Első emeleti folyosók

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Pént. Május 17, 2013 8:22 am

*Meglepődök, amikor a lány önként vállalkozik. Mazochista lenne talán? Vagy ennyire szerencsétlen és szánalomra méltó, hogy már ő maga vágyja a kínt? Érdekes egy lány, az biztos, és ami a furcsa az az, hogy vonzz is a személyisége. Egy nő, aki úgy viselkedik, mint egy alárendelt. Mint egy apró ember a nagyok között. Felvonom a szemöldökömet és kérdőn nézek rá, hiszen elharapja a mondatot, amivel megmagyarázhatná, hogy miért is akarja, hogy rajta próbáljam ki a bájitalt. A következő mondatára ismét elmosolyodom és megcsóválom a fejemet.*
- Nem vagyok porcelánból, hogy egy ilyen aprócska lökés megsebesíthetne, vagy fájhatna.*jelentem ki határozottan és mélyen a lány csillogó, tágra nyílt szemeibe nézek. Érdekes, hogy mennyire furcsán viselkedik ez a lány. Mintha nem is érhetne hozzá senkihez, főleg nem egy férfihoz. Mintha bemocskolna, és biztos vagyok benne, hogy ő ezt konkrétan így érzi. Bizonyára kicsit zakkant, de minimum érzelmileg roncs. Mi történhetett vajon vele? A gondolataim pörögnek és azon kapom magam, hogy érdekel ez a lány. Érdekel az élete, érdekel, hogy mit történt vele, és hogy miért is ilyen, amilyen. Bizonyára nagy sokk érhette, vagy éppen soha nem foglalkozott vele senki. Majd én! Megtanítom, hogyan is kell viselkednie. Nővé teszem, és kiélvezem a helyzetet, hogy én leszek az ura! Erre a gondolatra sátáni kacaj hangzik a fejemben, és titokzatosan, szélesen elmosolyodom. Elveszem a papírlapot, és zsebre teszem, közölve, hogy majd visszakapja, de a lány egyből siet az ajánlkozással, hogy nekem adja a papírt. Lassan biccentek, mélyen a szemébe nézve, és várom, hogy vajon mikor süti le a szemét. *
- Szóval biztosan tudod, hogy jól dolgoztál. Ez esetben akkor biztos nem bánod, hogyha kipróbáljuk, hogy vajon mennyire jól... *szólalok meg titokzatos hangon és elmosolyodom.*
- Kíváncsi vagyok a hatásra, és látni akarom! *jelentem ki úgy, mintha egy kisgyerek hisztériázna valamiért.*
- A Boncteremben. *teszem hozzá, és kíváncsi vagyok, hogy mit is reagál erre a lány. Hogyha bele egyezik, akkor kézen fogom, és elvezetem a Boncteremben,útközben azon gondolkodva, hogy mennyire fogom élvezni a szenvedő lány látványát...*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Pént. Május 17, 2013 8:08 am

- Én csak… * dadogom, miközben a csillogó lélektükröket nézem. Nem tudom, mit is mondhatnék. Hiszen nem felelhetem, hogy vágyom a halált, hogy szívesen meghalnék, és hogy egyébként is megérdemlem a fájdalmat. A fájdalmat, amitől érzem, hogy még mindig élek, hogy nem egy zombi vagyok, aki csak úgy sétálgat a folyosókon. Szükségem lenne a fájdalomra, talán akkor egy kicsit kevésbé akarnék halott lenni… *
- De hiszen fellöktelek… és a vállad.. * nézek rá nagy szemekkel. Nem teheti ezt, nem mentesíthet a következmények alól. Hiszen neki mentem, gyakorlatilag átsétáltam rajta, és most nem csinálhat úgy, mintha nem is érezte volna, mintha nem tapostam volna ezzel is az aurájába. Ráadásul rám mosolyog, ami még inkább összezavar. Kezem ökölbe szorul, kissé hátrébb lépek, és úgy szemlélem ezt a fiút, aki számomra most kezd csak Isteni magaslatokba szállni. Túl kedves velem, túl nagylelkű! Nem kellene semmisnek vennie a tetteimet! Meg kellene büntetnie, hogy én is szenvedjek, hogy igenis fájjon! Ezért ajánlottam fel magam a bájitalhoz is. Tökéletes revans lehetne, én pedig egy szót sem szólnék, hiszen mindez megérdemelt volt. *
- Neked adom, nem kell visszaadnod sem! * felelem gyorsan, és tényleg így gondolom. Ha ezzel örömet szerzek neki, és kiengesztelhetem legalább kicsit, akkor az jó. Én már fejből tudom az egészet, nem véletlenül van eidetikus memóriám. *
- Tudom, hogy jól dolgoztam… * mondom magabiztosan, majd el is szégyellem magam. Egyetlen dolog az amiben biztos vagyok az a bájital. *

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Május 15, 2013 7:59 pm

*A lány apró megjegyzését talán meg sem hallom, hiszen nem érdekelt, hogy hideg a keze. Csak egy jelentéktelen megjegyzés volt, hogy mondjak valamit, és ne legyen kínos csend közöttünk. Bár, ahogy látom, a lány nem sokat szeret beszélni, és nem érzi kínosnak a csendet. Sőt, mintha egyenesen szeretné a csendet, mintha a társa lenne a magánnyal együtt. Furcsa kijelentést tesz a lány, és mikor közlöm vele, hogy van más is, akin kipróbálhatnánk az italt, a lány szinte hisztérikusan jelenti ki, hogy felajánlotta magát, ott van ő, akin kipróbálhatnánk a szert. Mennyire furcsa ez a lány, önként vállalja a kínt. Felvonom a szemöldökömet, és úgy nézek a lányra, aki lehajtja a fejét és a táskájába mered, amikor beledobom az üvegcsét.*
- Önként ajánlkozol? Azt akarod, hogy rajtad próbáljuk ki? *kérdezek rá konkrétan a dologra, és furcsán titokzatos mosoly kúszik az arcomra. Ismét elmémbe mászik a kép, ahogy a lány vonaglik, visítozik és a kínok kínját állja ki, majd én, amikor akarom, egyszerűen megszüntethetem a fájdalmát egy másodperc alatt. Lehunyom a szememet egy pillanatra és elképzelem ezt a képet, átélem az izgalmat, a vágyat és az uralmat, amit akkor éreznék, hogyha a lány így szenvedne előttem, hogyha tőlem függne a szabadulása, a nyugalma. Csodálatos érzés kerít a hatalmában, a vágy és a hatalom különleges keveredése. A lány szavaira csak felnevetek, nem túl hangosan, inkább afféle halk, tettetek nevetés.*
- Eltapostál? Ugyan, akkor nem így viselkednék veled. *jelentem ki és egy lágy, szeretetteljes, lenéző mosolyt villantok a lányra, mintha egy naiv kisgyermekre néznék. Ő azonban nem néz rám, görcsösen hajlítja be ujjait, és gyűlöli magát. Érzem rajta, hogy gyűlöli magát és tudja, hogy én mit érzek. Persze, annyira nem gyűlölöm, de egy könyvből kitépni egy lapot galádság és számomra szörnyű bűn. Azonban szemeim rátapadnak a betűkre, a sorokra, és már nem is érdekel ,hogy egy könyvdarabot, egy kitépett lapot tartok a kezemben. Egyszerűen csak falom a sorokat, olvasom a betűket és összeáll bennem a kép, hogy egy elég nehéz bájitalról van szó. A kérdésemre természetesen hamar választ kapok, a lány mesélni kezdi, hogy szereti a bájitalokat, és hogy a vízzel meg lehet szüntetni az ital koncentrációját a testben, és szinte másodpercek alatt hat, hogyha a friss víz bekerül a vérkeringésbe. A lány mesélni kezd, számomra pedig locsogni. Halkan hümmögök, még mindig a papírt olvasva és felemelem az egyik kezemet, ezzel elhallgatattva a lányt. Remélhetőleg el is hallgat, hiszen nem érdekel, hogy mit tud, hogy miért érdekelte ez a bájital, és hogy hogyan is csinálta. Üres fecsegés, hiszen látom, hogy jó, érdekes és ötletes bájital, egyszerű a használata, azonban az elkészítése elég bonyolult, így biztos,hogy a lány igen jó bájital főző.*
- Hmm. Szóval víz... *motyogom, ismét átfutva a sorokat, majd a lányra nézek.*
- Ezt elviszem. Majd visszakapod... *hagyom nyitva a mondatot, jelezve ezzel azt, hogy még biztosan találkozunk. Muszáj, hogy találkozzunk, hiszen valami megfogott ebben a lányban. Nem tudom, hogy mi, de megfogott. A papírlapot összehajtom, majd a zsebembe teszem és mindkét kezemet a zsebemben hagyom. Kicsit közelebb lépek a lányhoz, így a falhoz szorítva őt és mélyen nézek a szemébe, hogyha ő is rám néz, csillogó tekintetével.*
- Miért akarod, hogy rajtad próbáljam ki? Hogyha elrontottad, akkor bele is halhatsz... *súgom titokzatosan a szavakat, el nem eresztve a lány tekintetét.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Május 15, 2013 7:36 pm

