig, nem veszi fel ezt a dolgot, hiszen ezen valószínűleg nem igazán tud majd változtatni. Érdekesnek érdekes, de mielőtt még elbúcsúzna, mondd pár kedves szót a másiknak.*
- Köszönöm, hogy idevezettél, örülök, hogy jól sikerült a kalandod. -* kacsint rá végül és elfoglalja a helyét. Nagyon szokatlan és rideg neki az egész, ha lesz saját szobája, vagy legalább egy lugasa, ott majd berendez mindet az ízlése szerint.*

//Köszönöm az idegenvezetést!//

*Alf felnéz a szörnyre majd ennyit mond.* - Heh már azt hittem nagyobb vagy na de mindegy te meg kivagy és mi az hogy szent föld ?*Közben a háta mögött húzza elő pálcáját 1 pár tőrt amit még ő sem tudja hogy hogyan került az övére de ezzel most nem foglalkozik valahogy nem ér rá a szörny ott szúrta el hogy nem tudja hogy Alf imád harcolni és valószínűleg kell is .*







//fagy//

*Hát tényleg nem fog vele leállni beszélgetni, az biztos. De mivel Alfons nem csinál semmit, így eltelik egy kis idő csöndben, majd a fekete füstgomolyagból, valami óriási fekete rém lép ki, vörösen izzó szemekkel. Kb. 3-4-szer akkor mint Alfons és a hangja elég erősen dörmögő és mély.* - Mit keresel itt te szánalmas földi halandó?! Hogy merészelsz a szent földemre lépni! *Szinte beleremeg minden a rém hangjába. Gyorsan kéne kezdenie valamit Alfonsnak, mielőtt még egészben lenyeli a szörny. Az viszont nagy léptekkel közelít Alfons felé és a lépteire a föld megremeg. Kezeit ökölbe szorítja és várja, hogy mit fog lépni a fiú.* - Hogy hogy még itt vagy te földön csúszó? Távozz! *Kiált rá újra, még hangosabban.* - Ne merd erre a szent földre betenni a lábad! *Kiált újra, majd megint közelít a fiúhoz és most megáll előtte. Sokkal fölé tornyosúl a fiúnak, azt meg kell hagyni. Tényleg gyorsan kéne kezdenie vele valamit...*