Csíkos Boa Háló

* Eva roppant hálás, hogy a törpés alsónemű újból jogos tulajdonánál nyugszik.* - Ó igazán semmiség.. Amúgy meg én is unom már, hogy állandóan belebotlom. * A szobában aztán Patrik hirtelen távozását Exan sem értette, a helyzet ismerős neki, és emlékszik amikor Eva itt volt, s leült az ágyára. A vélára néz, és bólogat a kijelentésére.* - Igen, nem lepődnék meg, az viszont nagyon is meglep, hogy te még itt vagy. Bár a múltkor már láthattad eme csodálatos rendetlenséget. * Leült mellé ő is az ágyra, és hallgatta amit a lány mond. A márványarcon a kétkedés látszik.* - Éppen csak eszedbe jutottam? * Kérdi, és már emeli is fel a háta mögött lévő párnát, jelezvén, hogy vigyázzon mit is fog válaszolni a lány, lehet, hogy a végén csatatérré változik a háló. Végigmér a lányon.* - Sportcsarnok? Ott maradt egy befejezetlen ügyünk, túl hamar le kellett lépnünk onnan. * Eszébe jut a "párbaj" ami inkább bohóckodás volt szerinte, de attól még jól mulatott.* - Nem mintha szükséged lenne bármit is sportolni. * Nem tudja miért mondta ezt, viszont ezzel elárulta mit is gondol. Kicsit fészkelődött zavarában, és nekidőlt az ágy vaskeretes háttámlájának. Pár másodperc telt el szótlanul, Ex nem igazán tudta mit is mondhatna, illetve mondana sok mindent, de nem tette. A csendet ütemtelen kopogás szakította félbe. A fiú úgy pattant fel mint aki egy hosszú rémálomból ébredt volna fel. Az Ajtóban Sawier állt, kezében tartott egy tál süteményt. A féltünde elmosolyodott, hát hogy is haragudhatna rá, amikor ilyen akciókat csinál, de azért miután elvette tőle a tálcát rácsukta az ajtót.* - Ez igazán rendes tőle, ezért kedvelem. * Fordul vissza a véla felé és leteszi az ágyra a tálat. Ő egyáltalán nem édes sszájú bár lehet, hogy a neveltetése miatt. Hozzászokott a vadhúsokhoz, mivel az erdőben azokra vadászott az apja.* - Azt hittem, hogy többet nem tévedsz majd erre. * Nézett a szőkére, emlékezett, legutóbbi látogatására.*

* Az üdvözlés tetszett neki, így ő is valamivel viszonozni akarta.* - Üdv jégkirálynő. * Futtában a konyha felé még hátranéz és mosolyog, amikor eltűnik egy fordulóban. Visszatérve látja, hogy a lány megpróbálja a lehetetlent, valamennyire rendet tenni, vagyis feltörölni az asztalt.* - Á hagyd csak, majd holnap megcsináljuk. * Exan elgondolkozott, hogy vajon hányszor hangzott el ebben a szobában a majd holnap kifejezés. Gondolat menetéből egy felé tartott alsógatya zökkenti ki. Jobban szemügyreveszi a figurákat.* - Erm Nem, én teljesen más fazont hordok, azt hiszem ez Sawieré lehet, a legjobb ha visszaadod neki. * Letette a kukoricástálat és kikapta a lány kezéből az alsóneműt, és egy elegáns mozdulattal a horkantó Sawier fejére dobta.* - Oké akkor kerüljetek beljebb a tiszta részlegbe. * Menet közben még válaszol Patrik kérdésére.* - Hogy mikor aludt el? Tudod az a jó Sawierben, hogy sosem lehet tudni, mikor van ébren vagy éppenséggel alszik, ugyanis hasonló a társalgása mindkét állapotában. * Fejti ki véleményét Patriknak és ezzel mindent elárult szobatársáról.* - Amúgy köszönöm kicsattanó formában vagyok, mint mindig. * Villant egy mosolyt és leteszi a tiszta asztalára a kukoricát és az üdítőt. A fehér hajú fiú következő kérdésén egy jóízű kacaj hagyta el a fiú száját.* - Igen, azt hiszem, ő mindig. * Éppen töltötte az üdítőt és nyújtotta volna át Patriknak, aki közben elálmosodott és közölte, hogy mennie kell, nem teketóriázott, szaladva hagyta el a csíkos Boa hálót. Patrik jelenléte nélkül viszont teljesen más hangulat köszöntött rájuk.* - Hát csak ketten maradtunk úgy tűnik. * Nyújtja át az üdítőt a lánynak.* - Hogy hogy Patrikkal jöttél? Azt hittem nem ismered. * Kezdte a csevejt és leült az ágyára.*