- Nem szokott meleg lenni… * suttogom, majd a fiú tiszta szemébe nézek és kezdem úgy érezni magam, mint akit fojtogatnak. A torkomra láthatatlan kéz nehezedik, és kissé nehezebben lélegzem. Biztos, hogy ez valami pánikroham lehet, mert nem tudom feldolgozni ezt a fajta kommunikációs formát. Túl jó hozzám, túl kedves, és én nem érdemlem meg! Hiszen én csak egy senki vagyok, egy mindenki számára láthatatlan ember, aki testetlen lényként a folyosókat rója és próbál megszabadulni a szenvedéstől. Ő pedig egyszerűen csak reményt adott a számomra, igaz csak egy pillanat erejéig… ám mégis, ez elegendő volt arra, hogy úgy lássam magam, ahogy vagyok. Fekete hosszú hajam a szemembe hull, én pedig meredten nézem a földet. A kopott kövek töredeznek a lábam alatt, én pedig pont így érzem magam. Megkopott vagyok, olyan akit az élet már elhasznált, akit egyszerűen csak le kellene cserélni. Őszintén, semmire sem vágynék jobban, mint a nyugalomra, hogy végre testem a földdel legyen egyenlő, lelkem pedig ledobja rab láncát és végre az égbe szálljon, ahol én is boldog lehetek! Vágyom a halált! Akarom, hogy hosszú ujjaival felém nyúljon, hogy az én apró kezem görcsösen kapaszkodhasson kezébe, fekete leplébe… és látni akarom az arcát! Szemébe akarok bámulni, nézni akarom a vérvörös szemeket, melyek mélyek, mint a világ legmélyebb kútja… el szeretnék veszni bennük! *
- De miért választanál mást, mikor én ajánlottam fel?! Megérdemelném, hiszen bemocskoltalak, összetapostalak… * lehelem, egy lépéssel közelebb lépve hozzá. Látom még, ahogy ujjai a táskámba dobják a vöröslő italt, és azt is, hogy mennyire idegesen néz az arcomba, mikor meglátja a kitépett lapot. Igen, megszentségtelenítettem egy könyvet! Lapját téptem, ezzel pedig halálra ítéltem azt, és immár használhatatlanná. Hiszen ki akarna egy olyan könyvet, melynek a legfontosabb részét már valaki a magáévá tette? Az a könyv immár pont olyan, mint én! Tönkretett, elhasznált, becstelen és mentes mindenféle érdeklődő tekintettől.
Mikor ujjai gyorsan, szinte már kitépik a receptet kezem közül, görcsösen behajlítom ujjaimat, fejemet pedig leszegem, és képtelen vagyok arcába nézni. Igaza van, biztos hogy gyűlöl. Gyűlölni való ember vagyok, aki nem érdemli meg az életet, azt, hogy a világon létezzen! Meg kellene halnom, hogy ne okozzak senkinek se csalódást… ez talán megadná mindenki számára a megnyugvást… *
- Szeretem a bájitalokat, és igen. Könnyen megszűntethető! A víz oldja, és mikor már nem ilyen koncentráltan van a szervezetben jelen, akkor a kínok enyhülnek, majd el is múlnak pár másodperc alatt… Igazából azért tetszett, mert ezzel hosszútávon fenntartható a fájdalom okozás… * mesélek a receptről a fiúnak és észre sem veszem, hogy immár az arcába nézek, és csillogó szemekkel mesélek arról az egyetlen dologról, ami számomra fontos az életben, amihez tényleg szinte mindenkinél jobban értek. Mikor ez tudatosul bennem, hátrébb lépek, hátam az ablaknak ütődik, és kétségbeesetten meredek rá. Túl sokat beszélek, magamat fényezem, a tudásomat mutogatom, ezzel pedig háttérbe szorítva őt! *

