Kardfogú Tigris háló

Vendég

- Nem baj. A lényeg, hogy tetszik. *Mosolyog továbbra is. Örül neki, hogy a fiúnak tetszik és, hogy úgy is tetszik neki, hogy mind a ketten rajta vannak.* - Majd igyekszem. *~ Motoros, bőrdzsekis idióták, biztató... ~ *Gondolja és egy fintort ejt. Nem szívesen találkozna velük. Bár van egy olyan érzése, hogy elkerülhetetlen lesz...* - Te jó ég. Gondolom te is velük leszel. *Néz kicsit furcsán a fiúra. Persze nem nézné ki belőle (vagy mégis?) de azért van egy olyan sejtése, hogy nem hagyja egyedül a rokonokat garázdálkodni...* - Nem volt rá alkalmam, meg igazából nem akartalak ezzel zavarni, hisz miért érdekelne téged az én magánéletem? *Teszi fel a költői kérdést a fiúnak és bűntudata van, mivel biztos megbántotta ezzel a fiút. Bólint a fiúnak a következő szavakra és ami ezután következik kicsit megnevetettje.* - Oké, de szerintem majd megkeresem máskor. Add át neki üdvözletemet ha látod. Szia, jó éjt! *A puszira ismét meglepődik, de ha a fiú hagyja, akkor is ad egyet neki. Azután meg szépen fellibeg a Harmadik emeletre, át a hálójába és nagy valószínűséggel szépeket álmodik.* ~ Volt értelme lemenni, köszönöm. ~ *Gondolja mielőtt még elaludna és következik a "gyönyörű szép álom".*

Vendég

- Tetszik. Tényleg csak nem emlékszem rá mikor készült. *Motyogja a fiú. Tényleg ennyire rossz lenne memóriája? Lehetséges. Mondjuk már mostanra eléggé fáradt is szóval ne csodálkozzunk rajta, ha kicsit lassú így este.* -Értem. Nos hát ha látsz Óbudán egy csapat fekete bőrdzsekis motoros idiótát akkor azok a rokonaim. Szóval őket inkább kerüld el. *Tanácsolja a fiú.* -Egyébként szilveszterkor mi is otthon leszünk, bár van egy olyan sejtésem, hogy az unokatestvéreim inkább kiözönlenek az utcára, és randalíroznak.*Vonja meg a vállát, és kortyol a kólából.* -Nos, azt hittem vagyunk olyan jóba hogy elmondod nekem, de hát tévedtem.* Vonja meg a vállát, és megint visszatér a rideg, tartózkodó énje. A szemüvegét feltolja az orrán, és tovább bámulja a lányt. A poharat lerakja az asztalra, és némán hallgatja a másikat.* ~Hm. Rosszak az informátoraim. Mindegy, megint írhatok Katáéknak... *Motyogja magában.* -Értem. Tehát gyorsan lerendeztétek a dolgot. *Válaszol a fiú, majd nyújtózkodik egyet, és úgy dönt, hogy ideje nyugovóra térni.* - Ha nem haragszol meg akkor én lefekszek aludni, viszont ha gondolod várd meg itt Alexet. Jó éjt Réka. *Köszön el a lánytól, és ha a másik hagyja akkor meg is puszilja az arcát, majd bezárkózik a szobájába. Lehetséges, hogy megint ugyanazt fogják álmodni...*