* ugyan kártyázás lett volna a mai program, de a szobatársak ehelyett mélyen édesdeden szundikáltak saját szobájukban. Amit tegyünk hozzá, hogy ritka, általában hajnali 2 körül szoktak záródni az ajtók, vagy még annál is később, mivel kimerülésig vagy kártyáznak, isznak vagy nagy ritkán sakkoznak, néha Exan is beszáll, mert ő sakkozni szeret. Jobb szereti a gondolkodós játékokat. Tehát a szobában csodálatos a rendetlenség, az asztalon üres, vagy éppen kiborult sörös korsók hevernek, szétszóródott kártyákkal együtt. Egyedül Sawier és Exan voltak ébren, beszélgettek, már amennyire tudtak, lévén Sawier nem volt olyan állapotban, úgyhogy kissé lassan tudta megértetni vele magát az ében hajú. Éppen a mézsörről tárgyaltak amikor Exan örömmel hallotta, a kopogtatást az ajtón.* - Hagyd csak .. majd én nyitom.. * Áll fel Exan, nem mintha a kanapén elterült bódult állapotú Sawier ki akarta volna nyitni, de semmi gond, unott arccal indul el az ajtó felé. Viszont amikor meglátja az küszöb előtt állókat, rögvest megváltozik az arckifejezése és be is invitálja őket.* - Nahát, Patrik és Evangeline, micsoda meglepetés, hát kerüljetek beljebb. * Áll az ajtó mellé, kissé szégyelli a rendetlenséget, hiszen ront az imázsán, gyorsan felkapja a dohányzóasztalkáról az üres poharakat és egy pillanatra el is tűnik a konyhában velük, de kisvártatva vissza is tér pattogatott kukoricával és valamilyen üdítővel.* - Bocsánat, ő Sawier.. Patrik te még nem ismerted. * Mutatja be az alvó szobatársát, aki csak horkant egyet. Ex csak kérdőn pillant a fiúra.* - Szimpatikus vagy neki, ezt veheted akár bemutatkozásnak is. * Mondja váll vonva.* - Üljetek le valahova.. * Mondta miközben átlépett egy elhullajtott ruhadarabon.* - Vagy tudjáto kmit? Inkább gyertek be a szobámba, ott nagyobb a... rend? * Nem kérdés, inkább kijelentés, már el is indul a szobája felé, remélve, hogy a többiek nem tartják szórakoztatóbbnak Sawier társaságát.*

* A szobatársak most még nincsenek itthon, ha megérkeznének, akkor azt hallani lehetne a folyosón, olyan hangosan közlekednének az emeleten, és mivel buliztak, bizonyára ittak is, szóval nem egy kellemes társaság ilyenkor, pláne nem a szőke Evangelinenek, viszont egyelőre tiszta a terep és Exan is örül, mert nincs kedve most sem párna csatázni, sem játékból verekedni amiket egyébként szoktak.Nem azért mert most ő lesérült, hanem csak mert nincs hozzá hangulata, talán most kezd megérni a gondolkodása.A seb tisztogatása közben aztán Evangeline mutat egy szép lila foltot a lapockáján.* - Hűha, hát ez nem valami.. szép, de akkor minek veszel fel ilyen kivágott ruhát? * Kérdi érdeklődve.* - Ja mert úgy is eltakarja a hajad értem.. de nem mégsem. Csúnya seb, még jó, hogy nem történt komolyabb baleset, amúgy azt vettem észre , egyszer csak, hogy valahova eltűntél, kerestelek, de nem találtalak, nem is értem. *Gondolkozva vakargatta hegyes füle tövét.Közelebbről is szemügyre vette a sérülést.* - Látod? Nem játék az élet, de te úgy kezeled. *Elkezdett sétálgatni a szobában, felkapta a botot és rámutatott a lányra vele, hogy nyomatékosítsa utolsó kijelentését.De, hogy a lány ne vegye annyira komolyan, utána elkezdett szórakázni a bottal, és úgy csinált, mintha 800 éves tünde lenne, akinek ténylegesen szüksége lenne egy ilyen botra.De aztán megunta és bevágta az ágy alá.A lány megint egy olyan dologra gondolt, amit Exan rég elfelejtett volna, hogy a szobatársai gyakran mennek e el itthonról.Kicsit megállt a sétálgatás közben.* - Igazából igen, tudod, mindig buliznak vagy barátnőznek, most éppen a Jeniliába mentek kártyázni, tudod egyszer te is ott voltál. * Mosolyog amikor eszébe jutott az az ökörködés, amit az asztalnál Sawierékkel műveltek, csak aztán jött Ági. Furcsa gondolatok jutnak eszébe, de elhessegeti őket.* - De képzeld, amíg itthon voltam ebben a pár napban, új hobbit találtam magamnak. Najó őszintén szólva nem olyan új, de amíg egyedül voltam unatkoztam és elkezdtem gitározni a szobatársam gitárján. *Végre visszaszállt a fiúba az élet, és a szokásos derűs mosoly ült ki az arcára, hosszú idő után megint őszintén. A folyosóról viszont léptek zaja hallatszott, és hangos hahotázás.*