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Május 15, 2013 7:12 pm

*Megpillantom a leányzó kezében az üvegcsét, amint felém nyújtja. Mindig is érdekeltek a bájitalok, szeretem őket, bár inkább a mérgeket szeretem tanulmányozni. Idegméreg, szövetroncsoló méreg, véralvadás gátló méreg, vagy épp véralvadó méreg. Ki tudja, mifélék vannak még, amiket nem ismerek és most kapva kapok az alkalmon, hogy egy újat megismerjek. Persze rengeteg piros színű bájitalt ismerek, viszont lehet, hogy éppen ezt az egyet nem. És nem akarom elszalasztani a lehetőséget, hogy esetleg megismerjek egy új, különleges bájitalt. Főleg, hogyha kínzásra való. Az csak pluszban is vonzz és még érdekesebbé teszi az egészet. Mikor a kezünk összeér, érzem, hogy Chrystal összerezzen, mintha nem szokta volna meg az érintkezést, mintha rosszul esett volna neki. Talán ő is érezte azt a feszültséget? Talán ő is érezte azt a furcsa érzést, amit én? Ki tudja, minden esetre az arcát figyelem, ahogy lehajtja. Szinte esdeklően néz rám, majd ahogy elkapja a kezét, bocsánatot kér, amiért hozzám ért. Felvonom a szemöldökömet és kíváncsiság csillan sötét szemben. Bocsánatot kér, amiért hozzám ért? Nocsak... Érdekes ez a lány, mindenképpen jobban meg kell ismernem. Valamiért vonzz a jelleme, a személye. Talán mert érzem, hogy uralkodhatok rajta. Kérdés persze, hogy akarok-e.*
- Hideg a kezed. *jelentem ki csak úgy, egyszerűen. Nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, csak megemlítem, hogy valamit reagáljak erre az egészre. Ahogy a lányra nézek és rágni kezdi az ajkait, furcsa érzés fut át a testemen. Furcsán vágyom arra, hogy én is harapdáljam a lány vékony, sápadt arcát.*
~Jézusom, mi történik velem?~*jut eszembe egy furcsa gondolat, majd elszakítom a tekintetem a lány ajkairól. Érdekes gondolat, érdekes érzés, csak nem tudom, miért is vonzz ennyire ez a szerecsétlen lány. Ahogy rákérdezek, hogy vajon kipróbálta-e már valakin, a lány egyből megszólal, hogy ha szeretném, iszik belőle. Hogy mi? Ő saját maga kipróbálná? Elgondolkozom, hogy vajon mekkora élmény lehet nézni, ahogy ez a szánalomra méltó lány szenved. Élmény? Vagy vágy? Kíváncsian forgatom az üvegcsét, majd bele is ejtem a táskájába.*
- Semmi szükség feláldozni magad, van itt rengeteg ember, akin kipróbálhatjuk, és akinek fájdalmat akarok okozni. *jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Persze eljátszadozom a gondolattal, hogy milyen is lehet szenvedni látni ezt a teremtést, de végül elfojtom magamban a vágyat, amit ez a kép okoz. Mennyire jó lenne, hogyha a kínt akkor szüntethetném meg, amikor szeretném, és addig szenvedne a lány, amíg én akarom.*
- Meg lehet szüntetni a kínt? Van valami ellenszere, vagy addig szenved az áldozat, amíg belehal? *kérdezek ismét. A szemem csillog, éhes vagyok az új tudásra, az új kínzási módszerre. Mikor a lány előveszi a kitépett lapot, elámulok és összehúzom a szememet.*
- Kitéptél egy lapot egy könyvből? *dörren a hangom, majd kikapom a lány kezéből a lapot úgy, hogy most nem érintkezik a bőrünk egymással. Semmi szükségem még egy olyan furcsa, feszültséggel teli érzésre. Gyorsan átfutom a papírt, elolvasom a hozzávalókat, az elkészítést, és elgondolkozom.*
- Elég nehéz elkészíteni. Ezt Te csináltad? Ügyes bájitalfőző lehetsz. *nézek kicsit lenézően a lányra, majd végül elgondolkodva szemlélem az arcát és azon gondolkozom, hogy vajon hol tanult meg bájitalt készíteni, hiszen ez egy tényleg bonyolult recept. Persze egy hatodikos Nezabaros diáknak nem jelenthet gondok, de akinek nincs semmi tehetsége és tudása a bájitalokhoz, az könnyen elronthatja. Kíváncsian futtatom hát a szememet a papíron, és közben várom a lány válaszát, hogy vajon van-e valami ellenszer erre a kínzásra, és meg lehet-e szüntetni akkor a kínzást, amikor az ember akarja.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Május 15, 2013 6:56 pm

* Keze kezemhez ér, miközben elveszi az apró üvegcsét, én pedig akaratlanul is összerezzenek. Távol áll tőlem minden testi kontaktus, egyszerűen nem értem őket. Ez persze nem igaz, inkább csak… mindennél többet szeretnék belőlük. Eddig soha senki nem érintett… az érintés egyenlő volt a veréssel, így némi finomság, egy kis kedvesség, és máris a csigaházamba húzódom. Hiszen nem szoktak velem így viselkedni! Szinte már esdeklőn vágyom a törődésre, és hiszem, hogy ha már nem lennék ezen a világon, minden jobb és szebb lenne, nekem pedig nem kellene sóvárognom! *
- Bocsáss meg, nem kellett volna hozzád érnem! * kapom el a kezemet, mintha csak tűzzel égették volna meg. Az én érintésem mocskos és én hogy is jöhetnék ahhoz, hogy valakit ilyen módon tisztátalanná tegyek? Ismét rágni kezdem a számat, majd lassan áttérek, annak belsejére is, mellyel kellően nagy fájdalmat tudok magamnak kiosztani. Persze ezt nem művelhetem sokáig, ugyanis egy érdeklődő kérdés kiszakít a saját, elzárt kis világomból. *
- Még nem, de ha szeretnéd, iszok be… * fejezném be a mondatot, azonban túl gyors hozzám képest. Egy pillanat alatt a táskámba dobja a fiolát, én pedig döbbenten meredek arcába. Miért nem próbálta ki rajtam? Megérdemelném azért,mert bemocskoltam tisztaságát! *
- Itt van! * mondom suttogva, majd kiszedem az apró kitépett lapot a táskámból, és remegő kezeimmel a fiúnak adom. *

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Május 15, 2013 10:45 am

* A lány válaszára határozottan húzom ki ismét magamat, és lassan bólintok egyet, és egy felsőbb rendű, titokzatos mosoly kúszik az arcomra.*
- Ezt örömmel hallom. *jelentem ki hidegen, majd belenézek a lány szomorkás,szánalmas tekintetébe. Valahogy mégígy is olyan szép az arca, ahogy felé fordítja. Vajon mit szeretne? Talán, hogy üssem meg? Mellkason vág a felismerés, hogy ez a lány egy érzelmi roncs, egy olyan ember, aki bátran aláreneli magát mindenki másnak. Valahogy izgató ez a gondolat, és eljátszok a gondolattal, hogy úgy irányíthatnám, ahogy csak akarom. Sötét szemem megcsillan, és úgy nézek mélyen a szemébe egészen addig, amíg talán el nem fordítja a fejét. A magyarázatra nem szólok semmit, csak felvonom a szemöldökömet. Nekromantaként szeretem és ismerem is a bájitalokat és a mérgeket, és gyakran vagyok megtalálható én is a Bájitaltan laborban, így persze, hogy felkelti az érdeklődésemet ez a kis üvegcse, amiben a piros folyadék látható. A lány gyorsan, mintha nem akarna megváratni kutatni kezdi a táskájában, majd át is adja nekem, én pedig meleg kezemmel hozzá érve a lány hideg, remegő kezéhez, veszem el az üvegcsét. Magam is meglepődöm, hogy milyen furcsa, feszült hatással lesz rám ez a hideg érintés. Összevonom a szemem és úgy nézek a lányra, majd az üvegcsére, amit lassan a fény felé fordítva lágyan megforgatok.*
- Kínok kínját? És kipróbáltad már valakin? *nézek gonosz mosollyal a lányra, majd kicsit közelebb sétálok hozzá és egy laza mozdulattal beledobom a táskájába az üvegcsét, ami eltűnik a füzetek és lapok között.*
- Mutasd meg nekem a receptet, és a könyvet, amiben találtad! *szólok szinte parancsoló hangon és a kezemet nyújtom a lány felé. Nyilván a könyvtárba találta, így az ebéd mégráér. Most ez sokkal jobban érdekel...*