Vendég

*Csak nevet, ezen már nem lehet mást tenni. Jó, hogy megváltozott, valahogy így még szimpatikusabb Rékának, már ha lehet ennél szimpatikusabb.* - Értettem. *Mosolyog a Belsis fiúra és ha már egyszer megkínálták akkor belekortyol.* - Kár, na mindegy, remélem azért tetszik és szívesen. *Mosolyog még mindig jó kedvűen a fiúnak, hisz azért mégis csak örül neki.* - Hát az lehet, bár lehet, hogy valamikor én is visszamegyek, de nem tudom, hogy mikor. A Szilvesztert majd a bátyámmal szeretném tölteni otthon. *Mikor viszont a fiú felpattan és elég erősen kiakad, hogy nem tud a dolgokról semmit, nagyon meglepődik. Ez arcára is kiül. Na meg egy olyan 1-2 percig meg sem bír szólalni a meglepettségtől.* - Hát, igazából nem tudom miért kéne megosztanom veled. Hisz, miért érdekelne? *Teszi fel a kérdést és még mindig meglepetten néz a fiúra.* - Amúgy 2-3 hete történt. És igazából oda álltam elé és közöltem vele a tényállást. Megegyeztünk, hogy lehet, hogy tényleg hagyni kéne éss hát ennyi. *Rántja meg a vállát.*

Vendég

- Hát éppen készültem elmenni, de ha gondolod nem zárom be az ajtót. *Viccelődik a fiú, de hát tényleg tudja miről van szó csak hülyéskedik. Egyébkén most tényleg könnyebb vele beszélgetni. Egy kicsit megváltozott mióta visszatért az iskolába. * -Kedves Réka, ugye tudod, hogy a vendégszeretetemről híres vagyok? Akkor is megkínálom a vendégeimet.*Vigyorog jókedvűen. Nos tényleg fokozódik a hangulat a Kardfogúban.* -Értem. Mondjuk akkor sem emlékszem, hogy mikor volt, de köszönöm. * Vakarja meg a tarkóját. Tényleg nem emlékszik mikor történt ez.* -Á, értem. Nos pont jókor jöttél, mert én egy-két napon belül elutazom. Haza megyek. Mondanám, hogy kísérj el, de nem hinném, hogy örülnének neked.*Válaszol a lánynak, majd a fotelben terpeszkedve kérdezi a lányt az aktuális pasi ügyekről. Mikor Huanról hall felpattan a fotelből, felcsúsztatja az orrán a szemüvegét, és Rékára mered.* - Ilyen fontos információt nem osztottál meg velem? Szabad tudom, hogy mikor és hogyan történt az eset? *Kíváncsiskodik tovább. Körkérdés. Danit miért izgatja ennyire Réka magánélete?!*

Vendég

- Megvárom és addig gondolom muszáj lesz. *Rántja meg a vállát, és hát igen, jól szórakozik. Valahogy mintha sokkal könnyebb lenne most vele lenni, mint előtte. És hát lehet, hogy kíváncsi lenne, de nagy valószínűséggel sosem fogja megtudni. Max teljesen véletlen.* - Köszi. *Mosolyodik el ismét és hát nem kell azon meglepődni, hogy jó kedvű, egyszerűen csak kezdi élvezni a fiú társaságát, aminek hangot is ad.* - Mondtam, hogy nem kérek, de azért köszi. *Veszi át és pár pillanatig csak nézi a poharat. Valahogy jobban érdekli most az, hogy mi lesz a fiú reakciója az ajándékra.* - Maradjunk annyiban, hogy én csináltattam. *Rántja meg a vállát. Úgy tűnik a fiú nem emlékszik rá, de hát mindegy. A lényeg az, hogy a fiú örül az ajándéknak (legalább is reméli) szóval mosolyog.*- Hol? Hm, gondolom itt az iskolában, vagy lehet, hogy otthon, a Horváth kúriában. *Rántja meg a vállát a következő szavakra pedig már ő ráncolja a homlokát.* - Huanra gondolsz? Már egy jó ideje vége... *Persze a jó idő alatt csak 2-3 hetet ért. Nem ül le, inkább állva marad és azon gondolkozik, hogy lehet inkább el kéne mennie.*