* Az érdekes kis eszköz kijelentésre nem válaszol semmit, csak nézi, ahogy a szőke a kezében vizsgálgatja a botot. A kötéscserét igazából, nem most rögtön gondolta a fiú, de Eva már készségesen fel is pattant, és jó barát módjára rögtön mellé lép, hogy lecserélje azt. Miközben tekeri le a vastag csuklóról a kötést, a fiú megszólal.* - Mintha ez már megtörtént volna egyszer velem. * Mondata végén lekerült róla, és megcsodálhatta a gyönyörű vágást.* - Remek, úgy néz ki mintha felvágtam volna az ereimet. * Bosszankodik a hegyes fülű, aztán követi Eva-t a fürdőbe. Exan az ajtófélfának dől és nézi a lányt ahogy mossa a textileket. A tükörből Eva láthatja a fiút.* - Köszönöm. * Mondta halkan, Eva meg már el is kezdett kutatni az egyik szekrényben, de Exan még gyorsan odasietett, mivel rossz szekrényt nyitott volna ki és ez kínos lett volna szőkének, feketének egyaránt.* - Hóhó, majd én.. segítek. * Mondja mosolyogva, és kinyit egy másik szekrényt, amiben a kötések, szalagok, és egyéb egészségügyi dobozka található.Kiveszi a dobozt és átnyújtja a lánynak.Aki aztán betessékelte a fiút, és leültette egy székre, és szépen ellátta a kezét. Nézi ahogyan ellátják sebét.*
- Nagy szerencsém?Nem tudom mi történhetett, téged sem láttalak, az utolsó perc az volt, hogy minden tekintet rám szegeződik, de a tiédet nem láttam. * Ökölbe szorítja a kezét.* - Már formában vagyok, eddig is abban voltam, szóval ne aggódj. * Pattan fel és kihúzza magát. Szóra nyitná a száját, mert még valamit meg akart beszélni a lánnyal.* - Tudod.. * De nem fejezi be a mondatát, csak legyint egyet, hogy ne is törődjön vele, szóra sem érdemes, csak mosolyog.Belül fáradtnak érzi most már magát, és a "kis" kalandja után alaposan átértékelte a dolgokat, harcolni nem kell esztelenül ahogyan azt eddig ő tette, harcolni azért kell amiért érdemes, nem kell ok nélkül. Aminek nincs értelme abba pedig kár energiát fektetni, márpedig a fiú hiú ábrándokat kerget, nagyon is tudatába van ő ennek, csak naivan továbbgondolta a történetet, de már kezd kitisztulni szemei előtt minden, és talán a fizikai gyógyulás jelenti érzelmileg is a talpra állást.Nem is kíván több szót fecsérelni ilyesmire, nem is akarja az amúgy is "vibráló" lányt megijeszteni, egyszerűen csak ennyit kérdez tőle.* - Akkor tisztalap? Mit szólsz? *Kérdi mosolyogva.Ha a lány beleegyezik akkor pedig játékosan felmutatja nagy tünde tenyerét, hogy csapjon bele a lány.*