//Fagy!//

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Május 15, 2013 10:35 am

- Nem mernélek kinevetni! * nézek a fiúra esdeklőn, és szinte észre sem veszem, hogy kissé közelebb kúszom hozzá. Fejemet felé tartom, hogy üssön meg, ha szeretne… hiszen én kárt okoztam, rosszat tettem, és megérdemlem a büntetést, a fájdalmat, és azt, hogy megalázzon. Ez pedig még csak nem is lenne túl nagy ár azért, hogy nekimentem, hogy testemmel mocskoltam be hófehér ingét.
Szám széle kissé megremeg, majd le is biggyed. Óriási szemeket meresztve magyarázok a fiúnak, majd hajtom le a fejemet és várom, hogy tegyen velem amit csak akar. *
- Csak azért mosolyogtam, mert sikerült mindent eltennem, ami az enyém, és most már nem állok az utadba… * suttogom, és magamban még hozzáteszem, hogy csak a testem az, ami eltorlaszolja a folyosót, de azon meg úgy gyalogol át, ahogy csak szeretne. Soha nem féltem a halált, a fájdalmat, sőt keresem a lehetőségeket! Ha segít végre megszabadulnom a földi léttől, azzal a legnagyobb álmomat teljesíti. Mikor kérdést intéz felém egy pillanatra ledöbbenek, majd az apró fiolát kezdem keresni a táskámban. Mikor megtalálom, akkor remegő kezekkel mutatom meg neki, hogy nézze csak meg, ha szeretné, vagy vegye el és tartsa meg. *
- Ez egy bájital, amit ha megitatsz valakivel, az kínok kínját állja majd ki. Nem olyan régen találtam egy könyvben a receptet, és kipróbáltam. Épp most akartam a tanárnak megmutatni, hogy jól dolgoztam e… * mondom, majd lassan felállok a hideg kőről, és az ablaknak dőlök. *

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Május 15, 2013 10:24 am

*Lassan odagurítom a lábammal az üvegcsét a lánynak, és látom, hogy valami furcsa pirosas lötty lehet benne. Talán méreg? Vagy valami söét bájital? Nocsak, talán a lány is Nekromanta palánta? Gyorsan elteszi a táskájába, én pedig kíváncsian figyelem, kezemet lágyan fekete szövetnadrágom zsebébe süllyesztve. Felül egy fehér ing van rajtam, melynek néhány felső gombja ki van gombolva, és egy szintén fekete zakó. Szeretem az eleganciát, mindig is erre tanítottak, így ezt itt sem vetettem le és nem járok holmi sport cipőbe, és buggyos farmerekbe, vagy ilyesmi. Észreveszem a lány mosolyát az arcán, majd mikor ismét bocsánatot kér, felvonom a szemöldökömet.*
- Kinevetsz? *szólalok meg határozott hangon, és mérgesen összevonom a szemöldökömet. Mikor a lány felnéz rám, tekintetünk találkozik és furcsán szánalmat érzek a lány iránt. Nem tudom, hogy milehet a szemében, de magány és megbánás biztosan. Határozottan kihúzom magam, és az egyik kezemet lágyan a hasamfölött tartom, mint valami előkelő úr.*
- Mi volt az üvegcsében? Valami bájital? Vagy méreg?

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Május 15, 2013 10:18 am

* Az ütközés elég nagyra sikerült, fejembe fájdalom nyilallik, és kissé talán meg is szédülök. Mindenesetre ez tökéletesen jó volt arra, hogy érezhessem magam, a testem és azt, hogy még élek, nem csak egy zombi vagyok, aki csak úgy él egyik napról a másikra. Mikor a fiú elém rúgja az egyik tárgyamat, kissé kipirult arccal kapom azt a kezembe, majd jólesően mosolyogva teszem el a táskám mélyére. *
- Nem láttalak, tényleg sajnálom! * mondom, majd lassan a fiúra emelem a tekintetem. Szánalmasan festhetek, ahogy itt térdelek előtte és mint egy uralkodóra, nézek rá és csodálom arcát. Akármennyire is szeretnék kiállni magamért, nem megy. Hiszen az én hibám volt, én rontottam el, és egyre jobban úgy érzem, már a létezésem is bűn. Hiszen ha nem lennék, nem okoznék másoknak kellemetlen perceket, nem dühíteném fel Őt sem. Szánalmas vagyok, egy roncs, egy semmirekellő, aki még a sajnáló pillatásokat sem érdemli meg.! *
- Máris összepakolok, és nem leszek a terhedre… * suttogom, majd az összes cuccomat bedobálom immár sietősen a táskámba. Legalább ismét találtam valakit, aki utálhat azért, aki vagyok.. *

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Május 15, 2013 9:58 am

*A folyosón sétálva nézelődök ki az ablakon. Megjött a nyár. Hamarosan itt kell hagynom a sulit, hogy hazatérjek a családomhoz. És be kell számolnom arról, hogy milyen is ez az iskola. Hogy mennyivel másabb, mennyivel jobb, mint Fellah volt. Nem akarok erről beszélni. Nekem soha nem lesz ez a suli az otthonom. Nekem Fellah volt az, hiszenott jól bántak velem, ott voltam valaki. Itt pedig csak egy egyszerű diák vagyok, aki lézeng a falak között, bejár órákra, jól teljesít a vizsgákon, és évfolyamot léphet az elit évfolyammal. Hiszen itt csak egy évfolyam van. Csak egy osztály, aki megbukik, az így járt. Majd az újra induló évfolyammal próbálkozhat. Hacsak nem tartja szégyenteljesnek azt, hogy nem ment át a vizsgákon és el nem ássa magát. Én egész jól teljesítettem, habár ez várható volt, hiszen a Fellah Akadémia is elég erős iskola volt. Azon tűnödök, hogy mit is fogok mondani apámnak az iskoláról, az Étkező felé menet, amikor is valaki nekem ütközik. Erőteljesen jön nekem, én pedig próbálom elkapni a vállát, de gyorsan elterül a földön. A kulcscsontom egy kicsit fáj, ahogy neki ütődött az ember feje. Lenézek aföldre, és meglátok egy fekete hajú lányt, aki igen szánalmasnak tűnik a földön, szedegetve a cuccait.*
- Máskor jobban az orrod elé nézhetnél! *jelentem ki határozottan, villámló szemmel meredve a lányra, aki azonban fel sem néz rám. Felvonom a szemöldökömet és úgy figyelem, hogyan pakolászik. Az egyik üvegcse, ami nem törött el, elgurult, így néhány lépéssel elé kerülök és lágyan belerúgva a lány elé rúgom, hogy elérhető közelségben legyen. Majd megállok és figyelem. Figyelem törékeny testét, remegő kezeit, hófehér bőrét és fekete haját, mely eltakarja előlem az arcát.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Május 15, 2013 9:48 am