Vendég

- Sajnos ő nincs itt. Szóval vagy megvárod, vagy később visszajössz. Esetleg beéred az én társaságommal. * Vonja meg a vállát, persze csak hecceli a másikat. Még mindig nem fagy le a mosoly az arcáról, sőt egyre jobban élvezi a helyzetet. Pedig Dani olyan kíváncsi lenne rá, hogy mégis hogyan hat Rékára a mosolya. Aztán inkább nem reagál csak a szemüvege mögül figyeli a lányt. Túlzottan jókedvűen szemléli a másikat. Elővesz egy üveget, majd kerít két poharat, és tölt kettejüknek. Az üvegben egyébként kóla van a fiú saját készletéből. Azt nem hagyja, hogy ezekhez hozzányúljanak. * -Örülök neki, hogy tetszett. Mikor megláttam rád gondoltam. *Mondja halványan mosolyogva, és Réka felé nyújtja az egyik poharat. Aztán átveszi a csomagot, amit Rékától kapott, homlokráncolva pillant Rékára, mikor azt említi, hogy Magyarországon készült. Kibontja a csomagot, és kicsit meglepetten néz.* -Ezt honnan szerezted? *Érdeklődik, de örül ám az ajándéknak csak éppen nem említi a lánynak. De tényleg örül neki. Visszamegy a szobába, és nagy gonddal lerakja az éjjeliszekrényére a képet meg az ágyról is elpakolja a könyvet, majd visszatér Rékához.* - Szóval hol töltöd az ünnepeket? És hol hagytad a szöszi barátod? *Kíváncsiskodik, majd fogja a másik poharat, és leül az egyik fotelba. A másik üres helyre mutat, hogy Réka nyugodtan foglaljon helyet ott.*

Vendég

// Olvadás //

*Mikor Dani feltűnik egy kicsit megkönnyebbül és persze egy kicsit még jobban kipirul. A kérdésre megrántja a vállát és csak lazán felel.* - Neeem, Alexhez jöttem. *Forgatja meg a szemeit és reméli, hogy a fiú nem veszi komolyan a szavait, mert nem, nem hozzá jött, hanem Danihoz... A fiú mosolyára igyekszik nem figyelni mert hát ugye, khm... van hatása na, azt meg nem szeretné bemutatni.* - Köszi, siettem le. *Rántja meg a vállát és magában elkönyveli, hogy biztos van valami baja, hisz a fiú mégis csak bókolt, azt meg ritkán szokott... A kérdésre megrázza a fejét, megszorítja az ajándékszatyor fülét és nyel egy picit. Aztán a fiú elkezd pakolni a hűtőből mindenféle piát, amire kicsit meglepetten bámul, persze a magyarázatra bólint és letudja magában, hogy tuti Alexé.* - Köszönöm, Neked is! És igen, egyrészt ezért jöttem. Nagyon tetszik és köszönöm. *Mosolyodik el és a fiúhoz sétál. a lila ajándékzacskóban egy becsomagolt 15x15-ös képkeret van, abban pedig egy olyan kép, amin mind a ketten rajta vannak. Hogy ez mikor készült? Egy, még Magyarországi út alkalmával, amikor összefutottak. Mosolyogva nyújtja át a csomagot és reméli, hogy tetszeni fog neki.* - Boldog Karácsonyt! Ez még Magyarországon készült. *Teszi még hozzá és vár. Hogy mire? Hogy a fiú kibontja az csomagot, vagy, hogy elküldjék...*

Vendég

*Hát igen, a régi szép emlékek ismét feltörhetnek a másikban a madár láttán, aki mint valami ismertető jegyévé vált volna a fiúnak. Szóval történetünkben ott tartottunk, hogy Dani éppen ül, és meditál ennek következtében nem hallja meg a kopogást, de mindegy hiszen ha hívják, ha nem Réka úgyis belép. Mikor meghallja Réka hangját a közös helyiségben felpattannak a szemei, és gyorsan a napszemüvege után nyúl. Felveszi a szemüveget, majd felpattan, és feltépi az ajtót. Amolyan rosszfiús mosollyal az arcán dől neki az ajtófélfának, és méregeti Rékát.* -Csak nem engem keresel? *Kérdi még mindig azzal a szívdöglesztő mosollyal.* -Jól nézel ki, bár kicsit ziláltnak tűnsz. *Feleli, és pimasz vigyorrá alakul az a cuki mosolya.* - Szóval.. Megkínálhatlak valamivel? Üdítő, sütemény, rágcsálnivaló? *Kérdi a lányt, ellöki magát a faltól, és máris a hűtőben kezd pakolászni. Öt üveg pia kerül elő a hűtőből, Dani fintorogva pakolássza őket, majd Réka felé fordítja a fejét, és magyarázni kezd.* - Szobatársak. Amúgy boldog karácsonyt. Remélem már megkaptad az ajándékom. *Elég jókedvűnek tűnik, de valami furcsa rajta. Talán kicsit nem annyira visszafogott, mint volt. Sőt talán éppenséggel lazább lett a stílusa...*