* Eva kijelentésén, miszerint ő lenne az aki alig bír lábra állni, még jobban kihúzta magát a fiú, akármennyire fáj is neki, ezt úgysem fogja elmondani a lánynak, meg, hogy mit érez. A lovagiasság szó hallatán inkább csak a plafont nézte. Eva határozott válaszát, hogy "nincs mit" és, hogy ő nekromanta, valamiért nem tudta komolyan venni.*
- Az oké, hogy nekromanta vagy, de ember vagy.Sérülsz. * Nyelt egy nagyot.* - Nem tudod milyen érzés volt! * A mondat vége elhalkult, ahogy pedig a lány leült mellé, mélyet sóhajtott.Jobb ötletnek találta volna, mintha sétálnak valamerre, mintha itt ül mellette a szobában, és elfojt egy csomó mindent. Még bűvészkedett egy picit a bottal, hadonászott vele, pörgette amikor a lány kivette a kezéből.Illetve próbálta kivenni a kezéből, de nem tudta, mert a fiú erősen fogta, és ha Eva is erősen fogta akkor odahúzta magához a lányt. Exan csak játszani akart, viszont olyan helyzetet alakított belőle, ami valószínűleg, csak neki kínos, a jól ismert zsibbadás ismét kezd a felfelé kúszni a lábától egészen a szájáig.Pár másodpercig csak élvezi a kialakult helyzetet, majd hirtelen elengedi a botot és hátradől, mintha semmi nem történt volna, gyorsan válaszol is a lány egyik kijelentésére.* - Milyen állapotban? * Kérdi tettetett kíváncsisággal, mintha nem tudná miről beszélnek.* - Vagy nem nekem szóltál? Hmm ebben a szobában nincs egy sérült sem. * Körbenéz az üres szobában, mintha keresne valakit.De aztán a szórakozottság eltűnik és ismét komolyra vált a fiú.* - Hát, nem tudom, igazából az az érdekes, hogy vagyok egy állapotban, már ha érted a célzást. * Evangeline aztán felajánlotta, hogy ha a fiú szeretné akkor minden nap meglátogatja,kedve támadt volna hazudni, hogy még sokáig fog betegeskedni, de ő nem az a fajta aki tétlenül ül és nyalogatja a sebeit.Sőt kifejezetten zavarta, hogy ilyen állapotban van, "hát így nem lehet harcolni". Lassan felállt és az ablakhoz sétált, kinézett rajta, közben válaszolt.* - Tudod, azt hiszem akkor nem gyógyulnék meg olyan hamar. * Fordul hátra, és olyan tekintettel néz, hogy abból egyértelműen leolvasható, hogy mire gondolt pontosabban a fiú, és nem fizikai értelemben.De hirtelen témát vált.* - De öö a csuklómon mondjuk ha kicserélnéd a kötést, annak örülnék..A nő aki rátette nagyon nemértett hozzá. * Nézegette az átázott kötést, de aztán leeresztette maga mellé a kezét és visszasétált a lány mellé.*

* A még kellemesebb meglepetés kisebb fájdalommal is járt, ajtót nyitva Evangeline a fiú nyakába ugrott, Ex nem nagyon akart kibontakozni az ölelésből, de ereje sem lett volna most jobban magához szorítani a lányt, és az a pár másodperc gyorsan elillant.* - Semmi gond, örülök, hogy eszedbe jutottam. * Válaszolja mosolyogva.* - Hát jól esik, ha az emberért aggódnak a barátai. *Mondat közben csak egy fejbiccentéssel, invitálta beljebb a lányt.Belépve a szobában aztán észrevette, hogy a lány feszeng, nem is nagyon ül le, úgyhogy rövidebbre és lényegre törőbbre fogta a dolgot, elvégre a múltkor világosan kijelentette, hogy ők csak barátok, és ő ezt tiszteletben tartja, majd ha látja annak a jelét, hogy léphet, hát fog.Mosolyogva fordul a szőke felé.* - Nos, láttam még, hogy elém álltál, ezt akartam megköszönni, elvégre a saját testi épségedet kockáztattad.Pont.Ez volt a köszönetrész.. A második: Mi a jó fenét gondoltál? Meg is halhattál volna! *A teát mérgesen leteszi az asztalra és feláll az ágytól, hogy közelebb sétáljon az ácsorgó lányhoz.* - Még szerencse, hogy későn álltál elém, mi lett volna ha téged talál el? * Magyarázás közben a smaragd tekintetet fürkészi.*
- Engem is megrémített volna ha láttam volna, hogy.... hogy téged talál el az átok, tudod? * Kissé atyáskodóan hangozhat a beszélgetés, de egy pillanatra el is vonja a fiú figyelmét az oldalába szúró fájdalom.Kívülről csak egy grimaszt vág a srác, viszont muszáj leülnie, odabicegett az ágyhoz.* - Örülök, hogy aggódtál értem és hát, a család és barátok igazán fontosak. * Válaszolta szemforgatva, haragudott a lányra, hogy elé akart ugrani.A lány utolsó kijelentésén aztán elkapta a nevetés, ami átment újbóli köhögőrohamba.* - Na igen, de a lényeg, hogy itt vagyok. *Mondta mosolyogva.* - Vibrálsz! * Talán elsőre érdekesnek hangozhat ez a kijelentése a fiúnak, és bizonyára a lány majd kérdően néz rá, ezért meg is magyarázza.* - Úgy értem, feszengsz látom, akarsz sétálni? Képzeld, kaptam egy egész csinos sétabotot a gyengélkedőn. * Humorizál, majd lehajol az ágy alá és kiveszi onnan a botot és megpörgeti a kezében.* - Tetszik?Ezzel kéne járnom elvileg, gyakorlatilag persze itt van az ágy alatt és itt is marad.*Mondja viccelődve, talán ezzel oldja majd a feszültséget.*