* Csendes magányomban sétálok a kihalt folyosón. Az iskola kihalt, diákok már alig lézengenek a falak között. Nekem nincs hová hazamennem, ezért is döntöttem úgy, hogy itt maradok. Kellemetlen a magány, ám már az évek alatt annyira megszoktam, hogy nem érzek késztetést arra, hogy változtassak a fennálló helyzeten. Még van néhány képem a szüleimről, azonban ez valahogy az évek folyamán egyre jobban elhalványult. Autóbalesetben haltak meg és én ezután a nagyihoz kerültem. Szegénnyel amúgy sem volt jó a kapcsolatunk, ő pedig mindig éreztette velem, hogy csak egy megtűrt senki vagyok, akinek szívességet tesz azáltal, hogy nem dob az utcára, mint egy rühes kutyát. Persze hálás is voltam ezért, azonban az is igaz, hogy mikor meghalt egyetlen könnycseppet sem hullattam érte. A házat rám hagyta, valami csoda folytán, azonban még nem bírtam elmenni oda… Egyszerűen nem tudok ott létezni, szétnézni, hogy ne kellemetlen emlékektől forduljon fel a gyomrom. Marad inkább a biztos közeg… az iskola.
Tűnődve nézek ki a hatalmas ablakokon, és a tájat csodálom. Napsütés, kellemes meleg… imádom a meleget. Annyira elvarázsol, hogy észre sem veszem, valakin átgyalogolok. Kemény vállakkal találkozom, fejem nagyot koppan a csontokon, majd miután visszapattantam békaként terülök el a földön, és szórom szét a táskámban lévő dolgokat. Könyvek peregnek, üvegcse törik, én pedig számat kezdem beharapdálni, mert utálom, hogy a legjobb tusomat tettem tönkre. Valamiért nem bírom a sima tollat, így a tinta fekete vérként csordogál… és ha az idegen fiú nem vigyáz, bizony a cipőjét is be fogja fogni. *
- Sa..Sajnálom! * dadogom, majd elfehéredem, rá sem merek nézni az áldozatomra. Hiszen itt is látható… még arra sem vagyok méltó, hogy ezen a folyosón végigmenjek. Mindent elrontok, egy csődtömeg vagyok… aki másoknak csak kellemetlen perceket szerez. Szánalmas… *

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Márc. 28, 2013 9:23 pm

*Nos igen, Szandi picit lemaradt, miközben a lépcsőkön lépdelt felfelé. Nem olyan könnyű az apró lábakkal felmászni rájuk, bár ő már megszokta, egyetlen hátránya, hogy így a többiektől némileg lemarad, ha azok sietnek. Márpedig a jelek szerint nagyon belemélyültek a beszélgetésbe és vitatkozásba Cat és Brox, így ő picit kimaradt a társalgásból. De amint felérnek mindannyian a lépcsők tetejére, utánuk szalad, és újra csatlakozik hozzájuk.* -Te Cat? Mitől vagy ma ilyen durcás? Bal lábbal keltél fel? Azért nem szoktál te ennyire veszekedni... *Kérdi a lánytól, majd észreveszi, hogy Cat fenyegetően a tündesrác mellkasához tartja az ujját.* -Hé, srácok. Mindenki lenyugszik. Béküljetek ki. Még alig ismeritek egymást, máris veszekedtek? *Próbál békíteni, ezúttal a komoly hangján, nem a vidám, cseverészőn. Aztán Cat lekever egy taslit a srácnak, ő pedig hátulról átöleli szorosan a lányt, hogy összebilincselje a kezeit.* -Elég volt! Nem tudom, mi a fene bajod van, Cat, de az mégis csak túlzás, hogy egy új srácot csak úgy felpofozol. Menj és feküdj le, aludd ki magad, majd én kísérem tovább. Na eredj. Remélem, holnap jobb kedvedben lesz. *Mondja szigorúan, picit fenyegetően is, és elengedi, de a két veszekedő fél közé áll Cattel szemben, és addig nem tágít onnan, míg a lány reményei szerint végre észhez tér és elmegy onnan vagy gyorsan kibékül a sráccal. Azt persze nem tudja, hogy Cat megváltozott ahhoz képest, ahogy ő ismerte, és ez már egy új Cat, na meg hogy ezt az őrületet nem fogja a lány másnapra kiheverni. Viszont az biztos, hogy ha így folytatja, nagyon hamar el fognak mellőle távozni a barátai.*
//fagy//

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Márc. 28, 2013 9:06 pm

* Bizony-bizony, ami azt illeti, Brox már réges-régen átlépte az összes létező határt amit Cat felállított az elméjében, kivéve egyet, de ha azt megtenné itt helyben kiherélné... Gondolkodás nélkül. De ez még nem történt meg, és akármennyire is fura ez a pasas, ezt még belőle sem nézné ki. Na jó de... Hogy mi is ez? Maradjon csak titok, elég ha ő tudja... A füles megjegyzésre nagyot csap a homlokára, lehetőleg akkorát hogy minél hamarabb összeessen és ne kelljen tovább hallgatnia ezt az egészet, de ez nem sikerül, csak egy jókora piros folt jelenik meg a homlokán, amit a hajával könnyűszerrel el is takar. Teljes mértékben tisztában van azzal, hogy valóban a legidegesítőbb dolog az, amikor hiába töri magát, a másik kineveti és semmibe veszi. Számtalanszor belement már ebbe a hibába, de sosem képes tanulni belőle, ahhoz ő túlságosan is elmebajos természetű. Udvarolni? Sok ember megpróbálta már, alig kettő járt sikerrel... * - Azt nem garantálom, de mi még sokat fogunk együtt nevetni, az tuti! Főleg én, amikor belelöklek egy szakadékba... * Mondja körmeit csattogtatva, akár egy skorpió. Ezek a körmök hamarosan a fiú mellkasának szegeződnek, remélve, hogy azt kirázza ettől a hideg. * - Úgy, hogy elveszem velük a másik életkedvét... * Arcán gonoszkás mosoly jelenik meg, ami hamarosan ismételten dühbe torzul, amint meghallja a következő mondatot. * - Hogy mit mondtál?! * Kapja fel a fejét dühösen, s olyannyira elkapja az indulat, hogy lekever egy csattanós sallert a fiúnak. Azért annyira nem alacsony, hogy ne érje fel az arcát, szóval ilyen téren nincs hátrányban. Alapvetően Brox tuti még csak meg sem érezné az ütést, de Cat nem egy puhány csaj, no meg hatalmas körmei is rátesznek egy lapáttal. Szandi jelenléte neki fel sem tűnik, olyan, mintha még mindig itt lenne. Az indulattól még mindig nem csillapodott le, de azért két lépést hátrál, és figyeli a fiú reakcióját a pofonra. *