//fagyi, Réka eltűnt, másik júzer kómás...//

Vendég

*Először a szívbaj jött rá, mikor a madár kopogtatott, de most egy sóhajjal lép ki a szobája ajtaján és siet le a lépcsőn, egészen a Második emeletig, ott futó léptekkel megkeresi a Kardfogú tigris hálót és kicsit lihegve kopog kettőt. Kicsit ki van pirulva, de hát futott is, izgul is, meg egyéb tényezők. Egy lila farmer, egy lila kardigán, egy fehér trikó, egy fekete cipő, nyakában félholdas nyaklánca, oldalán tőrei és pálcája van, lila haja pedig lófarokba van összekötve. Egy mosolyt erőltet az arcára és a kopogás után benyit, de csak beles és egy torokköszörülés után megszólal.* - Van itt valaki? *Kérdi, bár ez kicsit hülye kérdés, ez egy háló, ennek vannak lakói, de hát Dani csak rájön, hogy hozzájöttek... Mindenesetre besétál a közös helyiségbe és bizonytalanul tekint körbe, várja, hogy valaki esetleg útba igazítsa, vagy Dani felbukkanjon a semmiből, ahogy szokott...*

Vendég

*Kilenc óra múlt pár perccel. Hál' Istennek az az idegesítő fehér hajú szobatársa lelépett így nyugta van. Éppen az ágyán heverészik, mikor beröppen a nyitott ablakon keresztül egy fekete galamb. A fiú felfigyel a madár érkezésére, és feláll az ágyról.* -Remek, elvégezted a feladatodat. Nos, akkor drága madárkám vár rád még egy út. *Mondja kegyetlen vigyorral az arcán, és egy levelet erősít a galamb lábára.* -Vidd Magyarországra. Vidd el Katának! *És ezzel útjára is indítja a madarat. Leül az ágyra, az éjjeli szekrényének fiókjából elővesz egy fiolát, és felhajtja azt, majd szépen vissza dől az ágyba. Folytatja azt a fantasy regényt, amit egész nap bújt. Mivel olvasás előtt éppen edzeni volt ezért még nem sikerült átöltöznie. Egy szürke trikót visel rövid nadrággal annak ellenére, hogy hideg van. De hát elementalista a fiú szóval nem kell érte aggódni.* ~ Kíváncsi vagyok mit szólt az ajándékhoz. *Töpreng magában a fiú, majd lapoz egyet. De annyira kíváncsi a lila hajú leányzó reakciójára, hogy nem bír koncentrálni. Leül a földre, elhelyezkedik törökülésben, lehunyja a szemét, és mélyeket lélegzik. Egy szóval: meditál. Próbálja kitisztítani a fejét. Ma még edzés közben is elkalandoztak a gondolatai pedig eléggé kimerítő gyakorlata volt ma.*

Diák Hozzászólások száma : 43 Kaszt :

*Visszavonul a szobájába, amit lassanugyan, de megszokott. Ledobja a földre rúnamágiakönyvét-ma már nem lesz szüksége rá. Bár napja nem volt túl rossz, mégis hosszúnak tűnt, így hamar pizsamában bújik a takaró alá. Bár nagyon nehezen alszik el. most mégis hamar elnyomja az álom, és már csak ő tudhatja, mi jár a fejében.*

Diák Hozzászólások száma : 43 Kaszt :