* Az olvasást nem tudta elkezdeni, mert félbeszakította egy bizonytalan és halk kopogtatás, Exan becsukta a könyvet, nehézkesen felállt az ágyról, gyorsan magára kapott egy fekete pólót. Lassú léptekkel haladt az ajtó felé.* ~ Na melyik birka jött vissza.?~ * Gondolja magában, mert szobatársai éppen az előbb léptek le bulizni a jeniliába, Exan is ment volna, de ilyen állapotban most sem kedve sem ereje nem lett volna a fiúnak. Kinyitva az ajtót aztán, kellemes mégis nem várt meglepetés fogadta az ajtóban.* -Evangeline! * Suttogta tágra nyílt kék szemekkel, erre számított legkevésbé, hogy a lány majd egyszer bekopogtat hozzá.* - Gyere be úgyis beszélni akartam veled. * Mondja a lánynak mosolyogva és jobban kinyitja előtte az ajtót. Szegény lánynak át kell majd lépkednie egy két elhullajtott zoknin, egy pár alsógatyán, mire elérkeztek Exan szobájáig. A változatosság kedvéért a szobában viszont minden a legnagyobb tisztasággal csillogott és a rend kedvéért még elől volt egy porszívó is, na nem mintha Exan most éppen azt művelte volna, egyszerűen csak a tisztítószereknek, meg az ilyesmi dolgoknak a tárolója Exan szobája.* -Gyere, hozok inni, addig foglalj helyet, érezd magad otthon. * Mondta a fiú, és sietősen elrohant a konyhába csinálni valamilyen teát. A konyhából még kiáltott a lánynak.* - Milyen teát kérsz? * Miután aztán elkészült, bevitte a szobába, a szoba tágas volt és fényes. Az ágy egy hatalmas ablak mellett helyezkedett el, egy kisebb szekrény és egy íróasztal pedig a másik oldalon.A tálcát letette az asztalra, az egyik csészét átnyújtotta a lánynak majd leült az ágyra, egyelőre még nem szólt semmit, csak nézte Evát, még mindig alig hitt a szemének, hogy ő most bent van.Elfojtott egy kisebb köhögést, minek következtében megint érezte a vér ízét a szájában.* - Nahát nem számítottam ilyen kellemes meglepetésre. * Törte meg a csendet.*

* Az, hogy életben maradt, olyan dolog ami teljesen új világszemlélettel ajándékozta meg a fiút, alapos jellemfejlődésen megy most keresztül. Sokkal jobban értékeli a kötött barátságait.A halálkapu varázsige ugyan meggyógyította, de sebei még megmaradtak, vagyis az ereinél mély vágás húzódott csuklóján, az avada kedavra átok pedig pontosan a mellkasán érte, egy örökre megmaradt sebhellyel emlékeztetve a fiút, hogy túlélt egy halálos csapást. A folt szabálytalan alakú égési sérülésre hasonlít, ami egészen közel van a szívéhez.Nem meglepő, hogy a történtek után a fiúnak még sokáig minden porcikája fáj, a gyengélkedőn még rá is akartak sózni egy sétabotot, mivel nehézkesen jár a fiú, el is vette az ápolónő nyaggatására, viszont hazaérve csak bevágta az ágy alá és többet nem nyúlt érte.A mellkasán éppen most cserélte le a hosszú kötést. Ahogy a tükörben nézte magát megérintette azt a pontot ahová a halálos átok csapódott iszonyat gyorsasággal. Arcán sebhelyek, a szája felszakadt.* ~ De még élek.~ *A levegővétel is fájt, ugyan ennek kívülről semmi jelét nem lehet észrevenni a fiún. Néha rátör még a véres köhögőroham. Visszaemlékszik milyen érzés volt megtapasztalni a halált ilyen közelről. Nem fájt, egyszerűen csak..* ~ hideg volt és sötét ~ * Emlékszik vissza miközben támaszkodik a tükör előtt, a fájdalom ismét mellkasába hatol és nyögve a földre rogy, feltápászkodva aztán bemászik az ágyába és elkezd olvasgatni, az egyetlen olyan dolog ami most eszébe jutott, hogy jó lenne figyelemelterelésnek.*