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Márc. 28, 2013 8:34 pm

* Úgy tűnt a határokat feszegette az új fiú, szokása volt ilyesmit tenni és valahol mélyen az emberi oldaláról talán picit élvezte is.* - Hm? * Kérdez vissza úgy mintha ittas állapotban lenne.* - Nem hallom, túl hegyes a fülem. Mi van a humorommal? *Hunyorít a lányra mintha nem látná aztán vissza vált komoly arckifejezésre. A legbosszantóbb ha az embert nem tudják felbosszantani pedig akarják, ez a legjobb taktika és védekezés az ilyen esetekben és erre már Dwayne is rájött.* - Mi még jó barátok leszünk bálkirálynő fogadjunk. * Kacsintott egyet, bár nem várt mosolyt a lánytól, hanem inkább valami cinikus megjegyzést, mégis vicces, hogy a másik majd meg pukkad ő meg jól szórakozik, talán később megkockáztatja, hogy udvarol neki, bár még élni akar egy darabig. Észre sem vette csak a lány vibráló auráját és a kis kobold lány lemaradt mögöttük, nyilván harcol a lépcsőkkel. Hátra nézett a válla fölött de sehol nem volt senki, sőt még egy darab diákot sem látott.* - Hm. Csak ketten maradtunk Ramóna.. aki nem is Ramóna * Humorizál közben követi a lányt felfelé a lépcsőn.* - Ekkora körmökkel hogy lehet életben maradni? * Kérdi amikor érzi annak szúrós végeit mellkasának közepén. Megfordult az agyában, hogy nem véletlenül lett a lány neve Cat, de ezt inkább szóba sem hozta. Ha a lány azt akarta, hogy kirázza a hideg akkor elérte a célját. Milyen lehet vajon ha az ember hátán húzzák végig ezeket a hosszú macska körmöket. Nem is figyelt arra, hogy mit is magyaráznak neki, csupán a mondatnak egy töredéke jutott el a szürkeállományába.* - Hogy húzzam be a farkam? * Először azt hitte, hogy folyosót remegtető kacagásban tör ki, de végül csak egy savanyú ábrázat ülhetett ki szögletes vonásaira.* - Fel sem érsz hozzám kislány. Nőnöd kéne még egy pár centit... Amúgy meg.. hány éves vagy? Elég fiatalkának tűnsz. * Leveszi a lány kezét a mellkasáról és megnézi közelebbről annak gyilkos karmait.* - Nem lenne jó a karmaid közé kerülni. * Nevetett fel halkan aztán megint hátra pillantott, hol marad a kobold lány. Majd megrázta a fejét.* - Gyermek rablók.. * Jegyzi meg de csak úgy magának.* - Na de vezess a szobámhoz bálkirálynő. * Hangzott az utasítás az utolsó szót kissé hangsúlyozva. Hiába, szereti feszegetni a határokat.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Márc. 28, 2013 8:12 pm

* Ha valami igazán távolt áll tőle, az a nyugodtság... Sosem volt nyugodt jellem, mindig nagyon hamar felkapta a vizet, a legapróbb kis megjegyzéstől is falnak tud menni dühében, főleg hogyha az egy idegen szájából hangzik el. Ez most sincs másképp, Dwayne - vagyis Brox - máris kihúzta nála a gyufát, de mivel új, ezért egy icipicit próbálja visszafogni a haragját, több-kevesebb sikerrel... * - A "humorod". * Válaszol gúnytól csöpögő hangnemben. Egyszerűen irritálja ha egy fiú a bolondját járatja vele. Ebben talán közrejátszik enyhén feminista jelleme is, de aki ismeri, ezt tudhatja. Szandi kérdésére reflexszerűen válaszol, mert kicsit megijedt, hogy esetleg lebukna. * - Az a második nevem. * Hadarja kicsikét gyorsan, majd mosolyt villant, hogy kevésbé legyen gyanús. Ha meg az volt....igazán nem érdekli. Brox már kezdené is mesélni a maga kis történetét, hogy miért ért ide ilyen későn, de ő jókora körmökkel díszített kezét felemeli, és csendre inti. Látszólag erre nem volt szükség, mert magától is elhallgatott, de jó dolog játszani a kiskirálynőt. * - Eltaláltad nagyfiú, de még nem láttál mindent. * Mondja összeszűkült szemekkel, majd hármasban elindulnak az előcsarnok felé. Mint mindig, most is ő megy előre, és igyekszik lerázni magáról az aprócska kobold lányt, de nem sikerül neki, ugyanis érzi Brox tekintetét a hátán. Utálja hogyha pimaszul méregetik, pedig mindig kihívóan öltözködik... Tipikus Cat logika. Egyre jobban pumpálódik az agyába az idegesség, ez a rengeteg zabosságára utaló megjegyzés egyenesen bántja a fülét. Megfordul, és mutatóujját a fiú mellkasára szegezi, nem túl erősen, de az érintésétől a hideg kirázhatja az embert. * - Na figyi... Mint látod, nem vagyok egy türelmes alkat, és jobb lesz ha behúzod a farkad, különben letépem! * Fenyegetőzik, de még így se tűnhet annyira nagyon félelmetesnek. Pár perc múlva már a folyosókat róják, egészen elment az idő az idegeskedésben. * - Eszem ágában sincs bulizni, sorry. * Válaszol Szandinak, nem túl jókedvűen. *

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 23, 2013 3:08 pm

- Ami azt illeti, neki fel sem tűnt, hogy esetleg Liliát zavarják a gesztusai, a viselkedése, a trükkjei és csínytevései, pedig annyira egyértelmű... No mindegy, mivel tök dilis, és véleménye szerint minden ember nagyon jó és nagyon kedves és mindent elfogad, ezért teljes lelki békével veti magát a lány nyakába, aki ezt nem fogadja túl kedvesen, de még így sem csalódott. * - Neee haragudj. * Néz hatalmas nagy bociszemekkel a lányra, amik szinte ellenállhatatlanul aranyosan csillognak a maguk narancssárgás árnyalatával. De végül is nem estek el, és ez egy jó pont. És ami még jobb, hogy Lilia felajánlotta neki a segítségét, hogy segít neki megkeresni a kiszemelt helyet. Szegényke, nem tudja mire vállalkozott... Egyelőre Isolda maga sem tudja miért is jött ide ezen a szép - legalábbis neki szép - délutánon, de biztos valami fontos dolog miatt. Vagy nem... * - Ömmm, ami azt illeti fogalmam sincs. * Mondja csodálkozó arckifejezéssel, így Liliának leeshet hogy nem százas a csaj, de legalább cuki. * - Oké, menjünk! * Azzal kézen ragadja a lányt, és elindul vele a folyosón, méghozzá ugrándozva, de egy kis idő után megtorpan, mert ismételten egy kanyarhoz érkeztek. Csak meredten bámul előre, és nem mozdul, de arcán ott ül a ragyogó mosoly. Elég bizarr látvány... *

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 23, 2013 2:58 pm

*Óvatosan lépdelek és tényleg reménykedem abban, hogy meg tudok szökni, azonban sajnos hiába minden ezzel kapcsolatos vágyam, a sors utál engem. Hamar lelepleződöm, így mikor a lány észrevesz, próbálok valamiféle mosolyt erőltetni az arcomra, és integetni neki. *
- Szi...a! * mondom balgán vigyorogva, majd egy lépést hátrálok. Már épp rátérnék a szokásos rizsa szövegre, hogy ne haragudjon, de nekem dolgom van, de azért örülök hogy találkoztunk... azonban keze és teste fogva tart. Nagy erővel ütközik nekem, én pedig alig bírok egyenesen megmaradni. Hála az égnek megtart engem, de akkor is ideges leszek. Miért kell örökösen tönkre tenni? Kissé méltatlankodva fejtem le a kezét a nyakamból, majd próbálom ezzel is kényszeríteni a lányt, a rendes viselkedésre. *
- Nyugi, itt vagyok, de nem vagyunk ilyen bizalmas viszonyban, szóval ha lehet kérni, ne ölelgess! * kérem, majd felvont szemöldökkel nézek rá. *
- És hova akartál menni? Esetleg segíthetek! * Lilia, egyszer a szíved fog a sírba vinni ...*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 23, 2013 2:51 pm