*Belép az új szobájába. Először a rendetlenség tűnik fel neki, azonban ez nem riasztja el. Korábban, mikor még az öccsével osztozott egy szobán, megszokta ezt. Meglátja az üres ágyat, és lepakol rá. Mikor a lány a házirendet nyújtja felé, mosolyogva elveszi. A prefektus valami miatt nagyon fel van dobva, és ez Gambának is feltűnik. De nem említi, hanem csak válaszol a lány kérdésére*-Nem, egyelőre nincs- mondja szűkszavúan, majd újra körülnéz a szobában.*

Vendég

-Oh hát ide tényleg az van írva!*mondja a lány kissé zavartan. Mindenesetre nem fér a bőrébe. Russel csak ez a név jár a fejében.*-Remek!*csapja össze a két kezét amikor a fiú elkészült.*-Jah akkor még más volt minden! Nem leszel egyedül. A napokban osztottam be egy fiút ugyanebbe a hálóba!*mondja a lány, majd csak lefékez a Háló ajtaja előtt. Pálcájával int egyet mire az kinyílik.*-Hát most nincs itt senki! De majd lesznek biztos!*mondja a lány és látszik rajta, hogy valami miatt most eléggé be van sózva. Nah igen az is csoda, hogy mostmár mosolyog.*-Öhm mindegy azért adok egy házirendet!*mondja a lány majd a fiú kezébe nyomja.*-Nos esetleg valami kérdés? Bármire felelek!*mondja a lány egy vigyor keretében.*

Vendég

-Szuper akkor én távozok is!*mondja a lány, majd kilép teljesen a szobából.*-Nincs mit és szija!*mondja neki még Susan aztán csak elindul valamerre.*~Az összes William öntelt?~*kérdezi meg magától amire ugyan nem kap választ, de hát mindegy. Helyette inkább elkezd énekelgetni a folyosón.*-Hey hey I need somebody ohh yeah..Hardwell.....*mondogatja magában a dalnak egy részét, aztán csak eltűnik valamelyik sarkon....*

Vendég

- Igen. William Jay Matthews. *Válaszolja neki, majd követi a lányt a hálóba. Szép kellemes szoba ahova belép és nincs egyedül. Szoba társai vannak.* - Nincs semmi kérdésem.
*Válaszolja neki, majd oda megy a csomagját elkezdi kipakolni.*- Köszönöm*Mondja a lánynak*

Vendég

*Mikor Will végig néz rajta csak kifejezéstelen arccal mered az ablak felé mintha észre sem venné. Mondhatni megszokta, hogy a legtöbb ellenkező nemű egyed megbámulja, de hát ez van. A lány csak vállat von.*-No problem!*mondja neki, aztán ő mindenesetre elindul a Kardfogú Tigris háló felé és reméli a fiú is követi. Útközben válaszol a kérdésekre is.*-Mi én? Ja hát öö lassan két és fél éve boldogítom a népet!*mondja a lány miközben ejt a fiú felé egy apró mosolyt.*-Nah meg is érkeztünk!*mondja neki a lány miközben int egyet a pálcájával mire az ajtó kinyílik.*-Hát szobatársaid azok vanna ahogy elnézem!*mondja a lány, majd csak felvont szemöldökkel néz be a szobába.*~Egyesek milyen rendetlenek~*mondja magában a lány, majd csak vág egy grimaszt.*-Egyéb kérdés?*kérdezi meg a lány kifejezéstelen arccal és igen ilyenkor olyan mint egy gyönyörű márvány szobor. Haját kicsit meglengeti a huzat mivel az ajtóban áll.*-Egyébként Will vagy ugye? Csak mert ez van ide írva, de azt megsem kérdeztem, hogy te vagy-e....*mondja a lány, majd tovább figyeli a fiút.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1, Dernóczi Norbert
2, Domajan Gurskovity
3, Andrey Slavomir Karna
4, Lance Drevinor

A szoba lakói - bal oldal:
1. Neoptoneus Mot
2. Lincoln Lawrence
3. Valentin Andon
4. David Ayton