* Egy ideje hangtalanul, teljes félelemben kószál ide-oda a folyosón, de három méternél tovább nem merészkedik. Egyszerűen nem mer beljebb menni, pedig tudja hogy semmi nincs ott, csak folytatódik tovább a folyosó, de szegényke gyáva - és buta - ezért az a rögeszméje van, hogyha ennél a pontnál tovább megy, akkor örökre eltéved, és soha nem jut ki többé. És ekkor hallja meg a háta mögül érkező lépteket, amiket egyébként nem hallana, de mivel a léghez igen sok köze van, ezért annak rezgéseit tudja észlelni valamilyen szinten. Azonnal odafordul, és amint meglátja a látszólag ijedt arckifejezést hordozó lányt, ezzel mit sem törődve rohan oda hozzá. * - Sziaaaaa! * Csak rohan és rohan, egyre közelebb és közelebb, amikor is bumm, Lilia nyakában köt ki, de éppen hogy meg tudja tartani magukat, hogy ne essenek el, olykor igen hasznosak ezek a kis légtrükkök. * - De régen láttalak! Képzled, eltévedtem! * Ezt olyan vidámsággal meséli, minthogyha ez valami húdenagyon mulatságos dolog lenne, pedig pár perccel ezelőtt még majd be kakilt a félelemtől hogy nem jut ki többé. De mivel most már társaságban van, megjött az önbizalma. *

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 23, 2013 2:42 pm

* Nem igazán tudom, mit is kezdjek magammal. Zokni úr jóleső szuszogással tudatta velem nem olyan régen, hogy ő most álomba szenderül. Talán ezért is láttam jobb ötletnek, hogy eljöttem a szobából. Nem akarom felkelteni, hiszen napközben szüksége van a pihenésre, és mivel állandóan csak ugrál, pattog, feléli az összes energiáját. Ujjaimmal végigsimítok még puha szőrén, meleg kis bundáján, majd halkan kiosonok a folyosókra. Ha már itt járok, akkor végül is mehetek egy karikát a suliban is. Annak idején imádtam róni a kilométereket a falakon belül. Ilyenkor barátkoztam meg az új arcokkal és ekkor fedeztem fel minden érdekességet is. Most csak az előcsarnokig jutok, tovább nem. Lábam a földbe gyökerezik, mikor meglátom az angyalt. Lelki szemeim előtt felrémlenek az emlékképek, hogy tragikus halálom végül is neki köszönhető majdhogynem. számat elhúzom, majd igyekeznék hangtalanul elslisszolni... remélem nem vesz észre! *

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 23, 2013 2:30 pm

* Na végre valahára rávette érzékeny kis angyal lelkecskéje, hogy önszántából belépjen a kúria falai közé, úgy hogy nincs óra. Ezt nem gyakran teszi meg, ugyanis még nincsen szobája az iskolában, csak a tóparton tanyázik egy piciny kis tölgyfaüregben, de neki tökéletesen megfelel, és bolond lenne onnan elköltözni, hisz számára egy apró mennyország rejtőzik a termetes fa tövében. Mindenhol pihe-puha moha - ú ez de szép rím - lelógó levelek és gyönyörű szép kövek. Annyira nem tiszta, de ez sosem zavarta igazán, sőt mi több, a kosz az egyik lételemének is vehető, mert folyton a sárban hempereg, és fehér ruhái/szárnya/haja általában vastag sárréteggel vannak fedve, amiket természetesen mindig le is mos. Ezúttal valamit újat kell kipróbálnia, ezért lépett be csak úgy a kúria ajtaján. Az előcsarnokot már jól ismeri, elvégre majdnem minden út innen indul, de ki tudja milyen titkos kijáratot vannak a falak vagy épp képek - netán szobrok - rejtekében. Azonban felérve a lépcsőn, kapásból elbizonytalanodik, úgy érzi magát mintha Amerikában vagy egy hatalmas nagyvárosban lenne, így ijedten elkezd fel-alá rohangálni, pedig a kiút kb. tíz lépésnyire van, de szegényke annyira szokatlan helyzetben érzi magát. *

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Márc. 10, 2013 5:58 pm

*Hát az nem jut elsőre eszébe, hogy azért fogyott le, mert hullákat lát...azaz szellemeket szerteszét.* -Értem, hát én akkor is jobban szeretem, ha körbevesznek mások és nem csak úgy egyedül vagyok. *Az tény, hogy elég erősen tűz és víz a jellemük, de abban van az izgalom ugye? Őt legalábbis soha sem zavarta, ha valakinek más a jelleme, mint neki. A kérdésre csak megrántja a vállát.* -Igen, én így értelmezem. *Igazából nagyon mélyen nem is lehetne a lelkébe gázolni az az igazság. Meg van a maga véleménye és egy-két apróbb sértés általában sokat nem változtat ezen.* -Oh bocsánat, tekintélyre sincs szükségem és elegáns sem szeretek lenni, úgyhogy itt lehet a kutya elásva. *Mosoly suhan át az arcán, miközben megrántja a vállát. Aztán úgy fest lassan kezdi azért felpiszkálni az alvó oroszlánt. Lehet, hogy ettől lesz neki jobb, ha legalább mérges és nem csak életuntan néz bele a világba és nem történik vele semmit.* -Nem sajnállak, a te dolgod és cikizz nyugodtan, halálosan hidegen hagyna. Az életem pedig legyen inkább rövid és élvezetes, mint hosszú és unalmas. *Nem igazán veszi magára a megjegyzéseket, tényleg. A srác úgy fest távozni készül, úgyhogy rámarkol a bőröndre, itt már jobban el tudja húzni, aztán valami olyan szoba után fog nézni, ahonnan elég erőteljes hangok szűrődnek ki mondjuk.* -Igazán szívesen, szólj, ha bármikor segíthetek! *Igen, vidáman int utána, aztán csak megcsóválja a fejét, amikor Elidor lassan eltűnik a folyosón.* ~Jesszus, hát ezzel tényleg jól kicsesztek!~

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Márc. 10, 2013 5:45 pm

*Nem azért fogyott le, mert nem eszik, bár kétségkívül nincsen túl jó étvágya, holtakkal körbevéve nem olyan egyszerű lakomázni, mégsem vitatkozik, ehhez sincsen energiája.* Nincsenek. Nellondban is olyan keveset tartózkodtam a szobámban, hogy csak alvásra használtam. *Arra, hogy ha majd felnőtt lesz a lány, még jobban meghökken. Miért, most kiskamasz? Talán arra érti, hogy amikor már saját lakása lesz, önálló keresete? Biztos... Nem tudja, hogy ki az az Eddy, vélhetően nem a szerelme, ha ennyire lazán mesél róla, viszont jön a következő meglepődés, a srác cuki pasit találna? Otthon, francoskaföldön csúnyán néztek volna rá, ha saját nembelit választ társául.* Nyitott? Laza? Te így értelmezed? *Nem akarja sértegetni a lányt, ő hebrencsnek, és tapintatlannak gondolja, de biztosan vele van a gond. Igyekszik elhesegetni Scarletta vörös tincseit, izgató ajkait, hozzá képest ez az Andie egy bulizós cica, nagyon extrém viselkedéssel. Ő merengeni szeret az élet dolgain, de üvöltő zene mellett erre nem is lenne esély sem.* A fekete mindig elegáns, és tekintélyt parancsol. *Vonja meg a vállát finom mosollyal.* Ha te a színesben hiszel, hajrá. Én nem ez vagyok. Most még csak fekete sem, szürke inkább. *Nagyot sóhajt, és miután a lány elhárítja a szobakérdést, visszaindulnak, hogy a harmadikra menjenek tovább.* Nem kértem, hogy sajnálj, vagy oldd meg a dolgaimat. *Nem morcos, vagy lekoptató, de akkor sem hisz ezekben a dolgokban, hogy csak úgy egyszerűen túl lesz mindenen.* Egen, a kutyaharapásos megoldásod általában rövidíti az életet, de a te dolgod...*A szavanyú dolgon már keményen ráharap az ajkára, most már kezd belőle kibújni a paprikaméreg.* Azt még megértem, hogy de szarul nézek ki, meg fekete zokni. És most savanyú is. Kezdjelek én is cikizni? *Aztán megrázza a fejét.* Ne merj engem sajnálni. *Most már elég csúnyán, gyakorlatilag Sawyer-es nézéssel méri végig a leányzót. A bűvész dologra bólint egyet.* Olyasmi. *Megint felveszi a bőröndöt, és felkiséri a lányt a harmadikra.* Innentől már rád bízom. Köszönöm a sok *Macskakörmöt mutat.* ... jótanácsot. Örvendtem. *Elindul lefelé, eddig sem volt jól, nem erre volt szüksége. Mondjuk az igaz, hogy arra sem, hogy valam aranyos kiscsaj elkezdje vigasztalni, akkor megint ott lenne, mintha egy második Nayelije lenne. Így sem jó, úgysem jó.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Márc. 10, 2013 5:25 pm

-Hát jó! *Megrántja a vállát, végülis oly mindegy, akkor a fickó direkt éhezteti magát, az se sokkal jobb, mármint nem sok értelmét látja, de az ő dolga. Még nem volt úgy igazán mélyen szerelmes, persze volt már akit kedvelt, volt már kapcsolata, de a nagy szerelmi bánatok elkerülték szerencsére.* -Nincsenek szobatársaid? Jó ég! Tuti nem akarok egyedül lenni, sose voltam, még azt is nehezen képzelem el, hogy ha felnőtt leszek, akkor egyedül éljek. Nem, akkor már inkább lakom Eddie-vel, ha nem talál magának valami cuki pasit...vagy beköltözöm hozzájuk. *Rántja meg a vállát. Azért jött ide, hogy ismerkedjen, party-zzon, nem az a magányos farkas típus. Elindulnak hát felfelé, a kérdésre pedig csak megrántja a vállát.* -Mit jelent az ilyen? Nyitott, laza? Mert akkor igen, minek agyaljak hülyeségeken, és minek legyen túl feszült, saját magammal szúrnék ki nem? Karót nyeltnek lenni rém pocsék lehet, mintha csak dönthetnél, hogy színes zokni leszel, vagy fekete. Naná, hogy színes! *Igen, ez nem is kétség, lila hajjal, fültágítóval, a cuccához nem illő bakanccsal. Finoman szólva is nem a visszafogott típust képviseli.* -Dehogy nem, minden egyszerű, csak sokan marhára túlbonyolítják. Kutyaharapást szőrivel, nem ismered? Ha túl sokat iszom, akkor reggel egy fél pohár sörrel nyitok és máris jobb, az aszpirin baromság! Ha kibabrált veled valami csaj, akkor keress másikat, érezd magad jól, jobb, hogy őrlődsz meg itt éhezteted magad? *Megrázza a fejét, aztán a lépcső felé pillant, akkor inkább menjenek tovább a harmadikra, annyi már belefér, ha már eddig eljöttek.* -Nézzünk valami szobát, ami elég zajos... amúgy neked is kéne szobatárs, azért vagy ilyen savanyú, mert egyedül vagy. *A szórakozás kell, alapvető létszükséglet. Elfogadja a nyújtott kezet, addig elengedi a kisebb táskát, de a galamb láttán eléggé meglepődik.* -Mi a franc volt ez basszus? Mi vagy te valami bűvész? Az menő! Andie, amúgy. *Jó hát azért ezen a galambos trükkön tényleg meglepődött.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Márc. 10, 2013 5:07 pm

Felnőtt emberek vagyunk, mindenki annyit eszik, amennyi jólesik. *Rázza meg a fejét az éheztetésre. Inkább feláll, legalább elvonja gondolatait, hogy segít. Elveszi a csajszitól az egyik bőröndöt, persze nem mindet, de már kis segítség is segítség.* Félreértesz. Nekem nincsenek szobatársaim, és nem használom egyátalán. A tiéd lehet. *Nyúl bele a zsebébe, és adja át a kulcsot, amely a ténylegesen üres szobához tartozik.* Mostanság mondjuk inkább az iskolában voltam, nem a nellondi motelben, de oly mindegy, ha nagyon visszaszoknék ide, akkor kérek egy másikat. *Egy pillanatra maga elé képzeli a lilácskát egy szál törölközőben, de aztán elhesegeti a gondolatokat, tényleg semmi értelme, hogy belemásszon valamibe, aztán kiderüljön, hogy vele sem illenek össze. Főleg mert már ránézésre is teljesen másféle világot képviselnek. Elvileg tehát elindulnak a második felé, erőltetten nevet a laza szavakra, mégsem tud egyértelmű választ adni.* Mindenkivel ilyen vagy? Vagy csak engem tisztelsz meg. *Hajtja le a fejét, nem is tudja, hogy miért kéne kiadnia magát.* Nézd, nem ismerlek, de korántsem ilyen egyszerű, mint azt hiszed. Nem vagyok stréber, ha ez a kérdés. *Ezzel persze beismeri, hogy nyilván az első témában érintett. Nagyon nincsen kedve társalogni, visszakérdezni, mégsem akar tahó lenni. Felélnek a másodikra, ahol mutatja az utat a szobájáig. Vagyis most már Andy szobája elvben, ha elfogadta.* Ez lesz az, ha érdekel a dolog. És mielőtt még szóvá teszed, nem kérek érte semmit. *Leteszi a bőröndöt a földre, és kezet nyújt. A zeke ujjából galamb reppen ki, pedig nem használt mágiát.* Hoppá, szakmai ártalom. Elidor.

» Udvar